Általános szerződési feltételek II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.03.24.

amikor az ügyész nem sátánként, hanem kereszteslovagként jár el

Tudnunk kell, hogy a sátán szó a héberben jogi szakkifejezés, a bírósági tárgyaláson az ügyészt, a közvádlót jelenti. A szógyök jelentése az Ószövetségben: vádlóként szembenállni (Zsolt 109,6), vádolni (109,4.20.29).

Nos, az ügyész a magyar jogban nem mindig sátáni közvádló, gyakran éppen az ellenkezője, a közérdek védelmében kardot rántó kereszteslovag. Az ügyész a közérdek védelmében jár el például, amikor fogyasztóvédelmi keresetet indít vagy tisztességtelen általános szerződési feltétel miatt közérdekű keresetet nyújt be a bíróságon. Ilyenkor nem áll mögötte fegyveres közhatalmi testület, felperesként egyedül hadakozik gyakran multinacionális hétfejű sárkányok ellen.

A korábbi bejegyzésből tudjuk, hogy a Ptk. szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg. Általános szerződési feltételeket általában olyan cégek alkalmaznak, amelyek százával kötnek szerződéseket naponta: pénzintézetek, biztosítók, távközlési szolgáltatók, egyéb nagy cégek. A bibliai hasonlatot fokozva, Dávid fogyasztó áll szemben Góliát szolgáltatóval. Sajna Góliát szolgáltatónak nemcsak az izmai duzzadnak, de ügyvédek, könyvelők hada is segítik őt. Dávid fogyasztó parittyája pedig sokszor hasznavehetetlen, amikor az ÁLTALÁNOS SZERZŐDÉSI FELTÉTELEKBEN világosan rejtve le van fektetve, hogy Góliát lándzsája ellen tilos parittyát használni.

Persze nem minden általános szerződési feltétel származik magától az ördögtől. Az általános szerződési feltételek időt spórolnak a szerződő feleknek, gyakran eszközei annak, hogy az ügyfelek azonos feltételek mellett kössenek szerződést részrehajlás nélkül. Csak hát minden szentnek maga felé hajlik a paragrafusa, és ha ráadásul a szolgáltató nem is annyira szent, akkor könnyen becsúszik az általános szerződési feltételek közé olyan passzus, amitől a fogyasztónak kinyílik a bicska a zsebében, de a bicska, mint tudjuk, a parittyánál is gyengébb fegyver.

Mitől tisztességtelen egy általános szerződési feltétel? Attól, hogy nem nekem kedvez. Évtizedekkel ezelőtt kezese voltam egy családtagom hitelszerződésének. A közjegyző közel egy óra hosszat sorolta, mi történik velem az általános szerződési feltételek szerint, ha családtagom nem fizet, higgyék el, csupa szörnyűség. Ugyanakkor egy kezes élete nem csupa móka és kacagás, ezt tudtam magam is, és bár a felsorolásban foglaltak rémisztők voltak, de egyáltalán nem tisztességtelenek.

Az általános szerződési feltétel tisztességtelen, ha a szerződésből eredő jogokat és kötelezettségeket a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével egyoldalúan és indokolatlanul a szerződési feltétel alkalmazójával szerződő fél hátrányára állapítja meg.

Amennyiben egy általános szerződési feltétel tisztességtelen, azt nemcsak a fogyasztó támadhatja a bíróságon. A fogyasztó és a vállalkozás közötti szerződés részévé váló tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű keresetet indíthat az ügyész is. Közérdekű kereset alapján a bíróság a tisztességtelen általános szerződési feltétel érvénytelenségét az annak alkalmazójával szerződő valamennyi félre kiterjedő hatállyal állapítja meg, és elrendeli, hogy a szerződési feltétel alkalmazója a saját költségére gondoskodjék a szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítására vonatkozó közlemény közzétételéről.

Vagyis az ügyész kereszteslovagként közérdekű pallosával minden tisztességtelen sárkányfejet le tud vágni, amely tűz helyett általános szerződési feltételeket okád a gyanútlan fogyasztók felé. Ám vigyázat! Az érvénytelenség megállapítása nem érinti azokat a szerződéseket, amelyeket a megtámadásig már teljesítettek, így ne várjunk arra, amíg sült ügyész röpül a szájunkba…

(folytatjuk)

Általános szerződési feltételek I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.03.17.

vese a szerződésben

avagy az ügyészség az apróbetűk mögé is belát

A büntetőjogész blog egy olyan felület, amelyen nincsenek reklámok és teljesen ingyenes.

Általános szerződési feltételek

  • A büntetőjogész blog egy olyan felület, amely teljesen ingyenes, vagyis nekem nem kerül semmibe.
  • Aki olvassa, az a blog támogatása érdekében hozzájárul, hogy nevét, személyi adatait és bankkártyáját térítésmentesen használjuk.
  • Nemo plus iuris ad alianum potest quam azaz ipse haberet, Praetor ius facere non potest, én vagyok a praetor, amit az olvasó jelen írás elolvasásával elismer.
  • Ez a blog nem minősül ajánlatnak, de visszautasíthatatlan.
  • Annak az olvasónak, aki idáig eljutott az olvasásban, három napja van arra, hogy lakását visszavásárolja tőlem becsült értékén a jegybanki alapkamattal szorozva.
  • Az olvasó jelen blogból való kilépésével elismeri, hogy az általános szerződési feltételeiket elolvasta, azt megértette.

Van egy jó hírem, meg egy rossz. A jó hír, hogy az ügyészség nemcsak büntetőjeljárással foglalkozik, hanem akár közérdekű keresetet indíthat tisztességtelen általános szerződési feltételek miatt… helyettünk is. Rossz hír viszont, hogy az ügyészség nem képes elolvasni helyettünk az úgynevezett általános szerződési felételeket.

Mi is az az általános szerződési feltétel? A Ptk. szerint általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az alkalmazója több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatározott, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.

Amikor munkaidő után berohanunk egy bankba, vagy egy telefontársasághoz, vagy egy internetszolgáltató céghez az ügyfélszolgálatra, és a gyerek ideges, meg a párunk is ideges, mert a gyerek ideges, akkor a legkevésbé sem akarjuk hallani a következőket:

  • Kedves ügyfelünk! Húzott sorszámot, hozott ügyvédet? Nagyszerű, akkor cégünk ügyvédje és az Ön prókátora röviden megtárgyalják, milyen kondíciók mellett fizethet elő a gyerekcsatornánkra, közösen összedobnak majd egy húszoldalas szerződéstervezetet, amit könyvvizsgálónk és az Ön kedves párja majd ellenjegyez feltéve, ha addig a többi sorálló meg nem lincsel bennünket…

Ehelyett leginkább az van, hogy kiválasztunk egy szolgáltatást, az ügyfélszolgálatos pedig kinyomtat hozzá egy másféloldalas előre elkészített szerződéstervezetet, amelyet kitölt az adatainkkal, feltünteti benne a szolgáltatás tárgyát, díját, időtartamát. Legtöbbször a másfél oldal egyik sorában van egy utalás arra, hogy a tisztelt alperes felhasználó megismerte és elfogadta jelen szerződés mellékletét képező ÁSZF-t, ami nem más, mint egy telefonkönyvnyi adatot tartalmazó, legrosszabb jogi bikkfanyelven megfogalmazott általános szerződési feltételhalmaz arról, milyen jogaink jogai vannak a másik félnek.

Ehhez már nem is igen kell ügyfélszolgálat, hiszen az interneten is leokézzuk, hogy elfogadtuk annak a kedves ingyenes appnak a felhasználói feltételeit, amely elfogulatlan algoritmusok segítségével segít eldönteni, kire hasonlít legjobban újszülött csemeténk: a nagyira, anyósunkra avagy miránk, miután hozzáférést engedtünk a család összes meztelen csecsemőfotójához. Amikor aztán saját babapopsinkat látjuk viszont óriásplakátokon a „Hogyan előzzük meg a csecsemőkori ekcémát Pinduri kenőccsel”, akkor hiába reklamálunk. Hiszen aláírtuk, hogy a 143. pont értelmében fotónk anonim módon felhasználható ismeretterjesztő célokra, az 523. pont értelmező rendelkezésként pedig kitért arra, hogy anonimnak tekintendő, ha a gödrös arcocskánk és édes popsink mellé nem írják ki a nevünket, továbbá a 11.342. pont szerint ismeretterjesztő célnak minősül a tudományos igénnyel fejlesztett termékek ismertetése.

Hogy mi minősül tisztességtelen általános szerződési feltételnek, arra még visszatérünk, valamit azonban muszáj előre leszögezni: ha aláírtuk, hogy elolvastuk, megismertük és megértettük, a feltétel a szerződés részévé válik, akkor is, ha egyébként mégsem olvastuk el. Akkor is a szerződés része lesz, ha ezer oldal, és közismert, hogy mi nem fogunk ezer oldalt elolvasni. Akkor is, ha az Egyenlítőig állt a sor, ha a párunk vagy a pultos szeme villámokat szórt az idegtől, vagy ha azt hittük, abból nem lesz baj, ha nem olvassuk el, mert annyira szerettünk volna már egy olyan izét. Ha nem olvastuk, akkor ne írjuk alá, hogy olvastuk, ha nem értettük, akkor ne írjuk alá, hogy értettük, ha nem magyarázták el, akkor ne írjuk alá, hogy elmagyarázták, ha nem akartuk odaajándékozni nekik az autónkat, akkor ne írjuk alá, hogy odaajándékoztuk nekik az autónkat.

Higgyék el, azzal az ügyészség nem tud mit kezdeni, hogy aláírtunk valamit, hogy olvastuk, pedig egy frászt!

 (Folytatjuk…)

Fogyasztóidegi védelem II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.03.10.

leveheto

vérfagyasztó fogyasztóvédelem

Barátomat, akit az előlap nélkül kiszállított mosogatógép bosszúálló viking harcossá avatott, nem nyugtatta meg a fogyasztók megtévesztése elnevezésű bűncselekmény, mert a büntetési tételt nem találta elegendőnek a kereskedelem kalózai elleni küzdelemben.

  • Mi van még? Úgy értem, mivel védi még a Btk. szegény fogyasztókat a hiénáktól?
  • Nos, ott van még a rossz minőségű termék forgalomba hozatala című bűncselekmény, alapesetben hároméves büntetési tétellel.
  • Három év börtön – nyalta meg barátom ábrándosan a szájaszélét – az már elegendő elégtétel lenne.
  • Csak sajnos, a te esetedre nem alkalmazható. Ezt a bűncselekményt az követi el, aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként hoz forgalomba. A te mosogatógéped viszont rendeltetésszerűen használható, a biztonsági és minőségi előírásoknak megfelel.
  • Csak nincs előlapja – jajdult föl a barátom – és így nincsenek biztonságban tőle az idegeim! Nincs más fogyasztót védő tényállás?
  • A fogyasztók érdekeit sértő bűncselekmény még a megfelelőség hamis tanúsítása, amit az követ el, aki a jogszabályban vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusában előírt megfelelőségtanúsítási kötelezettség esetén kiállítandó megfelelőségi tanúsítványban, illetve megfelelőségi nyilatkozatban vagy megfelelőségi jelölés használatával jelentős mennyiségű vagy értékű termék megfelelőségéről valótlan adatot tanúsít.
  • Hogy mi van? Megfájdult a fejem! – jajongott a barátom.

Elnézőn mosolyogtam.

  • Nem érdemes verébre Btk-val lőni! A fogyasztók számára ott van a Békéltető Testület…
  • Én nem békülök!
  • Akkor fordulj a fogyasztóvédelmi hatósághoz, az minden kormányhivatalban található.
  • Az én problémám túlmutat az én problémámon! Egy nagyszabású, az egész társadalomra kiható probléma!
  • Kérlek szépen, a fogyasztóvédelmi hatóság úgynevezett közérdekű igényérvényesítési pert indíthat a fogyasztók polgári jogi igényeinek érvényesítése érdekében az ellen, akinek a törvényben meghatározott fogyasztóvédelmi rendelkezésekbe ütköző tevékenységét a hatóság megállapította, és ha a jogsértő tevékenység a fogyasztók széles körét érinti.
  • Ezt csak azért mondod, hogy az ügyészségnek ne kelljen dolgoznia!
  • Tévedsz, az ügyésznek is van fogyasztóvédelmi feladata. Az ügyész akár közérdekű pert is indíthat: a törvény szerint, ha a vállalkozás jogszabálysértő tevékenysége a fogyasztók széles körét érinti vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, és az eljárás a bíróság hatáskörébe tartozik, az ügyészt keresetindítási jog illeti meg. Keresetében követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől, a sérelmes helyzet megszüntetését és a jogsértést megelőző állapot helyreállítását. De ehhez tényleg az kell, hogy a fogyasztóvédelmi disznóság az egeket ostromolja, és sok fogyasztót érintsen, akik egyenként talán el sem mennének bíróságra. Szóval egyetlen fagyasztószekrény előlapja nem elég.
  • Nem fagyasztógép, hanem mosogatógép! Sírni fog még az állam, hogy nem ismerte föl időben az előlap nélküli mosogatógépek társadalmi gondját. Akkor fognak csak rádöbbenni, ha tömegesen irtják majd az erdőket az előlapok pótlására, de akkor már késő! Szóval nincs gyógyír a problémámra, csak az idegtépő évekig tartó pereskedés!
  • Azt mondod, interneten rendelted a mosogatógépet? Miért nem küldöd vissza határidőn belül, és rendelsz egy másikat helyette?
  • Ja, kérlek, nekem arra nincs időm!

Fogyasztóidegi védelem I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.03.03.

fogyasztóvédelem

Van úgy, hogy a sas nem kapkod ágyúval legyek után, mert a sok lúd ugyan disznót győz, de a kicsi bors se győzi az erős Pistát, és különben is a légy jó mindhalálig. Igen, az átlagfogyasztót átlagon felül képes kikészíteni a kereskedelem, pedig tudjuk, hogy a vásárlás dopamint termel, és boltkórosnak lenni elméletileg élvezet, mert már a reklámok is képesek megfejteni az emberi lét értelmét. Körülbelül ezeket dadogta ismerősöm, akinek kiszállították megrendelt mosogatógépét, ami elvileg álmai mosogatógépe kellett volna legyen, plusz világmegváltás: mert nemcsak időt spórol meg, de gyári tartozékként szállítanak hozzá egy komplett Greta Thurnberget, hogy spóroljon energiával, vízzel, mosogatószerrel, és halotti porából is vissza lehessen forgatni mondjuk… újrahasznosított porszívónak.

A kiszállított mosogatógép papíron mindenből keveset fogyasztott, csak barátom idegeiből sokat.

  • Egy agyonreklámozott internetes cégtől rendeltem egy agyonreklámozott márkát – folytatta barátom, mikor lenyugodott kissé – és nem vártam tőle csodát, csakhogy mosogasson, mint a korábbi. Ott kezdődött, hogy hiába ikszeltem be, hogy szállítsák el a régit, a szállítócég közölte, hogy nekik nem mondta senki ezt, és ha nekik nem mondja senki ezt, akkor a Ptk. rejtett paragrafusa szerint nekik tilos felhívni azt a személyt a webáruházban, aki az elhunyt mosogatógép temetéséről illően gondoskodik, vagyis a döglött mosogatógép marad ott, ahol van; a konyhámban. A megrendelő lap meg nem bizonyíték, mert a „régi elszállítását kérem” részt bárki beikszelheti utólag is, nem igaz? Pár nap múlva, reklamációt követően ugyanazon szállítócég ugyanazon képviselője megjelent, és gond nélkül elszállította a régi mosogatógépet a mosogatómennyországba. (Remélem, odajutott szegénykém, mert garanciaidő lejártát követő öt év múlva lehelte ki csak lelkét, addig is hűségesen kitartott mellettem.)

Barátom pihegett egy kicsit, majd így folytatta:

  • Azután nagy nehezen szerelőt hívtam, (nem a szerelőhívás volt nehéz, hanem elérni azt, hogy ily csekély munkáért kijöjjön korunk víz- és villanyszerelő Einsteinje), aki beszerelte, pontosabban beépítette a mosogatógépet a konyhaszekrény-komplexumba. Beszerelés után a mosogatógép előlapját firtató kérdésemre közölte, hogy ilyet a csomagolás nem tartalmaz. Így gyanútlanul írtam egy emailt a webáruháznak, hogy sajna az előlap kimaradt a csomagolásból. Az ügyféliroda írt egy választ, miszerint elkerülte a figyelmemet, hogy ez egy beépíthető, sőt, beépítendő mosogatógép, amihez nem jár előlap. Én erre azt válaszoltam, hogy az előző gépem is beépíthető volt, mégis adtak hozzá előlapot. Az ügyféliroda megírta, hogy márpedig ehhez nem jár. Én megírtam, hogy márpedig a weboldalukon szereplő képen a mosogatógépnek van fehér előlapja. Az ügyfélszolgálat megírta, hogy az ajánlatukon látszó mosogatógép csak egy ábra, mit ábra, ábrácska, a mosogatógépek kvintesszenciája, semmiképpen nem az általam rendelt konkrét mosogatógép, hanem csak egy platoni értelemben vett mosogatógép, ami semmire nem kötelezi őket. De a termék weboldali leírása sem tartalmazta, hogy nincs előlapja – háborodtam fel emailben. Mert az köztudomású ténynek számít – zárta le a vitát az ügyfélszolgálat – hívjak asztalost a mosogatógéphez, az majd csinál nekem előlapot.
  • Drága barátom – próbáltam megnyugtatni a lefagyasztott fogyasztót – miért nem küldted vissza az interneten vásárolt terméket határidőn belül?
  • Sajnos a szerelőm csak beszerelő, és nem kiszerelő, a kiszállási díjnál csak a kiszerelési díj a szörnyűbb, különben is vért akarok, halálbüntetést, korbácsolást!
  •  Nos, aki az áru értékesítése érdekében nagy nyilvánosság előtt vagy jelentős mennyiségű, illetve értékű áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, fogyasztók megtévesztése nevű bűncselekményt követ el. Az áru lényeges tulajdonsága az áru műszaki jellemzője illetve az árunak az adott célra való alkalmassága. Márpedig ha a webes hirdetésben az előlap szerepel, viszont nem szerepel az, hogy a mosogatógép beépítése külön asztalosmunkát is igényel, ahogy azt botor módon maga az ügyfélszolgálat elismerte, akkor ez az áru lényeges tulajdonsága tekintetében megtévesztő tájékoztatás. Sakk-matt.
  • Remélem, életfogytig tartó szabadságvesztés szabható ki erre a fogyasztók elleni emberiességi bűntettre!
  • Sajnos, ez csak egy két évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett vétség.
  • Francba, mi van még?

(Folytatjuk…)

Álvásárló a porcelánboltban III.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.24.

a titkos sértett

Munkám során gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor a sértett felismeri, hogy éppen át akarják verni, de nem dől be, így végül nem lesz károsult. A büntetőjog régóta ismeri a kísérlet fogalmát, a hatályos szöveg így fogalmaz: kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A bűncselekmények leggyakrabban a sértett szemfülessége, ellenállása miatt maradnak meg kísérletnek, ritkában azért, mert más külső tényező zavarja meg az elkövetőt és gatyájába inába száll a bátorsága. A legritkább, amikor a tettes bűncselekmény közben megvilágosodik, és azon nyomban elvonul egy kolostorba. Ez utóbbi esetet leszámítva a törvény úgy rendelkezik, hogy a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni, vagyis akár befejezi, akár nem, elvben ugyanaz a büntetés jár neki. Miért írná a törvény az elkövető javára, hogy a sértett feketeöves karatés, és jól fültövön rúgta az erőszakos balféket?

A bírói gyakorlat viszont igenis enyhítő körülményként értékeli azt, hogy a cselekmény csak kísérlet maradt. Egy rablásnál például éveket jelenthet mínuszban a bűncselekmény elbénázása.

Nem csoda, ha számos sértett, aki ha felismeri, hogy éppen hülyének nézik, szeretné bebizonyítani, hogy az a hülye, aki mondja aki vele próbálkozik. Nézzük, mit tenne ilyenkor egy igazi mesterkém!

James Bond például hagyná, hogy az elkövető leüsse, majd amikor a röpke kábulatból tökéletes frizurával magához tér, elkötne egy autót, halálos iramban az elkövető után vetné magát természetesen a menetirány szerinti szemközti sávban, a kabrió lehajtható tetejéből eközben siklóernyőt fabrikálna, és az égből csapna le a gazemberre. Nos, ha van rá mód, inkább előzzük meg, hogy az elkövető elvigye az értékünket, mert Magyarországon komoly esélye van annak, hogy

a/ a szemközti sávban éppen dugó van,

b/ a kabrió önkényes elvételét a Btk. kevésbé tolerálja,

c/ az övbe rejthető siklóernyőt készítő készlet éppen hiánycikk

d/ az elkövető hamarabb elkölti a pénzünket, minthogy visszaszereznénk.

Jack Reacher a csaló kezét törte volna ki csuklóból, később könyöknél is, végül torkon vágta volna a gazembert. Nos, egy ilyen elhárító manőverrel valóban súlyos büntetést érhetünk el… magunknak.

Végül vegyük Jack Bauert, aki gond nélkül épülne be egy unokázós csalásokra specializált bűnszervezetbe, hogy belülről bomlassza. Ezzel csak akkor van baj, ha bomlasztás előtt bukik le a bandánk, és egy fantáziátlan ügyész esetleg nem ismeri, mit szokott tenni Jack Bauer a mi helyünkben.

Ha elég testi-lelki erőt érzünk magunkban a bűnöző lebuktatására, akkor a legjobb tanács, amit adhatok, hogy húzzuk az időt. A másik fél motivációja a pénzünk megszerzése, és a pénzünk megszerzésére bár legjobb a mai nap, de a holnap sem megvetendő. Ne mondjunk semmilyen ajánlatra se igent, se nemet, ne írjunk alá semmit, ne adjunk át semmit, de mutassunk érdeklődést! (A meg kell beszélnem a’zasszonnyal/z’urammal kifogás könnyen bejön, ha a brigantinak is van felesége/férje.) Ehhez kell némi színészi tehetség, némi hidegvér, viszont ha bejön, a nyomozó hatóság rendkívül örül neki, ha meg nem jön be, marad minden a régiben kísérleti szakban. Így ugyanis

  • esély van a tettenérésre,
  • nincs esély arra, hogy mi magunk is bűncselekményt kövessünk el, sértetté válás helyett.

Némi bátorsággal válhatunk titkos együttműködő sértetté, álvásárlás leple alatt bűncselekményt is követhetünk el, de arra is van mód, hogy egy fedett nyomozóval helyettesítsenek bennünket (feltéve, hogy csak telefonon beszéltünk az elkövetővel, vagy véletlenül van egy olyan fedett nyomozó, aki a megtévesztésig hasonlít ránk). Mindenesetre profi nyomozók fognak ügyelni arra, hogy

  • ne eshessen bántódásunk,
  • saját helyett mutatópénzt kockáztassunk,
  • minden törvényes legyen

Mielőtt önállóan akcióba lépnénk, gondoljunk a büntetőjogészre, mert így a kecske is börtönbe kerül, a káposzta is jóllakik, és az unokánknak is lesz mit mesélni.

(Vége.)

Álvásárló a porcelánboltban II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.17.

etikus hacker az ágyban

avagy az etikus hacker

Vannak olyan titkosan együttműködő személyek, akik olyan titkosan működnek együtt, hogy még a rendőrség sem tud az együttműködésükről, csak amikor akciójuk végén előhúzzák virtuális flepnijüket: „állj, mindenki őrizze meg nyugalmát, etikus hacker vagyok!” Vajon feljogosít-e egy etikai blokkláncba ágyazott hackeri minősítés bűncselekmény elkövetésére?

A XXI. században a hackert misztikum lengi körül. A hacker egyfajta zseniális geek; virtuális térben lakó kívülálló, társadalomkritikát gyakorló filozófus, önmagának való kalandor, kicsit Robin Hood, kicsit Arsene Lupin, kicsit Einstein, kicsit szuperhekus, a francia ellenállási mozgalom tagja, titkos és titokzatos, kettős életet élő legenda. (Ha lány, akkor biztosan gyönyörű, ha fiú, akkor vékony, szemüveges, vagy a szobájából ki sem mozduló dagi – legalábbis ha filmben szerepel.) A hacker úgy üti be a titkos kódokat, ahogy Piedone veri be a rosszfiúk fejét. Ő nem kirakja a Rubik-kockát, hanem bentről kiindulva feltöri. Ha még etikus is, akkor Észak-Koreát is feltöri. A baj csak az, hogy ami etikus, az még nem biztos, hogy jogszerű.

Zárjuk ki rögtön az etikus hacker fogalmából azokat,

  • akik a feltört pénzintézeti informatikai rendszerből pénzt utalnak át maguknak,
  • akik lebénítják más számítógépét és pénzt követelnek az újraindításért,
  • akik intim képeket szereznek meg így,
  • akik mások üzleti, gazdasági, állami, katonai titkait lopják el,
  • akik egyszerűen kárt akarnak okozni az informatikai rendszerbe való betöréssel.

A kizárandók körébe sorolnám azokat is, akik ugyan szórakozásból törnek be egy cég rendszerébe, de később jól jövedelmező állást követelnek maguknak azért, hogy titkolják a rést a pajzson. Ezek a személyek első, második és sokadik látásra sem mások, mint bűnözők.

Kizárhatjuk az etikus hacker fogalmából azokat is, akik munkájukat végzik azzal, hogy informatikai rendszer biztonságát tesztelik. Teszik ezt főállásban, vagy az informatikai rendszer működtetőjének megbízásából, esetleg felhívására („Tessék, csak tessék, az én rendszeremet úgysem lehet feltörni!”). Az ilyen magatartás büntetőjogi megítélése egyszerű; szóba sem jöhet a büntetőjog.

Akad azonban egy szürkezóna, ami sok (jog)vitát okozott és fog okozni; nevezhetjük ezt a zónát az etikus hackelés birodalmának, ha úgy tetszik. Etikus hackerek azok, akik képességeik csillogtatásán túl, nem kívánnak semmilyen hasznot húzni, csak arra akarják felhívni a tulajdonos figyelmét, hogy hálózatát inkább bizonytalansági, mint biztonsági rendszer védi.

A törvény könyörtelenül fogalmaz: aki információs rendszerbe az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve vagy azt megsértve bent marad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. De mi van, ha a hacker jót akar? Ha arra akar rámutatni, hogy az általa feltört információs rendszerben nincsenek biztonságban mások személyi adatai, pénze? Ha a rendszer sérülékenységét nem kürtöli világgá, csak a hanyag rendszergazdára pirít rá? Nincs kegyelem ekkor sem? Nem lehet előhúzni a társadalomra veszélyesség hiánya varázskártyát, mint büntethetőséget kizáró okot?

Jogászkörökben, ha valamire nincsen egyértelmű jó válasz, akkor azt szokták mondani: az eset összes körülményeit figyelembe véve lehet csak válaszolni. Az etikus hacker problémájára is az eset összes körülményeit figyelembe véve lehet csak választ adni. Persze, könnyű volna rávágni, hogy az etikus hacker jót akar, nem büntetni, hanem kitüntetni kell! De. A NASA informatikai rendszerét is fel tudták törni, vagyis a kérdést feltehetjük úgy is, milyen drága informatikai rendszer megvásárlására kényszeríthet rá egy jó hacker egy családi kisvállalkozást, ami például webshopon értékesít díszpárnákat?

Ilyen lakásban működő kisvállalkozás is tárolhat vevői személyes adatokat, nem? Akkor elvárható tőlük, hogy egy pénzintézet informatikai biztonságával rendelkezzenek? S ha már itt tartunk, egy magánlakás is tele van mások személyes adatával: barátokéval, rokonokéval, iskolatársakéval. És mit szólnánk, ha egy éjjel ott állna valaki az ágyunk fölött, és nem akarna semmi rosszat, csak rámutatni arra, hogy lakásunk zárja elavult, könnyen fel tudta törni.

És ekkor megszületne az etikus betörő fogalma…

(Még mindig folytatjuk…)

Álvásárló a porcelánboltban I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.10.

álvásárlás

Hol volt, hol nem volt, még az Egyesült Óperencián is túl, vagy talán éppen ott, volt egyszer egy ember, aki olvasott valamit arról, hogy egy pizzéria alagsora pedofil hálózatot rejt, és aki pizzát rendel, igazából szerencsétlen gyerekeket rendel. Mivel egy pizzériába igen gyakran hangzik el a „kérek egy pizzát”, ebből emberünk azt a következtetést vonta le a pedofil hálózat volumenére, hogy az némi képzavarral élve, minden határon túlmutat. Az óperenciai rendőrök szemmel láthatóan passzívak maradtak a temérdek pizzát látva, ezért emberünk magához ragadta az alkalmat valamint engedéllyel tartott fegyverét, és megjelent kiszabadítani az áldozatokat a nemlétező alagsorból. Hogy az alagsor nem létezik, ezt emberünk is megértette, miután jónéhány sorozatot eresztett a padlóba. Addigra azonban a pizzafiliában szenvedő vendégkör pánikszerűen megfogyatkozott, végül emberünk kezére került bilincs, feltétként.

Ha nem is ilyen formában, de önjelölt Jason Jack James Bourne-Bauer-Bond-ok mindenütt vannak. (Atyám, minden titkos ügynök monogramja J B? Erre is kéne egy összeesküvés elmélet!) Sajnos a „magán titkosszolgálat” rejt némi veszélyt a fel nem esküdött ügynökre nézve nálunk is.

Találkoztam olyan esettel, amikor valaki egy korrupt polgármestert akart leleplezni, hozott is egy felvételt ennek bizonyítására. Továbbá felajánlotta, hogy beépül. A tényállás – a felismerhetőség elkerülése érdekében kicsit megváltoztatva – a következő volt: a polgármester a településen vállalkozni kívánó vállalkozónak valóban utalt arra, hogy fizetnie kell majd az önkormányzatnak, önkormányzati adót. Emberünk erre, mint korrupciós ajánlatra tekintve határozta el, hogy leleplezi a disznóságot, magánnyomozásba kezdett, talált is valakit a helyi kocsmában, aki azt állította, hogy jóban van a polgármesterrel. 000007-es ügynökünk az emberen keresztül pénzt ígért a polgármesternek különféle szívességekért cserébe, majd a felvételt büszkén csatolta a hatóságnak azzal, hogy kocsmai ismerőse az ajánlatot nem utasította vissza, így idő kérdése, és ő leleplezi a helyi korrupciós kiskirályt.

A felvételt meghallgatva, az derült ki, hogy az egyetlen, aki bűncselekményt követett el, az maga a mi nagyon titkos ügynökünk volt. Ő volt az, aki a polgármesternek az „emberén” keresztül pénzt ígért bizonyos szolgáltatásokért, márpedig a törvény szerint, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűncselekményt követ el. A felvétel alapján a polgármester „embere” a jogtalan előnyt valóban nem utasította vissza, igaz, el sem fogadta, valószínűleg elgondolkozott az ajánlaton, így viszont nem követett el bűncselekményt. A polgármester, aki nem is tudott az egészről, szintén nem követett el bűncselekményt.

Pályafutásom során nem ez volt az egyetlen eset, amikor önjelölt igazságosztó próbált bűnözőket (vagy bűnözőnek vélt embereket) leleplezni oly módon, hogy maga is bűncselekményt követett el. Volt, aki kábítószert rendelt, volt, aki hamis közokiratot a saját fényképével. A jószándék ha nem is a pokolba, de a tárgyalóterembe vezetett. A bűncselekmény akkor is bűncselekmény, ha azt nem azért követjük el, hogy… hanem azért, hogy….

Ugyanakkor van egy érdekes jogintézmény a büntetőeljárásban, amit álvásárlásnak hívnak. Az álvásárlás olyan leplezett eszköz, amely ügyészi engedéllyel akár bűncselekmény elkövetésére is feljogosít. Álvásárlás keretében jogszerűen lehet vásárolni olyan dolgot, aminek vásárlása egyébként bűncselekmény lenne (lásd kábítószer), vagy olyan szolgáltatást, amely engedély nélkül szintén bűncselekmény lenne (lásd korrupciós szolgáltatás.) Hangsúlyozom, ezekhez mind ügyészi engedély szükséges!

Főszabályként az álvásárlás a fedett nyomozó feladata, vagy a nyomozó hatóság tagjáé, kivételesen azonban civilnek is lehet álvásárlásra engedélyt adni. Higgyük el, hogy ha felmerül az a végső eset, amikor civilnek kell álvásárlást engedélyezni, az ügyész és a nyomozó hatóság lába nagyon remeg. Egyrészt a civil személy személyi biztonságát szavatolni kell. Másrészt a civil nem feltétlenül ismeri a büntetőjogot illetve a kriminalisztikát, így – szemben egy fedett nyomozóval – fogalma sincs arról, hogy ha az ügyészi engedélyben szereplő kábítószer helyett az engedélyben nem szereplő anyagot, vagy tiltott teljesítményfokozó szert akarják rásózni, megveheti-e azt vagy sem. Harmadrészt vállalnia kell, hogy a hatóság ellenőrizni fogja az álvásárlás érdekében tett minden lépését.

A fedett nyomozó ugyanis érdek nélkül hajtja végre a feladatát, nem lesz kevesebb a fizetése, ha nem sikerül bizonyítékot szereznie, és nem lesz több, ha sikerül. Vagyis az általa szerzett bizonyíték hitelesebb lesz. Ezzel szemben egy civilnél ezt sokkal nehezebb megítélni, mert mi van, ha azért akarja csőbe húzni a polgármestert, mert az nem akarja csökkenteni az önkormányzati adóját? Vagy mi van, ha az egyik kábítószerkereskedő banda akarja álvásárlással kiiktatni a konkurens kereskedőt?

Az élet hozhat olyan meglepetést, hogy valaki valamilyen jogtalan dologra kíván rábírni minket, ha késztetést érzünk ennek leleplezésére, ne mondjunk se igent, se nemet, azonban mielőtt titkos ügynökként akcióba lépnénk, azt ajánlom, amit a gyógyszerreklámokban, kérdezzük meg orvosunkat, gyógyszerészünket, ügyészünket, nyomozótisztünket….

(Folytatjuk…)

A titkolt titkosított nyomozás titkai III.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.03.

tárgyalás yotuber

dobjunk egy lájkot az igazságra

Egyik kollégám panaszolta, hogy miközben a tárgyalóteremben végezte munkáját, azaz kérdéseket intézett a vádlottakhoz, tanúkhoz, szakértőkhöz, észrevételeket és indítványokat tett, furcsa érzés kerítette hatalmába. Úgy érezte, mintha valahonnan kívülről hallaná a hangját. Nem, nem testen kívüli élmény volt. És nem sci-fi. Hamarosan kiderült, miről is volt szó…

A televíziót megelőző korokban is voltak törvényszéki tudósítások. Jól képzett bűnügyi újságírók járták a tárgyalótermeket, akik ismerték a jogi nyelvet, mint idegennyelvet, ismerték a szertartásrendet, tudták, mikor kell felállni, mikor kell leülni, mikor mi következik Justitia miséjén. A fényképezőgépeket ugyan nem engedték be a terembe, mert a vaku zavarta a tárgyalást; sebaj, grafikusokkal oldották meg a képi megjelenítést. A tárgyalásokról szakszerű, folytatásos tudósításokban számoltak be több kolumna terjedelemben a lapok. (Így múlik el a világ dicsősége! A helyesírásjavító aláhúzza a kolumna szót, mint ismeretlen fogalmat. A kolumna jelentése: a mű tördelésénél egy lapra jutó két vagy több szövegoszlop egyike. A nyomtatott sajtóban egy oldalnyi szöveget is jelentett.) A tudósítások kitértek arra, milyen ruhát viselt a vádlott, milyen outfitben pompázott a nagyérdemű hallgatóság, milyen szófordulatokat használt az ügyész és az ügyvéd, milyen durva kifejezésektől ájultak el az úrinők.

Azután felgyorsultak az események: megjelent a televízió a bűnügyi híradásaival. Még mindig speciális tudású bűnügyi tudósítók számoltak be a bűnesetekről, de a műsoridőbe nem fért bele minden. Jöttek a kereskedelmi televíziók, a bulvárlapok; a szabadverseny, szinte szó szerint. A bűnügyi újságírásban a hangsúly a szakszerűségről az időszerűségre helyeződött. Már nem az volt a sztár, aki jól értesült rendőri és alvilági körökben, hanem aki gyorsabban értesült. A híradások is egyre rövidebbek lettek, aki hosszan akart beszélni, azt kockáztatta, hogy megelőzik. Bírósági sajtószóvivők csodálkoztak az üres sajtószobákban, hiába készültek föl az ügyből, a média nem volt rá kíváncsi, vagy kíváncsi volt, csak nem volt ideje. Pár vágókép a vádlott hátáról, telefonról küldött sms, e-mail, és még be sem fejeződött az ítélethirdetés, már kész a tudósítás az internetes portálon, televízióban. Kit érdekel a szakmaiság, ha az olvasó figyelme néhány sorra tart számot. Az agyműtétet is le lehet írni rövid bejegyzésben: altatom, felvágom, kimetszem, összevarrom, fölébresztem. Lapzárta a bírósági szóvivőnek…

Kollégám a tárgyalóteremben valóban saját hangját hallotta – kívülről. Egy közösségi média-tudósító (influenszer, youtuber, vagy valami másmilyen ..er) ugyanis bírói engedély nélkül élőben közvetítette a tárgyalást, amit kihangosítva hallgattak a bírósági folyosón várakozó, még ki nem hallgatott tanúk, akik a törvény szerint azért nem foglalhatnak helyet bent, hogy vallomásukat ne befolyásolhassa az, amit az előttük szóló mondott.

Közel az idő, amikor szavazni lehet, kinek a vallomását fogadjuk el. Azaz tévedtem, az idő már itt van lájkok és kommentek formájában. Nem számít az, hogy a vádlott bűnös-e, vagy a tanú igazat mond-e, az számít, hány követője van, hogy hány trollt tud mozgósítani.

A bíróságon még elmegy a tanúkat ért médiabefolyás, hiszen ott a nyomozati vallomásuk, amiből nagy eséllyel ki lehet szűrni a rárakódott lájkokat és diszlájkokat, ugyanez a nyomozásban már magát az igazság kiderítését veszélyezteti. Hiszen a … is megírta, hogy Sanyika milyen rendes, akinek ennyi követője van a Facebookon, és aki ilyen posztot tud írni, az nem lehet gyilkos. Névtelen kommentelő is jól megmondja, mit fog tenni azzal a szemét tanúval, aki Józsikát bántja. Másik igazságosztó posztterminátor kifejti, hogy a sértett rohadt kurva, inkább őt kéne lecsukni.

Olyan ügyvédek válhattak sztárrá, akik a tárgyalóteremben képtelenek ugyan a bizonyítékok hatékony védelmi értékelésére, de a sajtónak tudnak olyan mondatokat mondani, amitől mindenki szeme elkerekedik.

Egy-egy ügyes vádlott vagy védő kezében könnyen jogfosztott állampolgárrá válhat sértett, tanú, másik vádlott.

Igazságszolgáltatás, a lájk legyen veled!

A titkolt titkosított nyomozás titkai II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.27.

számmal

azaz az alapjogok háborúja

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik, bezzeg a bíróság a tárgyalását nyilvánosan folytatja le. Nagyon úgy tűnik, egyedül a bíróság az, amelyiknek nincsen takargatnivalója, a többieknél meg nem zörög a haraszt… Hogy is van ez?

Az Alaptörvény szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat vagy valamely perben a jogait és kötelezettségeit törvény által felállított, független és pártatlan bíróság tisztességes és nyilvános tárgyaláson, ésszerű határidőn belül bírálja el. A tárgyaláson a nyilvánosság nem bűnügyi valóságshow, hanem alapjogi garancia annak biztosítására, hogy ne ítélhessenek el senkit suttyomban, mint régebbi korokban a fekete autó által elvitt embereket.

Ezzel szemben a nyomozás nem titkos, de nem is nyilvános. Az ellentmondás látszólagos. A nyomozás során csak azok az adatok – rossz kifejezéssel – titkosok, amelyek esetében a minősített adatok védelméről szóló törvényben írt feltételek fennállnak. A legtöbb nyomozásban nincsenek minősített adatok, a nyomozás mégsem nyilvános. Vannak zártan kezelt adatok is, így a tanúk kérhetik adataik zártan kezelését. És mi van azokkal az adatokkal, személyes adatokkal, amelyek nem minősítettek, és nem zártan kezeltek? Azok nyilvánosak? A válasz egy határozott nem. Ismét egy róka fogta csuka: nem minősített, nem titkos, nem zártan kezelt, mégsem nyilvános. Mi az? Maga a nyomozás.

A nyomozás adatainak nagy része ugyanis mindenféle titkosítás nélkül, önmagában különleges adat vagy bűnügyi személyes adat. Bűnügyi személyes adat például, hogy ha az adott ügyben tanúként hallgattak ki. Ez akkor is bűnügyi személyes adat, ha nem kértem adataim zártan kezelését. Hogy valakit gyanúsítottként hallgatnak ki, az is bűnügyi személyes adat, ráadásul a gyanúsított nincsen abban a helyzetben, hogy személyes adatainak (nevének, születési adatainak, lakcímének) zártan kezelését kérje.

Akadnak büntetőeljárásban részt vevő személyek, akiknek egyszerűen joguk van ahhoz, hogy az ügyirathoz (nyomozás irataihoz) hozzájussanak. Ez eljárási jogaik gyakorlása szempontjából elengedhetetlen. A letartóztatási ülés előtt az őrizetbe vett gyanúsítottnak és védőjének át kell adni azokat az iratokat, amelyekre az ügyészség letartóztatási indítványában hivatkozik. Ezek az adatok általában a legkényesebb adatai a nyomozásnak, a gyanúsított mégis hozzájuk fér, mert joga van arra, hogy ezeket az adatokat – gyakran személyes adatokat – vitassa, cáfolja, velük kapcsolatban észrevételeket, indítványokat tegyen. A védőnek szintúgy.

Tegyük föl, hogy valakit őrizetbe vettek emberölés kísérlete miatt, mert szúrt sérülést okozott, amibe a sértett majdnem belehalt. Tegyük fel, a sértett vérzékenységben szenved, amely egészségügyi adatnak (különleges személyes adatnak) minősül, és amely betegséghez a gyanúsítottnak és védőjének amúgy nem lenne semmi köze. Ha azonban a gyanúsított és a védő egy büntetőeljárásban nem tud a sértett betegségéről, akkor nem védekezhet azzal, hogy a szúrás a gyanúsított szándékán túl a vérzékenység miatt vált életveszélyessé.

Természetesen az eljárási törvény rendelkezik arról, hogy a nyomozás során felszínre kerülő magánéleti titkok esetében biztosítani kell azt, hogy azok ne kerüljenek szükségtelenül illetéktelen kezekbe, azonban a nyomozás kezdetén szinte képtelenség eldönteni egyes bizonyítékokról, hogy azok majd egyszer a vád bizonyítására szolgálnak-e vagy sem, szükségesek-e a gyanúsított védekezéséhez vagy sem. A letartóztatási ülés pedig tipikusan a nyomozás elején szokott lenni.

A személyes adatokhoz és a gyanúsított védekezéséhez fűződő jogok sajnos néha konkurálnak. Jól hangzik, hogy nem a gyanúsítottat, hanem a sértettet kéne megvédeni, ha nem lenne az a fránya hamis vád. Elképesztően nehéz lenne egy olyan gyanúsítással szemben védekezni, minthogy „Ön megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy 2021. január 9-én előbb leütötte a zártan kezelt nevű személyt a zártan kezelt című otthonában, majd az eszméletlen sértettel közösült.” Mit is lehetne erre mondani, ha az ember véletlenül nem emlékszik egy év távlatából, hogy hol volt és mit csinált egy szombati napon? Hogy én nem szoktam ilyet csinálni?

Ezek szerint a személyes adatok átadásával a hatóság „partiba dobja” ártatlan emberek személyes adatát? Ha egy bűnügyben megjelenik a nevem, szabad prédává válok? A válasz határozott nem!

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény bűnügyi személyes adatnak minősíti a büntetőeljárás során vagy azt megelőzően a bűncselekménnyel vagy a büntetőeljárással összefüggésben, a büntetőeljárás lefolytatására, illetve a bűncselekmények felderítésére jogosult szerveknél az érintettel kapcsolatba hozható, valamint a büntetett előéletre vonatkozó személyes adatot. Aki ilyen adathoz az eljárás során jogszerűen hozzájut, adatkezelővé válik.

Az adatkezelés legitim célja a büntetőeljárásban meghatározott cél: azaz a gyanúsítotti, védői, sértetti jogok érvényre juttatása. Aki a céltól eltérően kezeli a bűnügyi személyes adatot, így például illetéktelen személynek eladja, átadja, nyilvánosságra hozza, az jogsértést követ el. Amennyiben ez a jogsértés a harmadik személynek jelentős érdeksérelmet okoz, akár bűncselekmény is megvalósulhat (lásd: személyes adattal visszaélés).

(Folytatjuk…)

A titkolt titkosított nyomozás titkai

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.20.

váratlan rajtaütés

A rendőrség titkolózik, az ügyészség titkolózik. Biztosan azért titkolják, hogy nyomoznak, mert nem akarják, hogy kiderüljön, hogy nyomoznak. Ilyen furmányosan akarják titokban tartani, hogy XY-t gyanúsítottként hallgatták ki, mert el akarják tusolni az egész ügyet. Nagyon ravasz. Azért nem szólnak előre a kutatásról (leánykori nevén házkutatásról), meg a lehallgatásról, meg a rendőrségi akcióról, meg az elfogásról, meg a gyanúsítotti kihallgatásról, mert úgy gondolják, ha előre szólnának, akkor már nem lehetne titokban tartani, elleplezni, eltusolni az ügyet. Ha meg véletlenül fény derül a nyomozásra, akkor meg könnyű azt mondani utólag, hogy de hiszen már megkutattuk, már lefoglaltuk, már gyanúsítottként hallgattuk ki az illetőt. Ha meg nem kerül napvilágra az eljárás, akkor meg jön a tusolás, a dara meg a para. Ismerek olyan ügyészt, aki nagy igyekezetében, hogy segítsen egy bűnelkövetőn, megvádolta őt. Ez iszonyatosan ravasz húzás volt tőle, mert a sok nyilvános bírósági tárgyalás nagy zuhanyzójában könnyen eltusolódhatott volna az ügy. Szerencsére még időben leleplezték ügyészestül, mindenestül.

Ilyenek ezek a titkolt titkosított nyomozások, amik annyira titkosak, hogy még az újságírók, országgyűlési képviselők, sőt, rokonok sem tudhatnak előre róluk semmit.

  • Kedves, Uram, most gyanúsítottként fogom kihallgatni jegyzőkönyvileg, azután csinálunk Önről egy bűnügyi fotót a nyilvántartás kedvéért, meg levesszük az ujjlenyomatait, hogy el tudjuk titkolni a bűncselekményt, amit elkövetett – így a nyomozó.
  • Be kell vallanom, tisztelt Nyomozó Úr, most nagy kő esett le a szívemről, már attól féltem, nem akarják eltusolni az ügyemet, holott én a tudjakinek vagyok a nemtudomkije.

Nem tudom, mikor váltak a nyomozások valóságshow-k részévé, vagy mikor nyílt igény arra, hogy minden nyomozati cselekmény tévényilvánosság, youtube-nyilvánosság, a tinder- és tiktok-nyilvánosság (bocs, minden cukibergtől, akit véletlenül kihagytam) előtt folyjék. A nyilvánosság sokat segíthet az eljáráson. Például egy kiszivárgott kutatás (házkutatás) segít abban, hogy a hatóság ne találjon semmilyen bizonyítékot. A tanúnak, a gyanúsítottnak, a sértettnek, a gyanúsított védőjének, a sértett képviselőjének sajtónyilatkozata sokat segít abban, hogy a többi tanú ne arról tegyen vallomást, amit látott, hanem arról, amit hallott, olvasott. A pletykalapok konteói sokat segítenek abban, hogy a tanú meg se jelenjen idézésre, hiszen a hogyishívják is megírta, hogy úgysem lesz semmi az izéből amiatt a nagy nemtommicsoda miatt.

Nem a sajtónyilvánosság szerepét kérdőjelezem meg, még csak nem is a régi időket sírom vissza, amikor felülről döntötték el, mi kerüljön a Kékfényébe. Pályám elején sokszor hallottam, nem kell törődni azzal, mi jelenik meg a hírekben, nekünk egyszerűen tenni kell a dolgunkat és nem a kutya csóválja a karavánt.

Ma már a nyomozások tervezésénél is figyelembe kell venni a sajtót, meg azt, hogy vannak gyanúsítottak, akik jobban kommunikálnak a médiában, mint ahogy védekeznek a bíróságon. Egy egyszerű utcai elfogást sokszor okostelefonok kameráinak kereszttüzében kell végrehajtani, egyesek pedig sajtótájékoztatón jelentik be, hogy feljelentést fognak tenni Z ügy miatt, azután meg az egész rendőrség, ügyészség nyomozhat, megérkezett-e már az egy hete bejelentett feljelentés, és ha igen, akkor melyik hatósághoz.

Véleménybuborékok itt is, ott is kialakulnak, a tények sem képesek sokszor kipukkasztani őket. Nagy a kísértés, hogy a hatóság megfeleljen a közvéleménynek. De láttam olyan példát is, amikor a hatóság csak azért sem akart megfelelni a közvéleménynek. Mindkettő lehet ciki, mert a ténybeli igazság sokszor megfelel a közvéleménynek, máskor meg nem felel meg a közvéleménynek, ilyen ez az igazságszolgáltatási ipar. Néha jön a köztes megoldás, Mátyás király okos lánya, aki hozott is ajándékot, meg nem is (lásd felfüggesztett szabadságvesztés súlyos bűncselekmény miatt), amin aztán az igazság együtt csodálkozik a közvéleménnyel.

Sajnos a hatóság szeretetéhsége gyakran kielégítetlen marad, már ami a médiát és a közvéleményt illeti. A büntetőeljárás nem olyan, mint a szex, hogy felvilágosítással lehet legjobban védekezni, éppen ellenkezőleg. Gyakran a felvilágosítás az, ami árt a nyomozásnak, meg mások személyiségi jogainak, személyes biztonsághoz fűződő jogának. Nézzük csak, mit is jelent, hogy „titkosították” a nyomozást!

(Folytatás következik)