A hálátlan hálapénz I.
a félelem bére, avagy a para szolvencia
Az egyik legszebb emberi érzés a hála. Van olyan tudományos nézet, amely szerint a hála az emberré válásban is fontos szerepet játszott. Amikor valaki önként lemondott valamilyen anyagi erőforrásról a másik javára, önként többet vállalt más személy érdekében, a kölcsönösség elve alapján bizton számíthatott arra, hogy egyszer, a bizonytalan jövőben, majd őt segíti ki a másik. Ez még akkor is így volt, ha egyébként látszólag önzetlenül cselekedett, s lelkének freudi mélyére temette, hogy jótett helyébe jót várj. A hála érzése mentén emberi együttműködés, az emberi együttműködés mentén pedig társadalmak jöttek létre. A társadalom mentén pedig kialakult a hálapénz, mint az egészségügyi dolgozók állami javadalmazását kímélő készpénzhelyettesítő fizetési eszköz. A hála és az ezzel összefüggő lekötelezettség minden emberi társadalomra jellemző, működik az egyén szintjén, és működik magasabb társadalmi szinten.
A tudósok Etiópia példáját szokták felhozni. 1985-ben Etiópia küldött elsőként segélyt Mexikóvárosba a földrengés áldozatainak. Etiópia ebben az évben valószínűleg a világ legszegényebb országai közé tartozott: olyan éhínség, aszály, polgárháború és járványhelyzet sújtotta, amelyek közül egy is sok lett volna más országoknak. Etiópia segélyekre szorult, ehhez képest ő maga küldött segélyt a Vöröskereszten keresztül Mexikónak, amit a tudósok, politikusok egyszerűen nem tudtak hova tenni. Nem volt kérdéses, hogy a mexikói földrengéskárosultaknak szükségük volt segélyre, de miért pont Etiópia és miért pont Mexikónak? A tudósoknak szerencsére nem sokáig kellett rágniuk a klaviatúrát ceruzát, mert az etiópok maguk válaszolták meg a kérdést. A rendkívüli ínség dacára azért döntöttek a segélyezés mellett, mert 1935-ben Mexikó megsegítette az olasz megszállás alá került Etiópiát. A hála tehát olyan kötelezettséget rótt Etiópiára, hogy ötven évvel később a kölcsönösség elve alapján Etiópia kéretlenül, belső késztetésből sietett elsőként Mexikó segítségére.
A hála szülte kötelesség mágikus közösséget hoz létre ember és ember között, olyan fennkölt, varázslatos érzést, amely alapján az egyik fél rühellni kezdi, ha tartozik a másiknak. A tartozás tartós viszketést okoz, amely nem múlik, amíg a tartozó fél le nem rója háláját, lehetőleg kamatostul, hogy innentől a hála viszkessen csak a másiknak.
Itt van mindjárt az egészségügyi hálapénz, amit alapvetően utált mind az orvos, mind a beteg. Amikor az egészségügyről szóló törvény rendezte az egészségügyi tevékenység ellátása során elfogadható juttatásokat, érdekes volt megfigyelni, hogy az intézményesített hálapénz kivezetése mennyire fájt a betegeknek. A hálapénz első visszautasítása után az ember úgy érezte, végleg a nagy fehér varázsló adósa maradt, aki meggyógyította, vagy legalább nem ölte meg, de ez nem biztos, hogy legközelebb is így lesz, ha nem róhatja le háláját. A kínos érzés fokozottan feszítette az embert, ha közeli rokona volt a hála alanya és tárgya, egyesek egyenesen úgy gondolták, hálapénz nélkül nem tettek meg mindent hozzátartozójukért. Sokan érezték, hogy a törvény szerint elfogadható hálapénz nemhogy egy szívkatéterezés hálafaktorát nem fedezi, de egy szaros rutin vakbélműtétét sem. A legális hálapénzzel nem hálánkat fejezzük ki, hanem egyenesen megsértjük a profot.
Pedig higgyük el, orvosunk éppen elég hálás lesz, ha nem csukatjuk börtönbe a tukmálásunkkal. A legális hálapénzt meghaladó összeg elfogadása ugyanis bűncselekmény, kérdezze meg orvosát, gyógyszerészét vagy ügyvédjét. A hálapénz és a vesztegetés elfogadása között (utóbbi bűntett) az egészségügyi törvényben meghatározott összeg a határ. Ez az összeg pedig a mindenkori minimálbér havi összegének 5 százalékát meg nem haladó érték. Ezen a határon nincsen senkiföldje; azaz etikai vétség, fegyelmi vagy szabálysértés. Esdeklésünkkel (Doktor Úr, úgysem tudja meg senki, a pincérnek is tíz százalékot adok!), orvosunkat könnyen evilágból a büntető túlvilágba taszajthatjuk, amennyiben nem fogadjuk el, hogy nem fogadhat el a minimálbér havi összegének 5 százalékát meghaladó értéket.
Vannak esetek, amikor a minimálbér havi összegének öt százalékát meg nem haladó összeg is bűntársi magaslatokba emeli az orvos-beteg viszonyt…
(folytatjuk)
