Világ bűnözői egyesül’etek! II. rész
határon átnyúló bűnözés és bűnüldözés
A határon átívelő (átnyúló, átérő, áthúzódó, átfutó) bűncselekmények
elszaporodtak, miután az Európai Unió nagy részén belül a határok eltűntek,
vagy legalábbis megszűntek a régi értelemben határoknak lenni, és ma már
gyorsabban át lehet jutni bizonyos határokon, mint ahogy az ember átjut egy
forgalmas nagyváros kereszteződésén.
A nemzetközi jogsegély régi formája – amely inkább felelt meg diplomáciai
jegyzékváltásnak, mint gyakorlatias bűnüldözési együttműködésnek – hamar
elavult. Szívem mélyén őrzöm egy általam megnevezni nem kívánt állam
jogsegélykérelmünkre adott többoldalas válaszát. Az irat első három
bekezdésében hosszan tájékoztattak arról, hogy számukra akkora
megtiszteltetés, hogy hozzájuk fordultam, hogy levegőhöz sem jutottak egy
ideig (három hónapig), utána rögtön a legmagasabb körök foglalkoztak a
kérésemmel (hallgatnának ki két gyanúsítottat az ügyünkben), e magas körök
behatóan tanulmányozták a jogsegély iratait (újabb három hónap), és arra
jutottak, hogy felemelő az a bizalom, amely feléjük árad ismeretlenül is felőlem.
Ezután jött egy kurta bekezdés, amely diplomáciai nyelvről magyarra lefordítva
valahogy úgy hangzott, mekkora hülye vagyok már, hogy olyan
bűncselekményekben nyomulok, amelyeknek a kárértéke nem haladja meg az ő
egyhavi fizetésüket, így kérésemet nem teljesíthetik. Újabb két bekezdés
következett arról, hogy ez a kis kudarc ne vegye kedvemet, kérték, hogy ezentúl
is nevezzem őket igaz barátomnak, és az uralkodójuk csak arra vár, hogy
ugorjak át hozzá, ha arra járok valami térdszalagrendért vagy gipszért. Az utolsó
mondatukban pedig általam tiszteltették az egész magyar igazságszolgáltatást.
Ennek a válasznak a megérkezése félévig tartott. Hogy az ottélő magyar
bűnözők tömegével károsítanak meg kispénzű magyar áldozatokat, akiknek ez a
kárérték egész kis vagyonkájuk volt, ennek kifejtése újabb diplomáciai
jegyzékváltásba jogsegélykérelembe torkollott. (Miért nem szóltunk előbb, hogy
ez valami bűnszervezetféle, mint a Cosa Nostra, így már teljesíthető a kérésünk,
de csak a szomszéd megye által, ahová időközben embereink átköltöztek,
miután a tisztességes eljárás keretében tájékoztatták őket, hogy van egy ilyen
kérésünk. A szomszéd megyében viszont hasonló a jogrend, csak teljesen más,
így minden kezdődött elölről.)
Voltak országok, amelyek esetében annak kiderítése, hogy az ország mely
államának, mely megyéjének mely kerületében, melyik ügyészség, rendőrség,
csendőrség, pénzügyőrség, postahivatal jogosult eljárni a jogsegélykérelem
teljesítésében, külön jogsegélyt vagy nyomozást igényelt.
A nyelvi nehézségen túl még nem beszéltünk a jogrendszerek eltérő
sajátosságaiból fakadó nehézségekről. Volt olyan ország (nem európai), amelyik
igényként támasztotta, hogy a jogsegélykérelemeben egy ügyvéd esküdjön meg
arra, hogy a jogsegélykérelmet jegyző ügyésznek van jogi diplomája. (Tudom,
kedves Ügyvédi Kar, ez most egy magas labda.) Azóta azon sem lepődnék meg,
ha a kérelmet egy sámánnak kellene hitelesíteni varázsdobbal.
Kedvencem annak az országnak az esete, amelytől az ott élő „koronatanú”
kihallgatását kértük. Az ország hatósága a jogsegélykérelemben írt tényállást
elolvasva, mélyen felháborodott, és úgy döntött, hogy ilyen bűncselekményről
tisztességes ember tanúként nem tudhat, ezért soron kívül őrizetbe vették az
emberünket, aki letartóztatásának egy hónapja alatt sem tett beismerő vallomást,
hanem élt hallgatási jogával, így röpke egy hónap múlva tanúvallomás helyett
azt a tájékoztatást kaptuk, hogy az ügyet lezárták, az embert kiengedték, sajnos
vallomás az nincs.
Nem akarok álszent lenni. Külföldi kollégák bizonyára az ideküldött
jogsegélykérelmekkel kapcsolatban is tudnának legendákról mesélni, bár
összességében valószínűleg mi inkább a túl-, mint alulteljesítő államok közé
tartozhattunk, szőrszálat azonban valószínűleg mi is tudtunk hasogatni, és
nagyon jók voltunk a magyar jogrend eljárási szabályainak edukációs célú
ismertetésében is a külföldi kollégák számára.
Ugyanakkor nagyon hamar világossá vált, hogy ha el akarjuk kerülni, hogy a
világ bűnözői egy vagy több nagy egyesületbe tömörüljenek, a nemzetközi
együttműködést is hatékonyabbá kell tenni….
(folytatjuk…)
