Ügyészség 150’

Szenvedély és érzelgősség megengedhető tán a védelemnek, de a vád csak egyszerű, szabatos és komoly legyen” – hirdette Kozma Sándor, a magyar ügyészség atyja mai napig tartó érvénnyel. Ránk maradt fotójáról egyszerű és komoly ember benyomását keltő arc néz vissza, némi száraz, humortalannak tűnő kisugárzással, akiről csak ájult tisztelettel beszélhet az utókor. (Az igazsághoz tartozik, hogy az 1920-30-as évektől kezdve kezdett el divatba jönni a mosoly a fényképeken, korábban a meglehetősen hosszú expozíciós idő miatt nehéz volt egyfolytában somolyogni.)

Illik-e egy főügyészhez a mosoly? Vajon maga Kozma Sándor egyszerű, és komoly ember volt-e? Szorult-e bele akár egy csipetnyi szenvedély, humor? Pápán Kozma Sándor iskolatársa volt Jókai Mór mellett egy bizonyos Petrovics (Petőfi) Sándornak is, ez a társaság aligha vetette meg a bulizást, és ehhez jött még a színházszeretet. A színházszerető ma a komoly, művelt ember állandó jelzője, Kozma Sándor korában viszont némi atyai rosszallást váltott ki a túlzott színházszeretet, amit szegény Petőfi atyai pofonok formájában tapasztalt meg.

Kozma Sándor pápai diákként Leveldi álnéven színházi tudósításokat írt Garay János Regélő című lapjába. Amikor ezt Petőfi megtudta, addig rágta az ügyészség majdani atyjának fülét, míg Kozma végül be nem ajánlotta Petőfi két versét Garaynál. Nem Kozmán múlott, hogy a versek végül nem jelentek meg, de Kozma révén Petőfi színházi írása már igen.

Petőfi Kozma Sándor barátját „nyílt jelleméért, lovagias modoráért szerette; e mellett nagyvilági modorával szellemesség párosult, kellemesen és avatottan tudott bármi tárgyról beszélni, vagy valamilyen nemes ügyért lelkesedni”. Ezzel szemben Kozma Sándor Petőfi Sándort akként jellemezte: „rút, de nem közönséges, mogorva, mely búsító, leverő hatást gyakorol a nézőre, de nem gyűlöletes, nem visszataszító.”

Úgy tűnik, a két Sándor közül Petőfi volt a komoly ember, vagy ő sem. A költő a mértan és számtan iránt különös ellenszenvet érzett, e tárgyak óráiról el is maradozott. Egyszer egy egész napi fogságra ítélték emiatt, a fogságot négy társával együtt szenvedte el, közöttük volt Kozma Sándor is, utóbbit nem tudni, miért. Az időt mulatsággal töltötték, Petőfi hevenyében egy színdarabot tákolt össze Az öt jómadár címmel. Ezt aztán eljátszották – írja Ferenczy Zoltán Petőfi életrajza című munkájában, és lábjegyzetben Kozma Sándor jómadárral kapcsolatban megjegyezte, jelenleg főügyész Budapesten. Ki tudja, talán az iskolai fogságban eltöltött nap inspirálta Kozmát a fogház és börtönrendszer tökéletesítésére és a szabaduló rabok támogatására. (Az ügyészség atyja mellett a börtönök atyjaként is szokták emlegetni. A hálás utókor el is nevezte róla a Budapesti Fegyház és Börtönbe vezető utcát Kozma utcának. Köszi, utókor!)

Mindenesetre ennek az egyszerű és komolynak tűnő embernek három verse jelent meg a Tavasz című zsebkönyvben (Petőfinek hét verse), Kozma Sándor jelentős jogtudományi és ügyészség-szervezési munkásságán felül cikkeket írt Bukógáti álnéven szépirodalmi lapokba, munkatársa volt a Pallas Nagy Lexikonnak, a Reform című lap politikai vezércikkírói közé tartozott, harcolt a 48-as forradalomban és szabadságharcban, volt országgyűlési képviselő, emellett támogatója a Borsszem Jankónak is. Igazi reneszánsz ember volt egy romantikus korban.

A Kozma Sándor által megszervezett egységes ügyészi szervezet 150 éves, tíz évvel öregebb, mint az egységes rendőri szervezet. Ha ma élne, és le mernénk ülni Kozma Sándorral borozni, valószínűleg éreznénk szenvedélyét, és visszanézve az ügyészség százötven évére, talán egy kis érzelgősséget is ki tudnánk csikarni belőle, amit korábban annyira megvetett.

Boldog 150. születésnapot Magyarország Ügyészsége!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.