A magánpótközvádló esete az igazságszolgáltatással I. rész

Az Európai Bizottság (erősen) ajánlotta, a kormány (gyorsan) kidolgozta, az Országgyűlés (még gyorsabban) elfogadta, az Alkotmánybíróság (ízlelgette) megrágta, majd a Magyar Közlöny közhírré tette. Mi az? Az „Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a büntetőeljárásról szóló XC. törvény módosítása”, amely a büntetőeljárási törvényen belül az „Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén” frappánsan tömör címet kapta a keresztségben. (Ajánlanám az „elközgyakvagy közkézkapkicsele esete” rövidítést, amelyet „közkézen kicsalt”-nak lehetne tovább rövidíteni.)

Az új jogintézménnyel fogunk még bővebben is foglalkozni. Legyen most elég annyi, hogy ha a nyomozóhatóság vagy az ügyészség nem restelkedik rest lenni, és elutasítani olyan feljelentést vagy megszüntetni olyan nyomozást, amely a „közkézen kicsalt” bűncselekmények közé tartozik, akkor bárki (értsd majdnem mindenki) magához ragadhatja Justitia kardját és

  • előbb egy jogi képviselő és egy nyomozási bíró által további nyomozásra bírhatja a nyomozó hatóságot vagy az ügyészséget, és ha ez sem segít,
  • jól megmagánközvádolhat valakit, értsd bárkit (nem kizártan olyan személyt is, aki az eredeti feljelentésben nem is szerepelt).

Létezik hasonló jogintézmény más országokban is. Nem akarok én az ördög ügyvédje lenni, különösen, hogy az a domain már foglalt, de találkoztam számtalan olyan jogintézménnyel, amely más országokban működik, de erősen kilóg hazánk jogrendszeréből.

Vegyük például az óvadékot. Az óvadék jogintézménye jól bevált például az Egyesült Államokban, ahol előbb tartóztatnak le, mint kérdeznek, majd a szabadságot meg lehet váltani az ítélethozatalig (nem az utolsóig, az elsőig). Amikor a jogalkotó az óvadékot beemelte jogrendszerünkbe, lelkesedésből ki sem látszottunk az óvadéki ülésekből az elején, az utóbbi sok évben viszont alig találkoztam egy valamirevaló óvadékfelajánlással, mert minek is? Akit emberöléssel vagy ehhez hasonló főbűnnel gyanúsítanak, azt óvadékkal sem engedik ki, akit meg vagyon elleni bűncselekménnyel, az meg hat hónap múlva úgyis kint van bűnügyi felügyeletben, ha egyáltalán letartóztatják, a kivétel meg erősíti a szabályt. Ne is beszéljünk annak erkölcstelenségéről, hogy óvadékkal a gazdag ember élhet, viszont az óvadék összege egyenesen bizonyítja, hogy a minimálbéres gazdag ember mégiscsak elsikkasztotta a hűtlenül kezelt költségvetésből elcsalt támogatási adót.

Vagy vegyük a pótmagánvádat. Egyszer vezető FBI ügynökök tartottak nekünk előadást, és kérdezni lehetett tőlük. Megkérdeztem, hány nyomozás van egy FBI ügynök kezén. A vezető azt mondta, két-három nyomozás, a negyediknél már morognak az emberek. (Egy magyar nyomozó kezén ekkor 30-40 sőt, 90 nyomozás is volt.) Önöknél nincsenek notórius feljelentők? – kérdeztem. Hajaj, de még mennyi – válaszolta az FBI ügynök – de nem foglalkozunk velük, arra való a pótmagánvád. Nos, nálunk pótmagánváddal lehet élni olyan ügyben is, amelybe a rendőrség többszáz munkaórát fektetett, összelapátolt többezer oldal nyomozati iratot, húszasával hallgatta ki a tanúkat, gyanúsított nem maradt szembesítetlen, és a nyomozó hatóság legjobb szakmai tudása ellenére (vagy éppen ezáltal) úgy gondolta, hogy nem lehet bizonyítani a cselekményt, amit az ügyész is megerősített panaszt elbíráló határozatában. A pótmagánvádló meg úgy gondolja, hogy csakazértis, így végül a pótmagánvádlottak jó ha 6 százalékát elítélik, a többi 94 százalék meg „csak” büntetőeljárás hatálya alatt áll évekig.

Biztosan van olyan ország, ahol bevált például, ha a gyanúsítottat megesketik a világot a hátán tartó teknősbéka páncéljára, mert a hamis eskü „rossz babun”, és az emberek többsége fél, hogy beszorul a Déli sark és a teknőspáncél közé, de jó szívvel nem tudnám ajánlani ezen esküforma meghonosítását a magyar büntetőeljárásban. Túl sok olyan elkövetővel találkoztam, aki egy anya életére is megesküszik, akár az ügyész vagy bíró anyjáéra is.

Tehát nem minden – máshol működőképes – jogi megoldás ültethető át automatikusan sikerrel.

Ennek ellenére drukkolok a közkézen kicsalt magánpótközvádló intézményének. Egy kicsi kontroll mindenkinek kell…

(folytatjuk) 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.