Kategória: Egyéb kategória

Minden amerikai rendőr álmából is felkeltve el tudja szavalni Walt Whitman Fűszálak című művét a Miranda formulát, vagyis, hogy „Joga van hallgatni, bármit, amit mond, a bíróságon felhasználható Ön ellen. Joga van ügyvédhez. Ha nem engedheti meg magának az ügyvédet, az állam biztosítani fog az Ön számára. Megértette a jogait, amelyeket felolvastam? Ezeket a jogokat szem előtt tartva, kíván vallomást tenni?” Ezek a szabadversszerű költői sorok Whitman verseihez hasonlóan nagyhatásúak, előadásuk szükséges a katarzishoz, vagyis hogy a bíróság elfogadja a gyanúsított rendőrség előtt tett beismerő vallomását.

Történt egyszer, hogy egy gyanúsított két rendőrrel ült a járőrkocsiban. A rendőrök nem szóltak a gyanúsítotthoz, egymással beszélgettek arról, hogy az eltűnt kislány családja nagyon vallásos, és nem elég, hogy valószínűleg megölte valaki a kislányt, ráadásul meg nem szentelt sírban fekszik, ez Karácsony idején különösen lélekromboló a szülők számára. A gyanúsított – akinek elméjében a kegyetlenség, az érzelgősség és a transzcendenciába vetett hit egzotikus elegyet alkotott, ahogy azt a hangok is megmondták neki – a rendőröket a megölt kislány elásott holttestéhez vezette. A bíróság ezt nem fogadta el bizonyítéknak, ahogy a rendőrök vallomását sem, mert nem figyelmeztették őt a Mirandára. Hiába hivatkoztak a rendőrök arra, hogy nem is szóltak a gyanúsítotthoz, nem kérték, hogy vallomást tegyen, a bíróságot ez nem hatotta meg. A Miranda figyelmeztetés nélkül a vallomás és a tetthely szemléje „beteg fának” minősült, és mint tudjuk, az amerikai igazságszolgáltatásban a „beteg fa” csakis romlott gyümölcsöt, azaz fel nem használható bizonyítékot teremhet. Ez van. Természetesen a Miranda eset előtt is megvolt a gyanúsítottak joga a hallgatáshoz, meg az ügyvédhez is (sőt, az ügyvéd előtti hallgatáshoz is), Miranda óta azonban ezekre kifejezetten figyelmeztetni kell a gyanúsítható személyeket mielőtt azok annyit is mondhatnának, hogy justizmord.

Vajon hogy van ez a magyar büntetőeljárásban? A terhelt Magyarországon is jogosult arra, hogy a vallomástételt megtagadja, sőt, jogosult ennek ellenkezőjére is, hogy vallomást tegyen. Joga van arra is, hogy védőt hatalmazzon meg, vagy védő kirendelését indítványozza. Van egy általános jogosultsága arra, hogy a büntetőeljárással összefüggő jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyészségtől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon, ezen felül a törvény egészen konkrétan meghatározza, miről kell tájékoztatni a terheltet első kihallgatása előtt:

Ugyanakkor a vallomás megtagadása az eljárás folytatását nem akadályozza, és nem érinti a terhelt kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogát. Ha a terhelt vallomást tesz, bizonyítékként felhasználható, amit mond, illetve rendelkezésre bocsát, erre külön figyelmeztetni kell. A magyar eljárási jog nem ismeri a vallomás visszavonásának intézményét. Magyarán ha az elkövető a törvényes figyelmeztetést követően egyszer már beismerte a bűncselekmény elkövetését, azt nem annulálhatja, nem teheti utóbb semmissé. Természetesen tehet egy más tartalmú, például bűnösségét tagadó másik vallomást. Ekkor azonban lesz két eltérő tartalmú vallomása, ami a szavahihetőségének nem használ, és a bíróság eldönti, melyik vallomása áll közelebb az igazsághoz és/vagy a többi bizonyítékhoz. Természetesen a bíró az utóbbi vallomást is elfogadhatja, ha a gyanúsított alaposan meg tudja okolni, miért változtatta meg a vallomást. (– Bíró úr! A rendőr megvert! – De hiszen a beismerő vallomást ügyvédje jelenlétében tette! – Bíró úr, a rendőr az ügyvédet is megverte! – Vádlott! A beismerő vallomását a nyomozási bíró előtt is megismételte. Csak nem verte meg a rendőr a nyomozási bírót is? – Nem, Bíró Úr! A nyomozási bíró engem vert meg, ezért ismertem be nála is a bűncselekményt! – Ja, akkor mindent értek, és azt a vallomását fogadom el, hogy ártatlan, nehogy a másodfokú bíró azt higgye, hogy én is megvertem magát. Hiszen magát mindenki megveri. Mivel is vádolja az ügyész? – Súlyos testi sértéssel.)

Ismertetni kell a jogait és figyelmeztetni kell arra, hogy nem köteles vallomást tenni, a vallomástételt, illetve az egyes kérdésekre történő válaszadást a kihallgatás folyamán bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy, hogy vallomást tesz, akkor is, ha korábban a vallomástételt megtagadta.

Oké, itthon is joga van hallgatni, de vajon érdemes-e?

A terhelti figyelmeztetést a terhelttel a nyomozás, valamint az elsőfokú és a másodfokú bírósági eljárás során történő első kihallgatásakor kell közölni. Mi van akkor, ha a magyarok is megsértik Mirandát? A terhelti figyelmeztetést, valamint a terheltnek a figyelmeztetésre adott válaszát jegyzőkönyvbe kell venni. A terhelti figyelmeztetés és a figyelmeztetésre adott válasz jegyzőkönyvezésének elmaradása esetén a terhelt vallomása bizonyítási eszközként nem vehető figyelembe, kivéve, ha az eljárás során korábban terhelti figyelmeztetésben már részesült és a folytatólagos kihallgatása során a védője jelen volt, vagy a „romlott vallomását” a szabályszerű figyelmeztetés után is fenntartja.

(folytatjuk..)

Barátom portörlés közben összetörte nászajándékba kapott vázájukat; egyiket az ötven közül, mégis bánatosan lógatta az orrát.

• Figyelj, – szegezte nekem a kérdést – ugye van valami emberi jogi izé a kényszervallatás tilalmáról, amit a feleségemnek előadhatnék.

• A Genfi Egyezmény. Az egyezmény értelmében a férjekkel jól kell bánni – válaszoltam –, a feleség tartozik ellátásukról gondoskodni.

Barátom szeme elkerekedett.

• Genfi Egyezmény? Tényleg született férjvédő egyezmény Genfben?

• Igen. A hadifoglyokról való bánásmódról.

Barátom szomorúan ingatta a fejét.

• Hülye vagy! Ez most nem segít rajtam. A feleségem azt akarja, hogy ismerjem be, hogy én törtem el a vázát.

• Azt meg minek? – kérdeztem. – Ketten éltek a lakásban. Ha a feleséged biztosan tudja, hogy nem ő törte el azt a rohadt vázát, akkor egyedül te maradtál tettesnek. Mit kell itt még bizonyítani?

• Hát ez az! Mivel nem tettem beismerő vallomást, feleségem azt állítja, hogy ezzel őt vádoltam meg, mégpedig hamisan! Ha nem ismerem be a vázatörést, abból az következik, hogy csak ő lehetett, és ezt kikéri magának. Pedig én egy szóval sem mondtam, hogy ő volt, csak éltem a hallgatás jogával. Odáig jutottunk, hogy már nincsen vacsora… sem.

Barátom férfias bánata mélyen megindított.

• Neked a Miranda formulára van szükséged – mondtam.

• Mirandára? Még csak egy nőt kéne fölhoznom az asszonynak, és… – tiltakozott hevesen.

• Nem nő, hanem férfi: Ernesto Mirandának hívták, és az ő bűnügye folytán hangzik el az amerikai krimikben és a való életben is annyiszor, hogy: „Joga van hallgatni, bármit, amit mond, a bíróságon felhasználható Ön ellen. Joga van ügyvédhez. Ha nem engedheti meg magának az ügyvédet, az állam biztosítani fog az Ön számára. Megértette a jogait, amelyeket felolvastam? Ezeket a jogokat szem előtt tartva, kíván vallomást tenni?”

• Jól hangzik – gondolkozott el a barátom – bár ügyvédre még nincsen szükségem. Mit tett ez a Miranda, hogy megúszta a vázatörést?

• Nem vázatörés volt. 1963. márciusában berántott egy nőt a kocsijába, megkötözte, és a városon kívül megerőszakolta. A nő nem tudott személyleírást adni róla, valahogy mégis képbe került. A rendőrök két órán keresztül hallgatták ki ügyvéd nélkül, végül beismert mindent, a beismerő vallomása részleteiben megegyezett a sértett által elmondottakkal. A bíróság saját vallomására alapozva elítélte. Később ügyvédjei a Legfelsőbb Bírósághoz fordultak. Ernesto Mirandának joga volt hallgatni, joga volt ügyvédhez is, és talán mindezt tudta is. Mivel azonban nem figyelmeztették külön erre, a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az ítéletet. Azóta minden amerikai zsaru vízfolyásként fújja a Joga van hallgatni verset. Sőt, van ahol ez sem elég, kártyáról kell felolvasniuk akkor is, ha kívülről tudják.

• Ha neki beválik, nekem is bejöhet – gondolkozott el barátom.

• Figyelmeztetlek, neki csak időlegesen vált be. Új tárgyalást tartottak, ahol a volt barátnője is vallomást tett ellene. Később ugyanis Ernesto Miranda eldicsekedett neki is a tettével… Mirandát ismét lecsukták, és most jön a tragikomikus poén. Miután leülte a büntetését, egy kocsmai verekedés során leszúrták, meghalt. Ekkora a rendőrök kénytelenek voltak minden verekedőnek felolvasni a Miranda formulát. A figyelmeztetésre minden szóba jöhető tettes élt a hallgatás jogával. Mire a rendőrök az egyéb bizonyítékok alapján megállapították, melyikük szúrt tényleg, az igazi elkövető már régen megszökött. A Miranda formula miatt sohasem ítélték el Miranda gyilkosát.

• Azt hiszem, veszek egy vázát egy csokor virággal, és beismerő vallomást teszek – sóhajtott a barátom.

• Én is azt hiszem, hogy neked nem Miranda formulára, hanem nyomatékos enyhítő körülményre van szükséged…

(folytatjuk..)

Beteg vagy bűnöző?

• Elmebajnok az, aki az elmebaj védelmében száll sorompóba – mondta az ideiglenesen bentlakó az ügyvédjének, majd azt is megkérdezte: – Tudja, miért vagyunk mi itt bent? – és sorstársaira mutatott.

A védő valami politikailag korrekt válaszon törte fejét, ami lehetőség szerint nem ingereli föl azokat az egzotikus gondolkodású személyeket, akik pillanatnyilag körülvették őt, védence azonban szemlátomást vagy fülhallomást örült a gyors válasz elmaradásának, mert rávágta:

• Mert mi vagyunk kevesebben! – mondta boldog vigyorral az ideiglenesen bentlakó.

Az ügyvéd, mint frissen megbízott vagy kirendelt elmebajnok nem sértődött meg, mert nem ez volt a dolga. A büntetőeljárási triászból (vád, védelem, ítélkezés) ő volt az egyetlen, aki szerepe szerint leplezetlenül lehetett elfogult a gyanúsítottal, még akkor is, ha a gyanúsított egy húszéves férfiban ismert rá arra az ávósra, aki a múlt század közepén félholtra rugdosta a nagypapáját. Miután alaposan megtorolta családi sérelmét, az ember most itt ült az ügyvéddel szemben, és azzal védekezett, bár tudja, hogy hivatalos személyt ölni nem szabad, de az ávós megérdemelte.  Egy másik valóvilágban, az ügyvédében az „ávós” egy szerencsétlen közterületfelügyelő volt, aki szemetelés miatt próbálta megbüntetni a gyanúsítottat.

Az ügyvéd tudta, küzdeni fog védencéért, hogy a legjobbat hozza ki az ügyből, mégpedig a védence szempontjából a legjobbat. Csak abban nem volt biztos, hogy mi a legjobb a védencének. A gyanúsított néha olyan volt, mint akinek semmi baja, logikusan beszélt, viccelt, az ügyvéd sokszor maga is kételkedett abban, hogy a fogoly elmebeteg, vagy ahogy régen mondták, elmetehetsége megzavarodott. Néha viszont – mintegy gombnyomásra – váltott, ilyenkor az ügyvédnek kételye sem lehetett az őrültségében. Beteg vagy csak játssza a beteget? – az itt a hamleti kérdés. Ez az, amit a kirendelt igazságügyi elmeorvosszakértő sem tudott elsőre eldönteni, ezért a gyanúsítottat hosszabb megfigyelésre utalták. Ha beszámítási képessége kizárt, és tartani kell attól, hogy újabb, hasonló tettet hajt végre, felmentik ugyan, de elrendelik kényszergyógykezelését, amely határozatlan ideig, a gyógyulásig tart itt, a börtönszerű kórházban vagy kórházszerű börtönben. Ha nem beteg, hosszú fegyházbüntetés vár rá.

Van harmadik út is: ha beszámítási képessége nem kizárt, csak korlátozott, akkor az nyomatékos enyhítő körülménynek számít rövidebb büntetéssel, de a büntetést a csöppet sem szanatóriumszerű börtönben vagy fegyházban hajtják végre, ahonnan ha kijön… Melyik a jobb neki?

Az ügyvéd hirtelen meghallotta Finkey Ferencz régen elhunyt jogászprofesszor szavait, de ezen a helyen meg sem lepődött az ilyesmin: „A beszámítási képességnek, mint a beszámításhoz szükséges testi, értelmi és erkölcsi fejlettség minimumának logikai és szorosan jogi értelemben nincsenek fokozatai. Vagy megállapítható a beszámítási képesség, ha annak előbbi alkatrészei a tettesnél igazolhatók, vagy nem. (…) A mai büntetőjogi tudományban a modern lélektan s különösen az elmeorvosi tudomány legújabb vívmányai folytán általános vélemény lett, hogy a beszámíthatóság vagy beszámíthatatlanság határait teljes biztonsággal megállapítani a valóságban lehetetlenség, mert az élet számtalan olyan esetet hoz felszínre, melyekben a bíróság sokszor a szakértők véleménye alapján sem képes nyugodt lelkiismerettel egyszerűen nemet vagy igent mondani a beszámíthatóság nehéz kérdésében. (…) A BTK e hiányának pótlására állította föl a kriminálpolitikai irodalom a korlátozott beszámítási képesség fogalmát. (…) Ezeket (értsd korlátozott beszámítási képességű egyéneket) börtönbe helyezni kettős hiba, egyrészt mivel a börtönnek ily szilárd akaraterő és sokszor jellem- vagy erkölcsi érzék nélküli személyekre se javító, se visszatartó hatása nincs, másrészt mert az enyhébb elítélés folytán hamarabb visszakerülnek a társadalomba, mint azt a közérdek (közbiztonság és közegészség) megkívánná. (…) Amint e fogyatékos elméjűek középen állnak a józan eszűek és az őrültek közt, éppúgy a számukra felállítandó sajátos intézeteknek a börtön és a tébolyda közt középhelyet kell elfoglalniuk. Részemről ez utóbbi felfogást tartom helyesebbnek.” 

Ebben a minden idők legmodernebb világában tudja fene, mi a legjobb a védencemnek, gondolta az ügyvéd, miközben enyhén megborzongott, ahogy kilépett az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet (IMEI) kapuján. Most örült igazán, hogy apja akarata ellenére nem lett belőle se bíró, se ügyész, se jogtudós.

Előfordul, hogy a jogdogmatika ádáz küzdelmet vív a józan ésszel, és a csatában néha a jogdogmatika győz. Félreértés ne essék, nem vagyok ellensége a jogdogmatikának, melynek feladata a hatályos jog általánosan elismert értékeken alapuló, racionális érvekkel való magyarázata, a meglévő jogi megoldások elemzése, értékelése és rendszerezése. A jogdogmatika segítéséget nyújthat gyakorló jogászoknak azzal, hogy általános jogi elveket fogalmaz meg, amely általános jogi elveket azután a joghézagok betömésére lehet felhasználni.

Ugyanakkor a jogdogmatika hajlamos néha önálló életre kelni, öncélúvá válni, és követelni saját primátusát a józan ésszel szemben. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a jogalkotó kénytelen volt az Alaptörvénybe iktatni, hogy a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. A jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.

Érdekes megfigyelni ezt az úgy nevezett „trükkös lopások” területén időről időre megújuló dogmatikai csatákban. A „trükkös lopás” nem attól trükkös, hogy bűvész hajtja végre, éppen ellenkezőleg: általában kezdő fiatalkorú bűnözők szokták elkövetni kezdő ifjú sértettek sérelmére. (Valahol el kell kezdeni a bűnelkövetést és a sértetté válást is. Előbbit el lehet kerülni, utóbbit sajnos sokszor nehezebb.) Trükkös lopás például, amikor az elkövető odamegy az utcán a sértetthez azzal, hogy fel kell hívnia beteg édesanyját a kórházban, kölcsönkéri egy percre a sértett telefonját, beszélgetést mímelve előbb eltávolodik tőle (a jólelkű áldozat ezt természetesnek veszi a diszkréció okán), majd az elkövető hirtelen elfut a telefonnal. A másik gyakori elkövetési módszer sem sokkal trükkösebb, itt az elkövető megcsodálja a sértett új biciklijét, kölcsönkéri kipróbálni egy körre (ő is pont ilyet szeretne venni), majd egyre nagyobb köröket leírva végül elhajt.

Az ifjú áldozatok rendszerint: „Anyúúúú! Ellopták a telefonomat / biciklimet!” bömböléssel térnek haza, s bár valószínűleg saját nagylelkűségüket utóbb saját hülyeségükként élik meg, ezzel együtt sem jut eszükbe, hogy „Annyúúú! „Elsikkasztották a telefonomat / biciklimet!”, vagy „Annyúúúú! Tévedésbe ejtettek, és kárt okoztak a telefonom / biciklim alkotta vagyonomban!”

Sebaj! Erre vannak a jogászok. Mert ki követ el lopást a Btk. szerint? Aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa. Ez így túl egyszerűnek tűnik, hiszen nem értékeltük, hogy az elkövető becsapta a sértettet!

Legyen inkább csalás! Ki követ el csalást a Btk. szerint? Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. No lám, hiszen az ifjú sértettet tévedésbe ejtették (rendesen átvágták), kárt is okoztak neki (oda a telefon), és a jogtalan haszonszerzés is megvan (az elkövető gazdagodott egy telefonnal / biciklivel.) Csakhogy a jogdogmatika kimunkált elvei szerint a csalásnál a tévedésbe ejtett áldozat saját maga tesz olyan vagyoni rendelkezést, ami miatt kár éri. A sértett viszont nem akart megszabadulni a telefonjától vagy biciklijétől. Különben sem értékeltük, hogy a sértett rábízta a telefonját, biciklijét az elkövetőre (vagyis odaadta neki). Ennek a rábízásnak feltétlenül meg kell jelennie a minősítésben, hogy elkerüljük a jogdogmatika halálát.

Ki követ el sikkasztást a Btk. szerint? Aki a rábízott idegen dolgot jogtalanul eltulajdonítja, vagy azzal sajátjaként rendelkezik, sikkasztást követ el. De vajon rábízásnak felel-e meg az a körülmény, ha valakinek rövid időre használatra odaadom például a tollam, hogy jelenlétemben ő is aláírja a szerződést? Ettől kezdve ő lesz a tollam birtokosa? Még birtokvédelem is megilleti velem szemben? És mi van a tévedésbe ejtéssel? (Megfájdult a fejem.)

A fiatalkorú elkövetők ilyenkor szoktak szerényen mosolyogni a vádlottak padján, azzal az elfojtott érzéssel, hogy aki ilyen jogi hercehurcát képes okozni jogászoknak, annak inkább a rács másik oldalán lenne a helye, amit valószínűleg a bíró is akceptálni fog.

A lopás az lopás. Attól, hogy valamit a másik jelenlétében kezembe foghatok, nem válok birtokosává, a dolog feletti tényleges rendelkezési jog az „igazi” birtokosé marad. Az ékszerüzletben megtekintés céljából kezembe vett aranygyűrű felett sem nyerem meg a birtoklás jogát, de még csak rám sem bízták a gyűrűt. Ellenkező esetben simán kisétálhatnék vele, hanyagul odavetve, hogy indítson az ékszerész dolog kiadása érdekében polgári pert ellenem. A trükkös lopás lényege, hogy az elkövető az eltulajdonítani kívánt dolog fizikai elvételét kívánja megkönnyíteni: nem kell a telefont más kezéből kikapni, vagy arra várni, hogy a tulajdonos letámassza végre a biciklit valahová. 

Ne lőjünk verébre jogdogmatikával!

A számítógép sose fogja legyőzni az embert sakkban, mert a számítógépet nem lehet megtanítani sakkozni, ahhoz ész kell. Hoppá! Garri Kaszparovot legyőzte a Deep Blue nevű program! (1997.) Ja, ez nem ér! A számítógép nem okosabb a sakkvilágbajnoknál, csak több lépést tud előre kiszámítani; tárhely és processzor sebességének kérdése az egész. Ez nem igazi gondolkodás. Sebaj! A számítógép soha nem győzheti le Go nevű játékban az embert, mert az összetett, kombinatív gondolkodást igényel, ami az ember sajátja. Ajaj! Az AlphaGo nevű program legyőzte a legendás gojátékost, Li Szedolt! (2016.) Ráadásul a program több ezer játszmát játszott le előtte névtelenül az interneten, kielemezte kudarcait és a sikereit; tanult. Oké, oké! De ez nem is igazi gondolkodás, nem is igazi tanulás. Ez még nem mesterséges intelligencia, csak egy okosan megírt, bővíthető bináris kódrendszer óriási tárolási kapacitással! Van azonban valami, amire egy program soha nem lesz képes: ez a művészet! A művészet az emberi gondolkodás igazi lényege: érzelem és értelem; lényeglátás és absztrakció – az emberi intelligencia esszenciája! Egy program soha nem hozhat létre művészeti alkotást, mert az az ember sajátja. Majd akkor szóljatok, ha láttok ilyet! Figyúúúú! Mesterséges intelligencia nyert egy állami művészeti pályázaton! A „Théâtre D’opéra Spatial” című képzőművészeti alkotást egy Midjourney nevű AI-szoftver készítette, és emberekből álló zsűri választotta ki legjobb alkotásként, nem tudván, hogy a művész micsoda kicsoda. (2022.) Jó, de ez igazából csalás… mert, mert… csak!

Vegyétek tudomásul, hogy én, mint ember maga a csoda vagyok, annyira összetett, annyira bonyolult gondolkodású, hogy… hogy néha még magam sem értem magamat! Ezt csinálja utánam bárki! Van öntudatom! Blake Lemoine szoftvermérnök azt állította, hogy a Google LaMDa névre keresztelt mesterséges intelligenciája öntudatra ébredt, vannak már érzelmei is. A Google kirúgta Blake Lemoine mérnököt. Na, jó az öntudat még a jövő, korunk technikai színvonalán még senki nem állított olyat, hogy a mesterséges intelligenciának öntudata lenne, de ha megnézzük az évszámokat – 1997-2016-2022 – nem kizárt, hogy ez is eljön egyszer, méghozzá az igazán közeli jövőben. Nem ártana készülni rá.

Egyébként a jogászok, a jövő mérnökei készülnek rá. A képzőművész szoftverrel kapcsolatban például már tudományosan jól össze is vesztek. A vita tárgya csupa lényeges kérdés volt: például megilletik-e szerzői jogok a mesterséges intelligenciát? Vagy a mesterséges intelligenciát úgy programozták, hogy tanulmányozzon több ezer ember alkotta kiváló műalkotást, ezek lényegét vesse össze, és így hozzon létre újat, akkor ez nem szerzői jogi visszaélés? Megtilthatják-e a szerzők, hogy a képeiket egy számítógép analizálja? Vagy fizetni kell érte – mondjuk bitcoinnal? Lépjünk túl azon az apróságon, hogy emberi művészpalánták ugyanezt csinálják: kiállításokra járnak, nagy elődöket tanulmányoznak (ingyen), sőt, kezdetben másolnak is akadémiákon, azután a kis természetes intelligenciák kialakítják saját stílusukat. Miért ne tehetné ugyanezt egy mesterséges intelligencia?

Aki nem annyira öntelt, hogy saját gondolkodására, mint valami nagyszabású, utánozhatatlanul bonyolult sémára tekint, abban az emberben föl kell villanni a gondolatnak, hogy „mi lesz akkor, ha a telefonasszisztensem tényleg gondolkodni kezd”. Nem úgy, mint mi emberek. Annál sokkal jobban! A mesterséges intelligenciát már most arra használják cégek, hogy kedvükre manipulálják vele a mi nagyszerű, független agyunkat! Mi lesz, ha ebben az AI önállóságot kap, harcol ki, vagy csak magától úgy alakulnak a dolgok? Van-e olyan jogalkotó, aki (előre?) gondolkodott már ezen a kérdésen?

Egy ilyen jogalkotót ismerek; úgy hívták Isaac Asimov. Igaz, csak író volt, de megalkotta a robotika három törvényét:

1. § A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. § A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. § A robot saját védelméről gondoskodik, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Hé, emberek! Ideje volna hatályba léptetni a fenti törvényeket, míg nem késő!

Pistikécske, a kis Banksy a véleménynyilvánítás szabadságaként festékszóróval elhelyezte iskolája falán a „hüje iskola” feliratot. Nagyot szórt a dolog, mert a gondnok elkapta, az iskola feljelentette, a szülőkön behajtották, apuka pedig családon belüli dorgálást alkalmazott otthon. A dolognak ezzel nem lett vége, mert Pistikécske elmúlt tizennégy, a rendőrség pedig, mint fiatalkorút gyanúsítottként hallgatta ki a Btk. 371. § (2) bekezdése b) pont ba) alpontjában meghatározott, falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétsége miatt, pedig Pistikécskéék osztálya még el sem jutott a Btk-ban a 371. paragrafusig, hiszen még a Kiegyezést sem vették. Mindenesetre az osztályfőnök százszor leíratta vele: „nem követem el még egyszer a Btk. 371. § (2) bekezdése b) pont ba) alpontjában meghatározott, falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétségét”. Pistikécske hiába hivatkozott arra, hogy a „hüje iskola” a véleménynyilvánítás szabadsága, amely véleményt amúgy az osztály nagyobbik része is osztotta. A jogalkotói szigor könyörtelenül lecsapott az ifjú graffitiművészre.

Csakhogy jöttek felnőttek, akik egy kft. tulajdonát képező, emlékművet védő ponyvára szórták ugyanolyan festékszóróval a véleménynyilvánítást, közel annyi kárt okozva, mint ifjú barátunk. No de, amit szabad Jupiternek, nem szabad Pistikécskének. Pedig a Btk. 371. §-ához fűzött jogalkotói értelmező rendelkezés szerint falfirka: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges. Úgy lett volna igazságos, ha a felnőtteknek is százszor le kellett volna írniuk a Btk. idevonatkozó részét. Ám a bíróság heveny jogértelmezésbe kezdett, és megállapította, hogy a jogalkotó még jogot alkotni sem tud, mert az értelmező rendelkezésben nem a falfirka fogalmát adta meg, hanem csak a firka fogalmát – tök ciki – mert adós maradt a fal fogalmának meghatározásával. A bíróság pedig nekiállt kijavítani a jogalkotót, és megállapította, hogy a fal köznapi és nyelvtani értelemben egy végleges építmény része, amely állagsérelem nélkül nem távolítható el.

Gondolnánk, ezzel pont került a graffitire, de nem, mert ifjú művészek hada kezdte festékszóróval díszíteni: a villamosmegálló üvegét, a villamos ablakait, az óriásplakátokat, a telefonfülkét, a cipőbolt kirakatát, a földgázhálózati kapcsolószekrényt, a hengeres hirdetőoszlopot, az üzlet redőnyét, a használtruha-gyűjtő konténert, az ereszcsatornát, a villanyóra szekrényét, az információs táblát, a fa törzsét, a tér járdáját, az épület ablakát, a tehergépkocsi oldalát, a tűzcsapot, a szeméttárolót, a transzformátor szekrényt, a  zajvédő plexit, a gépkocsik motorháztetőjét, szóval mindent, amit csak festékszóróval elértek. És ez így van rendjén, mert a felsoroltak egyike sem fal a bírósági értelmezés szerint. Csakhogy a jogban való tévedés a bíróság privilégiuma, így hol elítélték őket falfirka miatt, hol nem. A legfőbb ügyész kérte, legyen már végre jogegységi rend, ami meghallgatásra talált a Kúrián, és megszületett a 4/2022. számú jogegységi határozat. Íme:

1. A falfirkán értendő felületbevonat elhelyezése alapvetően a támadott idegen vagyontárgy külső megjelenésének háborítatlanságához fűződő érdek védelme szempontjából képez büntetendő magatartást.
2. A falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás tényállásszerű, ha az elkövető az elkövetési tárgy, így bármely köz- vagy magántulajdonban lévő idegen vagyontárgy – azaz pénzben kifejezhető értékű ingó vagy ingatlan dolog – felületén a tulajdonos, vagy vagyonkezelésre jogosult engedélye nélkül hoz létre változást, így például jelet, ábrát vagy feliratot helyez el.
3. A falfirka elhelyezése nem önálló elkövetési magatartás, hanem az elkövetés olyan módja, amelyet a törvény minősített esetként szabályoz, és amelynek a rongálás – egyébként a károkozás mértékéhez igazodó – minősítése kapcsán tulajdonít jelentőséget. A falfirka esetében közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja, önmagában a vagyontárgy felületén való elhelyezés ténye képez minősített esetet.
4. A firkálással, felfestéssel (lefestés), szennyezéssel (leöntés) elkövetett felületmegváltoztatás, a vagyontárgy állapotának megváltoztatása is állagsérelem, így a dologrongálás fogalma alá tartozik, mert megváltoztatja az eredeti felület megjelenését, és az eredeti állapot helyreállítása csak anyagi ráfordítás árán lehetséges. Ebben az esetben az eredeti állapot helyreállításának költsége a rongálással okozott kár.

Összefoglalom: annak lett igaza, aki nyilvános területen semmit nem fújt le semmivel. (A falra hányt borsó nem számít, mert az gondtalan gondatlan cselekmény.)

Pistikécskének már csak egy kérdése van: ha Petike pólójára hátul ráfesti, hogy „hüje Petike”, az most falfirkának minősül, vagy sem?

Üdvözlünk az Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény esetén című internetes játékban. Válassz egyet a közhatalommal bíró ellenfelek közül:

Korrupt Man: szuperképesség: veszteget, vesztegetést fogad el, befolyást vásárol, befolyással üzérkedik bárhol, bármikor.

Hivatali Thanos: szupererő: bármilyen helyzettel visszaél: egyik kézzel protekciót nyújt, másikkal bárkire lesújt, hatóköre a hatáskör.

Vagyon Pók: szuperképesség: hálót sző a nemzeti vagyon és a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által kezelt vagyon köré, majd bebábozza őket.

Költségvető Kriptonit: szupererő: kezei között a legváratlanabb helyzetben láthatatlanná válik a GDP.

Koncessziós VersenyManő: turbóautójával hátad mögül indul, olyan ködöt ereszt, hogy nemcsak a célt nem látod, de a versenypályát sem találod többé.

Pénzmosó Nő: a mosónők látszólag korán halnak, a valóságban angolnaként siklik kezei között a suska, majd eltűnik a cég is, tizenkilencre bármikor bemondja az offshore-t.

Level 1

Ha választottál ellenfelet, először meg kell találnod a virtuális térben (ügyészség, nyomozó hatóság honlapján) az anonimizált határozatot, ami mögé az ellenfél elbújt. Ha megvan, olyan ellenféllel találod szembe magad, aki egy: már legyűrte a rendőrséget és az ügyészséget, kettő: nem tudni, személy szerint ki ő, mert nincs neve, felismerhető adata, vagyis csak azt tudod a határozatból, mire használta szuper erejét. Vigyázz! Mert ketyeg az idő! A közzétételtől harminc napod van hátra.

Level 2

Ezt elbuktad öcsi, mert beelőztek! A sértett és a feljelentő bónusszal rendelkezik, ők kérhetnek felülbírálatot először. Máskor olyan szupergonoszt válassz, akit magad jelentettél föl, mert akkor tiéd a bónusz.

Level 3

Végre találtál olyan ellenfelet, aki legyőzte a rendőrséget, ügyészséget, feljelentőt, sértettet. Most Te jössz! Nyomj be egy felülbírálati indítványt! BRRRR! Már megint nem nyertél. Ahhoz, hogy felülbírálati indítványt nyújts be, kell találni a pályán elrejtett segédeszközök közül egy jogi képviselőt.

Level 4

Oké, vásároltál 1 bitcoin-ért az elvarázsolt kamarában egy jogi képviselőt. Minden OKÉ! Vagy mégsem? BRRRR! Már megint vesztettél, mert a fegyvered nem a legélesebb kés a fiókban, nem tudtad, hogy kötelező az elektronikus kapcsolattartás. Papír levéllel próbálkoztál a virtuális világban. Legközelebb az ügyvédet ne a zugban keresd.

LEVEL 5

Összegyűjtöttél 5 bitcoin-os ügyvédet, most már kiváló a fegyvertárad. Megvan a megfelelő ügy is. A nyomozási bíró visszaküldte az ügyészséget a startvonalra. Az ügyészség ismét tétlen volt, jöhet az ismételt felülbírálati indítvány. A nyomozási bíró szerint az ügy továbbra is felderítetlen, Te jössz! Hozzájutottál a rendes ügyiratokhoz, amiben már valódi adatok vannak! De mi történt? A feljelentés nem jelölt meg elkövetőt, a nyomozás ismertelen tettes ellen folyt. Kit vádolj meg akkor?

A szomszéd nénit vádoltad meg, azt a közismert szipirtyót. Jaj, most a tárgyaló bíró dobta vissza, mert nincs hivatali vesztegetésre megalapozott gyanú a szomszéd nénivel szemben. Miért az is kell? Mit gondolnak ezek, lopod azt a bitcoint a szomszédok wifijével? Ez nem volt benne a játékszabályokban. Most jelentheted föl a tárgyalási bírót hivatali visszaélés miatt.

(…)

LEVEL 153

Gratulálok! Immár profi játékos vagy az Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény esetén című internetes játékban! Van már ügyed, van ügyvéded, ellenfeled. Legalább vármegyei főispán lenne, de csak járási közterületi csoportvezető. Mindegy. Megvádoltad. Minden kezdet nehéz.   

GAME OVER

az adatmegsemmisítés rejtelmei

Ez a bejegyzés olvasás után automatikusan megsemmisül.

Vegyünk egy elkövetőt, aki a lehallgatási anyag szerint elmeséli haverjának, hogy a sokk cucctól szőrösödik a háta (füle, orra, talpa), így nem tud ottlenni az adás-vétellel egybekötött találkozón, mert felesége megígérte, hogy este megborotválja a hátát (fülét, orrát, talpát). Van ilyen, ha az ember túltolja az ellenőrizetlen forrásból származó gyúrós kokszot. Ha vádemelésre kerül sor, ez a közlés minden bizonnyal nagy mulatságot vált ki a bíróból, ügyészből, védőkből hallgatóságból. Persze kérdés, tudnia kell-e a nyilvános tárgyaláson megjelenőknek, hogy az egyik vádlott háta (füle, orra, talpa) borbélyt igénylő módon szőrösödik.

Az ember kapásból rávágná a választ, hogy nem, mert ez olyan személyes adat, amely nem tárgya a büntetőeljárásnak, mivel kokszolni nem bűn, csak hülyeség. Persze, ha a büntetőeljárás tárgya éppen a tiltott teljesítményfokozó szerrel való visszaélés, könnyen lehet, hogy a felvételből mégiscsak bizonyíték lesz. Annak bizonyítására alkalmas, hogy a lehallgatott és a haverja fogyasztás mellett kereskedik is a cuccal, ami már bűncselekmény, és egy adott üzleti napra találkozót beszéltek meg ugyan, de az egyikük addig szőrözött, amíg mégsem tudott ott lenni.

Még kellemetlenebb, ha a felvételen a beszélgetés tárgya az, hogy az anyagtól az illetőnek merevedési zavara van, és a teljesítménylefokozó szerv miatt nem tud otthon helytállni. A rendszeres borotválásra szoruló hát személyes adat, az éjszakai teljesítmény, illetve annak elmaradása úgynevezett különleges személyes adat, mert az ember szexuális szokására utal. Alapesetben személyes adatával az ember önmaga rendelkezik, vagyis a szőrös hátáról vagy beszél, vagy nem. A különleges személyes adatra ez különlegesen igaz; különleges személyes adatát vagy megosztja az ember egy lánnyal, vagy a lány rájön magától az első éjszakán.

Van olyan szabály a büntetőeljárási törvényben, amely szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság gondoskodik arról, hogy a büntetőeljárásban kezelt védett adat szükségtelenül ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adat védelme biztosított legyen. Ez akkor is így van, ha a bulvársajtó vagy bulvárpolitikus majd megvész, hogy egy kis csámcsogni valóhoz jusson.

A hatóságnak abban az esetben is vigyáznia kell más személyes adataira, ha azok bizonyítéknak minősülnek. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság kizárólag a törvény rendelkezései szerint teheti lehetővé a büntetőeljárásban kezelt személyes adat és védett adat megismerését. Ha az adat egyben bizonyíték is, akkor az adat zártan kezelése lehet a megoldás, vagyis azt csak bíró, ügyész, nyomozó hatóság láthatja.

Van, amikor a különleges személyes adatok kezelése maga az alapjogok háborúja. Ha valakit gyermekpornográfiával vádolnak, nehezen tudja védeni az igazát, például hogy a képen szereplő személy igenis elmúlt tizennyolc éves, ha teljesen elzárják a bizonyítéktól. Ugyanakkor az sem lenne helyes, ha a pedofil elkövető nyomozási iratmásolat jogcímen megtarthatná azokat a felvételeket, amelyek birtoklásával éppen vádolják. Ilyen esetben lehet megoldás az, hogy nem kap másolatot, de az ügyiratokat a hatóságnál megtekintheti.   

A hatóságoknak különösen ügyelniük kell a személyes adatokra azokban az esetben, ha azok nem is tárgyai a büntetőeljárásnak. Állampolgár nem lehet közprédája sajtónak, politikának csak azért, mert kapcsolatba került egy bűnelkövetővel. Például a leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetését követő harminc napon belül az annak során megszerzett adatok közül törölni kell a leplezett eszközök alkalmazásának céljával össze nem függő adatot, mindazon személyes adatot, amelyre a büntetőeljárás céljából nincs szükség, akár tetszik ez valakinek, akár nem.

Ha a nyomozás során olyan dolgot foglalnak le az elkövetőtől, amelyről kezdetben felmerült, hogy bizonyíték lehet, és összefügg az eljárással (a tiltott teljesítményfokozó példánál maradva: szakállas nőről készült meztelen fotó), de az eljárás során kiderül, hogy nem bizonyíték, mert nincs köze a bűncselekményhez, akkor bizony a lefoglalást meg kell szüntetni. Ha a szakállas nő nem jelentkezik, hogy a fotó az övé, de egyértelmű, hogy nem azé, akitől azt lefoglalták, akkor a lefoglalt dolgot vagy el kell kobozni, mint jogszabályba ütközőt, vagy ha egyébként értéket nem képvisel, akkor meg kell semmisíteni. Ez akkor is így van, ha a többség majd megdöglik azért, hogy megtudja, kit takar a szakáll.

(Egyéként nem azt, akire gondolnak, de a különleges személyes adat védelme érdekében úgy sem mondhatom meg.)

Köztudott, hogy a gyerekek a legjobb detektívek a világon. Mert mi is kell egy jó kis nyomozáshoz? Megfigyelőképesség, logika és némi fantázia. OKÉ. Sok felnőtt kiváló megfigyelő. Akad olyan is, aki logikában sem szenved hiányt. Fantáziával viszont a felnőttek kis százaléka rendelkezik csak.

Ha tehát ez a három készség egyszerre található meg valakiben, az a valaki valószínűleg gyerek.

Egy ismerős kislány valóságos nyomozást indított a Mikulás után. Talán hároméves lehetett, amikor odaállt apukája elé egy november végi napon.

• Tudod, Apa, a Mikulás most kezdi nézni, jól viselkednek-e a gyerekek – mondta a kislány összeráncolt homlokkal.  

Apukája kérdőn nézett rá.

• Csak azt akarom mondani – folytatta a kislány – jó volna, ha nem veszekednél velem annyit mostanában.

Megfigyelőképesség, logika, fantázia és a probléma megoldva. Persze nem jó, ha az embergyerek ki van szolgáltatva olyasvalakinek, mint a Mikulás, aki alapvetően jóindulatú, de kiszámíthatatlan ízlésű.

Egy év múlva ismét november volt, ilyenkor jött el a… na, nem a Mikulás, hanem Norbi, a gázszerelő, hogy kitisztítsa a gázkazánt. A kislány gondosan szemmel tartotta a műveletet, Norbi meg csodálkozott, hogy egy kislányt érdekel a gázszerelés, így buzgón magyarázott.

• Ez itt a kazánrész, itt ég el a gáz, ami felmelegíti a kazán falát, az meg átadja a hőt a víznek, a melegvíz fölmelegíti a lakást. Nézd csak! Ott fönt van a kémény, ott távozik az égéstermék.

A kislány alig várta, hogy Norbi távozzon (az ajtón át, nem a kéményen), azután nekiszegezte a kérdést apukájának.

• Te Apa! A Mikulás a kéményen át hozza az ajándékot, de nálunk, ha beugrik a kéménybe… akkor a gázkazánban köt ki…

Apukája valami megnyugtatót akart mondani.

• Tudod, Kislányom, a Mikulás is halad a korral. Hidd el, megoldja, hogy észrevétlenül bejusson a lakásokba…

• De Apa! Te múltkor altatáskor azzal nyugtattál, hogy senki nem jöhet be hozzánk, ha este beriasztózol!

Mit volt mit tenni, az apuka kénytelen volt bevallani, hogy titkon együttműködik a Mikulással. Ezt a kislány elégedetten vette tudomásul, hiszen ha az apukájának megvan a Mikulás telefonszáma, akkor van remény arra a pörgős szoknyás babára is… Az apuka is megnyugodott, mert elmaradtak a további kérdések, amelyekben ő is bizonytalan volt kissé. Mert van a Mikulás, aki Mikuláskor jön. Meg van az a másik pirosruhás, nagyszakállú fickó; a Télapó, aki bizonyos helyekre Karácsonykor érkezik, de akkor ők rokonok? És Jézuska a Mikulás vagy a Télapó főnöke?

Az apuka nyugalma a munkahelyi Mikulás eljöveteléig tartott, aki köztudomásúan igazi, mert kövér, mélyhangú, és rengeteg titkot tud az adott kisgyerek életéről, amit a szülőkön kívül csakis a Mikulás ismerhet. A kislány azonban összeráncolt homlokkal tért vissza a Mikulástól mikuláscsomaggal a kezében. Félrehívta apukáját, hogy más ne hallja a mondandóját.

• Te Apa! Nem azt mondtad, hogy a Mikulás püspök? Képzeld, jegygyűrű volt a jobb kezén, megnősült?!? Valld be, nem is létezik igazából!

Ilyenkor jön el minden gyanúsított életében, hogy töredelmes beismerő vallomást kell tenni. Az apuka is megkönnyebbült a beismerő vallomástól, még ha ezáltal súlyosító körülményként volt értékelendő, hogy a Mikulás nem hozott pörgős szoknyás babát. Sebaj, majd Karácsonykor Jézuska ügyesebb lesz.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!