Szimpatikus csaló
Jó emberismerőből is válhat sértett
Árultuk a lakást. Az egyik ígéretes vevőjelölt közölte velem, úgy döntött, megveszi. Hogy miért? Tudja, hogy nem fogom átverni, mert jó az emberismerete, és szimpatikus vagyok. Ügyészszívem megdobbant. Szimpatikus? Én? Én nem szoktam szimpatikus lenni. Antipatikus vagyok a vádlottnak, mert nem ejtem a vádat. Antipatikus vagyok a sértettnek, mert nem kérek halálbüntetést a vádlottra, a bírónak azért, mert fellebbezek az ítélete ellen, a nyomozónak meg azért, mert olyan lehetetlen kívánságaim vannak, minthogy határidőre végezzen el minden szükséges nyomozati cselekményt. És most itt van egy ember, akinek szimpatikus vagyok.
Ügyészeszem sajnos hamar lecsillapította kedélyemet. Elmeséltem a vevőjelöltnek, sok terhelttelszemben emeltem már vádat, és sok vádlottal szemben képviseltem is vádat csalás miatt. A csalók többsége „szimpatikus” ember. Egy antipatikus csaló a szakma szégyene. Hogy is tudna mást tévedésbe ejteni egy pökhendi, rosszmodorú, fennhéjázó csaló? Hogyan is tudna mást tévedésben tartani egy olyan csaló, aki a másikkal lekezelően beszél, durván szól hozzá, vagy nem is válaszol a kérdésekre. Hogy jutna az ilyen ember jogtalan haszonhoz a sértett kárára? Kértem a vevőjelöltemet, ne azért vegye meg a lakást, mert én szimpatikus vagyok, hanem azért, mert szép környezetben van, jó a közlekedés, és az ingatlan megfelel az igényeinek.
Ami az emberismeretet illeti, készséggel elhiszem, a legtöbb ember abban kiváló. Az autókereskedő néhány pillantással felméri, komolyak-e a szándékai a belépő személynek; akar-e gépjárművet venni vagy csak nézelődik, mert jó az emberismerete. A bankár néhány pillantásból felméri, milyen adatoknál sunnyog a hiteligénylő, mert jó az emberismerete. A tanár már abból felismeri, hogy a tanuló nem készült, ahogy kimegy a táblához, mert jó az emberismerete. Ugyanakkor azt a nénit, akit a piacon száz forinttal nem lehet átverni, lelkiismeretlen csalók minden további nélkül milliókkal tudnak megrövidíteni. Miért? Mert a néni hetente jár piacra, tudja, mire kell figyelnie, de lakást alig néhány alkalommal vesz az életében. Ugyanez igaz a különböző szakmák gyakorlására is. Rengeteg ügyféllel, vevővel, főnökkel, beosztottal tárgyal az ember naponta. Néhány apró jelből egyszerűen tudja, ha valami nem stimmel. Talán meg sem tudja indokolni, mi a gyanús. Mi ez? Emberismeret? Tapasztalat? Gyakorlat?
Viszont ha nem veszünk hetente lakást, akkor ne hagyatkozzunk pusztán az emberismeretünkre. Láttam már büntetőjoggal foglalkozó ügyvédet is sértettként futni a pénze után. Védőügyvédként biztosan átlátott volna ügyfelén, vevőként viszont nem. Más a nézőpont.
Vevőjelöltem feszülten figyelt, szinte itta minden szavamat. Éreztem, szimpátiaindexem a fellegekben szárnyal. A lakást viszont nem vette meg…
amikor este 23h kor a vonaton egy másfél fejjel magasabb vézna, de rosszarcú hozzám lépett és közölte, hogy most szabadult a böriből és kéne 500 Ft pótjegyre, mert megy haza a nőjéhez. csalás vagy rablás áldozata lettem?! nem féltem h megüt. mégis adtam neki, hogy szabaduljak tőle. bizarr arc, idő és indok kellemetlenné tette a szitut. de volt lélekjelenlétem. távozásakor odavágtam neki: „de aztán tényleg jegyet vegyél belőle!”
Tisztelt : Ebugatta Edizon!
A csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz (Btk. 373. § (1) bekezdés). A bűncselekményi értékhatár 50.000 Ft feletti összeg. Csalást semmiképpen nem követett el a rosszarcú, mert lényegében kéregetett.
A tényállás alapján felmerülhet a rablásnak a Btk. 365. §-a (1) bekezdés a) pontjában írt esete, amit az követ el, aki idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Tény kérdése, hogy az a közlés, miszerint most szabadult a börtönből, tartalmaz némi ösztönző erőt arra, hogy megszánjuk a kéregetőt, és képzeletünkben könnyen eljutunk egy ki nem mondott kiadós verés képéig, ennek ellenére ez a közlés önmagában nem tekinthető testi épség elleni közvetlen fenyegetésnek. A fenyegetés büntetőjogi meghatározása szerint súlyos hátrány kilátásba helyezése, amely alkalmas arra, hogy a megfenyegetettben komoly félelmet keltsen. Az egy másik kérdés lenne, ha mondjuk előkerülne egy kés, bokszer, vagy az illető elállja az utunkat, az öklét mutogatja, stb…
A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény 185. §-ának (2) bekezdése szerint aki közterületen vagy nyilvános helyen, olyan módon koldul, hogy a járókelőket, illetve a nyilvános helyen jelenlévőket pénz átadása céljából leszólítja, továbbá az is, aki házról házra, illetve lakásról lakásra járva kéreget, szabálysértést követ el. Én itt keresgetnék….
Üdvözlettel SzabálysértÉSZ