Ördögi legfőbb ügyész, ördögi ügyészség
Végre jól leleplezték az ördögi legfőbb ügyészt és az ördögi ügyészséget! Éppen ideje volt! A leleplezést egy belső lázadó volt főügyész hajtotta végre, kérlelhetetlen logikával. Az illető elsőfokon (nem jogerősen) elítéltje egy hivatali visszaélésnek, ennek ellenére „személyétől függetlenül” hívta fel a figyelmet az igazságszolgáltatás és az ügyészség működését jellemző jogállamiságot nem tűrő viszonyokra, a társadalom és az emberek üdve érdekében. Bátor ember!
Bár a büntetőeljárás miatt – nyilatkozata szerint – van benne sértettség, de sértettségét példásan félretéve, nagy lelkierőről téve tanúbizonyosságot tudott nem személyeskedésnek szánva úgy jellemezni egy ördögi legfőbb ügyészt, hogy „félénken a folyosón bóklászó, riadt kisfiú, szerencsétlen-szánalmas árvagyerek”.
Az ügyészi munka – amelyet interjúalanyunk ma is szeret – elvár ennyi tárgyilagosságot.
A volt főügyész – nagyon helyesen – tiltakozásul visszaküldi az ördögi legfőbb ügyésztől átvett Kozma Sándor-díjat, ami Magyarország Ügyészségének legmagasabb kitüntetése, de nem küldi vissza a vele átvett pénzbeli elismerést. Én ezt a magam részéről csak helyeselni tudom, mert a visszaküldött pénzzel csak erősítené a legfőbb ügyészt a további ördögi tervei megvalósításában. Na meg öntudat is létezik a világon! Attól, hogy a díjat egy ördögi legfőbb ügyész kezéből vette át, attól még az jár neki, „mert a kitüntetés ténye nem változik, ahogy például azok az újságírók is Táncsics-díjasok, akik bizonyos díjazottak miatt visszaküldték az elismerésüket.” Na, erről a könyörtelen jogászi logikáról beszéltem, amely szétzúz minden kétséget afelől, miért tartja meg a díjjal járó pénzt.
Az interjúból kihallatszik az is, hogy az ördögi legfőbb ügyész magát a bíróságot is megrontotta, amely bíróság részt vesz az interjúalany karakter legyilkolászásában. Elsőfokon elítélte, de itt még nem állt meg! A felháborodástól szavakat nem találok, így a volt főügyész szavait veszem kölcsön: „A már februárban elkészült indoklással kihirdetett ítéletet júniusban kaptuk meg, s most készültem el a 40 oldalas fellebbezésemmel, de törvénysértő időhúzással a másodfokú eljárás még el sem kezdődött”. Mi is történt? Ha valaki nem értené: Az ördögi bíróság a vádlott most elkészült 40 oldalas fellebbezését törvénysértő időhúzással bevárta ahelyett, hogy a fellebbezést (helyesebb a bejelentett fellebbezés írásbeli indokolását) meg nem várva, gyorsan hozott volna egy másodfokú ítéletet! Példátlan ez a jogállamisággal össze nem egyeztethető eljárás, remélem, nemzetközi visszahangot is kap majd az eset!
A bátor kiállásból megtudjuk, hogy Polt Péter második, 2010-es kinevezésével (ezt én sem tudtam, hogy nem megválasztották, hanem kinevezték, piszokság!) kezdődtek meg a folyamatok, amik idáig vezettek. Emberünk még főügyészként felszólalt dolgok ellen, folyamatosan protestált, a belső lázadozásainak meg is lett az eredménye. (Ha jól értem, belülről bomlasztott, mint oly sokan diktatúrák idején.)
Nincsenek szavak, milyen praktikákat vetett be szegény főügyész ellen az a sátáni legfőbb ügyész, aki 2010 után folyamatosan „kereste rajta a fogást”. Először csak kóstolgatta, 2012. évben fellebbviteli főügyésszé nevezte ki a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészségre, de ez nem volt elég, 2015. évben odaítélte neki Magyarország Ügyészségének legmagasabb kitüntetését, a modern ügyészség alapítójáról elnevezett Kozma Sándor-díjat! Ez ám az ördögi terv az emberi karakter legyilkolászására.
Ez a kezdetben „félénken a folyosón bóklászó, riadt kisfiú, szerencsétlen-szánalmas árvagyerek”, aki – én nem félek kimondani, mert a volt főügyész szerénységből csak utalt rá – 2006. év májusa után lényegében mindent a volt főügyésznek köszönhetett, hirtelen „egy bizonytalan karakter, frusztrált, kisstílű, kiszámíthatatlan, nárcisztikus” emberré vált, aki ráadásul „megszállott küldetéstudattal” rendelkezik, mint köztudottan minden karakter, aki bizonytalan. Baker, tisztára dr. Jekyll és Hyde!
És ez még csak a kezdet! A háttérben nyomozás indult a volt főügyész médiavállalkozó barátja ellen is, akit ugyan korábban a volt főügyész is lehallgattatott saját kezű határozatával egy bizonyos emberölés okán, azonban a volt főügyész soha nem gondolta volna, hogy a barátja egy gyilkosság érintettje lehet, csak úgy elrendelte a lehallgatást érintettség nélkül. Ez is biztos az általa hangoztatott szakmaiság kérdése, amellyel ellensúlyozta az ördögi legfőbb ügyész „más okból született döntéseit”. Azután a volt főügyész még baráti tanácsot is adott a médiavállalkozónak, a tőle átvett hiányzó bizonyítékot a szekrényében tárolta, ami bizonyítja kettőjük ártatlanságát, mert egy főügyészi szekrény mindenki számára nyitott, abba bárki bátran betekinthet, és akkor ott az emberölés bizonyítéka. Erre vádat alapozni csak egy ördögi legfőbb ügyész képes, meg néhány elállatiasodott beosztottja, aki „nem is tudja összerakni a dolgokat, csak az elvárások szerint, kvázi már rutinból dolgoznak”.
Ez a bátor kiállás engem is leleplezésre sarkall: A sátáni legfőbb ügyész „trónolása” alatt az ügyészség OLAF jelzések alapján indult ügyekben százalékosan több vádat emelt, mint más európai országok, figyelemelterelésként országgyűlési képviselő miniszterhelyettest vádolt meg más kormánypárti és ellenzéki országgyűlési képviselők mellett. Nem tudom, mi a mesterterve, de biztos, hogy ördögi. ÁLLÍTSÁTOK MEG POLT PÉTERT!!!!
