Hülyejogesetek
Vannak jogesetek, amelyek megoldásához elég fellapozni a Büntető törvénykönyvet, megkeresni benne az idevonatkozó törvényi tényállást, megnézni, hogy az elkövető beszámítható-e, büntethető-e, elévült-e a bűncselekmény, stb… Vannak azonban bonyolultabb esetek, amelyek megoldásához a Kúria jogegységi határozataira is szükség van, vagy a tankönyvekre, kommentárokra, illetve bírói döntések között kell kutakodni. És vannak a hülyejogesetek…
A hülyejogeseteket egykori professzorom gyűjtötte, és olyan – állítólag megtörtént – eseteket jelölt így, amelyeknek nem volt jó, vagy igazán jó megoldásuk. Hosszú vitát követően némely hülyejogeset megoldását professzorom akként adta meg, hogy ököllel jól gyomorba kéne vágni az elkövetőt, és amikor az ütéstől előre hajol, akkor könyökkel fölütni az orrát. Persze tudtuk, hogy csak viccel.
Nem tudom, mi lett a hülyejogeset gyűjteménnyel, megvan-e még valahol. A gyűjtemény egy darabja viszont élesen megmaradt bennem, és nem tudom magamban tartani…
A legjobb házasságokban is előfordul, hogy férj és feleség veszekednek egymással. Régi bejáratot házasságokban a veszekedések megfelelő koreográfia szerint zajlanak a vita kirobbanásától egészen a kibékülés rítusáig. Történetünkben is így zajlottak a civakodások, amelynek egy pontján a feleség rendszerint fölpattant, „hazaköltözöm anyámhoz” felkiáltással távozott a lakásból, és csak néhány óra múlva tért vissza. A férjet ez rendkívül zavarta; nem tudni, hogy a távozás vagy a visszatérés zavarta-e inkább. A férj így egyszer elhatározta, hogy a legközelebbi veszekedésnél jól megleckézteti az asszonyt. Előre fölkészült, beszerzett egy színházi kötelet, amellyel a színészek a színpadon akasztást tudnak imitálni anélkül, hogy ez halálos következménnyel járna.
A mi férjünk kivárta a megfelelő alkalmat, azaz a következő veszekedést, amely menetrendszerűen be is következett azon drámai pontjával egyetemben, amikor a feleség felpattant, és „hazaköltözöm anyámhoz” felkiáltással elhagyta a lakást, még a lakásajtót sem zárta be maga után. A férj csak erre várt, leakasztotta a csillárt, a helyére fölkötötte saját magát, és előre örült annak, mi fog történni, ha az asszony visszatér, és meglátja őt, a halálba kergetett férjet a kötélen lógva. Férjünk elképzelte, amint neje zokogva borul a földre, esetleg ijedtében ájultan vagy holtan csuklik össze, vagy kétségbeesve próbálja őt újra éleszteni, vagy öngyilkosságot kísérel meg, hogy szeretett férjét kövesse a túlvilágra. (Jó, jó, tudom, ahhoz, hogy valaki férj lehessen, nem kell ész vagy jogosítvány.) Minden lehetséges variációt lejátszott képzeletében, kivéve egyet… azt az egyet nem, ami végül is történt.
Férjünk nem számolt azzal, hogy felesége helyett, a nyitva hagyott ajtón keresztül a szomszédasszony fog belépni. Férjünk kötélen lógva, szemhéja alól figyelte az eseményeket, és gondolkozott, azzal okozza-e a nagyobb bajt, ha hagyja, hogy a szomszédasszony kihívja a rendőrséget, vagy ha a kötélről megszólalva próbálja megnyugtatni a szomszédasszonyt. Arra jutott magában, hogy a nappaliban lógni még nem bűncselekmény, viszont ha megszólal, akkor a szomszédasszony halálra rémül, merthogy szívbeteg. Csakhogy a szomszédasszony – aki valóban szívbeteg volt, de nem szívbajos – eléggé el nem ítélhető módon nem a rendőrséget vagy a mentőket hívta, hanem belépett a nappaliba, kihúzta a szekrényfiókot, és magához vette a feleség ékszerdobozát. A férj ezt egyre nagyobb felháborodással figyelte szemhéjai résén át, és amikor a szomszédasszony elhaladt mellette a bejárati, akarom mondani a kijárati ajtó felé, a férj a kötélről hirtelen utánanyúlt, „mit csinálsz, Te szerencsétlen” felkiáltással.
Innen már könnyű kitalálni, hogy a szomszédasszony „szörnyethalt” ijedtében…
Na, és vajon mi lenne a hülyejogeset megoldása a most hatályos törvények alapján? Birtokvédelem? Gondatlan emberölés? Jogos védelem? Bűncselekmény hiánya? Esetleg jól gyomron kéne vágni az ilyen férjet, és amikor összegörnyed, akkor könyökkel föl kell ütni az orrát?
Az olvasóra bízom a megoldást.
