Mesterséges önbíráskodó

Január 1-jei privát hagyomány, hogy hajnali 11 órakor ülök a karosszékemben, és lelkem bugyrából kavargó filozofikus gondolatok törnek a felszínre a bekövetkezett újév univerzális kihívásait illetően. (Vagyis ülök bambán, és hülyeségekről agyalok.) A barátok boldogságkívánságaival alaposan feltöltekeztem már 31-én, így ebben nem lehet hiba az újévben. A nekem kívánt sok sikerrel kapcsolatban kissé gyanakodom, tapasztalataim szerint a sok sikert sok munka előzi meg, amihez elsején a fenének sincs kedve nekigyürkőzni.

A munkáról jut eszembe, tavaly év végén olvastam egy cikket a Rakétán „Mesterséges intelligencia emel vádat a gyanúsítottak ellen Kínában” címmel. (Ott található nem sokkal a Femtoszekundumos impulzusokkal működik a világ eddigi legfényesebb lézere című cikk alatt.) Femtoszekundumos impulzus támad bennem, hogy újraolvassam – na, nem a lézert, hanem – a vádaskodó MI-t, azaz Mesterséges Intelligenciát. Pályakezdésem múlt évezredi hajnalán már olvastam egy cikket arról, hogy a Kínai Kommunista Párt ötéves terve szerint öt éven belül el kell érni, hogy a kínai bírák ötven százaléka jogvégzett legyen. Úgy tűnik, nemcsak elérték, de alaposan túl is szárnyalták, már a számítógépeket is beiskolázták a jogi egyetemre. Miért is ne? Ha van önvezető autó, miért ne lehetne önbíráskodó komputer?

Hirtelen egzisztenciális szorongás vesz erőt rajtam. Ha így haladunk, annyi a munkahelyemnek! A rendőr MI nyomoz, az ügyész MI vádat emel, az ügyvéd MI védelmi programsorokat generál, a bíró MI bíráskodik, végül a börtönőr MI bezárja az elítéltet egy felhőbe. Mindez csak memória és tárhely kérdése.

A kínaiak félretették a viccet, az egészet komolyan gondolták, a Kínai Tudományos Akadémia big data és tudásmenedzsment kutatóközpontja olyan ügyészprogramot készített, amely (egyelőre) nyolc gyakori bűncselekményt ismer föl; így a hitelkártyacsalást, a szerencsejáték szervezését, a szándékos testi sértést, a hivatalos személy akadályozását, a lopást és a csalást. (Szent ég, Kínában az ittas járművezetés és a garázdaság nem számít gyakori bűncselekménynek!)

A Jung Si professzor vezetésével kifejlesztett, mesterséges intelligencián alapuló program az ügy szóbeli ismertetése alapján képes döntést hozni a vádemelés kérdésében, és MI ügyészünk 97 százalékos pontossággal működik. A program kritikusai felhánytorgatják a 3 százalékos hibafaktort, bár egy 97 százalékos váderedményesség bármilyen ügyészségnek becsületére válik. A tudós szerint a program segít a kínai ügyészség leterheltségén, így a kínai ügyészek energiáikat a komolyabb bűncselekményekre fordíthatják.

Már éppen megnyugodnék, de sajnos ezek a kínai professzorok és processzorok nagyon izgágák, femtoszekundumos impulzusokkal dolgoznak a bonyolultabb bűncselekmények megoldásán is. (Ha a magyar Btk. pénzmosás törvényi tényállását lefagyás nélkül elsajátítja, megemelem előtte a virtuális kalapom.)

A 17.000 eset alapulvételével okított MI ezer attribútum alapján dönt a vádemelésről, a bizonyítékokat az ügyészség által is használt elvek alapján mérlegeli, képes állást foglalni arról, hogy a meglévő bizonyítékok milyen bizonyítóerővel bírnak, szükség van-e letartóztatásra, milyen mértékben veszélyes a terhelt a társadalomra. (Beszarok.) Beresetelek! És az MI minden új jogeset tapasztalataiból tanul, egyre csak fejlődik.

Már hallom megszólalni fejemben a zsarolóvírust: és mi lesz az igazságszolgáltatásban a humánummal? Az emberi tényezővel? Az élettapasztalattal? Nos, úgy tűnik, az önvezető autóknál a legtöbb balesetet az okozza, amikor az ember belenyúl a vezetésbe. Az USA-ban működik egy utcai figyelőrendszer, amely lövés hangjára automatikusan rögzíti a térfigyelők képeit, elemzi az adatokat, beazonosítja a lehetséges elkövetőt. Egy évet ült ártatlanul egy amerikai férfi, mert a Shotspotter nevű algoritmus tévedett. Ja, hogy a tévedést az okozta, hogy a Shotspotter munkatársai utólag megváltoztatták az adatokat, mert kellett az eredmény? Miért nem csapta rá az MI a klaviatúrát az alkalmazott kezére? Vagy egy kis árammal megrázhatta volna.

Oké, de legalább a büntetés kiszabásánál szükség van az emberre, az empátiára, az élettapasztalatra, vagy nem? Ismét csak amerikai igazságszolgáltatási példa, hogy a szép emberek lényegesen kisebb büntetést kapnak, mint a csúnyák. Gyakrabban mentenek föl olyan embereket, akiknek az arca szimmetrikus, mint akik aszimmetrikus arcberendezéssel bírnak. Az MI lényegesen pontosabban tudja megjósolni, hány évet kell rácsok mögött tölteni valakinek ahhoz, hogy a bűnözési hajlandósága csökkenjen. A mesterkéletlen intelligencia saját élet- és szakmai tapasztalatait tudja fölhasználni, a mesterséges intelligencia viszont több százezer eset adatait. Az MI ügyésznek, MI bírónak nincsen rossz napja, nem fáj a feje, nem fogad el bitcoint, nem ad két hónappal többet a garázdának, csak mert egy héttel korábban őt is megpofozták az utcán, nem ad két hónappal kevesebbet az ifjú betörőnek, mert neki is ilyen korú fia van.

vádejtés

Mondjuk, Kína messze van, de Észtország közel. Észtországban kísérleti jelleggel 2019. óta a 7.000 eurót meg nem haladó vitás ügyeket mesterséges bíró intézi lényegi emberi beavatkozás nélkül. A magyar ügyészség alapító atyja, Kozma Sándor olyan jogbiztonságról álmodott, amely a jogegységen alapul; azon, hogy ugyanolyan cselekménynek ugyanolyan jogkövetkezménye legyen az ország valamennyi bíróságán. Az MI erre biztosan alkalmas. Remélem, megélem még, hogy Kozma-processzor beinduljon…

Ja, és Boldog Új Világot Évet kívánunk mindenkinek!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.