A magánfél, aki nem fél II.

Jómúltkor valaki készített egy kisfilmet, amelyben azt találta mondani rólam (Rólam!), hogy „a marhája”. Az is lehet, hogy ez a megszólításomra alkalmazott formula volt, már nem emlékszem. Miután a kisfilmet feltöltötte a Youtube-ra, pénztárgép jelent meg a szemeim helyén, mint a rajzfilmeken. Ez már döfi, pénz áll a házhoz, nagy nyilvánosság előtt elkövetett becsületsértés formájában! Különösebb bizonyítást nem is igényel a dolog, az elkövető előzékenyen kiírta a nevét a film végére, sőt, személyesen is beugrott a filmbe egy cameo erejéig (egyébként szerény személyemet egy disznó jelenítette meg, amint éppen rátolatott egy WC csészére). A Youtube-ra feltöltés nagy nyilvánosságnak minősül, függetlenül attól, hányan nézték meg (volt, aki lájkolta is ☹️), és az sem igényel valóságbizonyítást, hogy nem vagyok állat. Vagyis a becsületsértés simán nyerhető, esetleg egy kis sérelemdíj is leeshet. Mit is mondott jóanyám gyerekkoromban? Kisfiam, viselkedj mindig úgy, hogy a becsületednél semmi sem ér többet! Nos, ha a becsületemnél semmi nem ér többet, akkor attól a galádtól, aki pocsékolgatja szegényt, elkérhetek akár egymilli…

Azután eszembe jutott az a kis félreértés óvodáskoromból, amikor behívatták a szüleimet a gyermekkertészetbe azzal, hogy a kis metszeni való azt híreszteli, hogy az ő szülei a világon a leggazdagabbak, ami helyből azt jelenti, hogy a többi gyermek felmenői legfeljebb második leggazdagabbak lehetnek a világon, és ez okozott némi feszkót a csoportban. Az óvónőkből meg az váltott ki visszatetszést, hogy valaki már ovisként a szülők pénzével henceg. Jóanyám némi töprengés után rájött a dolog nyitjára, korábban, amikor arról faggattam őket, gazdagnak számítunk-e, azt felelték, hogy akinek ilyen gyerekei vannak (mint öcsém és én) azok a világon a leggazdagabbak. (Bár jómagam sosem voltam anyagias természetű, mégis felvetettem, hogy az öcsémet azonnal pénzzé kéne tenni, amíg ilyen jó az árfolyama.) Újraértékelve ezt a becsület a legdrágább dolgot, hagytam a fenébe az egészet, nem akartam, hogy a bíróság esetleg árleszállítást alkalmazzon eszmei értékemnél.

Vajon mennyit érhet a sértetté válás forintban? A büntetőeljárásban is megjelenik a káron szerzés tilalma, de vajon lehet-e nyerni azáltal, hogy valaki bűncselekmény áldozatává vált? Az egyik ember megrántja a vállát egy rágalmazásra, míg egy másikat egy jól célzott rágalom teljesen tönkre tehet, nemcsak egzisztenciálisan, de pszichésen is.

Nem is kell ilyen messzire menni; ha ellopják a tárcámat, benne a személyimmel, TAJ-kártyámmal, bankkártyámmal és 10.000 Ft készpénzemmel, ez a büntetőeljárásban 12.000 Ft elkövetési értékként jelenik meg (a pénztárcám kiskereskedelmi forgalmi értéke akkor is csak kétezer forint lesz, ha az azóta elhunyt déditől kaptam tíz évvel ezelőtt, és számomra felbecsülhetetlen értékű). Mi az ára az új igazolványok utáni rohangálásnak? Mennyi az értéke, ha ráadásul szabadságot kell kivenni miattuk, és a pihenésre szánt szabadság helyett a sorban állás játszik siratózenét idegrendszerem húrjain?

A büntetőeljárásban polgári jogi igényként az a kártérítésre irányuló követelés érvényesíthető, amely a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett. A kulcsszavak: a „közvetlen következtében keletkeztek”. A tárcámat eltulajdonító zsebtolvaj cselekménye következtében a pénztárca, mint tárgy értékét valamint a benne lévő pénz értékét lehet megtéríttetni. Ha a tolvaj meglovasította az útlevelemet benne a madagaszkári vízummal, és emiatt bukom az álomnyaralást, nyilvánvalóan kár ért. Ezt a kárt azonban nem a büntetőeljárásban magánfélként, hanem polgári peres eljárásban felperesként tudom csak érvényesíteni.

Disznóság – mondhatnánk, de nem mondjuk, mert tisztában vagyunk azzal, hogy a büntetőeljárás elsősorban a tolvaj észszerű időben történő példás megbüntetését szolgálja, ami – valljuk be – alaposan elhúzódna, ha a lopáson túl azt is bizonyítani kellene, hogy azt a menő vadászkalpagot csakis a lopás miatt elmaradt madagaszkári kiruccanásra vette a sértett, ami Budapestre alkalmatlan, így ez is kárként jelentkezik, meg az is, hogy a felesége idegei összeomlottak a nyaralás elmaradása okán, és most Bázelben kell újraépíteni őket havi hétmillióért.

Ha a lopással kapcsolatban bizonyíthatónak vélt valamennyi kárunkat, sérelmünket érvényesíteni kívánjuk (és igényünket csak kreativitásunk szárnyalja túl), biztosak lehetünk abban, hogy a büntetőbíró elküld ám… az egyéb törvényes útra. Ugyanakkor, ha megmaradunk a 12.000 Ft-os igényünknél, azt a bíróság nem utalhatja egyéb törvényes útra, amennyiben az elkövetőt bűnösnek mondja ki a lopásban, vagyis nem kell külön pereskednünk. (folytatjuk…)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.