Álvásárló a porcelánboltban II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.17.

etikus hacker az ágyban

avagy az etikus hacker

Vannak olyan titkosan együttműködő személyek, akik olyan titkosan működnek együtt, hogy még a rendőrség sem tud az együttműködésükről, csak amikor akciójuk végén előhúzzák virtuális flepnijüket: „állj, mindenki őrizze meg nyugalmát, etikus hacker vagyok!” Vajon feljogosít-e egy etikai blokkláncba ágyazott hackeri minősítés bűncselekmény elkövetésére?

A XXI. században a hackert misztikum lengi körül. A hacker egyfajta zseniális geek; virtuális térben lakó kívülálló, társadalomkritikát gyakorló filozófus, önmagának való kalandor, kicsit Robin Hood, kicsit Arsene Lupin, kicsit Einstein, kicsit szuperhekus, a francia ellenállási mozgalom tagja, titkos és titokzatos, kettős életet élő legenda. (Ha lány, akkor biztosan gyönyörű, ha fiú, akkor vékony, szemüveges, vagy a szobájából ki sem mozduló dagi – legalábbis ha filmben szerepel.) A hacker úgy üti be a titkos kódokat, ahogy Piedone veri be a rosszfiúk fejét. Ő nem kirakja a Rubik-kockát, hanem bentről kiindulva feltöri. Ha még etikus is, akkor Észak-Koreát is feltöri. A baj csak az, hogy ami etikus, az még nem biztos, hogy jogszerű.

Zárjuk ki rögtön az etikus hacker fogalmából azokat,

  • akik a feltört pénzintézeti informatikai rendszerből pénzt utalnak át maguknak,
  • akik lebénítják más számítógépét és pénzt követelnek az újraindításért,
  • akik intim képeket szereznek meg így,
  • akik mások üzleti, gazdasági, állami, katonai titkait lopják el,
  • akik egyszerűen kárt akarnak okozni az informatikai rendszerbe való betöréssel.

A kizárandók körébe sorolnám azokat is, akik ugyan szórakozásból törnek be egy cég rendszerébe, de később jól jövedelmező állást követelnek maguknak azért, hogy titkolják a rést a pajzson. Ezek a személyek első, második és sokadik látásra sem mások, mint bűnözők.

Kizárhatjuk az etikus hacker fogalmából azokat is, akik munkájukat végzik azzal, hogy informatikai rendszer biztonságát tesztelik. Teszik ezt főállásban, vagy az informatikai rendszer működtetőjének megbízásából, esetleg felhívására („Tessék, csak tessék, az én rendszeremet úgysem lehet feltörni!”). Az ilyen magatartás büntetőjogi megítélése egyszerű; szóba sem jöhet a büntetőjog.

Akad azonban egy szürkezóna, ami sok (jog)vitát okozott és fog okozni; nevezhetjük ezt a zónát az etikus hackelés birodalmának, ha úgy tetszik. Etikus hackerek azok, akik képességeik csillogtatásán túl, nem kívánnak semmilyen hasznot húzni, csak arra akarják felhívni a tulajdonos figyelmét, hogy hálózatát inkább bizonytalansági, mint biztonsági rendszer védi.

A törvény könyörtelenül fogalmaz: aki információs rendszerbe az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve vagy azt megsértve bent marad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. De mi van, ha a hacker jót akar? Ha arra akar rámutatni, hogy az általa feltört információs rendszerben nincsenek biztonságban mások személyi adatai, pénze? Ha a rendszer sérülékenységét nem kürtöli világgá, csak a hanyag rendszergazdára pirít rá? Nincs kegyelem ekkor sem? Nem lehet előhúzni a társadalomra veszélyesség hiánya varázskártyát, mint büntethetőséget kizáró okot?

Jogászkörökben, ha valamire nincsen egyértelmű jó válasz, akkor azt szokták mondani: az eset összes körülményeit figyelembe véve lehet csak válaszolni. Az etikus hacker problémájára is az eset összes körülményeit figyelembe véve lehet csak választ adni. Persze, könnyű volna rávágni, hogy az etikus hacker jót akar, nem büntetni, hanem kitüntetni kell! De. A NASA informatikai rendszerét is fel tudták törni, vagyis a kérdést feltehetjük úgy is, milyen drága informatikai rendszer megvásárlására kényszeríthet rá egy jó hacker egy családi kisvállalkozást, ami például webshopon értékesít díszpárnákat?

Ilyen lakásban működő kisvállalkozás is tárolhat vevői személyes adatokat, nem? Akkor elvárható tőlük, hogy egy pénzintézet informatikai biztonságával rendelkezzenek? S ha már itt tartunk, egy magánlakás is tele van mások személyes adatával: barátokéval, rokonokéval, iskolatársakéval. És mit szólnánk, ha egy éjjel ott állna valaki az ágyunk fölött, és nem akarna semmi rosszat, csak rámutatni arra, hogy lakásunk zárja elavult, könnyen fel tudta törni.

És ekkor megszületne az etikus betörő fogalma…

(Még mindig folytatjuk…)

Álvásárló a porcelánboltban I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.10.

álvásárlás

Hol volt, hol nem volt, még az Egyesült Óperencián is túl, vagy talán éppen ott, volt egyszer egy ember, aki olvasott valamit arról, hogy egy pizzéria alagsora pedofil hálózatot rejt, és aki pizzát rendel, igazából szerencsétlen gyerekeket rendel. Mivel egy pizzériába igen gyakran hangzik el a „kérek egy pizzát”, ebből emberünk azt a következtetést vonta le a pedofil hálózat volumenére, hogy az némi képzavarral élve, minden határon túlmutat. Az óperenciai rendőrök szemmel láthatóan passzívak maradtak a temérdek pizzát látva, ezért emberünk magához ragadta az alkalmat valamint engedéllyel tartott fegyverét, és megjelent kiszabadítani az áldozatokat a nemlétező alagsorból. Hogy az alagsor nem létezik, ezt emberünk is megértette, miután jónéhány sorozatot eresztett a padlóba. Addigra azonban a pizzafiliában szenvedő vendégkör pánikszerűen megfogyatkozott, végül emberünk kezére került bilincs, feltétként.

Ha nem is ilyen formában, de önjelölt Jason Jack James Bourne-Bauer-Bond-ok mindenütt vannak. (Atyám, minden titkos ügynök monogramja J B? Erre is kéne egy összeesküvés elmélet!) Sajnos a „magán titkosszolgálat” rejt némi veszélyt a fel nem esküdött ügynökre nézve nálunk is.

Találkoztam olyan esettel, amikor valaki egy korrupt polgármestert akart leleplezni, hozott is egy felvételt ennek bizonyítására. Továbbá felajánlotta, hogy beépül. A tényállás – a felismerhetőség elkerülése érdekében kicsit megváltoztatva – a következő volt: a polgármester a településen vállalkozni kívánó vállalkozónak valóban utalt arra, hogy fizetnie kell majd az önkormányzatnak, önkormányzati adót. Emberünk erre, mint korrupciós ajánlatra tekintve határozta el, hogy leleplezi a disznóságot, magánnyomozásba kezdett, talált is valakit a helyi kocsmában, aki azt állította, hogy jóban van a polgármesterrel. 000007-es ügynökünk az emberen keresztül pénzt ígért a polgármesternek különféle szívességekért cserébe, majd a felvételt büszkén csatolta a hatóságnak azzal, hogy kocsmai ismerőse az ajánlatot nem utasította vissza, így idő kérdése, és ő leleplezi a helyi korrupciós kiskirályt.

A felvételt meghallgatva, az derült ki, hogy az egyetlen, aki bűncselekményt követett el, az maga a mi nagyon titkos ügynökünk volt. Ő volt az, aki a polgármesternek az „emberén” keresztül pénzt ígért bizonyos szolgáltatásokért, márpedig a törvény szerint, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűncselekményt követ el. A felvétel alapján a polgármester „embere” a jogtalan előnyt valóban nem utasította vissza, igaz, el sem fogadta, valószínűleg elgondolkozott az ajánlaton, így viszont nem követett el bűncselekményt. A polgármester, aki nem is tudott az egészről, szintén nem követett el bűncselekményt.

Pályafutásom során nem ez volt az egyetlen eset, amikor önjelölt igazságosztó próbált bűnözőket (vagy bűnözőnek vélt embereket) leleplezni oly módon, hogy maga is bűncselekményt követett el. Volt, aki kábítószert rendelt, volt, aki hamis közokiratot a saját fényképével. A jószándék ha nem is a pokolba, de a tárgyalóterembe vezetett. A bűncselekmény akkor is bűncselekmény, ha azt nem azért követjük el, hogy… hanem azért, hogy….

Ugyanakkor van egy érdekes jogintézmény a büntetőeljárásban, amit álvásárlásnak hívnak. Az álvásárlás olyan leplezett eszköz, amely ügyészi engedéllyel akár bűncselekmény elkövetésére is feljogosít. Álvásárlás keretében jogszerűen lehet vásárolni olyan dolgot, aminek vásárlása egyébként bűncselekmény lenne (lásd kábítószer), vagy olyan szolgáltatást, amely engedély nélkül szintén bűncselekmény lenne (lásd korrupciós szolgáltatás.) Hangsúlyozom, ezekhez mind ügyészi engedély szükséges!

Főszabályként az álvásárlás a fedett nyomozó feladata, vagy a nyomozó hatóság tagjáé, kivételesen azonban civilnek is lehet álvásárlásra engedélyt adni. Higgyük el, hogy ha felmerül az a végső eset, amikor civilnek kell álvásárlást engedélyezni, az ügyész és a nyomozó hatóság lába nagyon remeg. Egyrészt a civil személy személyi biztonságát szavatolni kell. Másrészt a civil nem feltétlenül ismeri a büntetőjogot illetve a kriminalisztikát, így – szemben egy fedett nyomozóval – fogalma sincs arról, hogy ha az ügyészi engedélyben szereplő kábítószer helyett az engedélyben nem szereplő anyagot, vagy tiltott teljesítményfokozó szert akarják rásózni, megveheti-e azt vagy sem. Harmadrészt vállalnia kell, hogy a hatóság ellenőrizni fogja az álvásárlás érdekében tett minden lépését.

A fedett nyomozó ugyanis érdek nélkül hajtja végre a feladatát, nem lesz kevesebb a fizetése, ha nem sikerül bizonyítékot szereznie, és nem lesz több, ha sikerül. Vagyis az általa szerzett bizonyíték hitelesebb lesz. Ezzel szemben egy civilnél ezt sokkal nehezebb megítélni, mert mi van, ha azért akarja csőbe húzni a polgármestert, mert az nem akarja csökkenteni az önkormányzati adóját? Vagy mi van, ha az egyik kábítószerkereskedő banda akarja álvásárlással kiiktatni a konkurens kereskedőt?

Az élet hozhat olyan meglepetést, hogy valaki valamilyen jogtalan dologra kíván rábírni minket, ha késztetést érzünk ennek leleplezésére, ne mondjunk se igent, se nemet, azonban mielőtt titkos ügynökként akcióba lépnénk, azt ajánlom, amit a gyógyszerreklámokban, kérdezzük meg orvosunkat, gyógyszerészünket, ügyészünket, nyomozótisztünket….

(Folytatjuk…)

A titkolt titkosított nyomozás titkai III.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.03.

tárgyalás yotuber

dobjunk egy lájkot az igazságra

Egyik kollégám panaszolta, hogy miközben a tárgyalóteremben végezte munkáját, azaz kérdéseket intézett a vádlottakhoz, tanúkhoz, szakértőkhöz, észrevételeket és indítványokat tett, furcsa érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, mintha valahonnan kívülről hallaná a hangját. Nem, nem testen kívüli élmény volt. És nem sci-fi. Hamarosan kiderült, miről is volt szó…

A televíziót megelőző korokban is voltak törvényszéki tudósítások. Jól képzett bűnügyi újságírók járták a tárgyalótermeket, akik ismerték a jogi nyelvet, mint idegennyelvet, ismerték a szertartásrendet, tudták, mikor kell felállni, mikor kell leülni, mikor mi következik Justitia miséjén. A fényképezőgépeket ugyan nem engedték be a terembe, mert a vaku zavarta a tárgyalást; sebaj, grafikusokkal oldották meg a képi megjelenítést. A tárgyalásokról szakszerű, folytatásos tudósításokban számoltak be több kolumna terjedelemben a lapok. (Így múlik el a világ dicsősége! A helyesírásjavító aláhúzza a kolumna szót, mint ismeretlen fogalmat. A kolumna jelentése: a mű tördelésénél egy lapra jutó két vagy több szövegoszlop egyike. A nyomtatott sajtóban egy oldalnyi szöveget is jelentett.) A tudósítások kitértek arra, milyen ruhát viselt a vádlott, milyen outfitben pompázott a nagyérdemű hallgatóság, milyen szófordulatokat használt az ügyész és az ügyvéd, milyen durva kifejezésektől ájultak el az úrinők.

Azután felgyorsultak az események: megjelent a televízió a bűnügyi híradásaival. Még mindig speciális tudású bűnügyi tudósítók számoltak be a bűnesetekről, de a műsoridőbe nem fért bele minden. Jöttek a kereskedelmi televíziók, a bulvárlapok; a szabadverseny, szinte szó szerint. A bűnügyi újságírásban a hangsúly a szakszerűségről az időszerűségre helyeződött. Már nem az volt a sztár, aki jól értesült rendőri és alvilági körökben, hanem aki gyorsabban értesült. A híradások is egyre rövidebbek lettek, aki hosszan akart beszélni, azt kockáztatta, hogy megelőzik. Bírósági sajtószóvivők csodálkoztak az üres sajtószobákban, hiába készültek föl az ügyből, a média nem volt rá kíváncsi, vagy kíváncsi volt, csak nem volt ideje. Pár vágókép a vádlott hátáról, telefonról küldött sms, e-mail, és még be sem fejeződött az ítélethirdetés, már kész a tudósítás az internetes portálon, televízióban. Kit érdekel a szakmaiság, ha az olvasó figyelme néhány sorra tart számot. Az agyműtétet is le lehet írni rövid bejegyzésben: altatom, felvágom, kimetszem, összevarrom, fölébresztem. Lapzárta a bírósági szóvivőnek…

Kollégám a tárgyalóteremben valóban saját hangját hallotta – kívülről. Egy közösségi média-tudósító (influenszer, youtuber, vagy valami másmilyen ..er) ugyanis bírói engedély nélkül élőben közvetítette a tárgyalást, amit kihangosítva hallgattak a bírósági folyosón várakozó, még ki nem hallgatott tanúk, akik a törvény szerint azért nem foglalhatnak helyet bent, hogy vallomásukat ne befolyásolhassa az, amit az előttük szóló mondott.

Közel az idő, amikor szavazni lehet, kinek a vallomását fogadjuk el. Azaz tévedtem, az idő már itt van lájkok és kommentek formájában. Nem számít az, hogy a vádlott bűnös-e, vagy a tanú igazat mond-e, az számít, hány követője van, hogy hány trollt tud mozgósítani.

A bíróságon még elmegy a tanúkat ért médiabefolyás, hiszen ott a nyomozati vallomásuk, amiből nagy eséllyel ki lehet szűrni a rárakódott lájkokat és diszlájkokat, ugyanez a nyomozásban már magát az igazság kiderítését veszélyezteti. Hiszen a … is megírta, hogy Sanyika milyen rendes, akinek ennyi követője van a Facebookon, és aki ilyen posztot tud írni, az nem lehet gyilkos. Névtelen kommentelő is jól megmondja, mit fog tenni azzal a szemét tanúval, aki Józsikát bántja. Másik igazságosztó posztterminátor kifejti, hogy a sértett rohadt kurva, inkább őt kéne lecsukni.

Olyan ügyvédek válhattak sztárrá, akik a tárgyalóteremben képtelenek ugyan a bizonyítékok hatékony védelmi értékelésére, de a sajtónak tudnak olyan mondatokat mondani, amitől mindenki szeme elkerekedik.

Egy-egy ügyes vádlott vagy védő kezében könnyen jogfosztott állampolgárrá válhat sértett, tanú, másik vádlott.

Igazságszolgáltatás, a lájk legyen veled!

A titkolt titkosított nyomozás titkai II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.27.

számmal

azaz az alapjogok háborúja

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik, bezzeg a bíróság a tárgyalását nyilvánosan folytatja le. Nagyon úgy tűnik, egyedül a bíróság az, amelyiknek nincsen takargatnivalója, a többieknél meg nem zörög a haraszt… Hogy is van ez?

Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A tárgyaláson a nyilvánosság nem bűnügyi valóságshow, hanem alapjogi garancia annak biztosítására, hogy ne ítélhessenek el senkit suttyomban, mint régebbi korokban a fekete autó által elvitt embereket.

Ezzel szemben a nyomozás nem titkos, de nem is nyilvános. Az ellentmondás látszólagos. A nyomozás során csak azok az adatok – rossz kifejezéssel – titkosok, amelyek esetében a minősített adatok védelméről szóló törvényben írt feltételek fennállnak. A legtöbb nyomozásban nincsenek minősített adatok, a nyomozás mégsem nyilvános. Vannak zártan kezelt adatok is, így a tanúk kérhetik adataik zártan kezelését. És mi van azokkal az adatokkal, személyes adatokkal, amelyek nem minősítettek, és nem zártan kezeltek? Azok nyilvánosak? A válasz egy határozott nem. Ismét egy róka fogta csuka: nem minősített, nem titkos, nem zártan kezelt, mégsem nyilvános. Mi az? Maga a nyomozás.

A nyomozás adatainak nagy része ugyanis mindenféle titkosítás nélkül, önmagában különleges adat vagy bűnügyi személyes adat. Bűnügyi személyes adat például, hogy ha az adott ügyben tanúként hallgattak ki. Ez akkor is bűnügyi személyes adat, ha nem kértem adataim zártan kezelését. Hogy valakit gyanúsítottként hallgatnak ki, az is bűnügyi személyes adat, ráadásul a gyanúsított nincsen abban a helyzetben, hogy személyes adatainak (nevének, születési adatainak, lakcímének) zártan kezelését kérje.

Akadnak büntetőeljárásban részt vevő személyek, akiknek egyszerűen joguk van ahhoz, hogy az ügyirathoz (nyomozás irataihoz) hozzájussanak. Ez eljárási jogaik gyakorlása szempontjából elengedhetetlen. A letartóztatási ülés előtt az őrizetbe vett gyanúsítottnak és védőjének át kell adni azokat az iratokat, amelyekre az ügyészség letartóztatási indítványában hivatkozik. Ezek az adatok általában a legkényesebb adatai a nyomozásnak, a gyanúsított mégis hozzájuk fér, mert joga van arra, hogy ezeket az adatokat – gyakran személyes adatokat – vitassa, cáfolja, velük kapcsolatban észrevételeket, indítványokat tegyen. A védőnek szintúgy.

Tegyük föl, hogy valakit őrizetbe vettek emberölés kísérlete miatt, mert szúrt sérülést okozott, amibe a sértett majdnem belehalt. Tegyük fel, a sértett vérzékenységben szenved, amely egészségügyi adatnak (különleges személyes adatnak) minősül, és amely betegséghez a gyanúsítottnak és védőjének amúgy nem lenne semmi köze. Ha azonban a gyanúsított és a védő egy büntetőeljárásban nem tud a sértett betegségéről, akkor nem védekezhet azzal, hogy a szúrás a gyanúsított szándékán túl a vérzékenység miatt vált életveszélyessé.

Természetesen az eljárási törvény rendelkezik arról, hogy a nyomozás során felszínre kerülő magánéleti titkok esetében biztosítani kell azt, hogy azok ne kerüljenek szükségtelenül illetéktelen kezekbe, azonban a nyomozás kezdetén szinte képtelenség eldönteni egyes bizonyítékokról, hogy azok majd egyszer a vád bizonyítására szolgálnak-e vagy sem, szükségesek-e a gyanúsított védekezéséhez vagy sem. A letartóztatási ülés pedig tipikusan a nyomozás elején szokott lenni.

A személyes adatokhoz és a gyanúsított védekezéséhez fűződő jogok sajnos néha konkurálnak. Jól hangzik, hogy nem a gyanúsítottat, hanem a sértettet kéne megvédeni, ha nem lenne az a fránya hamis vád. Elképesztően nehéz lenne egy olyan gyanúsítással szemben védekezni, minthogy „Ön megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2021. január 9-én előbb leütötte a zártan kezelt nevű személyt a zártan kezelt című otthonában, majd az eszméletlen sértettel közösült.” Mit is lehetne erre mondani, ha az ember véletlenül nem emlékszik egy év távlatából, hogy hol volt és mit csinált egy szombati napon? Hogy én nem szoktam ilyet csinálni?

Ezek szerint a személyes adatok átadásával a hatóság „partiba dobja” ártatlan emberek személyes adatát? Ha egy bűnügyben megjelenik a nevem, szabad prédává válok? A válasz határozott nem!

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény bűnügyi személyes adatnak minősíti a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatot. Aki ilyen adathoz az eljárás során jogszerűen hozzájut, adatkezelővé válik.

Az adatkezelés legitim célja a büntetőeljárásban meghatározott cél: azaz a gyanúsítotti, védői, sértetti jogok érvényre juttatása. Aki a céltól eltérően kezeli a bűnügyi személyes adatot, így például illetéktelen személynek eladja, átadja, nyilvánosságra hozza, az jogsértést követ el. Amennyiben ez a jogsértés a harmadik személynek jelentős érdeksérelmet okoz, akár bűncselekmény is megvalósulhat (lásd: személyes adattal visszaélés).

(Folytatjuk…)

A titkolt titkosított nyomozás titkai

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.20.

váratlan rajtaütés

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik. Biztosan azért titkolják, hogy nyomoznak, mert nem akarják, hogy kiderüljön, hogy nyomoznak. Ilyen furmányosan akarják titokban tartani, hogy XY-t gyanúsítottként hallgatták ki, mert el akarják tusolni az egész ügyet. Nagyon ravasz. Azért nem szólnak előre a kutatásról (leánykori nevén házkutatásról), meg a lehallgatásról, meg a rendőrségi akcióról, meg az elfogásról, meg a gyanúsítotti kihallgatásról, mert úgy gondolják, ha előre szólnának, akkor már nem lehetne titokban tartani, elleplezni, eltusolni az ügyet. Ha meg véletlenül fény derül a nyomozásra, akkor meg könnyű azt mondani utólag, hogy de hiszen már megkutattuk, már lefoglaltuk, már gyanúsítottként hallgattuk ki az illetőt. Ha meg nem kerül napvilágra az eljárás, akkor meg jön a tusolás, a dara meg a para. Ismerek olyan ügyészt, aki nagy igyekezetében, hogy segítsen egy bűnelkövetőn, megvádolta őt. Ez iszonyatosan ravasz húzás volt tőle, mert a sok nyilvános bírósági tárgyalás nagy zuhanyzójában könnyen eltusolódhatott volna az ügy. Szerencsére még időben leleplezték ügyészestül, mindenestül.

Ilyenek ezek a titkolt titkosított nyomozások, amik annyira titkosak, hogy még az újságírók, országgyűlési képviselők, sőt, rokonok sem tudhatnak előre róluk semmit.

  • Kedves, Uram, most gyanúsítottként fogom kihallgatni jegyzőkönyvileg, azután csinálunk Önről egy bűnügyi fotót a nyilvántartás kedvéért, meg levesszük az ujjlenyomatait, hogy el tudjuk titkolni a bűncselekményt, amit elkövetett – így a nyomozó.
  • Be kell vallanom, tisztelt Nyomozó Úr, most nagy kő esett le a szívemről, már attól féltem, nem akarják eltusolni az ügyemet, holott én a tudjakinek vagyok a nemtudomkije.

Nem tudom, mikor váltak a nyomozások valóságshow-k részévé, vagy mikor nyílt igény arra, hogy minden nyomozati cselekmény tévényilvánosság, youtube-nyilvánosság, a tinder- és tiktok-nyilvánosság (bocs, minden cukibergtől, akit véletlenül kihagytam) előtt folyjék. A nyilvánosság sokat segíthet az eljáráson. Például egy kiszivárgott kutatás (házkutatás) segít abban, hogy a hatóság ne találjon semmilyen bizonyítékot. A tanúnak, a gyanúsítottnak, a sértettnek, a gyanúsított védőjének, a sértett képviselőjének sajtónyilatkozata sokat segít abban, hogy a többi tanú ne arról tegyen vallomást, amit látott, hanem arról, amit hallott, olvasott. A pletykalapok konteói sokat segítenek abban, hogy a tanú meg se jelenjen idézésre, hiszen a hogyishívják is megírta, hogy úgysem lesz semmi az izéből amiatt a nagy nemtommicsoda miatt.

Nem a sajtónyilvánosság szerepét kérdőjelezem meg, még csak nem is a régi időket sírom vissza, amikor felülről döntötték el, mi kerüljön a Kékfényébe. Pályám elején sokszor hallottam, nem kell törődni azzal, mi jelenik meg a hírekben, nekünk egyszerűen tenni kell a dolgunkat és nem a kutya csóválja a karavánt.

Ma már a nyomozások tervezésénél is figyelembe kell venni a sajtót, meg azt, hogy vannak gyanúsítottak, akik jobban kommunikálnak a médiában, mint ahogy védekeznek a bíróságon. Egy egyszerű utcai elfogást sokszor okostelefonok kameráinak kereszttüzében kell végrehajtani, egyesek pedig sajtótájékoztatón jelentik be, hogy feljelentést fognak tenni Z ügy miatt, azután meg az egész rendőrség, ügyészség nyomozhat, megérkezett-e már az egy hete bejelentett feljelentés, és ha igen, akkor melyik hatósághoz.

Véleménybuborékok itt is, ott is kialakulnak, a tények sem képesek sokszor kipukkasztani őket. Nagy a kísértés, hogy a hatóság megfeleljen a közvéleménynek. De láttam olyan példát is, amikor a hatóság csak azért sem akart megfelelni a közvéleménynek. Mindkettő lehet ciki, mert a ténybeli igazság sokszor megfelel a közvéleménynek, máskor meg nem felel meg a közvéleménynek, ilyen ez az igazságszolgáltatási ipar. Néha jön a köztes megoldás, Mátyás király okos lánya, aki hozott is ajándékot, meg nem is (lásd felfüggesztett szabadságvesztés súlyos bűncselekmény miatt), amin aztán az igazság együtt csodálkozik a közvéleménnyel.

Sajnos a hatóság szeretetéhsége gyakran kielégítetlen marad, már ami a médiát és a közvéleményt illeti. A büntetőeljárás nem olyan, mint a szex, hogy felvilágosítással lehet legjobban védekezni, éppen ellenkezőleg. Gyakran a felvilágosítás az, ami árt a nyomozásnak, meg mások személyiségi jogainak, személyes biztonsághoz fűződő jogának. Nézzük csak, mit is jelent, hogy „titkosították” a nyomozást!

(Folytatás következik)

Mesterséges önbíráskodó

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.13.

vádemelő gép

Január 1-jei privát hagyomány, hogy hajnali 11 órakor ülök a karosszékemben, és lelkem bugyrából kavargó filozofikus gondolatok törnek a felszínre a bekövetkezett újév univerzális kihívásait illetően. (Vagyis ülök bambán, és hülyeségekről agyalok.) A barátok boldogságkívánságaival alaposan feltöltekeztem már 31-én, így ebben nem lehet hiba az újévben. A nekem kívánt sok sikerrel kapcsolatban kissé gyanakodom, tapasztalataim szerint a sok sikert sok munka előzi meg, amihez elsején a fenének sincs kedve nekigyürkőzni.

A munkáról jut eszembe, tavaly év végén olvastam egy cikket a Rakétán „Mesterséges intelligencia emel vádat a gyanúsítottak ellen Kínában” címmel. (Ott található nem sokkal a Femtoszekundumos impulzusokkal működik a világ eddigi legfényesebb lézere című cikk alatt.) Femtoszekundumos impulzus támad bennem, hogy újraolvassam – na, nem a lézert, hanem – a vádaskodó MI-t, azaz Mesterséges Intelligenciát. Pályakezdésem múlt évezredi hajnalán már olvastam egy cikket arról, hogy a Kínai Kommunista Párt ötéves terve szerint öt éven belül el kell érni, hogy a kínai bírák ötven százaléka jogvégzett legyen. Úgy tűnik, nemcsak elérték, de alaposan túl is szárnyalták, már a számítógépeket is beiskolázták a jogi egyetemre. Miért is ne? Ha van önvezető autó, miért ne lehetne önbíráskodó komputer?

Hirtelen egzisztenciális szorongás vesz erőt rajtam. Ha így haladunk, annyi a munkahelyemnek! A rendőr MI nyomoz, az ügyész MI vádat emel, az ügyvéd MI védelmi programsorokat generál, a bíró MI bíráskodik, végül a börtönőr MI bezárja az elítéltet egy felhőbe. Mindez csak memória és tárhely kérdése.

A kínaiak félretették a viccet, az egészet komolyan gondolták, a Kínai Tudományos Akadémia big data és tudásmenedzsment kutatóközpontja olyan ügyészprogramot készített, amely (egyelőre) nyolc gyakori bűncselekményt ismer föl; így a hitelkártyacsalást, a szerencsejáték szervezését, a szándékos testi sértést, a hivatalos személy akadályozását, a lopást és a csalást. (Szent ég, Kínában az ittas járművezetés és a garázdaság nem számít gyakori bűncselekménynek!)

A Jung Si professzor vezetésével kifejlesztett, mesterséges intelligencián alapuló program az ügy szóbeli ismertetése alapján képes döntést hozni a vádemelés kérdésében, és MI ügyészünk 97 százalékos pontossággal működik. A program kritikusai felhánytorgatják a 3 százalékos hibafaktort, bár egy 97 százalékos váderedményesség bármilyen ügyészségnek becsületére válik. A tudós szerint a program segít a kínai ügyészség leterheltségén, így a kínai ügyészek energiáikat a komolyabb bűncselekményekre fordíthatják.

Már éppen megnyugodnék, de sajnos ezek a kínai professzorok és processzorok nagyon izgágák, femtoszekundumos impulzusokkal dolgoznak a bonyolultabb bűncselekmények megoldásán is. (Ha a magyar Btk. pénzmosás törvényi tényállását lefagyás nélkül elsajátítja, megemelem előtte a virtuális kalapom.)

A 17.000 eset alapulvételével okított MI ezer attribútum alapján dönt a vádemelésről, a bizonyítékokat az ügyészség által is használt elvek alapján mérlegeli, képes állást foglalni arról, hogy a meglévő bizonyítékok milyen bizonyítóerővel bírnak, szükség van-e letartóztatásra, milyen mértékben veszélyes a terhelt a társadalomra. (Beszarok.) Beresetelek! És az MI minden új jogeset tapasztalataiból tanul, egyre csak fejlődik.

Már hallom megszólalni fejemben a zsarolóvírust: és mi lesz az igazságszolgáltatásban a humánummal? Az emberi tényezővel? Az élettapasztalattal? Nos, úgy tűnik, az önvezető autóknál a legtöbb balesetet az okozza, amikor az ember belenyúl a vezetésbe. Az USA-ban működik egy utcai figyelőrendszer, amely lövés hangjára automatikusan rögzíti a térfigyelők képeit, elemzi az adatokat, beazonosítja a lehetséges elkövetőt. Egy évet ült ártatlanul egy amerikai férfi, mert a Shotspotter nevű algoritmus tévedett. Ja, hogy a tévedést az okozta, hogy a Shotspotter munkatársai utólag megváltoztatták az adatokat, mert kellett az eredmény? Miért nem csapta rá az MI a klaviatúrát az alkalmazott kezére? Vagy egy kis árammal megrázhatta volna.

Oké, de legalább a büntetés kiszabásánál szükség van az emberre, az empátiára, az élettapasztalatra, vagy nem? Ismét csak amerikai igazságszolgáltatási példa, hogy a szép emberek lényegesen kisebb büntetést kapnak, mint a csúnyák. Gyakrabban mentenek föl olyan embereket, akiknek az arca szimmetrikus, mint akik aszimmetrikus arcberendezéssel bírnak. Az MI lényegesen pontosabban tudja megjósolni, hány évet kell rácsok mögött tölteni valakinek ahhoz, hogy a bűnözési hajlandósága csökkenjen. A mesterkéletlen intelligencia saját élet- és szakmai tapasztalatait tudja fölhasználni, a mesterséges intelligencia viszont több százezer eset adatait. Az MI ügyésznek, MI bírónak nincsen rossz napja, nem fáj a feje, nem fogad el bitcoint, nem ad két hónappal többet a garázdának, csak mert egy héttel korábban őt is megpofozták az utcán, nem ad két hónappal kevesebbet az ifjú betörőnek, mert neki is ilyen korú fia van.

vádejtés

Mondjuk, Kína messze van, de Észtország közel. Észtországban kísérleti jelleggel 2019. óta a 7.000 eurót meg nem haladó vitás ügyeket mesterséges bíró intézi lényegi emberi beavatkozás nélkül. A magyar ügyészség alapító atyja, Kozma Sándor olyan jogbiztonságról álmodott, amely a jogegységen alapul; azon, hogy ugyanolyan cselekménynek ugyanolyan jogkövetkezménye legyen az ország valamennyi bíróságán. Az MI erre biztosan alkalmas. Remélem, megélem még, hogy Kozma-processzor beinduljon…

Ja, és Boldog Új Világot Évet kívánunk mindenkinek!

Büntető fake-ezés

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.16.

bünetető fékezés

Vigyázni kell azzal a rendőrségi vagy ügyészségi kommunikációval! Emlékszem arra az esetre, amikor szatírt fogtak a Margit-szigeten, aki modern Toldi Miklósként mutogatta az ott futó hölgyeknek, melyik út vezet Budára. Az ő útja a rendőrségi fogdába vezetett lógó petrencésrúddal a pesti oldalon. A sajtó részletesen beszámolt az esetről a rendőrség közleménye alapján. Az ember azt hinné, elrettentésnek ennyi is elég, ország-világ megtudta, a sitten az ilyen elkövetők mellett a többszörös visszaeső rabló is erkölcsi fölényt érez, a testi fölényről nem beszélve.

Elrettentés ide vagy oda, egy hónapon belül két újabb szatírt fogtak szinte ugyanott a szigeten. Hihetnénk, Budapest titkos közszeméremsértő szatürikonnak adott helyt, de nem. (Hogy én milyen művelt lettem, mióta fölfedeztem a Wikipédiát!) Amíg egy normális férfi arra gondol, mennyire szégyellheti magát a szatír édesanyja, vagy maga a szatír is, amikor szembe találja magát a tárgyalóteremben a vádat képviselő ügyésznővel, a törvénykező bírónővel és védelemért is egyedül egy kirendelt ügyvédnőhöz fordulhat, addig az ifjú szatírjelölteket fölvillanyozta a hír. (Ennyi nő, és még a sziget is Margit!) Vagyis a nyilvánosságra hozott eset azokat rettentette el, akik amúgy sem csinálnának ilyesmit, akik meg csak tervezték eddig, azoknak ihletet adott.

Vagy itt vannak azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy százmillió forint értékű kábítószerrel kaptak el egy kábítószerdílert, akit most életfogytig tartó szabadságvesztés fenyeget. A hírből normális ember az életfogytig tartó szabadságvesztést hallja ki, de vannak sajnos, akik csak a százmillió forintot értik: „Azannya, ezzel ennyit lehet keresni?” Vigyázni kell tehát azokkal a sajtóközleményekkel, veszélyes műfaj az. Nemcsak arra kell figyelni, mit mond az ember, arra is, mások mit értenek belőle. Nem csoda, hogy a bűnügyi kommunikáció mára interdiszciplináris szakjogászi tudománnyá kezdi kinőni magát.

Amikor a büntetőfékezésről olvasok, a szatírok szaporodási szokása jut eszembe. (Pfuj!) Azt hinné az ember, hogy a felfüggesztett szabadságvesztésről, a járművezetéstől eltiltásról, majd az újra az autósiskolai padban érzésről szóló híreknek elég elrettentő hatásuk van, ehhez képest a büntetőfékezők száma növekedni látszik. Vajon a szatírokhoz hasonló érzések villannak be ilyenkor az országút császári trónörököseibe? „Apám, ez nemcsak rádudált a mazsolára, hanem jól be is húzta a satufake-be?”

Értem én, hogy rohanó világunkban, nem érünk rá tötymörögni holmi idősebb, kezdőbb, külföldibb, vagy szabálykövetőbb sofőr mögött, a nagy sietségben jól esik néha lefékezni egy kicsit, és leanyázni az immár mögöttünk haladót, na de megölni őt?

büntetőfékezés zitty-zötty

Nem túlzás egy kicsit gyilkosságról beszélni a büntetőfékezés kapcsán? Egy gondatlan közlekedési szabálysértés miatt? Lehet, hogy a legtöbb közúti baleset gondatlan, csakhogy a büntetőfékezés olyan szándékos bűncselekmény, mint az ittas járművezetés! (Az egyszeri ittas vezető is hiába próbálta meggyőzni a rendőrt, hogy csak gondatlan volt, mert a kocsmából kijövet nem figyelt föl a sarkon szondáztató rendőrre.) A Btk. 234. §-ának (1) bekezdésbe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettét követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. Márpedig a büntetőfékező közvetlenül veszélyezteti a sértett testi épségét.

Jó-jó, mégis van különbség emberölés és büntetőfékezés között, például büntetési tételben. Amíg a közúti veszélyeztetés alapesete három évig terjedő szabadságvesztés, addig az emberölésé öttől tizenöt évig terjedő, csakhogy… A büntetőfékezést követően nem rajtunk múlik, hogy a megbüntetett belénk jön-e, és megsérül, vagy elrántja-e a kormányt, föltekeredik egy oszlopra és meghal, vagy elrántja-e a kormányt a szemközti sáv felé, ütközik egy másik autóval, többen halnak meg, esetleg van annyi lélekjelenléte, hogy megálljon mögöttünk.

A közúti veszélyeztetés büntetése

– egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

– két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

– öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

– öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.

Ha a büntetőfékezés kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz – hangsúlyozva, ez nem a büntetőfékező ügyességén vagy ügyetlenségén múlik – az elkövető máris ott van, mint emberölésnél: a börtönben.

Remélem, sikerült elvennem a szatírok kedvét a büntetőfékezéstől.

Alkotmánysértő vírus

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.09.

csak a bárány hím lő

Akárhogyan nézem, a Covid-19 egy alkotmányellenes vírus, ami olyan, az Alaptörvényben meghatározott jogokat korlátoz, mint a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, az élethez, a testi és lelki egészséghez fűződő jogot, a művelődéshez való jogot, az egészségügyi önrendelkezés jogát. Amennyiben emberből lenne, már rég le lenne tartóztatva ez a senkiházi, vagy töltené az életfogytig tartó szabadságvesztését a szabadulás reménye nélkül a sok-sok elvett élet miatt.

Ha nagyszüleim élnének, most erősen csodálkoznának ezen a kis felforduláson, hiszen ők túléltek az első- és második világháborút, a spanyolnáthát, a Szálasi-rendszert, a Rákosi- rendszert, a Kádár-rendszert, forradalmakat, árvizeket, földrengéseket, brazil szappanoperákat. Nagyszüleink valószínűleg szívesen elcserélték volna velünk saját kataklizmáikat erre a Covid-izére. Vagy mégsem. Hiszen ők azért (is) küzdöttek, hogy unokáiknak jó legyen, hogy azok az alapvető jogok meglegyenek nekünk, amelyeket ők nélkülöztek, és amelyeket ez a jöttment most próbál tönkretenni, ráadásul ő áll nyerésre.

Vegyük mindjárt a mozgás szabadságát. Nem is olyan rég még teljesen természetes volt, hogy szabadon utazhattunk külföldre, de legalábbis a Lehel téri piacra. Most sorra zárnak be az országok, és karanténból nézve a sarki kisközért is van olyan messze, mint Ausztria. A szabadság – amelynek a mozgás szabadsága is része – napjainkban fölértékelődni látszik. Vagy mégsem?

A XVIII. századig Európa nem is nagyon értesült volna egy Vuhanban elszabadul vírusról, nemhogy járványt szenvedett volna tőle. A XIX. században talán már olvastunk volna róla a sajtóban, a XXI. században pedig megfertőződünk miatta. Ami korábban értéknek tűnt, hogy emberek milliói utaznak ide és oda meg vissza szabadon, most kérdőjelessé lett, hiszen azzal a kockázattal jár, hogy hazajövet megfertőzünk másokat, akik közül sokan belehalnak a betegségbe. Így válik az utazásból, mint értékből érdek, méghozzá a közösség ellen ható egyéni érdek. És így válik a Covid-19 például a közokirat-hamisítások részesévé, mert vannak polgártársaink, akik inkább hamisítanak védettségi igazolványt a mozgás szabadságáért, mintsem elviseljenek egy oltást. Igen, a védettségi igazolvány közokirat, és igen, aki hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja, hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, bűncselekményt követ el, akár fél az oltástól, akár nem.

Vagy itt van a véleménynyilvánítás szabadsága, amit a XX. századtól szentségként tisztelünk. Néha úgy tűnt, hogy a szólásszabadság mellett a hülyeség is alkotmányos joggá lett, amin lehet röhögni, lehet bosszankodni, de el kell viselni, mert senkinek sem árt. Ugyan kit érdekel, hogy egyesek szerint a Föld gömbölyű, hülyék állítják, hogy ember járt a Holdon, és nem léteznek marslakók, miközben ők irányítják a gondolataimat. Mindenki saját kockázatára indul Föld körüli utazásra, legfeljebb lepotyog a világvégén, és saját kockázatára veheti le a bilit a fejéről, legfeljebb jól megpegazusolják az agyát.

A vírus óta az irracionális gondolkodás életeket veszélyeztet. Nem is olyan rég a jogalkotó kiegészítette a rémhírterjesztés tényállását azzal a bekezdéssel, amely szerint, aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. És itt kezdi rosszul érezni magát a jogalkalmazó, hogy három éve még szent volt az ilyesféle véleménynyilvánítás, most meg öt év szabadságvesztés…

Van ismerősöm, akinek a környezetében mindenkit beoltottak többször is, és senkinek nem nőtt harmadik füle az oltástól, és nem kezdett el világítani a szeme a sötétben, ő mégis olvasott valamit valahol az interneten, hogy valakit beoltottak, és jajistenem. Na, neki magyarázd el, hogy ha több millió embert beoltanak, biztos lesz köztük olyan, aki másnap meghal, vagy teherbe esik, mert ez statisztikai valószínűség kérdése, sőt, minden egészségügyi beavatkozásnak van valamilyen kockázata, de a vírus kockázata nagyobb. Másik ismerősöm szerint a Covid-19 evolúciópárti vírus, legalább kiszelektálja a hülyéket. Félek, egyiküknek sincs igaza.

Most ütközik a hülyeség alapjoga más, fontosabb alapjogokkal. Ha valaki elég sok embert tud meggyőzni az oltás feleslegességéről, veszélyességéről, akkor ezzel nemcsak az oltásellenesek életét, egészségét veszélyezteti. Ha túlterhelődik az egészségügy, előbb elhalasztják a „halasztható” műtéteket, a „halasztható” vizsgálatokat, a „halasztható” betegségmegelőző kezeléseket, nemcsak az oltásellenesekét, hanem az oltáspártiakét, és az oltássemlegesekét is. Végül a hamvasztások is halaszthatóvá válnak. És akkor fussunk neki újra: valóban aránytalan öt év szabadságvesztés tíz, száz, ezer, tízezer emberélethez mérten?

Jogtudósok szerint a büntetőjognak ultima rációnak, végső eszköznek kell lennie. Van, ahol már kötelezővé tették az oltást. Az adatokat nézve, eljöhet az idő, amikor szankcionálni kell az oltás elmulasztását. Ne jöjjön el az idő, hogy a mulasztást bűncselekménnyé kelljen nyilvánítani, van elég munkánk enélkül is. Könyörgöm: MINDENKI OLTASSA BE MAGÁT!

Ne féljen magánfélnek lenni

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.02.

Magánfél
  • Figyelj, Okoskám! Minek tegyek feljelentést? Úgysem lesz belőle semmi hasznom!
  • Igen, a büntetőeljárás nem haszonelvű. Elsődleges célja a Büntető Törvénykönyv, illetve a nemzetközi jog által büntetendő bűncselekmények elkövetőinek a felelősségre vonása, az igazság megállapítása…
  • Ti jogászok aztán remekül tudtok süketelni! Azt mondd meg inkább, virítja-e az állam a lóvét, amivel megkárosítottak, vagy nem!
  • Nem, nem virítja! Az állam nem fog fizetni az elkövető helyett. Viszont az eljárási törvény preambuluma kimondja, különös hangsúlyt kell fektetni a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint jogaik érvényesítésére…
  • Én nem az aranybullát szoktam különösen fektetni, hapsikám! Szóval ráveszitek azt a szemétláda, mocsok, retkes állatot – a durva anyját neki – hogy hozza vissza nekem, amit meglovasított, különben szétb….
  • …igen, igen, el tudom képzelni, mi lesz különben. Szóval, a helyzet nem olyan egyszerű, hogy az állam csakúgy ráveszi azt a szemétláda… akarom mondani, elkövetőt, gyanúsítottat, vádlottat, elítéltet, hogy térítse meg a sértett kárát. A sértett jogosult arra, hogy a bírósági eljárásban magánfélként polgári jogi igényt érvényesítsen, a nyomozás során erre vonatkozó szándékát bejelentse. A sértett bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte, illetve kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését.
  • Micsoda? Még hogy én érvényesítsek olyan polgári jogi izét? Mi vagyok én, valami felszabadításra váró rabszolga, vagy mi? Kikérem magamnak ezt a magánfél dolgot! Féljen az magán, aki elkövetett valamit! És majd meglátjuk, milyen testi, lelki sérelmet fog szenvedni, csak kapjam a kezeim közé, ha nem adja vissza azt a kur…
  • Először is: az önbíráskodást nem tudom jó szívvel ajánlani, mert az bűncselekmény, sokszor súlyosabban büntetik, mint azt a cselekményt, ami miatt önbíráskodtak. Másodszor: a polgári jogi igény nem keverendő össze a polgárjogi követelésekkel, a rabszolgák felszabadításával, a nemek közötti egyenjogúság kivívásával. Harmadszor: magánfél az a sértett, aki a bírósági eljárásban polgári jogi igényt érvényesít. A büntetőeljárásban polgári jogi igényként az a kártérítésre, vagy dolog kiadására vagy pénz fizetésére irányuló követelés érvényesíthető, amely a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett.
  • Mi a fa… fa, fa… akarom mondani, fene van?
  • A lényeg a következő: ha ellopják az autómat, és a rendőrség le tudja foglalni a tolvajtól, akkor a rendőrség a lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot az eredeti tulajdonosának, vagyis nekem fogja kiadni, akár felléptem magánfélként, akár nem. Azonban ha a tolvaj az autót külföldre eladja, mielőtt a rendőrség le tudná foglalni, akkor a tolvajt kártérítésre, azaz az autó lopáskori értékének megfizetésére lehet kötelezni a büntetőeljárásban. Ehhez viszont az szükséges, hogy a sértett magánfélként lépjen fel.
  • Értem, különben nem kérhet kártérítést…
  • Nem egészen. A törvény szerint a polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel. Tudom, most meg kell magyaráznom, hogy mi a fa… fenét jelent is ez. A tolvajt büntetőeljáráson kívül, polgári peres bíróságon is be lehet perelni. Ugyanakkor, ha bűncselekmény történt, sokszor egyszerűbb, ha a sértett helyett a rendőrég és az ügyész bizonyít. Az autólopás példájánál maradva, az autó értékének bizonyítására a rendőrség fog igazságügyi szakértőt kirendelni, nem a felperesnek kell ezzel foglalkoznia, a szakértői költségeket is az állam előlegezi, nem a felperes, a lopás tényét is az ügyészségnek kell bizonyítania, nem a károsultnak.
  • Értem. A végén az ügyészség fogja benyújtani a számlát, nem az ügyvédem.
  • Nem, az ügyész nem fog semmilyen számlát benyújtani, őt az állam fizeti azért, hogy a vádat képviselje. Viszont a magánfélnek a büntetőeljárásban is kell illetéket fizetnie, a polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére – a büntetőeljárás jellegéből adódó eltérésekkel – a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az e törvényben meghatározott rendelkezéseit is alkalmazni kell.
  • És a végén az elkövetővel kifizettetik a károm, igaz?
  • Nos, szívesen mondanám, hogy igaz, de az a helyzet, hogy az elítéltnek vagy van pénze, vagy nincs. Sok elkövető a lopott dolgot azonnal feléli, ami könnyen jött, az ugye könnyen megy. Ilyenkor hiába van marasztaló ítélet, nehéz behajtani rajta a kártérítést. A börtönkeresmények erre nem a legalkalmasabbak…
  • Akkor mégis jobb, ha szétba…
  • Nem, nem szabad szétbarmolni az arcát, ha csak nem akarsz egy cellába kerülni vele. Szóval, ha nem fizet, még mindig ott van a végrehajtás lehetősége. Végrehajtás során le lehet foglalni az autóját vagy ingatlanát. Lehet, hogy most még nincs neki semmije, de esetleg örökölni fog majd, és akkor jöhetnek a kamatok is. Szóval nem kell félni magánfélnek lenni.

Bad boys, avagy mire nem jók a rosszfiúk

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.25.

Colombo

Amikor egy feljelentő értesítést kap arról, hogy indítványára elrendelték a nyomozást, filmsorozatokban jártas feljelentők arra számítanak, hogy nemsokára megjelenik náluk egy Columbo, Kojak, rosszabb esetben Monk-szerű zsaru. Nemsokkal később azzal szembesülnek, hogy a rendőrség ritkán megy házhoz, inkább őt magát idézik be tanúként, de az idézésen nem egy főfelügyelő szerepel, sokkal valószínűbb, hogy egy törzsőrmester.

A … -i helyszínelők rajongóit meglepetésként érheti bizonyos csúcstechnológiás ketyerék hiánya is. Nem mondom, a magyar forenzikus kriminalisztika is sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, azonban a készülék, aminek az üvegbúrájába behelyeznek egy névtelen fenyegető levelet, majd az eszköz elárasztja az üvegbúrát füsttel, és kis idő múlva kiadja az elkövető nevét, címét, telefonszámát…. nos ez az izé hiányzik a rendőrség eszköztárából. Egy panaszos sérelmezte is beadványában, hogy diszkriminatív módon nem alkalmazták ezt a technológiát, pedig az ő ügye is van olyan fontos, mint az Isauráé. (Lehet, kicsit keverte a sorozatokat.) Az internetes bűnözés is visszaszorulna, ha a magyar nyomozó is felkereshetné azt a szakértőnőt, aki rendszerint maga is bombázó, de a számítógépet is képes bombázni kívülállók számára véletlenszerűnek tűnő számokkal, majd hirtelen csak annyit mond: bent vagyunk.

Azt talán kevesebb sorozatrajongó bánja, hogy a hazai zsaruk szigorúbb számadással tartoznak a lelőtt állampolgárokat illetően, mint a Halálos fegyver nyomozó párosa. Martin Riggs és Roger Murtaugh őrmesterek sokszor szó szerint halomra lövik a rosszfiúkat, majd hazamennek sörözni, és filozofálni arról, hogy szar az élet. Se egy rendőri jelentés, se egy parancsnoki vagy ügyészi vizsgálat, de még csak egy telefonos bejelentést sincs, hogy főnök, bocs a kuplerájért, hívd a takarítóbrigádot.

Ismerőseim furcsán néznek rám akkor is, amikor azt bizonygatom, hogy a magyar nyomozók nem alkotnak olyan párokat, mint Derrick felügyelő és Harry, vagy Starsky és Hutch, vagy a már említett Riggs és Murtaugh. Magyarországon egy ügynek általában egy előadója van. Amikor Leroy Jethro Gibbs különleges ügynök odaveti az NCIS tengerészeti helyszínelőinek; meggyilkoltak egy tengerészgyalogost, mondhatnánk, hogy az ügynökök félredobják a többi ügyet, csakhogy szemmel láthatólag nincsen többi ügyük, és nem is lesz, amíg ezt az egyet meg nem oldották. A magyar nyomozóknak ilyenkor valószínűleg rácsorog a DNS-ük a képernyőre, nekik bizony 30, 40, sőt, 50 nyomozással kell zsonglőrködniük egyszerre. Ennyi ügy mellett nemcsak Riggs, de Murtaugh is az öngyilkosságon gondolkodna.

A Columbo sorozat ügyészi szemmel maga a katasztrófa. Az rendben, hogy ballonkabátos hősünk zaklatás-szinten jár minden elkövető nyakára, de hogy egyetlen törvényes figyelmeztetés sem hangzik el a szájából, a jegyzőkönyvet pedig hírből sem ismeri… Barátom, ez a bizonyíték is kuka, ez a vallomás sem használható fel a bíróságon, szóljon már valaki neki! – kiabálnék legszívesebben.

Néha azon gondolkodom, hogyan illeszkednének be hőseink a magyar viszonyokba. Kojak felügyelő szemlátomást egy csapatot vezet, ez rendben is van. A magyar nyomozóknak is tudniuk kell csapatban dolgozni, különösen, ha összehangolt akcióra van szükség, azután mindenki visszatér a saját ügyeihez.

Hercule Poirot-ból remek felderítő válna. A felderítőknek a magyar büntetőeljárásban addig van szerepük, amíg az ismeretlen elkövető személyét fel nem derítik, ezért felderítők. Hercule Poirot nem nagyon törekszik arra, hogy az elkövetővel szemben minden bizonyítékot perrendszerű módon beszerezzen, igaz, erre nem is szorul rá, ahogy megnevezi a tettest, és azt, miből jött rá, a tettesek rögtön megadják magukat, és készségesen beismernek mindent. A való életben ez ritkán fordul elő, a többség rögtön ügyvéd után kiált, az ügyvéd pedig általában bizonyítékokat szokott követelni.

A felderítést követően a vizsgálók jönnek, akik szorgos hangyaként próbálnak összeszedni valamennyi bizonyítékot, terhelőt és mentőt egyaránt. Itt talán jöhetne Columbo, aki ismert elkövetőkre bizonyítja rá nagy hatékonysággal a tettüket, igaz, az eljárási szabályokban kissé jobban el kellene mélyülnie… neki vagy a feleségének.

A …-i helyszínelők leginkább ún. „készenlétis” rendőröknek mennének el. A „készenlétis” rendőrök feladata leginkább az, hogy forrónyomon beindítsák a nyomozást.

Miss Marple-ből viszont kiváló fedett nyomozó lenne, fene se gondolná a vénkisasszonyról, hogy nem pletykálkodik, hanem nyomoz. Igaz, kissé nehéz lenne egy kábítószerkereskedő bűnszervezetbe beépíteni, bár ki tudja, virágkertészeti ismeretei a kenderültetvényen is jól jönnének.

És mielőtt a nyomozók végkép belefulladnak a sok bűncselekménybe, nos, akkor jöhetne Riggs és Murtaugh, ugyanis a Nagy Büntethetőséget Megszüntető Ok, vagyis az elkövető halála végül minden ügyet megold…