Személyiséghalmozó
Minap egykori osztálytársnőm háborgott, mivel egy állítólagos társadalmi szerződés folytán a rendőrség, ügyészség, bíróság leveszi vállairól az igazságszolgáltatás nehéz terhét, de ez egyben azt is jelenti, hogy ezentúl semmi köze a szerződés tárgyához; vagyis magához a bűnügyekhez.
Rousseau-i magaslatokról leszállva, bement a rendőrkapitányságra, mert kíváncsi volt, mi igaz abból, hogy a szomszédja ellen szeméremsértés miatt folyik eljárás, de ott azt kérdezték tőle, hogy ő a büntetőeljárásban részt vevő személy-e. Ismerősöm kérdésre kérdéssel válaszolt: miért kéne részt vennie a büntetőeljárásban, reméli, a rendőrség maga is le tud pofozni egy perverz állatot. Az ügyeletes erre azt kérdezte, hogy netán a hölgy is sértett-e, avagy egyéb érdekelt, mire egykori osztálytársnőm azt válaszolta, hogy ő nem érdeklődő, csak jó volna, ha tudnák, hogy ha neki mutogatja majd a szomszéd a micsodáját, akkor nem az ő szemérme fog sérülni, hanem a szomszédé. Ezen a ponton valószínűleg rövidre zárta az ügyeletes a jogi fölvilágosítást, pedig egykori osztálytársnőm buzgón hajtogatta, hogy neki is vannak jogai.
Az igazság viszont az, hogy a büntetőeljárásban egy kívülállónak valóban nincsenek jogai. Ahhoz hogy jogokat szerezzünk, ahhoz a büntetőeljárásban részt vevő személlyé kell válnunk. Amikor sikerült e minőséget elérnünk, akkor hirtelen azt vesszük észre, mintha meghasadt volna a személyiségünk, hirtelen több személyként is résztvevőkké vál(ha)tunk.
Ha valaki feljelentést tesz a rendőrségen, akkor rögtön feljelentő lesz. Feljelentőként jogosulttá válik, hogy határozatot kapjon, ha a nyomozó hatóság elutasítja a feljelentését, vagy megszünteti a nyomozást. Ha a feljelentő olyan bűncselekmény miatt tett feljelentést, amely a jogát vagy a jogos érdekét közvetlenül sértette vagy veszélyeztette, egyből sértettnek is minősül. Sértettként jogosulttá válik például bizonyítékot előterjeszteni, indítványt és észrevételt tenni.
A sértett nem sokáig marad puszta sértett, mert a nyomozó hatóság általában tanúként is kihallgatja. Tanúként újabb jogokat szerezhet, például megtagadhatja a vallomástételt, ha netalán a terhelt hozzátartozója. Tanúból az ember könnyen előléphet különös bánásmódot élvező személlyé, ami elsőre úgy hangzik, mintha megnyerte volna a főnyereményt a V.I.P. páholyban, jobban belegondolva viszont nem szívesen cserélnénk az illetővel, mert ez lényegében azt jelenti, hogy életkorára, szellemi, egészségi, fizikai állapotára vagy a kirívóan erőszakos bűncselekményre tekintettel a hatóságok jobban odafigyelnek rá az eljárás során. A hatóságoknak például az eljárási cselekmények megtervezése, elvégzése során az érintett személy személyes igényeinek figyelembe vételével kell eljárniuk. Van a V.I.P. tanúknak egy szűkebb klubja is, ahová csak a különösen védett tanúkat engedik be, azt is titokban. Ide bekerülni sem méznyalás, mert azt jelenti, hogy vallomásunkra kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény lényeges körülményére tekintettel van szükség, a vallomásunktól várható bizonyíték mással nem pótolható, és tanúként történő kihallgatásunk felfedése esetén életünk veszélybe kerül. (Vagyis Al Capone csókoltat.)
Feljelentőként, tanúként automatikusan egyéb érdekeltté is válunk, ami jó, mert így a jogainkat a-tól g-pontig sorolja föl a Be. 52. §-ának (2) bekezdése. A büntetőeljárásban lehet még belőlünk vagyoni érdekelt is, ha például a hatóság szerint a telefonunkon olyan bizonyíték van, ami miatt a telefonunkat le kell foglalni, és így kepesztenünk kell majd, hogy a hatóság még azelőtt adja vissza, mielőtt a telefon muzeális értéket képviselne. Sértettként viszont magunk dönthetünk úgy, hogy fölvesszük a magánfél minőséget is a többi közé. Ehhez csak az kell, hogy polgári jogi igényt érvényesítsünk a bíróság előtt. Viszont ha a bíróság előtt pótmagánvádlóként kell föllépnünk, az jót nem jelent, csak azt, hogy az ügyészség nem hisz az ügyünkben, és nekünk kell képviselnünk a vádat (már ha akarjuk).
Feljelentőként, tanúként automatikusan egyéb érdekeltté is válunk, ami jó, mert így a jogainkat a-tól g-pontig sorolja föl a Be. 52. §-ának (2) bekezdése. A büntetőeljárásban lehet még belőlünk vagyoni érdekelt is, ha például a hatóság szerint a telefonunkon olyan bizonyíték van, ami miatt a telefonunkat le kell foglalni, és így kepesztenünk kell majd, hogy a hatóság még azelőtt adja vissza, mielőtt a telefon muzeális értéket képviselne. Sértettként viszont magunk dönthetünk úgy, hogy fölvesszük a magánfél minőséget is a többi közé. Ehhez csak az kell, hogy polgári jogi igényt érvényesítsünk a bíróság előtt. Viszont ha a bíróság előtt pótmagánvádlóként kell föllépnünk, az jót nem jelent, csak azt, hogy az ügyészség nem hisz az ügyünkben, és nekünk kell képviselnünk a vádat (már ha akarjuk).
Kedves sértett feljelentő, különös bánásmódot igénylő különösen védett tanú, aki vagyoni és egyéb érdekelt magánfél! A büntetőeljárásban tehát sok jogosultsággal élhet, de azt kívánjuk, hogy erre inkább ne legyen szüksége senkinek.
