Hogyan olvassunk törvényi tényállást? II.

Interjú Nyulambulamuram fülügyelővel, aki a Piroska és Farkas ügyben nyomozott

Riporter: Fülügyelő Úr! A káposztos rendőr Önt értesítette először a szörnyű hírről, hogy Farkas úr megölte Piroskát és a nagymamát is…

Nyulambulamuram felügyelő: Egyből tudtam, hogy sorozatgyilkosságról van szó. Tyúklopási ügyként indult, amit még megboldogult nagyapám – aki torzs-őrmesterként szolgált – nyomozott. Sajnos a bizonyítékok eltűntek nagyapámmal együtt, amikor tanúként akarta kihallgatni Farkas urat…

Riporter: Ha jól tudom, ezt követően az Ön édesapja vette át az ügyet.

Nyulambulamuram felügyelő: Apám eredetileg mezőgazdásznak tanult, azután állt be mezőőrnek, miután nagyapának nyoma veszett. Apámnak feltűnt, hogy a Bárányok hallgatnak, így figyelni kezdte Farkas urat.

Riporter: És mire jutott az Ön édesapja?

Nyulambulamuram felügyelő: Nem tudom, azóta nem beszéltem vele. Utolsó üzenete szerint nagyon közel került az elkövetőhöz… Nem mondom, hogy nem izgultam, amikor értesítettek, hogy Farkas úr újabb bűntett gyanúsítottja, és nekem kell kihallgatnom. Szerencsére a vadász már intézkedett, így most beszélhetünk az ügyről.

Riporter: Mit vizsgál jogi szempontból a nyomozóhatóság, amikor egy ilyen szörnyű üggyel szembesül?

Nyulambulamuram felügyelő: Szögezzük le, hogy a nyomozónak a Büntető törvénykönyv olyan, mint katonának a fegyver…

Riporter: Azzal ütik a gyanúsítottat?

Nyulambulamuram felügyelő: Szó sincs róla. Nincsen olyan nyomozás, ahol már az elején pontosan minősíteni lehetne a tényállást, ezért mindenre fel kell készülni a Btk. alapján. Mint tudjuk, van az emberölés alapesete, amit az követ el, aki mást megöl. Erre jön rá a sok minősítő körülmény, ami megemeli a büntetési tételt: például az előre kiterveltség, az aljas indok, a védekezésre képtelen idős, vagy gyermekkorú sértett és így tovább…. Én felkészültem arra is, hogy Farkas úr azzal fog védekezni, hogy véletlenül történt a dolog

Riporter: Véletlenül ette meg Piroskát???

Nyulambulamuram felügyelő: Aki a mezőőrségnél szolgál, sokféle gyanúsítotti védekezéssel találkozik. Volt két kiskorú, akik megégettek egy öreg nénit, és azt próbálták bemesélni nekem, hogy a néni akarta megenni őket. Az Önök lapja is írt róluk; a Jancsi és Juliska eset.

Riporter: Igen, emlékszem rá, azóta is ülnek…

Nyulambulamuram felügyelő: Visszatérve eredeti témánkhoz, Farkas úr védekezhet azzal, hogy véletlenül befeküdt a nagymama ágyába, és mivel nyitott szájjal erősen horkol, így beszippantotta az áldozatait…

Riporter: De hisz ez hülyeség!

Nyulambulamuram felügyelő: Igen az, de a nyomozó köteles minden gyanúsítotti védekezést ellenőrizni. Farkas úr nehezen tudta volna tagadni, hogy megette áldozatait, mivel a gyomrából kerültek elő. Sokan akarják gondatlanságra fogni gaztetteiket. A bűncselekmények jelentős részénél a gondatlanság nem is büntethető. Vagy ha mégis, a gondatlan cselekmény enyhébb megítélés alá esik, mint az alapeset. Az emberölés alapesete öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a negyedik bekezdésben írt gondatlan emberölés „csak” egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel. Ezt hívják privilégizált esetnek.

Riporter: És ha azzal védekezne, hogy ő csak rávette Piroskát, hogy a nagymama után ugorjon?

Nyulambulamuram felügyelő: Az nem lenne jó védekezés, mert az emberölés ötödik bekezdése azt mondja ki, hogy az alapeseti emberölés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik. Vagyis a jogalkotó ezt a fajta emberölésre rábírást kvázi emberölésként kezeli….

Riporter: Én azt mondanám Farkas úr helyében, hogy Piroska és a nagymama végül nem haltak meg, mert épen és egészségesen kerültek elő.

Nyulambulamuram felügyelő: Ilyen csak a mesékben van….

Folytatjuk…

Ügyészség 150’

Szenvedély és érzelgősség megengedhető tán a védelemnek, de a vád csak egyszerű, szabatos és komoly legyen” – hirdette Kozma Sándor, a magyar ügyészség atyja mai napig tartó érvénnyel. Ránk maradt fotójáról egyszerű és komoly ember benyomását keltő arc néz vissza, némi száraz, humortalannak tűnő kisugárzással, akiről csak ájult tisztelettel beszélhet az utókor. (Az igazsághoz tartozik, hogy az 1920-30-as évektől kezdve kezdett el divatba jönni a mosoly a fényképeken, korábban a meglehetősen hosszú expozíciós idő miatt nehéz volt egyfolytában somolyogni.)

Illik-e egy főügyészhez a mosoly? Vajon maga Kozma Sándor egyszerű, és komoly ember volt-e? Szorult-e bele akár egy csipetnyi szenvedély, humor? Pápán Kozma Sándor iskolatársa volt Jókai Mór mellett egy bizonyos Petrovics (Petőfi) Sándornak is, ez a társaság aligha vetette meg a bulizást, és ehhez jött még a színházszeretet. A színházszerető ma a komoly, művelt ember állandó jelzője, Kozma Sándor korában viszont némi atyai rosszallást váltott ki a túlzott színházszeretet, amit szegény Petőfi atyai pofonok formájában tapasztalt meg.

Kozma Sándor pápai diákként Leveldi álnéven színházi tudósításokat írt Garay János Regélő című lapjába. Amikor ezt Petőfi megtudta, addig rágta az ügyészség majdani atyjának fülét, míg Kozma végül be nem ajánlotta Petőfi két versét Garaynál. Nem Kozmán múlott, hogy a versek végül nem jelentek meg, de Kozma révén Petőfi színházi írása már igen.

Petőfi Kozma Sándor barátját „nyílt jelleméért, lovagias modoráért szerette; e mellett nagyvilági modorával szellemesség párosult, kellemesen és avatottan tudott bármi tárgyról beszélni, vagy valamilyen nemes ügyért lelkesedni”. Ezzel szemben Kozma Sándor Petőfi Sándort akként jellemezte: „rút, de nem közönséges, mogorva, mely búsító, leverő hatást gyakorol a nézőre, de nem gyűlöletes, nem visszataszító.”

Úgy tűnik, a két Sándor közül Petőfi volt a komoly ember, vagy ő sem. A költő a mértan és számtan iránt különös ellenszenvet érzett, e tárgyak óráiról el is maradozott. Egyszer egy egész napi fogságra ítélték emiatt, a fogságot négy társával együtt szenvedte el, közöttük volt Kozma Sándor is, utóbbit nem tudni, miért. Az időt mulatsággal töltötték, Petőfi hevenyében egy színdarabot tákolt össze Az öt jómadár címmel. Ezt aztán eljátszották – írja Ferenczy Zoltán Petőfi életrajza című munkájában, és lábjegyzetben Kozma Sándor jómadárral kapcsolatban megjegyezte, jelenleg főügyész Budapesten. Ki tudja, talán az iskolai fogságban eltöltött nap inspirálta Kozmát a fogház és börtönrendszer tökéletesítésére és a szabaduló rabok támogatására. (Az ügyészség atyja mellett a börtönök atyjaként is szokták emlegetni. A hálás utókor el is nevezte róla a Budapesti Fegyház és Börtönbe vezető utcát Kozma utcának. Köszi, utókor!)

Mindenesetre ennek az egyszerű és komolynak tűnő embernek három verse jelent meg a Tavasz című zsebkönyvben (Petőfinek hét verse), Kozma Sándor jelentős jogtudományi és ügyészség-szervezési munkásságán felül cikkeket írt Bukógáti álnéven szépirodalmi lapokba, munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonnak, a Reform című lap politikai vezércikkírói közé tartozott, harcolt a 48-as forradalomban és szabadságharcban, volt országgyűlési képviselő, emellett támogatója a Borsszem Jankónak is. Igazi reneszánsz ember volt egy romantikus korban.

A Kozma Sándor által megszervezett egységes ügyészi szervezet 150 éves, tíz évvel öregebb, mint az egységes rendőri szervezet. Ha ma élne, és le mernénk ülni Kozma Sándorral borozni, valószínűleg éreznénk szenvedélyét, és visszanézve az ügyészség százötven évére, talán egy kis érzelgősséget is ki tudnánk csikarni belőle, amit korábban annyira megvetett.

Boldog 150. születésnapot Magyarország Ügyészsége!

Interjú a BüntetőjogÉsszel

Kérdező: Hallottam olyat is, hogy a Büntetőjogész blog a börtönben készül, elítélt ír a „tapasztalatairól” azért nem adja nevét a bloghoz.

Büntetőjogész: A börtönben létezik zuhanyhíradó, de én szabad kézzel és szabadlábon írok… A Büntetőjogész főleg sértetteknek szól, azoknak, akik bűncselekmények áldozatai lettek, nem elkövetőknek akar tippeket adni.

Kérdező: Nem tudom, elárulhatom-e, hogy éppen egy ügyészségen ülünk…

Büntetőjogész: Persze! Nem szégyellem, hogy ügyész vagyok, sőt, mérhetetlenül büszke vagyok rá.

Kérdező: Akkor mire föl ez a nagy titkolózás?

Büntetőjogész: Kollégáimmal – akikkel tisztelt Blogtársak vagy Blogközösség fedőnéven szoktunk kommunikálni – megbeszéltük, hogy nem a nevünk a fontos. El akarjuk kerülni, hogy egy-egy konkrét ügyben egy-egy konkrét vádlott kommenteljen arról, miért „9 évet kért rá” ügyészként egyikünk vagy másikunk. Vagy a sértett tegye ugyanezt, hogy miért „csak 9 évet kértünk” a vádlottra. Az nagyon elvinné a blogot nem kívánt irányba. A rajzokat készítő kollégám neve más okból is „szigorúan titkos” minősítésű. Karikatúrái annyira jók, félő, hogy előbb-utóbb lecsapna a szerzőre valamelyik médium. J Egyébként a Büntetőjogész csapatmunka, többen dolgozunk rajta. Van külsős is a csapatban.

Kérdező: Karikatúrák és sértettek? Nem féltek, hogy sértettből sértődés lesz?

Büntetőjogész: De, félünk. A blogon volt már szó emberölésről, szexuális bűncselekményekről, kiskorúak ellen elkövetett bűntettekről. Egyik sem vicces téma.A terv azonban kezdettől könnyedebb hangvételű blog volt. Filozófiánk szerint bűncselekmény áldozatává válni kicsit olyan, mint megbetegedni. Néha elkerülhető, sokszor azonban nem. Az immunrendszer az, ami nagyon fontos. A Büntetőjogész egyfajta büntetőjogi immunerősítő akar lenni, aminek a humor a vitaminja.

Kérdező: Eddig azt hittem, az ügyészségnek nincsen humora.

Büntetőjogész: Az ügyészségnek nincs is. Az ügyész kezében hatalom van, és hatalmi pozícióból – bűncselekményen, vádlotton, sértetten vagy bárki máson – élcelődni enyhén szólva is visszatetsző lenne. Ugyanakkor taláron kívül kollégáim többsége remek humorérzékkel rendelkezik. Ez nem is csoda azoknál, akik munkájuk során leginkább az élet árnyékos oldalával találkoznak; sokszor kifejezetten szörnyű emberi sorsokkal. Egykori fogalmazóm szembesített régi szavaimmal. „Emlékszel, hogy az első munkanapomon azt mondtad, hogy ezt a munkát humorral vagy alkohollal lehet elviselni, de az ügyészségen csak az előbbi az elfogadott?” Ijedten néztem rá, hová akar kilyukadni, mire elnevette magát, szerencsére az arca a nevetéstől volt piros, nem mástól. Visszatérve a bloghoz, a szarkazmus nálunk szakmai ártalom.

Kérdező: Szóval vicces dolog ügyésznek lenni?

Büntetőjogész: Ezt nem mondanám. Ügyésznek lenni nagy felelősség. Aki nem hivatásként fogja föl, az előbb vagy utóbb lemorzsolódik. A napi munkaidőnk nyolc órás, a napi szolgálati időnk kis túlzással huszonnégy órás. Kezdő ügyészként letettem egy vádtervezetet a vezető ügyész asztalára. Éjszaka arra ébredtem, hogy valami zavar a gyanúsított védekezésének egyik félmondatában. Hajnalig forgolódtam, majd reggel megelőzve a vezető ügyészt, kicsempésztem a vádtervezetet a szobájából, és további nyomozási cselekményeket írtam elő a rendőrségnek. A végén a nyomozást a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette. Azóta vezetőként dolgozom, és szinte nincs olyan kollégám, aki reggel ne fogadott volna már azzal, hogy „gondolkoztam este az ügyön, és…” vagy „éjszaka arra jutottam magammal, hogy…”

Kérdező: Szóval az ügyészségen álmatlanságban szenvedők előnyben!

Büntetőjogész: Éppen ellenkezőleg; szeretünk jól aludni, csak a jó alváshoz nálunk sok és jó munka kell. Tudom, ezek nagy szavaknak tűnnek, de képzeld el a következőket: senki nem vitatja, hogy egy emberölésért jogerősen elítélt személynek hosszú időre börtönben a helye. Ugyanakkor a nyomozás elején, amikor őrizetbe vételről, letartóztatás elrendeléséről kell dönteni, de még hiányosak az adatok, nem ismerjük a gyanúsított védekezését, esetleg a feljelentő sem biztos, hogy az igazat mondja, egyhavi előzetes letartóztatással tönkre lehet tenni valakinek az életét! Na, erre mondom, akinek ilyenkor picit sem remeg a térde, az nem jó ügyész.

Kérdező: Te hogyan lettél ügyész?

Büntetőjogész: Poén lenne, ha azt mondanám, hogy viccből? Pedig egy viccel indult. Az egyetemen a professzorom minden héten feladott egy hivatásrendet, amelyről két oldalt kellett írni. Bármit, amit fontosnak tartunk róla. Már túl voltunk a bíróságon, az ügyvédségen, utoljára maradt az ügyészség. Én a „Mi a fenét írjak az ügyészségről?” címmel adtam le a dolgozatomat. Nagy botrány lett belőle, el sem akarta olvasni a professzor. Korábban úgy gondoltam, az ügyészség a büntetőeljárás mellékszereplője; drámaelméleti szempontból jágói szerep. Lássuk be; a rendőrség hősiesen nyomoz, az ügyvéd gáncstalan lovagként siet a bajbajutott gyanúsított védelmére, a bíró pedig egyenesen deus ex machinaként lép föl az Olümposz-pulpitusról. Az ügyész meg az a gyomorbajos figura, aki szenvtelen hangon piszkoskodik a tárgyalóteremben: az ő vádja a konfliktus forrása. Pont a feladott egyetemi dolgozat döbbentett rá, hogy az ügyész nemhogy mellékszereplő, hanem maga a büntetőeljárás motorja, akinek mindvégig kulcsszerepe van a büntetőeljárásában: a nyomozás kezdetétől az ítélet végrehajtásáig. Csak éppen a PR-ja pocsék. Mire a professzor lehiggadt a dolgozat végére ért, rájött, hogy erről szól az írás. Mire én a dolgozat végére értem, rájöttem, hogy ezt akarom csinálni. Ügyész akarok lenni.

Kérdező: Szóval ügyészségi PR, erről szól a blog? Javítani akartok a megítéléseteken, mi?

Büntetőjogész: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ügyész gyűlöli, ha a társadalom kedveli, sőt, elismeri őt. Nekünk is van limbikus rendszerünk. Sokáig az volt az alapelv, hogy az ügyészség tetteinek kell beszélni maga helyett (mármint a sajtóban). Szerencsére ez a szemlélet mára megváltozott. Rá kellett döbbenni, hogy a büntetőeljárás egyes szereplői nagyon hatékonyan tudnak úgy megjelenni a sajtóban, hogy egyúttal tematizálják a közbeszédet. Ennek néha már-már eljárástaktikai vetületeit is éreztük, egyes, még ki nem hallgatott, megingatható tanúk igyekeztek a közvélekedéshez igazodni az általuk észlelt tények helyett. De nemcsak ezért fontos, sőt, elsősorban nem ezért fontos, hogy az ügyészség hogyan jelenik meg a médiában. Az információval túltolt társadalmunkban egyszerűen joguk van az embereknek ahhoz, hogy közérthető módon értesüljenek arról, mit is csinál éppen az ügyészség, milyen értékeket próbál érvényre juttatni az igazságszolgáltatásban. Ha figyeled, sajtóközleményeken túl az ügyészség megjelenik már a közösségi médiában, törekszik arra, hogy megmutassa emberi képét is. Már-már kezdünk jóképűek lenni. J De a Büntetőjogész blog mégsem ezt a célt szolgálja….

Kérdező: Értékeket mondtál, hadd legyek szemtelen, sokan azt vetik az ügyészség szemére, hogy fideszes…

Büntetőjogész: Az ügyészség a törvényesség őre, a törvények társadalmi és politikai értékeket közvetítenek, a törvényeket pedig a mindenkori parlamenti többség alkotja. Az, hogy az ügyészség a hatályos törvényeket hajtja végre, nekem nem tűnik sem nagy csodának, sem politizálásnak. Az ügyészségen nem téma, hogy melyik ügyész melyik pártra szavaz, vagy kivel szimpatizál. Az mindenkinek a magánügye. Az, hogy egy ügyész ne politizáljon nyilvánosan, az már közügy. A Büntetőjogész blogon sem jelenhet meg politikai tartalom, hogy visszakanyarodjak a bloghoz.

Kérdező: Kanyarodjál! Nekem furcsának tűnik, hogy a blogon egyetlen utalás sincs arról, hogy bármilyen köze lenne az ügyészséghez a blognak!

Büntetőjogész: Pont erről akartam beszélni! Az ügyészség, mint olyan, nagyon szakmai beállítottságú szervezet. Külsős lektorunk érttette meg velünk, ha folyton paragrafusokkal dobálózunk, a laikus olvasó csak azért nem pártol el tőlünk, mert soha mellénk sem áll. Kaptunk kritikát a szakmából, hogy ez szakmailag nagyon pongyola így, de a célunk az, hogy az átlag olvasót próbáljuk beavatni a sértetti jogokba, illetve abba, mik az aktuális elkövetői módszerek, mit lehetne ezek ellen tenni. Régen az érettségi felkészítette a diákokat az átlag értelmiségi létre. Ma felsőfokú végzettségű emberek is meglepő járatlanságot mutatnak abban, milyen jogokkal rendelkeznek (és milyenekkel nem). Így egy kis edukációt is szeretnénk belevinni a dologba…

Kérdező: Folyton a sértettekről beszélsz. Ti ügyészek nagyon utálhatjátok az elkövetőket! Nekik nem járna egy blog?

Büntetőjogész: Az elkövetőt „nagyon utálni” szakmai hiba, nekünk feladatunk például, hogy az enyhítő és mentő körülményeket is feltárjuk, még ha ez sokszor a sértettnek nem tetszik. Egyebekben a legtöbb elkövető attól, hogy elkövetett egy bűncselekményt, nem válik bűnözővé. Volt olyan kor, amelyben ha valaki a tízparancsolatból kilencet betartott, nemigen követhetett el bűncselekményt függetlenül attól, hogy vallásos volt-e vagy sem. Ma a parancsok közé be kellene emelni olyanokat is, hogy ne tanúsíts valótlan adatot megfelelőségi nyilatkozatban jelentős mennyiségű termékről, vagy teljesítsd gazdasági adatszolgáltatási kötelezettséged. Néha egy-egy gyanúsított őszintén meglepődik, hogy bűncselekményt követett el a mulasztásával. Úgyhogy egy kis felvilágosító munka itt sem ártana. Régen az eljárási törvény a gyanúsítottak szempontjából a mindent vagy semmit elvet követte. Ma széles körben van lehetőség egyfajta kiegyezésre, amikor a gyanúsított helyrehozhatja azt a kárt, amit a sértettnek okozott, és a végén mindenki jól jár, vagy legalább nem jár rosszul. Ezek az információk benne vannak és benne lesznek a Büntetőjogész blogban, így azok sincsenek eltiltva az olvasásától, akik bűncselekményt követtek el.

Hogyan olvassunk törvényi tényállást? I.

Meseország Büntető Törvénykönyve mindösszesen egy paragrafusból áll:

1. § Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Meseország lakói pontosan tudják, hogy veremásásnak nemcsak az tekintendő, ha a gonosz farkas gödröt ás, hogy így kapja el a gyalogkakukkot, hanem minden olyan magatartás, amikor valaki valamilyen gonosztettet forral más ellen, és a „minden jó, ha jó a vége” jogelv alapján a gonoszság visszaüt az elkövetőre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a fenti jogi norma ösztönösen alkalmazza azt, amit mi tettarányos büntetésnek hívunk; aki másnak vermet ás, az verembe esik, és ha a farkas megeszi Piroskát, akkor a végén ő maga pusztul el a mesékben. Meseországban nincs is szükség más életében vájkálásra specializálódott, idegesítő okostojásokra (röv.: jogászokra).

Farkatlan farkas

Sajnos az Óperencián innen mindent túlbonyolítunk. A jurátusok joghallgatók például az egyetemen latinul is tanulnak, vagyis megtanulják, hogy nullum crimen sine lege, tehát csak olyan tett büntethető, amelyet a büntető törvény az elkövetéskor tilalmaz. Így aztán Óperencián innen a Büntető Törvénykönyv 142. §-tól 457. §-ig sorolja a bűncselekményeket (a joghallgatók nagy bánatára, mert meg kell tanulniuk).

Nézzük most az emberölés hosszúra nyúlt tényállását!

160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést

a) előre kitervelten,

b) nyereségvágyból,

c) aljas indokból vagy célból,

d) különös kegyetlenséggel,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,

f) több ember sérelmére,

g) több ember életét veszélyeztetve,

h) különös visszaesőként,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy

k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

Minden törvényi tényállás tartalmaz egy úgynevezett alapeseti tényállást, jelen esetben ez az első bekezdésben található, vagyis a tilalmazott magatartás a más megölése. Honnan tudom, ki az az „aki”, aki a mást megöli? „Aki”-ről tudjuk, hogy ember, vagyis a Piroska életére törő bűnös toportyán akkor sem büntethető a Btk. 160. §-a alapján, ha az erdőben felfalja szegény kislányt. Ha viszont a Piroska életére törő farkas nevét nagy kezdőbetűvel írják, akkor Farkas úr esetében vizsgálni kell az életkorát. Általában a 14. életévét betöltött elkövető büntethető, azonban az emberölés pont kivétel, itt már bizonyos feltételek mellett a 12. évét betöltött személy is, ennek felismeréséhez azonban hozzá kell olvasnunk a Btk. 16. §-át.

Ki az a „más”, akit ha megölnek, akkor a törvény igyekszik a legnagyobb szigorral lecsapni? A másról is tudjuk, hogy ember, vagyis a házi kedvenc megölése akkor sem valósít meg emberölést, ha a kutyus családtag, és okosabb sok fajtársunknál. Az eredeti példánál maradva, ha Farkas nevű személy öli meg Piroskát, az bizony emberölés.

Most vegyük elő az úgynevezett minősítő körülményeket, amelyek az emberölés esetén a (2) bekezdésben találhatók. Ezek a minősítő körülmények, megemelik az alapesetben kiszabható büntetési tételt, jelen esetben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésről tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre.

Tudjuk jól, hogy a Farkas nevű elkövető nem hirtelen felindulásból fogyasztotta el Piroskát, hanem desszertként a nagymama után, vagyis előre kitervelte, hogy beöltözik nagymamának, így csalogatja magához az egyébként fürge és gyanakvó Piroskát. Az előre kiterveltség bizony minősítő körülmény, ha megnézzük a Btk. 160. §-a (2) bekezdésének a) pontját. Ez még csak a kezdet, mert Farkas úr azért ölte meg a nagymamát és Piroskát, hogy elfogyaszthassa őket; ez belefér a (2) bekezdés c) pontjában írt minősítő körülménybe (aljas cél). Farkas ennél is tovább ment, mivel két embert ölt meg, ezért az az f) pont is játszik (több ember sérelmére elkövetett emberölés). Emellett Piroska 14. életévét be nem töltött személy volt, vagyis tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követték el a bűncselekményt (második bekezdés i) pont), a nagymama viszont amellett, hogy idős, ráadásul ágyhoz kötött beteg volt, így esetében vizsgálni kell a j) és k) pontok megvalósulását is.

Úgy tűnik, Farkas úr kiérdemelte az életfogytig tartó szabadságvesztést…

Folytatása következik.

Szexting, a tiltott gyümölcs

Amikor fiatal voltam – valamikor a múlt évezred végén – föl sem merült, hogy bárki lányoknak képeket küldjön merev nemiszervéről. Már a felvétel előhívásánál (akkoriban elő kellett hívatni a film negatívot) botrány lett volna, de amikor a kiválasztott hölgy megkapta volna a fényképet, akkor biztosan. (Sajnos visszafelé sem működött a dolog, a lányok sem küldözgettek magukról ilyen képeket.) Így hát a magunk idejétmúlt módján virággal és csokoládéval próbáltuk belopni magunkat a kiválasztott kislány szívébe. Nem tagadom, kissé őskövület vagyok, ma sem helyeslem az ilyesmit, de ésszel be tudom látni, hogy modern korunkban egy merev nemiszerv sokkal bensőségesebb tartalommal bírhat, mint egy virágcsokor. Nincsen ezzel gond, ha felnőttek csinálják.

Sajnos azonban tizennyolc év alattiak is művelik a szextinget. (Lásd: Szabó Judit és Csapucha Bernadett A gyermekpornográfia tényállása a jogerős bírósági ítéletek tükrében című, az Ügyészségi szemlében (2020/2.) megjelent tanulmánya.)

Amikor a tizenhét éves Pistike csatolt fájlként saját nemiszervével lepi meg az ugyancsak tizenhétéves szíve választottját Valentin nap alkalmából, nincs is baj addig, amíg a kislány megnézi a felvételt, majd rögtön töröli. A baj akkor kezdődik, amikor elmenti magának, mert hi-hi-hi olyan édi/vicces/szexi/egzotikus/bunkó stb… Ekkor ugyanis a tizenhétéves kislány beleütközik egy nemi erkölcs elleni bűncselekménybe; a gyermekpornográfia bűntettébe.

A Btk. 204. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt megszerez vagy tart, bűntett miatt háromévig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A törvény nem tesz különbséget az elkövető életkora szerint, vagyis a példánkban szereplő tizenhét éves lány is büntetendő, függetlenül attól, hogy nem pedofil, csak saját korosztálya nemi szerve iránt érdeklődött. Ez a háromévig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettség csak addig tart, amíg a kislány a tizenhétéves Pistike nemiszervéről készült fotót meg nem osztja barátnőjével. (Hi-hi-hi, nézd, mit kaptam Valantin napra!) Ekkor ugyanis a cselekménye egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, mivel a gyermekpornográf felvételt másnak átadta.

Ha bíróságra kerül a dolog, valószínűleg fiatalkorúként nem kap szabadságvesztést Pistike nemiszerve miatt. A baj viszont az, hogy a törvény kötelező rendelkezése folytán el kell tiltani őt minden olyan foglalkozástól, amely gyerekkekkel kapcsolatos. A Btk. 52. §-ának (3) bekezdése szerint, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy (Pistike) sérelmére követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

Összefoglalva tehát, azt a tizenhétéves kislányt, aki elmentette vagy még tovább is küldte a tizenhétéves Pistike merev nemiszervéről küldött felvételt, örök életre el kell tiltani attól, hogy óvónő, tanitónő legyen, sőt, elméletileg saját gyerekét sem nevelheti majd. A törvény szerint a bíró nem mérlegelhet, az eltiltást kötelezően alkalmaznia kell. A foglalkozástól eltiltás élete végéig benne lesz az erkölcsi bizonyítványában, még akkor is, ha nem gyerekek nevelésével kapcsolatos állásra pályázik, hanem mondjuk kohómérnöknek. Élete végéig magyarázhatja minden munkáltatónak, hogy ő nem pedofil, csak tizenhétéves korában elmentette Pistike Valentin napi ajándékát…

Ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!

„Ginny! – hüledezett Mr Weasley. – Hát mindvégig a falnak beszéltem!? Hányszor mondtam neked, hogy ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!”

Igen valószínűtlen, hogy az ember megtalálja Voldemort nagyúr elvarázsolt naplóját, ahogy Ginny Weasley vagy Harry Potter tették a Titkok kamrájában. Annál könnyebben belefuthatunk az interneten olyan álnév mögé bújó figurába, aki nem az agyával, hanem alantas ösztöneivel gondolkodik. Nincs mese, erre fel kell készíteni a fiatalokat, még ha aggódó őskövületnek tartanak is, mert könnyen nagyobb bajba kerülhetnek, mint Ginny Weasley. Álljon itt az alábbi történet.

Jófej3: Figyu, szőrösödik már a cerkád?

Looser15: ???

Jófej3: Nmá! Csak azért kérdem, mert az enyém még nem volt bolyhos, amikor 15 voltam.

Looser15: Nincs hiba! Már 14-en erdő nőtt ott!

Jófej3: Qrva jó! Nekem 17-en is alig álldogált. Persze akkor még nem volt ennyi jó kép meztelen csajokról.

Looser15: Szívás! Nekem hetekig nem punnyad le. Néha má’ tök ciki tornaórán!

Jófej3: Most szívatsz, kis Toldi? Lőj már egy fotót a petrencésrúdról!

Looser15: Nmá!

Jófej3: A fejednek nem kell rajta lenni, csak kíváncsi vagyok, nem kamuzol-e.

Looser15: Elküldtem. Én nem kamuzom, baker!

Jófej3: Köszi, látom jól el vagy eresztve ott lent. Talizzunk, OKÉ?

Looser15: Nem lehet, tele vagyok angollal meg matekkal.

Jófej3: Durva! Melyik gimiben csapatod?

Losser15: A …. Gimnáziumban, hogy szabná meg magát a matektanár!

Jófej3: Figyelj, ha nem akarod, hogy a farkadról a képet elküldjem az osztálytársaidnak, akkor találkozol velem! Csak dumálunk, meg minden!

Nem könnyű tinédzsernek lenni, amikor korosztályunk véleményénél semmi sem fontosabb. Sajnos a példánkban szereplő fiatal is így volt ezzel, jobban félt a nevetségessé válástól az osztálytársai előtt, mint attól a személytől, aki csőbe húzta. Fölment a lakására, ahol szexuális erőszak áldozata lett. Nem nagy vigasz, hogy a pedofil gonosztevő tíz évet kapott (más bűncselekményeket is elkövetett).
A végrehajtandó börtönbüntetés nem teszi semmivé a történteket.

Kedves fiatal Barátom! Gondolj rólam, amit akarsz, de ne bízz meg senkiben az interneten, aki gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!

A kriminalisztika fő kérdései

Kezdő nyomozók gondolkodásába különféle kriminalisztikai órákon próbálják meg beleverni a szakma hét főkérdését: Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Ki? Kivel? Miért? A vicces az, bármilyen szimplának is tűnnek ezek a kérdések, mégis működnek a gyakorlatban. Ha egy nyomozás valamennyi fenti kérdésre tisztázta a választ, ez alapján már könnyen összeállítható az úgynevezett történeti tényállás, a többin meg eljogászkodnak az ügyészek és a bírók.

A kriminalisztika hét főkérdése működik akkor is, ha bűncselekmény áldozata lettünk, és azon gondolkodunk, mi kerüljön a feljelentésünkbe. Ha a feljelentésben írt tények a legjobb tudomásunk szerint tartalmazzák a kriminalisztika fő kérdéseire a választ, nem lőhetünk nagyon mellé, ráadásul a nyomozást is segítjük vele, hiszen a nyomozás rögtön a lényegre koncentrálhat, nem kell hosszadalmas kihallgatáson tisztázni, mi is történt valójában. Vegyünk egy példát!

Tisztelt Rendőrség! 2021. április 2. napján ismeretlen személy ellopta a pénztárcámat, benne 100.000 forint készpénzt, a személyi igazolványomat, a lakcímkártyát, a bérletszelvényemet. Reggel hét óra előtt tíz perccel szálltam fel a 999-es buszra a Kukutyin utcai megállóban, ekkor a tárcám még megvolt, hiszen a bérletem felmutattam a buszvezetőnek. A buszon utazott egy fiatalokból álló három fős társaság, vidáman lökdösődtek. Egyik alkalommal az egyiküket nekem lökték a többiek. Mással testi kontaktusba nem kerültem az utazás során. A Zabhegyező végállomáson pogácsát akartam venni, ekkor vettem észre, hogy nyitva van a táskám, és hiányzik belőle a tárcám. Visszamentem a buszhoz, de ott nem találtam meg a tárcámat. A tárca értéke körül-belül 10.000 forint volt. A buszon kamera működött, indítványozom a felvételek lefoglalását. Tisztelettel Feljelentő (személyi adatai és elérhetősége)

A fenti feljelentésben benne vannak a kriminalisztika főkérdéseire a válaszok. Kiderül belőle:

  • Mi történt.
  • Hol történt.
  • Mikor történt.
  • Valószínűleg hogyan történt.
  • Valószínűleg ki a tettes.
  • Kivel követte el a lopást.
  • Zsebtolvajlás esetén a miért kérdésre viszonylag evidens a válasz.

Alkalmazzuk bátran a kriminalisztika hét főkérdését akár a magánéletben is, ha tudni szeretnénk, hogyan tört el a kínai vázánk. 🙂

Kapcsolati tőkén vett belépő a pokolba

Össznépi magyar játék – amely könnyen vádlottak padjára juttathatja a sértettet is – a kit ismerünk a hatóságnál című társasjáték. Igen, tudom, feljelentést tettünk, és látszólag nem történik semmi.
A krimikedvelő sértett nézi az amerikai filmeken, ahogy akár két rendőr is dolgozik egy ügyön, halomra lövik a gonosztevőket, és még csak egy nyavalyás jelentést sem kell mellékelniük a hulla mellé, hagyják ott, ahova esett. Ehhez képest a mi ügyünkben nem történik semmi, nemhogy nem lőtték halomra a piszok feljelentettet, de még csak fel sem függeszti gyanús ügyködését. A magyar rendőrségen ugyanis nem két rendőrre jut egy ügy, hanem egy nyomozóra akár negyven eljárás is. Könnyű belátni, hogy ha a nyomozó minden munkanap elővesz egy ügyet, akkor kéthavonta jut ideje a miénkre. (Gyanítom, az átlag amerikai nyomozónak is több ügye van, mint amit a filmek mutatnak.)

Ilyenkor egy sértettnek könnyen átfut az agyán, hogy kell egy kapcsolat, ami meg tudja gyorsítani a folyamatokat. Vagy legalább rátekint néha az ügyre. Sok embert valósággal frusztrál, ha nem keres semmilyen urambátyám kapcsolatot, kifejezetten gondatlannak érzi magát saját ügyében.
Jól jön egy kis kapcsolati tőke, így előkerülnek a kapcsolati pénztárcák: lássuk, kinek is tettünk szívességet, akinek van rendőr ismerőse? A legjobb, ha a rendfokozata legalább ezredes, az már kevésbé érdekes, hogy vízirendész. És itt jön a bökkenő, amit célhoz kötöttségként szoktak emlegetni. Megtalált hatósági ismerősünk – legyen bár ezredes vagy tábornok – akkor nézhet bele bármilyen bűnügyi aktába, ha az a munkájához szükséges. Lefogadom, nincs a munkaköri leírásában, hogy minket tájékoztasson az ügy állásáról, vagy sürgesse az érdekünkben, még akkor sem, ha korábban szívességet tettünk Béla barátunknak, akinek jó ismerőse a vízirendész ezredes.
Ha szerzett ismerősünk nem elég erős ahhoz, hogy nemet mondjon nekünk, és jogosulatlanul belenéz az aktánkba, sőt, még tájékoztat is bennünket arról, kit tervez kihallgatni a hatóság, úgy minimálisan hivatali visszaélést követ el. Na és ki lesz a felbujtója? Igen, mi leszünk azok. Ráadásul, ha kellően távoli az előkapart hatósági kapcsolat, könnyen érezzük úgy, hogy Krisztus koporsóját sem ingyen őrizték, így előfordulhat, hogy a végén hivatali vesztegetésért nagyobb büntetést kapunk, mint az, akit eredetileg feljelentettünk.

Végezetül álljon itt egy elrettentő példa egy hivatásos sofőrről, aki az autópályán észlelte, hogy lefényképezték gyorshajtás miatt. Emberünk kétségbeesett, lázasan keresett egy rendőrt, akinek felajánlott százötvenezer forintot, hogy vetesse ki a rendszámát a fotóalbumból. Emberünk csodálkozott a legjobban, amikor megvádolták kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetéssel, és csak büntetlen előélete miatt úszta meg felfüggesztett szabadságvesztéssel. Emellett a bíróság vagyonelkobzást rendelt el a jogtalan előnyként felajánlott 150.000 forintra, így a kapcsolatkeresgélés emberünknek összesen öt évre felfüggesztett két év szabadságvesztésbe, 150.000 forint vagyonelkobzásba került. És most jön a poén, miután az ítéletet a bíróság gyorsított eljárásban (bíróság elé állítás keretében) hozta, így az ítélet bőven beelőzte a gyorshajtásért kiszabott bírságot, amely csak 30.000 forintra rúgott…

Lakásmaffia III.

amikor tényleg szervezett a bűnözés

Láttuk, vannak bérlők, akik szívesen eladják az általuk bérelt ingatlant. Nem szervezett bűnözők, csak gátlástalan emberek. Vannak, akik magányos öregekre szállnak rá, hogy eladják ingóságaikat, végső esetben az idős ember lakását is. Az ilyenek még gátlástalanabb emberek, de ők sem „szervezett bűnözők”. Van azonban egy elkövetői kör, amelyre méltán illik a lakásmaffia kifejezés. Ennek tagjai nem kívánják a bérelt ingatlant teljes egészében eladni, „megelégszenek” a foglalóval.

A módszer a következő. A banda felhajt néhány igazán jó helyen lévő ingatlant, azt kibéreli, majd rövid időn belül meghirdeti eladásra. Természetesen a hirdetési ár a piaci ár alatt van. Fölvesznek hoszteszeket is, akik a vevőjelölteknek profi ingatlanosként mutogatják a lakást. A hoszteszek a legtöbb esetben nem tudják, hogy csalásban vesznek részt, így jobban érvényesül a meggyőző képességük. A hoszteszeknek a megbízó a lelkére köti, hogy minden vevőjelöltnek sulykolni kell: a rendkívül kedvező ár azért van, mert a megszorult eladó minél hamarabb pénzhez akar jutni, vagyis az a vevő nyer, aki a legkorábban utalja a foglaló összegét a megadott számlaszámra.

Itt jön a kérdés: vajon a vevőjelölt a nyereség hiányát veszteségként éli-e meg, avagy a veszteség hiányát nyereségként. Ha az előbbi, akkor a reménybeli vevő gondolkodás nélkül utalja a „foglalót”, nehogy mások megelőzzék. Úgy gondolja, úgysem a teljes vételárról van szó, a papírmunka meg ráér később. Az ilyen vevőjelölt – ekkor eljárásjogi szempontból már hívhatjuk sértettnek – csodálkozik, amikor megtudja, hogy mégis megelőzték, mert már legalább öten elküldték a foglalót, de az eladók nem túl finnyásak, mert továbbra sem zárják le a lehetőséget mások előtt, hogy foglalót küldjenek nekik. Ha jól megy az üzlet, a sok foglalóból összeszedik akár a lakás árának másfélszeresét is. A foglalókat természetesen azonnal külföldi számlákra továbbítják, ahol a nyomozó hatóság virtuális bottal ütheti a pénz nyomát.

Az esetek többségében a sértettek elkerülhették volna az áldozattá válást, ha a legelemibb óvintézkedéseket megteszik. (Találkoztam olyan vevőjelölttel is, aki még csak a lakást sem nézte meg személyesen, a foglalót az internetre feltett képek alapján küldte el.) Először is, a foglaló fizetése ingatlan esetében írásbeli szerződéshez kötött. Ne engedjük, hogy siettessenek! Minden esetben forduljunk ügyvédhez! Az ügyvéd beszerezi az ingatlannyilvántartásból az ingatlan adatait, megállapítja, ki a tényleges tulajdonos, elkészíti az írásbeli szerződés tervezetét, amibe beleírja a foglalót is. Nagyon valószínű, hogy már az ügyvédünk kiszűri a csalást, és nem fogja engedni, hogy elutaljunk nagyobb összeget a csalóknak.

Mi magunk is tehetünk lépéseket. Például, ha már lakásnézőben vagyunk a házban, ne sajnáljuk az időt. Csengessünk be a szomszédokhoz, a közösképviselőhöz, mutatkozzunk be, mint leendő lakó, érdeklődjük a közösköltségről, a környékről. Jó esetben, már tőlük megtudjuk, hogy a tulajdonosnak esze ágában nincs a lakást árulni, csak bérbe adta. A kis nyomozati munka – higgyék el – jobban megtérül, mint futni a pénzük után.

Lakásmaffia II.

Néha a múlt ködéből előkerülnek olyan ismerősök, akikről egyáltalán nem tudom felidézni azt sem, hogy valaha telefonszámot cseréltünk. Egy ilyen ismerősöm az a szimpatikus biológus kutató, akivel emlékeim szerint hosszú, intellektuális értekezést folytattunk kutatási témájáról. Ő hosszan, intellektuálisan értekezett, én hosszan, intellektuálisan hallgattam.

  • Szia! Nem Zavarlak?
  • Szia! Parancsolj!
  • Rövid jogi tanácsot szeretnék tőled.

A rövid jogi tanács kifejezésre minden jogász gyomra összeugrik. Egy jogi tanács ugyanis éppolyan hosszú, mint amilyenre szükség van. Az emberek egy része rövid jogi tanács alatt saját igazát akarja visszahallani, és hajlamos csak azokat a tényeket közölni, amelyek kedvezőek számukra. Ha pedig rosszul sülnek el a dolgok, akkor a tanácsadó a hülye.

  • Hallgatlak!
  • Házvásárlásban vagyok éppen. Vidéken találtam egy szuper kis házat, ráadásul nagyon kedvező áron. Látszik, hogy komolyan el akarják adni.
  • Gratulálok! Gondolom a szépséghiba valamilyen jogi jellegű.
  • Hát ez az! A ház egy öregemberé. Amikor fent voltam megnézni, egy fiatal pár is ott volt. A genomjuk a lehető legeltérőbb volt az öregtől, ha érted, mire gondolok.
  • Igen, nem rokonok.
  • Bizony nem. A fiatalemberrel tárgyaltam a ház eladásáról. Próbáltam az öreget is bevonni, de egy értelmes mondata nem volt, csak vigyorgott. A nő ott illegette magát, és időnként töltött neki egy kis bort.
  • Rendes tőled, hogy szólsz. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a fiatalok akarják eladni az öreg házát. Vannak bűnözői körök, akik rászállnak a magányos öregekre, egy kis segítség, egy kis sejtetés, egy kis itatás, egy-két hónap és az öreg belemegy, hogy eladja a házat.
  • Szerintem is erről van szó.
  • Ha mondod a címet, megkeresem az illetékes kapitányságot, ők majd kezükbe veszik a dolgot. Kevés ilyen rendes ember van.
  • Hát… Várj egy picit! Én azért hívtalak, mert szeretném tudni, hogy van-e olyan módszer, amellyel megtarthatom a házat!
  • Hogyne volna! Tisztáztátok már, hogy a vételárban benne van-e az öreg eltakarítása? Például felajánlhatnád, hogy a gödröt te ásod ki. Gödröt ásni, azt senki nem szeret.
  • Most miért vagy ilyen velem?
  • Rövid jogi tanácsot kértél, nem? Szerinted, mi történik az öreggel, miután megveszed a feje fölül a házát? A szimpatikus fiatalok vesznek neki egy kisebbet? Kizárt! A legvalószínűbb, hogy megölik. Esetleg elszállítják egy tanya fészerébe, ami ugyanaz, csak lassabb. Ha hosszabban él, akkor előfordulhat, hogy valaki ráakad, az igazságügyi elmeorvosszakértő pedig kimondja, hogy nem volt beszámítható már akkor sem, amikor eladta neked a házat. Akkor pedig ugrott a házad. Egy hullát viszont az igazságügyi elmeorvosszakértő a tudomány mai állása mellett nem tud megvizsgálni.
  • Felháborító, hogy ilyet feltételezel rólam! A viszontlátásra!

Lakásmaffia I.

avagy bérlőből lesz a legjobb eladó

Lakásmaffia. Nem szeretem a kifejezést, mert félreviszi a gondolkodást erről a létező jelenségről. A maffiáról az embernek könnyen a Keresztapa című film jut eszébe Don Corleonéval, a családdal, némi romantikus felhanggal. Ezzel szemben a lakásmaffiánál nincsen nagyhatalmú, politikai kapcsolatokat kereső Don. Ami van helyette, az néhány gazember, akik belekalkulálják, hogy előbb vagy utóbb lebuknak. Addig viszont szeretnének nagyon jól élni. Mások pénzéből. És van egy-egy lepukkant ügyvéd, aki nem teljesíti a kötelességét, némi készpénzért szemet huny afelett, hogy az eladó nem is a tulajdonos.

Hadd mondjak el egy történetet. Emberünk (gazemberünk) bérelt jó pénzért egy családi házat bútorozottan. Egy darabig fizette a bérleti díjat, majd szólt a tulajdonosnak, hogy az egyik helyiséget saját maga szeretné bebútorozni. A tulajdonos megjelent a háznál egy teherautóval, és felpakolta rá a nappali bútorait. A szomszédok látták a tulajt, vidáman integettek neki, tudták, hogy minden rendben van. A tulaj azt már nem látta, hogy miután elhajtott a teherautóval, újabb teherautók jelentek meg, és felpakolták rá a ház valamennyi bútorát. A szomszédok is úgy voltak vele, biztos a tulajdonos tudtával történik minden, hiszen reggel őt magát is látták. Íme, itt volt a ház, szépen kiürítve, eladásra készen. Már csak meg kellett hirdetni. Az árat a piaci ár alatt határozta meg, de nem feltűnően alacsonyan, nem akarta, hogy gyanús legyen. A ház a kiürítésétől számított néhány napon belül elkelt. És igen, kellett egy ügyvéd is. A vevő még örült is neki, hogy a ház vételárának kiizzadása mellett az ügyvédet nem neki kellett fizetni, mert a korrekt eladó felajánlotta, hogy a családi barát ügyvéddel majd ő elszámol.

Mi történt ezután? Gazemberünk a könnyen jött pénzt hamar elszórta: luxusautót bérelt, luxusnyaralásra fizetett be Dubaiba. A lényeg, nem tett félre a csalásból származó összegből nyugdíjas éveire. Mire elkapták, a pénznek már csak az emléke maradt nála. Ezzel szemben a két megtévesztett – a tulajdonos, illetve a vevő – gyilkos harcba kezdtek egymással a házért.

A jogi helyzet viszonylag egyszerűnek tűnik, a csalás nem minősül tulajdonszerzési jogcímnek, még akkor sem, ha a vevő a becsapott fél. Vagyis a ház tulajdonjogát vissza kell írni az eredeti tulajdonos nevére. Ezzel szemben a vevő kártérítési igénnyel léphet fel a csalóval szemben. Az ügyvéd megesküszik mindenre, hogy őt is becsapták, mert a csaló kísértetiesen hasonlított az eladóra, ellenőrizte a népességnyilvántartásban, a papírjai is rendben voltak, bár ő igazán nem okmányszakértő.

Ha a tulajdonos a földhivataltól megkapja a határozatot az átjegyzésről, fél éve van a visszajegyzés iránt intézkedni, vagyis perelni. Ha a tulajdonos nem kap határozatot, és három évig nem is intézkedik aziránt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban visszajegyezzék a tulajdonjogát (vagyis nem perel), akkor pestiesen szólva, rápacsált, ugyanis a jóhiszemű vevő jogait is védi a törvény.

Nem egy és nem két esetet láttam, ahol a két ártatlan személy gyűlöletbe hajló és évekig tartó pereskedést folytatott, miközben a csaló már rég szabadult.

Kedves Vevő!

  • Légy szíves, ne spórolj az ügyvéden! A vevőé a nagyobb kockázat, így ragaszkodj ahhoz, hogy saját ügyvéd járjon el ingatlan vásárláskor.
  • Ragaszkodj ahhoz, hogy az eladó bemutasson a szomszédoknak. Ha az eladó igazából egy bérlő, akkor a mutatvány itt megbukik!

Kedves Bérbeadó!

  • Nincs mese, az ingatlannyilvántartásban évente meg kell győződni arról, nem adták-e el a kis kalyibánkat!

Bűn + előzési program

avagy a cél nem mindig szentesíti az eszközt

Olvasói levélből:

Tisztelt Büntetőjogész! Tíz éve rendszeres olvasója vagyok a hetilapjuknak, vagy micsudának. Lájkolom a lábuk nyomát is, annyi hasznos információt szereztem belőle. De csak kimondom – ha megsértődnek is – jobb a bűnbeelőzés, mint bűnben és mocsokban élni. A feleségem szerint paranormális skizofrén vagyok, vagy micsuda, de én ismerem a mondást: ha tudom, hogy hanyatt fogok esni, akkor jobb félni, mint megijedni! Belőlem nem lesz áldozat! Tavaly kiadtuk a tetőteret egy fiatal párnak, hát két hónapja nem kapnak egy levelet a rendőrségtől? Átvettem helyettük, szépen felgőzöltem, elolvastam, majd visszaragasztottam. Tanúkénti idézés volt! Milyen emberekkel osztom meg a hajlékom, akiknek rendőrségi ügyük van! Fogtam a pótkulcsot, bekameráztam a lakásukat, már csak megvédem a családom bűnbeelőzési célból! Persze ismerem az illemet, én is járok illemhelyre, a mosdóba csak mikrofont szereltem. Rendes embernek nincs takargatnivalója! (Kevesen tudják: csak három napig szabad őrizgetni a felvételeket emberiségi jogi szempontból.)

Vagy vegyük a munkahelyem, ahol fontos bízni a kollégákban! A főnök nemrég felvett egy muksót. No, szóltam is a rendőr sógornak; priorálja csak le gyorsan erkölcsileg a priuszát, mert olyan a feje az ipsének, hogy tíz évet szabnék ki csak felismerésre bemutatás alapján. Hát nem büntetlen volt a szentem! Na, de az apja! Az három évet ült börtönbe! És nem adócsalásért! Mert az gondtalan cselekmény! Hanem kőkemény sikkasztásért! Hálás is volt a főnök úr, még aznap kirúgta az ürgét!

Ha már itt tartunk, vegyük az új szomszédokat! Két hónapja laknak itt, de még be sem hívtak! Tuti, valamiben sántikálnak! Bűnbeelőzés! Rájuk hívtam a rendőrséget névtelenül, hogy mariskát termeszt ismeretlen tettes a kert végében. (Maguktól tudom, nem szabad néven nevezni a szomszédot, mert az hamis vádaskodás.) Nem találtak semmit, mert a kutya csak kábítószerre morog. Én persze nem veszem be a modern elméleteket, hogy ártatlanság félelme, meg Lombroso! Tuti, sárosak! Fontos tudni: a jövő héten ne újra a rendőrséget hívd bűnbeleőzésből, mert úgyse jönnek ki ilyen gyakran, hanem a katasztrófavédelmet, hogy tűzveszélyes anyagot tárolnak a sufniban. A következő héten jöhet a NÉBIH az illegális vágóhíddal, előbb-utóbb csak igazam lesz, és találnak valamit.

De itt a teázó a kocsma helyén! Forogna az öreg a sírjában, ha tudná, mit tett a lánya! Már az gyanús volt, amikor a parkolóban teraszt építettek. Na, mondom, hogy járom meg az utat kocsi nélkül ebédszünetben a kocsmáig meg vissza? Vagy álljak föl a járdára?! Törvénytisztelő ember nem tesz ilyet! De amikor az egyetlen sör, amit a teázóban mérnek a chilis-csokis cseresznyés csoda kézműves sör lett, vagy micsuda, egyből leesett, hogy ez nem is italmérés, hanem pénzmosoda! Na, mondom, nálunk a pénzmosónők korán halnak! Névtelen bejelentést tettem a rendőrségen, hogy valaki bombát helyezett el a budiban! Ha kell, minden héten bejelentem! Kedves Büntetőjogész! Csikarjon már ki nekem egy személyes találkozót azzal a drága Polt úrral, mert ő az egész országban el tudná terjeszteni az én bűnbeelőzési módszereimet, és akkor nem lesz neki több munkája! Most mennem kell, pedig vannak még ötleteim. Szmájli a fejükre!

Kedves Olvasó! Bűnmegelőzési programját felülvizsgálatra ajánlom!

Aki más levelét felbontja, elzárással büntetendő.

Aki személyes adat, magántitok jogosulatlan megismerése céljából más lakásában technikai eszközöket helyez el, és titokban megfigyeli, rögzíti a történteket, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az a hivatalos személy (és nem hivatalos személy felbujtója is), aki más bűnügyi személyes adatait jogosulatlanul lekéri azért, hogy az új munkatársat „ellenőrizze”, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aki a rendőrségen büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki a katasztrófavédelemnél, NÉBIH-nél ok nélkül hatósági eljárást kezdeményez, elzárással büntetendő.

Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít (például nemlétező bombáról), hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

További ötleteit kérem, közölje egy ügyvéddel bűnmegelőzési célból. Üdvözlettel: Büntetőjogész

Elengedési zavarok

Avagy miért nem tudunk elköteleződni az elengedés mellett?

Ha a sértetté válást betegséghez hasonlítjuk, látnunk kell, ahogy a gyógyulás esélyét is javítja, ha minél előbb orvoshoz fordulunk, úgy bűncselekmény áldozataként sem mindegy, mikor jutunk el a hatóságokhoz. Orvosi körökben gyakran emlegetik a betegségbelátás fogalmát, vagyis azt a pontot, amikor a páciens felismeri, hogy beteg, és tenni kellene valamit a betegség ellen. Számtalan bűncselekménynél találkoztam hasonlóval. A sértettek rendszerint beszámoltak olyan pillanatról, amikor érezni kezdték, valami nem stimmel, valami gyanús lett, mégsem tettek semmit. Nem vitatom, sok esetben ekkor már késő volt, a kár bekövetkezett. Előfordult, hogy „betegségbelátáskor” még le lehetett volna foglalni a kicsalt pénzt az elkövetőtől, több esetben a „betegségbelátás” csak abban segített volna, hogy más ne károsodjon, vagyis az elkövető inkább előbb, mint utóbb kerüljön a rács mögé. Akadtak azonban rejtélyes esetek is: a sértett érezte bőrén a bűncselekmény klinikai tüneteit, de ahelyett, hogy feljelentést tett volna, további összegeket adott az elkövetőnek. Könnyű lenne elintézni azzal, hogy az illető hülye volt, de…

Kimmel admirális az amerikai csendes-óceáni flotta főparancsnoka sem volt hülye, mégis éppen Short tábornokkal golfozott, amikor a japánok lecsaptak Pearl Harbor-ra. Állítólag Kimmel egészen pontosan tudta; idő kérdése a japán támadás, ahogy azt is tudta, hogy az amerikai flotta nem áll még készen erre. Ezek alapján kidolgozott egy éves tervet a felkészülésre, vagyis arra, hogy egy év múlva egyenlő félként léphetnek fel Japánnal szemben. Vezérkarával annyira elköteleződött a terv mellett, hogy minden, a korábbi támadás lehetőségére utaló egyértelmű bizonyítékot hárítottak. Vezetéselméleti szakemberek azóta is elemzik az esetet, mikor köteleződik el az ember olyan szinten egy döntés mellett, amikor a legnyilvánvalóbb baljós jelek mellett sem képes visszalépni.

Amikor a csalók extraprofitot ígérnek, egymillió forint befektetéssel féléven belül kétszázezer forint kamattal, akkor még felmerül a kérdés, miért nem teszik ugyanezt a nagy bankok. (Tudja uram, azok mind tolvajok, zsebre teszik a hozamot, nem az ügyfél a fontos nekik.) Amikor félév múlva ki szeretnénk venni a pénzünk, és a „bróker” sugárzó arccal közli, hogy nem is kétszázezret fialt, hanem kétszázhuszonötezret írtak jóvá a számlánkon, (Tudja uram, most szárnyal a kuala lumpuri tőzsde, ezért a kamatprémium volumene differenciáltan diszlokál az arbitrázzsal. Sajnos az állam így is leszed belőle ötszázalék illetéket.) akkor a pénzt nem kivesszük, hanem rakunk még hozzá 750.000 Ft-ot, hogy „kerek legyen”. Amikor rokonainknak is ajánljuk a befektetési lehetőséget, valószínűleg akkor jön el az az elköteleződés, ahonnan már nem könnyű visszalépni, még akkor sem, amikor Juliska nénénknek nem engedték felvenni a pénzét informatikai zavarokra hivatkozva. És könnyen eljön az idő, amikor azért nem jutunk a pénzünkhöz, mert az irigy állam őrizetbe vette a brókereket, mert tönkre akarta tenni a jólműködő céget, és nem is ők károsítottak meg minket, hanem a rendőrség, és nem is a betett tízmillió forint a kárunk, hanem az a negyvenmillió, amit a számlánkon jóváírtak két év alatt az álbrókerek.

karikatúra - osztalék

Sok sértett számolt be arról, azért nem fordult ügyvédhez, szakértőhöz, rendőrséghez, mert attól tartott, nem jut hozzá a pénzéhez. Ellentmondásosnak tűnik: fizetni egy csalónak további összegeket, nehogy kárt szenvedjünk? Nem vagyok pszichológus, mégis hiszek benne, minél nagyobb döntést hozunk, annál hajlamosabbak vagyunk elköteleződni mellette. Amikor autót akartam venni, és két autó mellett hezitáltam, s miután megvásároltam az egyiket, hirtelen minden érv a megszerzett autó mellett kezdett szólni, nem is értettem, miért gondolkoztam annyit a másikon.

Elég azt tudni, hogy az elengedési zavar létező jelenség, ha valami gyanúsnak tűnik, akkor kérdezzünk meg először egy olyan kívülállót, akinek józan eszében megbízunk (ha szakértelemmel is rendelkezik, az hab a tortán.). Ha szerinte is gyanús, hamar forduljunk a hatósághoz. Akkor talán nem járunk úgy, mint az alábbi történet szereplője:

Az egyébként jól szituált (nem hülye) sértettet rávette egy csaló, hogy fektessen be egy telekbe, amelyre a csaló hatlakásos társasházat fog felhúzni a sértett pénzéből. Csaló barátunk perfektül beszélt ingatlanbizniszül, meggyőzte a sértettet, hogy egy lakás árából három lakáshoz jut, míg ő maga a telke árából szintén három lakáshoz jut, vagyis mindketten jól járnak. A csalót nem zavarta, hogy a telek nem az övé, sajnos, a sértettet sem, így fizetett. A csaló persze elverte a pénzt, majd börtönbe került, ez benne volt a pakliban. Szabadulása után véletlenül összefutott a sértettel az utcán, a sértett rögtön rátámadt, hogy tehette tönkre őt. A csaló elsírta magát, hogy a sértett ne beszéljen így, csak a pénzét vesztette el, ő bezzeg ült négy évet, mert őt is becsapta a telektulajdonos, de ha a sértett most fizet neki kétmilliót, akkor vissza fogja szerezni az elcsalt pénzt.

Önök szerint fizetett-e a sértett újabb kétmilliót a csalónak? (Költői kérdés volt.)

Mondjam írásban, vagy mutassam szóban?

Hogyan célszerű feljelentést tenni

Kedves Büntetőjogész, mondd meg nekem: írásban vagy szóban kell-e feljelentést tenni?

A büntetőeljárásról szóló törvény nem határoz meg formai kötöttségeket a feljelentés megtételéhez. Feljelentést lehet tenni írásban és szóban is. Írásbeli feljelentésnél szóba jöhet postai út, elektronikus mód, de egyszerűen bedobhatom a feljelentést rendőrségi vagy ügyészségi postaládába. Szóbeli feljelentést lehet tenni telefonon, de akár a rendőrségen, ügyészségen jegyzőkönyvbe mondva.

Van egy kedves szomszédom, aki rendőr. Szoktam is kérdezgetni tőle, mi marad az őrmesterből, ha egy cápa leharapja a lábát? … Törzsőrmester. Majd átugrok hozzá este, és egy pofa sör mellett megteszem nála a feljelentést.

Na, ezt nem tanácsolnám. A Be. 377. §-ának (1) bekezdése szerint feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni. A szomszéd lakása nem rendőrség, akkor sem, ha rendőr lakik benne. Vannak persze kivételes esetek, amikor a szolgálaton kívül lévő rendőr is intézkedhet. A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van. A hangsúly a halaszthatatlan eseten van. Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe rendőr ismerősünket szívességkérésekkel.

Jó, akkor megkérem, legalább szóljon oda a kapitányságra, hogy vegyenek előre, mert nincs időm kivárni a sort.

Ha nincs időd kivárni, amíg a kapitányságon felveszik a feljelentésed, azt tanácsolnám, inkább írásban tedd meg, amikor időd engedi.

Karikatúra: forró nyomon

Most már mindegy, tegnap este raboltak ki a nyílt utcán!

Ebben az esetben mégsem ajánlom az írásos formát. A nyomozó hatóság a feljelentés megérkezésétől számított három munkanapon belül vizsgálja meg, hogy az ügyben el kell-e rendelni a nyomozást. Az adatvédelmi szabályok szerint a biztonsági kamerák felvételeit hetvenkét óráig őrzik. Könnyen előfordulhat, mire a feljelentés postai úton megérkezik a rendőrségre, ott iktatják, kiszignálják és három munkanapon belül elrendelik a nyomozást, addigra a kamerák felvételei törlődnek. Ma már a legtöbb úton van valami biztonsági kamera, amely rögzíthette a menekülő rablót…  

Szóval, akkor jártam volna el helyesen, ha telefonon hívom a rendőröket még tegnap este?

Súlyos bűncselekménynél – amilyen a rablás is – célszerű a 112-t hívni, és akár a helyszínen megvárni a rendőröket. „Forró nyomon” ugyanis számtalan olyan halaszthatatlan nyomozati cselekményt el tudnak végezni a rendőrök, ami előre viszi az ügyet.

Akkor hülyeség írásban feljelentést tenni bármilyen ügyben is…

Nem feltétlenül. Vegyük azt az esetet, amikor rádöbbenünk, hogy a múltban megtévesztettek bennünket, csalás vagy valamilyen gazdasági bűncselekmény áldozatává váltunk, amelynek eredményét most ismertük föl. Ebben az esetben hiába is hívnánk a 112-t, egyrészt nehéz lenne telefonon összeszedetten előadni egy csődbűntettet, másrészt az okirati bizonyítékokat is célszerű csatolni, harmadrészt amúgy is azt fogják tanácsolni, tegyünk írásban feljelentést. Ilyenkor azt ajánlom, üljünk le nyugodt körülmények között otthon, szedjük össze papírjainkat, emlékezzünk vissza, ki mit ígért vagy mondott nekünk, ehhez képest mit teljesített. Írjunk le nyugodtan mindent, olvassuk át többször is, készítsünk fénymásolatot az okiratainkról, és a másolatot csatoljuk a feljelentéshez. Ha kell, vegyünk igénybe ügyvédi segítséget. Egy átgondolt, alapos írásbeli feljelentés jelentősen gyorsíthat egy nyomozást.

Na, jó, ha azt mondod, nem késő még, bemegyek a rendőrségre feljelentést tenni a rablás miatt. Hátha megvannak még azok a nyomorult felvételek, de azt megmondom, belém tetted az ideget rendesen.

Erre adok egy jótanácsot. A Be. 377. §-ának (3) bekezdése szerint a személyesen tett feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve, ha ez az eljárás érdekeit sérti. Ha ez megnyugtat, vidd magaddal a feleséged a rendőrségre…

Meg akarsz ölni? Az asszonynak azt mondtam, munkából hazafelé raboltak ki. Ha megtudja, hogy a kocsma előtt… Pfú, milyen igazad van, inkább ne szerezzenek be semmilyen utcai felvételt! Te egy zseni vagy!

Feljelent és magánvádaskodás

ahogy Törög Szultán írná

Tisztelt Nemzett Nyomózo Iroda (röviden Tisztelt Nyomi!)!

Önnök tuggyák jól, hogy tisztes(segges)séges ember vatyok, aki kajakra lehuzótt tizévet baracskán ártatlanul, és sohasem nyomot fől egyetlen bűntársamat se nem! Nadehátazértmármégiscsakna! A lallika kirabót engem, de pacekba! Ami sokk, az sokk! Tuggyák, a fütykös lalli! Evette az ősi családi ékszart, amitt még nagyfater lopott annakidejében! Addigvert a rohadék (a lalli, nem a nagyfater), amig galyra mentem, többszőrös viszaesső lettem a bárpultra esstem visza többszőr a kócsmában, ahányszorcsak fejen ütött. Aztán még úgrát is a fejimen, adíg ütőtte a vesémat, amig le nem szakatt a lépem. Az orvosi gazgató monta is, hogy mán nem élek, csakmég nem hóttam meg, mert a külsérelem belül ért! A verés azét nemláccik kívülröl semi, mert belülrő vérzek! Vérzik a szivem, és nem tugyák elálítani a nagy dobogás miat.

Tisztelt Nyomi hatóság! Kérem, hogy lallinak ne a fejit tessék ütni, mer akkór elfelejti hová ástta a fukszott! Indít ványozom, hogy gyomrozák meg bátran, akor mindent elmónd! Én törvénytisztellő ember vatyok, nem is bántotam lallikát, merttudom, hogyaz a nyomi hatóság dóga! Nem vatyok egy boszúálló, de ő követte el a Kenedi gyilkoságot is! Eztet nem azér mondóm, hogy bemárcsam, csak siesenek őt megkutatni házban, mert a végin gyósan elaggya a félve örzőtt családi ékszarom, és akor nem túdom megadni belőle a tartózásom a dezsőkének.

Tisztelt Nyomi hatóság! Tudomén, hogy arnybúl van a szivük gyökerig, deha házasulnának csakhozzám fórduljanak gyűrűér.

Tíz telettel: Törög Szultán

Nos, ha túlzásnak tűnik is, de aki bűnügyekkel foglalkozik, olvas néha ehhez hasonlót. Egy ilyen ügyben a nyomozó hatóság bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította a feljelentést, egy másik ügyben viszont indult nyomozás, és „Lalikánál” meg is találták a feljelentő „ősi” ékszerét.

Akkor nyilván hibázott a nyomozó hatóság, amikor az első esetben elutasította a feljelentést, nem? Nem. Az az igazság, hogy míg a gyanúsított akár hazudhat is, a feljelentőnek, a sértettnek mindig csak az igazat szabad állítania.

Tudom én, hogy a nyomozó hatóság nagyobb erőkkel nyomoz egy rablás esetén, mintha csak lopás vétsége a feljelentés tárgya. De ha nem raboltak ki, „csak” megloptak, akkor sem állíthatom, hogy rablás történt, ha úgy gondolom, hogy egy „kis” lopásnál soha nem lesz meg a tettes. Ha egy pofont kaptam, azt nem nagyíthatom fel emberölés kísérletéig, még ha ez jobban megmozgatná is a rendőrség fantáziáját. Nem tupírozhatom fel a cselekményt, ha nagyon dühös vagyok az elkövetőre, amiért engem, sőt, ENGEM mert megkárosítani!

Gondoljunk arra, hogy a nyomozó hatóság látott már néhány bűncselekményt, és nem a meggyőző képességünkön múlik, elhiszi-e, hogy valakinek a fején ugráltak, miközben nincs látható nyoma. Higgyük el, nagyon kínos, amikor az elkövető pénzbüntetést kap lopásért, a sértett pedig szabadságvesztést hamis tanúzásért egy másik eljárásban.

Derült égből végrehajtás avagy új csalási forma kezd elterjedni

  • Jó napot kívánok! A Malafide Önálló Bírósági Végrehajtó Irodából beszélek.
  • Jó napot kívánok!
  • Dr. Malafide János végrehajtó vagyok. Kivel beszélek?
  • Törődömné Kredulusz Margit vagyok…
  • Nem tetszett befizetni a közműszámlát, és most végrehajtás van folyamatban.
  • Az lehetetlen, tetszik tudni, a számlákat a férjem szokta… Nem is tudom, mostanában olyan feledékeny alelkem… Leugrott a közértbe, ha fél óra múlva…
  • Hivatalos végrehajtási eljárásról van szó. Először is ellenőriznem kell, kivel beszélek!
  • Hát velem, Törődömné Kredulusz Margittal…
  • Jó, jó, de az anyja nevét és a lakcímet is kérném!
  • Jaj, Istenem! Mi is kell? Ja, az édesanyámat Csöröge Margitnak hívták, ő utána kereszteltek Margitnak. A lakcímem pedig Budapest, XIV. kerület, Aszteroida köz 90. X. emelet 107-es ajtó.
  • Pontosan. Nincs itt tévedés, ezen a címen van a közműtartozás, még hozzá, egy pillanat… lapozok, 37.000 Ft elmaradás, plusz 13.000 Ft késedelmi kamat, plusz 20.000 Ft végrehajtási díj, valamint 5.000 Ft illeték. Az annyi… mint… 75.000 Ft kereken.
  • Jaj, Istenem, az én drága Bélám, egyszer a fejét is…
  • Jó, jó. Itt van előttem a 17. számú ingatlanárverési hirdetményi űrlap…
  • Ár-vere-zés? Édes Istenem, na, jöjjön haza az a disznó! Várjunk csak, hogyhogy árverezés? Mit akarnak árverezni? Nem is kaptunk semmit!
  • Háromszor jártunk maguknál. Senki nem nyitott ajtót…
  • Tudja, kedveském, gyakran megyünk piacra, meg a boltokba. Kisnyugdíjasok vagyunk, meg kell fogni a pénzt, mindent ott veszünk, ahol a legolcsóbb.
  • Jó, jó, de attól a számlákat be kéne fizetni. A lényeg, hogy hivatalosan meghirdetjük a lakásukat árverésre.
  • Jaj, Istenem, mindjárt elájulok. Nem kaphatnék egy kis haladékot?
  • Itt van előttem a végrehajtási lap, minket is ellenőriz a bíróság. Ha nem indítom el még ma, én kerülök bajba. Szóval, egyórán belül küldök valakit a lakásukra, ha megvan a pénz, akkor leállítom, ha nincs, akkor…
  • Ó, Istenkém! Meglesz a pénz, csak ne árverezzék el a lakást! Egy élet munkája! Szólok a vejemnek, és hozza a pénzt. Olyan rendes fiú, a BRFK-n most léptették elő századossá… Hé, fiatalember! Most meg miért csapta le a telefont? Jaj, Istenkém, pedig olyan rendes embernek tűnt.

Most, amikor végre szűkösebb idők járnak az „unokázós csalókra”, az elkövetők módszert váltottak. Az unokán kívül mi az, amivel egy idős emberre a legjobban rá lehet ijeszteni? Azzal, hogy elveszíti a lakását, idős korára az utcára kerül. Ezt használják ki lelkiismeretlen csalók, akik bírósági végrehajtónak adják ki magukat, és így próbálnak megkárosítani idős (és kevésbé idős embereket).

Ehhez nem kell más, mint határozott telefonos fellépés, utalgatás valamilyen számlatartozásra (jut eszembe, befizettem a januári villanyszámlámat?), valamint az, hogy az emberek általában bíznak a hatóságokban. Ha megnézzük a fenti beszélgetést, láthatjuk, hogy a sértett maga közölte a címét az álvégrehajtóval. Mi szüksége volt a csalónak a sértett anyja nevére? Semmi, illetve annyi, hogy megszoktuk, hogy a hatóságokat általában érdekli az anyukánk neve, tehát ő is megkérdezte.

Egy végrehajtási eljárás soha nem jön jól, legkevésbé, ha „derült égből” jön. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályozza a végrehajtás menetét. (Bárki ingyen hozzáférhet a Nemzeti Jogszabálytárban.) Jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé a végrehajtási eljárás elemzését, de higgyék el, egyetlen végrehajtási eljárás sem jöhet derült égből, azt megelőzi valamilyen másik eljárás (bírósági, közjegyzői stb…), amelyről minden adós értesül.

Készítsük fel idős szüleinket, nagyszüleinket az ilyen csalásokra. Nagyon jól jöhet egy légből kapott rendőr hozzátartozóra való hivatkozás. Egy igazi végrehajtót ez nem riaszt vissza, de az álvégrehajtók nem szívesen mennek házhoz egy rendőrhöz a pénzért…

JÖN: Feljelent és magánvádaskodás

Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség?

A fenti, részben közgazdasági kérdésen először a gagyizós bűncselekmények kapcsán töprengtem el. Aki a „nyereség-e az elmaradt veszteség” kérdésre előszeretettel igennel válaszol, vélhetőleg kevesebb alkalommal válik sértetté, mint aki veszteségként éli meg az elmaradt nyereséget.

Hogy is működik a gagyizás? Van ember, aki ne tudná? A sértettet az utcán félrevonja egy tisztességtelenségben megőszült öregasszony, felmutat egy csillogó gyűrűt, ami állítólag ősi családi ékszer, és a sértett életére megesküszik, hogy aranyból van. Itt egy ókori görög drámákat felülmúló sorstragédia következik halálos betegségekről, ádáz végrehajtókról, éhhalálról, árulásról, válásról, minél hihetetlenebb, annál hitelesebb. Végül jön a nagy áruházláncokat megszégyenítő akció: félárral, negyedárral a készlet erejéig: ami mindösszesen egy gyűrű (és szükség esetén megesküszik, hogy a Gyűrűk urából való). Régi bűnügyi akták tanúsága szerint számtalan ember dőlt be a trükknek, és többezer forintot adtak ki egy filléres gagyi rézgyűrűért. (Vélhetően ma is akadnak, akiket be lehet így csapni, de a csalás bűncselekmény értékhatárának 50 ezer forintra emelése a gagyizást a szabálysértések világába száműzte.)

Nyomozati iratokat olvasgatva, gyakran maga a sértett is beismerte; sejtette, hogy ennyi pénzért a gyűrű nem lehet aranyból. (A sors fintoraként, ha mégis aranyból volt a gyűrű, emberünket nem sértettként, hanem gyanúsítottként hallgatták ki orgazdaság miatt.) Ha sejtette, hogy hamis, miért vette meg mégis? Miért adott ki tizenötezer forintot egy százforintos gyűrűért? Mert a kisördög a részletekben van elrejtve, de nem alszik, és folyton sugdos az ember fülébe, pedig kilóg a patája; MI VAN AKKOR, HA MÉGIS IGAZI A GYŰRŰ?

Sértetti tanúvallomás szerint nem volt ideje gondolkozni, ezért arra gondolt, mi van, ha az a gyűrű tényleg Mária Terézia kori ékszer? Hisz annyi mindent lehet olvasni padláson talált öreg vázákról, amikről kiderül, hogy Ming korabeliek? Ha a gyűrű 50 nezer forintot ér, akkor elveszítünk 35 ezer forintot, míg ha a gyűrű rézből van, akkor csak 15 ezer forintot veszítünk. Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? S mert 15 ezret vesztettünk 50 ezer helyett, így megválaszolva a kérdést, már nem is vagyunk akkora hülyék! Sajnos a padláson talált vázák a legritkább esetben Ming korabeliek, leginkább pingpong korabeliek, de olyan jó hinni a mesékben, amik manapság már az internetre költöztek.

Az alvilágban képzett emberek furamód kiváló marketingszakemberek. A sikeres eladás kulcsa a vissza nem térő alkalom (értsd: ne hagyd a másikat gondolkodni) és veszteség érzésének felkeltése (értsd: ha te nem viszed el, a következő szerencsés fickó fogja).

A vicc az, hogy még csak bűncselekmény sem kell ahhoz, hogy becsapva érezzük magunkat. Ki ne vett volna áruházak előterében „startup” cipőápoló viaszt az áruházi cipőkrém másfélszereséért, vagy ki ne szállt volna be olyan üdülési jogba, amelynek a végén rájött, hogy a szálloda fenntartási költségének viselését vásárolta meg befektetés gyanánt?

KRIMINÁL DO

(fehéröves fokozat)

Eresszük le csípőnket egy padra, szívjuk be öt másodpercig a levegőt a bal orrlyukon, tartsuk bent tíz másodpercig, fújjuk ki öt másodperc alatt a jobb orrlyukon. Ismételjük meg harminc alkalommal. Ugyan nem leszünk tőle okosabbak, de az eladó garantáltan nem várja ki a végét, keres magának más palimadarat.

(sárgaöves fokozat)

Ha a termék tényleg nem hamis, tényleg korszakalkotó, és még az ára is fenomenális, miért az eladó szólított le minket, miért nem mi állunk sorban az eladónál? Gondoljuk ezt végig.

(barnaöves fokozat)

Ügyet se vessünk nyereségre vagy veszteségre. Azt gondoljuk végig: szükségünk van-e arra az aranygyűrűre, cipőviaszra, üdülési jogra.

(feketeöves fokozat)

Hagyjuk, hadd győzködjön az eladó egy órán át, tegyünk fel kérdéseket érdeklődésének fenntartására. Egy óra elteltével mondjunk kurtán nemet az ajánlatra, és figyeljük az arcát. Ha nagyon ideges lesz, bizton állíthatjuk, hogy nem mi veszítettünk az üzleten, hanem ő. Ekkor viszont nem árt, ha tényleg feketeövesek vagyunk valamilyen küzdősportban.

JÖN:

Szóban, telefonon? Vagy személyesen? Vagy írásban? Hogyan tegyünk feljelentést?  – jövő csütörtökön!

Hogyan olvassuk a Btk-t?

Ahogy Agatha Christie is olvasná

A Btk – leánykori nevén Büntető törvénykönyv – remek olvasmány, valószínűleg középiskolákban is tanítani kellene, legalább alapfokon. A Büntető törvénykönyv ismerete segíthet annak eldöntésében, hogy a rács melyik oldalán éljük le az életünket. A Btk. nemismerete ugyanakkor semmire sem jó, arra legalábbis nem, hogy erre hivatkozva az ember elkerülje a felelősségre vonást. A Büntető törvénykönyv – ahogy korábban is szó volt róla – behatárolja létezésünk minden pillanatát; ha felcsapjuk, életünk minden tettét, lépését és mulasztását minősíthetjük általa olyan szempontból, hogy megvalósított-e valamilyen bűncselekményt, avagy nem. Nullum crimen sine lege: ami nincs a Büntető törvénykönyvben, az nem bűncselekmény, hiszen a jogalkotó valamennyi bűncselekményt a Btk-ba gyűjtött.

Nem mindig volt a bűncselekményeknek ilyen, egy könyvbe foglalt gyűjteménye, volt kor, amelyben az egyes bűncselekmények szétszórtan szerepeltek különböző törvényekben, például csődbűncselekmény a csődtörvényben. Ennek is megvolt a maga bája, hiszen az emberek (kiterjesztő módon ideértve a jogászokat is) főként azokat a törvényeket használják, amelyek a munkájukhoz szükségesek, ritkán olvassák mellé a Btk-t. Találkoztam olyannal, akit őszintén meglepett, amikor megtudta, hogy amit tett, illetve nem tett, nem elég, hogy jogellenes, ráadásul bűncselekmény is. (Magam részéről örvendetesnek tartanám, ha a bűncselekmények alaptényállásai a Btk. mellett az egyes „szaktörvényekben” -helyesen háttérjogszabályokban – is megjelennének, legalább népművelési célzatból.)   

Amikor az ember úgy érzi, nagy disznóságot követtek el ellene, ami nem kizárt, hogy bűncselekmény, továbbá igénye támad arra, hogy a nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot a feljelentésében eligazítsa, merre is tapogatózzon, akkor bátran fel lehet ütni a Btk-t, vagy annak digitális formáját. (A Btk. ingyen megtekinthető vagy letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

Ne ijedjünk meg, a törvényekkel kapcsolatban általános elvárás, hogy közérthetők legyenek. A Büntető törvénykönyv egyébként tényleg közértérthető, bár a Btk. 411. §-ának (1) bekezdésében írt tiltott piacbefolyásolás bűntettének értelmezése még egy bölcsészprofesszornak sem egyszerű feladat. (Aki olyan ügyletet köt, megbízást ad, visszavon vagy módosít, saját számlás kereskedés során olyan ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, vagy más olyan magatartást tanúsít, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti, avagy

pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével vagy más megtévesztő magatartással a pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árfolyamát vagy árát befolyásolni törekszik, avagy a referenciaérték kiszámítását hamis vagy félrevezető információ közlésével vagy továbbításával, vagy megtévesztő módszer alkalmazásával befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.)

Ha úgy érezzük, bűncselekmény áldozatai lettünk, és nincsen időnk a Btk. teljes kiolvasására, akkor az alábbi módszert ajánlanám:

A Büntető törvénykönyv „általános” és „különös” részre oszlik. A „különös” rész a XIII. fejezettől kezdődik, s bár regényeknél nem szokás a közepétől kezdeni, a Btk. nem regény. Vagyis célszerű először ennek a résznek a fejezetcímeit átolvasni. Az egyes fejezetek címe viszonylag jó eligazítást nyújt abban, hol keressük azt, ami velünk történt.

Ha valaki jól fejbe vert, és elvette a mobiltelefonunkat, érdemes kihagyni a XIII. fejezetet, amelynek címe Az emberiesség elleni bűncselekmények, de nyugodtan átlapozhatjuk a Háborús bűncselekményeket, vagy A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló, és más az ügyünkhöz nem kapcsolódó fejezetet is. Így haladva viszonylag gyorsan eljutunk a XXXV. fejezet címéig, ami a Vagyon elleni erőszakos bűncselekményekről szól. Ha eddig eljutottunk, akkor érdemes elolvasni a fejezetben írt valamennyi bűncselekményi tényállást a fejezeten belül, ami a rablásról, a kifosztásról, a zsarolásról és az önbíráskodásról szól. Ekkor könnyen rádöbbenünk, hogy ha azért vágtak fejbe, mert az általunk nem ismert elkövetőnek megtetszett a telefonunk, akkor rablás sértettjei lettünk. Ezzel szemben, ha korábbi összeszólalkozás miatt kaptuk a fülest, és az elkövető úgy gondolta, ha már jól elaléltunk, viszi a telefonunkat is, akkor kifosztás áldozata lettünk. Ha viszont ismerősünk kívánta valós kamattartozásunkat ily módon rendezni, akkor a bűncselekmény helyes megjelölése önbíráskodás. Ne feledjük azonban, hogy a nyomozás elrendelésének nem feltétele, hogy feljelentésünkben eltaláljuk a bűncselekmény helyes minősítését.

Ha megtaláltuk a bűncselekményt, ami a legjobban hasonlít arra, ami velünk történt, sajnos még nem váltunk a büntetőjog professzorává. Számos buktató van, amely alapján kiderülhet, hogy nem is bűncselekmény áldozata lettünk, csak szabálysértésé, vagy bűncselekmény sértettjei lettünk ugyan, de a büntethetősége elévült, vagy a bűncselekmény miatt nem a magyar hatóságok jogosultak eljárni. Ezekre még visszatérünk egyszer.

JÖN:

Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? – jövő csütörtökön!

Hogyan ne olvassuk a Btk-t!

A Büntető törvénykönyv remek olvasmány: tele van krimivel

Találkoztam rengeteg feljelentéssel, ami lehetséges minősítésként felsorolta szinte a teljes Btk-t. Ez részint pozitív visszajelzés a feljelentő jogi műveltségéről, hisz tisztában van azzal, hogy a Btk. e körben nem a bölcsésztudományi kart, hanem a Büntető törvénykönyvet jelenti, másrészről előrevetíti a nyomozó hatóságnak, hogy a feljelentő igazán elhivatottan próbálja az eljárást előre mozdítani. Akad feljelentő, aki úgy gondolja, hogy ami sérelmére történt, annak megtorlására a törvény összes bűncselekménye együttesen sem alkalmas. Van olyan feljelentő, aki pedig biztosra kíván menni, és úgy gondolja, a nyomozó hatóság majd töröli a nemkívánt bűncselekményeket a nyomozás során a feljelentésből. És akad – na, nem feljelentő – hanem szorgos elkövető, aki cselekményeivel valóban kimeríti a fél Btk-t.

A jó hír, hogy a büntetőeljárási törvényben nincsen olyan passzus, amely diszkréten diszkvalifikálja a Btk. szerinti minősítést nélkülöző feljelentéseket, vagy azokat, amelyekben nem találták el a jó megoldást. Ez csak szakvizsgán kizáró ok. 

A Büntető törvénykönyv mindenesetre olyan törvény, amely meglepően hasonlít az igazi könyvekre;

  • van címe (2012. évi c. törvény a Büntető törvénykönyvről),
  • van tartalomjegyzéke (45 fejezettel),
  • és nagyjából kisregény méretű (az előttem lévő példány 170 oldalból áll.)

Ha úgy vesszük, még cselekmény is van benne, sok-sok bűncselekmény, vagyis igazán csábító olvasmány.

Karikatúra

(A Btk. egyébként ingyen letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

A Btk. olvasgatása közben könnyen felhorgadnak régi sérelmek. Ugyan korábban azt állítottam, nem baj, ha a feljelentés lehetséges minősítéseként a feljelentő felsorol vagy húsz bűncselekményt, azonban gondoljunk arra, hogy az ügyész is ember (valahol… nagyon mélyen… vagy volt valamikor). Gondoljunk arra is, hogy nincsen lelombozóbb dolog annál, mint azt magyarázni egy határozat indokolásában, hogy az a cselekmény, miszerint Ikszné rendszeresen elmulaszt vacsorát főzni munkában megfáradt férjének, miért nem valósít meg terrorcselekményt, és csődbűncselekményt, és kötelességszegést szolgálatban, és közösség elleni uszítást, és gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntettét, és satöbbi bűncselekményt.

A jogszabályoktól méltán elvárhatja az ember, hogy közérthetően fogalmazzanak, nemcsak jogászok számára fontos, mi bűncselekmény és mi nem. Ebből adódóan egy átlagos műveltségű feljelentő is megtalálhatja azokat a bűncselekményeket, amelyek szóba jöhetnek a feljelentett cselekmény minősítéseként. Sokan meg is találják. Van némi rossz tapasztalatom azonban azon könyvmolyokkal kapcsolatban, akik csak a nekik tetsző részt olvassák el. Nézzünk erre egy példát:

  • Feljelentéssel kívánok élni. Az én Szédelgő Jenőm megcsal. Olvastam, hogy ez különösen nagy kárt okozó csalás bűntette.
  • Hol olvasta?
  • A Büntető törvénykönyvben természetesen, Btk. 373. paragrafus.
  • Tisztelt Hölgyem, a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés miatt mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A csalás nem egyenlő a megcsalással.
  • Ne próbáljon meg lerázni! Jól tudok olvasni! Tévedésbe ejtett, mert elhitette, hogy szerelmes belém, utána meg tévedésben tartott azzal, hogy csak engem szeret, senki mást.
  • De ezt nem jogtalan haszonszerzési célból tette…
  • Már hogyne! Tudta, hogy engem nem kaphat meg akármilyen alak! Egyértelműen jogtalan haszon egy olyan tiszta teremtés megszerzése, amilyen én vagyok.
  • És hol itt a kár?
  • Még kérdi? Összetörte a szívemet! Maga szerint nem kár a szívemért? Még csak nem is kicsi kár, hanem különösen nagy!
  • Hölgyem! Kárnak a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés minősül.
  • Hol írják ezt?
  • Az értelmező rendelkezések között, Btk. 459. szakasz első bekezdés 16. pont.
  • Ja, az apróbetűs résznél. Tudhattam volna, hogy a rendőrség nem védi meg a kisembert. A gazember, pedig az összes ékszerem odaadtam neki, mert azt ígérte, hogy esküvőt szervez a múlt hétre, közben meg csak a volt nőcskéi felé fennálló adósságait fizette ki! Szép kis alakot védenek maguk! Na, viszontlátásra!
  • Várjon Hölgyem! Hiszen ez csalás!
  • Miért, én nem ezt mondtam kezdettől fogva?

JÖN: Hogyan olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!

Ius, fas, mos

avagy nem minden bűncselekmény, ami bűzlik

Már a régi rómaiak… is tudták, hogy a jövőben számtalan jogi írás fog úgy kezdődni, hogy már a régi rómaiak is tudták… Így a római jog ókori tudósai mindent elkövettek, hogy minél nagyobb muníciót hagyjanak az utókorra. A római jog – sőt: Római jog – elsősorban a magánjog területén alkotott nagyot, büntetőjognak meg ott volt a keresztre feszítés, az oroszlánok elé vetés.

És már a régi rómaiak is tudták, hogy nem minden normasértés jogsértés, és nem minden jogsértés bűncselekmény. Amennyiben feljelentéssel kívánjuk megtorolni sérelmünket, nem árt, ha ezzel mi is tisztában vagyunk.

A ius, fas, mos római jogi fogalmak számtalan kezdő joghallgató életét megkeserítik. A normák ezen hármas tagolásának már a kiejtése is gondot okoz. Mivel a tinédzsereknél csak a jurátusok infantilisebbek, és pont a vallási norma – a fas – kiejtése csábít csiklandósabb nyelvi leleményre, évfolyamtársam addig disznólkodott a vallási normával, amíg úgy maradt, és a római jogi vizsgán is pestiesen ejtette ki a húzott tétel tárgyát. A vizsgáztató római jogi professzor persze a legkevésbé sem volt kíváncsi arra, mit akar évfolyamtársam a férfi nemi szervről előadni római jogi kollokviumon, így ez lett minden idők legrövidebb vizsgája, évfolyamtársam a húzott tételcím felolvasását követően kint találta magát a folyosón.

Mint mondottam, már az ókori rómaiak is megkülönböztették a normákat, azaz a szabályokat aszerint, milyen körben kell alkalmazni azokat. A ius jelentette a jogi normákat, a fas a vallási előírásokat, a mos pedig az erkölcsi szabályokat. Ez a megkülönböztetés a mai napig él, bár manapság más normákat is felsorolhatunk; így vannak játékszabályok (megfoghatja-e kézzel a kapus a labdát grundfociban), lehetnek kizárólag egyes családokra érvényes családi normák (például a vasárnapi ebéd délben van és pont), valamint foglalkozási, munkahelyi, egyesületi normák.

Disznók egymás közt: A disznóság nem disznóság!!

Ha jobban megfigyeljük, normák hálózzák be egész életünket. Annak a kérdésnek, megjelenik-e egy szabály jogi normaként, az állami kikényszeríthetőség szempontjából van jelentősége. Ha a haverokkal abban állapodunk meg, hogy csak vészkapus van, azaz a kapus nem védhet kézzel, nem tanácsolnám Pistike feljelentését a rendőrségen folytatólagos kezezés miatt. Egyetlen szankciót lehet alkalmazni vele szemben: legközelebb nem hívjuk focizni.

Persze lehetnek átfedések egyes normák között. Ha imént disznólkodtunk, minden mindegy alapon vegyük az orrtúrást. Nem kétséges, hogy a mások előtti orrtúrás erkölcsi normát sért, ugyanez egy templomi oltár előtt mise idején ütközhet vallási normába is. Megvalósíthat-e az orrtúrás jogi normasértést? Vegyük azt az esetet, amikor egy bemondó élő adásban teszi ezt, nem kétséges, hogy munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, és azon túl, hogy mémmé válik, megalapozza a munkáltató azonnali hatályú felmondását is a Munka törvénykönyve alapján.

Megvalósíthat-e bűncselekményt az orrtúrás? (Hosszas gondolkodás.) A Btk. 227. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint becsületsértés vétségét követi el az, aki nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. Vagyis ha valaki nagy nyilvánosság előtt ily módon demonstrálja, hogy én egy takony vagyok, jöhet a feljelentés (azaz magánindítvány). Számtalan jobb példát is hozhatnánk normák közötti átfedésre: az a munkáltató, aki megfelelő biztosítás nélkül küldi fel szakképzetlen dolgozóját a magasba munkát végezni, számtalan normát sérthet meg egyszerre: erkölcsit, munkaügyit, büntetőjogit.

Mindezeket fontos tudnunk, amikor feljelentés megtételét fontolgatjuk. Van a társadalmi együttélés normáinak olyan fokú megsértése, aminek láttán az én zsebemben is kinyílik a bicska, mégsem bűncselekmény. Azt szoktuk mondani, ez legfeljebb a disznóság vétségét meríti ki.  A büntetőjogban az a szép, hogy életünk minden mozdulatáról megállapítható, megvalósít-e bűncselekményt vagy sem. Számtalan feljelentő szinte szó szerint beleőrül abba, hogy a hatóságok nem járnak el a disznóság vétsége miatt. Amíg a disznóság vétségét a jogalkotó nem rendeli büntetni a Büntető törvénykönyvben, addig nincs mit tenni. Már az ókori rómaiak is megmondták, nullum crimen sine lege… (vagyis „nincs bűncselekmény törvény nélkül”)

JÖN: Hogyan ne olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!