Álvásárló a porcelánboltban III.

a titkos sértett

Munkám során gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor a sértett felismeri, hogy éppen át akarják verni, de nem dől be, így végül nem lesz károsult. A büntetőjog régóta ismeri a kísérlet fogalmát, a hatályos szöveg így fogalmaz: kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A bűncselekmények leggyakrabban a sértett szemfülessége, ellenállása miatt maradnak meg kísérletnek, ritkában azért, mert más külső tényező zavarja meg az elkövetőt és gatyájába inába száll a bátorsága. A legritkább, amikor a tettes bűncselekmény közben megvilágosodik, és azon nyomban elvonul egy kolostorba. Ez utóbbi esetet leszámítva a törvény úgy rendelkezik, hogy a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni, vagyis akár befejezi, akár nem, elvben ugyanaz a büntetés jár neki. Miért írná a törvény az elkövető javára, hogy a sértett feketeöves karatés, és jól fültövön rúgta az erőszakos balféket?

A bírói gyakorlat viszont igenis enyhítő körülményként értékeli azt, hogy a cselekmény csak kísérlet maradt. Egy rablásnál például éveket jelenthet mínuszban a bűncselekmény elbénázása.

Nem csoda, ha számos sértett, aki ha felismeri, hogy éppen hülyének nézik, szeretné bebizonyítani, hogy az a hülye, aki mondja aki vele próbálkozik. Nézzük, mit tenne ilyenkor egy igazi mesterkém!

James Bond például hagyná, hogy az elkövető leüsse, majd amikor a röpke kábulatból tökéletes frizurával magához tér, elkötne egy autót, halálos iramban az elkövető után vetné magát természetesen a menetirány szerinti szemközti sávban, a kabrió lehajtható tetejéből eközben siklóernyőt fabrikálna, és az égből csapna le a gazemberre. Nos, ha van rá mód, inkább előzzük meg, hogy az elkövető elvigye az értékünket, mert Magyarországon komoly esélye van annak, hogy

a/ a szemközti sávban éppen dugó van,

b/ a kabrió önkényes elvételét a Btk. kevésbé tolerálja,

c/ az övbe rejthető siklóernyőt készítő készlet éppen hiánycikk

d/ az elkövető hamarabb elkölti a pénzünket, minthogy visszaszereznénk.

Jack Reacher a csaló kezét törte volna ki csuklóból, később könyöknél is, végül torkon vágta volna a gazembert. Nos, egy ilyen elhárító manőverrel valóban súlyos büntetést érhetünk el… magunknak.

Végül vegyük Jack Bauert, aki gond nélkül épülne be egy unokázós csalásokra specializált bűnszervezetbe, hogy belülről bomlassza. Ezzel csak akkor van baj, ha bomlasztás előtt bukik le a bandánk, és egy fantáziátlan ügyész esetleg nem ismeri, mit szokott tenni Jack Bauer a mi helyünkben.

Ha elég testi-lelki erőt érzünk magunkban a bűnöző lebuktatására, akkor a legjobb tanács, amit adhatok, hogy húzzuk az időt. A másik fél motivációja a pénzünk megszerzése, és a pénzünk megszerzésére bár legjobb a mai nap, de a holnap sem megvetendő. Ne mondjunk semmilyen ajánlatra se igent, se nemet, ne írjunk alá semmit, ne adjunk át semmit, de mutassunk érdeklődést! (A meg kell beszélnem a’zasszonnyal/z’urammal kifogás könnyen bejön, ha a brigantinak is van felesége/férje.) Ehhez kell némi színészi tehetség, némi hidegvér, viszont ha bejön, a nyomozó hatóság rendkívül örül neki, ha meg nem jön be, marad minden a régiben kísérleti szakban. Így ugyanis

  • esély van a tettenérésre,
  • nincs esély arra, hogy mi magunk is bűncselekményt kövessünk el, sértetté válás helyett.

Némi bátorsággal válhatunk titkos együttműködő sértetté, álvásárlás leple alatt bűncselekményt is követhetünk el, de arra is van mód, hogy egy fedett nyomozóval helyettesítsenek bennünket (feltéve, hogy csak telefonon beszéltünk az elkövetővel, vagy véletlenül van egy olyan fedett nyomozó, aki a megtévesztésig hasonlít ránk). Mindenesetre profi nyomozók fognak ügyelni arra, hogy

  • ne eshessen bántódásunk,
  • saját helyett mutatópénzt kockáztassunk,
  • minden törvényes legyen

Mielőtt önállóan akcióba lépnénk, gondoljunk a büntetőjogészre, mert így a kecske is börtönbe kerül, a káposzta is jóllakik, és az unokánknak is lesz mit mesélni.

(Vége.)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.