Repül a nehéz kő…

BüntetőjogÉSZ on 2021.10.07.

repül a nehéz kő

avagy a jogos védelmi helyzet

Tekintetes Történelmi Ítélőszék!

Nehéz dolga van a vádnak, ha olyan nemzeti hőst kell illetnie, mint Toldi Miklós jóuram, aki nemzetünkért bajnoki tetteket hajtott végre, és akinek nevét mindenki tiszteli szerte e hazában. Ámde a jog asztalának oly kerekasztalnak kell lennie, amelynél tetteink súlyát nem aszerint mérik, hogy az asztalfőn ülünk-e avagy a csücskében.

Legnagyobb elismerés illeti Arany János nyomozót, aki a tényállást részrehajlás nélkül állapította meg, figyelembe véve mentő és terhelő, valamint enyhítő és súlyosító körülményeket. Ugyancsak elismerést érdemel Jankovics Marcell kriminalisztikai grafikus, aki Toldi Miklós tetteit nagy hűséggel jelenítette meg képileg.

A vád szerint megállapítható tények tehát a következők:

„Toldi György meg, amint torkig itta-ette, Egy öreg karszékbe úr-magát vetette, És az eresz alól gyönyörködve nézi, Hogyan játszadoznak csintalan vitézi; Majd, midőn meglátta a telek lábjában Ülni öccsét Miklóst nagy-busan magában, Föltámad lelkének szennyes indulatja, S nagyfejű legényit ily szókkal biztatja: „Hé fiúk! amott ül egy túzok magában, Orrát szárnya alá dugta nagy buvában; Gunnyaszt, vagy dög is már? lássuk, fölrepűl-e? Meg kell a palánkot döngetni körűle!” Mint kutyák közé ha nyulfiat lökének, Kaptak a beszéden a szilaj legények, Döng a deszkabástya Miklósnak megette, Miklós a kudarcon ,búskodik’ felette. Mert fölérni könnyű, könnyű nemcsak ésszel, Hanem ököllel is, és megfogni kézzel, Hogy csak őt bosszantja mind e vastag tréfa, Mely ugyan fejétől sem járt messze néha. Toldi tűr azonban, bárha nem békével; Birkozik nagy lelke fellázadt dühével; Majd meggyőzi magát s megvetéssel tűri, Szolganép belőle a csúfot hogy űzi. Mert e nép eperszem volna haragjának, Bosszuló karjától úgy elhullanának, Mint a Sámsonétól, kiről írva vagyon, Hogy ezer pogányt vert egy álcsonttal agyon. Tűrte Miklós, tűrte, ameddig tűrhette, Azzal álla bosszút, hogy csak fel sem vette; Úgy mutatta, mintha nem is venné észre, Fülét sem mozdítá a nagy döngetésre. De, midőn egy dárda válla csontját érte, Iszonyatosképen megharagutt érte, S melyen ült, a malomkő-darabot fogta, Toldi György bosszantó népe közé dobta. Repül a nehéz kő: ki tudja, hol áll meg? Ki tudj, a hol áll meg s kit hogyan talál meg? Fuss, ha futhatsz, Miklós! pallos alatt fejed! Víz sem mossa rólad le a gyilkos nevet!”

Ezen magatartás kimeríti a Btk. 161. §-ában írt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettét, amelyet az követ el, aki mást méltányolható okból származó erős felindulásban megöl.

Tanult védő kollégám minden bizonnyal jogos védelemre fog hivatkozni, avagy arra, hogy Toldi Miklós az őt ért támadás elhárításához szükséges mértéket ijedtségből avagy menthető felindulásból lépte túl. És valóban, nem büntetendő az a cselekmény, amely saját személye ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. De erről van-e szó?

A vád sem vitatja, hogy Toldi Miklóst azon a napon jogtalan támadás érte. Toldi György katonái gúnyt űztek belőle, dárdát hajigáltak körülötte, sőt, az egyik dárda véletlenül eltalálta a vállát. Nem vitatható az sem, hogy az ilyen magatartás menthető felinduláshoz vezet minden jóérzésű emberben, különösen, ha a cselekedetre tulajdon bátyánk a felbujtó.

Vajon Toldi Miklós azt a bizonyos malomkövet azért dobta-e el, mert az a személye elleni támadás elhárításához volt szükséges? Avagy ijedtségből, vagy menthető felindulásból lépte volna túl a támadás elhárításához szükséges mértéket?

Aligha erről van szó. Jogtudósaink régen kidolgozták azon elveket, amelyek alapján az elkövető szándékára lehet következtetni. Ilyenek például kijelentései a tett alatt illetve után, továbbá a cselekmény utáni magatartása. Jelen esetben még csak jogtudósainkra sem szorulunk, hiszen a vádlottól, Toldi Miklóstól távol áll minden hamisság, szándékát, tetteit le nem tagadja. Elmondta, hogy bátyja katonáinak tettét vastag tréfának élte meg. Hallotta azt is, hogy Toldi György a katonáit nem az ő megölésére szólította föl, hanem arra, hogy alázzák meg. Vádlotti vallomásból tudható, hogy bár bántotta őt ez a magatartás, sőt megfordult a fejében, hogy ököllel vet ennek véget, azonban azt is átlátta, hogy az ő erejével ennek halálos eredménye lesz (meggyőzte magát, hogy „bosszuló karjától elhullanának, mint Sámsonétól”). A vádlott viaskodott magával, „de, midőn egy dárda válla csontját érte, iszonyatosképen megharagutt érte, s melyen ült, a malomkő-darabot fogta, Toldi György bosszantó népe közé dobta”. Vagyis nem a jogtalan támadási helyzetnek kívánt véget vetni, nem is menthető felindultságból nem tudta felmérni a jogos védelmi helyzet határait, hanem haragból, bosszúból dobott, még ha e haragot menthető felindulás táplálta is.

Repül a nehéz kő, ki tudja, hol áll meg, ki tudja, hol áll meg, s kit hogyan talál meg. Toldi Miklós a nagy dobás előtt nem győződött meg arról, hogy a malomkővel eltalált személy volt-e az, aki dárdájával megsértette, sőt, még arról sem, hogy a sértett egyáltalán tevőlegesen vett-e részt a hajigálásban. Ezt a mai napig nem tudjuk. Toldi Miklós azért menekült el a helyszínről cselekménye után, mert saját tettét is gyilkosságnak ítélte meg („víz se mossa rólad le a gyilkos nevet”).

Tekintetes Történelmi Ítélőszék! Kérem, hogy Toldi Miklóst erős felindulásból elkövetett emberölésben mondja ki bűnösnek, és enyhítő körülményként vegye figyelembe történelmi tetteit valamint azt, hogy a sértett tagja volt annak a csoportnak, amely őt megalázta.

Folytatjuk a védőbeszéddel…

Egyben a Kedves Olvasó figyelmébe ajánlom (nem fizetett promóció!) Dr. Kiss Anna Bűnbe esett irodalmi hősök című könyvét.

Kés, villa, olló, rabló kezébe nem való…

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.30.

Bár egy pofon megítélése sokszor nem egyszerű, hiszen a pofon megvalósíthat tettleges becsületsértést, könnyű testi sértést, súlyos testi sértést, sőt, halált okozó testi sértést is, mégis vannak pofonegyszerű jogesetek. Amikor a karikatúrán szereplő álarcos férfi kezében pisztollyal azt mondja a megrémült éjszakai járókelőnek, hogy „pénzt vagy életet”, nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy az olvasó fölismerje, rablás van folyamatban. Krimikedvelők rögtön rávágják: nem is akármilyen, hanem fegyveres rablás történik itt, kérem! És valóban; a Btk. 365. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző rablást követ el az, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Az is igaz, hogy a cselekmény, mint fegyveres elkövetés súlyosabban minősül. Egy joghallgató pedig azt is hozzáteszi, hogy a fenyegetés olyan súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen.

Idegen dolog-e a pénzem akinek, azaz a rablónak? Még ha már sajátjának is érzi, akkor is idegen dolog. Jár-e a pénzem bárkinek, aki pisztolyt fog rám? Persze, hogy nem jár, vagyis a pénzem eltulajdonítása jogtalan. Fenyegetés-e a „pénzt vagy életet” felszólítás? Fenyegetés bizony. Valaki pisztolyt fog rám, vajon alkalmas-e ez arra, hogy bennem komoly félelmet keltsen? Még a szar… a szaracén is megijedne tőle! Vagyis

  • aki – kipipálva,
  • idegen dolgot – kipipálva,
  • jogtalan eltulajdonítás végett – kipipálva,
  • úgy vesz el mástól – kipipálva,
  • hogy evégből valaki ellen az élet elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz – kipipálva,
  • a megölésem gondolata pedig olyan súlyos hátrány, amely alkalmas arra, hogy… de ne is folytassuk.

És bár látva például a gyümölcs árát, sok kereskedőre mondjuk, hogy rabló, igazából nem kell jogi kommentárokat, egyetemi tankönyveket, bírói döntvénytárakat bújni ahhoz, hogy meg tudjuk különböztetni a kereskedelmet a rablástól.

Sajnos vannak jogdogmatikában kevésbé járatos bűnözők, akik igyekeznek szegény büntetőjogászok életét megbonyolítani. Ilyen bűnöző volt az a francia rovott múltú személy is, aki Párizsban, éjszaka, elhagyatott helyen, hazafelé tartó magányos nők útját elállva, szemébe húzott sapkával előkapott egy nagy, rozsdás konyhakést, és ahelyett, hogy a szokásos „pénzt vagy életet” kérdést tette volna föl, csak annyit kérdezett: nem akarja-e megvenni ezt a konyhakést, nagysád, olcsón adom, csak ötszáz euró. Ötből öt nő hirtelen meg akarta venni, és meg is vette a konyhakést. Emberünk rugalmas volt, ha valakinél nem volt ötszáz euró, vele lehetett alkudni, megelégedett annyival, amennyi volt, sőt, egy esetben még aranygyűrűt is beszámított a vételárba…

Nos, szerencse, hogy mindez Franciaországban történt, és nem nálunk, mert így a francia büntetőjogászok talárja lett tele kihullott hajszállakkal, nem a magyaroké. Hogy is állnánk itthon ezzel a jogesettel? Mert hol van itt, kérem, a fenyegetés? Egyszerű üzletről van szó: veszi, vagy nem veszi a konyhakést. Hogy a kihalt éjjeli utca nem konyhafelszerelési üzlet? Jó-jó, ez legfeljebb egy jogosulatlan közterületi értékesítés szabálysértése. (Tényleg van ilyen, lásd. Szabs. tv. 154/A. §-át.) Hogy egyetlen nő sem merte visszautasítani az ajánlatot? Na, ez az! Hogyan bizonyíthatnánk így, hogy a kereskedőnk bántotta volna azt, aki nem akarja megvenni a konyhakést? Sehogy. Hogy az ötszáz euró nagyon sok pénz egy rozsdás konyhakésért? Szerződési szabadságról még soha nem hallottak? Ez nem rablás, hanem egyszerű üzlet, a nők egytől-egyig megkapták pénzükért cserébe a konyhakést. Mutassanak olyan tankönyvet, kommentárt, jogirodalmat, bírói döntvényt, ami az ellenkezőjét mondja.

Nos, amikor az ember a fenti jogesetre nem talál semmi fogódzót a kommentárokban, tankönyvekben, döntvénytárakban, jogirodalomban, egy jogásznak a legnehezebb dolgot kell elővennie, amit jogász csak használhat, ez pedig a józan ész. Mit mond a józan ész? A fenyegetésnek nem kell szóbelinek lennie. Ha valaki olyan helyen állja el a másik útját egy nagy konyhakéssel, ahol a másik nem számíthat segítségre, védelemre, akkor ez már önmagában az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést jelent. És ha ez a valaki egy relatíve értéktelen rozsdás konyhakésért cserébe elkéri a másik értékeit, akkor ez bizony az idegen dolog jogtalan eltulajdonítása. Vagyis rablás. Szerencsére erre jutottak a franciák is.

Kísérlet járja be Európát…

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.23.

Egyéves a Büntetőjogész blog

Hol volt, hol nem volt? Magyarországon 2019-ben még nem volt, 2020-ban már volt, mi az? Büntetőjogész, a sértettek blogja. Bocsásd meg, nyájas Olvasó, hogy a magam bárdolatlan módján így próbálom tudomásodra hozni az egyéves évfordulót, de nem akartam, hogy elfeledd, és emiatt később feszélyezve érezd magad.

Tekintetes Ítélőszékünk, a Kedves Olvasók Tábora! Egy év után töredelmesen beismerem, mi itt a Büntetőjogész blognál bűnből élünk. Szenvedélyesen szeretjük a büntetőjogot, a büntetőeljárási jogot, a kriminalisztikát. Ha nem lenne bűnözés, nem lenne munkánk, sőt, mi több, nem lenne Büntetőjogész sem. Ezzel együtt szimpátiánk nem „munkaadóinkat”, a bűnözőket illeti, hanem a bűncselekmények áldozatait, a sértetteket. Vagyis szívből kellene kívánunk, hogy ne legyen bűnözés, mert akkor nem lennének sértettek sem, de akkor… Skizofrén egy helyzet, ugye. Kedvenc pszichopata sorozatgyilkosunk, Hamlet szavaival élve: lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés. Szerencsére a Büntető törvénykönyvben – ahogy ez egy rendes szakrális könyvtől elvárható – ott a válasz a lét minden nagy kérdésére: szabad-e mást megölni, megerőszakolni, kirabolni, kell-e fogat mosni. (Nem, nem, nem, igen.) Kis lételméleti kérdésünkre a válasz a Btk. 10. §-ának (1) bekezdésében található: kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. Vagyis ha mindenki rendesen olvassa blogunkat, és időben felismeri, ha bűncselekményt kísérelnek meg ellene, akkor az elkövető nem tudja befejezni azt, azonban büntethető lesz, vagyis a kecske nem lakik jól, és a Büntetőjogész is megmarad.

Pedofil bűncselekmény, lakásmaffia, unokázós csalás – ezek voltak az elmúlt év azon bejegyzései, amelyek nemcsak az olvasókat érdekelték, de törésteszten is átmentek. A cikkeket követően ugyanis megpróbálták a blogot feltörni, volt, hogy egymás után negyven kísérlet is történt. Érdekelne, vajon miért? (Cseppet sem nyájas Olvasó, aki információs rendszer elleni bűncselekményt kíséreltél meg! Igen, Te, aki most lesütöd a szemed a klaviatúrára! Arra voltál kíváncsi, vajon rólad szólnak-e a cikkek, tudjuk-e ki vagy? A válasz igen, úgyhogy add fel magad gyorsan a rendőrségen, mert a feltáró jellegű beismerő vallomás nyomatékos enyhítő körülmény.)

A blog éves adatait böngészve látható, hogy olvasónk akadt a világ csaknem összes tájáról. Olvastak minket a Guemsey-szigeten, Indonéziában, Kazahsztánban, a Maldív-szigeteken és Pakisztánban. Viccelődtünk is vele, hogy vajon mit írtak a keresőbe Dél-Pápuán, hogy a buntetojogesz.hu oldalt dobta fel a „gugli”? A költőinek tűnő kérdésre egy emailváltásnyi idő alatt szakadt ki belőlem az örök klasszikus: „mikor évül el a büntetésem?”

A statisztikát nézve jogos kritika, hogy kevés a fiatal olvasónk. Sajnos ez a kor hibája. Mármint az én koromé, hogy életkoromnál fogva nem tudom megszólítani az Y, W, Z, ZS generációt. Ha bemegyek egy gyorsétterembe, a pult mögött álló fiatalok tegezve köszöntenek (még nyílnak a völgyben a…), de amint a pulthoz lépek, rögtön átváltanak magázódásra (de látod, amott a …), távozáskor jó, hogy nem bácsiznak le, de az sincs messze (…már hó takará el a …. fejtetőd.) Szerencsére lányom nemsokára belép a tinédzserkorba, majd tőle megtanulom a fiatalok nyelvét, és akkor majd király módra hasítunk, vagy ilyesmi.

Addig is köszönjük mindenki megtisztelő figyelmét!

Az éves fordulóra összeállítottunk egy kvízjátékot. A helyes megoldást beküldők között értékes nyereményeket sorsolunk ki.

Első díj: 20 év fegyház a Csillagban

Második díj: vagyonelkobzás

Harmadik díj: járművezetéstől eltiltás 5 évre

I/ Melyik a legsúlyosabb bűncselekmény az alábbiak közül?

  1. könnyű testi sertés
  2. tenorcselekmény
  3. feleségsértés

Pontozás: a) válasz 1 pont b) válasz még 1 pont c) válasz: no még 1 pont

II/ Hol kell feljelentést tenni?

  1. a Büntetőjogész blogon
  2. a Legfőbb Ítélőszék előtt
  3. a házmesternél

Pontozás: a2+ b2= c2

III/ Melyik középkori büntetést hozná vissza a modern igazságszolgáltatásba?

  1. nyelvkitépés trollkodásért
  2. karlevágás hekkelésért
  3. Isaura, a rabszolgalány című brazil szappanopera életfogytig tartó vetítése a Büntetőjogész blog olvasásának elmulasztása miatt

Pontozás: a) válasz 0 pont b) válasz 0 pont c) válasz 500 pont

Önfeljelentés

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.16.

Többször beszéltünk arról, mikor érdemes feljelentést tenni, és mikor nem. Sokan tartanak az elutasítástól (mármint a feljelentés elutasításától), attól, hogy a hatóságok feleslegesen vegzálni fogják őket, hogy úgysem lesz meg az elkövető, meg, ha mégis meglesz, akkor jaj, Istenem, nem esik-e bántódásom. Általában kerülöm a kinyilatkoztatásokat arról, tegyen-e valaki feljelentést vagy sem, mert nem látok bele a másik fejébe. Nem tudhatom, egész életen át kínozni fogja-e az igazságérzete, ha nem tesz semmit, vagy éppen ellenkezőleg, egész életen át rettegni fog a feljelentés következményeitől.

A minap kezembe került egy feljelentés, amitől leesett az állam. Ha valakivel hasonló fordul elő, feltétlenül javaslom a feljelentés megtételét, hiszen fontos társadalmi érdekeket szolgál! A feljelentést anonimizált formában és megváltoztatott tartalommal alább teszem közzé.

Tisztelt Hatóság!

Feljelentést teszek nekem nagy kárt okozó csalás miatt! Kérem, szíveskedjék azonnal cselekedni, mert disznóság, milyen emberek vannak! Hát hogy lehet, hogy a hatóságok nem észlelik az ilyet? Ha kell, az Emberiségelleni Bírósághoz fordulok! (Elnézést, hogy felhúztam magam, de meg fognak érteni, ha elolvassák a történteket.)

Szóval van egy perem, mert elváltam az asszonytól, mert beadta ellenem a válókeresetet. Gondoltam, ő tudja, ha válni akar, akkor váljunk, egy szavam sincs ellene, nem fogom erőltetni a dolgot. A válás ment is pikk-pakk, de ami a vagyoni elosztási jogot illeti, az maga a rémálom. Volt feleségem szerzett egy jó ügyvédet, aki elsőfokon mindenemből kiforgatott, még a kutyám is az övé lett, jó, hogy kutyatartási díjat nem ítéltek meg neki hozzá. Gondoltam, ennek a fele sem tréfa még viccnek is rossz, így körbe kérdeztem a kocsmában a fiúktól, ismernek-e olyan ügyvédet, aki tudja a tutit. Ajánlottak egy jó ügyvédet, akinek éppen átépítették az irodáját, ezért a kocsmában találkoztunk, meghívtam egy sörre.

Mondta, ismeri a problémát, a bíróságok mindent az asszonynak ítélnek, amióta van ez a mítú vagy mítudomén. Szóval itt már csak az ügyészség segíthet, mondta, neki van egy jó ügyész ismerőse, olcsón dolgozik, egymillióért elintézi, hogy második fokon én nyerjek. Mondtam rendben van, ő erre kiment telefonálni az ügyész haverjának, és azzal jött vissza, hogy jó híre van, az ügyész ötszázezerért is vállalja a barátságukra tekintettel, viszont kell egymillió a bírónak, mert azt csak ügyész adhatja oda neki. Volt egy rossz érzésem, kérdeztem, hogy az ügyvéd úrnak mivel tartozom, mondta, hogy az ő munkadíja csak ötvenezer, mert a kereset már bent van, azzal nincs dolga, neki csak közvetítenie kell, az meg ötvenezerbe belefér. Megnyugodtam, hogy mégsem lehúzás az egész, így két nap múlva odaadtam az ügyvéd úrnak 1.550.000 forintot. Ez volt egy hónapja, azóta elérhetetlen az ügyvéd úr, pedig jövő héten lesz a tárgyalásom. A haverom a kocsmából, aki ajánlotta, mondta, hogy ez nem is ügyvéd volt, hanem csaló, most tudta meg, hogy egy másik haverjával együtt ült csalásért, és a pénzt se adta át se az ügyésznek, se a bírónak. Kérem, szíveskedjék letartóztatni, és visszaszerezni tőle a pénzem. Az átvételi iratot a pénzről csatolom a feljelentésemhez, a sör ára, amit fizettem még neki, legyen az én tanulópénzem.

Nos, a feljelentő nem csaló áldozata lett, hanem egy befolyással üzérkedőé, de ez csak a kisebbik rossz hír. A nagyobbik baj, hogy a feljelentő nem áldozat vagy sértett, hanem maga is bűncselekményt követett el. A Btk. 293. §-ának (1) bekezdése szerint ugyanis, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, hivatali vesztegetés bűntettét követi el. A bíró és az ügyész hivatalos személy.

Ennek belátásához nem kell jogi szaktudás, elég némi józan ész. Igaz, hogy a feljelentőt becsapták, de ő arra adta a pénzt az állítólagos ügyvédnek, hogy vesztegessen meg vele ügyészt, bírót. Vajon mondhatjuk-e, hogy a „csaló” akkor járt volna el helyesen, ha a vesztegetésre szánt pénzt ténylegesen át is adja a hivatalos személyeknek? Még ha a hatóság az ilyen pénzt le is foglalja a befolyással üzérkedőtől, akkor sem kapja vissza a feljelentő, hanem egyszerűen elkobozza a bíróság. A feljelentő pedig könnyen a vádlottak padján találja magát az őt becsapó személy közvetlen szomszédságában…

A virtuális zsebtolvaj

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.09.

Cicafiú bankártya leolvasóval

Ismerősöm hazafelé tartott a buszon, amikor telefonja hangosan csipogott egyet. Ez jelezte, hogy sms-t, email-t vagy ki tudja, milyen elektronikus postaizét kapott. A busz zsúfolt volt, ezért ismerősöm óvatosan ölébe vette retiküljét, ami egyébként nagyobb asztrofizikai rejtély volt, mint maga a fekete lyuk, és valószínűleg több dolgot tudott magába is szívni, mint bármely fekete lyuk, annyi bizonyos, hogy legalább egy fél háztartásnyi cucc volt benne. Szerencsére a párhuzam itt véget ért, mert a fekete lyukból, mint tudjuk, a fény sem jön ki többé, a női táskából viszont előbb-utóbb előkerülnek a dolgok, ha átkerülnek a tér-idő görbületen.

Ismerősöm óvatos volt, tartott a zsúfolt buszon megbújó zsebtolvajoktól, ezért először gondosan mélyebbre helyezte pénztárcáját, majd előkapta mobiltelefonját, és akkurátusan visszahúzta a cipzárt. Ezután mert csak belecsobbanni a virtuális világba. Sajnos a kapott sms nem baráttól érkezett, hanem banktól, bár a bank igyekezett elhitetni vele, hogy barátként minden örömök forrása, most viszont arról értesítette, hogy ismerősöm számlájáról pénzt utaltak egy olyan cég számlájára, amelynek nevébe az összes angol kifejezést belezsúfolták, amit a Csillagok háborújából csak ki lehetett lopni. Ismerősöm ezen nem akadt fenn, megszokta, hogy Magyarországon a legkisebb százforintos boltnak is olyan a cégneve, mintha a Wall Streetre lenne bejegyezve, de legalábbis Inter, meg Globál, sőt, Star. Ismerősöm nem tartotta lehetetlennek, hogy az interneten vásárolt valamit egy nyóckeres világcégtől, és a bank csak most vonta le számlájáról a vételárat. Éppen próbált visszaemlékezni, mit és mikor vásárolhatott, amikor ismét kapott egy sms-t arról, hogy ugyanezen cég számlájának javára ismét leemeltek egy kisebb összeget.

Ennek fele sem tréfa, ismerősöm ugyanis határozottan emlékezett volna, ha ugyanattól a cégtől ötpercenként vásárolt volna valamit. Az összegek a paypass-os limit alatti összegek voltak, az első 14.200 forintról szólt, a második 14.900 forintról. Ismerősöm korábban olvasott róla, hogy a modern zsebtolvajok ilyen paypass-os lehúzó ketyerékkel járkálnak a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön, és a zacskójukat mások táskájához érintve próbálnak meg fizetéseket eszközölni, remélve, hogy az óvatlan utazó bankkártyája elég közel van a táska oldalához.

Ismerősöm ezért preventív céllal megsemmisítő pillantást lövellt a mellette ülő férfira. Mivel ismerősöm csinos volt és nő, a mellett ülő férfi összehúzta magát, valószínűleg nem paypass-os lehúzó volt a zacsijában, csak némi imperialista ábránd, de most azt is elengedte. Ismerősöm leszállt a buszról, ekkor kapta a harmadik sms-t. Előkotorta a bank telefonszámát, és bejelentette, hogy dézsmálják a számláját. A banki ügyintéző előbb zárolta a számlát, majd megállapította, hogy a nevezett oldal egy külföldi pókeroldal, és arra kérte ismerősömet, mielőtt feljelentést tesz, nézzen férje körmére, mert lehet, hogy ő pókerezik az ő bankszámlája terhére. Ismerősömben felsejlett, hogy ebben lehet valami, az utóbbi időben férje megváltozott, már a szemetet is mérsékeltebb lelkesedéssel viszi ki, mint házasságuk hajnalán.

Amikor belépett az ajtón, újabb sms-t kapott, ezúttal egy sikertelen fizetési kísérletről, mivel a számla ekkor már zárolt volt. A férj szerencséjére semmi virtuális nem volt éppen a keze ügyében, amikor asszonya végigmérte, csak egy sörösüveg. Ismerősöm úgy gondolta, bár a férfiaktól minden kitelik, még férje sem képes sörösüvegről a világhálóra kapcsolódni, így rögtön megenyhült. Ezzel szemben a virtuális zsebtolvaj kétségbe esett, nem hitte, hogy ilyen gyorsan zárolták a számlát, előbb még az USA-ban próbált fizetni, majd tett egy kisebb összegű kísérletet Kínában… sikertelenül.

A még vonalban lévő banki ügyintéző mondta, majd kivizsgálják a dolgot, de ahhoz, hogy visszautalják a pénzt, feltétlenül szükséges egy rendőrségi feljelentés. Meg a visszautalás lehet, hogy több hónapot vesz igénybe, mert ki kell vizsgálni, hogy nem-e mégis valami családtag adta meg… Ismerősöm mondta, hogy jó-jó, meglesz a feljelentés, csak azt nem érti, hogyan fizethettek a bankszámla adataival, ha a szerződésük arról szól, hogy a bank utalás előtt sms jelszót kér tőle, és egyik fizetésnél sem kért. Erre a banki ügyintéző azt válaszolta, hogy ühüm-ühüm, lehet, hogy a pókeroldal nem állította be ezt a funkciót, meg izé… Mindenesetre a bank másnap visszautalta a pénzt még a feljelentés megtétele előtt.

Ismerősöm azért tett egy feljelentést ismeretlen elkövetővel szemben a Btk. 375. §-ának (1) bekezdésébe ütköző információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás bűntette miatt, amely bűncselekményt az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett információs rendszerbe adatot bevisz, az abban kezelt adatot megváltoztatja, törli, vagy hozzáférhetetlenné teszi, illetve egyéb művelet végzésével az információs rendszer működését befolyásolja, és ezzel kárt okoz.

A tanulság csak annyi, érdemes sms-t kérni számlánk egyenlegének változásáról még akkor is, ha ez a banki szolgáltatás pénzbe kerül. Még mindig olcsóbb, mintha tizenötezrenként lekopasztják a limitünket.

A leleplezett leplezett eszköz

BüntetőjogÉSZ on 2021.09.02.

követnek
  • Doktor Úr! Megőrülök! Megfigyelnek, követnek, lehallgatnak! Ismerik az egész életemet!
  • Tudom, fiam!
  • Gondolhattam volna! Doktor úr is velük van!
  • Dőlj hátra, fiam, és nyugodj meg! Nem vagyok velük!
  • Akkor honnan…
  • A telefonod!
  • A telefonom? Mi van a telefonommal?
  • Azt mondtad, könnyen idetaláltál GPS-szel a telefonodon. Amikor letöltötted az ingyenes térképszoftvert, hozzájárultál, hogy a telefonod folyamatosan információt szolgáltasson a helymeghatározó adataidról. Mit gondolsz, honnan tudta a program, hogy hol vagy, mi az úticélod, és hogyan kell odamenned? Az út célját te magad adtad meg, a tartózkodásod koordinátáit meg a telefonod. Ismered azokat, akik a szoftvert készítették, és üzemeltetik?
  • Nem. Ez baj?
  • Az elektronikus hírközlő eszköz azonosításához illetve hollétének megállapításához szükséges adatok technikai eszközzel való titkos megszerzése a jog szerint „leplezett eszköz”, ha úgy tetszik, titkosszolgálati módszer. Te meg engedélyt adtál ismeretleneknek, hogy alkalmazzák a telefonodon. Ha úgy tetszik, kövessenek.
  • Jó-jó, de azt nem engedtem meg, hogy kutakodjanak a dolgaimban.
  • Nem töltöttél le mostanában olyan ingyenes programot, ami hozzáférést kért a fényképeidhez és adataidhoz?
  • De igen, egy baró képszerkesztő alkalmazást! Honnan tudja, Doktor Úr?
  • Ne izgasd föl magad, ne menjen föl a pulzusod! Mély levegő! A gyerekeim is letöltöttek ilyen nyavalyákat. Szóval felhatalmaztál valakiket, hogy hozzáférjenek a képeidhez, amiken gyanítom, más személyek is látszanak, akik ilyen felhatalmazást nem adtak. De hagyjuk ezt most! A képeknek vannak úgynevezett meta-adatai, amelyek tartalmazzák, hol és mikor fényképeztél, milyen típusú telefonnal, stb… Elektronikus naplóval is rendelkezel?
  • Igen, Doki!
  • Akkor ismerhetik a telefonszámaidat, a barátaid és kollégáid nevét, telefonszámát, születésnapokat, mikor és hol találkoztok…
  • Jaj, nekem!
  • A telefon kamerájához, mikrofonjához adtál hozzáférést mostanában ingyenes applikációnak?
  • Attól tartok, igen. Van egy játék, amihez ez kellett…
  • És okosporszívód van, ami feltérképezi a lakásod, és a telefonodról tudod nézni az interneten keresztül? Információs rendszer titkos megfigyelése, titkos kutatás, hely titkos megfigyelése, lehallgatás. Ezek mind bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök, amelyeket, mielőtt a hatóság alkalmazná, többen ellenőrzik. Te pedig fiam, önként adtál lehetőséget ismeretleneknek, hogy ki tudja, mire használják életed minden percét, miközben attól rettegsz, hogy megfigyelnek, követnek, lehallgatnak. A manipulálnak kérdéséről ráadásul meg is feledkeztél…
  • Doktor Úr, lenyűgöző, hogy maga mennyire ért a joghoz!
  • Igen? Izé, köszönöm. És miben segíthetek?
  • Ha fölírna nekem nyugtatót!
  • Azt nem tehetem.
  • Miért nem?
  • Mert ügyvéd vagyok. A pszichiáter egy emelettel felettem rendel.

A pokolba vezető zebra

BüntetőjogÉSZ on 2021.08.19.

A gyalogos nem nézett szét, és az autós sem lassított címmel jelent meg hír a médiában: egy vidéki város párhuzamos közlekedésre alkalmas egyik útszakaszán, egy kijelölt gyalogos-átkelőhelyen – kellő körültekintés nélkül lelépő és áthaladó – idős embert ütött el egy, a belső forgalmi sávban haladó, szintén idős járművezető, melynek következtében a gyalogos nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett.

A hír része volt egy – valószínűleg térfigyelő kamera által rögzített – videó is, amellyel kapcsolatban a média előre figyelmeztetett, hogy erősen felkavaró. A figyelmeztetés helytálló, a felvétel pedig valóban sokkoló volt: a gyalogos, a lassítás nélkül közlekedő autóval ütközve, métereket repült. A felvétel mellett azonban az a polémia is erősen felkavaró volt, ami az esettel kapcsolatban kialakult. A hírek szerint a baleset elkerülhető lehetett volna, ha

  • a gyalogos a kijelölt gyalogos-átkelőhelyre történő lelépése előtt mindkét irányba körültekint, továbbá a járművezetővel a szemkontaktust felvéve meggyőződik az átkelés veszélytelenségéről;
  • a járművezető olyan sebességgel közelíti meg a kijelölt gyalogos-átkelőhelyet, hogy ha gyalogost lát, biztonságosan meg tudjon állni.

A jószándék hármas sebességbe kapcsolt: kérték, hogy a családtagok figyelmeztessék a nagyszülőket, idős rokonokat, hogy ugyan az időskor velejárója a látás- és hallásromlás, és a reflexek csökkenése, azonban ezeket fel is kell ismerni, és a közlekedés során ezt figyelembe kell venni!

A hírek elsődlegesen a gyalogost tették felelőssé a balesetért, az elsőbbséget meg nem adó gépjárművezető magatartását csak másodsorban említették, mint a baleset kiváltó okát. Ezzel szemben a videón az látszik, hogy amikor a gyalogos elindul a gyalogos-átkelőhelyen, az őt később elütő gépjármű még a felvételen is alig kivehető. A gyalogos egyenletes tempóban ment a zebrán, áthaladt a külső sávon, majd a második sáv (párhuzamos közlekedésre alkalmas útszakasz belső sávjának) közepén elcsapta az autó. Most ugorjunk át azon az apróságon, hogy a gépjármű minden látható indok nélkül folyamatosan haladt a belső sávban! Erős nagyvonalúság kell azonban azon is átlépni, hogy a gyalogosnak a kijelölt gyalogosátjárón haladva elsőbbsége van.

A hírekből azt lehetett kiolvasni, hogy elsősorban a gyalogosnak kellett volna körülnéznie, s miután ezt elmulasztotta, a gépjármű abban hibás, hogy nem tudta a gyalogos mulasztását elhárítani, a nem megfelelően megválasztott sebessége miatt nem tudott biztonságosan (!!!) megállni. (Meg nem biztonságosan sem tudott megállni, mert sehogy nem állt meg.)

Kedves zebráról vitatkozók! A zebra ugyan prédaállat, de az úton haladó sok lóerős oroszlánok mégsem ejthetik el szabadon a zebrára merészkedőket, sőt! Van egy jogszabály, amelyet KRESZ-ként szoktak emlegetni, és nem a mentőegyletet alapító Kresz Géza orvosról nevezték el, hanem a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozásából alakított mozaikszó. Ez a bizonyos KRESZ már régen eldöntötte a kérdést. A KRESZ szerint a kijelölt gyalogosátkelőhelyen áthaladó gyalogosnak a járművekkel szemben elsőbbsége van. Pont. Sőt pont! Sőt felkiáltójel! A kijelölt gyalogosátkelőhelyet a gépjárműnek úgy kell megközelíteni, hogy meg tudja adni az elsőbbséget a gyalogosnak. A szépkornak ehhez semmi köze, akár vezető, akár gyalogos a szépkorú.

Megsúgom, a kijelölt gyalogos-átkelőhelyen annak a honfitársunknak is elsőbbsége van, aki egyáltalán nem tud körülnézni, mert gyengén lát vagy egyáltalán nem lát. Én, aki még nem vagyok szépkorú, de már kopaszodom, nos, én is átmentem volna azon a nyűves zebrán, ahol szemmel láthatólag csekély volt a forgalom, és minden emberi számítás mellett is a gyalogosátkelőhely felé tartó gépjármű elsőbbséggel tartozott a gyalogosnak.

Igen, tudom, annak van elsőbbsége, akinek megadják, meg mit érek azzal, hogy elsőbbségem van, ha jól elütnek. És igen, az idősek figyelmeztetését jószándék vezette, de a pokolba vezető út a zebrán is jószándékkal van kikövezve.

Sajnos az ilyen cikkek a zebrán száguldókat erősítik abban a tévhitben, hogy a gyalogátkelőhelyen haladóktól várható el a folyamatos figyelem, (hogy talán tőlük elvárhatóan időben el tudjanak ugrani a zebrán száguldó gépjármű elől?). KRESZ Géza 21. §-ának (8) bekezdése: a gyalogos olyan helyen, ahol a járművekkel szemben elsőbbsége nincs, mielőtt az úttestre lép, köteles meggyőződni arról, hogy áthaladásával a járműforgalmat nem zavarja. Nem léphet az úttestre, ha a jármű olyan közel van, hogy annak zavarása nélkül az úttesten átmenni nem tud. Ez a KRESZ-szabály nem a zebrára vonatkozik!

Fussunk tehát újra neki: a gyalogosátkelőhelyen a gyalogosnak van elsőbbsége akár szépkorú, akár nem, akár figyelmes, akár nem! Ellenkező esetben a budapesti forgalomban egy budapesti szépkorútól az lenne elvárható, hogy meg se próbáljon átkelni egy zebrán, mert folyamatosan jönnek felé a gépjárművek…

Milyen a világ büntetőjogász szemüvegen keresztül?

BüntetőjogÉSZ on 2021.08.12.

Letaróztatott Rómeó

Minap egy ismerősöm arról faggatott, hogyan tud kikapcsolódni egy büntetőjogász, aki mindennapi munkája során állandóan emberöléssel, erőszakkal, bűncselekményekkel találkozik. El lehet-e engedni a sok szörnyűséget munkaidő után? Persze – válaszoltam – például ma este éppen színházba készülök, csak éppen…

1./ vádpont

Két fiatalkorúakból és fiatal felnőttekből álló csoport folyamatosan kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartást tanúsítva, az élet kioltására alkalmas eszközökkel verekedéseket provokált, a csoport tagjai súlyosan megzavarták V. városban a köznyugalmat, amely miatt a hatóságnak különleges intézkedéseket kellett foganatosítania a rend helyreállítása érdekében. A csoport tagjainak cselekménye bizonyítottság esetén alkalmas a Btk. 319. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a), b) és d) pontja szerint minősülő csoportosan, a köznyugalmat súlyosan megzavarva, felfegyverkezve, folytatólagosan elkövetett garázdaság bűntette megállapítására.

2./ vádpont

Az egyik csoporthoz tartozott M.R. is. M. R. kezdetben nem vett részt a garázdaságokban, később azonban csatlakozott társaihoz, és C. sértett akaratának ellenére, őt megtévesztve, önmagát meghívott vendégnek álcázva, arcát maszkkal eltakarva, éjszaka megjelent C. sértett házában tartott családi ünnepségen. M. R. cselekményével a Btk. 221. §-ának (2) bekezdésének a) és d) pontjai szerint minősülő éjjel csoportosan elkövetett magánlaksértés bűntettét valósította meg.

3./ vádpont

M. R. a családi rendezvényen megismerte a sértett tizenhárom éves lányát, C. J-t, M. R-nek azonnal megtetszett a gyerekkorú lány. M. R. rávette a lelkipásztorként szolgálatot teljesítő L-t, nyújtson segítséget neki abban, hogy a gyerekkorú sértett érvénytelen házasságkötés útján C. családból M. családjába kerüljön, ezzel megvalósította a Btk. 213. §-ának (1) bekezdésébe ütköző családi jogállás megsértésnek bűntettét.

4./ vádpont

A házasságkötést követően M. R. tíz centimétert meghaladó pengehosszúságú karddal leszúrta bosszúból C. T. sértettet azért, mert a sértett korábban egy kölcsönös szóváltást követő verekedés során megölte M. R. barátját. C. T sértett a helyszínen életét vesztette. M. R. cselekménye bizonyítottság esetén a Btk. 160. § (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntette megállapítására alkalmas.

5./ vádpont

Ezt követően M. R. közösült a gyerekkorú C. J. sértettel. Ebben M. R-nek segítséget nyújtott a gyerekkorú C. J. sértett gondozására, felügyeletére köteles nevelőnő is. M. R. cselekménye alkalmas a Btk. 197. §-ának (2) bekezdésébe ütköző szexuális erőszak bűntettével.

6./ vádpont

M. R. azt fontolgatta, hogy a hatóságok elől megszökik a városból, vagy öngyilkos lesz, ezért engedély nélkül vásárolt egy halál kiváltására alkalmas szert, cselekménye a Btk. 188. §-ának (1) bekezdésében írt méreggel visszaélés bűntette megállapítására alkalmas. Ezen felül M. R. jogos védelmi helyzetben megölt egy reá támadó férfit, ezután öngyilkos lett.

Ha valaki nem jött volna még rá, éppen a Rómeó és Júlia ment a színházban. Büntetőjogász szemüvegen keresztül ilyen a világ egyik legszebb szerelmes történetének tényállása Montague Rómeó cselekvőségét illetően.

Hülyejogesetek

BüntetőjogÉSZ on 2021.08.04.

felfüggesztett szabadságvesztés

Vannak jogesetek, amelyek megoldásához elég fellapozni a Büntető törvénykönyvet, megkeresni benne az idevonatkozó törvényi tényállást, megnézni, hogy az elkövető beszámítható-e, büntethető-e, elévült-e a bűncselekmény, stb… Vannak azonban bonyolultabb esetek, amelyek megoldásához a Kúria jogegységi határozataira is szükség van, vagy a tankönyvekre, kommentárokra, illetve bírói döntések között kell kutakodni. És vannak a hülyejogesetek…

A hülyejogeseteket egykori professzorom gyűjtötte, és olyan – állítólag megtörtént – eseteket jelölt így, amelyeknek nem volt jó, vagy igazán jó megoldásuk. Hosszú vitát követően némely hülyejogeset megoldását professzorom akként adta meg, hogy ököllel jól gyomorba kéne vágni az elkövetőt, és amikor az ütéstől előre hajol, akkor könyökkel fölütni az orrát. Persze tudtuk, hogy csak viccel.

Nem tudom, mi lett a hülyejogeset gyűjteménnyel, megvan-e még valahol. A gyűjtemény egy darabja viszont élesen megmaradt bennem, és nem tudom magamban tartani…

A legjobb házasságokban is előfordul, hogy férj és feleség veszekednek egymással. Régi bejáratot házasságokban a veszekedések megfelelő koreográfia szerint zajlanak a vita kirobbanásától egészen a kibékülés rítusáig. Történetünkben is így zajlottak a civakodások, amelynek egy pontján a feleség rendszerint fölpattant, „hazaköltözöm anyámhoz” felkiáltással távozott a lakásból, és csak néhány óra múlva tért vissza. A férjet ez rendkívül zavarta; nem tudni, hogy a távozás vagy a visszatérés zavarta-e inkább. A férj így egyszer elhatározta, hogy a legközelebbi veszekedésnél jól megleckézteti az asszonyt. Előre fölkészült, beszerzett egy színházi kötelet, amellyel a színészek a színpadon akasztást tudnak imitálni anélkül, hogy ez halálos következménnyel járna.

A mi férjünk kivárta a megfelelő alkalmat, azaz a következő veszekedést, amely menetrendszerűen be is következett azon drámai pontjával egyetemben, amikor a feleség felpattant, és „hazaköltözöm anyámhoz” felkiáltással elhagyta a lakást, még a lakásajtót sem zárta be maga után. A férj csak erre várt, leakasztotta a csillárt, a helyére fölkötötte saját magát, és előre örült annak, mi fog történni, ha az asszony visszatér, és meglátja őt, a halálba kergetett férjet a kötélen lógva. Férjünk elképzelte, amint neje zokogva borul a földre, esetleg ijedtében ájultan vagy holtan csuklik össze, vagy kétségbeesve próbálja őt újra éleszteni, vagy öngyilkosságot kísérel meg, hogy szeretett férjét kövesse a túlvilágra. (Jó, jó, tudom, ahhoz, hogy valaki férj lehessen, nem kell ész vagy jogosítvány.) Minden lehetséges variációt lejátszott képzeletében, kivéve egyet… azt az egyet nem, ami végül is történt.

Férjünk nem számolt azzal, hogy felesége helyett, a nyitva hagyott ajtón keresztül a szomszédasszony fog belépni. Férjünk kötélen lógva, szemhéja alól figyelte az eseményeket, és gondolkozott, azzal okozza-e a nagyobb bajt, ha hagyja, hogy a szomszédasszony kihívja a rendőrséget, vagy ha a kötélről megszólalva próbálja megnyugtatni a szomszédasszonyt. Arra jutott magában, hogy a nappaliban lógni még nem bűncselekmény, viszont ha megszólal, akkor a szomszédasszony halálra rémül, merthogy szívbeteg. Csakhogy a szomszédasszony – aki valóban szívbeteg volt, de nem szívbajos – eléggé el nem ítélhető módon nem a rendőrséget vagy a mentőket hívta, hanem belépett a nappaliba, kihúzta a szekrényfiókot, és magához vette a feleség ékszerdobozát. A férj ezt egyre nagyobb felháborodással figyelte szemhéjai résén át, és amikor a szomszédasszony elhaladt mellette a bejárati, akarom mondani a kijárati ajtó felé, a férj a kötélről hirtelen utánanyúlt, „mit csinálsz, Te szerencsétlen” felkiáltással.

Innen már könnyű kitalálni, hogy a szomszédasszony „szörnyethalt” ijedtében…

Na, és vajon mi lenne a hülyejogeset megoldása a most hatályos törvények alapján? Birtokvédelem? Gondatlan emberölés? Jogos védelem? Bűncselekmény hiánya? Esetleg jól gyomron kéne vágni az ilyen férjet, és amikor összegörnyed, akkor könyökkel föl kell ütni az orrát?

Az olvasóra bízom a megoldást.

Hogyan olvassunk törvényi tényállást? III.

BüntetőjogÉSZ on 2021.07.29.

A Nyulambulamuram fülügyelővel készült interjú folytatása

Riporter: Foglaljuk össze röviden korábbi adásunk témáját. Piroska és Farkas úr bűnügyét tárgyaltuk jogi szempontból. Ön nyomozta az ügyet…

Nyulambulamuram felügyelő: Igen. Arról beszéltünk, hogy egy jó nyomozónak nemcsak a nyomokat kell tanulmányoznia, hanem a Büntető törvénykönyvet is. A Btk. 160. §-ának első bekezdése szerint az emberölés alapesetét az követi el, aki mást megöl. Azonban a tényállás olvasgatását itt nem fejezhetjük be. A legtöbb büntető tényállás első bekezdése tartalmazza az alapesetet, a következő bekezdések pedig az úgynevezett minősített eseteket. Farkas úr esetében ez lehet az előre kiterveltség, a több sértettet, az aljas indok, a gyermekkorú és az idős koránál fogva védekezésre képtelen sértett. Van, hogy a tényálláson belül találunk privilégizált esetre utaló bekezdést; az emberölésnél ilyen a gondatlanságból elkövetett emberölés. De a törvény emberölésnek minősít olyan magatartást is, amikor valaki gyereket vagy súlyos szellemi fogyatékos embert bír rá öngyilkosságra.

Riporter: És beszéltünk arról is, hogy Piroska és a nagymama végül nem haltak meg, mert épen és egészségesen kerültek elő Farkas úr gyomrából. Az emberölés tényállásánál találtam olyat bekezdést – a harmadikat –, ami azt bünteti, aki emberölésre irányuló előkészületet követ el. Erről van itt szó?

Nyulambulamuram felügyelő: Nem, annál többről. Előkészület esetén az elkövető még „csak” felkészül arra, hogy embert fog ölni. Például az emberöléshez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, például Farkas úr beöltözött nagymamának, hogy megtévessze Piroskát. Ez még csak előkészület lenne Piroska esetében, de sajnos ő továbbment: ahogy a nagymamát, Piroskát is egyben lenyelte. Így cselekménye büntetőjogi szempontból kísérletnek minősül, hiszen ha nem jön a vadász, Farkas úr gyomorsavai szétmar…

Riporter: Úúúh! Ne is folytassa! Furcsa, hogy a Btk. 160. §-a emberölés esetén az előkészületet bünteti, a kísérletet viszont nem. Ez azt jelenti, hogy a kísérlet nem büntethető?

Nyulambulamuram felügyelő: Na, ezért szoktam a káposztapusztító kisnyúl mezőőr palánták füleit meghúzkodni; ha csak azt a szakaszt olvassák el, ami magáról az emberölésről szól. Ha előre lapoznak a Btk-ban, akkor tudhatják, hogy a kísérlet minden szándékos bűncselekmény esetében büntetendő, az előkészület pedig csak akkor, ha a törvény külön büntetni rendeli, mint például az emberölésnél. A tanulság: ha a Büntető törvénykönyvet lapozgatjuk, ne ragadjunk le annál a tényállásnál, ami magáról a bűncselekményről szól…

Riporter: Ha jól tudom, Farkas úr elhunyt, így a nyomozást gyorsan le tudták zárni.

Nyulambulamuram felügyelő: Nem egészen. Sajnos nekünk mezőöröknek meg kell látnunk a fától az erdőőrt. Ott a vadász cselekménye is…

Riporter: A vadászé? Hiszen ő mentette meg Piroskát és a nagymamát, amikor felvágta Farkas úr hasát! Ha jól tudom, ez jogos védelem.

Nyulambulamuram felügyelő: Ez igaz, de nem hunyhatunk szemet afelett, hogy miután Piroska és a nagymama épen kerültek ki a feneketlen bendőből, a vadász köveket rakott Farkas úr gyomrába, összevarrta, és bedobta Farkas urat a vízbe, ahelyett, hogy hívott volna minket.

Riporter: Megérdemelte! Disznóság, ha ezért felelősségre vonják a vadászt!

Nyulambulamuram felügyelő: Nehéz szakma a miénk! Akkor is le kell folytatnunk egy eljárást, ha nem leszünk népszerűek ettől.

Riporter: Szóval, most a vadász ellen folyik emberölés miatt a nyomozás.

Nyulambulamuram felügyelő: Nem emberölés miatt. A Btk. 161. §-ának (1) bekezdése szerint, aki mást méltányolható okból származó erős felindulásból öl meg, az úgynevezett erős felindulásból elkövetett emberölést követ el, amelynek büntetési tétele jelentősen kisebb, mint az emberölésé. El kell fogadnunk, hogy méltányolható okból származó erős felindulást váltott ki szegény vadászból az a körülmény, hogy Farkas úr megpróbálta egészben megemészteni Piroskát és a nagymamát.

Riporter: Legalább Piroska szülei fellélegezhetnek!

Nyulambulamuram felügyelő: Nem egészen. Egy kislányt elengedni egyedül az erdőben, amikor tudják, hogy egy Farkas garázdálkodik ott? Sajnos, vizsgálnunk kell a kiskorú veszélyeztetését is.

Riporter: Hogy maguk milyen alakok!!!

Hogyan olvassunk törvényi tényállást? II.

BüntetőjogÉSZ on 2021.07.22.

Interjú Nyulambulamuram fülügyelővel, aki a Piroska és Farkas ügyben nyomozott

Riporter: Fülügyelő Úr! A káposztos rendőr Önt értesítette először a szörnyű hírről, hogy Farkas úr megölte Piroskát és a nagymamát is…

Nyulambulamuram felügyelő: Egyből tudtam, hogy sorozatgyilkosságról van szó. Tyúklopási ügyként indult, amit még megboldogult nagyapám – aki torzs-őrmesterként szolgált – nyomozott. Sajnos a bizonyítékok eltűntek nagyapámmal együtt, amikor tanúként akarta kihallgatni Farkas urat…

Riporter: Ha jól tudom, ezt követően az Ön édesapja vette át az ügyet.

Nyulambulamuram felügyelő: Apám eredetileg mezőgazdásznak tanult, azután állt be mezőőrnek, miután nagyapának nyoma veszett. Apámnak feltűnt, hogy a Bárányok hallgatnak, így figyelni kezdte Farkas urat.

Riporter: És mire jutott az Ön édesapja?

Nyulambulamuram felügyelő: Nem tudom, azóta nem beszéltem vele. Utolsó üzenete szerint nagyon közel került az elkövetőhöz… Nem mondom, hogy nem izgultam, amikor értesítettek, hogy Farkas úr újabb bűntett gyanúsítottja, és nekem kell kihallgatnom. Szerencsére a vadász már intézkedett, így most beszélhetünk az ügyről.

Riporter: Mit vizsgál jogi szempontból a nyomozóhatóság, amikor egy ilyen szörnyű üggyel szembesül?

Nyulambulamuram felügyelő: Szögezzük le, hogy a nyomozónak a Büntető törvénykönyv olyan, mint katonának a fegyver…

Riporter: Azzal ütik a gyanúsítottat?

Nyulambulamuram felügyelő: Szó sincs róla. Nincsen olyan nyomozás, ahol már az elején pontosan minősíteni lehetne a tényállást, ezért mindenre fel kell készülni a Btk. alapján. Mint tudjuk, van az emberölés alapesete, amit az követ el, aki mást megöl. Erre jön rá a sok minősítő körülmény, ami megemeli a büntetési tételt: például az előre kiterveltség, az aljas indok, a védekezésre képtelen idős, vagy gyermekkorú sértett és így tovább…. Én felkészültem arra is, hogy Farkas úr azzal fog védekezni, hogy véletlenül történt a dolog

Riporter: Véletlenül ette meg Piroskát???

Nyulambulamuram felügyelő: Aki a mezőőrségnél szolgál, sokféle gyanúsítotti védekezéssel találkozik. Volt két kiskorú, akik megégettek egy öreg nénit, és azt próbálták bemesélni nekem, hogy a néni akarta megenni őket. Az Önök lapja is írt róluk; a Jancsi és Juliska eset.

Riporter: Igen, emlékszem rá, azóta is ülnek…

Nyulambulamuram felügyelő: Visszatérve eredeti témánkhoz, Farkas úr védekezhet azzal, hogy véletlenül befeküdt a nagymama ágyába, és mivel nyitott szájjal erősen horkol, így beszippantotta az áldozatait…

Riporter: De hisz ez hülyeség!

Nyulambulamuram felügyelő: Igen az, de a nyomozó köteles minden gyanúsítotti védekezést ellenőrizni. Farkas úr nehezen tudta volna tagadni, hogy megette áldozatait, mivel a gyomrából kerültek elő. Sokan akarják gondatlanságra fogni gaztetteiket. A bűncselekmények jelentős részénél a gondatlanság nem is büntethető. Vagy ha mégis, a gondatlan cselekmény enyhébb megítélés alá esik, mint az alapeset. Az emberölés alapesete öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a negyedik bekezdésben írt gondatlan emberölés „csak” egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel. Ezt hívják privilégizált esetnek.

Riporter: És ha azzal védekezne, hogy ő csak rávette Piroskát, hogy a nagymama után ugorjon?

Nyulambulamuram felügyelő: Az nem lenne jó védekezés, mert az emberölés ötödik bekezdése azt mondja ki, hogy az alapeseti emberölés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik. Vagyis a jogalkotó ezt a fajta emberölésre rábírást kvázi emberölésként kezeli….

Riporter: Én azt mondanám Farkas úr helyében, hogy Piroska és a nagymama végül nem haltak meg, mert épen és egészségesen kerültek elő.

Nyulambulamuram felügyelő: Ilyen csak a mesékben van….

Folytatjuk…

Ügyészség 150’

BüntetőjogÉSZ on 2021.06.17.

Kozma Sándor a Kozma utcában

„Szenvedély és érzelgősség megengedhető tán a védelemnek, de a vád csak egyszerű, szabatos és komoly legyen” – hirdette Kozma Sándor, a magyar ügyészség atyja mai napig tartó érvénnyel. Ránk maradt fotójáról egyszerű és komoly ember benyomását keltő arc néz vissza, némi száraz, humortalannak tűnő kisugárzással, akiről csak ájult tisztelettel beszélhet az utókor. (Az igazsághoz tartozik, hogy az 1920-30-as évektől kezdve kezdett el divatba jönni a mosoly a fényképeken, korábban a meglehetősen hosszú expozíciós idő miatt nehéz volt egyfolytában somolyogni.)

Illik-e egy főügyészhez a mosoly? Vajon maga Kozma Sándor egyszerű, és komoly ember volt-e? Szorult-e bele akár egy csipetnyi szenvedély, humor? Pápán Kozma Sándor iskolatársa volt Jókai Mór mellett egy bizonyos Petrovics (Petőfi) Sándornak is, ez a társaság aligha vetette meg a bulizást, és ehhez jött még a színházszeretet. A színházszerető ma a komoly, művelt ember állandó jelzője, Kozma Sándor korában viszont némi atyai rosszallást váltott ki a túlzott színházszeretet, amit szegény Petőfi atyai pofonok formájában tapasztalt meg.

Kozma Sándor pápai diákként Leveldi álnéven színházi tudósításokat írt Garay János Regélő című lapjába. Amikor ezt Petőfi megtudta, addig rágta az ügyészség majdani atyjának fülét, míg Kozma végül be nem ajánlotta Petőfi két versét Garaynál. Nem Kozmán múlott, hogy a versek végül nem jelentek meg, de Kozma révén Petőfi színházi írása már igen.

Petőfi Kozma Sándor barátját „nyílt jelleméért, lovagias modoráért szerette; e mellett nagyvilági modorával szellemesség párosult, kellemesen és avatottan tudott bármi tárgyról beszélni, vagy valamilyen nemes ügyért lelkesedni”. Ezzel szemben Kozma Sándor Petőfi Sándort akként jellemezte: „rút, de nem közönséges, mogorva, mely búsító, leverő hatást gyakorol a nézőre, de nem gyűlöletes, nem visszataszító.”

Úgy tűnik, a két Sándor közül Petőfi volt a komoly ember, vagy ő sem. A költő a mértan és számtan iránt különös ellenszenvet érzett, e tárgyak óráiról el is maradozott. Egyszer egy egész napi fogságra ítélték emiatt, a fogságot négy társával együtt szenvedte el, közöttük volt Kozma Sándor is, utóbbit nem tudni, miért. Az időt mulatsággal töltötték, Petőfi hevenyében egy színdarabot tákolt össze Az öt jómadár címmel. Ezt aztán eljátszották – írja Ferenczy Zoltán Petőfi életrajza című munkájában, és lábjegyzetben Kozma Sándor jómadárral kapcsolatban megjegyezte, jelenleg főügyész Budapesten. Ki tudja, talán az iskolai fogságban eltöltött nap inspirálta Kozmát a fogház és börtönrendszer tökéletesítésére és a szabaduló rabok támogatására. (Az ügyészség atyja mellett a börtönök atyjaként is szokták emlegetni. A hálás utókor el is nevezte róla a Budapesti Fegyház és Börtönbe vezető utcát Kozma utcának. Köszi, utókor!)

Mindenesetre ennek az egyszerű és komolynak tűnő embernek három verse jelent meg a Tavasz című zsebkönyvben (Petőfinek hét verse), Kozma Sándor jelentős jogtudományi és ügyészség-szervezési munkásságán felül cikkeket írt Bukógáti álnéven szépirodalmi lapokba, munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonnak, a Reform című lap politikai vezércikkírói közé tartozott, harcolt a 48-as forradalomban és szabadságharcban, volt országgyűlési képviselő, emellett támogatója a Borsszem Jankónak is. Igazi reneszánsz ember volt egy romantikus korban.

A Kozma Sándor által megszervezett egységes ügyészi szervezet 150 éves, tíz évvel öregebb, mint az egységes rendőri szervezet. Ha ma élne, és le mernénk ülni Kozma Sándorral borozni, valószínűleg éreznénk szenvedélyét, és visszanézve az ügyészség százötven évére, talán egy kis érzelgősséget is ki tudnánk csikarni belőle, amit korábban annyira megvetett.

Boldog 150. születésnapot Magyarország Ügyészsége!

Interjú a BüntetőjogÉsszel

BüntetőjogÉSZ on 2021.06.03.

öninterju

Kérdező: Hallottam olyat is, hogy a Büntetőjogész blog a börtönben készül, elítélt ír a „tapasztalatairól” azért nem adja nevét a bloghoz.

Büntetőjogész: A börtönben létezik zuhanyhíradó, de én szabad kézzel és szabadlábon írok… A Büntetőjogész főleg sértetteknek szól, azoknak, akik bűncselekmények áldozatai lettek, nem elkövetőknek akar tippeket adni.

Kérdező: Nem tudom, elárulhatom-e, hogy éppen egy ügyészségen ülünk…

Büntetőjogész: Persze! Nem szégyellem, hogy ügyész vagyok, sőt, mérhetetlenül büszke vagyok rá.

Kérdező: Akkor mire föl ez a nagy titkolózás?

Büntetőjogész: Kollégáimmal – akikkel tisztelt Blogtársak vagy Blogközösség fedőnéven szoktunk kommunikálni – megbeszéltük, hogy nem a nevünk a fontos. El akarjuk kerülni, hogy egy-egy konkrét ügyben egy-egy konkrét vádlott kommenteljen arról, miért „9 évet kért rá” ügyészként egyikünk vagy másikunk. Vagy a sértett tegye ugyanezt, hogy miért „csak 9 évet kértünk” a vádlottra. Az nagyon elvinné a blogot nem kívánt irányba. A rajzokat készítő kollégám neve más okból is „szigorúan titkos” minősítésű. Karikatúrái annyira jók, félő, hogy előbb-utóbb lecsapna a szerzőre valamelyik médium. J Egyébként a Büntetőjogész csapatmunka, többen dolgozunk rajta. Van külsős is a csapatban.

Kérdező: Karikatúrák és sértettek? Nem féltek, hogy sértettből sértődés lesz?

Büntetőjogész: De, félünk. A blogon volt már szó emberölésről, szexuális bűncselekményekről, kiskorúak ellen elkövetett bűntettekről. Egyik sem vicces téma.A terv azonban kezdettől könnyedebb hangvételű blog volt. Filozófiánk szerint bűncselekmény áldozatává válni kicsit olyan, mint megbetegedni. Néha elkerülhető, sokszor azonban nem. Az immunrendszer az, ami nagyon fontos. A Büntetőjogész egyfajta büntetőjogi immunerősítő akar lenni, aminek a humor a vitaminja.

Kérdező: Eddig azt hittem, az ügyészségnek nincsen humora.

Büntetőjogész: Az ügyészségnek nincs is. Az ügyész kezében hatalom van, és hatalmi pozícióból – bűncselekményen, vádlotton, sértetten vagy bárki máson – élcelődni enyhén szólva is visszatetsző lenne. Ugyanakkor taláron kívül kollégáim többsége remek humorérzékkel rendelkezik. Ez nem is csoda azoknál, akik munkájuk során leginkább az élet árnyékos oldalával találkoznak; sokszor kifejezetten szörnyű emberi sorsokkal. Egykori fogalmazóm szembesített régi szavaimmal. „Emlékszel, hogy az első munkanapomon azt mondtad, hogy ezt a munkát humorral vagy alkohollal lehet elviselni, de az ügyészségen csak az előbbi az elfogadott?” Ijedten néztem rá, hová akar kilyukadni, mire elnevette magát, szerencsére az arca a nevetéstől volt piros, nem mástól. Visszatérve a bloghoz, a szarkazmus nálunk szakmai ártalom.

Kérdező: Szóval vicces dolog ügyésznek lenni?

Büntetőjogész: Ezt nem mondanám. Ügyésznek lenni nagy felelősség. Aki nem hivatásként fogja föl, az előbb vagy utóbb lemorzsolódik. A napi munkaidőnk nyolc órás, a napi szolgálati időnk kis túlzással huszonnégy órás. Kezdő ügyészként letettem egy vádtervezetet a vezető ügyész asztalára. Éjszaka arra ébredtem, hogy valami zavar a gyanúsított védekezésének egyik félmondatában. Hajnalig forgolódtam, majd reggel megelőzve a vezető ügyészt, kicsempésztem a vádtervezetet a szobájából, és további nyomozási cselekményeket írtam elő a rendőrségnek. A végén a nyomozást a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette. Azóta vezetőként dolgozom, és szinte nincs olyan kollégám, aki reggel ne fogadott volna már azzal, hogy „gondolkoztam este az ügyön, és…” vagy „éjszaka arra jutottam magammal, hogy…”

Kérdező: Szóval az ügyészségen álmatlanságban szenvedők előnyben!

Büntetőjogész: Éppen ellenkezőleg; szeretünk jól aludni, csak a jó alváshoz nálunk sok és jó munka kell. Tudom, ezek nagy szavaknak tűnnek, de képzeld el a következőket: senki nem vitatja, hogy egy emberölésért jogerősen elítélt személynek hosszú időre börtönben a helye. Ugyanakkor a nyomozás elején, amikor őrizetbe vételről, letartóztatás elrendeléséről kell dönteni, de még hiányosak az adatok, nem ismerjük a gyanúsított védekezését, esetleg a feljelentő sem biztos, hogy az igazat mondja, egyhavi előzetes letartóztatással tönkre lehet tenni valakinek az életét! Na, erre mondom, akinek ilyenkor picit sem remeg a térde, az nem jó ügyész.

Kérdező: Te hogyan lettél ügyész?

Büntetőjogész: Poén lenne, ha azt mondanám, hogy viccből? Pedig egy viccel indult. Az egyetemen a professzorom minden héten feladott egy hivatásrendet, amelyről két oldalt kellett írni. Bármit, amit fontosnak tartunk róla. Már túl voltunk a bíróságon, az ügyvédségen, utoljára maradt az ügyészség. Én a „Mi a fenét írjak az ügyészségről?” címmel adtam le a dolgozatomat. Nagy botrány lett belőle, el sem akarta olvasni a professzor. Korábban úgy gondoltam, az ügyészség a büntetőeljárás mellékszereplője; drámaelméleti szempontból jágói szerep. Lássuk be; a rendőrség hősiesen nyomoz, az ügyvéd gáncstalan lovagként siet a bajbajutott gyanúsított védelmére, a bíró pedig egyenesen deus ex machinaként lép föl az Olümposz-pulpitusról. Az ügyész meg az a gyomorbajos figura, aki szenvtelen hangon piszkoskodik a tárgyalóteremben: az ő vádja a konfliktus forrása. Pont a feladott egyetemi dolgozat döbbentett rá, hogy az ügyész nemhogy mellékszereplő, hanem maga a büntetőeljárás motorja, akinek mindvégig kulcsszerepe van a büntetőeljárásában: a nyomozás kezdetétől az ítélet végrehajtásáig. Csak éppen a PR-ja pocsék. Mire a professzor lehiggadt a dolgozat végére ért, rájött, hogy erről szól az írás. Mire én a dolgozat végére értem, rájöttem, hogy ezt akarom csinálni. Ügyész akarok lenni.

Kérdező: Szóval ügyészségi PR, erről szól a blog? Javítani akartok a megítéléseteken, mi?

Büntetőjogész: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ügyész gyűlöli, ha a társadalom kedveli, sőt, elismeri őt. Nekünk is van limbikus rendszerünk. Sokáig az volt az alapelv, hogy az ügyészség tetteinek kell beszélni maga helyett (mármint a sajtóban). Szerencsére ez a szemlélet mára megváltozott. Rá kellett döbbenni, hogy a büntetőeljárás egyes szereplői nagyon hatékonyan tudnak úgy megjelenni a sajtóban, hogy egyúttal tematizálják a közbeszédet. Ennek néha már-már eljárástaktikai vetületeit is éreztük, egyes, még ki nem hallgatott, megingatható tanúk igyekeztek a közvélekedéshez igazodni az általuk észlelt tények helyett. De nemcsak ezért fontos, sőt, elsősorban nem ezért fontos, hogy az ügyészség hogyan jelenik meg a médiában. Az információval túltolt társadalmunkban egyszerűen joguk van az embereknek ahhoz, hogy közérthető módon értesüljenek arról, mit is csinál éppen az ügyészség, milyen értékeket próbál érvényre juttatni az igazságszolgáltatásban. Ha figyeled, sajtóközleményeken túl az ügyészség megjelenik már a közösségi médiában, törekszik arra, hogy megmutassa emberi képét is. Már-már kezdünk jóképűek lenni. J De a Büntetőjogész blog mégsem ezt a célt szolgálja….

Kérdező: Értékeket mondtál, hadd legyek szemtelen, sokan azt vetik az ügyészség szemére, hogy fideszes…

Büntetőjogész: Az ügyészség a törvényesség őre, a törvények társadalmi és politikai értékeket közvetítenek, a törvényeket pedig a mindenkori parlamenti többség alkotja. Az, hogy az ügyészség a hatályos törvényeket hajtja végre, nekem nem tűnik sem nagy csodának, sem politizálásnak. Az ügyészségen nem téma, hogy melyik ügyész melyik pártra szavaz, vagy kivel szimpatizál. Az mindenkinek a magánügye. Az, hogy egy ügyész ne politizáljon nyilvánosan, az már közügy. A Büntetőjogész blogon sem jelenhet meg politikai tartalom, hogy visszakanyarodjak a bloghoz.

Kérdező: Kanyarodjál! Nekem furcsának tűnik, hogy a blogon egyetlen utalás sincs arról, hogy bármilyen köze lenne az ügyészséghez a blognak!

Büntetőjogész: Pont erről akartam beszélni! Az ügyészség, mint olyan, nagyon szakmai beállítottságú szervezet. Külsős lektorunk érttette meg velünk, ha folyton paragrafusokkal dobálózunk, a laikus olvasó csak azért nem pártol el tőlünk, mert soha mellénk sem áll. Kaptunk kritikát a szakmából, hogy ez szakmailag nagyon pongyola így, de a célunk az, hogy az átlag olvasót próbáljuk beavatni a sértetti jogokba, illetve abba, mik az aktuális elkövetői módszerek, mit lehetne ezek ellen tenni. Régen az érettségi felkészítette a diákokat az átlag értelmiségi létre. Ma felsőfokú végzettségű emberek is meglepő járatlanságot mutatnak abban, milyen jogokkal rendelkeznek (és milyenekkel nem). Így egy kis edukációt is szeretnénk belevinni a dologba…

Kérdező: Folyton a sértettekről beszélsz. Ti ügyészek nagyon utálhatjátok az elkövetőket! Nekik nem járna egy blog?

Büntetőjogész: Az elkövetőt „nagyon utálni” szakmai hiba, nekünk feladatunk például, hogy az enyhítő és mentő körülményeket is feltárjuk, még ha ez sokszor a sértettnek nem tetszik. Egyebekben a legtöbb elkövető attól, hogy elkövetett egy bűncselekményt, nem válik bűnözővé. Volt olyan kor, amelyben ha valaki a tízparancsolatból kilencet betartott, nemigen követhetett el bűncselekményt függetlenül attól, hogy vallásos volt-e vagy sem. Ma a parancsok közé be kellene emelni olyanokat is, hogy ne tanúsíts valótlan adatot megfelelőségi nyilatkozatban jelentős mennyiségű termékről, vagy teljesítsd gazdasági adatszolgáltatási kötelezettséged. Néha egy-egy gyanúsított őszintén meglepődik, hogy bűncselekményt követett el a mulasztásával. Úgyhogy egy kis felvilágosító munka itt sem ártana. Régen az eljárási törvény a gyanúsítottak szempontjából a mindent vagy semmit elvet követte. Ma széles körben van lehetőség egyfajta kiegyezésre, amikor a gyanúsított helyrehozhatja azt a kárt, amit a sértettnek okozott, és a végén mindenki jól jár, vagy legalább nem jár rosszul. Ezek az információk benne vannak és benne lesznek a Büntetőjogész blogban, így azok sincsenek eltiltva az olvasásától, akik bűncselekményt követtek el.

Hogyan olvassunk törvényi tényállást? I.

BüntetőjogÉSZ on 2021.05.27.

Aki másnak Vermert ás

Meseország Büntető Törvénykönyve mindösszesen egy paragrafusból áll:

1. § Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Meseország lakói pontosan tudják, hogy veremásásnak nemcsak az tekintendő, ha a gonosz farkas gödröt ás, hogy így kapja el a gyalogkakukkot, hanem minden olyan magatartás, amikor valaki valamilyen gonosztettet forral más ellen, és a „minden jó, ha jó a vége” jogelv alapján a gonoszság visszaüt az elkövetőre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a fenti jogi norma ösztönösen alkalmazza azt, amit mi tettarányos büntetésnek hívunk; aki másnak vermet ás, az verembe esik, és ha a farkas megeszi Piroskát, akkor a végén ő maga pusztul el a mesékben. Meseországban nincs is szükség más életében vájkálásra specializálódott, idegesítő okostojásokra (röv.: jogászokra).

Farkatlan farkas

Sajnos az Óperencián innen mindent túlbonyolítunk. A jurátusok joghallgatók például az egyetemen latinul is tanulnak, vagyis megtanulják, hogy nullum crimen sine lege, tehát csak olyan tett büntethető, amelyet a büntető törvény az elkövetéskor tilalmaz. Így aztán Óperencián innen a Büntető Törvénykönyv 142. §-tól 457. §-ig sorolja a bűncselekményeket (a joghallgatók nagy bánatára, mert meg kell tanulniuk).

Nézzük most az emberölés hosszúra nyúlt tényállását!

160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést

a) előre kitervelten,

b) nyereségvágyból,

c) aljas indokból vagy célból,

d) különös kegyetlenséggel,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,

f) több ember sérelmére,

g) több ember életét veszélyeztetve,

h) különös visszaesőként,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy

k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

Minden törvényi tényállás tartalmaz egy úgynevezett alapeseti tényállást, jelen esetben ez az első bekezdésben található, vagyis a tilalmazott magatartás a más megölése. Honnan tudom, ki az az „aki”, aki a mást megöli? „Aki”-ről tudjuk, hogy ember, vagyis a Piroska életére törő bűnös toportyán akkor sem büntethető a Btk. 160. §-a alapján, ha az erdőben felfalja szegény kislányt. Ha viszont a Piroska életére törő farkas nevét nagy kezdőbetűvel írják, akkor Farkas úr esetében vizsgálni kell az életkorát. Általában a 14. életévét betöltött elkövető büntethető, azonban az emberölés pont kivétel, itt már bizonyos feltételek mellett a 12. évét betöltött személy is, ennek felismeréséhez azonban hozzá kell olvasnunk a Btk. 16. §-át.

Ki az a „más”, akit ha megölnek, akkor a törvény igyekszik a legnagyobb szigorral lecsapni? A másról is tudjuk, hogy ember, vagyis a házi kedvenc megölése akkor sem valósít meg emberölést, ha a kutyus családtag, és okosabb sok fajtársunknál. Az eredeti példánál maradva, ha Farkas nevű személy öli meg Piroskát, az bizony emberölés.

Most vegyük elő az úgynevezett minősítő körülményeket, amelyek az emberölés esetén a (2) bekezdésben találhatók. Ezek a minősítő körülmények, megemelik az alapesetben kiszabható büntetési tételt, jelen esetben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésről tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre.

Tudjuk jól, hogy a Farkas nevű elkövető nem hirtelen felindulásból fogyasztotta el Piroskát, hanem desszertként a nagymama után, vagyis előre kitervelte, hogy beöltözik nagymamának, így csalogatja magához az egyébként fürge és gyanakvó Piroskát. Az előre kiterveltség bizony minősítő körülmény, ha megnézzük a Btk. 160. §-a (2) bekezdésének a) pontját. Ez még csak a kezdet, mert Farkas úr azért ölte meg a nagymamát és Piroskát, hogy elfogyaszthassa őket; ez belefér a (2) bekezdés c) pontjában írt minősítő körülménybe (aljas cél). Farkas ennél is tovább ment, mivel két embert ölt meg, ezért az az f) pont is játszik (több ember sérelmére elkövetett emberölés). Emellett Piroska 14. életévét be nem töltött személy volt, vagyis tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követték el a bűncselekményt (második bekezdés i) pont), a nagymama viszont amellett, hogy idős, ráadásul ágyhoz kötött beteg volt, így esetében vizsgálni kell a j) és k) pontok megvalósulását is.

Úgy tűnik, Farkas úr kiérdemelte az életfogytig tartó szabadságvesztést…

Folytatása következik.

Szexting, a tiltott gyümölcs

BüntetőjogÉSZ on 2021.05.20.

Papás mamás

Amikor fiatal voltam – valamikor a múlt évezred végén – föl sem merült, hogy bárki lányoknak képeket küldjön merev nemiszervéről. Már a felvétel előhívásánál (akkoriban elő kellett hívatni a film negatívot) botrány lett volna, de amikor a kiválasztott hölgy megkapta volna a fényképet, akkor biztosan. (Sajnos visszafelé sem működött a dolog, a lányok sem küldözgettek magukról ilyen képeket.) Így hát a magunk idejétmúlt módján virággal és csokoládéval próbáltuk belopni magunkat a kiválasztott kislány szívébe. Nem tagadom, kissé őskövület vagyok, ma sem helyeslem az ilyesmit, de ésszel be tudom látni, hogy modern korunkban egy merev nemiszerv sokkal bensőségesebb tartalommal bírhat, mint egy virágcsokor. Nincsen ezzel gond, ha felnőttek csinálják.

Sajnos azonban tizennyolc év alattiak is művelik a szextinget. (Lásd: Szabó Judit és Csapucha Bernadett A gyermekpornográfia tényállása a jogerős bírósági ítéletek tükrében című, az Ügyészségi szemlében (2020/2.) megjelent tanulmánya.)

Amikor a tizenhét éves Pistike csatolt fájlként saját nemiszervével lepi meg az ugyancsak tizenhétéves szíve választottját Valentin nap alkalmából, nincs is baj addig, amíg a kislány megnézi a felvételt, majd rögtön töröli. A baj akkor kezdődik, amikor elmenti magának, mert hi-hi-hi olyan édi/vicces/szexi/egzotikus/bunkó stb… Ekkor ugyanis a tizenhétéves kislány beleütközik egy nemi erkölcs elleni bűncselekménybe; a gyermekpornográfia bűntettébe.

A Btk. 204. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki tizennyolcadik életévét be nem töltött személyről vagy személyekről pornográf felvételt megszerez vagy tart, bűntett miatt háromévig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A törvény nem tesz különbséget az elkövető életkora szerint, vagyis a példánkban szereplő tizenhét éves lány is büntetendő, függetlenül attól, hogy nem pedofil, csak saját korosztálya nemi szerve iránt érdeklődött. Ez a háromévig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetettség csak addig tart, amíg a kislány a tizenhétéves Pistike nemiszervéről készült fotót meg nem osztja barátnőjével. (Hi-hi-hi, nézd, mit kaptam Valantin napra!) Ekkor ugyanis a cselekménye egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, mivel a gyermekpornográf felvételt másnak átadta.

Ha bíróságra kerül a dolog, valószínűleg fiatalkorúként nem kap szabadságvesztést Pistike nemiszerve miatt. A baj viszont az, hogy a törvény kötelező rendelkezése folytán el kell tiltani őt minden olyan foglalkozástól, amely gyerekkekkel kapcsolatos. A Btk. 52. §-ának (3) bekezdése szerint, a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény elkövetőjét, ha a bűncselekményt tizennyolcadik életévét be nem töltött személy (Pistike) sérelmére követte el, végleges hatállyal el kell tiltani bármely olyan foglalkozás gyakorlásától vagy egyéb tevékenységtől, amelynek keretében tizennyolcadik életévét be nem töltött személy nevelését, felügyeletét, gondozását, gyógykezelését végzi, illetve ilyen személlyel egyéb hatalmi vagy befolyási viszonyban áll.

Összefoglalva tehát, azt a tizenhétéves kislányt, aki elmentette vagy még tovább is küldte a tizenhétéves Pistike merev nemiszervéről küldött felvételt, örök életre el kell tiltani attól, hogy óvónő, tanitónő legyen, sőt, elméletileg saját gyerekét sem nevelheti majd. A törvény szerint a bíró nem mérlegelhet, az eltiltást kötelezően alkalmaznia kell. A foglalkozástól eltiltás élete végéig benne lesz az erkölcsi bizonyítványában, még akkor is, ha nem gyerekek nevelésével kapcsolatos állásra pályázik, hanem mondjuk kohómérnöknek. Élete végéig magyarázhatja minden munkáltatónak, hogy ő nem pedofil, csak tizenhétéves korában elmentette Pistike Valentin napi ajándékát…

Ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!

BüntetőjogÉSZ on 2021.05.13.

„Ginny! – hüledezett Mr Weasley. – Hát mindvégig a falnak beszéltem!? Hányszor mondtam neked, hogy ne bízz meg semmiben, ami gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!”

Igen valószínűtlen, hogy az ember megtalálja Voldemort nagyúr elvarázsolt naplóját, ahogy Ginny Weasley vagy Harry Potter tették a Titkok kamrájában. Annál könnyebben belefuthatunk az interneten olyan álnév mögé bújó figurába, aki nem az agyával, hanem alantas ösztöneivel gondolkodik. Nincs mese, erre fel kell készíteni a fiatalokat, még ha aggódó őskövületnek tartanak is, mert könnyen nagyobb bajba kerülhetnek, mint Ginny Weasley. Álljon itt az alábbi történet.

Jófej3: Figyu, szőrösödik már a cerkád?

Looser15: ???

Jófej3: Nmá! Csak azért kérdem, mert az enyém még nem volt bolyhos, amikor 15 voltam.

Looser15: Nincs hiba! Már 14-en erdő nőtt ott!

Jófej3: Qrva jó! Nekem 17-en is alig álldogált. Persze akkor még nem volt ennyi jó kép meztelen csajokról.

Looser15: Szívás! Nekem hetekig nem punnyad le. Néha má’ tök ciki tornaórán!

Jófej3: Most szívatsz, kis Toldi? Lőj már egy fotót a petrencésrúdról!

Looser15: Nmá!

Jófej3: A fejednek nem kell rajta lenni, csak kíváncsi vagyok, nem kamuzol-e.

Looser15: Elküldtem. Én nem kamuzom, baker!

Jófej3: Köszi, látom jól el vagy eresztve ott lent. Talizzunk, OKÉ?

Looser15: Nem lehet, tele vagyok angollal meg matekkal.

Jófej3: Durva! Melyik gimiben csapatod?

Losser15: A …. Gimnáziumban, hogy szabná meg magát a matektanár!

Jófej3: Figyelj, ha nem akarod, hogy a farkadról a képet elküldjem az osztálytársaidnak, akkor találkozol velem! Csak dumálunk, meg minden!

Nem könnyű tinédzsernek lenni, amikor korosztályunk véleményénél semmi sem fontosabb. Sajnos a példánkban szereplő fiatal is így volt ezzel, jobban félt a nevetségessé válástól az osztálytársai előtt, mint attól a személytől, aki csőbe húzta. Fölment a lakására, ahol szexuális erőszak áldozata lett. Nem nagy vigasz, hogy a pedofil gonosztevő tíz évet kapott (más bűncselekményeket is elkövetett).
A végrehajtandó börtönbüntetés nem teszi semmivé a történteket.

Kedves fiatal Barátom! Gondolj rólam, amit akarsz, de ne bízz meg senkiben az interneten, aki gondolkodik, de nem látni, hogy hol tartja az eszét!

A kriminalisztika fő kérdései

BüntetőjogÉSZ on 2021.05.06.

karikatúra

Kezdő nyomozók gondolkodásába különféle kriminalisztikai órákon próbálják meg beleverni a szakma hét főkérdését: Mi? Hol? Mikor? Hogyan? Ki? Kivel? Miért? A vicces az, bármilyen szimplának is tűnnek ezek a kérdések, mégis működnek a gyakorlatban. Ha egy nyomozás valamennyi fenti kérdésre tisztázta a választ, ez alapján már könnyen összeállítható az úgynevezett történeti tényállás, a többin meg eljogászkodnak az ügyészek és a bírók.

A kriminalisztika hét főkérdése működik akkor is, ha bűncselekmény áldozata lettünk, és azon gondolkodunk, mi kerüljön a feljelentésünkbe. Ha a feljelentésben írt tények a legjobb tudomásunk szerint tartalmazzák a kriminalisztika fő kérdéseire a választ, nem lőhetünk nagyon mellé, ráadásul a nyomozást is segítjük vele, hiszen a nyomozás rögtön a lényegre koncentrálhat, nem kell hosszadalmas kihallgatáson tisztázni, mi is történt valójában. Vegyünk egy példát!

Tisztelt Rendőrség! 2021. április 2. napján ismeretlen személy ellopta a pénztárcámat, benne 100.000 forint készpénzt, a személyi igazolványomat, a lakcímkártyát, a bérletszelvényemet. Reggel hét óra előtt tíz perccel szálltam fel a 999-es buszra a Kukutyin utcai megállóban, ekkor a tárcám még megvolt, hiszen a bérletem felmutattam a buszvezetőnek. A buszon utazott egy fiatalokból álló három fős társaság, vidáman lökdösődtek. Egyik alkalommal az egyiküket nekem lökték a többiek. Mással testi kontaktusba nem kerültem az utazás során. A Zabhegyező végállomáson pogácsát akartam venni, ekkor vettem észre, hogy nyitva van a táskám, és hiányzik belőle a tárcám. Visszamentem a buszhoz, de ott nem találtam meg a tárcámat. A tárca értéke körül-belül 10.000 forint volt. A buszon kamera működött, indítványozom a felvételek lefoglalását. Tisztelettel Feljelentő (személyi adatai és elérhetősége)

A fenti feljelentésben benne vannak a kriminalisztika főkérdéseire a válaszok. Kiderül belőle:

  • Mi történt.
  • Hol történt.
  • Mikor történt.
  • Valószínűleg hogyan történt.
  • Valószínűleg ki a tettes.
  • Kivel követte el a lopást.
  • Zsebtolvajlás esetén a miért kérdésre viszonylag evidens a válasz.

Alkalmazzuk bátran a kriminalisztika hét főkérdését akár a magánéletben is, ha tudni szeretnénk, hogyan tört el a kínai vázánk. 🙂

Kapcsolati tőkén vett belépő a pokolba

BüntetőjogÉSZ on 2021.04.29.

karikatúra

Össznépi magyar játék – amely könnyen vádlottak padjára juttathatja a sértettet is – a kit ismerünk a hatóságnál című társasjáték. Igen, tudom, feljelentést tettünk, és látszólag nem történik semmi.
A krimikedvelő sértett nézi az amerikai filmeken, ahogy akár két rendőr is dolgozik egy ügyön, halomra lövik a gonosztevőket, és még csak egy nyavalyás jelentést sem kell mellékelniük a hulla mellé, hagyják ott, ahova esett. Ehhez képest a mi ügyünkben nem történik semmi, nemhogy nem lőtték halomra a piszok feljelentettet, de még csak fel sem függeszti gyanús ügyködését. A magyar rendőrségen ugyanis nem két rendőrre jut egy ügy, hanem egy nyomozóra akár negyven eljárás is. Könnyű belátni, hogy ha a nyomozó minden munkanap elővesz egy ügyet, akkor kéthavonta jut ideje a miénkre. (Gyanítom, az átlag amerikai nyomozónak is több ügye van, mint amit a filmek mutatnak.)

Ilyenkor egy sértettnek könnyen átfut az agyán, hogy kell egy kapcsolat, ami meg tudja gyorsítani a folyamatokat. Vagy legalább rátekint néha az ügyre. Sok embert valósággal frusztrál, ha nem keres semmilyen urambátyám kapcsolatot, kifejezetten gondatlannak érzi magát saját ügyében.
Jól jön egy kis kapcsolati tőke, így előkerülnek a kapcsolati pénztárcák: lássuk, kinek is tettünk szívességet, akinek van rendőr ismerőse? A legjobb, ha a rendfokozata legalább ezredes, az már kevésbé érdekes, hogy vízirendész. És itt jön a bökkenő, amit célhoz kötöttségként szoktak emlegetni. Megtalált hatósági ismerősünk – legyen bár ezredes vagy tábornok – akkor nézhet bele bármilyen bűnügyi aktába, ha az a munkájához szükséges. Lefogadom, nincs a munkaköri leírásában, hogy minket tájékoztasson az ügy állásáról, vagy sürgesse az érdekünkben, még akkor sem, ha korábban szívességet tettünk Béla barátunknak, akinek jó ismerőse a vízirendész ezredes.
Ha szerzett ismerősünk nem elég erős ahhoz, hogy nemet mondjon nekünk, és jogosulatlanul belenéz az aktánkba, sőt, még tájékoztat is bennünket arról, kit tervez kihallgatni a hatóság, úgy minimálisan hivatali visszaélést követ el. Na és ki lesz a felbujtója? Igen, mi leszünk azok. Ráadásul, ha kellően távoli az előkapart hatósági kapcsolat, könnyen érezzük úgy, hogy Krisztus koporsóját sem ingyen őrizték, így előfordulhat, hogy a végén hivatali vesztegetésért nagyobb büntetést kapunk, mint az, akit eredetileg feljelentettünk.

Végezetül álljon itt egy elrettentő példa egy hivatásos sofőrről, aki az autópályán észlelte, hogy lefényképezték gyorshajtás miatt. Emberünk kétségbeesett, lázasan keresett egy rendőrt, akinek felajánlott százötvenezer forintot, hogy vetesse ki a rendszámát a fotóalbumból. Emberünk csodálkozott a legjobban, amikor megvádolták kötelességszegésre irányuló hivatali vesztegetéssel, és csak büntetlen előélete miatt úszta meg felfüggesztett szabadságvesztéssel. Emellett a bíróság vagyonelkobzást rendelt el a jogtalan előnyként felajánlott 150.000 forintra, így a kapcsolatkeresgélés emberünknek összesen öt évre felfüggesztett két év szabadságvesztésbe, 150.000 forint vagyonelkobzásba került. És most jön a poén, miután az ítéletet a bíróság gyorsított eljárásban (bíróság elé állítás keretében) hozta, így az ítélet bőven beelőzte a gyorshajtásért kiszabott bírságot, amely csak 30.000 forintra rúgott…

Lakásmaffia III.

BüntetőjogÉSZ on 2021.04.22.

Kiadó vár - elfoglalás

amikor tényleg szervezett a bűnözés

Láttuk, vannak bérlők, akik szívesen eladják az általuk bérelt ingatlant. Nem szervezett bűnözők, csak gátlástalan emberek. Vannak, akik magányos öregekre szállnak rá, hogy eladják ingóságaikat, végső esetben az idős ember lakását is. Az ilyenek még gátlástalanabb emberek, de ők sem „szervezett bűnözők”. Van azonban egy elkövetői kör, amelyre méltán illik a lakásmaffia kifejezés. Ennek tagjai nem kívánják a bérelt ingatlant teljes egészében eladni, „megelégszenek” a foglalóval.

A módszer a következő. A banda felhajt néhány igazán jó helyen lévő ingatlant, azt kibéreli, majd rövid időn belül meghirdeti eladásra. Természetesen a hirdetési ár a piaci ár alatt van. Fölvesznek hoszteszeket is, akik a vevőjelölteknek profi ingatlanosként mutogatják a lakást. A hoszteszek a legtöbb esetben nem tudják, hogy csalásban vesznek részt, így jobban érvényesül a meggyőző képességük. A hoszteszeknek a megbízó a lelkére köti, hogy minden vevőjelöltnek sulykolni kell: a rendkívül kedvező ár azért van, mert a megszorult eladó minél hamarabb pénzhez akar jutni, vagyis az a vevő nyer, aki a legkorábban utalja a foglaló összegét a megadott számlaszámra.

Itt jön a kérdés: vajon a vevőjelölt a nyereség hiányát veszteségként éli-e meg, avagy a veszteség hiányát nyereségként. Ha az előbbi, akkor a reménybeli vevő gondolkodás nélkül utalja a „foglalót”, nehogy mások megelőzzék. Úgy gondolja, úgysem a teljes vételárról van szó, a papírmunka meg ráér később. Az ilyen vevőjelölt – ekkor eljárásjogi szempontból már hívhatjuk sértettnek – csodálkozik, amikor megtudja, hogy mégis megelőzték, mert már legalább öten elküldték a foglalót, de az eladók nem túl finnyásak, mert továbbra sem zárják le a lehetőséget mások előtt, hogy foglalót küldjenek nekik. Ha jól megy az üzlet, a sok foglalóból összeszedik akár a lakás árának másfélszeresét is. A foglalókat természetesen azonnal külföldi számlákra továbbítják, ahol a nyomozó hatóság virtuális bottal ütheti a pénz nyomát.

Az esetek többségében a sértettek elkerülhették volna az áldozattá válást, ha a legelemibb óvintézkedéseket megteszik. (Találkoztam olyan vevőjelölttel is, aki még csak a lakást sem nézte meg személyesen, a foglalót az internetre feltett képek alapján küldte el.) Először is, a foglaló fizetése ingatlan esetében írásbeli szerződéshez kötött. Ne engedjük, hogy siettessenek! Minden esetben forduljunk ügyvédhez! Az ügyvéd beszerezi az ingatlannyilvántartásból az ingatlan adatait, megállapítja, ki a tényleges tulajdonos, elkészíti az írásbeli szerződés tervezetét, amibe beleírja a foglalót is. Nagyon valószínű, hogy már az ügyvédünk kiszűri a csalást, és nem fogja engedni, hogy elutaljunk nagyobb összeget a csalóknak.

Mi magunk is tehetünk lépéseket. Például, ha már lakásnézőben vagyunk a házban, ne sajnáljuk az időt. Csengessünk be a szomszédokhoz, a közösképviselőhöz, mutatkozzunk be, mint leendő lakó, érdeklődjük a közösköltségről, a környékről. Jó esetben, már tőlük megtudjuk, hogy a tulajdonosnak esze ágában nincs a lakást árulni, csak bérbe adta. A kis nyomozati munka – higgyék el – jobban megtérül, mint futni a pénzük után.

Lakásmaffia II.

BüntetőjogÉSZ on 2021.04.15.

Karikatúra: maszkos aláírás

Néha a múlt ködéből előkerülnek olyan ismerősök, akikről egyáltalán nem tudom felidézni azt sem, hogy valaha telefonszámot cseréltünk. Egy ilyen ismerősöm az a szimpatikus biológus kutató, akivel emlékeim szerint hosszú, intellektuális értekezést folytattunk kutatási témájáról. Ő hosszan, intellektuálisan értekezett, én hosszan, intellektuálisan hallgattam.

  • Szia! Nem Zavarlak?
  • Szia! Parancsolj!
  • Rövid jogi tanácsot szeretnék tőled.

A rövid jogi tanács kifejezésre minden jogász gyomra összeugrik. Egy jogi tanács ugyanis éppolyan hosszú, mint amilyenre szükség van. Az emberek egy része rövid jogi tanács alatt saját igazát akarja visszahallani, és hajlamos csak azokat a tényeket közölni, amelyek kedvezőek számukra. Ha pedig rosszul sülnek el a dolgok, akkor a tanácsadó a hülye.

  • Hallgatlak!
  • Házvásárlásban vagyok éppen. Vidéken találtam egy szuper kis házat, ráadásul nagyon kedvező áron. Látszik, hogy komolyan el akarják adni.
  • Gratulálok! Gondolom a szépséghiba valamilyen jogi jellegű.
  • Hát ez az! A ház egy öregemberé. Amikor fent voltam megnézni, egy fiatal pár is ott volt. A genomjuk a lehető legeltérőbb volt az öregtől, ha érted, mire gondolok.
  • Igen, nem rokonok.
  • Bizony nem. A fiatalemberrel tárgyaltam a ház eladásáról. Próbáltam az öreget is bevonni, de egy értelmes mondata nem volt, csak vigyorgott. A nő ott illegette magát, és időnként töltött neki egy kis bort.
  • Rendes tőled, hogy szólsz. Nem kell nagy fantázia hozzá, hogy a fiatalok akarják eladni az öreg házát. Vannak bűnözői körök, akik rászállnak a magányos öregekre, egy kis segítség, egy kis sejtetés, egy kis itatás, egy-két hónap és az öreg belemegy, hogy eladja a házat.
  • Szerintem is erről van szó.
  • Ha mondod a címet, megkeresem az illetékes kapitányságot, ők majd kezükbe veszik a dolgot. Kevés ilyen rendes ember van.
  • Hát… Várj egy picit! Én azért hívtalak, mert szeretném tudni, hogy van-e olyan módszer, amellyel megtarthatom a házat!
  • Hogyne volna! Tisztáztátok már, hogy a vételárban benne van-e az öreg eltakarítása? Például felajánlhatnád, hogy a gödröt te ásod ki. Gödröt ásni, azt senki nem szeret.
  • Most miért vagy ilyen velem?
  • Rövid jogi tanácsot kértél, nem? Szerinted, mi történik az öreggel, miután megveszed a feje fölül a házát? A szimpatikus fiatalok vesznek neki egy kisebbet? Kizárt! A legvalószínűbb, hogy megölik. Esetleg elszállítják egy tanya fészerébe, ami ugyanaz, csak lassabb. Ha hosszabban él, akkor előfordulhat, hogy valaki ráakad, az igazságügyi elmeorvosszakértő pedig kimondja, hogy nem volt beszámítható már akkor sem, amikor eladta neked a házat. Akkor pedig ugrott a házad. Egy hullát viszont az igazságügyi elmeorvosszakértő a tudomány mai állása mellett nem tud megvizsgálni.
  • Felháborító, hogy ilyet feltételezel rólam! A viszontlátásra!