Koncepciós blogbejegyzés
Koncepciós eljárás folyik ellenem – hallottam több bírósági tárgyaláson a közelmúltban, miközben a vádlott lesújtóan néz az ügyész felé. A terhelt az eljárás során szabadon védekezhet, mást ugyan bűncselekmény elkövetésével hamisan nem vádolhat, de koncepciós per emlegetése – bár köznapi értelemben súlyos vádat takar – büntetőjogilag a véleménynyilvánítás szabadságába tartozik. Az ügyészség az ilyen kijelentésekre általában nem is szokott reagálni, véleménynyilvánításnak tekinti. Ennek ellenére kíváncsi lennék, mit akarhat ezzel kifejezni egy vádlott?
Nem könnyű beismerni; de minden vádiratnak van koncepciója, mégpedig az, hogy a megvádolt személy bűnös módon elkövette a vádiratban foglalt cselekményt, és hogy a vádiratban megjelölt bizonyítékok is ezt támasztják alá. Ha a vád nem tartalmazna ilyen koncepciót, akkor mi a fenének vádolna meg az ügyészség egy embert? (Jó, jó. Van amikor, az ügyész úgy vádol, hogy tudja; nem bűnös a vádlott, mert hiányzik a beszámítási képessége, ilyenkor felmentésre és kényszergyógykezelésre tesz indítványt, de ebben az esteben is ott a koncepció, hogy a terhelt a cselekményt elkövette.)
A történelemből ismert koncepciós perekkel ellentétben az ügyészségnek megvan a csodás képessége a koncepcióváltásra, ha a tárgyaláson a bizonyítékok más irányba mutatnak:
- az ügyész ejti a
koncepciótvádat, ha feketén-fehéren kiderül, hogy a vádlott nem követte el a bűncselekményt, - az ügyész felmentésre tesz indítványt, ha úgy látja, hogy a bizonyítékok nem egyértelműek abban, hogy a vádlott elkövette-e a bűncselekményt, és
- tudomásul veszi a felmentő ítéletet, ha eredetileg ugyan úgy látta, hogy a tárgyaláson bebizonyosodott a vádlott bűnössége, de a bíró a felmentő ítéletét szakmailag meggyőzően, logikusan, támadhatatlanul indokolta.
Ilyet a történelmi koncepciós perek ügyésze nem tehetett, tegyük hozzá gyorsan: valószínűleg nem is akart tenni.
Mit is akarhat a vádlott a koncepciós perek emlegetésével mondani? Hogy borítékolható, hogy el fogják ítélni? A tetten ért tolvajnál is borítékolható, hogy el fogják ítélni, mégsem koncepciós a pere. Amikor nagyon erős bizonyítékok állnak rendelkezésre, akkor is borítékolható az elmarasztalás, mégsem koncepciós a per.
Gyakran találkozni olyan kimondott, kimondatlan vádlotti váddal, hogy annyi más ember is követett el bűncselekményt, de csak én ülök itt a vádlottak padján. Vajon ez lenne a koncepciós per érzésének alapja? Persze, az emberi gondolkodás folyton összefüggéseket keres, gyakran ott is, ahol nincsen. „Annyi embert ismerek, aki iszik, dohányzik, egészségtelenül él, mégis én vagyok beteg, nem ők: vajon mit véthettem az égiek ellen? Annyi embert ismerek, aki ugyanúgy bűnözik, mint én, sőt, jobban, biztosan azért én vagyok vádlott, mert vétettem valami nagyember ellen. Igen, igen, emlékszem is rá, mintha egyszer csúnyát mondtam volna valakire egy társaságban! Tudom már, koncepciós per folyik ellenem!”
Különösen zavarba ejtő, amikor olyan vádlott emleget koncepciós pert, aki a cselekmény elkövetésének idején maga is közhatalmat gyakorolt. Vajon arra utal ilyenkor, hogy „olyan rendszert működtettem, amely koncepciós perek lefolytatását tette lehetővé”? (A történelemből sajnos ilyen eset is ismert, például Rajk László pere.) Csakhogy a történelmi koncepciós perek vádlottjainak ügyvédei nem fejtettek ki túl nagy ellenállást a váddal szemben, hiszen ők is részesei voltak a rendszernek. A ma „koncepciós perének áldozata” vajon arra utal, hogy az ő megbízott ügyvédje is színjátékot játszik az ítélet érdekében?
Hiába szolgálna a rendőr, ügyész, ügyvéd valamilyen láthatatlan hatalmi érdeket, ha a bíró tisztességes, ez az egész semmit sem ér. A koncepciós per emlegetése, leginkább az eljáró bírót sérti: „Tudom ám előre, hogy te tisztességtelen vagy, hogy bármi történik, engem ártatlanul el fogsz ítélni, és a másodfokú kollégáid is így fognak tenni.”
Olyan ez, mint azzal védekezni, hogy ártatlan vagyok, de csak akkor, ha a bíróság kizárja a lehallgatási anyagot a bizonyítékok közül…
