A titkolt titkosított nyomozás titkai II.

azaz az alapjogok háborúja

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik, bezzeg a bíróság a tárgyalását nyilvánosan folytatja le. Nagyon úgy tűnik, egyedül a bíróság az, amelyiknek nincsen takargatnivalója, a többieknél meg nem zörög a haraszt… Hogy is van ez?

Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A tárgyaláson a nyilvánosság nem bűnügyi valóságshow, hanem alapjogi garancia annak biztosítására, hogy ne ítélhessenek el senkit suttyomban, mint régebbi korokban a fekete autó által elvitt embereket.

Ezzel szemben a nyomozás nem titkos, de nem is nyilvános. Az ellentmondás látszólagos. A nyomozás során csak azok az adatok – rossz kifejezéssel – titkosok, amelyek esetében a minősített adatok védelméről szóló törvényben írt feltételek fennállnak. A legtöbb nyomozásban nincsenek minősített adatok, a nyomozás mégsem nyilvános. Vannak zártan kezelt adatok is, így a tanúk kérhetik adataik zártan kezelését. És mi van azokkal az adatokkal, személyes adatokkal, amelyek nem minősítettek, és nem zártan kezeltek? Azok nyilvánosak? A válasz egy határozott nem. Ismét egy róka fogta csuka: nem minősített, nem titkos, nem zártan kezelt, mégsem nyilvános. Mi az? Maga a nyomozás.

A nyomozás adatainak nagy része ugyanis mindenféle titkosítás nélkül, önmagában különleges adat vagy bűnügyi személyes adat. Bűnügyi személyes adat például, hogy ha az adott ügyben tanúként hallgattak ki. Ez akkor is bűnügyi személyes adat, ha nem kértem adataim zártan kezelését. Hogy valakit gyanúsítottként hallgatnak ki, az is bűnügyi személyes adat, ráadásul a gyanúsított nincsen abban a helyzetben, hogy személyes adatainak (nevének, születési adatainak, lakcímének) zártan kezelését kérje.

Akadnak büntetőeljárásban részt vevő személyek, akiknek egyszerűen joguk van ahhoz, hogy az ügyirathoz (nyomozás irataihoz) hozzájussanak. Ez eljárási jogaik gyakorlása szempontjából elengedhetetlen. A letartóztatási ülés előtt az őrizetbe vett gyanúsítottnak és védőjének át kell adni azokat az iratokat, amelyekre az ügyészség letartóztatási indítványában hivatkozik. Ezek az adatok általában a legkényesebb adatai a nyomozásnak, a gyanúsított mégis hozzájuk fér, mert joga van arra, hogy ezeket az adatokat – gyakran személyes adatokat – vitassa, cáfolja, velük kapcsolatban észrevételeket, indítványokat tegyen. A védőnek szintúgy.

Tegyük föl, hogy valakit őrizetbe vettek emberölés kísérlete miatt, mert szúrt sérülést okozott, amibe a sértett majdnem belehalt. Tegyük fel, a sértett vérzékenységben szenved, amely egészségügyi adatnak (különleges személyes adatnak) minősül, és amely betegséghez a gyanúsítottnak és védőjének amúgy nem lenne semmi köze. Ha azonban a gyanúsított és a védő egy büntetőeljárásban nem tud a sértett betegségéről, akkor nem védekezhet azzal, hogy a szúrás a gyanúsított szándékán túl a vérzékenység miatt vált életveszélyessé.

Természetesen az eljárási törvény rendelkezik arról, hogy a nyomozás során felszínre kerülő magánéleti titkok esetében biztosítani kell azt, hogy azok ne kerüljenek szükségtelenül illetéktelen kezekbe, azonban a nyomozás kezdetén szinte képtelenség eldönteni egyes bizonyítékokról, hogy azok majd egyszer a vád bizonyítására szolgálnak-e vagy sem, szükségesek-e a gyanúsított védekezéséhez vagy sem. A letartóztatási ülés pedig tipikusan a nyomozás elején szokott lenni.

A személyes adatokhoz és a gyanúsított védekezéséhez fűződő jogok sajnos néha konkurálnak. Jól hangzik, hogy nem a gyanúsítottat, hanem a sértettet kéne megvédeni, ha nem lenne az a fránya hamis vád. Elképesztően nehéz lenne egy olyan gyanúsítással szemben védekezni, minthogy „Ön megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2021. január 9-én előbb leütötte a zártan kezelt nevű személyt a zártan kezelt című otthonában, majd az eszméletlen sértettel közösült.” Mit is lehetne erre mondani, ha az ember véletlenül nem emlékszik egy év távlatából, hogy hol volt és mit csinált egy szombati napon? Hogy én nem szoktam ilyet csinálni?

Ezek szerint a személyes adatok átadásával a hatóság „partiba dobja” ártatlan emberek személyes adatát? Ha egy bűnügyben megjelenik a nevem, szabad prédává válok? A válasz határozott nem!

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény bűnügyi személyes adatnak minősíti a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatot. Aki ilyen adathoz az eljárás során jogszerűen hozzájut, adatkezelővé válik.

Az adatkezelés legitim célja a büntetőeljárásban meghatározott cél: azaz a gyanúsítotti, védői, sértetti jogok érvényre juttatása. Aki a céltól eltérően kezeli a bűnügyi személyes adatot, így például illetéktelen személynek eladja, átadja, nyilvánosságra hozza, az jogsértést követ el. Amennyiben ez a jogsértés a harmadik személynek jelentős érdeksérelmet okoz, akár bűncselekmény is megvalósulhat (lásd: személyes adattal visszaélés).

(Folytatjuk…)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.