A béke angyala: az ügyészség I.

avagy mit közvetít a közvetítői eljárás?

Sokáig a büntetőeljárás igen egyszerű elve volt, hogy aki bűnös, az bűnhődjék. A terheltnek, sőt, a sértettnek ebbe vajmi kevés beleszólása volt, mondhatni semmi. Legfeljebb, ha az elkövetőnél megtalálták a sértett ellopott autóját, azt az állam nem kobozta el, hanem az eljárás vége felé nagy kegyesen kiadta a jogos tulajdonosnak. Sokszor azt adta ki, ami az autóból megmaradt, mert a lefoglalt autók akkumulátorával, kerekével (visszapillantó tükrével, felnijével, egyéb alkatrészeivel) nemigen törődött senki, azok lemerültek, leeresztettek, letörtek, lerohadtak, lelopódtak a nagy autótelepen. Egy biztos, értékesebbé nem váltak a jogerős ítéletig. (Bár pályafutásom során egyszer találkoztam ilyennel is. Egy lefoglalt Rolls -Royce hosszú éveket sínylődött a hatóság fogságában, némileg meg is feledkeztek róla. Amikor a tulajdonosa pert indított értékcsökkenés miatt, az igazságügyi szakértő megállapította, hogy a Rolls–Royce értéke a büntetőeljárás alatt nemhogy csökkent, de még másfélszeresére növekedett.

Ezzel együtt is szerencsésnek mondhatta magát az a tulajdonos, akinek gépkocsiját a tolvajnál vagy az orgazdánál megtalálták. Ha a bűnözőt kocsi nélkül „foglalták le”, akkor bizony joga volt a sértettnek beperelni az elkövetőt, és a pert nagy valószínűséggel meg is nyerte, csak hát a kártérítés börtönkeresetből levonva…nem sokat ér.

Az idők folyamán sokat változott a büntetőeljárás sértetthez való hozzáállása. A jelenlegi eljárási törvény egyenesen alapelvként mondja ki a sértettek fokozott védelmének követelményét. Emellett szélesíti az úgynevezett közvetítői eljárás lehetőségeit. Mi is az a közvetítői eljárás? A közvetítői eljárás a gyanúsított és a sértett megegyezését, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a gyanúsított jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő, a gyanúsított, illetve a sértett indítványára, vagy önkéntes hozzájárulásukkal alkalmazható eljárás. Igen, nem ámítás, nem csalás! A sértett és a gyanúsított akár rendezett körülmények között kibékülhet, vagy ha azt nem is, a gyanúsított és a sértett megállapodhat abban, hogy a gyanúsított hogyan tegye jóvá a bűncselekményének következményeit.

Amikor először hallottam róla, nemigen akartam hinni a fülemnek. Egy közlekedési balesetnél még el tudtam képzelni, hogy a baleset gondatlan okozója tenyerén hordozza áldozatát; elhordja kezelésre, hozzájárul a gyógytorna költségeihez, vagy csak egyszerűen fájdalomdíjat fizet neki, de egy lopás sértettje hogyan béküljön ki az őt meglopó személlyel?

  • Csak készpénzt fogad el az úr, vagy mobiltelefont is? Utóbbi esetben egyórán belül három közül is választhat – képzeltem el egy közvetítői eljárást zsebtolvaj és áldozata között.

A kezdeti szabályozásban csak kisebb súlyú bűncselekmények esetén volt helye közvetítői eljárásnak, amikor a törvény a tevékeny megbánás után megszüntetni rendelte az eljárást, amellyel így a tettes a büntetlenséget, a sértett a kárának megtérítését nyerte.

A jelenlegi szabályozás ennél is továbblép: ma már akkor is elrendelhető a közvetítői eljárás, ha az nem eredményezi a büntetőeljárás megszüntetését, vagyis a sértett nyeresége továbbra is a bűncselekmény következményeinek jóvátétele, az elkövető viszont nem büntetlenséget, hanem nyomatékos enyhítő körülményt, ezáltal enyhébb büntetést nyer a sértett kárpótlása révén.

A közvetítői eljáráshoz az kell, hogy

– a gyanúsított, illetve a sértett a közvetítői eljárás lefolytatását indítványozza, vagy ehhez hozzájáruljon,

– a gyanúsított a vádemelésig beismerje a bűncselekmény elkövetését és

– a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel várható legyen a bűncselekmény következményeinek jóvátétele és

a büntetőeljárás lefolytatásának mellőzése, vagy, hogy a közvetítői eljárás a büntetés kiszabásának elveivel ne legyen ellentétes.

Tegyük fel, hogy a sértett maradandó fogyatékosságot szenved a testi sértés során, azonban az elkövető büntetlen előéletű, nem mellesleg a testvére, azóta kibékültek, és a testvér mindenhova (tenyerén) hordozza a sértettet, ott segíti, ahol tudja. A maradandó fogyatékosságot okozó szándékos testi sértés elég csúnya bűncselekmény, főszabályként végrehajtandó szabadságvesztés jár érte, szóba sem jöhet a büntetés elengedése, akármilyen angyal lett időközben a megtévedt bárány. Egy közvetítői eljárással viszont a sértett olyan támogatást kaphat az elkövetőtől (feltéve persze, ha mindketten akarják), ami életbiztosítás hiányában pótolhatatlan. Ugyanakkor az elkövető is nyerhet azzal, ha a szabadságvesztését nem hajtják végre a nyomatékos enyhítő körülmény miatt, hanem próbaidőre felfüggesztik.

Egy tudományos kerekasztal-megbeszélésen fölmerült a kérdés: de hol a határ? Nemi erőszak és áldozata között elképzelhető-e közvetítői eljárás? Hallottam olyan nézetet, ami ezt kizárta azzal, hogy így a következő áldozatnak készítené elő az ügyészség a terepet, de hallottam olyat is, amely azt mondta, ne legyünk farizeusabbak a farizeusoknál. Ha a szexuális erőszak áldozata nagyobb összeghez jut, azzal könnyebben tudja kezeltetni magát a poszttraumás stressztől, amire egyébként esélye sem lenne. Hogy hol van az igazság? Valószínűleg odaát…

(folytatjuk)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.