Álvásárló a porcelánboltban I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.10.

álvásárlás

Hol volt, hol nem volt, még az Egyesült Óperencián is túl, vagy talán éppen ott, volt egyszer egy ember, aki olvasott valamit arról, hogy egy pizzéria alagsora pedofil hálózatot rejt, és aki pizzát rendel, igazából szerencsétlen gyerekeket rendel. Mivel egy pizzériába igen gyakran hangzik el a „kérek egy pizzát”, ebből emberünk azt a következtetést vonta le a pedofil hálózat volumenére, hogy az némi képzavarral élve, minden határon túlmutat. Az óperenciai rendőrök szemmel láthatóan passzívak maradtak a temérdek pizzát látva, ezért emberünk magához ragadta az alkalmat valamint engedéllyel tartott fegyverét, és megjelent kiszabadítani az áldozatokat a nemlétező alagsorból. Hogy az alagsor nem létezik, ezt emberünk is megértette, miután jónéhány sorozatot eresztett a padlóba. Addigra azonban a pizzafiliában szenvedő vendégkör pánikszerűen megfogyatkozott, végül emberünk kezére került bilincs, feltétként.

Ha nem is ilyen formában, de önjelölt Jason Jack James Bourne-Bauer-Bond-ok mindenütt vannak. (Atyám, minden titkos ügynök monogramja J B? Erre is kéne egy összeesküvés elmélet!) Sajnos a „magán titkosszolgálat” rejt némi veszélyt a fel nem esküdött ügynökre nézve nálunk is.

Találkoztam olyan esettel, amikor valaki egy korrupt polgármestert akart leleplezni, hozott is egy felvételt ennek bizonyítására. Továbbá felajánlotta, hogy beépül. A tényállás – a felismerhetőség elkerülése érdekében kicsit megváltoztatva – a következő volt: a polgármester a településen vállalkozni kívánó vállalkozónak valóban utalt arra, hogy fizetnie kell majd az önkormányzatnak, önkormányzati adót. Emberünk erre, mint korrupciós ajánlatra tekintve határozta el, hogy leleplezi a disznóságot, magánnyomozásba kezdett, talált is valakit a helyi kocsmában, aki azt állította, hogy jóban van a polgármesterrel. 000007-es ügynökünk az emberen keresztül pénzt ígért a polgármesternek különféle szívességekért cserébe, majd a felvételt büszkén csatolta a hatóságnak azzal, hogy kocsmai ismerőse az ajánlatot nem utasította vissza, így idő kérdése, és ő leleplezi a helyi korrupciós kiskirályt.

A felvételt meghallgatva, az derült ki, hogy az egyetlen, aki bűncselekményt követett el, az maga a mi nagyon titkos ügynökünk volt. Ő volt az, aki a polgármesternek az „emberén” keresztül pénzt ígért bizonyos szolgáltatásokért, márpedig a törvény szerint, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűncselekményt követ el. A felvétel alapján a polgármester „embere” a jogtalan előnyt valóban nem utasította vissza, igaz, el sem fogadta, valószínűleg elgondolkozott az ajánlaton, így viszont nem követett el bűncselekményt. A polgármester, aki nem is tudott az egészről, szintén nem követett el bűncselekményt.

Pályafutásom során nem ez volt az egyetlen eset, amikor önjelölt igazságosztó próbált bűnözőket (vagy bűnözőnek vélt embereket) leleplezni oly módon, hogy maga is bűncselekményt követett el. Volt, aki kábítószert rendelt, volt, aki hamis közokiratot a saját fényképével. A jószándék ha nem is a pokolba, de a tárgyalóterembe vezetett. A bűncselekmény akkor is bűncselekmény, ha azt nem azért követjük el, hogy… hanem azért, hogy….

Ugyanakkor van egy érdekes jogintézmény a büntetőeljárásban, amit álvásárlásnak hívnak. Az álvásárlás olyan leplezett eszköz, amely ügyészi engedéllyel akár bűncselekmény elkövetésére is feljogosít. Álvásárlás keretében jogszerűen lehet vásárolni olyan dolgot, aminek vásárlása egyébként bűncselekmény lenne (lásd kábítószer), vagy olyan szolgáltatást, amely engedély nélkül szintén bűncselekmény lenne (lásd korrupciós szolgáltatás.) Hangsúlyozom, ezekhez mind ügyészi engedély szükséges!

Főszabályként az álvásárlás a fedett nyomozó feladata, vagy a nyomozó hatóság tagjáé, kivételesen azonban civilnek is lehet álvásárlásra engedélyt adni. Higgyük el, hogy ha felmerül az a végső eset, amikor civilnek kell álvásárlást engedélyezni, az ügyész és a nyomozó hatóság lába nagyon remeg. Egyrészt a civil személy személyi biztonságát szavatolni kell. Másrészt a civil nem feltétlenül ismeri a büntetőjogot illetve a kriminalisztikát, így – szemben egy fedett nyomozóval – fogalma sincs arról, hogy ha az ügyészi engedélyben szereplő kábítószer helyett az engedélyben nem szereplő anyagot, vagy tiltott teljesítményfokozó szert akarják rásózni, megveheti-e azt vagy sem. Harmadrészt vállalnia kell, hogy a hatóság ellenőrizni fogja az álvásárlás érdekében tett minden lépését.

A fedett nyomozó ugyanis érdek nélkül hajtja végre a feladatát, nem lesz kevesebb a fizetése, ha nem sikerül bizonyítékot szereznie, és nem lesz több, ha sikerül. Vagyis az általa szerzett bizonyíték hitelesebb lesz. Ezzel szemben egy civilnél ezt sokkal nehezebb megítélni, mert mi van, ha azért akarja csőbe húzni a polgármestert, mert az nem akarja csökkenteni az önkormányzati adóját? Vagy mi van, ha az egyik kábítószerkereskedő banda akarja álvásárlással kiiktatni a konkurens kereskedőt?

Az élet hozhat olyan meglepetést, hogy valaki valamilyen jogtalan dologra kíván rábírni minket, ha késztetést érzünk ennek leleplezésére, ne mondjunk se igent, se nemet, azonban mielőtt titkos ügynökként akcióba lépnénk, azt ajánlom, amit a gyógyszerreklámokban, kérdezzük meg orvosunkat, gyógyszerészünket, ügyészünket, nyomozótisztünket….

(Folytatjuk…)

A titkolt titkosított nyomozás titkai III.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.03.

tárgyalás yotuber

dobjunk egy lájkot az igazságra

Egyik kollégám panaszolta, hogy miközben a tárgyalóteremben végezte munkáját, azaz kérdéseket intézett a vádlottakhoz, tanúkhoz, szakértőkhöz, észrevételeket és indítványokat tett, furcsa érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, mintha valahonnan kívülről hallaná a hangját. Nem, nem testen kívüli élmény volt. És nem sci-fi. Hamarosan kiderült, miről is volt szó…

A televíziót megelőző korokban is voltak törvényszéki tudósítások. Jól képzett bűnügyi újságírók járták a tárgyalótermeket, akik ismerték a jogi nyelvet, mint idegennyelvet, ismerték a szertartásrendet, tudták, mikor kell felállni, mikor kell leülni, mikor mi következik Justitia miséjén. A fényképezőgépeket ugyan nem engedték be a terembe, mert a vaku zavarta a tárgyalást; sebaj, grafikusokkal oldották meg a képi megjelenítést. A tárgyalásokról szakszerű, folytatásos tudósításokban számoltak be több kolumna terjedelemben a lapok. (Így múlik el a világ dicsősége! A helyesírásjavító aláhúzza a kolumna szót, mint ismeretlen fogalmat. A kolumna jelentése: a mű tördelésénél egy lapra jutó két vagy több szövegoszlop egyike. A nyomtatott sajtóban egy oldalnyi szöveget is jelentett.) A tudósítások kitértek arra, milyen ruhát viselt a vádlott, milyen outfitben pompázott a nagyérdemű hallgatóság, milyen szófordulatokat használt az ügyész és az ügyvéd, milyen durva kifejezésektől ájultak el az úrinők.

Azután felgyorsultak az események: megjelent a televízió a bűnügyi híradásaival. Még mindig speciális tudású bűnügyi tudósítók számoltak be a bűnesetekről, de a műsoridőbe nem fért bele minden. Jöttek a kereskedelmi televíziók, a bulvárlapok; a szabadverseny, szinte szó szerint. A bűnügyi újságírásban a hangsúly a szakszerűségről az időszerűségre helyeződött. Már nem az volt a sztár, aki jól értesült rendőri és alvilági körökben, hanem aki gyorsabban értesült. A híradások is egyre rövidebbek lettek, aki hosszan akart beszélni, azt kockáztatta, hogy megelőzik. Bírósági sajtószóvivők csodálkoztak az üres sajtószobákban, hiába készültek föl az ügyből, a média nem volt rá kíváncsi, vagy kíváncsi volt, csak nem volt ideje. Pár vágókép a vádlott hátáról, telefonról küldött sms, e-mail, és még be sem fejeződött az ítélethirdetés, már kész a tudósítás az internetes portálon, televízióban. Kit érdekel a szakmaiság, ha az olvasó figyelme néhány sorra tart számot. Az agyműtétet is le lehet írni rövid bejegyzésben: altatom, felvágom, kimetszem, összevarrom, fölébresztem. Lapzárta a bírósági szóvivőnek…

Kollégám a tárgyalóteremben valóban saját hangját hallotta – kívülről. Egy közösségi média-tudósító (influenszer, youtuber, vagy valami másmilyen ..er) ugyanis bírói engedély nélkül élőben közvetítette a tárgyalást, amit kihangosítva hallgattak a bírósági folyosón várakozó, még ki nem hallgatott tanúk, akik a törvény szerint azért nem foglalhatnak helyet bent, hogy vallomásukat ne befolyásolhassa az, amit az előttük szóló mondott.

Közel az idő, amikor szavazni lehet, kinek a vallomását fogadjuk el. Azaz tévedtem, az idő már itt van lájkok és kommentek formájában. Nem számít az, hogy a vádlott bűnös-e, vagy a tanú igazat mond-e, az számít, hány követője van, hogy hány trollt tud mozgósítani.

A bíróságon még elmegy a tanúkat ért médiabefolyás, hiszen ott a nyomozati vallomásuk, amiből nagy eséllyel ki lehet szűrni a rárakódott lájkokat és diszlájkokat, ugyanez a nyomozásban már magát az igazság kiderítését veszélyezteti. Hiszen a … is megírta, hogy Sanyika milyen rendes, akinek ennyi követője van a Facebookon, és aki ilyen posztot tud írni, az nem lehet gyilkos. Névtelen kommentelő is jól megmondja, mit fog tenni azzal a szemét tanúval, aki Józsikát bántja. Másik igazságosztó posztterminátor kifejti, hogy a sértett rohadt kurva, inkább őt kéne lecsukni.

Olyan ügyvédek válhattak sztárrá, akik a tárgyalóteremben képtelenek ugyan a bizonyítékok hatékony védelmi értékelésére, de a sajtónak tudnak olyan mondatokat mondani, amitől mindenki szeme elkerekedik.

Egy-egy ügyes vádlott vagy védő kezében könnyen jogfosztott állampolgárrá válhat sértett, tanú, másik vádlott.

Igazságszolgáltatás, a lájk legyen veled!

A titkolt titkosított nyomozás titkai II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.27.

számmal

azaz az alapjogok háborúja

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik, bezzeg a bíróság a tárgyalását nyilvánosan folytatja le. Nagyon úgy tűnik, egyedül a bíróság az, amelyiknek nincsen takargatnivalója, a többieknél meg nem zörög a haraszt… Hogy is van ez?

Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A tárgyaláson a nyilvánosság nem bűnügyi valóságshow, hanem alapjogi garancia annak biztosítására, hogy ne ítélhessenek el senkit suttyomban, mint régebbi korokban a fekete autó által elvitt embereket.

Ezzel szemben a nyomozás nem titkos, de nem is nyilvános. Az ellentmondás látszólagos. A nyomozás során csak azok az adatok – rossz kifejezéssel – titkosok, amelyek esetében a minősített adatok védelméről szóló törvényben írt feltételek fennállnak. A legtöbb nyomozásban nincsenek minősített adatok, a nyomozás mégsem nyilvános. Vannak zártan kezelt adatok is, így a tanúk kérhetik adataik zártan kezelését. És mi van azokkal az adatokkal, személyes adatokkal, amelyek nem minősítettek, és nem zártan kezeltek? Azok nyilvánosak? A válasz egy határozott nem. Ismét egy róka fogta csuka: nem minősített, nem titkos, nem zártan kezelt, mégsem nyilvános. Mi az? Maga a nyomozás.

A nyomozás adatainak nagy része ugyanis mindenféle titkosítás nélkül, önmagában különleges adat vagy bűnügyi személyes adat. Bűnügyi személyes adat például, hogy ha az adott ügyben tanúként hallgattak ki. Ez akkor is bűnügyi személyes adat, ha nem kértem adataim zártan kezelését. Hogy valakit gyanúsítottként hallgatnak ki, az is bűnügyi személyes adat, ráadásul a gyanúsított nincsen abban a helyzetben, hogy személyes adatainak (nevének, születési adatainak, lakcímének) zártan kezelését kérje.

Akadnak büntetőeljárásban részt vevő személyek, akiknek egyszerűen joguk van ahhoz, hogy az ügyirathoz (nyomozás irataihoz) hozzájussanak. Ez eljárási jogaik gyakorlása szempontjából elengedhetetlen. A letartóztatási ülés előtt az őrizetbe vett gyanúsítottnak és védőjének át kell adni azokat az iratokat, amelyekre az ügyészség letartóztatási indítványában hivatkozik. Ezek az adatok általában a legkényesebb adatai a nyomozásnak, a gyanúsított mégis hozzájuk fér, mert joga van arra, hogy ezeket az adatokat – gyakran személyes adatokat – vitassa, cáfolja, velük kapcsolatban észrevételeket, indítványokat tegyen. A védőnek szintúgy.

Tegyük föl, hogy valakit őrizetbe vettek emberölés kísérlete miatt, mert szúrt sérülést okozott, amibe a sértett majdnem belehalt. Tegyük fel, a sértett vérzékenységben szenved, amely egészségügyi adatnak (különleges személyes adatnak) minősül, és amely betegséghez a gyanúsítottnak és védőjének amúgy nem lenne semmi köze. Ha azonban a gyanúsított és a védő egy büntetőeljárásban nem tud a sértett betegségéről, akkor nem védekezhet azzal, hogy a szúrás a gyanúsított szándékán túl a vérzékenység miatt vált életveszélyessé.

Természetesen az eljárási törvény rendelkezik arról, hogy a nyomozás során felszínre kerülő magánéleti titkok esetében biztosítani kell azt, hogy azok ne kerüljenek szükségtelenül illetéktelen kezekbe, azonban a nyomozás kezdetén szinte képtelenség eldönteni egyes bizonyítékokról, hogy azok majd egyszer a vád bizonyítására szolgálnak-e vagy sem, szükségesek-e a gyanúsított védekezéséhez vagy sem. A letartóztatási ülés pedig tipikusan a nyomozás elején szokott lenni.

A személyes adatokhoz és a gyanúsított védekezéséhez fűződő jogok sajnos néha konkurálnak. Jól hangzik, hogy nem a gyanúsítottat, hanem a sértettet kéne megvédeni, ha nem lenne az a fránya hamis vád. Elképesztően nehéz lenne egy olyan gyanúsítással szemben védekezni, minthogy „Ön megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2021. január 9-én előbb leütötte a zártan kezelt nevű személyt a zártan kezelt című otthonában, majd az eszméletlen sértettel közösült.” Mit is lehetne erre mondani, ha az ember véletlenül nem emlékszik egy év távlatából, hogy hol volt és mit csinált egy szombati napon? Hogy én nem szoktam ilyet csinálni?

Ezek szerint a személyes adatok átadásával a hatóság „partiba dobja” ártatlan emberek személyes adatát? Ha egy bűnügyben megjelenik a nevem, szabad prédává válok? A válasz határozott nem!

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény bűnügyi személyes adatnak minősíti a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatot. Aki ilyen adathoz az eljárás során jogszerűen hozzájut, adatkezelővé válik.

Az adatkezelés legitim célja a büntetőeljárásban meghatározott cél: azaz a gyanúsítotti, védői, sértetti jogok érvényre juttatása. Aki a céltól eltérően kezeli a bűnügyi személyes adatot, így például illetéktelen személynek eladja, átadja, nyilvánosságra hozza, az jogsértést követ el. Amennyiben ez a jogsértés a harmadik személynek jelentős érdeksérelmet okoz, akár bűncselekmény is megvalósulhat (lásd: személyes adattal visszaélés).

(Folytatjuk…)

A titkolt titkosított nyomozás titkai

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.20.

váratlan rajtaütés

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik. Biztosan azért titkolják, hogy nyomoznak, mert nem akarják, hogy kiderüljön, hogy nyomoznak. Ilyen furmányosan akarják titokban tartani, hogy XY-t gyanúsítottként hallgatták ki, mert el akarják tusolni az egész ügyet. Nagyon ravasz. Azért nem szólnak előre a kutatásról (leánykori nevén házkutatásról), meg a lehallgatásról, meg a rendőrségi akcióról, meg az elfogásról, meg a gyanúsítotti kihallgatásról, mert úgy gondolják, ha előre szólnának, akkor már nem lehetne titokban tartani, elleplezni, eltusolni az ügyet. Ha meg véletlenül fény derül a nyomozásra, akkor meg könnyű azt mondani utólag, hogy de hiszen már megkutattuk, már lefoglaltuk, már gyanúsítottként hallgattuk ki az illetőt. Ha meg nem kerül napvilágra az eljárás, akkor meg jön a tusolás, a dara meg a para. Ismerek olyan ügyészt, aki nagy igyekezetében, hogy segítsen egy bűnelkövetőn, megvádolta őt. Ez iszonyatosan ravasz húzás volt tőle, mert a sok nyilvános bírósági tárgyalás nagy zuhanyzójában könnyen eltusolódhatott volna az ügy. Szerencsére még időben leleplezték ügyészestül, mindenestül.

Ilyenek ezek a titkolt titkosított nyomozások, amik annyira titkosak, hogy még az újságírók, országgyűlési képviselők, sőt, rokonok sem tudhatnak előre róluk semmit.

  • Kedves, Uram, most gyanúsítottként fogom kihallgatni jegyzőkönyvileg, azután csinálunk Önről egy bűnügyi fotót a nyilvántartás kedvéért, meg levesszük az ujjlenyomatait, hogy el tudjuk titkolni a bűncselekményt, amit elkövetett – így a nyomozó.
  • Be kell vallanom, tisztelt Nyomozó Úr, most nagy kő esett le a szívemről, már attól féltem, nem akarják eltusolni az ügyemet, holott én a tudjakinek vagyok a nemtudomkije.

Nem tudom, mikor váltak a nyomozások valóságshow-k részévé, vagy mikor nyílt igény arra, hogy minden nyomozati cselekmény tévényilvánosság, youtube-nyilvánosság, a tinder- és tiktok-nyilvánosság (bocs, minden cukibergtől, akit véletlenül kihagytam) előtt folyjék. A nyilvánosság sokat segíthet az eljáráson. Például egy kiszivárgott kutatás (házkutatás) segít abban, hogy a hatóság ne találjon semmilyen bizonyítékot. A tanúnak, a gyanúsítottnak, a sértettnek, a gyanúsított védőjének, a sértett képviselőjének sajtónyilatkozata sokat segít abban, hogy a többi tanú ne arról tegyen vallomást, amit látott, hanem arról, amit hallott, olvasott. A pletykalapok konteói sokat segítenek abban, hogy a tanú meg se jelenjen idézésre, hiszen a hogyishívják is megírta, hogy úgysem lesz semmi az izéből amiatt a nagy nemtommicsoda miatt.

Nem a sajtónyilvánosság szerepét kérdőjelezem meg, még csak nem is a régi időket sírom vissza, amikor felülről döntötték el, mi kerüljön a Kékfényébe. Pályám elején sokszor hallottam, nem kell törődni azzal, mi jelenik meg a hírekben, nekünk egyszerűen tenni kell a dolgunkat és nem a kutya csóválja a karavánt.

Ma már a nyomozások tervezésénél is figyelembe kell venni a sajtót, meg azt, hogy vannak gyanúsítottak, akik jobban kommunikálnak a médiában, mint ahogy védekeznek a bíróságon. Egy egyszerű utcai elfogást sokszor okostelefonok kameráinak kereszttüzében kell végrehajtani, egyesek pedig sajtótájékoztatón jelentik be, hogy feljelentést fognak tenni Z ügy miatt, azután meg az egész rendőrség, ügyészség nyomozhat, megérkezett-e már az egy hete bejelentett feljelentés, és ha igen, akkor melyik hatósághoz.

Véleménybuborékok itt is, ott is kialakulnak, a tények sem képesek sokszor kipukkasztani őket. Nagy a kísértés, hogy a hatóság megfeleljen a közvéleménynek. De láttam olyan példát is, amikor a hatóság csak azért sem akart megfelelni a közvéleménynek. Mindkettő lehet ciki, mert a ténybeli igazság sokszor megfelel a közvéleménynek, máskor meg nem felel meg a közvéleménynek, ilyen ez az igazságszolgáltatási ipar. Néha jön a köztes megoldás, Mátyás király okos lánya, aki hozott is ajándékot, meg nem is (lásd felfüggesztett szabadságvesztés súlyos bűncselekmény miatt), amin aztán az igazság együtt csodálkozik a közvéleménnyel.

Sajnos a hatóság szeretetéhsége gyakran kielégítetlen marad, már ami a médiát és a közvéleményt illeti. A büntetőeljárás nem olyan, mint a szex, hogy felvilágosítással lehet legjobban védekezni, éppen ellenkezőleg. Gyakran a felvilágosítás az, ami árt a nyomozásnak, meg mások személyiségi jogainak, személyes biztonsághoz fűződő jogának. Nézzük csak, mit is jelent, hogy „titkosították” a nyomozást!

(Folytatás következik)

Mesterséges önbíráskodó

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.13.

vádemelő gép

Január 1-jei privát hagyomány, hogy hajnali 11 órakor ülök a karosszékemben, és lelkem bugyrából kavargó filozofikus gondolatok törnek a felszínre a bekövetkezett újév univerzális kihívásait illetően. (Vagyis ülök bambán, és hülyeségekről agyalok.) A barátok boldogságkívánságaival alaposan feltöltekeztem már 31-én, így ebben nem lehet hiba az újévben. A nekem kívánt sok sikerrel kapcsolatban kissé gyanakodom, tapasztalataim szerint a sok sikert sok munka előzi meg, amihez elsején a fenének sincs kedve nekigyürkőzni.

A munkáról jut eszembe, tavaly év végén olvastam egy cikket a Rakétán „Mesterséges intelligencia emel vádat a gyanúsítottak ellen Kínában” címmel. (Ott található nem sokkal a Femtoszekundumos impulzusokkal működik a világ eddigi legfényesebb lézere című cikk alatt.) Femtoszekundumos impulzus támad bennem, hogy újraolvassam – na, nem a lézert, hanem – a vádaskodó MI-t, azaz Mesterséges Intelligenciát. Pályakezdésem múlt évezredi hajnalán már olvastam egy cikket arról, hogy a Kínai Kommunista Párt ötéves terve szerint öt éven belül el kell érni, hogy a kínai bírák ötven százaléka jogvégzett legyen. Úgy tűnik, nemcsak elérték, de alaposan túl is szárnyalták, már a számítógépeket is beiskolázták a jogi egyetemre. Miért is ne? Ha van önvezető autó, miért ne lehetne önbíráskodó komputer?

Hirtelen egzisztenciális szorongás vesz erőt rajtam. Ha így haladunk, annyi a munkahelyemnek! A rendőr MI nyomoz, az ügyész MI vádat emel, az ügyvéd MI védelmi programsorokat generál, a bíró MI bíráskodik, végül a börtönőr MI bezárja az elítéltet egy felhőbe. Mindez csak memória és tárhely kérdése.

A kínaiak félretették a viccet, az egészet komolyan gondolták, a Kínai Tudományos Akadémia big data és tudásmenedzsment kutatóközpontja olyan ügyészprogramot készített, amely (egyelőre) nyolc gyakori bűncselekményt ismer föl; így a hitelkártyacsalást, a szerencsejáték szervezését, a szándékos testi sértést, a hivatalos személy akadályozását, a lopást és a csalást. (Szent ég, Kínában az ittas járművezetés és a garázdaság nem számít gyakori bűncselekménynek!)

A Jung Si professzor vezetésével kifejlesztett, mesterséges intelligencián alapuló program az ügy szóbeli ismertetése alapján képes döntést hozni a vádemelés kérdésében, és MI ügyészünk 97 százalékos pontossággal működik. A program kritikusai felhánytorgatják a 3 százalékos hibafaktort, bár egy 97 százalékos váderedményesség bármilyen ügyészségnek becsületére válik. A tudós szerint a program segít a kínai ügyészség leterheltségén, így a kínai ügyészek energiáikat a komolyabb bűncselekményekre fordíthatják.

Már éppen megnyugodnék, de sajnos ezek a kínai professzorok és processzorok nagyon izgágák, femtoszekundumos impulzusokkal dolgoznak a bonyolultabb bűncselekmények megoldásán is. (Ha a magyar Btk. pénzmosás törvényi tényállását lefagyás nélkül elsajátítja, megemelem előtte a virtuális kalapom.)

A 17.000 eset alapulvételével okított MI ezer attribútum alapján dönt a vádemelésről, a bizonyítékokat az ügyészség által is használt elvek alapján mérlegeli, képes állást foglalni arról, hogy a meglévő bizonyítékok milyen bizonyítóerővel bírnak, szükség van-e letartóztatásra, milyen mértékben veszélyes a terhelt a társadalomra. (Beszarok.) Beresetelek! És az MI minden új jogeset tapasztalataiból tanul, egyre csak fejlődik.

Már hallom megszólalni fejemben a zsarolóvírust: és mi lesz az igazságszolgáltatásban a humánummal? Az emberi tényezővel? Az élettapasztalattal? Nos, úgy tűnik, az önvezető autóknál a legtöbb balesetet az okozza, amikor az ember belenyúl a vezetésbe. Az USA-ban működik egy utcai figyelőrendszer, amely lövés hangjára automatikusan rögzíti a térfigyelők képeit, elemzi az adatokat, beazonosítja a lehetséges elkövetőt. Egy évet ült ártatlanul egy amerikai férfi, mert a Shotspotter nevű algoritmus tévedett. Ja, hogy a tévedést az okozta, hogy a Shotspotter munkatársai utólag megváltoztatták az adatokat, mert kellett az eredmény? Miért nem csapta rá az MI a klaviatúrát az alkalmazott kezére? Vagy egy kis árammal megrázhatta volna.

Oké, de legalább a büntetés kiszabásánál szükség van az emberre, az empátiára, az élettapasztalatra, vagy nem? Ismét csak amerikai igazságszolgáltatási példa, hogy a szép emberek lényegesen kisebb büntetést kapnak, mint a csúnyák. Gyakrabban mentenek föl olyan embereket, akiknek az arca szimmetrikus, mint akik aszimmetrikus arcberendezéssel bírnak. Az MI lényegesen pontosabban tudja megjósolni, hány évet kell rácsok mögött tölteni valakinek ahhoz, hogy a bűnözési hajlandósága csökkenjen. A mesterkéletlen intelligencia saját élet- és szakmai tapasztalatait tudja fölhasználni, a mesterséges intelligencia viszont több százezer eset adatait. Az MI ügyésznek, MI bírónak nincsen rossz napja, nem fáj a feje, nem fogad el bitcoint, nem ad két hónappal többet a garázdának, csak mert egy héttel korábban őt is megpofozták az utcán, nem ad két hónappal kevesebbet az ifjú betörőnek, mert neki is ilyen korú fia van.

vádejtés

Mondjuk, Kína messze van, de Észtország közel. Észtországban kísérleti jelleggel 2019. óta a 7.000 eurót meg nem haladó vitás ügyeket mesterséges bíró intézi lényegi emberi beavatkozás nélkül. A magyar ügyészség alapító atyja, Kozma Sándor olyan jogbiztonságról álmodott, amely a jogegységen alapul; azon, hogy ugyanolyan cselekménynek ugyanolyan jogkövetkezménye legyen az ország valamennyi bíróságán. Az MI erre biztosan alkalmas. Remélem, megélem még, hogy Kozma-processzor beinduljon…

Ja, és Boldog Új Világot Évet kívánunk mindenkinek!

Büntető fake-ezés

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.16.

bünetető fékezés

Vigyázni kell azzal a rendőrségi vagy ügyészségi kommunikációval! Emlékszem arra az esetre, amikor szatírt fogtak a Margit-szigeten, aki modern Toldi Miklósként mutogatta az ott futó hölgyeknek, melyik út vezet Budára. Az ő útja a rendőrségi fogdába vezetett lógó petrencésrúddal a pesti oldalon. A sajtó részletesen beszámolt az esetről a rendőrség közleménye alapján. Az ember azt hinné, elrettentésnek ennyi is elég, ország-világ megtudta, a sitten az ilyen elkövetők mellett a többszörös visszaeső rabló is erkölcsi fölényt érez, a testi fölényről nem beszélve.

Elrettentés ide vagy oda, egy hónapon belül két újabb szatírt fogtak szinte ugyanott a szigeten. Hihetnénk, Budapest titkos közszeméremsértő szatürikonnak adott helyt, de nem. (Hogy én milyen művelt lettem, mióta fölfedeztem a Wikipédiát!) Amíg egy normális férfi arra gondol, mennyire szégyellheti magát a szatír édesanyja, vagy maga a szatír is, amikor szembe találja magát a tárgyalóteremben a vádat képviselő ügyésznővel, a törvénykező bírónővel és védelemért is egyedül egy kirendelt ügyvédnőhöz fordulhat, addig az ifjú szatírjelölteket fölvillanyozta a hír. (Ennyi nő, és még a sziget is Margit!) Vagyis a nyilvánosságra hozott eset azokat rettentette el, akik amúgy sem csinálnának ilyesmit, akik meg csak tervezték eddig, azoknak ihletet adott.

Vagy itt vannak azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy százmillió forint értékű kábítószerrel kaptak el egy kábítószerdílert, akit most életfogytig tartó szabadságvesztés fenyeget. A hírből normális ember az életfogytig tartó szabadságvesztést hallja ki, de vannak sajnos, akik csak a százmillió forintot értik: „Azannya, ezzel ennyit lehet keresni?” Vigyázni kell tehát azokkal a sajtóközleményekkel, veszélyes műfaj az. Nemcsak arra kell figyelni, mit mond az ember, arra is, mások mit értenek belőle. Nem csoda, hogy a bűnügyi kommunikáció mára interdiszciplináris szakjogászi tudománnyá kezdi kinőni magát.

Amikor a büntetőfékezésről olvasok, a szatírok szaporodási szokása jut eszembe. (Pfuj!) Azt hinné az ember, hogy a felfüggesztett szabadságvesztésről, a járművezetéstől eltiltásról, majd az újra az autósiskolai padban érzésről szóló híreknek elég elrettentő hatásuk van, ehhez képest a büntetőfékezők száma növekedni látszik. Vajon a szatírokhoz hasonló érzések villannak be ilyenkor az országút császári trónörököseibe? „Apám, ez nemcsak rádudált a mazsolára, hanem jól be is húzta a satufake-be?”

Értem én, hogy rohanó világunkban, nem érünk rá tötymörögni holmi idősebb, kezdőbb, külföldibb, vagy szabálykövetőbb sofőr mögött, a nagy sietségben jól esik néha lefékezni egy kicsit, és leanyázni az immár mögöttünk haladót, na de megölni őt?

büntetőfékezés zitty-zötty

Nem túlzás egy kicsit gyilkosságról beszélni a büntetőfékezés kapcsán? Egy gondatlan közlekedési szabálysértés miatt? Lehet, hogy a legtöbb közúti baleset gondatlan, csakhogy a büntetőfékezés olyan szándékos bűncselekmény, mint az ittas járművezetés! (Az egyszeri ittas vezető is hiába próbálta meggyőzni a rendőrt, hogy csak gondatlan volt, mert a kocsmából kijövet nem figyelt föl a sarkon szondáztató rendőrre.) A Btk. 234. §-ának (1) bekezdésbe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettét követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. Márpedig a büntetőfékező közvetlenül veszélyezteti a sértett testi épségét.

Jó-jó, mégis van különbség emberölés és büntetőfékezés között, például büntetési tételben. Amíg a közúti veszélyeztetés alapesete három évig terjedő szabadságvesztés, addig az emberölésé öttől tizenöt évig terjedő, csakhogy… A büntetőfékezést követően nem rajtunk múlik, hogy a megbüntetett belénk jön-e, és megsérül, vagy elrántja-e a kormányt, föltekeredik egy oszlopra és meghal, vagy elrántja-e a kormányt a szemközti sáv felé, ütközik egy másik autóval, többen halnak meg, esetleg van annyi lélekjelenléte, hogy megálljon mögöttünk.

A közúti veszélyeztetés büntetése

– egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

– két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

– öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

– öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.

Ha a büntetőfékezés kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz – hangsúlyozva, ez nem a büntetőfékező ügyességén vagy ügyetlenségén múlik – az elkövető máris ott van, mint emberölésnél: a börtönben.

Remélem, sikerült elvennem a szatírok kedvét a büntetőfékezéstől.

Alkotmánysértő vírus

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.09.

csak a bárány hím lő

Akárhogyan nézem, a Covid-19 egy alkotmányellenes vírus, ami olyan, az Alaptörvényben meghatározott jogokat korlátoz, mint a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, az élethez, a testi és lelki egészséghez fűződő jogot, a művelődéshez való jogot, az egészségügyi önrendelkezés jogát. Amennyiben emberből lenne, már rég le lenne tartóztatva ez a senkiházi, vagy töltené az életfogytig tartó szabadságvesztését a szabadulás reménye nélkül a sok-sok elvett élet miatt.

Ha nagyszüleim élnének, most erősen csodálkoznának ezen a kis felforduláson, hiszen ők túléltek az első- és második világháborút, a spanyolnáthát, a Szálasi-rendszert, a Rákosi- rendszert, a Kádár-rendszert, forradalmakat, árvizeket, földrengéseket, brazil szappanoperákat. Nagyszüleink valószínűleg szívesen elcserélték volna velünk saját kataklizmáikat erre a Covid-izére. Vagy mégsem. Hiszen ők azért (is) küzdöttek, hogy unokáiknak jó legyen, hogy azok az alapvető jogok meglegyenek nekünk, amelyeket ők nélkülöztek, és amelyeket ez a jöttment most próbál tönkretenni, ráadásul ő áll nyerésre.

Vegyük mindjárt a mozgás szabadságát. Nem is olyan rég még teljesen természetes volt, hogy szabadon utazhattunk külföldre, de legalábbis a Lehel téri piacra. Most sorra zárnak be az országok, és karanténból nézve a sarki kisközért is van olyan messze, mint Ausztria. A szabadság – amelynek a mozgás szabadsága is része – napjainkban fölértékelődni látszik. Vagy mégsem?

A XVIII. századig Európa nem is nagyon értesült volna egy Vuhanban elszabadul vírusról, nemhogy járványt szenvedett volna tőle. A XIX. században talán már olvastunk volna róla a sajtóban, a XXI. században pedig megfertőződünk miatta. Ami korábban értéknek tűnt, hogy emberek milliói utaznak ide és oda meg vissza szabadon, most kérdőjelessé lett, hiszen azzal a kockázattal jár, hogy hazajövet megfertőzünk másokat, akik közül sokan belehalnak a betegségbe. Így válik az utazásból, mint értékből érdek, méghozzá a közösség ellen ható egyéni érdek. És így válik a Covid-19 például a közokirat-hamisítások részesévé, mert vannak polgártársaink, akik inkább hamisítanak védettségi igazolványt a mozgás szabadságáért, mintsem elviseljenek egy oltást. Igen, a védettségi igazolvány közokirat, és igen, aki hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja, hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, bűncselekményt követ el, akár fél az oltástól, akár nem.

Vagy itt van a véleménynyilvánítás szabadsága, amit a XX. századtól szentségként tisztelünk. Néha úgy tűnt, hogy a szólásszabadság mellett a hülyeség is alkotmányos joggá lett, amin lehet röhögni, lehet bosszankodni, de el kell viselni, mert senkinek sem árt. Ugyan kit érdekel, hogy egyesek szerint a Föld gömbölyű, hülyék állítják, hogy ember járt a Holdon, és nem léteznek marslakók, miközben ők irányítják a gondolataimat. Mindenki saját kockázatára indul Föld körüli utazásra, legfeljebb lepotyog a világvégén, és saját kockázatára veheti le a bilit a fejéről, legfeljebb jól megpegazusolják az agyát.

A vírus óta az irracionális gondolkodás életeket veszélyeztet. Nem is olyan rég a jogalkotó kiegészítette a rémhírterjesztés tényállását azzal a bekezdéssel, amely szerint, aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. És itt kezdi rosszul érezni magát a jogalkalmazó, hogy három éve még szent volt az ilyesféle véleménynyilvánítás, most meg öt év szabadságvesztés…

Van ismerősöm, akinek a környezetében mindenkit beoltottak többször is, és senkinek nem nőtt harmadik füle az oltástól, és nem kezdett el világítani a szeme a sötétben, ő mégis olvasott valamit valahol az interneten, hogy valakit beoltottak, és jajistenem. Na, neki magyarázd el, hogy ha több millió embert beoltanak, biztos lesz köztük olyan, aki másnap meghal, vagy teherbe esik, mert ez statisztikai valószínűség kérdése, sőt, minden egészségügyi beavatkozásnak van valamilyen kockázata, de a vírus kockázata nagyobb. Másik ismerősöm szerint a Covid-19 evolúciópárti vírus, legalább kiszelektálja a hülyéket. Félek, egyiküknek sincs igaza.

Most ütközik a hülyeség alapjoga más, fontosabb alapjogokkal. Ha valaki elég sok embert tud meggyőzni az oltás feleslegességéről, veszélyességéről, akkor ezzel nemcsak az oltásellenesek életét, egészségét veszélyezteti. Ha túlterhelődik az egészségügy, előbb elhalasztják a „halasztható” műtéteket, a „halasztható” vizsgálatokat, a „halasztható” betegségmegelőző kezeléseket, nemcsak az oltásellenesekét, hanem az oltáspártiakét, és az oltássemlegesekét is. Végül a hamvasztások is halaszthatóvá válnak. És akkor fussunk neki újra: valóban aránytalan öt év szabadságvesztés tíz, száz, ezer, tízezer emberélethez mérten?

Jogtudósok szerint a büntetőjognak ultima rációnak, végső eszköznek kell lennie. Van, ahol már kötelezővé tették az oltást. Az adatokat nézve, eljöhet az idő, amikor szankcionálni kell az oltás elmulasztását. Ne jöjjön el az idő, hogy a mulasztást bűncselekménnyé kelljen nyilvánítani, van elég munkánk enélkül is. Könyörgöm: MINDENKI OLTASSA BE MAGÁT!

Ne féljen magánfélnek lenni

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.02.

Magánfél
  • Figyelj, Okoskám! Minek tegyek feljelentést? Úgysem lesz belőle semmi hasznom!
  • Igen, a büntetőeljárás nem haszonelvű. Elsődleges célja a Büntető Törvénykönyv, illetve a nemzetközi jog által büntetendő bűncselekmények elkövetőinek a felelősségre vonása, az igazság megállapítása…
  • Ti jogászok aztán remekül tudtok süketelni! Azt mondd meg inkább, virítja-e az állam a lóvét, amivel megkárosítottak, vagy nem!
  • Nem, nem virítja! Az állam nem fog fizetni az elkövető helyett. Viszont az eljárási törvény preambuluma kimondja, különös hangsúlyt kell fektetni a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint jogaik érvényesítésére…
  • Én nem az aranybullát szoktam különösen fektetni, hapsikám! Szóval ráveszitek azt a szemétláda, mocsok, retkes állatot – a durva anyját neki – hogy hozza vissza nekem, amit meglovasított, különben szétb….
  • …igen, igen, el tudom képzelni, mi lesz különben. Szóval, a helyzet nem olyan egyszerű, hogy az állam csakúgy ráveszi azt a szemétláda… akarom mondani, elkövetőt, gyanúsítottat, vádlottat, elítéltet, hogy térítse meg a sértett kárát. A sértett jogosult arra, hogy a bírósági eljárásban magánfélként polgári jogi igényt érvényesítsen, a nyomozás során erre vonatkozó szándékát bejelentse. A sértett bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte, illetve kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
  • Micsoda? Még hogy én érvényesítsek olyan polgári jogi izét? Mi vagyok én, valami felszabadításra váró rabszolga, vagy mi? Kikérem magamnak ezt a magánfél dolgot! Féljen az magán, aki elkövetett valamit! És majd meglátjuk, milyen testi, lelki sérelmet fog szenvedni, csak kapjam a kezeim közé, ha nem adja vissza azt a kur…
  • Először is: az önbíráskodást nem tudom jó szívvel ajánlani, mert az bűncselekmény, sokszor súlyosabban büntetik, mint azt a cselekményt, ami miatt önbíráskodtak. Másodszor: a polgári jogi igény nem keverendő össze a polgárjogi követelésekkel, a rabszolgák felszabadításával, a nemek közötti egyenjogúság kivívásával. Harmadszor: magánfél az a sértett, aki a bírósági eljárásban polgári jogi igényt érvényesít. A büntetőeljárásban polgári jogi igényként az a kártérítésre, vagy dolog kiadására vagy pénz fizetésére irányuló követelés érvényesíthető, amely a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett.
  • Mi a fa… fa, fa… akarom mondani, fene van?
  • A lényeg a következő: ha ellopják az autómat, és a rendőrség le tudja foglalni a tolvajtól, akkor a rendőrség a lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot az eredeti tulajdonosának, vagyis nekem fogja kiadni, akár felléptem magánfélként, akár nem. Azonban ha a tolvaj az autót külföldre eladja, mielőtt a rendőrség le tudná foglalni, akkor a tolvajt kártérítésre, azaz az autó lopáskori értékének megfizetésére lehet kötelezni a büntetőeljárásban. Ehhez viszont az szükséges, hogy a sértett magánfélként lépjen fel.
  • Értem, különben nem kérhet kártérítést…
  • Nem egészen. A törvény szerint a polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel. Tudom, most meg kell magyaráznom, hogy mi a fa… fenét jelent is ez. A tolvajt büntetőeljáráson kívül, polgári peres bíróságon is be lehet perelni. Ugyanakkor, ha bűncselekmény történt, sokszor egyszerűbb, ha a sértett helyett a rendőrég és az ügyész bizonyít. Az autólopás példájánál maradva, az autó értékének bizonyítására a rendőrség fog igazságügyi szakértőt kirendelni, nem a felperesnek kell ezzel foglalkoznia, a szakértői költségeket is az állam előlegezi, nem a felperes, a lopás tényét is az ügyészségnek kell bizonyítania, nem a károsultnak.
  • Értem. A végén az ügyészség fogja benyújtani a számlát, nem az ügyvédem.
  • Nem, az ügyész nem fog semmilyen számlát benyújtani, őt az állam fizeti azért, hogy a vádat képviselje. Viszont a magánfélnek a büntetőeljárásban is kell illetéket fizetnie, a polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére – a büntetőeljárás jellegéből adódó eltérésekkel – a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az e törvényben meghatározott rendelkezéseit is alkalmazni kell.
  • És a végén az elkövetővel kifizettetik a károm, igaz?
  • Nos, szívesen mondanám, hogy igaz, de az a helyzet, hogy az elítéltnek vagy van pénze, vagy nincs. Sok elkövető a lopott dolgot azonnal feléli, ami könnyen jött, az ugye könnyen megy. Ilyenkor hiába van marasztaló ítélet, nehéz behajtani rajta a kártérítést. A börtönkeresmények erre nem a legalkalmasabbak…
  • Akkor mégis jobb, ha szétba…
  • Nem, nem szabad szétbarmolni az arcát, ha csak nem akarsz egy cellába kerülni vele. Szóval, ha nem fizet, még mindig ott van a végrehajtás lehetősége. Végrehajtás során le lehet foglalni az autóját vagy ingatlanát. Lehet, hogy most még nincs neki semmije, de esetleg örökölni fog majd, és akkor jöhetnek a kamatok is. Szóval nem kell félni magánfélnek lenni.

Bad boys, avagy mire nem jók a rosszfiúk

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.25.

Colombo

Amikor egy feljelentő értesítést kap arról, hogy indítványára elrendelték a nyomozást, filmsorozatokban jártas feljelentők arra számítanak, hogy nemsokára megjelenik náluk egy Columbo, Kojak, rosszabb esetben Monk-szerű zsaru. Nemsokkal később azzal szembesülnek, hogy a rendőrség ritkán megy házhoz, inkább őt magát idézik be tanúként, de az idézésen nem egy főfelügyelő szerepel, sokkal valószínűbb, hogy egy törzsőrmester.

A … -i helyszínelők rajongóit meglepetésként érheti bizonyos csúcstechnológiás ketyerék hiánya is. Nem mondom, a magyar forenzikus kriminalisztika is sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, azonban a készülék, aminek az üvegbúrájába behelyeznek egy névtelen fenyegető levelet, majd az eszköz elárasztja az üvegbúrát füsttel, és kis idő múlva kiadja az elkövető nevét, címét, telefonszámát…. nos ez az izé hiányzik a rendőrség eszköztárából. Egy panaszos sérelmezte is beadványában, hogy diszkriminatív módon nem alkalmazták ezt a technológiát, pedig az ő ügye is van olyan fontos, mint az Isauráé. (Lehet, kicsit keverte a sorozatokat.) Az internetes bűnözés is visszaszorulna, ha a magyar nyomozó is felkereshetné azt a szakértőnőt, aki rendszerint maga is bombázó, de a számítógépet is képes bombázni kívülállók számára véletlenszerűnek tűnő számokkal, majd hirtelen csak annyit mond: bent vagyunk.

Azt talán kevesebb sorozatrajongó bánja, hogy a hazai zsaruk szigorúbb számadással tartoznak a lelőtt állampolgárokat illetően, mint a Halálos fegyver nyomozó párosa. Martin Riggs és Roger Murtaugh őrmesterek sokszor szó szerint halomra lövik a rosszfiúkat, majd hazamennek sörözni, és filozofálni arról, hogy szar az élet. Se egy rendőri jelentés, se egy parancsnoki vagy ügyészi vizsgálat, de még csak egy telefonos bejelentést sincs, hogy főnök, bocs a kuplerájért, hívd a takarítóbrigádot.

Ismerőseim furcsán néznek rám akkor is, amikor azt bizonygatom, hogy a magyar nyomozók nem alkotnak olyan párokat, mint Derrick felügyelő és Harry, vagy Starsky és Hutch, vagy a már említett Riggs és Murtaugh. Magyarországon egy ügynek általában egy előadója van. Amikor Leroy Jethro Gibbs különleges ügynök odaveti az NCIS tengerészeti helyszínelőinek; meggyilkoltak egy tengerészgyalogost, mondhatnánk, hogy az ügynökök félredobják a többi ügyet, csakhogy szemmel láthatólag nincsen többi ügyük, és nem is lesz, amíg ezt az egyet meg nem oldották. A magyar nyomozóknak ilyenkor valószínűleg rácsorog a DNS-ük a képernyőre, nekik bizony 30, 40, sőt, 50 nyomozással kell zsonglőrködniük egyszerre. Ennyi ügy mellett nemcsak Riggs, de Murtaugh is az öngyilkosságon gondolkodna.

A Columbo sorozat ügyészi szemmel maga a katasztrófa. Az rendben, hogy ballonkabátos hősünk zaklatás-szinten jár minden elkövető nyakára, de hogy egyetlen törvényes figyelmeztetés sem hangzik el a szájából, a jegyzőkönyvet pedig hírből sem ismeri… Barátom, ez a bizonyíték is kuka, ez a vallomás sem használható fel a bíróságon, szóljon már valaki neki! – kiabálnék legszívesebben.

Néha azon gondolkodom, hogyan illeszkednének be hőseink a magyar viszonyokba. Kojak felügyelő szemlátomást egy csapatot vezet, ez rendben is van. A magyar nyomozóknak is tudniuk kell csapatban dolgozni, különösen, ha összehangolt akcióra van szükség, azután mindenki visszatér a saját ügyeihez.

Hercule Poirot-ból remek felderítő válna. A felderítőknek a magyar büntetőeljárásban addig van szerepük, amíg az ismeretlen elkövető személyét fel nem derítik, ezért felderítők. Hercule Poirot nem nagyon törekszik arra, hogy az elkövetővel szemben minden bizonyítékot perrendszerű módon beszerezzen, igaz, erre nem is szorul rá, ahogy megnevezi a tettest, és azt, miből jött rá, a tettesek rögtön megadják magukat, és készségesen beismernek mindent. A való életben ez ritkán fordul elő, a többség rögtön ügyvéd után kiált, az ügyvéd pedig általában bizonyítékokat szokott követelni.

A felderítést követően a vizsgálók jönnek, akik szorgos hangyaként próbálnak összeszedni valamennyi bizonyítékot, terhelőt és mentőt egyaránt. Itt talán jöhetne Columbo, aki ismert elkövetőkre bizonyítja rá nagy hatékonysággal a tettüket, igaz, az eljárási szabályokban kissé jobban el kellene mélyülnie… neki vagy a feleségének.

A …-i helyszínelők leginkább ún. „készenlétis” rendőröknek mennének el. A „készenlétis” rendőrök feladata leginkább az, hogy forrónyomon beindítsák a nyomozást.

Miss Marple-ből viszont kiváló fedett nyomozó lenne, fene se gondolná a vénkisasszonyról, hogy nem pletykálkodik, hanem nyomoz. Igaz, kissé nehéz lenne egy kábítószerkereskedő bűnszervezetbe beépíteni, bár ki tudja, virágkertészeti ismeretei a kenderültetvényen is jól jönnének.

És mielőtt a nyomozók végkép belefulladnak a sok bűncselekménybe, nos, akkor jöhetne Riggs és Murtaugh, ugyanis a Nagy Büntethetőséget Megszüntető Ok, vagyis az elkövető halála végül minden ügyet megold…

Szuperhősök igenis vannak

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.18.

csicskáztatók

LelkiErőd egyáltalán nem nézett ki szuperhősnek, vagyis szuperhősnőnek, inkább nézték volna nővérnek, orvosnak, egy szeretetszolgálat törékeny vezetőjének. Álcája tökéletesen elrejtette szupererejét. LelkiErőd letekintett a nagyváros forgatagára, és felsóhajtott. Ki hitte volna, hogy rabszolgák még mindig léteznek, ráadásul itt, a XXI. században Európa közepén egy nagyvárosban. Aki annak idején látta a Gyökerek című sorozatot, annak örökre beivódott a lelkébe, amint a színesbőrű Kunta Kinte kétségbeesve rohan az eladott gyermekét elszállító szekér után, miközben a rabszolgatartó korbáccsal próbálja távoltartani őt, míg a szekér örökre ködbe nem vész a gyerekkel. Hiába, Kunta Kinte jó munkaerő volt, szívós, erős, kitartó, nem csoda, ha ő maga is sokat ért a piacon, és még nála is többet leánygyermeke, aki jó befektetése lett egy másik rabszolgatartónak. Nem volt se okos, se szép a gazdától, hogy eladta a fiatal lányt az ismeretlenbe.

LelkiErőd elmélázott azon, vajon mit gondolna a XVIII. századi rabszolgatartó, ha tudná, milyen kereslet van manapság öreg, sokszor demens rabszolgákra. Olyanokra, akiknek alig van foga, betegesek, a gyapotföldön fél órát sem lennének képesek dolgozni, legfeljebb az udvar felseprésére alkalmasak. Valószínűleg otthagyták volna éhen halni a lóistálló mellett. Bezzeg ma, micsoda kincs az ilyen! Először is az öregnek van lakása, amit át lehet íratni pár jó szóért, meg annak reményében, hogy a rabtartó gondoskodik megfelelő tartásról. Másodszor van jó nyugdíja, amit el lehet venni tőle, nem kell több, mint más öregek társasága, egy kis tablettás bor, és némi étel. Öt-hat öreg nyugdíja egész szép havi jövedelem. Ja, és kisepregetik a konyhát, kiviszik a szemetet, remek kezesnek bizonyulnak a soha-vissza-nem-fizetésre felvett kölcsönnél. Nehéz az őrzésük? Ugyan már! Nincs annyi vesződség velük, mint amennyi Kunta Kintével volt. Hova is szöknének? Igazolványuk, bankkártyájuk a rabtartónál, feleségük, rokonaik eltemetve, a rendszeres tablettás bor pedig olyan bűvös méreg, ami jobb bármilyen béklyónál. Jut eszembe, a közértbe is kockázatmentesen el lehet küldeni őket. A nagyvárosi emberek előbb ismernének fel egy XVIII. századi rabszolgát, mint a szomszédságukban élőt. Nem csoda, ha egy-egy ilyen öreg piaci értékkel bír.

LelkiErőd azonban szuperhős, aki egész hálózatot tart fenn információszerzésre. A hálózat tagjai általában kisemberek, akik nyíltan nem mernének szembeszállni a rabtartókkal, de azért tétlenül sem szeretik nézni az emberkereskedelmet. Ha LelkiErőd rálel egy rabszolgára, akkor megszervezi a titkos megfigyelését. Fel kell mérni titokban, van-e még ereje a szökésre, új élet kezdésére. Persze vigyázni kell, hogy a rabtartó erről mit se sejtsen. Ha a rab szabadságvágya még pislákol, titokban meg kell szervezni a szökését, de nemcsak a szökését, hanem az új életet is. Új lakhatás szervezése, új személyazonosító igazolványok szerzése önmagában sem könnyű feladat, pofonegyszerűnek tűnik mégis ahhoz képest, hogy vissza kell adni a tartást, amit a sokszor évekig tartó szolgaság és a tablettás bor elvett. De ne felejtsük, LelkiErőd szupererővel bír.

LelkiErőd ha kell, konspirációba kezd, fedőtörténetet talál ki, megtéveszti a rabtartókat, akik nem annyira a hatóságtól tartanak, hanem attól, hogy elveszítik szolgájuk nyugdíját. Amikor LelkiErődnek az új büntetőeljárási törvényben írt leplezett eszközökről meséltem, amelyeket ő ösztönösen alkalmazott munkája során, csak szerényen mosolygott. Lássuk csak, mit is:

1/ Titkos együttműködő alkalmazása

Be. 215. § (1) bekezdése: a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekményre vonatkozó információk megszerzése érdekében titkosan együttműködő személyt vehet igénybe. LelkiErőd titkos együttműködők egész hálózatát alkalmazza annak érdekében, hogy felderítse az emberkereskedelem áldozatait.

2/ Rejtett figyelés

Be. 215. § (5) bekezdés a) pontja a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható személyt nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen titokban megfigyelheti. LelkiErőd megfigyelteti az emberkereskedelem áldozatát; hol lehetne megismerkedni vele.

3./ Puhatolás

Be. 215. § (2) bekezdése: A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja az eljárás valódi céljának titokban tartásával a bűncselekményre vonatkozó információt gyűjthet, ellenőrizhet. LelkiErőd megszervezi a sértettel való kapcsolatfelvételt, annak felmérése érdekében, akar-e, tud-e kilépni, új életet kezdeni, hogyan tudnák segíteni őt.

4./ Dezinformáció

Be. 215. § (7) bekezdés: a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekmény megszakítása érdekében a leplezett eszköz alkalmazásával érintett személlyel valótlan vagy megtévesztő információt közölhet. Az információ továbbításához a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv titkosan együttműködő személyt is igénybe vehet. LelkiErőd megszervezi a szöktetést a rabtartók becsapásával, ha kell, hatóságok titkos együttműködésével. Egymaga végzi el rendőrök, ügyészek, pártfogók munkáját.

Mi tagadás, szuperhősök igenis léteznek….

A segítő

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.11.

Feljelenté, bejelentés, kijelentés

Feljelentést tenni sokszor nem könnyű dolog, különösen, ha a feljelentést rögzítő hivatalos személy nem rendelkezik kellő empátiával. Az egyik oldalon remegő lábú laikus állampolgár, akinek – lehet – életében most van először dolga a rendőrséggel. A másik oldalon sokat látott rendőr, aki talán rinocéroszbőrt növesztett cinizmusból, annyi szörnyűséggel találkozott már életében. Elképzelhető, hogy a találkozás valamelyiküknek életre szóló élmény lesz, és ez a valaki általában az állampolgár. Értem én, a rendőr is ember, neki is védeni kell valahogy a pszihéjét, és hitem szerint a legtöbb rendőr felelősségteljesen teszi a dolgát. A baj a kivétellel van, akikből könnyen városi legenda vagy mém lesz, ami gyorsan terjed, és amin keresztül az állampolgárok gyakran az egész rendőrséget megítélik.

Egyik ismerősöm látott az erdőben valakit, aki a kirándulókat fejszével ijesztgette. Nem nagyon, csak annyira, hogy a nők halálra rémültek. Ismerősöm úgy gondolta, bejelentést tesz a rendőrségen, de már bánja, mivel elég sok poén ült a baltás gyilkosról. Valószínűleg nem is volt a viccelődésben rossz szándék, és így, hogy az erdőből azóta sem kerültek elő emberi hulladarabkák, lehet, hogy ismerősöm túlreagálta a történteket. Annyi bizonyos, hogy a jövőben addig nem tesz bejelentést, amíg a fejszés ijesztgető konkrétan le nem csap valakire. Akkor a helyzet jogilag tisztább lesz, csakhát….

Vagy. Az állampolgár quad-osokat látott természetvédelmi területen. A quad az a jármű, ami vaddisznókat megszégyenítő nyomokat hagy az erdőben, ezért az állampolgár úgy gondolta a dúvadakkal kapcsolatban, hogy a megelőzés jobb lenne, mint a természeti károk helyreállítása, így rendőrségi bejelentést tett, ám bejelentésére csak tanácsot kapott – igaz, abból rengeteget – hogy hová forduljon; ami a természetvédelmi hatóságtól a kormányhivatalig terjedt. Az állampolgár csodálkozott, és rosszul érezte magát, segíteni akart, cserébe feladatmeghatározást kapott.

Vagy. Ismerősöm pletykát hallott arról, hogy válófélben lévő feleségének új barátja pedofil hajlamú. Ismerősöm az egészet rosszindulatú pletykának tartotta, de az ördög, mint tudjuk álmatlanságban szenved, így ismerősöm megnézte lánya telefonját, és ledöbbent, amikor a kamaszlányról készült meztelen képeket talált a telefonon. A helyzet egyszerűnek látszott, bement feljelentést tenni a rendőrségre, de néhány percen belül a kapun kívül találta magát azzal, hogy ez gyámügyi probléma…

Vagy. Az állampolgár bement feljelentést tenni, de addig beszéltek neki, amíg a végén „csak” bejelentés lett belőle, merthogy már a kapuban őrszolgálatot teljesítő valaki azt tanácsolta, hogy ez a legjobb megoldás, így nem lesz hatóság félrevezetése a feljelentésből.

Nos, tegyük tisztába a dolgokat. A Be. 376. §-ának (1) bekezdése szerint közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. Az állampolgár nem jogász, így nem neki kell tudni, mi minősül közvádra üldözendő cselekménynek. A feljelentés megtétele miatt senkit nem érhet bántódás, ha a feljelentő az általa észlelt tényekről a valóságnak megfelelően számol be. Ez abban az esetben is így van, ha az észlelt cselekmény valóban nem bűncselekmény, hanem „csak” szabálysértés, gyámügyi kérdés, bírósági végrehajtási kérdés, államigazgatási kérdés, vagy egy büdös nagy semmi. Erre találta ki a jogalkotó a feljelentést elutasító határozatot. A feljelentés tárgyában ráadásul nem is a kapus, vagy a feljelentést felvevő dönt, hanem jólképzett parancsnok. Amennyiben tehát úgy gondoljuk, hogy az áltaunk észlelt cselekmény büntetendő cselekmény, és szeretnénk, hogy az elkövetőt felelősségre vonják, ne hagyjuk, hogy a kapus elküldjön, ne hagyjuk, hogy feljelentés helyett bejelentésről vegyenek fel jegyzőkönyvet.

Egy tanács. A Be. 377. §-ának (3) bekezdése szerint, a személyesen tett feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve, ha ez az eljárás érdekeit sérti. A törvény az ilyen személyt segítőnek hívja. Ha feljelentést megyünk tenni, kérjük meg egy ismerősünket, hogy kísérjen el segítőként minket. Ez az ismerős lehetőleg ne a feljelentett személy legyen ne olyan személy legyen, aki maga is tanúja volt az eseményeknek, így jelenléte az eljárás érdekeit nem sértheti. Két személyt már nehezebben küldenek el a kapuból, két személy jelenlétében nehezebben vesznek föl bejelentési jegyzőkönyvet feljelentés helyett.

Ha a kapus ezt nem hiszi, járjon utána… a Büntetőjogész blogon.

A végszükség

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.04.

Végszükség

Korábban volt már szó a jogos védelemről, amelyre a büntetőjogászok (és a gyanúsítottak) mint büntethetőséget kizáró okra szoktak hivatkozni. Egyszerűen megfogalmazva, van egy cselekmény, amely amúgy bűncselekmény lenne, csakhogy fennáll valamilyen ok, amely az elkövető büntethetőségét kizárja. Ilyen ok például a személyünket ért jogtalan támadás:

Bihiróhó úhúr, kérem! Éhén jogos öhönvédelmi helyzetbe voltam, brühühü! Mert ha az éhén bátyám nem oholyan gazember, brühü, akkor én nem tahartohok itt, kérem! Mehert az éhén báhátyám, kérem, gazdag ehembeher, az öhönkormányzahatnál van hivatali állása, kérem, de soha egy fillért nem ad az öcsikéjének, kérem! Ezért én, kérem, elmentem hozzá, kérem, hogy számon kérjem, miért is ilyen ember ő, kérem, hogy a saját testi vérének lopnia kell miatta, merthogy ő soha nem támogat engem, brühühü. Hogy miért vittem szekercét magammal a bátyámhoz, kérem? Tisztelt bíró úr, ha ismerné a bátyámat, maga sem a Btk-t vitte volna magával, mert azzal nem lehet akkorát ütni. Szóval, jogos önvédelmi helyzetből vittem azt a szekercét, mert tudtam, hogyha számon kérem a bátyámat, miért lett belőlem ilyen szar alak, akkor nemcsak a hangját fogja fölemelni, kérem! És így lett volna ötösöm a lottón! Bihiróhó úhúr, kérem, tessék engem fölmenteni jogos védelem címén! Segítek, ott található a Btk-ban, a 22. paragrafusnál!

A fenti sorok nem egy bohózatban, hanem egy vádlotti védekezésben hangzottak el. Kétségkívül, a jogos védelem az egyik legnépszerűbb büntethetőséget kizáró ok elkövetői körökben, és méltán: egy jó kis utcai bunyónál ember (bocsánat, ügyész) legyen a talpán, aki megmondja, ki kezdte, ki lépett fel támadólag, ki volt a megtámadott a maga jogos védelmi helyzetében. Úgy szokott kezdődni, hogy uram, a késemért jöttem… Úgy szokott kezdődni, hogy én csak azért mentem oda hozzá, hogy megbeszéljük a dolgot… Ő meg szabadulása óta utálja a beszélőt.

Volt egy ügy, amelyben az egyik garázda elkövető jogos védelemre hivatkozott azzal, hogy az általa megütött személy benézte magának. Először azt hittem, hogy a vallomást felvevő rendőr elgépelte, de amikor a harmadik tanú is magától értetődően számolt be arról, hogy Pista azért ütött, mert Józsika benézte a Pistát, rá kellett döbbenem, hogy a benézés = más személyét jogtalan támadással közvetlenül fenyegető helyzet. Legalább is bizonyos körökben – és a dzsungelben – a közvetlen szemkontaktus felvétele nem a társalgási illem, hanem az agresszió jele. Az egyik tanú még hozzátette, hogy nem elég, hogy Józsika benézte Pistát, de a pólóját is letépte magáról, amely után közismerten Józsika ütni fog. Ezt csak egy hülye jogász nem látja.

Van a jogos védelemnek egy kevésbé népszerű kistestvére, a végszükség, amely nem azt jelenti, hogy a duplanullás ügynök végkép nem képes tartani szükségét, ezért másokat elgáncsolva tör be a duplanullás helyiségbe. A törvény szerint nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

Vagyis itt nem támadó és megtámadott feszül egymásnak, mint a jogos védelemnél, hanem ember és egy közvetlen veszély. Az elkövető azért töri be más ember gépkocsijának ablakát, hogy kivegye a nap tűzte autóból az ottfelejtett csecsemőt, kutyát. Valaki azért hatol be más lakásába éjszaka, hogy mentse a tűzből az ottalvókat. Nyilvánvalóan az ilyen emberek kitüntetést érdemelnek, és nem rongálás vagy magánlaksértés miatti elítélést.

Azért egy élelmes vádlott végszükség esetén hivatkozhat végszükségre, bár kevesebb potenciál van benne, mint a jogos védelemben. Kedvenc védekezésemet egy kocsmai verekedés vádlottja adta elő, aki a vád szerint egy székkel sújtott le a sértett fejére. A vádlott szerint végszükségben cselekedett. Látta ugyanis, hogy a sértett felindultan fut felé, ő pedig észlelt egy széket a sértett és saját maga között. Félő volt, hogy a sértett lendületből átesik a széken, és összetöri magát. Ő végszükségben arra gondolt, hogy fölhajítja a széket a levegőbe, és így a sértett pont átfut a szék alatt. Csak azzal nem számolt, hogy a sértett a szék alatt meg fog torpanni. Kár, hogy ez nem Fülig Jimmynek jutott eszébe…

Makarenkó és az ő pofonja

BüntetőjogÉSZ on 2021.10.28.

tanárellátó

avagy a közfeladatot ellátó személy eljárása során elkövetett bántalmazás

Vannak ügyek, amelyek hosszan nem hagyják nyugodni az embert, még évek múlva sem; ilyenek például a felmentéssel zárult esetek. Nem arról van szó, hogy az ember nem tud veszíteni. Nincs olyan szabály, hogy ha egy ügyész dolgozott egy vádirattal, tessék csak elítélni a vádlottat, mert az ártatlanság csak rossz bírónál akadály. Ha valaki ártatlan, és felmentik, akkor győzött az igazság, rossz érzést legfeljebb az kelt, hol hibázott az igazságszolgáltatás, hogy valaki ártatlanul került a vádlottak padjára. Bár több helyen olvastam, hogy a magyar ügyészség kimagaslóan jó váderedményessége igazából rossz dolog… valamiért. Lehet, hogy több ártatlan embert kellene megvádolni, hogy javuljon a helyzet? Nem hinném.

Amikor egy vádlottat úgy mentenek fel, hogy az ügyész lelke mélyéig meg van győződve a bűnösségéről, az még rosszabb érzés. Valami ilyesmi történt az egyik ügyben, amelyben a sértettek gyerekek voltak, a vádlott pedig edző és pedagógus. Nem az a lényeg, milyen sportágról van szó, inkább az, meddig terjed egy pedagógus fegyelmezési joga. Történetünk vádlottja úgy fegyelmezte a rábízott emberkéket, hogy büntetésből fölküldte őket a mászókötélre, jó magasra, és addig kellett csüngeniük ott, míg csak bírták, sőt, azon is túl. Rendszeresen előfordult, hogy a tenyerük véresre horzsolódott a kötél dörzsfelületétől, mert még akkor is kétségbeesetten szorították, amikor már csúsztak lefelé. Több edzőt is tanúként szólított a védelem, és mindegyikük azt vallotta, hogy bár ő nem alkalmazna ilyet, de ez egy elismert edzési módszer, nem pedig kínzás; látszódott a bírón, hogy elveszett a kiskorú veszélyeztetése miatt indult ügyben. Ha egy börtönőr művel ilyet egy rabbal, az vita nélkül hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, ha edző teszi ezt egy rabnál is védtelenebb kisgyerekkel, az edzési módszer.

Nem tudom, miért zavart úgy ez a felmentés, talán mert kisemberként én is összefutottam olyan orosztanárral, aki a makarenkói módszerből egyedül a pofont jegyezte meg. Emlékszem, egyszer a „süt a nap” félmondatot kellett oroszra fordítanunk. Az első versenyző a szvetát szolnce megoldásra hatalmas kokit kapott. A második kis versenyző szvetut szolnce megoldással esett ki a padból egy újabb kokitól, és így kopogtak végig a soron a tanár ökölbe szorított ujjízületei. (Én a szvétyitszolnce megoldásra szavaztam behúzott nyakkal, de simogatást kaptam koki helyett – nem annyira a tudásomnak, inkább a szerencsémnek köszönhetően, előttem ugyanis a többiek az összes rossz variációt elsütötték.) Sokaktól hallottam: én is kaptam pofont diákként, mégis ember lett belőlem. Itt a mégis szón van a hangsúly, ami azt jelenti, hogy a pofonok ellenére lettem ember, nem a pofonok okán. A tanári pofon ugyanis a lelket öli, nem a testet, egy verekedés miatt kiosztott pedagógiai pofon például azt a jelentést hordozza: nem a megfelelő időben verekedtél, fiam, ki kellett volna várnod, amíg felnőtt, szülő vagy pedagógus leszel, és csak azután üthetsz gyereket.

Állítólag Makarenkó jó pedagógus volt, nem helyeselte az iskolai verést, csak egyszer osztott ki egy frászt pályafutása alatt olyan diáknak, aki még őt is kihozta a sodrából, igazságtalanság tehát, hogy neve a pofonnal forrt össze, bár erről azt is meg kellene kérdezni, aki a pofont kapta. (Nála csak a halálbüntetést ellenző Guillotine doktor járt rosszabbul, akinek a neve a nyaktilóval vált eggyé. Ja, és Molotov néven sem lennék bármixer.)

Talán az egykori diák örömét éreztem, amikor a jogalkotó a Büntető Törvénykönyvbe iktatta a 302. szakaszt, azaz a közfeladatot ellátó személy eljárása során elkövetett bántalmazás bűntettét. Mivel a tanár közfeladatot ellátó személynek minősül, úgy tűnt, nem verheti többé büntetlenül a diákját. Csakhogy a jogalkotó elkövette azt a hibát, hogy a köznevelésről szóló törvénybe azt fektette le, hogy a pedagógus a büntetőjogi védelem szempontjából minősül közfeladatot ellátó személynek. Így a Kúria 5/2018. számú Büntetőjogi jogegységi határozata értelmében az a fura helyzet állt elő, hogy amikor diák üti a pedagógust, akkor a pedagógus közfeladatot ellátó személy, amikor a pedagógus üti a diákot, akkor a pedagógus hirtelen nem közfeladatot ellátó személy. Vagyis a tanár sértettje lehet közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknak, viszont elkövetője nem lehet közfeladatot ellátó személy eljárása során elkövetett bántalmazás bűntettének.

Szerencsére a jogalkotó időközben eszmélt, és a nemzeti köznevelésről szóló törvényt 2021. január 1-jétől úgy módosította, hogy a pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott az óvodai nevelőmunka, az iskolai és kollégiumi nevelő és oktató munka, valamint a pedagógiai szakszolgálat ellátása során a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény szempontjából közfeladatot ellátó személy. Ezután a tanár nemcsak a büntetőjogi védelem szempontjából, hanem minden tekintetben közfeladatot ellátó személy, ami így minden IGAZI PEDAGÓGUS védelméül szolgál a Makarenkókkal szemben.

A szükség arányt bont

BüntetőjogÉSZ on 2021.10.21.

kapáslövés

avagy jogos védelem III.

Az elmúlt két alkalommal Toldi Miklós esetéről olvashattunk egy vád- és egy védőbeszédet. Aki arra számított, hogy most az ítélet ideje jött el, annak rá kell döbbennie, milyen megbízhatatlan alak vagyok, ráadásul nem elég tökös, hogy ítélkezzek egy hős felett. (Dr. Kiss Anna egyébként felmentette Bűnbe esett irodalmi hősök című művében – ez továbbra sem fizetett promóció.) Toldi esete tökéletesen mutatja, mennyire eltérő lehet a »ha megdobnak dárdával, dobj vissza malomkővel« történeti tényállás megítélése.

A jogos védelem kérdése talán egyike a legnépszerűbb árucikkeknek az egyetemi házi- és szakdolgozatok piacán, sőt, az átlagembert is izgatja. Ha szóba kerül, hogy az ember büntetőjogász-féle, előbb-utóbb ismerősei ilyen kérdésekkel kezdik bombázni:

  • Ha vasvillával fenyeget, de csak fakanál van nála, lelőhetem egy pisztollyal?
  • Ha azt kiabálja, hogy kitépi a szívem gyökerét, fejbe verhetem egy szívlapáttal?

Nos, a jogos védelem valószínűleg azért birizgálja úgy a fantáziánkat, mert ennyi maradt nekünk, mióta az állam magához ragadta tőlünk a büntetőjogi igény érvényesítését: ha megtámadnak, védekezhetünk. Érvényesíthetjük a Talio-elvet, akár ölhetünk is, hrrrr! Ősi, antagonisztikus érzések élednek bennünk, Tarzan megvédeni Jane, vili?

Jelen Büntető Törvénykönyvünk helyretett néhány dolgot, ami korábban bántotta a társadalom igazságérzetét. Immár villanypásztorral védhetjük gyümölcsfánkat, sőt, egy lábtörésre alkalmas várárokkal is kombinálhatjuk azt, mert a Btk. 21. §-a kimondta, hogy nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. (Csak ki kell írni: Vigyázat, elektromos rája!)

Büntető törvényünk azt is kimondta, hogy a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Pipogya férfiaknak ezután annyi, nem mondhatják szívük hölgyének: azért futottam el a támadó elől, mert nem akartam, hogy engem ítéljenek el súlyos testi sértésért, akár emberölésért, tudod, szívem, milyen vagyok, amikor kijön belőlem az állat. Jöjjön ki, aminek jönnie kell!

Törvényünk szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A szükség nagy úr, különösen, ha valamiféle arányosságot is jelent a gyakorlatban: nem ölhetem meg a tettleges becsületsértőt, mert a becsületsértés elhárításához embert ölni általában nem szükséges.

Voltak korábban olyan helyzetek, amelyekben elég nehéz volt megítélni, mi arányos, és mi nem. Képzeljük el (illetve inkább mégse képzeljük el) azt az esetet, amikor az ember arra ébred éjjel, hogy betörő motoszkál az éjjeliszekrényünkben. Sokáig nekünk kellett álmunkból fölébredve fölmérni, mire is irányul a támadás, ehhez képest mi az, ami a támadás elhárításhoz szükséges. Csak vagyon elleni elkövetőnek tetszik lenni, avagy személy elleninek is, esetleg emberölős fajta? Ha lelőttünk egy piti betörőt, a végén mi kerülhettünk bajba.

Szerencsére jelen törvényünk segítségünkre sietett. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna bizonyos esetekben, vagyis a jogtalan támadót akár meg is ölhetjük. Ezek az esetek a következők:

  • ha személyünk ellen éjjel intéznek támadást,
  • ha személyünk ellen fegyveresen intéznek támadást,
  • ha személyünk ellen felfegyverkezve intéznek támadást (lásd Toldit),
  • ha személyünk ellen csoportosan intéznek támadást (lásd ugyancsak Toldit),
  • ha a lakásba éjjel hatol be a támadó,
  • ha a lakásba fegyveresen hatol be a támadó,
  • ha a lakásba felfegyverkezve hatol be a támadó,
  • ha a lakásba csoportosan hatolnak be a támadók,
  • ha a lakáshoz tartozó helyre fegyveresen hatol be a támadó.

Így jó szívvel ajánlom mindenkinek, tartson jogos védelmi helyzetekre otthon a kispárnája alatt egy malomkövet.

Fuss, ha futhatsz…

BüntetőjogÉSZ on 2021.10.14.

rím a valára

avagy jogos védelem II

Tekintetes Történelmi Ítélőszék!

Nehéz dolga van a védelemnek, mikor olyan egyenes embert kell támogatnia, amilyen Toldi Miklós, akitől távol áll, hogy önmagát holmi jogos önvédelemmel mentegesse. Egyetértek a váddal abban, hogy Arany János nyomozó legjobb tudása szerint derítette föl a tényállást, és gyönyörű jelentést tett le a Tekintetes Történelmi Ítélőszék asztalára. Ugyancsak elismerést érdemel Jankovics Marcell kriminalisztikai grafikus, aki Toldi Miklós tetteit nagy hűséggel jelenítette meg képileg.

A vádirat szerint:

„Toldi György meg, amint torkig itta-ette, Egy öreg karszékbe úr-magát vetette, És az eresz alól gyönyörködve nézi, Hogyan játszadoznak csintalan vitézi; Majd, midőn meglátta a telek lábjában Ülni öccsét Mikóst nagy-busan magában, Föltámad lelkének szennyes indulatja, S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja: „Hé fiúk! amott ül egy túzok magában, Orrát szárnya alá dugta nagy buvában; Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? Meg kell a palánkot döngetni körűle!” Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének, Kaptak a beszéden a szilaj legények, Döng a deszkabástya Miklósnak megette, Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette. Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel, Hanem ököllel is, és megfogni kézzel, Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa, Mely ugyan fejétől sem járt messze néha. Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével; Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri, Szolganép belőle a csúfot hogy űzi. Mert e nép eperszem volna haragjának, Bosszuló karjától úgy elhullanának, Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon, Hogy ezer pogányt vert egy álcsonttal agyon. Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. De, midőn egy dárda válla csontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte, S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, Toldi György bosszantó népe közé dobta. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudj, a hol áll meg s kit hogyan talál meg? Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! Víz sem mossa rólad le a gyilkos nevet!”

Helyesen tartalmazza a vádirati tényállás, hogy Toldi György felbujtására annak katonái olyan magatartást tanúsítottak, amely vitathatatlanul védencem személye ellen intézett, személyét közvetlenül fenyegető jogtalan támadásnak értékelhető. Fordítsuk le ezt a támadást a jog nyelvére. Toldi György katonáit lényegében Toldi Miklós becsületét súlyosan sértő cselekményre hívta föl, amikor saját testvérét emberi mivoltát megkérdőjelezendő olyan túzokként jelölte meg, amelyről nem tudni, nem dög-e már, ezért meg kell döngetni körülötte a palánkot. Felhívnám a Tekintetes Történelmi Ítélőszék figyelmét arra, hogy ezek a kijelentések még a Facebook irányelvei szerint is gyűlöletbeszédnek minősülnek. Amikor azonban a katonák dárdákat hajigáltak Toldi Miklós mellé, egyre közelebb céloztak a sértetthez, míg végül egyikük véletlenül el is találta Toldi Miklóst, ekkorra cselekményük messze túlmutatott a becsületsértés határán.

Nem szabad elfelejteni, hogy a katonai dárda az élet kioltására rendszeresített eszköz, használatára modern, XIV. századi korunkban a lovagi játékokra vonatkozó foglalkozási szabályok alkalmazandók, így a katonák cselekedete kimerítette a Btk. 165. §-a szerinti foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettét. E bűncselekményt az követi el, aki foglalkozási szabály megszegésével más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét szándékosan közvetlen veszélynek teszi ki. Márpedig a Btk. 22. §-a szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. Tekintetes Történelmi Ítélőszék! Toldi Miklósnak már az első dárda elhajításakor, de tovább megyek, már az első dárda célzásra emelésekor jogában állt volna a tárgyi malomkövet elhajítani! Életét közvetlen fenyegető jogtalan támadásnak volt kitéve, és állíthatja-e valaki, hogy a dárdákkal szembeni támadás elhárításához a malomkővel való viszont támadás túllépi a védekezés szükséges mértékét?

Tisztelt Közvádló arra hivatkozott, hogy „repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg, ki tudj, a hol áll meg s kit hogyan talál meg?”; vagyis Toldi Miklós nem tudhatta, vajon a kővel szerencsétlenül agyondobott hadfi részt vett-e egyáltalán a támadásban. Ennek a körülménynek – a védelem álláspontja szerint – nincsen relevanciája. A malomkő áldozata a vád által sem vitatottan annak a csoportnak a tagja volt, amelynek magatartása Toldi Miklós testi épségét, életét közvetlenül veszélyeztette.  

A vád hivatkozott arra is, hogy Toldi Miklós a malomkövet erős felindulásából fakadó haragjában hajította el, és nem azért, hogy jogtalan támadást hárítson el. Kétségtelen tény, hogy Toldi Miklós egyenes ember, vallomása erre irányult, így a vád bár tévesen, de okszerűen vonhatott le Toldi Miklós tudattartalmára ilyen következtetést. Ugyanakkor a vád figyelmen kívül hagyja Toldi Miklós tetteiben is megnyilvánuló igaz jellemét. Ő soha nem mondana ki olyat, hogy félt rókalelkű bátyja katonáitól. Jó urunk, Nagy Lajos királyunk seregében számtalanszor bizonyította rendíthetetlen bátorságát. Azonban ne felejtsük el, hogy a malomkő elhajításakor a személye iránti fenyegetés nem zárult még le, a történeti tényállás szerint a támadó csoport nem vonult el, nem kért bocsánatot a sérülés miatt, Toldi György sem szólt rájuk, hogy elég legyen. Vajon kinek a fejében ne fordulna meg kimondva-kimondatlanul, hogy a következő dárda talán kioltja az ő életét, még ha be sem vallja. Javaslom a vádirati tényállást azzal kiegészíteni, hogy Toldi Miklós részben saját személyének további támadástól való védelme érdekében hajította a csoport tagjai közé a malomkövet, azért is, hogy a további támadásnak véget vessen. Indítványozom, hogy a Tekintetes Történelmi Törvényszék védencemet jogos védelem, mint büntethetőséget kizáró okból mentse föl a vád alól.

Ilosvai Selymes Péter védő

Ismét a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlom (nem fizetett promóció!) Dr. Kiss Anna Bűnbe esett irodalmi hősök című könyvét.

Repül a nehéz kő…

BüntetőjogÉSZ on 2021.10.07.

repül a nehéz kő

avagy a jogos védelmi helyzet

Tekintetes Történelmi Ítélőszék!

Nehéz dolga van a vádnak, ha olyan nemzeti hőst kell illetnie, mint Toldi Miklós jóuram, aki nemzetünkért bajnoki tetteket hajtott végre, és akinek nevét mindenki tiszteli szerte e hazában. Ámde a jog asztalának oly kerekasztalnak kell lennie, amelynél tetteink súlyát nem aszerint mérik, hogy az asztalfőn ülünk-e avagy a csücskében.

Legnagyobb elismerés illeti Arany János nyomozót, aki a tényállást részrehajlás nélkül állapította meg, figyelembe véve mentő és terhelő, valamint enyhítő és súlyosító körülményeket. Ugyancsak elismerést érdemel Jankovics Marcell kriminalisztikai grafikus, aki Toldi Miklós tetteit nagy hűséggel jelenítette meg képileg.

A vád szerint megállapítható tények tehát a következők:

„Toldi György meg, amint torkig itta-ette, Egy öreg karszékbe úr-magát vetette, És az eresz alól gyönyörködve nézi, Hogyan játszadoznak csintalan vitézi; Majd, midőn meglátta a telek lábjában Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában, Föltámad lelkének szennyes indulatja, S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja: „Hé fiúk! amott ül egy túzok magában, Orrát szárnya alá dugta nagy buvában; Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? Meg kell a palánkot döngetni körűle!” Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének, Kaptak a beszéden a szilaj legények, Döng a deszkabástya Miklósnak megette, Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette. Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel, Hanem ököllel is, és megfogni kézzel, Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa, Mely ugyan fejétől sem járt messze néha. Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével; Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri, Szolganép belőle a csúfot hogy űzi. Mert e nép eperszem volna haragjának, Bosszuló karjától úgy elhullanának, Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon, Hogy ezer pogányt vert egy álcsonttal agyon. Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. De, midőn egy dárda válla csontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte, S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, Toldi György bosszantó népe közé dobta. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudj, a hol áll meg s kit hogyan talál meg? Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! Víz sem mossa rólad le a gyilkos nevet!”

Ezen magatartás kimeríti a Btk. 161. §-ában írt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét, amelyet az követ el, aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl.

Tanult védő kollégám minden bizonnyal jogos védelemre fog hivatkozni, avagy arra, hogy Toldi Miklós az őt ért támadás elhárításához szükséges mértéket ijedtségből avagy menthető felindulásból lépte túl. És valóban, nem büntetendő az a cselekmény, amely saját személye ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. De erről van-e szó?

A vád sem vitatja, hogy Toldi Miklóst azon a napon jogtalan támadás érte. Toldi György katonái gúnyt űztek belőle, dárdát hajigáltak körülötte, sőt, az egyik dárda véletlenül eltalálta a vállát. Nem vitatható az sem, hogy az ilyen magatartás menthető felinduláshoz vezet minden jóérzésű emberben, különösen, ha a cselekedetre tulajdon bátyánk a felbujtó.

Vajon Toldi Miklós azt a bizonyos malomkövet azért dobta-e el, mert az a személye elleni támadás elhárításához volt szükséges? Avagy ijedtségből, vagy menthető felindulásból lépte volna túl a támadás elhárításához szükséges mértéket?

Aligha erről van szó. Jogtudósaink régen kidolgozták azon elveket, amelyek alapján az elkövető szándékára lehet következtetni. Ilyenek például kijelentései a tett alatt illetve után, továbbá a cselekmény utáni magatartása. Jelen esetben még csak jogtudósainkra sem szorulunk, hiszen a vádlottól, Toldi Miklóstól távol áll minden hamisság, szándékát, tetteit le nem tagadja. Elmondta, hogy bátyja katonáinak tettét vastag tréfának élte meg. Hallotta azt is, hogy Toldi György a katonáit nem az ő megölésére szólította föl, hanem arra, hogy alázzák meg. Vádlotti vallomásból tudható, hogy bár bántotta őt ez a magatartás, sőt megfordult a fejében, hogy ököllel vet ennek véget, azonban azt is átlátta, hogy az ő erejével ennek halálos eredménye lesz (meggyőzte magát, hogy „bosszuló karjától elhullanának, mint Sámsonétól”). A vádlott viaskodott magával, „de, midőn egy dárda válla csontját érte, iszonyatosképen megharagutt érte, s melyen ült, a malomkő-darabot fogta, Toldi György bosszantó népe közé dobta”. Vagyis nem a jogtalan támadási helyzetnek kívánt véget vetni, nem is menthető felindultságból nem tudta felmérni a jogos védelmi helyzet határait, hanem haragból, bosszúból dobott, még ha e haragot menthető felindulás táplálta is.

Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg. Toldi Miklós a nagy dobás előtt nem győződött meg arról, hogy a malomkővel eltalált személy volt-e az, aki dárdájával megsértette, sőt, még arról sem, hogy a sértett egyáltalán tevőlegesen vett-e részt a hajigálásban. Ezt a mai napig nem tudjuk. Toldi Miklós azért menekült el a helyszínről cselekménye után, mert saját tettét is gyilkosságnak ítélte meg („víz se mossa rólad le a gyilkos nevet”).

Tekintetes Történelmi Ítélőszék! Kérem, hogy Toldi Miklóst erős felindulásból elkövetett emberölésben mondja ki bűnösnek, és enyhítő körülményként vegye figyelembe történelmi tetteit valamint azt, hogy a sértett tagja volt annak a csoportnak, amely őt megalázta.

Folytatjuk a védőbeszéddel…

Egyben a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlom (nem fizetett promóció!) Dr. Kiss Anna Bűnbe esett irodalmi hősök című könyvét.

Kés, villa, olló, rabló kezébe nem való…

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.30.

Bár egy pofon megítélése sokszor nem egyszerű, hiszen a pofon megvalósíthat tettleges becsületsértést, könnyű testi sértést, súlyos testi sértést, sőt, halált okozó testi sértést is, mégis vannak pofonegyszerű jogesetek. Amikor a karikatúrán szereplő álarcos férfi kezében pisztollyal azt mondja a megrémült éjszakai járókelőnek, hogy „pénzt vagy életet”, nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az olvasó fölismerje, rablás van folyamatban. Krimikedvelők rögtön rávágják: nem is akármilyen, hanem fegyveres rablás történik itt, kérem! És valóban; a Btk. 365. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző rablást követ el az, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Az is igaz, hogy a cselekmény, mint fegyveres elkövetés súlyosabban minősül. Egy joghallgató pedig azt is hozzáteszi, hogy a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Idegen dolog-e a pénzem akinek, azaz a rablónak? Még ha már sajátjának is érzi, akkor is idegen dolog. Jár-e a pénzem bárkinek, aki pisztolyt fog rám? Persze, hogy nem jár, vagyis a pénzem eltulajdonítása jogtalan. Fenyegetés-e a „pénzt vagy életet” felszólítás? Fenyegetés bizony. Valaki pisztolyt fog rám, vajon alkalmas-e ez arra, hogy bennem komoly félelmet keltsen? Még a szar… a szaracén is megijedne tőle! Vagyis

  • aki – kipipálva,
  • idegen dolgot – kipipálva,
  • jogtalan eltulajdonítás végett – kipipálva,
  • úgy vesz el mástól – kipipálva,
  • hogy evégből valaki ellen az élet elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz – kipipálva,
  • a megölésem gondolata pedig olyan súlyos hátrány, amely alkalmas arra, hogy… de ne is folytassuk.

És bár látva például a gyümölcs árát, sok kereskedőre mondjuk, hogy rabló, igazából nem kell jogi kommentárokat, egyetemi tankönyveket, bírói döntvénytárakat bújni ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a kereskedelmet a rablástól.

Sajnos vannak jogdogmatikában kevésbé járatos bűnözők, akik igyekeznek szegény büntetőjogászok életét megbonyolítani. Ilyen bűnöző volt az a francia rovott múltú személy is, aki Párizsban, éjszaka, elhagyatott helyen, hazafelé tartó magányos nők útját elállva, szemébe húzott sapkával előkapott egy nagy, rozsdás konyhakést, és ahelyett, hogy a szokásos „pénzt vagy életet” kérdést tette volna föl, csak annyit kérdezett: nem akarja-e megvenni ezt a konyhakést, nagysád, olcsón adom, csak ötszáz euró. Ötből öt nő hirtelen meg akarta venni, és meg is vette a konyhakést. Emberünk rugalmas volt, ha valakinél nem volt ötszáz euró, vele lehetett alkudni, megelégedett annyival, amennyi volt, sőt, egy esetben még aranygyűrűt is beszámított a vételárba…

Nos, szerencse, hogy mindez Franciaországban történt, és nem nálunk, mert így a francia büntetőjogászok talárja lett tele kihullott hajszállakkal, nem a magyaroké. Hogy is állnánk itthon ezzel a jogesettel? Mert hol van itt, kérem, a fenyegetés? Egyszerű üzletről van szó: veszi, vagy nem veszi a konyhakést. Hogy a kihalt éjjeli utca nem konyhafelszerelési üzlet? Jó-jó, ez legfeljebb egy jogosulatlan közterületi értékesítés szabálysértése. (Tényleg van ilyen, lásd. Szabs. tv. 154/A. §-át.) Hogy egyetlen nő sem merte visszautasítani az ajánlatot? Na, ez az! Hogyan bizonyíthatnánk így, hogy a kereskedőnk bántotta volna azt, aki nem akarja megvenni a konyhakést? Sehogy. Hogy az ötszáz euró nagyon sok pénz egy rozsdás konyhakésért? Szerződési szabadságról még soha nem hallottak? Ez nem rablás, hanem egyszerű üzlet, a nők egytől-egyig megkapták pénzükért cserébe a konyhakést. Mutassanak olyan tankönyvet, kommentárt, jogirodalmat, bírói döntvényt, ami az ellenkezőjét mondja.

Nos, amikor az ember a fenti jogesetre nem talál semmi fogódzót a kommentárokban, tankönyvekben, döntvénytárakban, jogirodalomban, egy jogásznak a legnehezebb dolgot kell elővennie, amit jogász csak használhat, ez pedig a józan ész. Mit mond a józan ész? A fenyegetésnek nem kell szóbelinek lennie. Ha valaki olyan helyen állja el a másik útját egy nagy konyhakéssel, ahol a másik nem számíthat segítségre, védelemre, akkor ez már önmagában az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést jelent. És ha ez a valaki egy relatíve értéktelen rozsdás konyhakésért cserébe elkéri a másik értékeit, akkor ez bizony az idegen dolog jogtalan eltulajdonítása. Vagyis rablás. Szerencsére erre jutottak a franciák is.

Kísérlet járja be Európát…

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.23.

Egyéves a Büntetőjogész blog

Hol volt, hol nem volt? Magyarországon 2019-ben még nem volt, 2020-ban már volt, mi az? Büntetőjogész, a sértettek blogja. Bocsásd meg, nyájas Olvasó, hogy a magam bárdolatlan módján így próbálom tudomásodra hozni az egyéves évfordulót, de nem akartam, hogy elfeledd, és emiatt később feszélyezve érezd magad.

Tekintetes Ítélőszékünk, a Kedves Olvasók Tábora! Egy év után töredelmesen beismerem, mi itt a Büntetőjogész blognál bűnből élünk. Szenvedélyesen szeretjük a büntetőjogot, a büntetőeljárási jogot, a kriminalisztikát. Ha nem lenne bűnözés, nem lenne munkánk, sőt, mi több, nem lenne Büntetőjogész sem. Ezzel együtt szimpátiánk nem „munkaadóinkat”, a bűnözőket illeti, hanem a bűncselekmények áldozatait, a sértetteket. Vagyis szívből kellene kívánunk, hogy ne legyen bűnözés, mert akkor nem lennének sértettek sem, de akkor… Skizofrén egy helyzet, ugye. Kedvenc pszichopata sorozatgyilkosunk, Hamlet szavaival élve: lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés. Szerencsére a Büntető törvénykönyvben – ahogy ez egy rendes szakrális könyvtől elvárható – ott a válasz a lét minden nagy kérdésére: szabad-e mást megölni, megerőszakolni, kirabolni, kell-e fogat mosni. (Nem, nem, nem, igen.) Kis lételméleti kérdésünkre a válasz a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésében található: kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. Vagyis ha mindenki rendesen olvassa blogunkat, és időben felismeri, ha bűncselekményt kísérelnek meg ellene, akkor az elkövető nem tudja befejezni azt, azonban büntethető lesz, vagyis a kecske nem lakik jól, és a Büntetőjogész is megmarad.

Pedofil bűncselekmény, lakásmaffia, unokázós csalás – ezek voltak az elmúlt év azon bejegyzései, amelyek nemcsak az olvasókat érdekelték, de törésteszten is átmentek. A cikkeket követően ugyanis megpróbálták a blogot feltörni, volt, hogy egymás után negyven kísérlet is történt. Érdekelne, vajon miért? (Cseppet sem nyájas Olvasó, aki információs rendszer elleni bűncselekményt kíséreltél meg! Igen, Te, aki most lesütöd a szemed a klaviatúrára! Arra voltál kíváncsi, vajon rólad szólnak-e a cikkek, tudjuk-e ki vagy? A válasz igen, úgyhogy add fel magad gyorsan a rendőrségen, mert a feltáró jellegű beismerő vallomás nyomatékos enyhítő körülmény.)

A blog éves adatait böngészve látható, hogy olvasónk akadt a világ csaknem összes tájáról. Olvastak minket a Guemsey-szigeten, Indonéziában, Kazahsztánban, a Maldív-szigeteken és Pakisztánban. Viccelődtünk is vele, hogy vajon mit írtak a keresőbe Dél-Pápuán, hogy a buntetojogesz.hu oldalt dobta fel a „gugli”? A költőinek tűnő kérdésre egy emailváltásnyi idő alatt szakadt ki belőlem az örök klasszikus: „mikor évül el a büntetésem?”

A statisztikát nézve jogos kritika, hogy kevés a fiatal olvasónk. Sajnos ez a kor hibája. Mármint az én koromé, hogy életkoromnál fogva nem tudom megszólítani az Y, W, Z, ZS generációt. Ha bemegyek egy gyorsétterembe, a pult mögött álló fiatalok tegezve köszöntenek (még nyílnak a völgyben a…), de amint a pulthoz lépek, rögtön átváltanak magázódásra (de látod, amott a …), távozáskor jó, hogy nem bácsiznak le, de az sincs messze (…már hó takará el a …. fejtetőd.) Szerencsére lányom nemsokára belép a tinédzserkorba, majd tőle megtanulom a fiatalok nyelvét, és akkor majd király módra hasítunk, vagy ilyesmi.

Addig is köszönjük mindenki megtisztelő figyelmét!

Az éves fordulóra összeállítottunk egy kvízjátékot. A helyes megoldást beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki.

Első díj: 20 év fegyház a Csillagban

Második díj: vagyonelkobzás

Harmadik díj: járművezetéstől eltiltás 5 évre

I/ Melyik a legsúlyosabb bűncselekmény az alábbiak közül?

  1. könnyű testi sertés
  2. tenorcselekmény
  3. feleségsértés

Pontozás: a) válasz 1 pont b) válasz még 1 pont c) válasz: no még 1 pont

II/ Hol kell feljelentést tenni?

  1. a Büntetőjogész blogon
  2. a Legfőbb Ítélőszék előtt
  3. a házmesternél

Pontozás: a2+ b2= c2

III/ Melyik középkori büntetést hozná vissza a modern igazságszolgáltatásba?

  1. nyelvkitépés trollkodásért
  2. karlevágás hekkelésért
  3. Isaura, a rabszolgalány című brazil szappanopera életfogytig tartó vetítése a Büntetőjogész blog olvasásának elmulasztása miatt

Pontozás: a) válasz 0 pont b) válasz 0 pont c) válasz 500 pont

Önfeljelentés

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.16.

Többször beszéltünk arról, mikor érdemes feljelentést tenni, és mikor nem. Sokan tartanak az elutasítástól (mármint a feljelentés elutasításától), attól, hogy a hatóságok feleslegesen vegzálni fogják őket, hogy úgysem lesz meg az elkövető, meg, ha mégis meglesz, akkor jaj, Istenem, nem esik-e bántódásom. Általában kerülöm a kinyilatkoztatásokat arról, tegyen-e valaki feljelentést vagy sem, mert nem látok bele a másik fejébe. Nem tudhatom, egész életen át kínozni fogja-e az igazságérzete, ha nem tesz semmit, vagy éppen ellenkezőleg, egész életen át rettegni fog a feljelentés következményeitől.

A minap kezembe került egy feljelentés, amitől leesett az állam. Ha valakivel hasonló fordul elő, feltétlenül javaslom a feljelentés megtételét, hiszen fontos társadalmi érdekeket szolgál! A feljelentést anonimizált formában és megváltoztatott tartalommal alább teszem közzé.

Tisztelt Hatóság!

Feljelentést teszek nekem nagy kárt okozó csalás miatt! Kérem, szíveskedjék azonnal cselekedni, mert disznóság, milyen emberek vannak! Hát hogy lehet, hogy a hatóságok nem észlelik az ilyet? Ha kell, az Emberiségelleni Bírósághoz fordulok! (Elnézést, hogy felhúztam magam, de meg fognak érteni, ha elolvassák a történteket.)

Szóval van egy perem, mert elváltam az asszonytól, mert beadta ellenem a válókeresetet. Gondoltam, ő tudja, ha válni akar, akkor váljunk, egy szavam sincs ellene, nem fogom erőltetni a dolgot. A válás ment is pikk-pakk, de ami a vagyoni elosztási jogot illeti, az maga a rémálom. Volt feleségem szerzett egy jó ügyvédet, aki elsőfokon mindenemből kiforgatott, még a kutyám is az övé lett, jó, hogy kutyatartási díjat nem ítéltek meg neki hozzá. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa még viccnek is rossz, így körbe kérdeztem a kocsmában a fiúktól, ismernek-e olyan ügyvédet, aki tudja a tutit. Ajánlottak egy jó ügyvédet, akinek éppen átépítették az irodáját, ezért a kocsmában találkoztunk, meghívtam egy sörre.

Mondta, ismeri a problémát, a bíróságok mindent az asszonynak ítélnek, amióta van ez a mítú vagy mítudomén. Szóval itt már csak az ügyészség segíthet, mondta, neki van egy jó ügyész ismerőse, olcsón dolgozik, egymillióért elintézi, hogy második fokon én nyerjek. Mondtam rendben van, ő erre kiment telefonálni az ügyész haverjának, és azzal jött vissza, hogy jó híre van, az ügyész ötszázezerért is vállalja a barátságukra tekintettel, viszont kell egymillió a bírónak, mert azt csak ügyész adhatja oda neki. Volt egy rossz érzésem, kérdeztem, hogy az ügyvéd úrnak mivel tartozom, mondta, hogy az ő munkadíja csak ötvenezer, mert a kereset már bent van, azzal nincs dolga, neki csak közvetítenie kell, az meg ötvenezerbe belefér. Megnyugodtam, hogy mégsem lehúzás az egész, így két nap múlva odaadtam az ügyvéd úrnak 1.550.000 forintot. Ez volt egy hónapja, azóta elérhetetlen az ügyvéd úr, pedig jövő héten lesz a tárgyalásom. A haverom a kocsmából, aki ajánlotta, mondta, hogy ez nem is ügyvéd volt, hanem csaló, most tudta meg, hogy egy másik haverjával együtt ült csalásért, és a pénzt se adta át se az ügyésznek, se a bírónak. Kérem, szíveskedjék letartóztatni, és visszaszerezni tőle a pénzem. Az átvételi iratot a pénzről csatolom a feljelentésemhez, a sör ára, amit fizettem még neki, legyen az én tanulópénzem.

Nos, a feljelentő nem csaló áldozata lett, hanem egy befolyással üzérkedőé, de ez csak a kisebbik rossz hír. A nagyobbik baj, hogy a feljelentő nem áldozat vagy sértett, hanem maga is bűncselekményt követett el. A Btk. 293. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, hivatali vesztegetés bűntettét követi el. A bíró és az ügyész hivatalos személy.

Ennek belátásához nem kell jogi szaktudás, elég némi józan ész. Igaz, hogy a feljelentőt becsapták, de ő arra adta a pénzt az állítólagos ügyvédnek, hogy vesztegessen meg vele ügyészt, bírót. Vajon mondhatjuk-e, hogy a „csaló” akkor járt volna el helyesen, ha a vesztegetésre szánt pénzt ténylegesen át is adja a hivatalos személyeknek? Még ha a hatóság az ilyen pénzt le is foglalja a befolyással üzérkedőtől, akkor sem kapja vissza a feljelentő, hanem egyszerűen elkobozza a bíróság. A feljelentő pedig könnyen a vádlottak padján találja magát az őt becsapó személy közvetlen szomszédságában…

A virtuális zsebtolvaj

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.09.

Cicafiú bankártya leolvasóval

Ismerősöm hazafelé tartott a buszon, amikor telefonja hangosan csipogott egyet. Ez jelezte, hogy sms-t, email-t vagy ki tudja, milyen elektronikus postaizét kapott. A busz zsúfolt volt, ezért ismerősöm óvatosan ölébe vette retiküljét, ami egyébként nagyobb asztrofizikai rejtély volt, mint maga a fekete lyuk, és valószínűleg több dolgot tudott magába is szívni, mint bármely fekete lyuk, annyi bizonyos, hogy legalább egy fél háztartásnyi cucc volt benne. Szerencsére a párhuzam itt véget ért, mert a fekete lyukból, mint tudjuk, a fény sem jön ki többé, a női táskából viszont előbb-utóbb előkerülnek a dolgok, ha átkerülnek a tér-idő görbületen.

Ismerősöm óvatos volt, tartott a zsúfolt buszon megbújó zsebtolvajoktól, ezért először gondosan mélyebbre helyezte pénztárcáját, majd előkapta mobiltelefonját, és akkurátusan visszahúzta a cipzárt. Ezután mert csak belecsobbanni a virtuális világba. Sajnos a kapott sms nem baráttól érkezett, hanem banktól, bár a bank igyekezett elhitetni vele, hogy barátként minden örömök forrása, most viszont arról értesítette, hogy ismerősöm számlájáról pénzt utaltak egy olyan cég számlájára, amelynek nevébe az összes angol kifejezést belezsúfolták, amit a Csillagok háborújából csak ki lehetett lopni. Ismerősöm ezen nem akadt fenn, megszokta, hogy Magyarországon a legkisebb százforintos boltnak is olyan a cégneve, mintha a Wall Streetre lenne bejegyezve, de legalábbis Inter, meg Globál, sőt, Star. Ismerősöm nem tartotta lehetetlennek, hogy az interneten vásárolt valamit egy nyóckeres világcégtől, és a bank csak most vonta le számlájáról a vételárat. Éppen próbált visszaemlékezni, mit és mikor vásárolhatott, amikor ismét kapott egy sms-t arról, hogy ugyanezen cég számlájának javára ismét leemeltek egy kisebb összeget.

Ennek fele sem tréfa, ismerősöm ugyanis határozottan emlékezett volna, ha ugyanattól a cégtől ötpercenként vásárolt volna valamit. Az összegek a paypass-os limit alatti összegek voltak, az első 14.200 forintról szólt, a második 14.900 forintról. Ismerősöm korábban olvasott róla, hogy a modern zsebtolvajok ilyen paypass-os lehúzó ketyerékkel járkálnak a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, és a zacskójukat mások táskájához érintve próbálnak meg fizetéseket eszközölni, remélve, hogy az óvatlan utazó bankkártyája elég közel van a táska oldalához.

Ismerősöm ezért preventív céllal megsemmisítő pillantást lövellt a mellette ülő férfira. Mivel ismerősöm csinos volt és nő, a mellett ülő férfi összehúzta magát, valószínűleg nem paypass-os lehúzó volt a zacsijában, csak némi imperialista ábránd, de most azt is elengedte. Ismerősöm leszállt a buszról, ekkor kapta a harmadik sms-t. Előkotorta a bank telefonszámát, és bejelentette, hogy dézsmálják a számláját. A banki ügyintéző előbb zárolta a számlát, majd megállapította, hogy a nevezett oldal egy külföldi pókeroldal, és arra kérte ismerősömet, mielőtt feljelentést tesz, nézzen férje körmére, mert lehet, hogy ő pókerezik az ő bankszámlája terhére. Ismerősömben felsejlett, hogy ebben lehet valami, az utóbbi időben férje megváltozott, már a szemetet is mérsékeltebb lelkesedéssel viszi ki, mint házasságuk hajnalán.

Amikor belépett az ajtón, újabb sms-t kapott, ezúttal egy sikertelen fizetési kísérletről, mivel a számla ekkor már zárolt volt. A férj szerencséjére semmi virtuális nem volt éppen a keze ügyében, amikor asszonya végigmérte, csak egy sörösüveg. Ismerősöm úgy gondolta, bár a férfiaktól minden kitelik, még férje sem képes sörösüvegről a világhálóra kapcsolódni, így rögtön megenyhült. Ezzel szemben a virtuális zsebtolvaj kétségbe esett, nem hitte, hogy ilyen gyorsan zárolták a számlát, előbb még az USA-ban próbált fizetni, majd tett egy kisebb összegű kísérletet Kínában… sikertelenül.

A még vonalban lévő banki ügyintéző mondta, majd kivizsgálják a dolgot, de ahhoz, hogy visszautalják a pénzt, feltétlenül szükséges egy rendőrségi feljelentés. Meg a visszautalás lehet, hogy több hónapot vesz igénybe, mert ki kell vizsgálni, hogy nem-e mégis valami családtag adta meg… Ismerősöm mondta, hogy jó-jó, meglesz a feljelentés, csak azt nem érti, hogyan fizethettek a bankszámla adataival, ha a szerződésük arról szól, hogy a bank utalás előtt sms jelszót kér tőle, és egyik fizetésnél sem kért. Erre a banki ügyintéző azt válaszolta, hogy ühüm-ühüm, lehet, hogy a pókeroldal nem állította be ezt a funkciót, meg izé… Mindenesetre a bank másnap visszautalta a pénzt még a feljelentés megtétele előtt.

Ismerősöm azért tett egy feljelentést ismeretlen elkövetővel szemben a Btk. 375. §-ának (1) bekezdésébe ütköző információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette miatt, amely bűncselekményt az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz.

A tanulság csak annyi, érdemes sms-t kérni számlánk egyenlegének változásáról még akkor is, ha ez a banki szolgáltatás pénzbe kerül. Még mindig olcsóbb, mintha tizenötezrenként lekopasztják a limitünket.