A hálátlan hálapénz III.

BüntetőjogÉSZ on 2022.10.06.

KV

avagy az integritás kérdése

A kölcsönös szívességek elve olyan társadalmi szabály, amely gyakran a hála kötelezettségét rója a megajándékozottra, és egyben a korrupció melegágya. Dennis Regan pszichológus kísérleteiben bizonyította, hogy a jótett helyébe, jót várj mondás, kamatostul értendő. Egy piszchológiai kísérlet alanya és Regan beépített „ügynöke” hosszadalmas elterelő feladatot végzett. A szünetben a segéd két kólával tért vissza, és közölte a kísérleti alannyal, hogy a büfében kólát osztogattak, s ő hozott egyet neki is. A feladat végeztével a segéd előadta a kísérlet alanyának, hogy másodállásban sorsjegyeket árul, és ha ő adja el aznap a legtöbb sorsjegyet, akkor 50 dollár jutalmat adnak neki. Azon kísérleti alanyok közül, akik a szünetben kólát kaptak tőle, szignifikánsan többen vettek sorsjegyet, mint a kontroll csoport tagjai. Az ajándék kóla hatására azok is vettek tőle sorsjegyet, akik egyébként egy korábbi kérdőíven nem találták szimpatikusnak a beépített segédet. Ami a legérdekesebb, hogy többen a kóla értékénél nagyobb összegért vásároltak sorsjegyet, vagyis veszteséggel jöttek ki a dologból.

Ki nem fogadott el munkája során reprezentációs célú tollat, csokit, bort, könyvet, autót? Képzeljük el, ha egy kóla ilyen hálaadási kötelezettséget alapoz meg, milyen hálára kötelez egy jobb minőségű, díszdobozos bor vagy egy bonbon. Egyáltalán hol húzódik a határ a korrupció és a társadalmi érintkezés illemszabályai között?

Hivatalos személy esetén az ügyféltől már egy kávé vagy teasütemény elfogadása sem szerencsés, ennél értékesebb ajándék pedig nagy valószínűséggel átcsúszik Korrupció ország határán. Gazdasági kapcsolatban a határt jelző tilalomtáblák valamivel nehezebben látszanak. Vajon korrupció-e a pincérnek adott borravaló? Nyilvánvalóan nem. És egy nagyobb társaság nagyobb fogyasztása után adott nagyobb összeg, amely ha orvosi hálapénz lenne, már meghaladná a törvényes értékhatárt? És ha a pincérnek előre adja valaki a borravalót (sőt üveg whiskey-re valót), hogy biztosítsa a figyelmes kiszolgálást?

A törvény szerint, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek (…) azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje vesztegetést követ el. Vagyis ha azért adunk borravalót, hogy a pincér olyat tegyen, amit egyébként nem tehetne meg – például teltház esetén más személy korábbi foglalását mondja le a javunkra – akkor vesztegetést követünk el, hívjuk a csúsztatott pénzt borravalónak, baksisnak vagy bármi másnak. A pincér oldaláról nézve a következő a helyzet: aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja (…), vesztegetés elfogadásának bűntettét követi el. Akkor a borravaló elfogadása mégis vesztegetésnek minősül? A hangsúly a jogtalan előnyön van. Ha a pincér munkáltatója nem tiltja a borravaló elfogadását, akkor a borravaló előnynek ugyan előny, de nem jogtalan. Ha viszont üzletpolitikai okokból kifejezetten tilalmazott a borravaló, akkor a pincér által elfogadott előny minősülhet jogtalannak. Honnan kéne ezt a vendégnek tudnia? Sehonnan. Neki elég annyit tudnia, hogy nem adhat kötelesség megszegését célzó előnyt.

Az emberek többsége persze nem büntetőjogász, és nem mindenki jár ügyvéddel üzleti tárgyalásra (bár sokszor nem ártana). Legyen az ajándékozással kapcsolatban a jelszó az INTEGRITÁS. Láthattuk korábban, hogy a legártatlanabb repi-ajándék is alkalmas lehet befolyásolásra még nyilvánvaló manipulatív szándék nélkül is. Ugyanakkor egy céges feliratú golyóstoll visszautasítása a másik félből sértődött reakciót válthat ki. Tisztázzuk magunkban, sérül-e a befolyásmentes döntési helyzetünk vagy cégünk befolyásmentes helyzete, ha elfogadjuk azt az ajándékot. (Tudunk-e az ajándékot nem nyújtó másik cég javára dönteni, ha kell.) Tegyük fel a következő kérdéseket magunknak:

Ha a konkurens cég értesülne az ajándékról, fegyverként használhatná társaságunk ellen? Ha a sajtó értesülne az ajándékról, rontaná-e az cégünk megítélését? Vajon állami forrásból származó pénzekről (költségvetési támogatásról, önkormányzati támogatásról stb…) tárgyalunk-e? Amennyiben bármelyik kérdésre igen a válasz, repi-tollnál értékesebb ajándékot semmi esetre se adjunk vagy fogadjunk el.

Hol húzódik a bűncselekményi értékhatár? A jogalkotó nem húzta meg, mint a hálapénz esetén. Nehéz is lenne meghúzni, mert ne legyünk álszemérmesek, nem mindegy, hogy milliós fizetésű bankigazgatók üzleti tárgyalásáról van szó, vagy egy nyolcvanezres villanyszerelési munkában kell megállapodni.

Műanyag golyóstollnál nagyobb értékű ajándék esetén diszkréten hívjuk fel a főnökünket, és kérdezzük meg, elfogadhatjuk-e a cég nevében. Egyébként is ajánljuk fel cégünknek az ajándékot, mert így az már nem személyes, és nem lehet ránk fogni, hogy a döntést az ajándék miatt hoztuk meg. Ha olyan cégnél tárgyalunk, amelynél valószínű az ilyen ajándékozás, legyen nálunk egy céges ellenajándék. Ami a legfontosabb: legyen józan eszünk és egészséges erkölcsi érzékünk.     

(Vége.)

A hálátlan hálapénz II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.09.22.

Pára szolvencia

leánykori nevén vesztegetés

Valljuk be, a hálapénz sokszor a vesztegetés eufémizmusa volt régen is, meg ma is. Egy ismerősöm mondogatta, hogy a hálapénzt előre kell adni, hogy utólag tényleg hálásak lehessünk. Ezt a fajta hálapénzt aztán volt, aki elfogadta, volt, aki nem, és volt orvos, aki babonából (előző este rendőr beteggel álmodott) a kezelés utánra halasztotta. Sokszor előfordult, hogy az orvos előre megmondta, mennyi lesz a műtét ára, amitől a beteg valóban hálás lett, legalább nem kellett találgatnia, vagy más betegeket nyüstölni, hogy mennyit illik adni a professzornak. (Állítólag a hálapénznek hála, a magyar professzorok annyi vakbélműtétet végeztek, mint sehol másutt a világon, mivel a vakbélműtétek száma és végeredménye sokkal kiszámíthatóbb a szívátültetések számánál és végeredményénél, ezáltal kifizetődőbbek voltak.)

Ugyancsak hálára adott okot, ha az orvos olyan többletszolgáltatást nyújtott, amire nem lett volna köteles. Például valakit soron kívül fogadott, vizsgált, műtött. Vagy körzeten kívül tette ugyanezt. Vagy a külföldi nyaralás idejére befogadta a mámit a kettes belre. Ez egyáltalán nem lett volna kötelessége, sőt. Az ilyen rendes orvossal szemben természetesen nem maradhat hálátlan az ember…

Akadt a hálapénznek külön alfaja, ez az orvosi igazolásokért járt.  (Lásd: táppénzes igazolás, leszázalékolási igazolás, biztosítási jogviszonyhoz nyújtott igazolás, orvosi alkalmassági igazolás stb…) Az olyan orvosok, akik nagyon rendesek, mert nem kekecek, nem ragaszkodnak a személyes megjelenéshez sem, leköteleznek mindenkit. Borítékolhatóan hálátlan gazember, aki nem borítékol egy ilyen orvosnak.

De ki kell ábrándítanom mindenkit, ezek régen is és ma is vesztegetések voltak, még ha könnyű is volt kimagyarázni,

  • hogy nem azért adtam, hogy előnyt szerezzek magamnak, hanem azért, hogy ne toljanak ki velem,
  • hogy szegény professzor, elhalasztott egy szigorlatot, hogy megműthessen,
  • hogy a zsírleszívás életmentő műtét, mert az Életemnek csak karcsún tetszem,
  • hogy Bélát is leszázalékolták, pedig én sokkal betegebb vagyok nála.

Az egészségügyi dolgozó legálisan csak olyan, kis értékű ajándéktárgyat (tehát nem pénzt) fogadhat el, amelyet

– a beteg vagy a betegre tekintettel más, kérés nélkül, önként,

– az egészségügyi szolgáltatás nyújtását (kezelést, műtétet) követően,

– egy alkalommal ad, feltéve, hogy

– a tárgy értéke a mindenkori minimálbér havi összegének 5 százalékát nem haladja meg.

Folyamatos kórházi kezelés esetén, hosszú ideig tartó egészségügyi szolgáltatás nyújtása során ilyen ajándéktárgyat kéthavonta egyszer lehet adni és elfogadni. Az ennél gyakoribb vagy magasabb értékű tárgyajándék, illetve – összegtől függetlenül – a készpénz adása jogtalan előnynek, ezáltal vesztegetésnek minősül.

Vegyük a többi esetet is:

Az egészségügyi szolgáltatás előtt kért és adott előny

Az ilyen előny sem a korábbi, sem a mostani szabályozás alapján nem tekinthető hálapénznek, ilyen előny kérése, adása, elfogadása kétséget kizáró módon jogtalan előnynek, ezáltal vesztegetésnek minősül az egészségügyi jogviszony és a büntetőjog szempontjából is.

Az egészségügyi szolgáltatás során aszolgáltatás nyújtásáért kért és adott előny

Az orvos által az egészségügyi szolgáltatásért (vagyis a szolgáltatás feltételeként) kért vagy elfogadott előny sem korábban, sem a mostani szabályozás alapján nem tekinthető hálapénznek, az ilyen előny jogtalan előnynek minősül az egészségügyi jogviszony és a büntetőjog szempontjából is.

Igazolás kiállításáért kért és adott előny

Az orvosi igazolás, látlelet, szakvélemény kiállításáért kért és adott előny soha nem minősült hálapénznek, ahogy most sem, hanem színtiszta vesztegetésnek, esetleg közokirat-hamisítással fűszerezve.

Természetesen más a helyzet, ha az orvos magánrendelésén veszünk részt. Az itt kért összeg nem minősül vesztegetésnek (sok esetben inkább mondanám rablásnak).

És mi a helyzet a hálapénz rokonaival: a borravalóval, baksissal, repi-ajándékokkal?

(folytatjuk)

A hálátlan hálapénz I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.09.15.

hálapénz

a félelem bére, avagy a para szolvencia

Az egyik legszebb emberi érzés a hála. Van olyan tudományos nézet, amely szerint a hála az emberré válásban is fontos szerepet játszott. Amikor valaki önként lemondott valamilyen anyagi erőforrásról a másik javára, önként többet vállalt más személy érdekében, a kölcsönösség elve alapján bizton számíthatott arra, hogy egyszer, a bizonytalan jövőben, majd őt segíti ki a másik. Ez még akkor is így volt, ha egyébként látszólag önzetlenül cselekedett, s lelkének freudi mélyére temette, hogy jótett helyébe jót várj. A hála érzése mentén emberi együttműködés, az emberi együttműködés mentén pedig társadalmak jöttek létre. A társadalom mentén pedig kialakult a hálapénz, mint az egészségügyi dolgozók állami javadalmazását kímélő készpénzhelyettesítő fizetési eszköz. A hála és az ezzel összefüggő lekötelezettség minden emberi társadalomra jellemző, működik az egyén szintjén, és működik magasabb társadalmi szinten.

A tudósok Etiópia példáját szokták felhozni. 1985-ben Etiópia küldött elsőként segélyt Mexikóvárosba a földrengés áldozatainak. Etiópia ebben az évben valószínűleg a világ legszegényebb országai közé tartozott: olyan éhínség, aszály, polgárháború és járványhelyzet sújtotta, amelyek közül egy is sok lett volna más országoknak. Etiópia segélyekre szorult, ehhez képest ő maga küldött segélyt a Vöröskereszten keresztül Mexikónak, amit a tudósok, politikusok egyszerűen nem tudtak hova tenni. Nem volt kérdéses, hogy a mexikói földrengéskárosultaknak szükségük volt segélyre, de miért pont Etiópia és miért pont Mexikónak? A tudósoknak szerencsére nem sokáig kellett rágniuk a klaviatúrát ceruzát, mert az etiópok maguk válaszolták meg a kérdést. A rendkívüli ínség dacára azért döntöttek a segélyezés mellett, mert 1935-ben Mexikó megsegítette az olasz megszállás alá került Etiópiát. A hála tehát olyan kötelezettséget rótt Etiópiára, hogy ötven évvel később a kölcsönösség elve alapján Etiópia kéretlenül, belső késztetésből sietett elsőként Mexikó segítségére.

A hála szülte kötelesség mágikus közösséget hoz létre ember és ember között, olyan fennkölt, varázslatos érzést, amely alapján az egyik fél rühellni kezdi, ha tartozik a másiknak. A tartozás tartós viszketést okoz, amely nem múlik, amíg a tartozó fél le nem rója háláját, lehetőleg kamatostul, hogy innentől a hála viszkessen csak a másiknak.

Itt van mindjárt az egészségügyi hálapénz, amit alapvetően utált mind az orvos, mind a beteg. Amikor az egészségügyről szóló törvény rendezte az egészségügyi tevékenység ellátása során elfogadható juttatásokat, érdekes volt megfigyelni, hogy az intézményesített hálapénz kivezetése mennyire fájt a betegeknek. A hálapénz első visszautasítása után az ember úgy érezte, végleg a nagy fehér varázsló adósa maradt, aki meggyógyította, vagy legalább nem ölte meg, de ez nem biztos, hogy legközelebb is így lesz, ha nem róhatja le háláját. A kínos érzés fokozottan feszítette az embert, ha közeli rokona volt a hála alanya és tárgya, egyesek egyenesen úgy gondolták, hálapénz nélkül nem tettek meg mindent hozzátartozójukért. Sokan érezték, hogy a törvény szerint elfogadható hálapénz nemhogy egy szívkatéterezés hálafaktorát nem fedezi, de egy szaros rutin vakbélműtétét sem. A legális hálapénzzel nem hálánkat fejezzük ki, hanem egyenesen megsértjük a profot.

Pedig higgyük el, orvosunk éppen elég hálás lesz, ha nem csukatjuk börtönbe a tukmálásunkkal. A legális hálapénzt meghaladó összeg elfogadása ugyanis bűncselekmény, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét vagy ügyvédjét. A hálapénz és a vesztegetés elfogadása között (utóbbi bűntett) az egészségügyi törvényben meghatározott összeg a határ. Ez az összeg pedig a mindenkori minimálbér havi összegének 5 százalékát meg nem haladó érték. Ezen a határon nincsen senkiföldje; azaz etikai vétség, fegyelmi vagy szabálysértés. Esdeklésünkkel (Doktor Úr, úgysem tudja meg senki, a pincérnek is tíz százalékot adok!), orvosunkat könnyen evilágból a büntető túlvilágba taszajthatjuk, amennyiben nem fogadjuk el, hogy nem fogadhat el a minimálbér havi összegének 5 százalékát meghaladó értéket.

Vannak esetek, amikor a minimálbér havi összegének öt százalékát meg nem haladó összeg is bűntársi magaslatokba emeli az orvos-beteg viszonyt…

(folytatjuk)

Büntető nyelv tan II

BüntetőjogÉSZ on 2022.06.30.

Az ártatlanság védelme

Szó volt róla múltkor, hogy bizonyos kifejezések mást jelentenek a hétköznapokban és mást a büntetőjogászok számára. A kerítés vétsége például nem a hanyag tulajdonos lelkét terheli, aki évek óta nem festette le jobb sorsra érdemes, rozsdás térelválasztó elemét (mint én), hanem azon szexuális bűnözőét, aki haszonszerzés céljából valakit szexuális cselekmény végzésére másnak megszerez. (Ja, a striciét! – vágná rá megnyugodva kerítésszomszédom, aki szintén nem jeleskedik az ecsetforgatásban.)

Vannak kifejezések, amelyek révén még a különböző jogágak képviselőit is könnyen nyelvi vitába hajszolhatja a meg nem értés. Polgárjoggal foglalkozó barátom mániája például, hogy lopás miatt senkit sem szabadna elítélni úgy, ahogy az a Büntető Törvénykönyvben meg van írva.

  • Ott ugyanis az szerepel, hogy aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. Eltulajdonítani, vagyis a dolog felett tulajdont szerezni lopással eleve kizárt – magyarázza csillogó szemekkel – a tulajdonszerzéshez ugyanis valamilyen legális szerzési jogcím szükséges, például: vétel, öröklés, elbirtoklás, árverési szerzés, stb… A lopás viszont nem törvényes tulajdonszerzési jogcím, vagyis eleve senki nem vehet el mástól idegen dolgot azért, hogy azt eltulajdonítsa, azaz tulajdont szerezzen rajta.

(Társaságunk nem jogász tagjai ilyenkor szoktak felületes álomba merülni.)

  • Ennek jogtörténeti hagyományai vannak – válaszolom, mert csak nem hagyhatom, hogy holmi polgárjogász belekotnyeleskedjen a büntetőjogba. – Száz éve a lopást még az követte el, aki idegen ingó dolgot másnak birtokából vagy birlalatából, annak beleegyezése nélkül, azon czélból vett el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, vagyis a birtok…

(Ekkor szoktak társaságunk mérnöktagjai azzal fenyegetni, hogy az áramlástanra fogják terelni a témát, ha nem hagyjuk abba, így elhalasztjuk a lopás további jogtörténeti megközelítését.)

Szerencsére, és a tolvajok balszerencséjére a bíróságok nem osztják barátom lopással kapcsolatos nyelvi aggályait, a tárgyalásokon ügyészek, ügyvédek, és még maguk a vádlottak is ugyanazt értik lopás alatt. Van azonban egy olyan polgárjogból kölcsönvett büntetőjogi fogalom, amely komoly félreértésekhez szokott vezetni. Ez pedig az ártatlanság vélelme. Gyakran olvasom gyanúsítottaktól, hogy „megsértették az ártatlanság vélelméhez fűződő jogaimat, mert azzal gyanúsítanak, hogy loptam. Először bizonyítsák be bíróságon, hogy loptam, csak aztán gyanúsítgassanak!”

Egykori professzorom mondta, hogy az ártatlanság vélelme az egyik legrosszabb büntetőjogi szakkifejezés, mert nem az ártatlanságról szól, és nem is vélelem, a többi stimmel. Mert mi is a vélelem a polgárjogban? Általában van egy vélelmező tény és van egy vélelmezett tény, kettejük között pedig ott az élettapasztalat, miszerint a vélelmező tényből következni szokott a vélelmezett tény Vegyük például az apaság vélelmét.  Két nő beszélget a szülőszoba előtt. Drágám, nálatok apás szülés lesz? – kérdi az egyik. – Nem – rázza meg a fejét a másik – nálunk a férjem lesz ott.   Az apaság vélelme abból az élettapasztalatból indul ki, hogy a házasságok döntő többségében a férj az apa (vélelmező tény), így a házasságban született konkrét gyereknél a jogalkotó egyből apaként a konkrét férjnek ítéli a porontyot (vélelmezett tény), vagyis megkíméli a szülőket az apaság bizonyításának terhétől. Persze az apaság vélelme megdönthető vélelem, a férjtől eltérő apaság viszont már komoly bizonyítást igényel, vagy egybehangzó tiltakozást férjtől, biológiai apától és az anyától.

Az ártatlanság vélelme esetében viszont nincsen olyan vélelmezésre okot adó élettapasztalat, miszerint a letartóztatásban ülő gyanúsítottak döntő többsége eleve ártatlan, és bár az ártatlanság vélelme egy csúnya büntetőítélettel megdönthető, tényleg nem azt a célt szolgálja, hogy feltételezzük, a rendőrség ártatlan embereket vegzál gyanúsításokkal. Sőt, hogy valakit meggyanúsítsanak, ahhoz is már a bűncselekményre utaló bizonyítékok szükségesek. (Persze előfordul, hogy az eljárás során valakinek a bűnössége nem bizonyítható, vagy éppen az ártatlansága bizonyítható.)

Az ártatlanság vélelme konkrétan azt jelenti, hogy senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja. Jogi értelemben senkivel szemben (legyen bár igazi elkövető vagy ártatlan ember) nem alkalmazhatók a bűnösséghez fűződő jogkövetkezmények, amíg jogerősen el nem ítélik. Például letartóztatásban lévő személy is szavazhat az országgyűlési képviselői választásokon, sőt, akár országgyűlési képviselőnek is megválaszthatják. Csak olyan jogaiban korlátozható, amelyek a büntetőeljárás érdekeivel ellentétesek, és csakis szigorú feltételek mellett.

Összefoglalva: a büntetőjogban való eligazodás gyakran tolmácsot igényel, a tolmácsot pedig büntetőjogásznak hívjuk. (Vége.)

Büntető nyelv tan I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.06.16.

„Hazaérve, a lakásomban észleltem, hogy kiraboltak.” „Cserbenhagyta a zebrán elütött, vérző áldozatát a sofőr.” „A zavartnak tűnő emberrabló azzal zsarolta a rendőröket, hogy megöli a túszokat, ha nem hoznak neki pizzát és kólát a rendőrök.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok jelennek meg nap mint nap az írott sajtóban, vagy hangzanak el a tévében, rádióban. A hírek fogyasztói természetesen értik, miről van szó, csak a büntetőjogászok zavarodnak össze egy pillanatra. Természetesen a büntetőjogászok is hírfogyasztók, talán a magyar nyelvet is értik valamennyire, a zavar oka, hogy továbbképezték őket.

Honnan a zavar? Vegyük sorra! Aki csak lakásába hazaérve észleli, hogy kirabolták, azt biztosan nem rabolták ki. A rabláshoz ugyanis személy elleni erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés kell, esetleg az, hogy az elkövető öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezze áldozatát. Az ilyet nem a lakásba hazaérve észleli az ember. Ha otthonunkban hívatlan látogató nyomait fedezzük föl, aki távollétünkben a vendégjogot megsértve, ajándékot nem hozott, hanem vitt, akkor nyugodjunk meg, nem rablás, hanem betöréses lopás áldozatai lettünk. (Ha kedvenc szurkolói söröskorsónkat vagy annál is nagyobb értéket vitt magával, akkor természetesen nem kell megnyugodnunk, sőt, nyugodtan lehetünk idegesek is.) A lopás minősített esete, ha az elkövető egy helyiségbe, vagy ehhez tartozó bekerített helyre a jogosult, illetve a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve követi el a cselekményt, vagy hamis, esetleg lopott kulcsot használ vagy felfeszíti az ajtót, ún. dolog elleni erőszakot alkalmaz. Természetesen betöréses lopás is válhat rablássá, ehhez viszont az kell, hogy a tolvajt otthon találjuk, (mármint minálunk otthon nem a tolvajnál otthon), és a tettenért tolvaj a nála lévő dolgunk megtartása érdekében erőszakot, vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazzon velünk szemben. (Bár mindkettőnknek jobb, ha nem tesz ilyet.)

Nézzük a cserbenhagyást! A zebrán elütött, vérző áldozatát cserbenhagyó sofőr fura módon nem cserbenhagyást követ el, hanem segítségnyújtás elmulasztását. Professzorom annak idején úgy tanította, ha nincs senki, akit cserbenhagynék, akkor cserbenhagyást követek el, ha van valaki, akit cserbenhagytam, akkor segítségnyújtás elmulasztásában vagyok bűnös. Logikus, nem? Cserbenhagyás ugyanis akkor valósul meg, ha a közlekedési balesetben érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e. A segítségnyújtás elmulasztása súlyosabb a cserbenhagyásnál, ezt alapesetben az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.    

A zavartnak tűnő férfi, aki túszok megölését helyezi kilátásba, ha a rendőröktől nem kap pizzát és kólát, furcsa mód se nem emberrabló, se nem zsaroló, viszont terrorcselekményt követ el, vagyis „terrorista”.

A Btk. szerint (így szerintem is), aki abból a célból, hogy állami szervet (rendőrséget) arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, személyi szabadság megsértését, emberrablást (vagy más személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt) követ el, az bizony a sajtóban még hiába volt „csak” emberrabló, mire beér a rendőrségre, terrorcselekmény gyanúsítottjává válik.

Számtalan olyan jogi szakkifejezés létezik még, amely mást jelent a büntetőjogban és mást a köznyelvben. A hűtlenséget elkövető diplomata lehet, hogy életében nem csalta meg feleségét, viszont magyar állampolgárként állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vett fel vagy tartott fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyeztette. Ki gondolná, hogy bélyegnek minősül a karátjelzés az aranygyűrűn vagy a hordó űrtartalmának jelzésére használt bélyegző. Sokaknak megrázó dolog az áram, és nemcsak szó szerint, hanem nyelvileg is az, mármint hogy a villamos áram bizonyos bűncselekmények esetén dolognak minősül.

Hogy a hétköznapi nyelv és a büntetőjogi nyelv nem fedi egymást, az még csak hagyján, van azonban, amikor a büntetőjogász és polgárjogász sem érti meg egymást…

(folytatjuk…)

A megbízhatósági vizsgálat

BüntetőjogÉSZ on 2022.06.02.

Téved, aki azt hiszi, hogy egy rendőrnek, pénzügyi nyomozónak vagy ügyésznek az okoz örömöt, ha valakit jogerősen elítélnek egy bűncselekmény miatt. Kétségtelen tény, hogy okoz bizonyos szakmai elégtételt, ha a kisiklott jogrend egy jó ítélet által helyreáll, és aki bűncselekményt követett el, az megkapja méltó büntetését. A méltó büntetés pedig nem más, mint ami jár: se több, se kevesebb annál, mint ami a cselekmény súlyához, az elkövető személyi körülményeihez igazodik, vagyis amennyit más elkövető is kapna hasonló bűncselekmény miatt. Ezt hívják valahol jogbiztonságnak, jogegységnek. Ugyanakkor az igazságszolgáltatásban tevékenykedő hivatásrendeknek az is megelégedést okoz, ha valakiről feketén-fehéren kiderül, hogy ártatlan, vagyis bűncselekmény hiányában szüntetik meg vele szemben az eljárást, vagy menti föl a bíróság. Ezen örömben egyaránt osztoznia kell rendőrnek, ügyésznek, ügyvédnek, bírónak. Na, jó, a védőügyvéd öröme érthető okokból kissé nagyobb, a rendőrségre, ügyészségre ilyenkor még egy fontos feladat hárul: az önvizsgálat. Meg kell vizsgálni, hogy az ártatlanul meggyanúsított, megvádolt személy a hatóságok hibájából került-e gyanúsítotti pozícióba vagy vádlottak padjára, esetleg hamis vád miatt. (Elárulom, az ügyészségen minden évben van ilyen vizsgálat a felmentő ítéletek kapcsán.)

Számomra legrosszabb a bizonyítottság hiányában való felmentés, ilyenkor vagy nem derül ki egy ártatlan emberről, hogy nem követte el a bűncselekményt, vagy egy bűncselekményt elkövető személyt nem lehetett felelősségre vonni. Csak találgathatunk, hogy mi történt valójában.

A megbízhatósági vizsgálat azonban nem ilyen. A megbízhatósági vizsgálat végén főszabály szerint kiderül, hogy az érintett személy tiszta.

Mi is az a megbízhatósági vizsgálat, amely egyre több embert érint?

A megbízhatósági vizsgálat célja annak megállapítása, hogy az azzal érintett eleget tesz-e a jogszabályban előírt hivatali, illetve jogszabályban, kollektív szerződésben, üzemi megállapodásban, valamint munkaszerződésben előírt munkaköri kötelezettségének egy mesterséges szituációban. Elteszi-e a rendőr a megrendezett bűncselekmény helyszínén talált készpénzt, elfogad-e egy orvos külföldi utazást egy elvégzendő műtétért, bevisz-e mobiltelefont a börtönőr az elítéltnek vesztegetési pénz ígéretéért? 

A megbízhatósági vizsgálat során feltárt jogsértés alapján fegyelmi vagy szabálysértési eljárás nem indítható, csak büntetőeljárás; vagyis a megbízhatósági vizsgálat ki nem mondott célja annak tesztelése, hajlandó-e valaki bűncselekményt elkövetni az adott szituációban vagy sem. A megbízhatósági vizsgálat tehát nem a szakmai felkészültség, esetleg slendriánság tesztje, tisztán bűnügyi megbízhatóságot takar. Inkább hívnám megbízhatatlansági vizsgálatnak.

Ki lehet megbízhatósági vizsgálat érintettje? Wellington hercege gyakran mondogatta magáról, nimmukwallah vagyok, aki a király kenyerét eszi, ezért töretlen hévvel és örömmel kell szolgálnom őt, bárhová is küld. A megbízhatósági vizsgálat érintettje kis túlzással az, aki – nem a király – hanem az állam kenyerét eszi. Az sem árt, ha töretlen hévvel és örömmel szolgálja az államot, de minimálisan elvárható tőle, hogy állami feladatából adódó helyzetét ne használja ki bűncselekmény elkövetésére.

Sokan tisztességtelennek tartják a megbízhatósági vizsgálat jogintézményét, vagyis azt, amikor a hatóság próbál bűncselekményt provokálni, és ennek érdekében nem átall bűncselekményre rábírni másokat, sőt, akár maga is szabálysértést, bűncselekményt követ el. Ugyanakkor a megbízhatósági vizsgálatot végző hatóságnak nem célja, feladata, hogy mindenáron bűnözőt faragjon az érintett személyből. A megbízhatósági vizsgálatot végző szerv a munkakör ellátása során a valóságban is előforduló vagy feltételezhető élethelyzeteket hoz mesterségesen létre. A megbízhatósági vizsgálat igazi eredménye, ha a vizsgált személy megbízható.

A sátáni hatóság nem tehet olyan ajánlatot, amely egy szentet is kísértésbe hozna. A valóságban nem fordul elő, hogy valaki egy rendőrnek filmszerepet ajánljon a Halálos iramban sorozatban gyorshajtás elengedéséért, de gyakran adnak le neki talált pénztárcát állampolgárok. Nem azt kell vizsgálni, hogy valaki a világhírért cserébe elkövet-e visszaélést, hanem azt, hogy eltulajdonítja-e a talált pénzt. Nem minősül feltételezhető élethelyzetnek, amikor az orvosnak soron kívüli sérvműtétért déltengeri szigetet ajánlanak ajándékba, de egy félsertés ajándék már igen.

Ha az állam kenyerét esszük, és valaki több százmilliót ajánl kötelességünk megszegéséért, nyugodjunk meg, nem megbízhatósági vizsgálatot végző védelmi tiszttel futottunk össze, hanem valódi gátlástalan bűnözővel…. 

Természetkárosítás

BüntetőjogÉSZ on 2022.05.26.

természet elleni erős szag

Természetkárosítás. Köztudott, hogy a természet károsítja az embert és annak környezetét. Elég, ha szorgos barátainkra, a hangyákra gondolunk, akik farmként tekintenek otthonunkra, vagy a pelékre, akik némi éjszakai padlástéri hancúrozással próbálják elkergetni a földszintre betolakodó embereket, vagy a molyokra, akik háromfogásos ebédként tekintenek az öltönyünkre (ha mellény is van a szettben), esetleg a légyre, amely folyton beleköp a levesünkbe. A légy ül a kutyakakin, odaszáll hozzá egy másik légy, és megkérdi: mondhatok egy viccet? Mire az első légy: mondjál, de csak akkor, ha nem undorító, mert éppen ebédelek. És akkor még nem is beszéltünk a kiültetett paradicsomtőről, hogy hány gaz növényt kell kiirtani mellőle, hány meztelencsigát kell a paradicsomból a pokolba küldeni, és hány vakondot kell elektromos ketyerével a szomszédunk salátásába átüldözni. Vagyis a természet természetes ellensége az embernek.     

Ugyanakkor az ember hajlamos kissé túlzásba vinni a természetre mért megelőző csapásokat, amelynek következtében a Föld lázas állapotba került (lásd: globális felmelegedés), és ez a forróság nem hagyja hidegen a paradicsomültetvényünket sem, amely hajlamossá válik kiszáradni. Vagyis az ember, hogy megvédje természetes ellenségét, kénytelen védekezni önmaga ellen. Magyarországon erre találták föl a Btk. természetkárosítás bűntette elnevezésű tényállását. Aki most nyugodtan hátradőlne azzal, hogy nincs köze hozzá, mert nem őserdei fakitermeléssel foglalkozó nagyvállat, sem vegyiüzem, de még csak elhanyagolt atomreaktor sincs a kertje végében, azt el kell keserítenem.

Természetkárosítást követ el az is, aki

– fokozottan védett élő szervezet egyedét,

– védett élő szervezet vagy az Európai Unióban természetvédelmi szempontból jelentős növény- vagy állatfaj egyedeit, feltéve, hogy azok külön jogszabályban meghatározott, pénzben kifejezett értékének együttes összege eléri a fokozottan védett élő szervezet egyedei esetében megállapított, pénzben kifejezett legalacsonyabb értéket,

– a vadon élő állat- és növényfajok számára kereskedelmük szabályozása által biztosított védelemről szóló EK tanácsi rendelet A és B melléklete hatálya alá tartozó élő szervezet egyedét

jogellenesen megszerzi, tartja, forgalomba hozza, az ország területére behozza, onnan kiviszi, azon átszállítja, azzal kereskedik, illetve azt károsítja vagy elpusztítja.

Természetkárosítás lehet például, ha valaki védett növényeket szakít le túrázás közben, beteszi a hátizsákjába és haza hozza a Pilisből vagy a Tátrából.

A figyelmetlen vándor háromévig terjedő szabadságvesztéssel büntethető nemcsak a krokodiltáskáért, de bizonyos kozmetikai és egyéb növényi krémekért, amelyek védett növényi összetevőket tartalmaznak (például a ginszeng egy bizonyos populációját, hogy a viagra csípje meg!) Gyenge védekezés, hogy ahol vettük, ott nem minősül védettnek, akad olyan védett növény, amelyet Dél-Amerikában egyszerű gyomnak tartanak, és irtanak, de az európai szabályok szerint védett.

De a törvény kiterjesztő értelmezése alapján fokozottan védett élő egyednek minősül a krokodilbőrből készült cipő is, mert élő szervezet egyedének kell tekinteni az élő szervezet egyedének származékát, ami alatt érteni kell az elpusztult élőlényt, valamint annak vagy az élő szervezet egyedének bármely részét, továbbá azt a terméket vagy készítményt, amely a felsoroltak valamelyikéből készült, illetve ezek valamelyikéből származó összetevőt tartalmaz.

Törvénytisztelő utazó vigye magával az Európai Unió Tanácsának 338/97/EK rendeletét, amelynek melléklete tartalmazza a védett állatokat és növényeket. Ehhez már csak egy állat- és növényhatározó szükséges annak, akinek nem jön IQ-ból, hogyan néz ki a Ramphastos sulfuratus, azaz a szivárványcsőrű tukán, nehogy vegyen egyet a helyi bolhapiacon. (Apropó, bolha! A bolha nem védett állat, olcsó, kicsi, és vámellenőrzéskor bármennyi elfér a ruházat alatt.) A legjobb, ha egész könyvtárat viszünk magunkkal a repülőútra, ha biztosra akarunk menni, azaz inkább hazajönni, különben büntetőeljárásnak, lefoglalásnak, elkobzásnak tesszük ki magunkat, és ha még sikerül is bizonyítanunk a jogban való tévedésünket, (ami elég nehéz, mert még az óvódások is fújják, hogy a törvény nem ismerete… ) akkor is elveszik tőlünk a drága pénzen vett szuvenírt.

Ha biztosra akarunk menni, akkor külföldről csak azt az egzotikus állatot vagy növényt hozzuk magunkkal, amelyik elfér a fényképezőgépünk memóriájában vagy a gyomrunkban.

A magánfél, aki nem fél III.

BüntetőjogÉSZ on 2022.05.19.

Perelni vagy nem perelni, az itt a kérdés! – írta a híres francia költő, aki igazából angol volt, nem francia, és nem is ezt írta, hanem valami egészen mást, viszont így visszatérhetünk az eredeti kérdéshez; pereskedjen-e a bűncselekmény áldozata, vagy inkább lépjen föl magánfélként a büntetőeljárásban, avagy hagyja az egészet a fenébe. A kérdés egyetemes megválaszolására továbbra sem vállalkozom, mert a jó válaszhoz ismerni kell az adott ügyet, és az sem árt, ha az ember rendelkezik a jövőbelátás képességével.

Vegyük azt az esetet, amikor olyan, csalásokból élő elkövető sértettjévé válunk, aki a könnyen szerzett pénzt rögtön feléli, és nincs neki se háza, se autója, illetve utóbbi van, de azt is lopással szerezte. Az ilyen alakkal szemben a polgári pert könnyen megnyerjük, vagy magánfélként minden gond nélkül megítélik a csalással okozott kárt nekünk a büntetőeljárásban, de sokra nem megyünk vele, mert a végrehajtás csak bosszúságot fog okozni, meg végrehajtási költséget, amit majd szintén nem tudunk visszaszerezni tőle. Vagyis első látásra a „hagyjuk a fenébe” megoldást javasolnám. Persze a csalónak is lehet haldokló nagybácsija, aki ráhagy egy palotát, de ha nem szereztünk egy végrehajtható, marasztaló ítéletet, könnyen lehet, hogy a többi hitelező, sértett (és az adóhatóság) szőrén-szálán elnyeli a palotát előlünk.

Inkább ajánlom, hogy sértettként lépjünk elő magánféllé, mintsem, hogy ne, vagyis döntsünk úgy, hogy a büntetőügyben polgári jogi igényt fogunk érvényesíteni az elkövetővel szemben. Ezen szándékunkat már a nyomozás elején érdemes bejelenteni, ekkor ugyanis olyan helyzetbe hozzuk a nyomozó hatóságot, hogy ha talál valamilyen, az elkövető tulajdonában lévő vagyontárgyat, amely nem kapcsolódik semmilyen bűncselekményhez, akkor is zár alá veheti a polgári jogi igényünk biztosítására. (Egyébként főszabályként az ilyen vagyontárgyat az elkövetőnél hagyja.) Az, hogy a nyomozás elején bejelentettük, hogy polgári jogi igényt kívánunk érvényesíteni, nem kötelez minket arra, hogy a büntetőbíróság előtt magánfélként járjunk el. Ettől elállhatunk, ha a nyomozó hatóság az úgynevezett vagyonkutatás során semmilyen értéket nem talált az elkövetőnél, és arra sem látunk esélyt, hogy tettesünk időközben megüti a lottófőnyereményt

Magánfélként föllépve számos előnyhöz jutunk:

  • a nyomozó hatóság és az ügyészség elvégzi a piszkos munkát a bizonyításban,
  • ha szerencsénk van, sikeres vagyonkutatást is végeznek, és zár alá vesznek olyan értéket, ami fedezi a polgári jogi igényünket,
  • megismerhetjük az ügyiratok (nyomozási iratok) ránk vonatkozó részét,
  • magánfélként való fellépésünk megszakítja a polgári jogi követelésünk elévülését, és ez így is marad az eljárás végéig,
  • nincsen szükségünk feltétlenül ügyvédre,
  • észrevételeket, indítványokat tehetünk a büntetőbíróság előtt, de dönthetünk úgyis, hogy meg sem szólalunk (kivéve, ha tanúként is idéznek).

Ugyanakkor lehetnek hátrányai is a magánfélként való fellépésnek a polgári pereskedéssel szemben. Például felperesként mi vagyunk az ügy urai, büntetőeljárásban viszont az ügyész. Az ügyész ugyanis érthetetlen módon végletekig fog ragaszkodni az igazságügyi értékszakértő által megállapított, a kiskereskedelmi forgalmi árhoz igazított értékhez

Vegyük például Lujzi néni gyűrűjét. A  hülye is látja, hogy az eltulajdonított gyűrű megboldogult Lujzi nénire emlékeztetett minket nap mint nap (Lujzi néni a nagymamám unokatestvérének az óvónője volt), így az ellopott gyűrű százszor értékesebb számunkra, mint az érzéketlen igazságügyi tárgyszakértő számára. Vagy ha a meglovasított Ferrarink férfiasságunk megtestesülése volt, s hónapokon átívelő lelombozódásunk miatt iszonyú sérelem ért minket, és ennél is nagyobb sérelem érte a hölgytársadalmat, ezen sérelmi díjjal szemben is közömbös marad ügyész és bíró, még ha a szebbik nemhez tartoznak is.

A bűncselekménnyel közvetlenül össze nem függő sérelmek bizonyítása ugyanis a büntetőeljárást jelentősen elhúzná, viszont a polgári per ezek bizonyításáról szól.

Lehet még egy hátránya a magánféli létnek a felpereskénti fellépéssel szemben. A büntetőeljárásban csak akkor ítélnek meg nekünk bármit is, ha az elkövetőt jogerősen elítélik; ha felmentik, akkor nem. Vegyünk egy példát. Az autószerelő céghez javításra beadott autónkat a szerelő eltulajdonította, a szerelőből vádlott lett, de a tárgyaláson kétség merült föl, hogy az autónkat nem is a szerelő lopta el, lehet, hogy az éjszakai portás. Ebben az esetben a szerelőt bizonyítottság hiányában fölmentik, és az autó értékének megtérítésére sem a szerelőt, sem az éjszakai portást, de még a társaságot sem fogja kötelezni a büntetőbíróság. A polgári peres eljárásban viszont a bírót nem érdekli, hogy személy szerint ki lopta el az autót, a céget fogja elmarasztalni, a cég meg perelheti azt az alkalmazottját, amelyiket akarja. Előfordulhat olyan eset is, amikor minden bizonnyal az elkövető okozott nekünk kárt, mégis fölmentik, és a büntetőbíróság egyéb törvényes útra utal minket. Például fel fogják menteni a hűtlen kezelés vádja alól azt az általunk megbízott balfék vállalkozót, aki rossz fordítás miatt építőanyag helyett wc-deszkát vásárolt nekünk több millió forintért (az ajánlatot szarufa helyett rossz magyarsággal szarófának fordították – ügyvéd ismerősöm esküszik, hogy megtörtént az eset). A hűtlen kezeléshez az elkövető szándékosságát is kell bizonyítani, a kártérítési perben meg kit érdekel ez.

Van olyan eset, amikor feltétlenül ajánlom a magánfélként való fellépést. Ha a zsarolás, a csalás, illetve az uzsora-bűncselekmény elkövetési tárgya olyan, a terhelt által lakott vagy a hozzájárulásával más személy által ingyenesen használt ingatlan, amelyben a bűncselekmény elkövetését megelőzően a sértett lakott, és a polgári jogi igény az ingatlannal kapcsolatos rendelkezési jogot vagy az ingatlan birtoklásának jogát is érinti, a magánfél indítványában ideiglenes intézkedésként kérheti az ingatlan kiürítését és annak a magánfél birtokába bocsátását. Ideiglenes intézkedés nélkül az elkövető könnyen eladhatja az ingatlant harmadik jóhiszemű személynek.

Az ártatlanság félelme

BüntetőjogÉSZ on 2022.05.12.

karikatura

(megelőzve A magánfél nem fél III-at)

Nincs rosszabb az ártatlanok szenvedésénél. Sose felejtem el azt az ártatlant, aki egy szabászollóval kereste meg saját anyja testében a lehallgató készüléket. A törvény szerint ártatlan volt, csakúgy, mint áldozata. Nem büntethető, aki a büntetendő cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában követi el, amely képtelenné teszi cselekménye következményeinek a felismerésére, (vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjen). Ártatlan elkövetőnket is felmentették, maga az ügyész tett rá indítványt, hogy mentse föl a bíróság a vádlottat, és rendeljen el vele szemben kényszergyógykezelést. Kóros elmeállapotánál fogva nem volt képes felismerni cselekménye következményeit (mármint az elkövető, nem az ügyész), vagyis azt, hogy a szabászolló az élettel összeegyezhetetlen sérüléseket okoz más testében. És az elkövető ezt tényleg nem ismerte föl, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a cselekményt követően gondosan betakarta anyja holttestét, nehogy megfázzon szegény.  Ő szerette az anyját, de tényleg. Hosszú, gyötrelmes vívódás után jutott az egyetlen logikus következtetésre – mármint saját logikai rendszerének egyetlen logikus következtetésére – ha idegenek figyelik életük minden pillanatát az anyja szemén, fülén át, és senki nem hisz neki, tulajdon anyja sem, akkor saját magának kell cselekednie. A törvény szerint nem bűnös, azaz ártatlan. A törvény szerint a személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetőjének kényszergyógykezelését kell elrendelni, ha elmeműködésének kóros állapota miatt nem büntethető, és tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni, feltéve, hogy büntethetősége esetén egyévi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetést kellene kiszabni.

A kényszergyógykezelés félúton van börtön és kórház között. Kórház, mert kezelik, gyógyítják az elkövetőt, ugyanakkor a körülmények börtönszerűek, hiszen az elkövető nem dönthet úgy, hogy köszöni az ellátást, de nem kér belőle tovább, inkább hazamegy. Időről időre persze felülvizsgálják a kényszergyógykezelés fenntartásának kérdését, de a kényszergyógykezelés idejét nem az elkövetett cselekmény, hanem az elkövető aktuális állapota határozza meg. Kell-e tartani attól, hogy ismét személy elleni erőszakos bűncselekményt fog elkövetni, kell-e tartani attól, hogy ismét gyújtogatni fog, ez a kérdés, és nem az, mennyit ült már.

Megrázó volt az is, amikor szülők hálálkodtak, hogy ideiglenes kényszergyógykezelését rendelték el a fiúknak. Rettegtek tulajdon gyermeküktől. Kissé restelkedtek amiatt, hogy végül nem őket akarta leütni, hanem engem, de én igazából nem haragudtam se rájuk, se a fiúra, aki ártatlan volt.

Igazából sajnálom azokat az ártatlanokat is, akik rettegnek a kóros elmeállapotban szenvedő ártatlanoktól. Mert az elkövető szinte soha nem emberöléssel kezdi. Először csak követi, fenyegeti azokat, akikről azt gondolja, hogy veszélyt jelentenek rá. Azután elkezdi testi sértéssel, öléssel fenyegetni, de ez még mindig csak zaklatás, vagyis nincs se börtön, se kényszergyógykezelés, ha a beszámítási képesség kizárt. Hányszor hallottam pályafutásom során a kétségbeesett kérdést: tényleg vérnek kell folynia, hogy a hatóság tegyen valamit? A legtöbb esetben végül nem folyik vér, bár én még nem láttam a legtöbb eset végét.

„És tartani kell attól, hogy hasonló cselekményt fog elkövetni” – na, ez egy dodonai törvényi kitétel: az elkövetőt elengedni jó nem lesz baj ha ti benne vagytok én nem ellenzem (a vesszőket kérem utólag kitenni). Szerencsére a hatóságok ilyenkor kirendelik az igazságügyi elmeorvosszakértőt, majd mutogathatnak rá, hogy kérem, én az ő szakvéleménye alapján döntöttem. A felelősség akkor is közös. Múltkoriban találkoztam olyan szakvéleménnyel, amely szerint az elkövetőnek az italozó életmód talaján alakult ki belátási képességet kizáró, erőszakos személyiségzavara, jelenleg nem iszik, így nem kell tartani újabb személy elleni támadástól, de ha a jövőben inni fog, akkor nem zárható ki, hogy ismét erőszakos lesz. Ön dönt, iszik vagy nem… mármint az elkövető.

Sokszor a nem kóros elmeállapotú elkövető feltételes szabadságra bocsátása kérdésében is nehezen jósolható meg a jövő. A pedofil erőszaktevőnél célt ért a büntetés, avagy csak azért viselkedett jól a sitten, mert az egy körletre eső kisgyermekek száma nulla volt? Egy emberölési kísérlet elkövetőjének feltételes szabadságra bocsátásánál a bíró az elkövető javára írta, hogy a barátnő megölésének kísérletét követően maga is öngyilkosságot próbált elkövetni, azaz megbánta cselekményét. Sajnos az öngyilkossági kísérlet – mint utóbb kiderült – nem tevékeny megbánás volt, hanem megszállottság: „ha a szeretőm nem halt meg, haljak meg én”, és az illető feltételes szabadságon ismét ölt. Ugyanakkor tény, hogy a feltételes szabadságra bocsátottak jelentős része kiállja a próbát és a próbaidőt. A kóros elmeállapotot okozó betegségek nagy része is jól kezelhető, ha a betegben kialakul a betegségbelátás, és kint is szedi a gyógyszerét.

Eljutottunk a nagy kérdéshez: ki viselje a kockázatot: az ártatlan elkövető, hogy akkor is bent tartják, ha már nem jelent veszélyt másokra, vagy azok az ártatlan nem elkövetők, például szomszédok, családtagok, akikhez visszaengedik? Mielőtt rávágnánk, hogy az előbbi, gondoljunk bele, hogy bárkit érhet egy elmét érintő betegség vagy baleset vagy öregség, akár rokonunkat, akár minket is. Ha azonban az illető azért nem kezelteti egy krónikus betegségét, hogy az állapota rosszabb legyen, és így kényszerítse ki, hogy kiengedjék, ott bizonyára továbbra is baj van…

A magánfél, aki nem fél II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.05.05.

Állat vagy Billy, Állat

Jómúltkor valaki készített egy kisfilmet, amelyben azt találta mondani rólam (Rólam!), hogy „a marhája”. Az is lehet, hogy ez a megszólításomra alkalmazott formula volt, már nem emlékszem. Miután a kisfilmet feltöltötte a Youtube-ra, pénztárgép jelent meg a szemeim helyén, mint a rajzfilmeken. Ez már döfi, pénz áll a házhoz, nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés formájában! Különösebb bizonyítást nem is igényel a dolog, az elkövető előzékenyen kiírta a nevét a film végére, sőt, személyesen is beugrott a filmbe egy cameo erejéig (egyébként szerény személyemet egy disznó jelenítette meg, amint éppen rátolatott egy WC csészére). A Youtube-ra feltöltés nagy nyilvánosságnak minősül, függetlenül attól, hányan nézték meg (volt, aki lájkolta is ☹️), és az sem igényel valóságbizonyítást, hogy nem vagyok állat. Vagyis a becsületsértés simán nyerhető, esetleg egy kis sérelemdíj is leeshet. Mit is mondott jóanyám gyerekkoromban? Kisfiam, viselkedj mindig úgy, hogy a becsületednél semmi sem ér többet! Nos, ha a becsületemnél semmi nem ér többet, akkor attól a galádtól, aki pocsékolgatja szegényt, elkérhetek akár egymilli…

Azután eszembe jutott az a kis félreértés óvodáskoromból, amikor behívatták a szüleimet a gyermekkertészetbe azzal, hogy a kis metszeni való azt híreszteli, hogy az ő szülei a világon a leggazdagabbak, ami helyből azt jelenti, hogy a többi gyermek felmenői legfeljebb második leggazdagabbak lehetnek a világon, és ez okozott némi feszkót a csoportban. Az óvónőkből meg az váltott ki visszatetszést, hogy valaki már ovisként a szülők pénzével henceg. Jóanyám némi töprengés után rájött a dolog nyitjára, korábban, amikor arról faggattam őket, gazdagnak számítunk-e, azt felelték, hogy akinek ilyen gyerekei vannak (mint öcsém és én) azok a világon a leggazdagabbak. (Bár jómagam sosem voltam anyagias természetű, mégis felvetettem, hogy az öcsémet azonnal pénzzé kéne tenni, amíg ilyen jó az árfolyama.) Újraértékelve ezt a becsület a legdrágább dolgot, hagytam a fenébe az egészet, nem akartam, hogy a bíróság esetleg árleszállítást alkalmazzon eszmei értékemnél.

Vajon mennyit érhet a sértetté válás forintban? A büntetőeljárásban is megjelenik a káron szerzés tilalma, de vajon lehet-e nyerni azáltal, hogy valaki bűncselekmény áldozatává vált? Az egyik ember megrántja a vállát egy rágalmazásra, míg egy másikat egy jól célzott rágalom teljesen tönkre tehet, nemcsak egzisztenciálisan, de pszichésen is.

Nem is kell ilyen messzire menni; ha ellopják a tárcámat, benne a személyimmel, TAJ-kártyámmal, bankkártyámmal és 10.000 Ft készpénzemmel, ez a büntetőeljárásban 12.000 Ft elkövetési értékként jelenik meg (a pénztárcám kiskereskedelmi forgalmi értéke akkor is csak kétezer forint lesz, ha az azóta elhunyt déditől kaptam tíz évvel ezelőtt, és számomra felbecsülhetetlen értékű). Mi az ára az új igazolványok utáni rohangálásnak? Mennyi az értéke, ha ráadásul szabadságot kell kivenni miattuk, és a pihenésre szánt szabadság helyett a sorban állás játszik siratózenét idegrendszerem húrjain?

A büntetőeljárásban polgári jogi igényként az a kártérítésre irányuló követelés érvényesíthető, amely a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett. A kulcsszavak: a „közvetlen következtében keletkeztek”. A tárcámat eltulajdonító zsebtolvaj cselekménye következtében a pénztárca, mint tárgy értékét valamint a benne lévő pénz értékét lehet megtéríttetni. Ha a tolvaj meglovasította az útlevelemet benne a madagaszkári vízummal, és emiatt bukom az álomnyaralást, nyilvánvalóan kár ért. Ezt a kárt azonban nem a büntetőeljárásban magánfélként, hanem polgári peres eljárásban felperesként tudom csak érvényesíteni.

Disznóság – mondhatnánk, de nem mondjuk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a büntetőeljárás elsősorban a tolvaj észszerű időben történő példás megbüntetését szolgálja, ami – valljuk be – alaposan elhúzódna, ha a lopáson túl azt is bizonyítani kellene, hogy azt a menő vadászkalpagot csakis a lopás miatt elmaradt madagaszkári kiruccanásra vette a sértett, ami Budapestre alkalmatlan, így ez is kárként jelentkezik, meg az is, hogy a felesége idegei összeomlottak a nyaralás elmaradása okán, és most Bázelben kell újraépíteni őket havi hétmillióért.

Ha a lopással kapcsolatban bizonyíthatónak vélt valamennyi kárunkat, sérelmünket érvényesíteni kívánjuk (és igényünket csak kreativitásunk szárnyalja túl), biztosak lehetünk abban, hogy a büntetőbíró elküld ám… az egyéb törvényes útra. Ugyanakkor, ha megmaradunk a 12.000 Ft-os igényünknél, azt a bíróság nem utalhatja egyéb törvényes útra, amennyiben az elkövetőt bűnösnek mondja ki a lopásban, vagyis nem kell külön pereskednünk. (folytatjuk…)