A titkolt titkosított nyomozás titkai

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik. Biztosan azért titkolják, hogy nyomoznak, mert nem akarják, hogy kiderüljön, hogy nyomoznak. Ilyen furmányosan akarják titokban tartani, hogy XY-t gyanúsítottként hallgatták ki, mert el akarják tusolni az egész ügyet. Nagyon ravasz. Azért nem szólnak előre a kutatásról (leánykori nevén házkutatásról), meg a lehallgatásról, meg a rendőrségi akcióról, meg az elfogásról, meg a gyanúsítotti kihallgatásról, mert úgy gondolják, ha előre szólnának, akkor már nem lehetne titokban tartani, elleplezni, eltusolni az ügyet. Ha meg véletlenül fény derül a nyomozásra, akkor meg könnyű azt mondani utólag, hogy de hiszen már megkutattuk, már lefoglaltuk, már gyanúsítottként hallgattuk ki az illetőt. Ha meg nem kerül napvilágra az eljárás, akkor meg jön a tusolás, a dara meg a para. Ismerek olyan ügyészt, aki nagy igyekezetében, hogy segítsen egy bűnelkövetőn, megvádolta őt. Ez iszonyatosan ravasz húzás volt tőle, mert a sok nyilvános bírósági tárgyalás nagy zuhanyzójában könnyen eltusolódhatott volna az ügy. Szerencsére még időben leleplezték ügyészestül, mindenestül.

Ilyenek ezek a titkolt titkosított nyomozások, amik annyira titkosak, hogy még az újságírók, országgyűlési képviselők, sőt, rokonok sem tudhatnak előre róluk semmit.

  • Kedves, Uram, most gyanúsítottként fogom kihallgatni jegyzőkönyvileg, azután csinálunk Önről egy bűnügyi fotót a nyilvántartás kedvéért, meg levesszük az ujjlenyomatait, hogy el tudjuk titkolni a bűncselekményt, amit elkövetett – így a nyomozó.
  • Be kell vallanom, tisztelt Nyomozó Úr, most nagy kő esett le a szívemről, már attól féltem, nem akarják eltusolni az ügyemet, holott én a tudjakinek vagyok a nemtudomkije.

Nem tudom, mikor váltak a nyomozások valóságshow-k részévé, vagy mikor nyílt igény arra, hogy minden nyomozati cselekmény tévényilvánosság, youtube-nyilvánosság, a tinder- és tiktok-nyilvánosság (bocs, minden cukibergtől, akit véletlenül kihagytam) előtt folyjék. A nyilvánosság sokat segíthet az eljáráson. Például egy kiszivárgott kutatás (házkutatás) segít abban, hogy a hatóság ne találjon semmilyen bizonyítékot. A tanúnak, a gyanúsítottnak, a sértettnek, a gyanúsított védőjének, a sértett képviselőjének sajtónyilatkozata sokat segít abban, hogy a többi tanú ne arról tegyen vallomást, amit látott, hanem arról, amit hallott, olvasott. A pletykalapok konteói sokat segítenek abban, hogy a tanú meg se jelenjen idézésre, hiszen a hogyishívják is megírta, hogy úgysem lesz semmi az izéből amiatt a nagy nemtommicsoda miatt.

Nem a sajtónyilvánosság szerepét kérdőjelezem meg, még csak nem is a régi időket sírom vissza, amikor felülről döntötték el, mi kerüljön a Kékfényébe. Pályám elején sokszor hallottam, nem kell törődni azzal, mi jelenik meg a hírekben, nekünk egyszerűen tenni kell a dolgunkat és nem a kutya csóválja a karavánt.

Ma már a nyomozások tervezésénél is figyelembe kell venni a sajtót, meg azt, hogy vannak gyanúsítottak, akik jobban kommunikálnak a médiában, mint ahogy védekeznek a bíróságon. Egy egyszerű utcai elfogást sokszor okostelefonok kameráinak kereszttüzében kell végrehajtani, egyesek pedig sajtótájékoztatón jelentik be, hogy feljelentést fognak tenni Z ügy miatt, azután meg az egész rendőrség, ügyészség nyomozhat, megérkezett-e már az egy hete bejelentett feljelentés, és ha igen, akkor melyik hatósághoz.

Véleménybuborékok itt is, ott is kialakulnak, a tények sem képesek sokszor kipukkasztani őket. Nagy a kísértés, hogy a hatóság megfeleljen a közvéleménynek. De láttam olyan példát is, amikor a hatóság csak azért sem akart megfelelni a közvéleménynek. Mindkettő lehet ciki, mert a ténybeli igazság sokszor megfelel a közvéleménynek, máskor meg nem felel meg a közvéleménynek, ilyen ez az igazságszolgáltatási ipar. Néha jön a köztes megoldás, Mátyás király okos lánya, aki hozott is ajándékot, meg nem is (lásd felfüggesztett szabadságvesztés súlyos bűncselekmény miatt), amin aztán az igazság együtt csodálkozik a közvéleménnyel.

Sajnos a hatóság szeretetéhsége gyakran kielégítetlen marad, már ami a médiát és a közvéleményt illeti. A büntetőeljárás nem olyan, mint a szex, hogy felvilágosítással lehet legjobban védekezni, éppen ellenkezőleg. Gyakran a felvilágosítás az, ami árt a nyomozásnak, meg mások személyiségi jogainak, személyes biztonsághoz fűződő jogának. Nézzük csak, mit is jelent, hogy „titkosították” a nyomozást!

(Folytatás következik)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük