A számítógép sose fogja legyőzni az embert sakkban, mert a számítógépet nem lehet megtanítani sakkozni, ahhoz ész kell. Hoppá! Garri Kaszparovot legyőzte a Deep Blue nevű program! (1997.) Ja, ez nem ér! A számítógép nem okosabb a sakkvilágbajnoknál, csak több lépést tud előre kiszámítani; tárhely és processzor sebességének kérdése az egész. Ez nem igazi gondolkodás. Sebaj! A számítógép soha nem győzheti le Go nevű játékban az embert, mert az összetett, kombinatív gondolkodást igényel, ami az ember sajátja. Ajaj! Az AlphaGo nevű program legyőzte a legendás gojátékost, Li Szedolt! (2016.) Ráadásul a program több ezer játszmát játszott le előtte névtelenül az interneten, kielemezte kudarcait és a sikereit; tanult. Oké, oké! De ez nem is igazi gondolkodás, nem is igazi tanulás. Ez még nem mesterséges intelligencia, csak egy okosan megírt, bővíthető bináris kódrendszer óriási tárolási kapacitással! Van azonban valami, amire egy program soha nem lesz képes: ez a művészet! A művészet az emberi gondolkodás igazi lényege: érzelem és értelem; lényeglátás és absztrakció – az emberi intelligencia esszenciája! Egy program soha nem hozhat létre művészeti alkotást, mert az az ember sajátja. Majd akkor szóljatok, ha láttok ilyet! Figyúúúú! Mesterséges intelligencia nyert egy állami művészeti pályázaton! A „Théâtre D’opéra Spatial” című képzőművészeti alkotást egy Midjourney nevű AI-szoftver készítette, és emberekből álló zsűri választotta ki legjobb alkotásként, nem tudván, hogy a művész micsoda kicsoda. (2022.) Jó, de ez igazából csalás… mert, mert… csak!

Vegyétek tudomásul, hogy én, mint ember maga a csoda vagyok, annyira összetett, annyira bonyolult gondolkodású, hogy… hogy néha még magam sem értem magamat! Ezt csinálja utánam bárki! Van öntudatom! Blake Lemoine szoftvermérnök azt állította, hogy a Google LaMDa névre keresztelt mesterséges intelligenciája öntudatra ébredt, vannak már érzelmei is. A Google kirúgta Blake Lemoine mérnököt. Na, jó az öntudat még a jövő, korunk technikai színvonalán még senki nem állított olyat, hogy a mesterséges intelligenciának öntudata lenne, de ha megnézzük az évszámokat – 1997-2016-2022 – nem kizárt, hogy ez is eljön egyszer, méghozzá az igazán közeli jövőben. Nem ártana készülni rá.

Egyébként a jogászok, a jövő mérnökei készülnek rá. A képzőművész szoftverrel kapcsolatban például már tudományosan jól össze is vesztek. A vita tárgya csupa lényeges kérdés volt: például megilletik-e szerzői jogok a mesterséges intelligenciát? Vagy a mesterséges intelligenciát úgy programozták, hogy tanulmányozzon több ezer ember alkotta kiváló műalkotást, ezek lényegét vesse össze, és így hozzon létre újat, akkor ez nem szerzői jogi visszaélés? Megtilthatják-e a szerzők, hogy a képeiket egy számítógép analizálja? Vagy fizetni kell érte – mondjuk bitcoinnal? Lépjünk túl azon az apróságon, hogy emberi művészpalánták ugyanezt csinálják: kiállításokra járnak, nagy elődöket tanulmányoznak (ingyen), sőt, kezdetben másolnak is akadémiákon, azután a kis természetes intelligenciák kialakítják saját stílusukat. Miért ne tehetné ugyanezt egy mesterséges intelligencia?

Aki nem annyira öntelt, hogy saját gondolkodására, mint valami nagyszabású, utánozhatatlanul bonyolult sémára tekint, abban az emberben föl kell villanni a gondolatnak, hogy „mi lesz akkor, ha a telefonasszisztensem tényleg gondolkodni kezd”. Nem úgy, mint mi emberek. Annál sokkal jobban! A mesterséges intelligenciát már most arra használják cégek, hogy kedvükre manipulálják vele a mi nagyszerű, független agyunkat! Mi lesz, ha ebben az AI önállóságot kap, harcol ki, vagy csak magától úgy alakulnak a dolgok? Van-e olyan jogalkotó, aki (előre?) gondolkodott már ezen a kérdésen?

Egy ilyen jogalkotót ismerek; úgy hívták Isaac Asimov. Igaz, csak író volt, de megalkotta a robotika három törvényét:

1. § A robotnak nem szabad kárt okoznia emberi lényben, vagy tétlenül tűrnie, hogy emberi lény bármilyen kárt szenvedjen.
2. § A robot engedelmeskedni tartozik az emberi lények utasításainak, kivéve, ha ezek az utasítások az első törvény előírásaiba ütköznének.
3. § A robot saját védelméről gondoskodik, amennyiben ez nem ütközik az első vagy második törvény bármelyikének előírásaiba.

Hé, emberek! Ideje volna hatályba léptetni a fenti törvényeket, míg nem késő!

Pistikécske, a kis Banksy a véleménynyilvánítás szabadságaként festékszóróval elhelyezte iskolája falán a „hüje iskola” feliratot. Nagyot szórt a dolog, mert a gondnok elkapta, az iskola feljelentette, a szülőkön behajtották, apuka pedig családon belüli dorgálást alkalmazott otthon. A dolognak ezzel nem lett vége, mert Pistikécske elmúlt tizennégy, a rendőrség pedig, mint fiatalkorút gyanúsítottként hallgatta ki a Btk. 371. § (2) bekezdése b) pont ba) alpontjában meghatározott, falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétsége miatt, pedig Pistikécskéék osztálya még el sem jutott a Btk-ban a 371. paragrafusig, hiszen még a Kiegyezést sem vették. Mindenesetre az osztályfőnök százszor leíratta vele: „nem követem el még egyszer a Btk. 371. § (2) bekezdése b) pont ba) alpontjában meghatározott, falfirka elhelyezésével elkövetett, szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó rongálás vétségét”. Pistikécske hiába hivatkozott arra, hogy a „hüje iskola” a véleménynyilvánítás szabadsága, amely véleményt amúgy az osztály nagyobbik része is osztotta. A jogalkotói szigor könyörtelenül lecsapott az ifjú graffitiművészre.

Csakhogy jöttek felnőttek, akik egy kft. tulajdonát képező, emlékművet védő ponyvára szórták ugyanolyan festékszóróval a véleménynyilvánítást, közel annyi kárt okozva, mint ifjú barátunk. No de, amit szabad Jupiternek, nem szabad Pistikécskének. Pedig a Btk. 371. §-ához fűzött jogalkotói értelmező rendelkezés szerint falfirka: festékszóróval, filctollal vagy bármilyen más felületképző anyaggal létrehozott képi, grafikus vagy szöveges felületbevonat, amely nem a vagyontárgy rendeltetésszerű használatához szükséges. Úgy lett volna igazságos, ha a felnőtteknek is százszor le kellett volna írniuk a Btk. idevonatkozó részét. Ám a bíróság heveny jogértelmezésbe kezdett, és megállapította, hogy a jogalkotó még jogot alkotni sem tud, mert az értelmező rendelkezésben nem a falfirka fogalmát adta meg, hanem csak a firka fogalmát – tök ciki – mert adós maradt a fal fogalmának meghatározásával. A bíróság pedig nekiállt kijavítani a jogalkotót, és megállapította, hogy a fal köznapi és nyelvtani értelemben egy végleges építmény része, amely állagsérelem nélkül nem távolítható el.

Gondolnánk, ezzel pont került a graffitire, de nem, mert ifjú művészek hada kezdte festékszóróval díszíteni: a villamosmegálló üvegét, a villamos ablakait, az óriásplakátokat, a telefonfülkét, a cipőbolt kirakatát, a földgázhálózati kapcsolószekrényt, a hengeres hirdetőoszlopot, az üzlet redőnyét, a használtruha-gyűjtő konténert, az ereszcsatornát, a villanyóra szekrényét, az információs táblát, a fa törzsét, a tér járdáját, az épület ablakát, a tehergépkocsi oldalát, a tűzcsapot, a szeméttárolót, a transzformátor szekrényt, a  zajvédő plexit, a gépkocsik motorháztetőjét, szóval mindent, amit csak festékszóróval elértek. És ez így van rendjén, mert a felsoroltak egyike sem fal a bírósági értelmezés szerint. Csakhogy a jogban való tévedés a bíróság privilégiuma, így hol elítélték őket falfirka miatt, hol nem. A legfőbb ügyész kérte, legyen már végre jogegységi rend, ami meghallgatásra talált a Kúrián, és megszületett a 4/2022. számú jogegységi határozat. Íme:

1. A falfirkán értendő felületbevonat elhelyezése alapvetően a támadott idegen vagyontárgy külső megjelenésének háborítatlanságához fűződő érdek védelme szempontjából képez büntetendő magatartást.
2. A falfirka elhelyezésével elkövetett rongálás tényállásszerű, ha az elkövető az elkövetési tárgy, így bármely köz- vagy magántulajdonban lévő idegen vagyontárgy – azaz pénzben kifejezhető értékű ingó vagy ingatlan dolog – felületén a tulajdonos, vagy vagyonkezelésre jogosult engedélye nélkül hoz létre változást, így például jelet, ábrát vagy feliratot helyez el.
3. A falfirka elhelyezése nem önálló elkövetési magatartás, hanem az elkövetés olyan módja, amelyet a törvény minősített esetként szabályoz, és amelynek a rongálás – egyébként a károkozás mértékéhez igazodó – minősítése kapcsán tulajdonít jelentőséget. A falfirka esetében közömbös a vagyontárgyra felvitt ábrázolás tartalma, mibenléte, célja, önmagában a vagyontárgy felületén való elhelyezés ténye képez minősített esetet.
4. A firkálással, felfestéssel (lefestés), szennyezéssel (leöntés) elkövetett felületmegváltoztatás, a vagyontárgy állapotának megváltoztatása is állagsérelem, így a dologrongálás fogalma alá tartozik, mert megváltoztatja az eredeti felület megjelenését, és az eredeti állapot helyreállítása csak anyagi ráfordítás árán lehetséges. Ebben az esetben az eredeti állapot helyreállításának költsége a rongálással okozott kár.

Összefoglalom: annak lett igaza, aki nyilvános területen semmit nem fújt le semmivel. (A falra hányt borsó nem számít, mert az gondtalan gondatlan cselekmény.)

Pistikécskének már csak egy kérdése van: ha Petike pólójára hátul ráfesti, hogy „hüje Petike”, az most falfirkának minősül, vagy sem?

Üdvözlünk az Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény esetén című internetes játékban. Válassz egyet a közhatalommal bíró ellenfelek közül:

Korrupt Man: szuperképesség: veszteget, vesztegetést fogad el, befolyást vásárol, befolyással üzérkedik bárhol, bármikor.

Hivatali Thanos: szupererő: bármilyen helyzettel visszaél: egyik kézzel protekciót nyújt, másikkal bárkire lesújt, hatóköre a hatáskör.

Vagyon Pók: szuperképesség: hálót sző a nemzeti vagyon és a közérdekű vagyonkezelő alapítványok által kezelt vagyon köré, majd bebábozza őket.

Költségvető Kriptonit: szupererő: kezei között a legváratlanabb helyzetben láthatatlanná válik a GDP.

Koncessziós VersenyManő: turbóautójával hátad mögül indul, olyan ködöt ereszt, hogy nemcsak a célt nem látod, de a versenypályát sem találod többé.

Pénzmosó Nő: a mosónők látszólag korán halnak, a valóságban angolnaként siklik kezei között a suska, majd eltűnik a cég is, tizenkilencre bármikor bemondja az offshore-t.

Level 1

Ha választottál ellenfelet, először meg kell találnod a virtuális térben (ügyészség, nyomozó hatóság honlapján) az anonimizált határozatot, ami mögé az ellenfél elbújt. Ha megvan, olyan ellenféllel találod szembe magad, aki egy: már legyűrte a rendőrséget és az ügyészséget, kettő: nem tudni, személy szerint ki ő, mert nincs neve, felismerhető adata, vagyis csak azt tudod a határozatból, mire használta szuper erejét. Vigyázz! Mert ketyeg az idő! A közzétételtől harminc napod van hátra.

Level 2

Ezt elbuktad öcsi, mert beelőztek! A sértett és a feljelentő bónusszal rendelkezik, ők kérhetnek felülbírálatot először. Máskor olyan szupergonoszt válassz, akit magad jelentettél föl, mert akkor tiéd a bónusz.

Level 3

Végre találtál olyan ellenfelet, aki legyőzte a rendőrséget, ügyészséget, feljelentőt, sértettet. Most Te jössz! Nyomj be egy felülbírálati indítványt! BRRRR! Már megint nem nyertél. Ahhoz, hogy felülbírálati indítványt nyújts be, kell találni a pályán elrejtett segédeszközök közül egy jogi képviselőt.

Level 4

Oké, vásároltál 1 bitcoin-ért az elvarázsolt kamarában egy jogi képviselőt. Minden OKÉ! Vagy mégsem? BRRRR! Már megint vesztettél, mert a fegyvered nem a legélesebb kés a fiókban, nem tudtad, hogy kötelező az elektronikus kapcsolattartás. Papír levéllel próbálkoztál a virtuális világban. Legközelebb az ügyvédet ne a zugban keresd.

LEVEL 5

Összegyűjtöttél 5 bitcoin-os ügyvédet, most már kiváló a fegyvertárad. Megvan a megfelelő ügy is. A nyomozási bíró visszaküldte az ügyészséget a startvonalra. Az ügyészség ismét tétlen volt, jöhet az ismételt felülbírálati indítvány. A nyomozási bíró szerint az ügy továbbra is felderítetlen, Te jössz! Hozzájutottál a rendes ügyiratokhoz, amiben már valódi adatok vannak! De mi történt? A feljelentés nem jelölt meg elkövetőt, a nyomozás ismertelen tettes ellen folyt. Kit vádolj meg akkor?

A szomszéd nénit vádoltad meg, azt a közismert szipirtyót. Jaj, most a tárgyaló bíró dobta vissza, mert nincs hivatali vesztegetésre megalapozott gyanú a szomszéd nénivel szemben. Miért az is kell? Mit gondolnak ezek, lopod azt a bitcoint a szomszédok wifijével? Ez nem volt benne a játékszabályokban. Most jelentheted föl a tárgyalási bírót hivatali visszaélés miatt.

(…)

LEVEL 153

Gratulálok! Immár profi játékos vagy az Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmény esetén című internetes játékban! Van már ügyed, van ügyvéded, ellenfeled. Legalább vármegyei főispán lenne, de csak járási közterületi csoportvezető. Mindegy. Megvádoltad. Minden kezdet nehéz.   

GAME OVER

az adatmegsemmisítés rejtelmei

Ez a bejegyzés olvasás után automatikusan megsemmisül.

Vegyünk egy elkövetőt, aki a lehallgatási anyag szerint elmeséli haverjának, hogy a sokk cucctól szőrösödik a háta (füle, orra, talpa), így nem tud ottlenni az adás-vétellel egybekötött találkozón, mert felesége megígérte, hogy este megborotválja a hátát (fülét, orrát, talpát). Van ilyen, ha az ember túltolja az ellenőrizetlen forrásból származó gyúrós kokszot. Ha vádemelésre kerül sor, ez a közlés minden bizonnyal nagy mulatságot vált ki a bíróból, ügyészből, védőkből hallgatóságból. Persze kérdés, tudnia kell-e a nyilvános tárgyaláson megjelenőknek, hogy az egyik vádlott háta (füle, orra, talpa) borbélyt igénylő módon szőrösödik.

Az ember kapásból rávágná a választ, hogy nem, mert ez olyan személyes adat, amely nem tárgya a büntetőeljárásnak, mivel kokszolni nem bűn, csak hülyeség. Persze, ha a büntetőeljárás tárgya éppen a tiltott teljesítményfokozó szerrel való visszaélés, könnyen lehet, hogy a felvételből mégiscsak bizonyíték lesz. Annak bizonyítására alkalmas, hogy a lehallgatott és a haverja fogyasztás mellett kereskedik is a cuccal, ami már bűncselekmény, és egy adott üzleti napra találkozót beszéltek meg ugyan, de az egyikük addig szőrözött, amíg mégsem tudott ott lenni.

Még kellemetlenebb, ha a felvételen a beszélgetés tárgya az, hogy az anyagtól az illetőnek merevedési zavara van, és a teljesítménylefokozó szerv miatt nem tud otthon helytállni. A rendszeres borotválásra szoruló hát személyes adat, az éjszakai teljesítmény, illetve annak elmaradása úgynevezett különleges személyes adat, mert az ember szexuális szokására utal. Alapesetben személyes adatával az ember önmaga rendelkezik, vagyis a szőrös hátáról vagy beszél, vagy nem. A különleges személyes adatra ez különlegesen igaz; különleges személyes adatát vagy megosztja az ember egy lánnyal, vagy a lány rájön magától az első éjszakán.

Van olyan szabály a büntetőeljárási törvényben, amely szerint a bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság gondoskodik arról, hogy a büntetőeljárásban kezelt védett adat szükségtelenül ne kerüljön nyilvánosságra, ne juthasson illetéktelen személy tudomására, és a személyes adat védelme biztosított legyen. Ez akkor is így van, ha a bulvársajtó vagy bulvárpolitikus majd megvész, hogy egy kis csámcsogni valóhoz jusson.

A hatóságnak abban az esetben is vigyáznia kell más személyes adataira, ha azok bizonyítéknak minősülnek. A bíróság, az ügyészség és a nyomozó hatóság kizárólag a törvény rendelkezései szerint teheti lehetővé a büntetőeljárásban kezelt személyes adat és védett adat megismerését. Ha az adat egyben bizonyíték is, akkor az adat zártan kezelése lehet a megoldás, vagyis azt csak bíró, ügyész, nyomozó hatóság láthatja.

Van, amikor a különleges személyes adatok kezelése maga az alapjogok háborúja. Ha valakit gyermekpornográfiával vádolnak, nehezen tudja védeni az igazát, például hogy a képen szereplő személy igenis elmúlt tizennyolc éves, ha teljesen elzárják a bizonyítéktól. Ugyanakkor az sem lenne helyes, ha a pedofil elkövető nyomozási iratmásolat jogcímen megtarthatná azokat a felvételeket, amelyek birtoklásával éppen vádolják. Ilyen esetben lehet megoldás az, hogy nem kap másolatot, de az ügyiratokat a hatóságnál megtekintheti.   

A hatóságoknak különösen ügyelniük kell a személyes adatokra azokban az esetben, ha azok nem is tárgyai a büntetőeljárásnak. Állampolgár nem lehet közprédája sajtónak, politikának csak azért, mert kapcsolatba került egy bűnelkövetővel. Például a leplezett eszközök alkalmazásának megszüntetését követő harminc napon belül az annak során megszerzett adatok közül törölni kell a leplezett eszközök alkalmazásának céljával össze nem függő adatot, mindazon személyes adatot, amelyre a büntetőeljárás céljából nincs szükség, akár tetszik ez valakinek, akár nem.

Ha a nyomozás során olyan dolgot foglalnak le az elkövetőtől, amelyről kezdetben felmerült, hogy bizonyíték lehet, és összefügg az eljárással (a tiltott teljesítményfokozó példánál maradva: szakállas nőről készült meztelen fotó), de az eljárás során kiderül, hogy nem bizonyíték, mert nincs köze a bűncselekményhez, akkor bizony a lefoglalást meg kell szüntetni. Ha a szakállas nő nem jelentkezik, hogy a fotó az övé, de egyértelmű, hogy nem azé, akitől azt lefoglalták, akkor a lefoglalt dolgot vagy el kell kobozni, mint jogszabályba ütközőt, vagy ha egyébként értéket nem képvisel, akkor meg kell semmisíteni. Ez akkor is így van, ha a többség majd megdöglik azért, hogy megtudja, kit takar a szakáll.

(Egyéként nem azt, akire gondolnak, de a különleges személyes adat védelme érdekében úgy sem mondhatom meg.)

Köztudott, hogy a gyerekek a legjobb detektívek a világon. Mert mi is kell egy jó kis nyomozáshoz? Megfigyelőképesség, logika és némi fantázia. OKÉ. Sok felnőtt kiváló megfigyelő. Akad olyan is, aki logikában sem szenved hiányt. Fantáziával viszont a felnőttek kis százaléka rendelkezik csak.

Ha tehát ez a három készség egyszerre található meg valakiben, az a valaki valószínűleg gyerek.

Egy ismerős kislány valóságos nyomozást indított a Mikulás után. Talán hároméves lehetett, amikor odaállt apukája elé egy november végi napon.

• Tudod, Apa, a Mikulás most kezdi nézni, jól viselkednek-e a gyerekek – mondta a kislány összeráncolt homlokkal.  

Apukája kérdőn nézett rá.

• Csak azt akarom mondani – folytatta a kislány – jó volna, ha nem veszekednél velem annyit mostanában.

Megfigyelőképesség, logika, fantázia és a probléma megoldva. Persze nem jó, ha az embergyerek ki van szolgáltatva olyasvalakinek, mint a Mikulás, aki alapvetően jóindulatú, de kiszámíthatatlan ízlésű.

Egy év múlva ismét november volt, ilyenkor jött el a… na, nem a Mikulás, hanem Norbi, a gázszerelő, hogy kitisztítsa a gázkazánt. A kislány gondosan szemmel tartotta a műveletet, Norbi meg csodálkozott, hogy egy kislányt érdekel a gázszerelés, így buzgón magyarázott.

• Ez itt a kazánrész, itt ég el a gáz, ami felmelegíti a kazán falát, az meg átadja a hőt a víznek, a melegvíz fölmelegíti a lakást. Nézd csak! Ott fönt van a kémény, ott távozik az égéstermék.

A kislány alig várta, hogy Norbi távozzon (az ajtón át, nem a kéményen), azután nekiszegezte a kérdést apukájának.

• Te Apa! A Mikulás a kéményen át hozza az ajándékot, de nálunk, ha beugrik a kéménybe… akkor a gázkazánban köt ki…

Apukája valami megnyugtatót akart mondani.

• Tudod, Kislányom, a Mikulás is halad a korral. Hidd el, megoldja, hogy észrevétlenül bejusson a lakásokba…

• De Apa! Te múltkor altatáskor azzal nyugtattál, hogy senki nem jöhet be hozzánk, ha este beriasztózol!

Mit volt mit tenni, az apuka kénytelen volt bevallani, hogy titkon együttműködik a Mikulással. Ezt a kislány elégedetten vette tudomásul, hiszen ha az apukájának megvan a Mikulás telefonszáma, akkor van remény arra a pörgős szoknyás babára is… Az apuka is megnyugodott, mert elmaradtak a további kérdések, amelyekben ő is bizonytalan volt kissé. Mert van a Mikulás, aki Mikuláskor jön. Meg van az a másik pirosruhás, nagyszakállú fickó; a Télapó, aki bizonyos helyekre Karácsonykor érkezik, de akkor ők rokonok? És Jézuska a Mikulás vagy a Télapó főnöke?

Az apuka nyugalma a munkahelyi Mikulás eljöveteléig tartott, aki köztudomásúan igazi, mert kövér, mélyhangú, és rengeteg titkot tud az adott kisgyerek életéről, amit a szülőkön kívül csakis a Mikulás ismerhet. A kislány azonban összeráncolt homlokkal tért vissza a Mikulástól mikuláscsomaggal a kezében. Félrehívta apukáját, hogy más ne hallja a mondandóját.

• Te Apa! Nem azt mondtad, hogy a Mikulás püspök? Képzeld, jegygyűrű volt a jobb kezén, megnősült?!? Valld be, nem is létezik igazából!

Ilyenkor jön el minden gyanúsított életében, hogy töredelmes beismerő vallomást kell tenni. Az apuka is megkönnyebbült a beismerő vallomástól, még ha ezáltal súlyosító körülményként volt értékelendő, hogy a Mikulás nem hozott pörgős szoknyás babát. Sebaj, majd Karácsonykor Jézuska ügyesebb lesz.

Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk!

Az alábbi sorok alkalmasak a köznyugalom súlyos megzavarására, de ez a cél!

Az elkövető (civilben kifogástalan férj és apa) álnéven regisztrált az interneten, egy társkereső oldalon. Az áldozat – 15 éves kislány – ugyancsak regisztrált ezen a társkereső oldalon. Áldozathibáztatók kedvéért előre bocsátom, a kislány nem szexpartnert keresett vagy sugar daddy-t. Nem akart mást, mint egy barátot, hiszen minden tinifilm és reklám azt sugallja, ha nincs barátod, nem vagy senki.

Az elkövető egyébként fiatal, jóképű pasi volt, kölcsönös fényképcsere alapján ideálisnak tűnt, hogy buliba elcipelve, leessen a barátnők álla. A kislány chatbeszélgetések során közölte vele, hogy nincs még 16, és gimnáziumba jár. Az elkövető ekkor egész alakos képet kért, amelyre egy fürdőruhás felvétel volt a válasz. Majd következett a fehérneműs fényképre vonatkozó kérés, sajnos a lány ezt is teljesítette. Ez volt az a pont, amikor már nem volt menekvés. Az elkövető egyre több és több intim képet kért. A lány észbe kapott, és próbálta megszakítani a kapcsolatot a férfival, de ekkor következett a fenyegetés: az elkövető azt üzente, hogy a korábban küldött fehérneműs fényképet elérhetővé teszi a neten, ha nem küld magáról ruha nélküli képeket.

Itt álljunk meg egy szóra. Aki azt gondolja, hogy tinédzser gyermeke a tomboló hormonviharban és a kortársai ítélőszéke előtt nem tenne ilyet, azt hadd emlékeztessem: az áldozat átlagos tinédzser volt, jó családi háttérrel. Már a szülőknek is ciki lett volna bevallani a fehérneműs dolgot, de ennél még rosszabb volt a gondolat, hogy esetleg az osztálytársak is láthatják. Az áldozat így a fenyegetés hatására meztelen fényképeket küldött. Közben könyörgött az elkövetőnek, hogy a továbbiakban hagyja békén, iskolában van és még a 16. életévét sem töltötte be. Mint kiderült, ez olaj volt a tűzre.

Az elkövető tablót készített a lányról, és azzal fenyegetőzött, hogy minden kép kikerül a netre, ha az áldozat ellenáll. „Na, most már azt fogod csinálni, amit én mondok, és ha feljelentesz, vagy eltűnsz, vagy nem azt csinálod, amit mondok, azonnal kiposztolom!” – üzente.

Ezt követően az áldozatot arra kényszerítette, hogy tanítási időben, az iskolai mosdóban készítsen magáról intim, szexuális tartalmú képeket, videókat. Mivel számított rá, hogy ez már „sok lesz” a lánynak, újabb zsaroló tablót készített és azzal fenyegetőzött, hogy azt megosztja az osztálytársakkal.

A több hétig tartó zsarolás szerencsére nem tragédiába torkollott, hanem „csak” zokogásba, a lány ugyanis sírva fordult az egyik tanárához, és elmondta neki a történteket. Igazi hősként viselkedett, talán más lányokat is megmentett ettől a ragadozótól. Sajnos ismerünk olyan esetet is, amikor az áldozat hajlandó volt találkozni az őt becserkésző kreténnel, de történt ennél rosszabb is, amikor az öngyilkosságot látta az egyetlen kiútnak. Az áldozatok között volt tinédzser lány és volt tinédzser fiú is. Utóbbit „szexre éhes nőként” cserkészte be az interneten egy pedofil férfi.

Tudom, felkavaró a történet. Kedves Szülők, Tanárok! A szemérem itt nem segít! A tinédzserek nem hülyék, de még hordoznak valamit a felnőttek iránti bizalomból, az élettapasztalat pedig nem segíti őket. Beszélni kell a témáról!

Szigorúan 14 éven felülieknek! Lájtosabb formában akár fiatalabbaknak is.  

Egyébként az eset bírói megítélése vegyes, van bíróság, amely a fentihez hasonló esetben négy év börtönbüntetést szab ki, és van bíróság, amely csak két évet, azt is öt évre felfüggesztve. Még ha tíz évet szabna is ki a bíróság, az sem segítené a tinédzsert megbirkózni a szégyennel, rettegéssel, amit átélt. Jó esetben talál támogatókat, rosszabb esetben életfogytig tartó lelki sérülés az ártatlannak induló chatelés következménye.

„Ez egy koncepciós eljárás!” – hallani sokszor a tárgyalóteremben a vádlottól már a vád ismertetését követően, különösen, ha a vádlottnak valamilyen politikai kötődése is van. Ez a mondat eleve felmentést ad a vád alól, akár elkövette, akár nem a terhére rótt cselekményt az illető. E patront vegytiszta köztörvényes ügyben is szokták pufogtatni, mintha a garázdaság vagy a hivatalos személy elleni erőszak politikai kérdés lenne (úgy kezdődött, hogy a rendőr visszaütött). Kérdés, tisztában van-e a vádlott, hogy kijelentésével elsősorban a bírót sértegeti, nem a vádlót. Bevallom, az ügyésznek tényleg van koncepciója a vádirat benyújtásakor, mégpedig az, hogy a vádlott elkövette a bűncselekményt, máskülönben mi a csudának vádolná meg. Az igazi koncepciós eljárásban azonban az ítélet előre készen van, akármi történik is a tárgyalóteremben. Vagyis ha koncepciós eljárást emlegetünk, ezzel megelőlegezzük, hogy a bíró nem veszi figyelembe a bizonyítékokat, a mentő és enyhítő körülményeket. (A bírák nagy részéről az ilyen sértegetés lepereg, nemcsak a vádlott, hanem a társadalom nagy szerencséjére is.)

Még jó, hogy a vádlottak többsége nem is sejti, hogy a magyar büntetőeljárási jogrend nem koncepciós, hanem inkvizitórius. „Ez egy inkvizíciós eljárás, amit itt az ügyészség folytat!” – mondanák különben.

Vajon mi köze az inkvizíciónak a magyar büntetőeljáráshoz? – kérdeznénk, ha nem félnénk attól, hogy kezet szoríthatunk a Szent Inkvizícióval (azután lábat, majd fület, orrot, az egyéb testrészek szorongatásáról nem is beszélve). Az inkvizitórius eljárás nemcsak Magyarország eljárásrendjére jellemző, hanem kontinensünk nagy részére is, szemben az úgynevezett akkuzatórius eljárással, amely főként angolszász vidékeken honosodott meg.

Az inkvizitórius eljárást az anyagi igazság (mi történt valójában) keresése jellemzi, míg az akkuzatórius eljárást az eljárási igazság keresése (mit tudok bizonyítani a tárgyalóteremben). Az inkvizitórius eljárást így szükségképpen hosszadalmas nyomozás előzi meg, még akkor is, ha kezdettől fogva van tettes, mert a vádlónak eleve azzal a tényállással (történettel) kell a bíró elé állnia, ami szerinte valójában történt. Az akkuzatórius eljárásban a bizonyítás nagy része a bíróság előtt zajlik, ha van „jó” tettesjelölt, akkor gyorsan bíróság elé kell állítani, azután meg a tárgyalóteremben derül ki, mi történt pontosan, ha történt egyáltalán valami. Akkuzatórius eljárásban még az is előfordulhat, hogy ügyész és védő olyan bűncselekményben egyeznek ki menet közben, amelyről mindketten tudják, hogy ilyen formában nem történt meg. (Például a vád szerint a gyanú szexuális erőszak, a védelem szerint viszont a terhelt ártatlan, a bizonyítás mindenhonnan nézve kétesélyes, így kiegyeznek végül egy enyhébb zaklatásban.)

Inkvizitórius eljárásban, ha arra van gyanú, hogy a feljelentő felesége boszorkány, ott bizony ki kell deríteni az igazságot, nem lehet kiegyezni félúton abban, hogy nem boszorkány, csak pocsékul főz és veszekedős. Groteszknek hangzik, de a Szent Inkvizíció azért fektetett annyi energiát az eretnekek, boszorkányok kínzásába, mert igenis kellett a bizonyossággal határos bizonyíték ahhoz, hogy bíróság elé vigyék az ügyet, vagyis a hatóság puszta állítása nem volt elég az elítéléshez. Nyilván sok vallató perverz is volt, vagy perverzzé vált munkája során, de kétségtelenül a vallatás elsődleges célja a beismerő vallomás megszerzése volt, még ha bele is halt a gyanúsított.

A bizonyítási teher az inkvizitórius eljárási rendben ma sincs másként. Bíróság elé azok az ügyek kerülnek, amelyekben az ügyészség az egyszerű gyanúnál lényegesen nagyobb bizonyossággal gondolja úgy, hogy „jó” vádlottat vádolt meg a valóságnak megfelelő cselekménnyel. (Ehhez azonban már nem szükséges a beismerő vallomás.) A puszta gyanú, meg a majd meglátjuk, mi lesz a tárgyalóteremben viszont kevés.

Akkuzatórius eljárásban jellemzően a tárgyaláson dőlnek el a dolgok, ahol – aki bújt, bújt – elven vagy sikerül bizonyítani, vagy nem a cselekményt. Fellebbezni főként eljárási jogsértés esetén lehet. Nem érdekes, hogy az ítélet megalapozatlan, vagyis a tényállást nem kellő mértékben derítették föl. Az eljárási igazság ezen a tárgyaláson derül ki. Ezzel szemben az inkvizitórius eljárási rendben először maga a rendőrség igyekszik a teljes igazságot föltárni a nyomozás során. Ha ezzel megvan, az ügyészség megdicséri, és vádat emel. Ha az elsőfokú eljáráson az elsőfokú bíró is úgy látja, hogy az történt, ami a vádiratban szerepel, megdicséri az ügyészt, és elítéli a vádlottat. Fellebbezés esetén – jó esetben – a másodfokú bíróság megdicséri az elsőfokú bíróságot, és helyben hagyja az ítéletet. E mögött az a törekvés áll, hogy a jogerős ítéletben az jelenjen meg, ami a valóságban történt.

Vitatkozni lehet, melyik rendszer jobb, igazság szerint mindkét rendszer vett át a másiktól elemeket az idők során. Csak az a kérésem, ne terjesszék a fentieket, nem akarom azt hallgatni, hogy az ügyészség maga az inkvizíció.

(folytatjuk) 

Van az az izé… ami úgy néz ki, mint a Csillagok háborújából szalajtott protézis; lábra rögzíthető, görbe, rugós, de hét métert lehet vele ugrani előre és öt métert magasra. Meg van az a bigyó… ami olyan mintha a Vasemberről lopták volna le; az ember a hátán hordja, valamit kifúj belőle a föld felé, és a karon lévő fújókával irányíthatja, akár tíz méter magasságban is. Namármost, ha a budapesti közlekedésben egy ilyen izé találkozik egy olyan bigyóval három méter magasan a közút felett, nos, akkor a KRESZ nem szól egy árva szót sem. Sem arról, hogy mit csinál izé és bigyó az utak felett, sem arról, hogy ki a hibás ütközés esetén. A Csillagok háborújás ugróprotézist viselő, aki elmulasztotta a kellő körültekintést, mármint csak körül tekintett, de nem tekintett fölfelé? Vagy a Vasemberes rakétameghajtású, aki szó szerint lenézte a pattogó vukit, de nem nézte ki belőle, hogy az útjába kerül? Az Erő legyen a Bosszúállókkal, akik tudják erre a választ, de nem én.

Nem szívesen lennék jogalkotó, aki/ami még alig gyürkőzött neki az elektromos roller szabályozásának, máris itt van az önvezető jármű, meg az összes rohadt találmány, amit agyament sci-fi-szerzők találnak ki, mérnökök meg megvalósítanak, hogy Elon Musk csípné meg őket! Így nem csoda, hogy szegény jogalkotó egyik szabályozással sem jut előrébb. Mire végiggondolja, hogy a járdán vagy az úttesten hajthasson-e az elektromos roller ezerrel, már itt is az etilalkohollal hajtott elektromos roller kérdése. Mármint a vezetőt hajtja az etilalkohol, a vezető meg hajtja az elektromos rollert, és ezen alternatív meghajtások addig cikáznak a közúton, míg rendőrbe nem csapnak le nem csap rájuk a rendőr, hogy föltegye nekik az univerzális nagy kérdést: ez most járművezetés ittas állapotban vétségének minősül-e avagy sem. A józan ész azt diktálja, hogy az egyensúlyozás művészetén alapuló közlekedési eszközre ne szálljunk föl részegen, ám Hofi Gézát idézve: a lét határozza meg a tudatot, ha megisszuk a lét, a tudat elmegy.

Az ügyészség a vádlottat megvádolta, a járásbíróság felmentette, a másodfokú ügyészség a fellebbezést fenntartotta, a törvényszék meg az elsőfokú ítélet felmentő rendelkezését tartotta fenn. A járásbíróság ugyanis az elektromos roller, mint járműkategória fogalmát, besorolhatóságát az 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 1. számú függelék II. fejezete, a közúti járművek műszaki megvizsgálásáról szóló 5/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet, továbbá a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KÖHÉM rendelet, valamint a két- vagy háromkerekű járművek, valamint a négykerekű motorkerékpárok jóváhagyásáról és piacfelügyeletéről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2013. január 15-i

168/2013/EU rendelet alapján vizsgálta, azonban az elektromos roller tekintetében ezen utóbbi jogszabály alkalmazása nem merül fel, mert a rendelet hatálya nem terjed ki a rollerre és az elektromos rollerre sem. A KRESZ alapján az elektromos roller egyik járműkategóriába sem sorolható be, a KÖHÉM rendeletek alapján pedig az elektromos rollerrel kizárólag járdán lehetne közlekedni (lásd: Elektromos gyalogos).

Ilyenkor szokott a vádlott szerényen mosolyogni, és arra gondolni, micsoda ösztönös zseni is ő, hogy amíg a rollere be volt dugva a konnektorba, addig ő rácsatlakozott a töltőre a bárpultnál… kompatibilisen KÖHÉM és Európai Parlament és Tanács rendelettel.  De ekkor jött az ünneprontó ügyészség, és kijátszotta a felülvizsgálati kártyát. Ennek kapcsán pedig a Kúria kimondta, hogy KÖHÉM ide vagy oda, az elektromos roller is csak olyan, mint a villamos; ha nem is gépjármű, de gépi meghajtású jármű, amelynek közúton szeszes italtól befolyásolt állapotban történő vezetése megalapozhatja a járművezetés ittas állapotban bűncselekményét.nek megállapítását. (Lefordítva: HA ITTÁL, NE VEZESS ELEKTROMOS ROLLERT (SEM), BAKER!)

Jó, hogy a Kúria az ügyészséggel karöltve megoldotta az ügyet, és így nem merült (jog)alkotói válságba hazánk. Föl kell hívni azonban a figyelmet, hogy mindent mégsem oldhat meg a jogalkalmazó a jogalkotó helyett.

Most olvastam, hogy kifejlesztették a cipőre húzható „Moonwalker”-t; egy MI-vel ellátott, akkus eszközt, ami feltöltés után másfél órán és mintegy tíz kilométeren át segít a járásban. Ezen gépi rásegítéssel 11 km/h sebességet lehet lazán sétálni!  Atyavilág! Ha ez így folytatódik, ittasan már gyalogolni sem lehet!

avagy a közpótmagánvádló esete az igazságszolgáltatással II. rész

A „Próbálja ki Ön is ügyészként magát” jogintézmény hatályba lépett az „Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében”. A jogintézmény valószínűleg érdekesebb lesz sok valóságshow-nál, mert míg utóbbiak a kiszavazásra építenek, addig a közpótmagánvád a beszavazásra … mármint arra, hogy ki kerülhet a vádlottak közé. Valaha a büntetőjog ún. ultima ráció, végső eszköz volt, mára úgy tűnik, a büntetőjog a vádaskodáshoz való alapvető emberi jogot testesíti meg szerte a világon. (Az Amerikai Egyesült Államokban például az utóbbi időkben nem is lehet igazi elnök, akit nem helyeznek valamilyen okból vád alá.) Legyen Ön is vádló! Legyen Ön is vádlott! Mert úgyis helyet cserélnek egyszer, csak idő kérdése.

Kezdjük az étlappal, mert étlap is van! Az étlap a rendőrség, a NAV, illetve az ügyészség internetes oldalán található, és nem ételeket, hanem különböző, közvádra üldözendő bűncselekményekben született feljelentést elutasító és eljárást megszüntető határozatokat tartalmaz. Az ember (vagy szervezet) választhat fogást az étlapról. Például: kis vesztegetést szeretnék csipetnyi költségvetési csalással fűszerezve. A nyomozó hatóság és az ügyészség megrágta már ugyan egyszer, de ha az ember (vagy szervezet) elég erőt érez, hogy megeméssze, akkor belevághat a dologba.

Az első nehézség abban a fránya személyiségi jogban rejlik, merthogy személyiségi jog is van a világon, az ügyészség meg nem olyan, hogy csak úgy kiszerkesszen valakit a honlapján névvel, címmel, foglalkozással. A határozatokat álnevesíteni kell, anonimizálni, ha úgy tetszik. Álnevesíteni pedig úgy kell, ahogy a csillag megy az égen, bocsánat, hogy ne lehessen azonosítani a feljelentettet, egyéb személyt, szervezetet. Lépjünk túl nagyvonalúan azon, hogy országunk nagyjait is feljelentik néha, és egy ilyen feljelentést elutasító határozatot nehéz úgy álnevesíteni, hogy abból ne derüljön ki a feljelentett személye. Vagy ne is lépjünk túl ezen, hanem álljon itt egy kis kvíz az álnevesítés műfajából.

A/ XY feljelentést tett hivatali visszaélés miatt egy közjogi méltóság ellen, aki hivatali helyzetével visszaélve, szándékosan nem gyakorolt kegyelmet a feljelentő unokahúgával szemben, holott a napnál is világosabb, hogy ártatlan.

B/ XY feljelentett hivatali visszaélés miatt egy hivatalos személyt, aki hivatali kötelességét megszegve, nem kérte az egyik országgyűlési képviselőjelölt mentelmi jogának felfüggesztését, így a feljelentett személyt a feljelentő orra előtt jól megválasztották országgyűlési képviselőnek.

C/ XY feljelentett egy hivatalos személyt, aki hivatali helyzetét kihasználva nem tett semmit az adatvédelmi bejelentésére, holott a napnál is világosabb, hogy A/ és B/ álnevesített határozattöredék alapján a feljelentett személyeket azonosítani lehetett.

Kérdés: kik a feljelentett személyek? A helyes megoldást beküldő személyek között két év fogházat sorsolunk ki.

Lépjünk túl, azaz lépjünk inkább tovább! Valaki feljelentést tett valaki ellen, és ezt a feljelentést véleményünk szerint a rendőség/ügyészség lustaságból, hülyeségből, elfogultságból vagy más rejtélyes okból elutasította, és ez a határozat most ott lóg a rendőrség/ügyészség virtuális hirdetőlapján közszemlére téve. Vegyünk egy extrémnek tűnő, de korántsem extrém példát.

XY feljelentése szerint ismeretlen személy lefizette az egyik megyei rendőrfőkapitányt, aki hivatali helyzetét kihasználva lehetővé tette, hogy az ismeretlen személy éjszaka belopakodjon a hullaházba, és kettesben maradjon a feljelentő elhunyt hozzátartozójával. Az ismeretlen tettes kimetszette az elhunyt férfi nemi szervét, és több nőt teherbe ejtett vele. Az ügyészség a feljelentést bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította lényegében azzal az indokolással, hogy a feljelentésben írtak a tudomány jelenlegi állása mellett lehetetlen események. (A fenti feljelentés – esküszöm – nem légből kapott, ehhez hasonlót saját szememmel olvastam, csak álnevesítettem.)

Nem ismerjük a feljelentőt, nem ismerjük a feljelentettet, de elég erőt érzünk magunkban, hogy egy kicsit az ügyészség körmére nézzünk. Először is tudnunk kell, hogy csak a hivatali vesztegetés miatt léphetünk föl felülbírálati indítvánnyal, az emberi test tiltott felhasználása miatt nem. Ugyanakkor a két feljelentett cselekmény összefüggőnek látszik. A felülbírálati indítványban arra kell rámutatnunk, hogy a határozat megalapozatlan. Tegyük föl, olvastunk valamit arról, hogy a halál beállta után a szervezet még termel spermiumokat. Lehet, hogy ezt egy horror regényben olvastuk, lehet, hogy nekrofil pornóban, az ügy szempontjából lényegtelen, mert, hogy mi számít tudományos nonszensznek, azt csak egy igazságügyi szakértő állapíthatja meg, nem az ügyészség, naugye? Viszont egy rendőri vezetőt megvesztegetni, még a tudomány jelenlegi állása mellett sem lehetetlen, így az ügyészségi határozat ebben a körben megalapozatlannak tűnik. Ha bizonyítani lehet a csonkítást, akkor a vesztegetést is könnyen bizonyítani lehet – gondolhatjuk. Vagyis a felülbírálati indítványban indítványozni kell a számunkra ismeretlen hulla exhumálását, és ha hiányzik a far… a farpofák másik oldalán lévő nemzőszerv, akkor nyert ügyünk van.

Folytassuk? Folytatjuk.

Az Európai Bizottság (erősen) ajánlotta, a kormány (gyorsan) kidolgozta, az Országgyűlés (még gyorsabban) elfogadta, az Alkotmánybíróság (ízlelgette) megrágta, majd a Magyar Közlöny közhírré tette. Mi az? Az „Európai Bizottsággal való megegyezés érdekében a büntetőeljárásról szóló XC. törvény módosítása”, amely a büntetőeljárási törvényen belül az „Eljárás közhatalom gyakorlásával vagy közvagyon kezelésével kapcsolatos kiemelt bűncselekmények esetén” frappánsan tömör címet kapta a keresztségben. (Ajánlanám az „elközgyakvagy közkézkapkicsele esete” rövidítést, amelyet „közkézen kicsalt”-nak lehetne tovább rövidíteni.)

Az új jogintézménnyel fogunk még bővebben is foglalkozni. Legyen most elég annyi, hogy ha a nyomozóhatóság vagy az ügyészség nem restelkedik rest lenni, és elutasítani olyan feljelentést vagy megszüntetni olyan nyomozást, amely a „közkézen kicsalt” bűncselekmények közé tartozik, akkor bárki (értsd majdnem mindenki) magához ragadhatja Justitia kardját és

• előbb egy jogi képviselő és egy nyomozási bíró által további nyomozásra bírhatja a nyomozó hatóságot vagy az ügyészséget, és ha ez sem segít,
• jól megmagánközvádolhat valakit, értsd bárkit (nem kizártan olyan személyt is, aki az eredeti feljelentésben nem is szerepelt).

Létezik hasonló jogintézmény más országokban is. Nem akarok én az ördög ügyvédje lenni, különösen, hogy az a domain már foglalt, de találkoztam számtalan olyan jogintézménnyel, amely más országokban működik, de erősen kilóg hazánk jogrendszeréből.

Vegyük például az óvadékot. Az óvadék jogintézménye jól bevált például az Egyesült Államokban, ahol előbb tartóztatnak le, mint kérdeznek, majd a szabadságot meg lehet váltani az ítélethozatalig (nem az utolsóig, az elsőig). Amikor a jogalkotó az óvadékot beemelte jogrendszerünkbe, lelkesedésből ki sem látszottunk az óvadéki ülésekből az elején, az utóbbi sok évben viszont alig találkoztam egy valamirevaló óvadékfelajánlással, mert minek is? Akit emberöléssel vagy ehhez hasonló főbűnnel gyanúsítanak, azt óvadékkal sem engedik ki, akit meg vagyon elleni bűncselekménnyel, az meg hat hónap múlva úgyis kint van bűnügyi felügyeletben, ha egyáltalán letartóztatják, a kivétel meg erősíti a szabályt. Ne is beszéljünk annak erkölcstelenségéről, hogy óvadékkal a gazdag ember élhet, viszont az óvadék összege egyenesen bizonyítja, hogy a minimálbéres gazdag ember mégiscsak elsikkasztotta a hűtlenül kezelt költségvetésből elcsalt támogatási adót.

Vagy vegyük a pótmagánvádat. Egyszer vezető FBI ügynökök tartottak nekünk előadást, és kérdezni lehetett tőlük. Megkérdeztem, hány nyomozás van egy FBI ügynök kezén. A vezető azt mondta, két-három nyomozás, a negyediknél már morognak az emberek. (Egy magyar nyomozó kezén ekkor 30-40 sőt, 90 nyomozás is volt.) Önöknél nincsenek notórius feljelentők? – kérdeztem. Hajaj, de még mennyi – válaszolta az FBI ügynök – de nem foglalkozunk velük, arra való a pótmagánvád. Nos, nálunk pótmagánváddal lehet élni olyan ügyben is, amelybe a rendőrség többszáz munkaórát fektetett, összelapátolt többezer oldal nyomozati iratot, húszasával hallgatta ki a tanúkat, gyanúsított nem maradt szembesítetlen, és a nyomozó hatóság legjobb szakmai tudása ellenére (vagy éppen ezáltal) úgy gondolta, hogy nem lehet bizonyítani a cselekményt, amit az ügyész is megerősített panaszt elbíráló határozatában. A pótmagánvádló meg úgy gondolja, hogy csakazértis, így végül a pótmagánvádlottak jó ha 6 százalékát elítélik, a többi 94 százalék meg „csak” büntetőeljárás hatálya alatt áll évekig.

Biztosan van olyan ország, ahol bevált például, ha a gyanúsítottat megesketik a világot a hátán tartó teknősbéka páncéljára, mert a hamis eskü „rossz babun”, és az emberek többsége fél, hogy beszorul a Déli sark és a teknőspáncél közé, de jó szívvel nem tudnám ajánlani ezen esküforma meghonosítását a magyar büntetőeljárásban. Túl sok olyan elkövetővel találkoztam, aki egy anya életére is megesküszik, akár az ügyész vagy bíró anyjáéra is.

Tehát nem minden – máshol működőképes – jogi megoldás ültethető át automatikusan sikerrel.

Ennek ellenére drukkolok a közkézen kicsalt magánpótközvádló intézményének. Egy kicsi kontroll mindenkinek kell…

(folytatjuk)