A hálátlan hálapénz II.
leánykori nevén vesztegetés
Valljuk be, a hálapénz sokszor a vesztegetés eufémizmusa volt régen is, meg ma is. Egy ismerősöm mondogatta, hogy a hálapénzt előre kell adni, hogy utólag tényleg hálásak lehessünk. Ezt a fajta hálapénzt aztán volt, aki elfogadta, volt, aki nem, és volt orvos, aki babonából (előző este rendőr beteggel álmodott) a kezelés utánra halasztotta. Sokszor előfordult, hogy az orvos előre megmondta, mennyi lesz a műtét ára, amitől a beteg valóban hálás lett, legalább nem kellett találgatnia, vagy más betegeket nyüstölni, hogy mennyit illik adni a professzornak. (Állítólag a hálapénznek hála, a magyar professzorok annyi vakbélműtétet végeztek, mint sehol másutt a világon, mivel a vakbélműtétek száma és végeredménye sokkal kiszámíthatóbb a szívátültetések számánál és végeredményénél, ezáltal kifizetődőbbek voltak.)
Ugyancsak hálára adott okot, ha az orvos olyan többletszolgáltatást nyújtott, amire nem lett volna köteles. Például valakit soron kívül fogadott, vizsgált, műtött. Vagy körzeten kívül tette ugyanezt. Vagy a külföldi nyaralás idejére befogadta a mámit a kettes belre. Ez egyáltalán nem lett volna kötelessége, sőt. Az ilyen rendes orvossal szemben természetesen nem maradhat hálátlan az ember…
Akadt a hálapénznek külön alfaja, ez az orvosi igazolásokért járt. (Lásd: táppénzes igazolás, leszázalékolási igazolás, biztosítási jogviszonyhoz nyújtott igazolás, orvosi alkalmassági igazolás stb…) Az olyan orvosok, akik nagyon rendesek, mert nem kekecek, nem ragaszkodnak a személyes megjelenéshez sem, leköteleznek mindenkit. Borítékolhatóan hálátlan gazember, aki nem borítékol egy ilyen orvosnak.
De ki kell ábrándítanom mindenkit, ezek régen is és ma is vesztegetések voltak, még ha könnyű is volt kimagyarázni,
- hogy nem azért adtam, hogy előnyt szerezzek magamnak, hanem azért, hogy ne toljanak ki velem,
- hogy szegény professzor, elhalasztott egy szigorlatot, hogy megműthessen,
- hogy a zsírleszívás életmentő műtét, mert az Életemnek csak karcsún tetszem,
- hogy Bélát is leszázalékolták, pedig én sokkal betegebb vagyok nála.
Az egészségügyi dolgozó legálisan csak olyan, kis értékű ajándéktárgyat (tehát nem pénzt) fogadhat el, amelyet
– a beteg vagy a betegre tekintettel más, kérés nélkül, önként,
– az egészségügyi szolgáltatás nyújtását (kezelést, műtétet) követően,
– egy alkalommal ad, feltéve, hogy
– a tárgy értéke a mindenkori minimálbér havi összegének 5 százalékát nem haladja meg.
Folyamatos kórházi kezelés esetén, hosszú ideig tartó egészségügyi szolgáltatás nyújtása során ilyen ajándéktárgyat kéthavonta egyszer lehet adni és elfogadni. Az ennél gyakoribb vagy magasabb értékű tárgyajándék, illetve – összegtől függetlenül – a készpénz adása jogtalan előnynek, ezáltal vesztegetésnek minősül.
Vegyük a többi esetet is:
Az egészségügyi szolgáltatás előtt kért és adott előny
Az ilyen előny sem a korábbi, sem a mostani szabályozás alapján nem tekinthető hálapénznek, ilyen előny kérése, adása, elfogadása kétséget kizáró módon jogtalan előnynek, ezáltal vesztegetésnek minősül az egészségügyi jogviszony és a büntetőjog szempontjából is.
Az egészségügyi szolgáltatás során aszolgáltatás nyújtásáért kért és adott előny
Az orvos által az egészségügyi szolgáltatásért (vagyis a szolgáltatás feltételeként) kért vagy elfogadott előny sem korábban, sem a mostani szabályozás alapján nem tekinthető hálapénznek, az ilyen előny jogtalan előnynek minősül az egészségügyi jogviszony és a büntetőjog szempontjából is.
Igazolás kiállításáért kért és adott előny
Az orvosi igazolás, látlelet, szakvélemény kiállításáért kért és adott előny soha nem minősült hálapénznek, ahogy most sem, hanem színtiszta vesztegetésnek, esetleg közokirat-hamisítással fűszerezve.
Természetesen más a helyzet, ha az orvos magánrendelésén veszünk részt. Az itt kért összeg nem minősül vesztegetésnek (sok esetben inkább mondanám rablásnak).
És mi a helyzet a hálapénz rokonaival: a borravalóval, baksissal, repi-ajándékokkal?
(folytatjuk)
