Interjú a BüntetőjogÉsszel

Kérdező: Hallottam olyat is, hogy a Büntetőjogész blog a börtönben készül, elítélt ír a „tapasztalatairól” azért nem adja nevét a bloghoz.

Büntetőjogész: A börtönben létezik zuhanyhíradó, de én szabad kézzel és szabadlábon írok… A Büntetőjogész főleg sértetteknek szól, azoknak, akik bűncselekmények áldozatai lettek, nem elkövetőknek akar tippeket adni.

Kérdező: Nem tudom, elárulhatom-e, hogy éppen egy ügyészségen ülünk…

Büntetőjogész: Persze! Nem szégyellem, hogy ügyész vagyok, sőt, mérhetetlenül büszke vagyok rá.

Kérdező: Akkor mire föl ez a nagy titkolózás?

Büntetőjogész: Kollégáimmal – akikkel tisztelt Blogtársak vagy Blogközösség fedőnéven szoktunk kommunikálni – megbeszéltük, hogy nem a nevünk a fontos. El akarjuk kerülni, hogy egy-egy konkrét ügyben egy-egy konkrét vádlott kommenteljen arról, miért „9 évet kért rá” ügyészként egyikünk vagy másikunk. Vagy a sértett tegye ugyanezt, hogy miért „csak 9 évet kértünk” a vádlottra. Az nagyon elvinné a blogot nem kívánt irányba. A rajzokat készítő kollégám neve más okból is „szigorúan titkos” minősítésű. Karikatúrái annyira jók, félő, hogy előbb-utóbb lecsapna a szerzőre valamelyik médium. J Egyébként a Büntetőjogész csapatmunka, többen dolgozunk rajta. Van külsős is a csapatban.

Kérdező: Karikatúrák és sértettek? Nem féltek, hogy sértettből sértődés lesz?

Büntetőjogész: De, félünk. A blogon volt már szó emberölésről, szexuális bűncselekményekről, kiskorúak ellen elkövetett bűntettekről. Egyik sem vicces téma.A terv azonban kezdettől könnyedebb hangvételű blog volt. Filozófiánk szerint bűncselekmény áldozatává válni kicsit olyan, mint megbetegedni. Néha elkerülhető, sokszor azonban nem. Az immunrendszer az, ami nagyon fontos. A Büntetőjogész egyfajta büntetőjogi immunerősítő akar lenni, aminek a humor a vitaminja.

Kérdező: Eddig azt hittem, az ügyészségnek nincsen humora.

Büntetőjogész: Az ügyészségnek nincs is. Az ügyész kezében hatalom van, és hatalmi pozícióból – bűncselekményen, vádlotton, sértetten vagy bárki máson – élcelődni enyhén szólva is visszatetsző lenne. Ugyanakkor taláron kívül kollégáim többsége remek humorérzékkel rendelkezik. Ez nem is csoda azoknál, akik munkájuk során leginkább az élet árnyékos oldalával találkoznak; sokszor kifejezetten szörnyű emberi sorsokkal. Egykori fogalmazóm szembesített régi szavaimmal. „Emlékszel, hogy az első munkanapomon azt mondtad, hogy ezt a munkát humorral vagy alkohollal lehet elviselni, de az ügyészségen csak az előbbi az elfogadott?” Ijedten néztem rá, hová akar kilyukadni, mire elnevette magát, szerencsére az arca a nevetéstől volt piros, nem mástól. Visszatérve a bloghoz, a szarkazmus nálunk szakmai ártalom.

Kérdező: Szóval vicces dolog ügyésznek lenni?

Büntetőjogész: Ezt nem mondanám. Ügyésznek lenni nagy felelősség. Aki nem hivatásként fogja föl, az előbb vagy utóbb lemorzsolódik. A napi munkaidőnk nyolc órás, a napi szolgálati időnk kis túlzással huszonnégy órás. Kezdő ügyészként letettem egy vádtervezetet a vezető ügyész asztalára. Éjszaka arra ébredtem, hogy valami zavar a gyanúsított védekezésének egyik félmondatában. Hajnalig forgolódtam, majd reggel megelőzve a vezető ügyészt, kicsempésztem a vádtervezetet a szobájából, és további nyomozási cselekményeket írtam elő a rendőrségnek. A végén a nyomozást a rendőrség bűncselekmény hiányában megszüntette. Azóta vezetőként dolgozom, és szinte nincs olyan kollégám, aki reggel ne fogadott volna már azzal, hogy „gondolkoztam este az ügyön, és…” vagy „éjszaka arra jutottam magammal, hogy…”

Kérdező: Szóval az ügyészségen álmatlanságban szenvedők előnyben!

Büntetőjogész: Éppen ellenkezőleg; szeretünk jól aludni, csak a jó alváshoz nálunk sok és jó munka kell. Tudom, ezek nagy szavaknak tűnnek, de képzeld el a következőket: senki nem vitatja, hogy egy emberölésért jogerősen elítélt személynek hosszú időre börtönben a helye. Ugyanakkor a nyomozás elején, amikor őrizetbe vételről, letartóztatás elrendeléséről kell dönteni, de még hiányosak az adatok, nem ismerjük a gyanúsított védekezését, esetleg a feljelentő sem biztos, hogy az igazat mondja, egyhavi előzetes letartóztatással tönkre lehet tenni valakinek az életét! Na, erre mondom, akinek ilyenkor picit sem remeg a térde, az nem jó ügyész.

Kérdező: Te hogyan lettél ügyész?

Büntetőjogész: Poén lenne, ha azt mondanám, hogy viccből? Pedig egy viccel indult. Az egyetemen a professzorom minden héten feladott egy hivatásrendet, amelyről két oldalt kellett írni. Bármit, amit fontosnak tartunk róla. Már túl voltunk a bíróságon, az ügyvédségen, utoljára maradt az ügyészség. Én a „Mi a fenét írjak az ügyészségről?” címmel adtam le a dolgozatomat. Nagy botrány lett belőle, el sem akarta olvasni a professzor. Korábban úgy gondoltam, az ügyészség a büntetőeljárás mellékszereplője; drámaelméleti szempontból jágói szerep. Lássuk be; a rendőrség hősiesen nyomoz, az ügyvéd gáncstalan lovagként siet a bajbajutott gyanúsított védelmére, a bíró pedig egyenesen deus ex machinaként lép föl az Olümposz-pulpitusról. Az ügyész meg az a gyomorbajos figura, aki szenvtelen hangon piszkoskodik a tárgyalóteremben: az ő vádja a konfliktus forrása. Pont a feladott egyetemi dolgozat döbbentett rá, hogy az ügyész nemhogy mellékszereplő, hanem maga a büntetőeljárás motorja, akinek mindvégig kulcsszerepe van a büntetőeljárásában: a nyomozás kezdetétől az ítélet végrehajtásáig. Csak éppen a PR-ja pocsék. Mire a professzor lehiggadt a dolgozat végére ért, rájött, hogy erről szól az írás. Mire én a dolgozat végére értem, rájöttem, hogy ezt akarom csinálni. Ügyész akarok lenni.

Kérdező: Szóval ügyészségi PR, erről szól a blog? Javítani akartok a megítéléseteken, mi?

Büntetőjogész: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az ügyész gyűlöli, ha a társadalom kedveli, sőt, elismeri őt. Nekünk is van limbikus rendszerünk. Sokáig az volt az alapelv, hogy az ügyészség tetteinek kell beszélni maga helyett (mármint a sajtóban). Szerencsére ez a szemlélet mára megváltozott. Rá kellett döbbenni, hogy a büntetőeljárás egyes szereplői nagyon hatékonyan tudnak úgy megjelenni a sajtóban, hogy egyúttal tematizálják a közbeszédet. Ennek néha már-már eljárástaktikai vetületeit is éreztük, egyes, még ki nem hallgatott, megingatható tanúk igyekeztek a közvélekedéshez igazodni az általuk észlelt tények helyett. De nemcsak ezért fontos, sőt, elsősorban nem ezért fontos, hogy az ügyészség hogyan jelenik meg a médiában. Az információval túltolt társadalmunkban egyszerűen joguk van az embereknek ahhoz, hogy közérthető módon értesüljenek arról, mit is csinál éppen az ügyészség, milyen értékeket próbál érvényre juttatni az igazságszolgáltatásban. Ha figyeled, sajtóközleményeken túl az ügyészség megjelenik már a közösségi médiában, törekszik arra, hogy megmutassa emberi képét is. Már-már kezdünk jóképűek lenni. J De a Büntetőjogész blog mégsem ezt a célt szolgálja….

Kérdező: Értékeket mondtál, hadd legyek szemtelen, sokan azt vetik az ügyészség szemére, hogy fideszes…

Büntetőjogész: Az ügyészség a törvényesség őre, a törvények társadalmi és politikai értékeket közvetítenek, a törvényeket pedig a mindenkori parlamenti többség alkotja. Az, hogy az ügyészség a hatályos törvényeket hajtja végre, nekem nem tűnik sem nagy csodának, sem politizálásnak. Az ügyészségen nem téma, hogy melyik ügyész melyik pártra szavaz, vagy kivel szimpatizál. Az mindenkinek a magánügye. Az, hogy egy ügyész ne politizáljon nyilvánosan, az már közügy. A Büntetőjogész blogon sem jelenhet meg politikai tartalom, hogy visszakanyarodjak a bloghoz.

Kérdező: Kanyarodjál! Nekem furcsának tűnik, hogy a blogon egyetlen utalás sincs arról, hogy bármilyen köze lenne az ügyészséghez a blognak!

Büntetőjogész: Pont erről akartam beszélni! Az ügyészség, mint olyan, nagyon szakmai beállítottságú szervezet. Külsős lektorunk érttette meg velünk, ha folyton paragrafusokkal dobálózunk, a laikus olvasó csak azért nem pártol el tőlünk, mert soha mellénk sem áll. Kaptunk kritikát a szakmából, hogy ez szakmailag nagyon pongyola így, de a célunk az, hogy az átlag olvasót próbáljuk beavatni a sértetti jogokba, illetve abba, mik az aktuális elkövetői módszerek, mit lehetne ezek ellen tenni. Régen az érettségi felkészítette a diákokat az átlag értelmiségi létre. Ma felsőfokú végzettségű emberek is meglepő járatlanságot mutatnak abban, milyen jogokkal rendelkeznek (és milyenekkel nem). Így egy kis edukációt is szeretnénk belevinni a dologba…

Kérdező: Folyton a sértettekről beszélsz. Ti ügyészek nagyon utálhatjátok az elkövetőket! Nekik nem járna egy blog?

Büntetőjogész: Az elkövetőt „nagyon utálni” szakmai hiba, nekünk feladatunk például, hogy az enyhítő és mentő körülményeket is feltárjuk, még ha ez sokszor a sértettnek nem tetszik. Egyebekben a legtöbb elkövető attól, hogy elkövetett egy bűncselekményt, nem válik bűnözővé. Volt olyan kor, amelyben ha valaki a tízparancsolatból kilencet betartott, nemigen követhetett el bűncselekményt függetlenül attól, hogy vallásos volt-e vagy sem. Ma a parancsok közé be kellene emelni olyanokat is, hogy ne tanúsíts valótlan adatot megfelelőségi nyilatkozatban jelentős mennyiségű termékről, vagy teljesítsd gazdasági adatszolgáltatási kötelezettséged. Néha egy-egy gyanúsított őszintén meglepődik, hogy bűncselekményt követett el a mulasztásával. Úgyhogy egy kis felvilágosító munka itt sem ártana. Régen az eljárási törvény a gyanúsítottak szempontjából a mindent vagy semmit elvet követte. Ma széles körben van lehetőség egyfajta kiegyezésre, amikor a gyanúsított helyrehozhatja azt a kárt, amit a sértettnek okozott, és a végén mindenki jól jár, vagy legalább nem jár rosszul. Ezek az információk benne vannak és benne lesznek a Büntetőjogész blogban, így azok sincsenek eltiltva az olvasásától, akik bűncselekményt követtek el.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük