A szükség arányt bont

avagy jogos védelem III.

Az elmúlt két alkalommal Toldi Miklós esetéről olvashattunk egy vád- és egy védőbeszédet. Aki arra számított, hogy most az ítélet ideje jött el, annak rá kell döbbennie, milyen megbízhatatlan alak vagyok, ráadásul nem elég tökös, hogy ítélkezzek egy hős felett. (Dr. Kiss Anna egyébként felmentette Bűnbe esett irodalmi hősök című művében – ez továbbra sem fizetett promóció.) Toldi esete tökéletesen mutatja, mennyire eltérő lehet a »ha megdobnak dárdával, dobj vissza malomkővel« történeti tényállás megítélése.

A jogos védelem kérdése talán egyike a legnépszerűbb árucikkeknek az egyetemi házi- és szakdolgozatok piacán, sőt, az átlagembert is izgatja. Ha szóba kerül, hogy az ember büntetőjogász-féle, előbb-utóbb ismerősei ilyen kérdésekkel kezdik bombázni:

  • Ha vasvillával fenyeget, de csak fakanál van nála, lelőhetem egy pisztollyal?
  • Ha azt kiabálja, hogy kitépi a szívem gyökerét, fejbe verhetem egy szívlapáttal?

Nos, a jogos védelem valószínűleg azért birizgálja úgy a fantáziánkat, mert ennyi maradt nekünk, mióta az állam magához ragadta tőlünk a büntetőjogi igény érvényesítését: ha megtámadnak, védekezhetünk. Érvényesíthetjük a Talio-elvet, akár ölhetünk is, hrrrr! Ősi, antagonisztikus érzések élednek bennünk, Tarzan megvédeni Jane, vili?

Jelen Büntető Törvénykönyvünk helyretett néhány dolgot, ami korábban bántotta a társadalom igazságérzetét. Immár villanypásztorral védhetjük gyümölcsfánkat, sőt, egy lábtörésre alkalmas várárokkal is kombinálhatjuk azt, mert a Btk. 21. §-a kimondta, hogy nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. (Csak ki kell írni: Vigyázat, elektromos rája!)

Büntető törvényünk azt is kimondta, hogy a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Pipogya férfiaknak ezután annyi, nem mondhatják szívük hölgyének: azért futottam el a támadó elől, mert nem akartam, hogy engem ítéljenek el súlyos testi sértésért, akár emberölésért, tudod, szívem, milyen vagyok, amikor kijön belőlem az állat. Jöjjön ki, aminek jönnie kell!

Törvényünk szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A szükség nagy úr, különösen, ha valamiféle arányosságot is jelent a gyakorlatban: nem ölhetem meg a tettleges becsületsértőt, mert a becsületsértés elhárításához embert ölni általában nem szükséges.

Voltak korábban olyan helyzetek, amelyekben elég nehéz volt megítélni, mi arányos, és mi nem. Képzeljük el (illetve inkább mégse képzeljük el) azt az esetet, amikor az ember arra ébred éjjel, hogy betörő motoszkál az éjjeliszekrényünkben. Sokáig nekünk kellett álmunkból fölébredve fölmérni, mire is irányul a támadás, ehhez képest mi az, ami a támadás elhárításhoz szükséges. Csak vagyon elleni elkövetőnek tetszik lenni, avagy személy elleninek is, esetleg emberölős fajta? Ha lelőttünk egy piti betörőt, a végén mi kerülhettünk bajba.

Szerencsére jelen törvényünk segítségünkre sietett. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna bizonyos esetekben, vagyis a jogtalan támadót akár meg is ölhetjük. Ezek az esetek a következők:

  • ha személyünk ellen éjjel intéznek támadást,
  • ha személyünk ellen fegyveresen intéznek támadást,
  • ha személyünk ellen felfegyverkezve intéznek támadást (lásd Toldit),
  • ha személyünk ellen csoportosan intéznek támadást (lásd ugyancsak Toldit),
  • ha a lakásba éjjel hatol be a támadó,
  • ha a lakásba fegyveresen hatol be a támadó,
  • ha a lakásba felfegyverkezve hatol be a támadó,
  • ha a lakásba csoportosan hatolnak be a támadók,
  • ha a lakáshoz tartozó helyre fegyveresen hatol be a támadó.

Így jó szívvel ajánlom mindenkinek, tartson jogos védelmi helyzetekre otthon a kispárnája alatt egy malomkövet.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük