A végszükség
Korábban volt már szó a jogos védelemről, amelyre a büntetőjogászok (és a gyanúsítottak) mint büntethetőséget kizáró okra szoktak hivatkozni. Egyszerűen megfogalmazva, van egy cselekmény, amely amúgy bűncselekmény lenne, csakhogy fennáll valamilyen ok, amely az elkövető büntethetőségét kizárja. Ilyen ok például a személyünket ért jogtalan támadás:
Bihiróhó úhúr, kérem! Éhén jogos öhönvédelmi helyzetbe voltam, brühühü! Mert ha az éhén bátyám nem oholyan gazember, brühü, akkor én nem tahartohok itt, kérem! Mehert az éhén báhátyám, kérem, gazdag ehembeher, az öhönkormányzahatnál van hivatali állása, kérem, de soha egy fillért nem ad az öcsikéjének, kérem! Ezért én, kérem, elmentem hozzá, kérem, hogy számon kérjem, miért is ilyen ember ő, kérem, hogy a saját testi vérének lopnia kell miatta, merthogy ő soha nem támogat engem, brühühü. Hogy miért vittem szekercét magammal a bátyámhoz, kérem? Tisztelt bíró úr, ha ismerné a bátyámat, maga sem a Btk-t vitte volna magával, mert azzal nem lehet akkorát ütni. Szóval, jogos önvédelmi helyzetből vittem azt a szekercét, mert tudtam, hogyha számon kérem a bátyámat, miért lett belőlem ilyen szar alak, akkor nemcsak a hangját fogja fölemelni, kérem! És így lett volna ötösöm a lottón! Bihiróhó úhúr, kérem, tessék engem fölmenteni jogos védelem címén! Segítek, ott található a Btk-ban, a 22. paragrafusnál!
A fenti sorok nem egy bohózatban, hanem egy vádlotti védekezésben hangzottak el. Kétségkívül, a jogos védelem az egyik legnépszerűbb büntethetőséget kizáró ok elkövetői körökben, és méltán: egy jó kis utcai bunyónál ember (bocsánat, ügyész) legyen a talpán, aki megmondja, ki kezdte, ki lépett fel támadólag, ki volt a megtámadott a maga jogos védelmi helyzetében. Úgy szokott kezdődni, hogy uram, a késemért jöttem… Úgy szokott kezdődni, hogy én csak azért mentem oda hozzá, hogy megbeszéljük a dolgot… Ő meg szabadulása óta utálja a beszélőt.
Volt egy ügy, amelyben az egyik garázda elkövető jogos védelemre hivatkozott azzal, hogy az általa megütött személy benézte magának. Először azt hittem, hogy a vallomást felvevő rendőr elgépelte, de amikor a harmadik tanú is magától értetődően számolt be arról, hogy Pista azért ütött, mert Józsika benézte a Pistát, rá kellett döbbenem, hogy a benézés = más személyét jogtalan támadással közvetlenül fenyegető helyzet. Legalább is bizonyos körökben – és a dzsungelben – a közvetlen szemkontaktus felvétele nem a társalgási illem, hanem az agresszió jele. Az egyik tanú még hozzátette, hogy nem elég, hogy Józsika benézte Pistát, de a pólóját is letépte magáról, amely után közismerten Józsika ütni fog. Ezt csak egy hülye jogász nem látja.
Van a jogos védelemnek egy kevésbé népszerű kistestvére, a végszükség, amely nem azt jelenti, hogy a duplanullás ügynök végkép nem képes tartani szükségét, ezért másokat elgáncsolva tör be a duplanullás helyiségbe. A törvény szerint nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.
Vagyis itt nem támadó és megtámadott feszül egymásnak, mint a jogos védelemnél, hanem ember és egy közvetlen veszély. Az elkövető azért töri be más ember gépkocsijának ablakát, hogy kivegye a nap tűzte autóból az ottfelejtett csecsemőt, kutyát. Valaki azért hatol be más lakásába éjszaka, hogy mentse a tűzből az ottalvókat. Nyilvánvalóan az ilyen emberek kitüntetést érdemelnek, és nem rongálás vagy magánlaksértés miatti elítélést.
Azért egy élelmes vádlott végszükség esetén hivatkozhat végszükségre, bár kevesebb potenciál van benne, mint a jogos védelemben. Kedvenc védekezésemet egy kocsmai verekedés vádlottja adta elő, aki a vád szerint egy székkel sújtott le a sértett fejére. A vádlott szerint végszükségben cselekedett. Látta ugyanis, hogy a sértett felindultan fut felé, ő pedig észlelt egy széket a sértett és saját maga között. Félő volt, hogy a sértett lendületből átesik a széken, és összetöri magát. Ő végszükségben arra gondolt, hogy fölhajítja a széket a levegőbe, és így a sértett pont átfut a szék alatt. Csak azzal nem számolt, hogy a sértett a szék alatt meg fog torpanni. Kár, hogy ez nem Fülig Jimmynek jutott eszébe…
