Álvásárló a porcelánboltban I.

Hol volt, hol nem volt, még az Egyesült Óperencián is túl, vagy talán éppen ott, volt egyszer egy ember, aki olvasott valamit arról, hogy egy pizzéria alagsora pedofil hálózatot rejt, és aki pizzát rendel, igazából szerencsétlen gyerekeket rendel. Mivel egy pizzériába igen gyakran hangzik el a „kérek egy pizzát”, ebből emberünk azt a következtetést vonta le a pedofil hálózat volumenére, hogy az némi képzavarral élve, minden határon túlmutat. Az óperenciai rendőrök szemmel láthatóan passzívak maradtak a temérdek pizzát látva, ezért emberünk magához ragadta az alkalmat valamint engedéllyel tartott fegyverét, és megjelent kiszabadítani az áldozatokat a nemlétező alagsorból. Hogy az alagsor nem létezik, ezt emberünk is megértette, miután jónéhány sorozatot eresztett a padlóba. Addigra azonban a pizzafiliában szenvedő vendégkör pánikszerűen megfogyatkozott, végül emberünk kezére került bilincs, feltétként.

Ha nem is ilyen formában, de önjelölt Jason Jack James Bourne-Bauer-Bond-ok mindenütt vannak. (Atyám, minden titkos ügynök monogramja J B? Erre is kéne egy összeesküvés elmélet!) Sajnos a „magán titkosszolgálat” rejt némi veszélyt a fel nem esküdött ügynökre nézve nálunk is.

Találkoztam olyan esettel, amikor valaki egy korrupt polgármestert akart leleplezni, hozott is egy felvételt ennek bizonyítására. Továbbá felajánlotta, hogy beépül. A tényállás – a felismerhetőség elkerülése érdekében kicsit megváltoztatva – a következő volt: a polgármester a településen vállalkozni kívánó vállalkozónak valóban utalt arra, hogy fizetnie kell majd az önkormányzatnak, önkormányzati adót. Emberünk erre, mint korrupciós ajánlatra tekintve határozta el, hogy leleplezi a disznóságot, magánnyomozásba kezdett, talált is valakit a helyi kocsmában, aki azt állította, hogy jóban van a polgármesterrel. 000007-es ügynökünk az emberen keresztül pénzt ígért a polgármesternek különféle szívességekért cserébe, majd a felvételt büszkén csatolta a hatóságnak azzal, hogy kocsmai ismerőse az ajánlatot nem utasította vissza, így idő kérdése, és ő leleplezi a helyi korrupciós kiskirályt.

A felvételt meghallgatva, az derült ki, hogy az egyetlen, aki bűncselekményt követett el, az maga a mi nagyon titkos ügynökünk volt. Ő volt az, aki a polgármesternek az „emberén” keresztül pénzt ígért bizonyos szolgáltatásokért, márpedig a törvény szerint, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűncselekményt követ el. A felvétel alapján a polgármester „embere” a jogtalan előnyt valóban nem utasította vissza, igaz, el sem fogadta, valószínűleg elgondolkozott az ajánlaton, így viszont nem követett el bűncselekményt. A polgármester, aki nem is tudott az egészről, szintén nem követett el bűncselekményt.

Pályafutásom során nem ez volt az egyetlen eset, amikor önjelölt igazságosztó próbált bűnözőket (vagy bűnözőnek vélt embereket) leleplezni oly módon, hogy maga is bűncselekményt követett el. Volt, aki kábítószert rendelt, volt, aki hamis közokiratot a saját fényképével. A jószándék ha nem is a pokolba, de a tárgyalóterembe vezetett. A bűncselekmény akkor is bűncselekmény, ha azt nem azért követjük el, hogy… hanem azért, hogy….

Ugyanakkor van egy érdekes jogintézmény a büntetőeljárásban, amit álvásárlásnak hívnak. Az álvásárlás olyan leplezett eszköz, amely ügyészi engedéllyel akár bűncselekmény elkövetésére is feljogosít. Álvásárlás keretében jogszerűen lehet vásárolni olyan dolgot, aminek vásárlása egyébként bűncselekmény lenne (lásd kábítószer), vagy olyan szolgáltatást, amely engedély nélkül szintén bűncselekmény lenne (lásd korrupciós szolgáltatás.) Hangsúlyozom, ezekhez mind ügyészi engedély szükséges!

Főszabályként az álvásárlás a fedett nyomozó feladata, vagy a nyomozó hatóság tagjáé, kivételesen azonban civilnek is lehet álvásárlásra engedélyt adni. Higgyük el, hogy ha felmerül az a végső eset, amikor civilnek kell álvásárlást engedélyezni, az ügyész és a nyomozó hatóság lába nagyon remeg. Egyrészt a civil személy személyi biztonságát szavatolni kell. Másrészt a civil nem feltétlenül ismeri a büntetőjogot illetve a kriminalisztikát, így – szemben egy fedett nyomozóval – fogalma sincs arról, hogy ha az ügyészi engedélyben szereplő kábítószer helyett az engedélyben nem szereplő anyagot, vagy tiltott teljesítményfokozó szert akarják rásózni, megveheti-e azt vagy sem. Harmadrészt vállalnia kell, hogy a hatóság ellenőrizni fogja az álvásárlás érdekében tett minden lépését.

A fedett nyomozó ugyanis érdek nélkül hajtja végre a feladatát, nem lesz kevesebb a fizetése, ha nem sikerül bizonyítékot szereznie, és nem lesz több, ha sikerül. Vagyis az általa szerzett bizonyíték hitelesebb lesz. Ezzel szemben egy civilnél ezt sokkal nehezebb megítélni, mert mi van, ha azért akarja csőbe húzni a polgármestert, mert az nem akarja csökkenteni az önkormányzati adóját? Vagy mi van, ha az egyik kábítószerkereskedő banda akarja álvásárlással kiiktatni a konkurens kereskedőt?

Az élet hozhat olyan meglepetést, hogy valaki valamilyen jogtalan dologra kíván rábírni minket, ha késztetést érzünk ennek leleplezésére, ne mondjunk se igent, se nemet, azonban mielőtt titkos ügynökként akcióba lépnénk, azt ajánlom, amit a gyógyszerreklámokban, kérdezzük meg orvosunkat, gyógyszerészünket, ügyészünket, nyomozótisztünket….

(Folytatjuk…)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.