A hálátlan hálapénz III.
avagy az integritás kérdése
A kölcsönös szívességek elve olyan társadalmi szabály, amely gyakran a hála kötelezettségét rója a megajándékozottra, és egyben a korrupció melegágya. Dennis Regan pszichológus kísérleteiben bizonyította, hogy a jótett helyébe, jót várj mondás, kamatostul értendő. Egy piszchológiai kísérlet alanya és Regan beépített „ügynöke” hosszadalmas elterelő feladatot végzett. A szünetben a segéd két kólával tért vissza, és közölte a kísérleti alannyal, hogy a büfében kólát osztogattak, s ő hozott egyet neki is. A feladat végeztével a segéd előadta a kísérlet alanyának, hogy másodállásban sorsjegyeket árul, és ha ő adja el aznap a legtöbb sorsjegyet, akkor 50 dollár jutalmat adnak neki. Azon kísérleti alanyok közül, akik a szünetben kólát kaptak tőle, szignifikánsan többen vettek sorsjegyet, mint a kontroll csoport tagjai. Az ajándék kóla hatására azok is vettek tőle sorsjegyet, akik egyébként egy korábbi kérdőíven nem találták szimpatikusnak a beépített segédet. Ami a legérdekesebb, hogy többen a kóla értékénél nagyobb összegért vásároltak sorsjegyet, vagyis veszteséggel jöttek ki a dologból.
Ki nem fogadott el munkája során reprezentációs célú tollat, csokit, bort, könyvet, autót? Képzeljük el, ha egy kóla ilyen hálaadási kötelezettséget alapoz meg, milyen hálára kötelez egy jobb minőségű, díszdobozos bor vagy egy bonbon. Egyáltalán hol húzódik a határ a korrupció és a társadalmi érintkezés illemszabályai között?
Hivatalos személy esetén az ügyféltől már egy kávé vagy teasütemény elfogadása sem szerencsés, ennél értékesebb ajándék pedig nagy valószínűséggel átcsúszik Korrupció ország határán. Gazdasági kapcsolatban a határt jelző tilalomtáblák valamivel nehezebben látszanak. Vajon korrupció-e a pincérnek adott borravaló? Nyilvánvalóan nem. És egy nagyobb társaság nagyobb fogyasztása után adott nagyobb összeg, amely ha orvosi hálapénz lenne, már meghaladná a törvényes értékhatárt? És ha a pincérnek előre adja valaki a borravalót (sőt üveg whiskey-re valót), hogy biztosítsa a figyelmes kiszolgálást?
A törvény szerint, aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek (…) azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje vesztegetést követ el. Vagyis ha azért adunk borravalót, hogy a pincér olyat tegyen, amit egyébként nem tehetne meg – például teltház esetén más személy korábbi foglalását mondja le a javunkra – akkor vesztegetést követünk el, hívjuk a csúsztatott pénzt borravalónak, baksisnak vagy bármi másnak. A pincér oldaláról nézve a következő a helyzet: aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja (…), vesztegetés elfogadásának bűntettét követi el. Akkor a borravaló elfogadása mégis vesztegetésnek minősül? A hangsúly a jogtalan előnyön van. Ha a pincér munkáltatója nem tiltja a borravaló elfogadását, akkor a borravaló előnynek ugyan előny, de nem jogtalan. Ha viszont üzletpolitikai okokból kifejezetten tilalmazott a borravaló, akkor a pincér által elfogadott előny minősülhet jogtalannak. Honnan kéne ezt a vendégnek tudnia? Sehonnan. Neki elég annyit tudnia, hogy nem adhat kötelesség megszegését célzó előnyt.
Az emberek többsége persze nem büntetőjogász, és nem mindenki jár ügyvéddel üzleti tárgyalásra (bár sokszor nem ártana). Legyen az ajándékozással kapcsolatban a jelszó az INTEGRITÁS. Láthattuk korábban, hogy a legártatlanabb repi-ajándék is alkalmas lehet befolyásolásra még nyilvánvaló manipulatív szándék nélkül is. Ugyanakkor egy céges feliratú golyóstoll visszautasítása a másik félből sértődött reakciót válthat ki. Tisztázzuk magunkban, sérül-e a befolyásmentes döntési helyzetünk vagy cégünk befolyásmentes helyzete, ha elfogadjuk azt az ajándékot. (Tudunk-e az ajándékot nem nyújtó másik cég javára dönteni, ha kell.) Tegyük fel a következő kérdéseket magunknak:
Ha a konkurens cég értesülne az ajándékról, fegyverként használhatná társaságunk ellen? Ha a sajtó értesülne az ajándékról, rontaná-e az cégünk megítélését? Vajon állami forrásból származó pénzekről (költségvetési támogatásról, önkormányzati támogatásról stb…) tárgyalunk-e? Amennyiben bármelyik kérdésre igen a válasz, repi-tollnál értékesebb ajándékot semmi esetre se adjunk vagy fogadjunk el.
Hol húzódik a bűncselekményi értékhatár? A jogalkotó nem húzta meg, mint a hálapénz esetén. Nehéz is lenne meghúzni, mert ne legyünk álszemérmesek, nem mindegy, hogy milliós fizetésű bankigazgatók üzleti tárgyalásáról van szó, vagy egy nyolcvanezres villanyszerelési munkában kell megállapodni.
Műanyag golyóstollnál nagyobb értékű ajándék esetén diszkréten hívjuk fel a főnökünket, és kérdezzük meg, elfogadhatjuk-e a cég nevében. Egyébként is ajánljuk fel cégünknek az ajándékot, mert így az már nem személyes, és nem lehet ránk fogni, hogy a döntést az ajándék miatt hoztuk meg. Ha olyan cégnél tárgyalunk, amelynél valószínű az ilyen ajándékozás, legyen nálunk egy céges ellenajándék. Ami a legfontosabb: legyen józan eszünk és egészséges erkölcsi érzékünk.
(Vége.)
