A hazugság ötven árnyalata
Nemrég tanú voltam a bíróságon. Rövid időn belül kétszer is: egy büntetőügyben és egy polgári ügyben. Mindkét alkalomra tisztességesen fölkészültem, összeszedtem a gondolataimat és az emlékeimet. Nem akartam úgy járni, mint az egyszeri betelefonáló az Önök kérték című műsorban, akitől a riporter váratlanul megkérdezte, kinek küldi a Jómaszó, jómahart című Modern Tóking számot, és a jóember azt sem tudta kinyögni, hogy Bikicsunáj, nemhogy az unokája nevét.
Valósággal rettegtem, nehogy valami pontatlanságon érjen a bíró, és egy ügyvéd rám foghassa, hogy hazudok. Ilyesmi persze elő szokott fordulni (nem az, hogy hazudok a bíróságon, hanem hogy pontatlanul emlékszem valamire, a korral jár, de nem a XXI. századdal, hanem az én korommal), vagyis nem minden tanú emlékszik szóról szóra, mit is mondott öt évvel ezelőtt a rendőrségen, vagy mi hangzott el hét éve az alperes szájából azon a délelőttön, tudod, azon a bizonyos fontos napon… melyiken is?
A vádlott, a sértett, a felperes, az alperes persze fölkészülnek, ott a perirat, a nyomozati irat az asztalukon, százszor átrágták már magukban is, az ügyvédjükkel is, számukra minden szónak jelentősége van. De hiszen a rendőrségen nem ezt mondta! Akkor azt állította, hogy az út nyálkás volt, és azért csúszott meg az ügyfelem kocsija, most meg azt állítja, hogy fagyos volt, és azért csúszott meg? A bíróság is láthatja; egy ilyen tanú vallomására nem lehet ítéletet alapozni! Még az is lehet, hogy összebeszélt a sértettel, ja, az nem lehet, mert a sértett meghalt, amikor biciklijével elgázolta ügyfelem terepjáróját, de akkor is, ilyen hazudós tanút még életemben nem láttam!
A bíróságra baktatva, átgondoltam, mennyi szavunk van a hazugságra: ráfog, átvág, becsap, elhallgat…
Aki mást hatóság előtt bűncselekménnyel hamisan vádol, vagyis egy bűncselekményt ráfog valakire: hamis vádat követ el.
Aki hatóságnál büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, vagyis átvágja a rendőrt, hatóság félrevezetését követi el.
A tanú, aki a hatóság előtt az ügy lényeges körülményeiről valótlan vallomást tesz, vagyis becsapja a bírót, hamis tanúzást követ el.
A bíróság kapuján belépve, leginkább az elhallgat zavart. Az is hamis tanúzást követ el, aki a bíróság előtt az ügy lényeges körülményére vonatkozóan a valót elhallgatja.
No, de honnan tudhatnám tanúként, mik az ügy lényeges körülményei? Ezt még büntetőjogászként is nehéz megítélni, főleg, ha az ember idézésként kap egy meghívót a bíróságtól a kapcsolati erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt Gipsz Jakab és társai ellen indult bűnügyben. Ki erőszakolt rá egy kapcsolatot kire? Ki kötött bele a másikba? És ki a másik?
Vajon melyek lehetnek itt a lényeges körülmények? Sebaj, gondoltam, majd megkérdem a bírótól. A büntetőügyben a bíró rögtön letorkollt, hogy itt nem a tanú kérdez, hanem a bíróság. Bár a tanúnak joga van, hogy jogairól és kötelességeiről tájékoztatást kérjen a bíróságtól, de tanúként nem tartottam illőnek, hogy a tájékoztatási jogomról éppen én tájékoztassam a bíróságot, gondoltam, majd ha kérdez, a kérdéseiből kitalálom, mi lehet itten a lényeges körülmény. De nem kérdezett.
A polgári tárgyalásra már tiszta ideg voltam, de nem adtam föl, hanem taktikát váltottam. Gondoltam, kérdés nélkül elmondok mindent, sőt, azon is túl, csak a hamis tanúzás elhallgatásos fordulatát el ne kövessem. A bíró többször félbeszakított, hogy csak a lényeget mondjam, de nem hallgattam el előle semmit, mire bosszankodva közölte, nem hitte, hogy ilyen szószátyár vagyok.
A jogalkotó a büntetőeljárásba, és a polgári peres eljárásba is belecsempészett egy olyan szakaszt, ami a bizonyítás gyorsítására hivatott. Büntetőeljárásban ezt előkészítő ülésnek hívják, polgári perben meg perfelvételnek. Mind a kettő azt célozza, hogy az érintettek állapodjanak meg a bíróság előtt, mit vitatnak, és mit fogadnak el bizonyítás nélkül, vagyis mik az ügy lényeges, bizonyítandó körülményei. Csakhogy a megállapodás eredményéről általában nem tájékoztatják a tanút.
Nem bosszankodtam tovább, bár lehet, hogy elhallgattam valami lényeges körülményt a bíróság elől. Semmi baj, gondoltam, legfeljebb bevonulok a nagy bűnözök sorába…
