Büntető letolás

Zemplénben autózunk nyaralás, akarom mondani, őszölés ürügyén. Csodálatos táj; jobb kanyar előtt mező, bal kanyar után domb, emelkedőre fel, emelkedőről le, jelzőtáblán szarvas, távolban őz (igazi), fent a magasban sas és nyúl (párosan). A KRESZ nyelvére lefordítva: „Veszélyes útkanyarulat balra” (64. ábra), „Veszélyes útkanyarulat jobbra” (65. ábra), „Veszélyes emelkedő” (69. ábra), „Veszélyes lejtő” (68. ábra), „Állatok” (86. ábra), „Légiveszély nyulakra”(ja, ilyen tábla nincs).

Na, de ki is törődik ilyen táj mellett a KRESZ-szel: csak aki vezet. Könnyű lenne belefeledkezni az őszi táj szépségeibe, feleségem és gyerekem megteheti, én legfeljebb néhány lopott pillanatot engedek meg magamnak a vidék csodálatára. Túl sok aktában olvastam: „figyelmetlenség miatt reakcióideje egy másodperccel nőtt meg”. „Tíz perc az nagy idő…” akarom dúdolni: „Egy másodperc az nagy idő, Elemér, másodpercbe annyi minden belefér…” Franc a büntetőjogba és franc a dalbéli Elemérbe is, hiszen nyaralunk, vagyis őszölünk. Lazítani megyünk, kirándulni, várakat nézni.

Kanyar után beérünk egy teherautót. Ősi budapesti reflex éled fel bennem: megelőzni! Teherautó csak mögöttem jó. Kanyar, emelkedő, kanyar, lejtő, út beláthatatlan. Azután a kilométerórára pillantok, a teherautó 90 km/óra sebességgel dönget. Szent Traffipax! (Hogy is értem be?)  A teherautó pont a megengedett sebességgel hajt. Minek is akarom megelőzni?  Hiszen nyaralni megyünk nem megőszülni. A teherautó sebessége megfelelő, még csak illetlen dolgokat sem pufog ki, a kanyarokat is lendületesen veszi, minek idegeskedni, jó nekünk mögötte.

Az idill nem tart sokáig, mert megjelenik mögöttünk Ő, az AUTÓJÁVAL. Azzal a típussal, amelybe gyárilag nem szereltek be indexet, féket, és jómodort. Rögtön belemászik a fenekembe. Nem mondom, jó kis farosszériám van: az a lökhárító, szépen gömbölyödő, dús féklámpák, kerek csomagtartó! Sokszor csodálom is magam érte, persze csak ha állok, és nem száguld a kocsi kilencvennel. És a szépsége is messziről jön ki, nem méteres távolságból. NEKI viszont karnyújtásra kell jönnie, nem féktávolra. Úristen! Gondolom, talán szélvédője sincs, ezért nem látja, hogy teherautó van előttem. Az út kanyargós, kizárt dolog, hogy ne látná a teherautót, ha máshol nem, az oldalsó ablakon, az csak van neki! Jön utánam, ahogy a FORMA 1-es versenyeken látta, egészen rám tapadva.

Talán nem mer megelőzni egy teherautóból és belőlem álló konvojt – gondolom, bár, ha gyermekem ül a kocsiban, öregurasan vezetek, és bőven féktávon kívül van a teherautó, simán elférne közöttünk egy betolakodó. Ő azonban nem előz, hanem tapad. Rám. Engedném, de ő nem enged… fékezni sem, mert ha fékezek, belém jön. Kezdem rosszul érezni magam. Mi van, ha elém ugrik egy őz? Az öreg néne őzikéje jut eszembe:

Eltörött a gida lába,

Őzpörkölt lesz vacsorára. 

Mellettem feleség, hátsó ülésen gyerek, csomagtartóban Ő – lesz mindjárt. És csak jön, mint egy ősi, bosszúálló angyal, az autópályák réme, a közutak vérszomjas bánata (civilben kisember). Pedig már egészen lehúzódom az útpadkához, de Ő nem előz, csak jön, bosszúállón, neheztelve, hogy még nem előztem meg a teherautót, ezért megérdemlem a letolást… mármint az útról. Ahogy az autópályán szokták a belső sávban száznegyvennél. (Jaj, Biztos Úr, miket is beszélek, százharmincnál!) Csakhogy ott előbb-utóbb vissza lehet térni a külső sávba. A büntetőfékezés jut eszembe. Múltkor kitárgyaltuk, hogy az minimum közúti veszélyeztetésnek minősül, amit az követ el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton vagy közforgalom elől el nem zárt magánúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki.

Amit Ő művel, az nem büntetőfékezés, hanem pont az inverze: büntető letolás. Olyan vagyok, mint a viccbéli Móricka, csak nekem mindenről nem a szex, hanem a büntetőjog jut eszembe. Közúti veszélyeztetés? Lássuk csak! A KRESZ 27. szakasza szerint járművel másik járművet csak olyan távolságban szabad követni, amely elegendő ahhoz, hogy az elöl haladó jármű mögött – ennek hirtelen fékezése esetében is – meg lehessen állni. Vagyis a közúti közlekedés szabályainak megszegése, mint első tényállási elem, kipipálva. Közút, kipipálva. Vajon a féktávolság be nem tartása, a másikra való szándékos rátapadás és folyamatos tolás büntetőjogi szempontból megfelel-e a „testi épséget közvetlen veszélynek kitesz” fogalmának? Kilencven kilométeres sebességnél valószínűleg igen. Jól jönne most egy Btk., mert kidobnám az ablakon, és a kétszázharmincnegyedik paragrafusánál nyitva, rátapadna a szélvédőjére, és talán leszállna rólam. 

Mikor értik meg az autóvezetők végre, hogy a gépjármű veszélyes üzem, olyan, mint egy atomreaktor, csak előbbi működtetéséhez több hülye kap engedélyt, mint utóbbihoz. (Bár egy hülye is elég sok mindkettőnél.) Nem kell annak megértéséhez sem Btk., sem KRESZ, de még csak rengeteg ész sem, hogy egy robbanómotorral felszerelt, kb. 2 tonna súlyú, tíz másodperc alatt százra gyorsuló valami olyan, mint egy ágyúgolyó. Nagy kárt tud okozni őzben és emberben! Tessék, most felhúztam magam! Minek az ilyennek jogosítvány?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.