Magánindítvány

Magánindítvány, azaz magán az indítványozás sora. Bűncselekmények, amelyeknél csak mi léphetünk

Sokáig úgy tűnt, van valami elemi igazságosság a Talio-elvben, azaz a „szemet szemért, fogat fogért” büntetésben. Lépjünk túl azon, arányos büntetésnek számít-e, hogyha egy félszemű kinyomja egy kétszemű egyik szemét, akkor ki kell tolni az ő maradék fél szemét is. A kérdés elintézhető úgy is, vigyázzanak fokozottan a félszeműek azzal a szemkitologatással. A Talio-elv nem a szemek és fogak átváltási arányán bukott meg. Kezdetben a sértettnek magának kellett érvényt szerezni a Talio-elvnek, később a hatalom rájött, nem üzlet, ha mindenki kezébe veszi az igazságszolgáltatást, mert az könnyen generációkon átívelő önbíráskodásokhoz vezet. Jobb az igazságszolgáltatást egy kézben tudni, így kialakult az állam kizárólagos büntetőjogi igénye.

Az ipari forradalom nemcsak az autók futószalagon való gyártását hozta el, hanem az ítéletekét is, az autógyárak mellett kialakultak az ítéletgyárak, amelyeket mai napig bíróságoknak hívunk. A gyáripar varázsa a szabványosításban rejlett, attól működött jól, hogy a futószalagról egyforma T-modellek kerültek le, véletlenül sem volt az egyiknek három, másiknak öt kereke, legfeljebb színük és felszereltségük változott. Hasonló igények merültek föl az ítéletgyárakban is, szabványosítani kellett nemcsak magát az eljárást, hanem a büntetéseket is. Amíg a gépjárművek szabványainak mértékegysége lóerő és köbcenti lett, a büntetések szabványainak mértékegységévé az idő vált. A szemet szemért, fogat fogért elv átalakult börtönéveket a szemért elvvé.

Van abban valami megtisztelő, hogy ha valaki kinyomja a szememet, az nemcsak nekem fáj, hanem az államnak is. A megtiszteltetést persze az emberek legfeljebb addig érzik, amíg rá nem jönnek, hogy az államnak sokszor magas a fájdalomtűrő küszöbe. Például ha az elkövető büntetlen előéletű, beszámítási képessége közepesen korlátozott, és azt állítja, hogy egymaga gondoskodik beteg, öreg szüleiről, előfordulhat, hogy a szemem világa legfeljebb felfüggesztett szabadságvesztést ér, míg ha az elkövető visszaeső ellenszenves fráter, akkor öt év végrehajtandó börtönt is kaphat.

A jogtudósok persze sokat gondolkoztak azon, fel kell-e lépnie az államnak minden esetben gáncsnélküli lovagként, ha valakit büntetőjogi sérelem ért. Egységes álláspont, hogy nem, így a büntetőjogban kialakult az úgynevezett magánindítvány és a magánvád intézménye.

Foglalkozzunk most csak a magánindítvánnyal. Ez lényegében azt jelenti, hogy az állam egy tapodtat sem lép, amíg maga a sértett nem kéri nyilatkozatával az elkövető megbüntetését. Példának okáért hiába is tennének feljelentést felháborodott anyukák, hogy felnőtt, cselekvőképes fiacskájukat rendszeresen zaklatja egy nő. Ameddig a felnőtt fiúcska nem tesz magánindítványt a nő ellen, addig a nyomozó hatóság nem rendel el zaklatás miatt nyomozást még akkor sem, ha a nő addig zaklatja a fiúcskát, amíg az végül feleségül nem veszi.

Főszabályként magánindítvány szükséges az alábbi esetekben a büntetőeljárás megindításához:

  • könnyű testi sértés,
  • szexuális kényszerítés,
  • szexuális erőszak,
  • szeméremsértés,
  • kapcsolati erőszak,
  • önrendelkezési jog megsértése
  • magánlaksértés,
  • zaklatás,
  • magántitok megsértése,
  • levéltitok megsértése,
  • kiszolgáltatott személy megalázása,
  • rágalmazás,
  • becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése
  • becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala
  • becsületsértés,
  • kegyeletsértés,
  • a lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, illetve jármű önkényes elvétele miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója,
  • szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése

Hogy nézzen ki egy magánindítvány? Igazából nincsen konkrét formához kötve,

de van határideje; attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.

Előfordulhat olyan eset, amikor csak a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető. Ilyen eset például, ha a sértett szomszédja észleli, hogy a sértett lakását feltörték és kirámolták, feljelentést tesz, majd a nyomozás során derül ki, hogy a sértett fia volt a tettes. Ilyen esetben csak a sértett magánindítványára büntethető az elkövető, vagyis a sértett eldöntheti, kívánja-e a beste kölke megbüntetését, vagy belenyugszik, hogy a gyerek előre dézsmálja az örökséget.

Másik ilyen eset lehet, ha a súlyos testi sértés miatt hivatalból indult nyomozás során az igazságügyi szakértői véleményből derül ki, hogy a sérülés nyolc napon belül gyógyuló, azaz „csak” könnyű testi sértés, ekkor be kell szerezni a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát.

A magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos, és nem vonható vissza. Ha több személy követ el sérelmemre magánlaksértést, köztük a szomszédom fia, nem mazsolázhatok, azaz nem mondhatom azt, hogy mindenkivel járjanak el, csak a szomszéd fiúval szemben ne, mert őt egyébként cuki baba korától ismerem. És ha a magánindítványt megtettem, hiába könyörög a szomszédasszony, azt nem vonhatom vissza többé.

Önvédelmi lecke zaklatók ellen

(Kriminal Do – sárga öves fokozat)

Bár sokszor a zaklató tűnik zaklatottabbnak, az igazi áldozat mégis az, akit zaklatnak, vagyis a sértett. A zaklatás természetrajzából következik, soha nem tudni, meddig fajul. Legtöbbször a zaklató elunja egy idő után, de van olyan is, amikor tébollyá torzul. Hogy ne jusson el a „csakazértis szerelem” a „megmondtam én enyém leszelig”, fontos, hogy tegyünk a zaklatás ellen. Kis önvédelmi lecke kezdőknek: Kriminal Do – sárgaöves fokozat:

Alapállás: Álljunk vállszélességű terpeszbe, levegő beszív. Döntsük el magunkban, szívesen fogadjuk-e a másik rendszeres közeledését, vagy az már nem fér bele a mindennapi életünkbe, sőt, zavar, háborgat minket.

Védekező állás: Lépjünk egy rövidet hátra, levegő kifúj, felkarunk testünk előtt. Ne feljelentéssel kezdjük, kivéve, ha veréssel, megöléssel, házunk felrobbantásának kilátásba helyezésével udvarol a drága. Ne felejtsük, ha korábban udvarisasan mosolyogtunk rá, nem feltétlenül tudja, hogy mindennapi (minden órai / minden percnyi) közeledése háborgat minket. Ezt hozzuk egyértelműen tudomására, lehetőleg úgy, hogy nyoma legyen (ne, ne az arcán legyen nyoma!).

Zaklatás második rész karikatúra

• Írjuk meg neki levélben vagy sms-ben („nem akarok találkozni veled”, „légy szíves, ne keress többet”, „ne zaklass”) vagy

• mondjuk el neki szóban, lehetőleg mások előtt, hogy ez nekünk nem jó és

• használjuk telefonunk és közösségi média felületünk tiltó gombjait.

Kezdő harcművészek gyakori hibája, hogy nem akarják megbántani a zaklatót. A „legyünk csak barátok” felszólítás nem alkalmas zaklatás kivédésére, sőt, barátok közt elfogadott szokás rendszeresen keresni a másikat. Nem, nem, nem! Ha véget akarunk vetni a zaklatásnak, elsősorban magunkra kell figyelemmel lennünk, hacsak udvariasságból nem akarunk férjhez menni hozzá, vagy udvariasságból nem akarjuk elvenni feleségül.

Az elutasítás legyen egyértelmű, és irányuljon minden kapcsolat megszakítására, ha van erre lehetőség. Ez nyilvánvalóan nehéz munkatársi viszony, közös gyerek, közös cég esetén. Azonban ilyen esetben is világosan meg kell húzni a határt. Munkahelyi zaklatót például lehetetlen elsőre arra kötelezni, váltson munkahelyet, azt azonban egyértelművé kell tenni, hogy a magánjellegű közeledéséből (értsd vacsorameghívás, tapizás, stb…) nem kérünk.

Támadó lépés: Ha a védekezésünk nem fejtette ki a hatást, nincs más hátra, tovább kell lépnünk. Tegyünk feljelentést a rendőrségen a zaklatás miatt! Nekünk kell megvédeni magunkat, más nem tud megvédeni minket, ugyanis a zaklatás úgynevezett magánindítványra büntetendő bűncselekmény. A hatóság addig nem léphet, amíg nyilatkozatunkkal nem kérjük a zaklató megbüntetését. A törvény szerint a magánindítványt más nem teheti meg helyettünk. A magánindítványnak minősülő feljelentésben írjuk le részletesen, milyen gyakran, milyen módon zaklat bennünket. Csatoljuk a bizonyítékokat (leveleit, sms-eit, e-mail-jeit, okostelefon híváslistáját, tanúink felsorolását, ki és mikor tapasztalta még, hogyan közeledik felénk.)

Haladó technikák (kék öves fokozat) Durvább zaklatás esetén (a zaklató az átlagosnál is tébolyultabb, megöléssel fenyeget, mindenkit megtalál a környezetünkben, aggasztó az előélete stb…) a feljelentésünkben kezdeményezzük a nyomozó hatóságnál, hogy tegyen előterjesztést a távoltartásra a bűnismétlés megelőzése céljából. Ez azt jelenti, hogy a feltételek fennállása esetén bíróság kötelezi a zaklatót, hogy se közvetlenül, se közvetve ne keressen velünk kapcsolatot, kerülje el a lakásunkat, munkahelyünket, vagy azokat a helyeket, ahol a zaklató által is ismerten gyakran megfordulunk (templom, egyesület, orvosi rendelő). A távoltartást mi magunk is kezdeményezhetjük a bíróságon, azonban a bíróságnak be kell szerezni az ügyiratokat a rendőrségtől, és ez némi időveszteséget jelent. Távoltartást nemcsak feljelentésben lehet kezdeményezni, hanem bármikor a nyomozás során, ha időközben durvulna el a helyzet. Készüljünk fel, hogy a zaklatónk nemcsak tőlünk nem fogadja el a nemet, hanem a rendőrségtől, ügyészségtől, bíróságtól sem. Ha továbbra is zaklat, ezt rögtön jelezzük a hatóságoknak. A gyanúsítást vagy távoltartást követő további zaklatás megalapozhat súlyosabb kényszerintézkedéseket, akár letartóztatást is. Próbáljuk meg a további zaklatást is dokumentálni (elmenteni az sms-eit, e-mailjeit, lefényképezni, ahogy az utcán vár ránk. A telefonhívását nem kell fogadnunk a dokumentálás kedvéért, az elutasított hívásnak is nyoma marad.).

Hibás technikák (vissza a fehér övhöz.) Ha pestiesen szólva meg akarjuk „szívatni” az ügyészt, akkor a zaklató száz nemfogadott hívása közé szúrjunk be néhány sms-t, amelyben mi magunk hívjuk kávéházba / moziba a zaklatót. Persze ilyenkor nem az ügyésszel tolunk ki, hanem magunkkal, a bíróság fel fogja menteni őt a vád alól. A zaklatás ugyanis nem arról szól, hogy nem akkor és úgy közeledik hozzám, ahogy én szeretném, a zaklatás arról szól, hogy én egyáltalán nem akarom, hogy háborgasson. Másik hibás technika (és könnyen a másik felet hozzák ki győztesen a versenybírók), ha kifejezetten provokálom a másikat annak érdekében, hogy zaklasson és bizonyítékot szerezhessek ellene. Hacsak nem vagyunk képzett titkosügynökök, ez ránk fog visszaütni. A képzett Kriminal Do harcművészet célja nem a bosszú, hanem a zaklatás leállítása.

Romantikus-e a zaklatás?

A „csakazértis szerelem” anatómiája

Ifjúkorom egyik kedvenc zenekara, az Első Emelet nagy slágere, a Csakazértis szerelem mai szemmel maga a zaklatás himnusza: „Ha kihúzod a telefonod, odafutok és bekopogok, ha a família letagad, csak mosolygok. Belehalok, és hazamegyek, de ébredésed is én leszek, az ablakon otthagyok egy üzenetet. Nekem ítélt már a véletlen, nem menekülsz meg az életben, elér bárhol a csakazértis szerelem”.

Olyan zaklatotnak látszol mostanában - karikatúra

Akárhogy nézzük is, a dalszövegben írtak tényállásszerű zaklatást valósítanak meg. A Btk. 222. §-ának (1) bekezdésébe ütköző zaklatást ugyanis az követi el, aki abból a célból, hogy mást megfélemlítsen, vagy más magánéletébe, illetve mindennapi életvitelébe önkényesen beavatkozzon, őt rendszeresen vagy tartósan háborgatja, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg.  

Ami egy dalban a szerelmi szenvedély egyetemes érzését kelti, az a valóságban nem több, mint zaklatás. Gondoljunk Máté Péter dalára, az Elmegyek című slágerre! A zene csodálatos, a szöveg mély és romantikus. Bár Isten mentsen meg minden nőt az olyan férfitől, aki, ha egy vasárnap a nő elmenekül, a férfi mégis úgy érzi, hogy mindig egyre várja, és megkeresi, bármerre jár. Az életben ez inkább horror, mint romantika, legyen szó hősről vagy hősnőről.     

Szokták mondani, nem mindegy, ki zaklatja az ember lányát, Brad Pitt vagy a legkevésbé „pittes” Dezsőke a térről. Ez nagy tévedés. A zaklatás – az zaklatás. Lehet zaklató a legmenőbb srác a második évfolyamról, akivel a csajok többsége szívesen „testépítene”, de lehet zaklató az a lány is, akinek szemét Michelangelo festette, testét Raffaello mintázta, a hangja meg a hárfa rezdülése, csak éppen a másiknak nem kell. Nincs olyan ember, aki mindenkinek bejön.

A zaklatás nemcsak csúnya dolog, de bűncselekmény is akár egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Persze nemcsak hoppon maradt szerelmes zaklathat bárkit. A zaklatás történhet irigységből, haragból, bosszúból, bosszantásból, viccből, heccből. A zaklatás motívuma közömbös. Vannak durvább formái is, az idézett törvényhely második bekezdése szerinti zaklatást az követ el, aki félelemkeltés céljából mást vagy hozzátartozóját személy elleni erőszakos vagy közveszélyt okozó büntetendő cselekmény elkövetésével fenyegeti. Vagy azt a látszatot kelti, hogy más életét, testi épségét vagy egészségét sértő vagy közvetlenül veszélyeztető esemény következik be.

Mostani témánk viszont a kikosarazott hódítók, meghódíttatásra váró lányok valamint a féltékeny exek.

Az igaz szerelem bele tud törődni abba, hogy a nagy Ő más oldalán találja meg a boldogságot, a zaklató szerelem soha. Az igaz szerelemben ugyanis a másik ugyanolyan fontos, mint amilyen én vagyok, sőt, még fontosabb. A csakazértis szerelem viszont nem a másikról, hanem egyedül rólam szól. Kit érdekel, hogy a másik úgy érzi, nem lehet velem boldog, amikor én csakazértis szeretem őt.

Sokan kérdezik tőlem, vér kell-e ahhoz, hogy a hatóság cselekedjen végre? A zaklatás enyhébb formái legfeljebb egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethetők, de valljuk be őszintén, egy „első bűntényes” zaklató ügye gyakran nem jut el a bíróságig, sokszor „megússza” feltételes ügyészi felfüggesztéssel vagy megrovással. Van értelme így feljelentést tenni? A válasz: határozott IGEN! Ismét egy szövegrészlet következik, az Ohio című dalból (100 folk Celsius): „megmondtam én, enyém leszel, és többé már senki nem ölel”. Szerencsére kevés zaklató jut el az emberölésig, de hogy ki tartozik ezen kevesek közé, azt nehéz megmondani előre.

A következő bejegyzésben egy kis önvédelmi lecke jön kezdőknek…

Feljelentés? Fel! Jelentés

Tegyek-e feljelentést vagy ne tegyek? Volt, hogy a feljelentők országa voltunk, akkor sokan hivatásuknak tekintették, hogy feljelentéseket tegyenek. Vannak ma is, akik ha olvasnak valamit az újságban, látnak egy jelenséget maguk körül, vagy egyszerűen csak utálják a szomszédjukat, tollat ragadnak, és feljelentést tesznek. Joguk van hozzá, de valljuk be, nem szeretjük őket.

A történelem megtanította a magyarokat arra, hogy egy feljelentésnek következményei vannak. Régen a „fekete autó” megjelenése, ma – jó esetben – adminisztratív tennivalók.

Érthető hát, ha a jóhiszemű többség ódzkodik attól, hogy feljelentgessen másokat. A feljelentő ugyanis azt állítja – kimondva vagy kimondatlanul – hogy valaki bűncselekményt követett el. A feljelentés azt az akaratot testesíti meg, hogy ezt a személyt büntessék meg, zárják börtönbe, ítéljék pénzbüntetésre, tiltsák el a foglalkozásától, a közügyek gyakorlásától, vegyék el a gyerekét stb…

Persze vannak esetek, amikor nincs mese, kötelező feljelentést tenni, mert már maga a passzív szemlélődés is bűncselekménynek számít. Ha valaki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás készül, vagy egy csoport az alkotmányos rend ellen szervezkedik, terrorcselekményt készít elő, vagy valamilyen nemzetközi szerződés megszegésére készül, muszáj, hogy lépjünk.

Szerencsére ritka azonban, hogy emberrablók, anarchisták vagy terroristák közelébe kerülünk, mi történjen hát a „hétköznapokban”, tegyünk-e feljelentést vagy sem? (Most vegyük azt az alapesetet, hogy nem vagyunk hivatalos személyek….)

Legyünk-e mi a mikrovilágunk „rossz fejei” vagy a „kocka” jogászkodók, akik ahelyett, hogy megoldanának egy problémát „ügyesben”, ragaszkodnak a törvények által kijelölt úthoz?

Elmesélek egy történetet.

Történt egyszer, hogy felhívott egy ismerősöm egy kérdéssel, vásároltam-e mostanában új autót, merthogy a rendszámomat más gépjárművön látta. Nemmel feleltem, de miután otthon voltam, elhúztam a függönyt, és döbbenten láttam, hogy a kocsiról lelopták a rendszámtáblákat, felmerült a kérdés, mitévő legyek. A gépjármű rendszámtábláinak más gépjárműre való felszerelése bűncselekmény, tekintettel arra, hogy az egyedi azonosítójelnek minősül. Persze ez nem az az eset, amikor kötelező lenne feljelentést tenni, mégis elindultam, mert……

Nyilván mindenki találkozott már olyannal, aki hallott már valakiről, akinek az ismerősének valamely távoli rokonát elhajtották a rendőrségről feljelentési szándékostul. Szerencsére nem általános, de akadnak rendőrök, akik nyomozás helyett statisztikával harcolnak a bűnözés ellen; ha nincs feljelentés, bűnügyi fertőzöttség sincs. A rendőr a bejáratnál kikérdezett, hogy mi járatban itt, ahol a madár is csak kalickában jár, majd azt a „bölcs” tanácsot adta, hogy ne állítsam, hogy ismeretlen személy átszerelte a rendszámtáblákat, mert abból hosszú nyomozás lesz, és amíg azt le nem zárják, nem lesz új rendszámtábla. Várjam ki inkább a hétfőt, jelentsem be a kormányablaknál, hogy ismeretlen körülmények között elvesztettem a rendszámtáblát, mindkettőt (!), és akkor két héten belül kapok újakat.

A „bölcs” tanáccsal csak egy nagy gond volt. Nagyon valószínű, hogy aki a rendszámokat átszerelte, vélhetően nem egzotikus hobbinak hódolt, hanem nyakig volt éppen valamilyen illegális dologban. Lehet, hogy lopott autót akart a hamis rendszámmal átcsempészni a határon vagy éppen bankrabláshoz kívánta felhasználni. Mondanom sem kell, hogy ha nem tettem volna feljelentést, egy esetleges bankrablás után éppen engem vett volna elő először rablójelöltként a nyomozóhatóság, és kissé rejtői magyarázat lett volna, hogy egy rendőr beszélt le a feljelentésről…….

Sértett vagy sértődött – nagyon nem mindegy

A sértett jogi fogalom, a sértődött – kultúránként változó módon – egy magatartásformát jelöl.

A sértett, és most jogról lesz szó, az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette. Sértődött meg mindenki más.

Félreértés ne essék, egy sértődött ember is tehet feljelentést, mivel főszabályként közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. Az eljárás jogi értelemben vett sértettjének azonban a törvény többletjogokat biztosít. Ezért fontos tudni, sértettnek minősülünk-e, ha egy bűncselekmény valamilyen módon érint minket vagy sem.

Ahogy fent is írtuk, a sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akit jogsérelem ért. Könnyű feltételezni, hogy az Olvasó természetes személy, kérdés, sértette-e, veszélyeztette-e egy bűncselekmény közvetlenül jogát vagy jogos érdekét?

Ó ez könnyű, hiszen minden bűncselekmény sérti a társadalmi együttélés szabályait! Én a társadalom tagja vagyok, vagyis minden bűncselekmény veszélyezteti azt a jogos érdekemet, hogy éljünk békésen egymás mellett. Tehát minden bűncselekmény sértettje vagyok? Nem. Sajnos vagy szerencsére nem lehetek minden bűncselekmény sértettje. A varázsszó a közvetlenül kifejezés.

Egy bűncselekménynek akkor válik valaki sértettjévé, ha az közvetlenül sérti vagy veszélyezteti a jogát vagy jogos érdekét. Hurrá! Kellő fantáziával megáldott személy bármely bűncselekményről képes elmagyarázni, miért sérti vagy veszélyezteti közvetlenül jogát vagy jogos érdekét. Vegyünk egy példát.

Tegyük fel, hogy természetimádó kiránduló és barlangjáró vagyok. Ha valaki kedvenc védett barlangomat vagy védett természeti területemet illegálisan beépíti, azzal közvetlenül sérti jogos kirándulói érdekemet, vagyis sértettje vagyok a természetkárosító bűncselekménynek, nem? Sajnos a válasz továbbra is NEM.

A Btk.-ból nem lehet közvetlenül kiolvasni, mely bűncselekményeknek van sértettje, és mely bűncselekmények azok, amelyek közvetlenül valamilyen társadalmi érdeket sértenek. Ezeket a kérdéseket a joggyakorlat munkálta ki.

Vannak viszonylag egyértelmű esetek. Vegyük mindjárt a testi sértést, az követi el, aki más testi épségét vagy egészségét sérti. Ha például jól fejbe vágnak, és vérezni kezd a fejem, nyilvánvalóan én leszek a sértett, és nem az utcai szemlélő, aki egyébként rosszul lett a vérző fejem látványától. Vagy vegyük a lopást. A lopás sértettjének megállapítása sem tűnik túl bonyolult feladatnak. Aki idegen dolgot mástól vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. Ha a buszon a zsebtolvaj kiemeli a kabátzsebemből a pénztárcámat, benne a pénzemmel, egyértelműen sértettje leszek a lopásnak.

Van egy barátom, aki remekül tud vitatkozni, és egyből nekem szegezi, hogy a lopás nem is olyan egyszerű törvényi tényállás, ahogy én azt képzelem. Mert mi van akkor, ha a pénztárcát ugyan tőlem lopják el, de nem az én pénzem volt benne? Vitás kedvű barátomnak igaza van, a lopás sértettje ez esetben a pénz tulajdonosa, nem pedig az, akitől jogtalanul eltulajdonították. Jó, jó, mondaná erre a vitába egyre jobban belelendülő barátom, de nem sérti-e közvetlenül a jogos érdekemet, ha a pénz tulajdonosa beperel engem, amiért nem vigyáztam rendesen a pénzére, és ki tudták lopni a kabátom külső zsebéből. Ilyenkor sem leszek sértett? Nem – válaszolom – a lopás közvetlenül a dolog tulajdonosának jogos érdekét sérti. A lopás mást is sérthet, de csak közvetve. Vitás kedvű barátom persze nem hagyja ennyiben a dolgot. De mi van akkor – folytatja rendületlenül – ha az ellopott pénzt maga is lopta az, akit a buszon kizsebeltek? A meglopott tolvaj is sértett lesz ilyenkor? Ilyenkor az van, hogy visszakérdezek: mi van akkor, ha az ellopott pénzt valaki elsikkasztotta, de rögtön azután el is vesztette, mire aki megtalálta, nem akarta visszaadni a tulajdonosának, de még a visszaadásra nyitva álló nyolc napon belül ellopták tőle, mire a tolvajt még aznap a buszon kizsebelték, és különben is a pénz hamis volt, mert a hamisító ezen a pénzen akart illegálisan lőfegyvert vásárolni? Akkor ki a sértett? Persze nem azért válaszolok így a barátomnak, mert a kérdésére nincsen válasz, hanem azért, hogy megértse, ez az írás nem arról szól, hogy minden büntető anyagi és eljárási kérdést megválaszoljak benne. Arra találták ki a jogi egyetemet és a szakirodalmat.