Blog - Oldal 12 a 17-ből - Büntetőjogész

Mesterséges önbíráskodó

BüntetőjogÉSZ on 2022.01.13.

Január 1-jei privát hagyomány, hogy hajnali 11 órakor ülök a karosszékemben, és lelkem bugyrából kavargó filozofikus gondolatok törnek a felszínre a bekövetkezett újév univerzális kihívásait illetően. (Vagyis ülök bambán, és hülyeségekről agyalok.) A barátok boldogságkívánságaival alaposan feltöltekeztem már 31-én, így ebben nem lehet hiba az újévben. A nekem kívánt sok sikerrel kapcsolatban kissé gyanakodom, tapasztalataim szerint a sok sikert sok munka előzi meg, amihez elsején a fenének sincs kedve nekigyürkőzni.

A munkáról jut eszembe, tavaly év végén olvastam egy cikket a Rakétán „Mesterséges intelligencia emel vádat a gyanúsítottak ellen Kínában” címmel. (Ott található nem sokkal a Femtoszekundumos impulzusokkal működik a világ eddigi legfényesebb lézere című cikk alatt.) Femtoszekundumos impulzus támad bennem, hogy újraolvassam – na, nem a lézert, hanem – a vádaskodó MI-t, azaz Mesterséges Intelligenciát. Pályakezdésem múlt évezredi hajnalán már olvastam egy cikket arról, hogy a Kínai Kommunista Párt ötéves terve szerint öt éven belül el kell érni, hogy a kínai bírák ötven százaléka jogvégzett legyen. Úgy tűnik, nemcsak elérték, de alaposan túl is szárnyalták, már a számítógépeket is beiskolázták a jogi egyetemre. Miért is ne? Ha van önvezető autó, miért ne lehetne önbíráskodó komputer?

Hirtelen egzisztenciális szorongás vesz erőt rajtam. Ha így haladunk, annyi a munkahelyemnek! A rendőr MI nyomoz, az ügyész MI vádat emel, az ügyvéd MI védelmi programsorokat generál, a bíró MI bíráskodik, végül a börtönőr MI bezárja az elítéltet egy felhőbe. Mindez csak memória és tárhely kérdése.

A kínaiak félretették a viccet, az egészet komolyan gondolták, a Kínai Tudományos Akadémia big data és tudásmenedzsment kutatóközpontja olyan ügyészprogramot készített, amely (egyelőre) nyolc gyakori bűncselekményt ismer föl; így a hitelkártyacsalást, a szerencsejáték szervezését, a szándékos testi sértést, a hivatalos személy akadályozását, a lopást és a csalást. (Szent ég, Kínában az ittas járművezetés és a garázdaság nem számít gyakori bűncselekménynek!)

A Jung Si professzor vezetésével kifejlesztett, mesterséges intelligencián alapuló program az ügy szóbeli ismertetése alapján képes döntést hozni a vádemelés kérdésében, és MI ügyészünk 97 százalékos pontossággal működik. A program kritikusai felhánytorgatják a 3 százalékos hibafaktort, bár egy 97 százalékos váderedményesség bármilyen ügyészségnek becsületére válik. A tudós szerint a program segít a kínai ügyészség leterheltségén, így a kínai ügyészek energiáikat a komolyabb bűncselekményekre fordíthatják.

Már éppen megnyugodnék, de sajnos ezek a kínai professzorok és processzorok nagyon izgágák, femtoszekundumos impulzusokkal dolgoznak a bonyolultabb bűncselekmények megoldásán is. (Ha a magyar Btk. pénzmosás törvényi tényállását lefagyás nélkül elsajátítja, megemelem előtte a virtuális kalapom.)

A 17.000 eset alapulvételével okított MI ezer attribútum alapján dönt a vádemelésről, a bizonyítékokat az ügyészség által is használt elvek alapján mérlegeli, képes állást foglalni arról, hogy a meglévő bizonyítékok milyen bizonyítóerővel bírnak, szükség van-e letartóztatásra, milyen mértékben veszélyes a terhelt a társadalomra. (~~Beszarok.~~) Beresetelek! És az MI minden új jogeset tapasztalataiból tanul, egyre csak fejlődik.

Már hallom megszólalni fejemben a zsarolóvírust: és mi lesz az igazságszolgáltatásban a humánummal? Az emberi tényezővel? Az élettapasztalattal? Nos, úgy tűnik, az önvezető autóknál a legtöbb balesetet az okozza, amikor az ember belenyúl a vezetésbe. Az USA-ban működik egy utcai figyelőrendszer, amely lövés hangjára automatikusan rögzíti a térfigyelők képeit, elemzi az adatokat, beazonosítja a lehetséges elkövetőt. Egy évet ült ártatlanul egy amerikai férfi, mert a Shotspotter nevű algoritmus tévedett. Ja, hogy a tévedést az okozta, hogy a Shotspotter munkatársai utólag megváltoztatták az adatokat, mert kellett az eredmény? Miért nem csapta rá az MI a klaviatúrát az alkalmazott kezére? Vagy egy kis árammal megrázhatta volna.

Oké, de legalább a büntetés kiszabásánál szükség van az emberre, az empátiára, az élettapasztalatra, vagy nem? Ismét csak amerikai igazságszolgáltatási példa, hogy a szép emberek lényegesen kisebb büntetést kapnak, mint a csúnyák. Gyakrabban mentenek föl olyan embereket, akiknek az arca szimmetrikus, mint akik aszimmetrikus arcberendezéssel bírnak. Az MI lényegesen pontosabban tudja megjósolni, hány évet kell rácsok mögött tölteni valakinek ahhoz, hogy a bűnözési hajlandósága csökkenjen. A mesterkéletlen intelligencia saját élet- és szakmai tapasztalatait tudja fölhasználni, a mesterséges intelligencia viszont több százezer eset adatait. Az MI ügyésznek, MI bírónak nincsen rossz napja, nem fáj a feje, nem fogad el bitcoint, nem ad két hónappal többet a garázdának, csak mert egy héttel korábban őt is megpofozták az utcán, nem ad két hónappal kevesebbet az ifjú betörőnek, mert neki is ilyen korú fia van.

Mondjuk, Kína messze van, de Észtország közel. Észtországban kísérleti jelleggel 2019. óta a 7.000 eurót meg nem haladó vitás ügyeket mesterséges bíró intézi lényegi emberi beavatkozás nélkül. A magyar ügyészség alapító atyja, Kozma Sándor olyan jogbiztonságról álmodott, amely a jogegységen alapul; azon, hogy ugyanolyan cselekménynek ugyanolyan jogkövetkezménye legyen az ország valamennyi bíróságán. Az MI erre biztosan alkalmas. Remélem, megélem még, hogy Kozma-processzor beinduljon…

Ja, és Boldog Új ~~Világot~~ Évet kívánunk mindenkinek!

Büntető fake-ezés

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.16.

Vigyázni kell azzal a rendőrségi vagy ügyészségi kommunikációval! Emlékszem arra az esetre, amikor szatírt fogtak a Margit-szigeten, aki modern Toldi Miklósként mutogatta az ott futó hölgyeknek, melyik út vezet Budára. Az ő útja a rendőrségi fogdába vezetett lógó petrencésrúddal a pesti oldalon. A sajtó részletesen beszámolt az esetről a rendőrség közleménye alapján. Az ember azt hinné, elrettentésnek ennyi is elég, ország-világ megtudta, a sitten az ilyen elkövetők mellett a többszörös visszaeső rabló is erkölcsi fölényt érez, a testi fölényről nem beszélve.

Elrettentés ide vagy oda, egy hónapon belül két újabb szatírt fogtak szinte ugyanott a szigeten. Hihetnénk, Budapest titkos közszeméremsértő szatürikonnak adott helyt, de nem. (~~Hogy én milyen művelt lettem, mióta fölfedeztem a Wikipédiát!~~) Amíg egy normális férfi arra gondol, mennyire szégyellheti magát a szatír édesanyja, vagy maga a szatír is, amikor szembe találja magát a tárgyalóteremben a vádat képviselő ügyésznővel, a törvénykező bírónővel és védelemért is egyedül egy kirendelt ügyvédnőhöz fordulhat, addig az ifjú szatírjelölteket fölvillanyozta a hír. (Ennyi nő, és még a sziget is Margit!) Vagyis a nyilvánosságra hozott eset azokat rettentette el, akik amúgy sem csinálnának ilyesmit, akik meg csak tervezték eddig, azoknak ihletet adott.

Vagy itt vannak azok a hírek, amelyek arról szólnak, hogy százmillió forint értékű kábítószerrel kaptak el egy kábítószerdílert, akit most életfogytig tartó szabadságvesztés fenyeget. A hírből normális ember az életfogytig tartó szabadságvesztést hallja ki, de vannak sajnos, akik csak a százmillió forintot értik: „Azannya, ezzel ennyit lehet keresni?” Vigyázni kell tehát azokkal a sajtóközleményekkel, veszélyes műfaj az. Nemcsak arra kell figyelni, mit mond az ember, arra is, mások mit értenek belőle. Nem csoda, hogy a bűnügyi kommunikáció mára interdiszciplináris szakjogászi tudománnyá kezdi kinőni magát.

Amikor a büntetőfékezésről olvasok, a szatírok szaporodási szokása jut eszembe. (Pfuj!) Azt hinné az ember, hogy a felfüggesztett szabadságvesztésről, a járművezetéstől eltiltásról, majd az újra az autósiskolai padban érzésről szóló híreknek elég elrettentő hatásuk van, ehhez képest a büntetőfékezők száma növekedni látszik. Vajon a szatírokhoz hasonló érzések villannak be ilyenkor az országút császári trónörököseibe? „Apám, ez nemcsak rádudált a mazsolára, hanem jól be is húzta a satufake-be?”

Értem én, hogy rohanó világunkban, nem érünk rá tötymörögni holmi idősebb, kezdőbb, külföldibb, vagy szabálykövetőbb sofőr mögött, a nagy sietségben jól esik néha lefékezni egy kicsit, és leanyázni az immár mögöttünk haladót, na de megölni őt?

Nem túlzás egy kicsit gyilkosságról beszélni a büntetőfékezés kapcsán? Egy gondatlan közlekedési szabálysértés miatt? Lehet, hogy a legtöbb közúti baleset gondatlan, csakhogy a büntetőfékezés olyan szándékos bűncselekmény, mint az ittas járművezetés! (Az egyszeri ittas vezető is hiába próbálta meggyőzni a rendőrt, hogy csak gondatlan volt, mert a kocsmából kijövet nem figyelt föl a sarkon szondáztató rendőrre.) A Btk. 234. §-ának (1) bekezdésbe ütköző közúti veszélyeztetés bűntettét követi el, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével közúton más vagy mások életét vagy testi épségét közvetlen veszélynek teszi ki. Márpedig a büntetőfékező közvetlenül veszélyezteti a sértett testi épségét.

Jó-jó, mégis van különbség emberölés és büntetőfékezés között, például büntetési tételben. Amíg a közúti veszélyeztetés alapesete három évig terjedő szabadságvesztés, addig az emberölésé öttől tizenöt évig terjedő, csakhogy… A büntetőfékezést követően nem rajtunk múlik, hogy a megbüntetett belénk jön-e, és megsérül, vagy elrántja-e a kormányt, föltekeredik egy oszlopra és meghal, vagy elrántja-e a kormányt a szemközti sáv felé, ütközik egy másik autóval, többen halnak meg, esetleg van annyi lélekjelenléte, hogy megálljon mögöttünk.

A közúti veszélyeztetés büntetése

– egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény súlyos testi sértést,

– két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget,

– öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény halált,

– öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűncselekmény kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz.

Ha a büntetőfékezés kettőnél több ember halálát okozza, vagy halálos tömegszerencsétlenséget okoz – hangsúlyozva, ez nem a büntetőfékező ügyességén vagy ügyetlenségén múlik – az elkövető máris ott van, mint emberölésnél: a börtönben.

Remélem, sikerült elvennem a szatírok kedvét a büntetőfékezéstől.

Alkotmánysértő vírus

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.09.

Akárhogyan nézem, a Covid-19 egy alkotmányellenes vírus, ami olyan, az Alaptörvényben meghatározott jogokat korlátoz, mint a szabadsághoz és biztonsághoz való jogot, a szólás- és véleménynyilvánítás szabadságát, az élethez, a testi és lelki egészséghez fűződő jogot, a művelődéshez való jogot, az egészségügyi önrendelkezés jogát. Amennyiben emberből lenne, már rég le lenne tartóztatva ez a senkiházi, vagy töltené az életfogytig tartó szabadságvesztését a szabadulás reménye nélkül a sok-sok elvett élet miatt.

Ha nagyszüleim élnének, most erősen csodálkoznának ezen a kis felforduláson, hiszen ők túléltek az első- és második világháborút, a spanyolnáthát, a Szálasi-rendszert, a Rákosi- rendszert, a Kádár-rendszert, forradalmakat, árvizeket, földrengéseket, brazil szappanoperákat. Nagyszüleink valószínűleg szívesen elcserélték volna velünk saját kataklizmáikat erre a Covid-izére. Vagy mégsem. Hiszen ők azért (is) küzdöttek, hogy unokáiknak jó legyen, hogy azok az alapvető jogok meglegyenek nekünk, amelyeket ők nélkülöztek, és amelyeket ez a jöttment most próbál tönkretenni, ráadásul ő áll nyerésre.

Vegyük mindjárt a mozgás szabadságát. Nem is olyan rég még teljesen természetes volt, hogy szabadon utazhattunk külföldre, de legalábbis a Lehel téri piacra. Most sorra zárnak be az országok, és karanténból nézve a sarki kisközért is van olyan messze, mint Ausztria. A szabadság – amelynek a mozgás szabadsága is része – napjainkban fölértékelődni látszik. Vagy mégsem?

A XVIII. századig Európa nem is nagyon értesült volna egy Vuhanban elszabadul vírusról, nemhogy járványt szenvedett volna tőle. A XIX. században talán már olvastunk volna róla a sajtóban, a XXI. században pedig megfertőződünk miatta. Ami korábban értéknek tűnt, hogy emberek milliói utaznak ide és oda meg vissza szabadon, most kérdőjelessé lett, hiszen azzal a kockázattal jár, hogy hazajövet megfertőzünk másokat, akik közül sokan belehalnak a betegségbe. Így válik az utazásból, mint értékből érdek, méghozzá a közösség ellen ható egyéni érdek. És így válik a Covid-19 például a közokirat-hamisítások részesévé, mert vannak polgártársaink, akik inkább hamisítanak védettségi igazolványt a mozgás szabadságáért, mintsem elviseljenek egy oltást. Igen, a védettségi igazolvány közokirat, és igen, aki hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja, hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál, bűncselekményt követ el, akár fél az oltástól, akár nem.

Vagy itt van a véleménynyilvánítás szabadsága, amit a XX. századtól szentségként tisztelünk. Néha úgy tűnt, hogy a szólásszabadság mellett a hülyeség is alkotmányos joggá lett, amin lehet röhögni, lehet bosszankodni, de el kell viselni, mert senkinek sem árt. Ugyan kit érdekel, hogy egyesek szerint a Föld gömbölyű, hülyék állítják, hogy ember járt a Holdon, és nem léteznek marslakók, miközben ők irányítják a gondolataimat. Mindenki saját kockázatára indul Föld körüli utazásra, legfeljebb lepotyog a világvégén, és saját kockázatára veheti le a bilit a fejéről, legfeljebb jól megpegazusolják az agyát.

A vírus óta az irracionális gondolkodás életeket veszélyeztet. Nem is olyan rég a jogalkotó kiegészítette a rémhírterjesztés tényállását azzal a bekezdéssel, amely szerint, aki különleges jogrend idején nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt vagy valós tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. És itt kezdi rosszul érezni magát a jogalkalmazó, hogy három éve még szent volt az ilyesféle véleménynyilvánítás, most meg öt év szabadságvesztés…

Van ismerősöm, akinek a környezetében mindenkit beoltottak többször is, és senkinek nem nőtt harmadik füle az oltástól, és nem kezdett el világítani a szeme a sötétben, ő mégis olvasott valamit valahol az interneten, hogy valakit beoltottak, és jajistenem. Na, neki magyarázd el, hogy ha több millió embert beoltanak, biztos lesz köztük olyan, aki másnap meghal, vagy teherbe esik, mert ez statisztikai valószínűség kérdése, sőt, minden egészségügyi beavatkozásnak van valamilyen kockázata, de a vírus kockázata nagyobb. Másik ismerősöm szerint a Covid-19 evolúciópárti vírus, legalább kiszelektálja a hülyéket. Félek, egyiküknek sincs igaza.

Most ütközik a hülyeség alapjoga más, fontosabb alapjogokkal. Ha valaki elég sok embert tud meggyőzni az oltás feleslegességéről, veszélyességéről, akkor ezzel nemcsak az oltásellenesek életét, egészségét veszélyezteti. Ha túlterhelődik az egészségügy, előbb elhalasztják a „halasztható” műtéteket, a „halasztható” vizsgálatokat, a „halasztható” betegségmegelőző kezeléseket, nemcsak az oltásellenesekét, hanem az oltáspártiakét, és az oltássemlegesekét is. Végül a hamvasztások is halaszthatóvá válnak. És akkor fussunk neki újra: valóban aránytalan öt év szabadságvesztés tíz, száz, ezer, tízezer emberélethez mérten?

Jogtudósok szerint a büntetőjognak ultima rációnak, végső eszköznek kell lennie. Van, ahol már kötelezővé tették az oltást. Az adatokat nézve, eljöhet az idő, amikor szankcionálni kell az oltás elmulasztását. Ne jöjjön el az idő, hogy a mulasztást bűncselekménnyé kelljen nyilvánítani, van elég munkánk enélkül is. Könyörgöm: MINDENKI OLTASSA BE MAGÁT!

Ne féljen magánfélnek lenni

BüntetőjogÉSZ on 2021.12.02.

Figyelj, Okoskám! Minek tegyek feljelentést? Úgysem lesz belőle semmi hasznom!

Igen, a büntetőeljárás nem haszonelvű. Elsődleges célja a Büntető Törvénykönyv, illetve a nemzetközi jog által büntetendő bűncselekmények elkövetőinek a felelősségre vonása, az igazság megállapítása…

Ti jogászok aztán remekül tudtok süketelni! Azt mondd meg inkább, virítja-e az állam a lóvét, amivel megkárosítottak, vagy nem!

Nem, nem virítja! Az állam nem fog fizetni az elkövető helyett. Viszont az eljárási törvény preambuluma kimondja, különös hangsúlyt kell fektetni a bűncselekmények sértettjeinek fokozott védelmére, valamint jogaik érvényesítésére…

Én nem az aranybullát szoktam különösen fektetni, hapsikám! Szóval ráveszitek azt a szemétláda, mocsok, retkes állatot – a durva anyját neki – hogy hozza vissza nekem, amit meglovasított, különben szétb….

…igen, igen, el tudom képzelni, mi lesz különben. Szóval, a helyzet nem olyan egyszerű, hogy az állam csakúgy ráveszi azt a szemétláda… akarom mondani, elkövetőt, gyanúsítottat, vádlottat, elítéltet, hogy térítse meg a sértett kárát. A sértett jogosult arra, hogy a bírósági eljárásban magánfélként polgári jogi igényt érvényesítsen, a nyomozás során erre vonatkozó szándékát bejelentse. A sértett bármikor jogosult nyilatkozni arról, hogy a bűncselekmény következtében milyen testi, lelki sérelmet szenvedett, milyen vagyoni hátrány érte, illetve kívánja-e a terhelt bűnösségének megállapítását és megbüntetését.

Micsoda? Még hogy én érvényesítsek olyan polgári jogi izét? Mi vagyok én, valami felszabadításra váró rabszolga, vagy mi? Kikérem magamnak ezt a magánfél dolgot! Féljen az magán, aki elkövetett valamit! És majd meglátjuk, milyen testi, lelki sérelmet fog szenvedni, csak kapjam a kezeim közé, ha nem adja vissza azt a kur…

Először is: az önbíráskodást nem tudom jó szívvel ajánlani, mert az bűncselekmény, sokszor súlyosabban büntetik, mint azt a cselekményt, ami miatt önbíráskodtak. Másodszor: a polgári jogi igény nem keverendő össze a polgárjogi követelésekkel, a rabszolgák felszabadításával, a nemek közötti egyenjogúság kivívásával. Harmadszor: magánfél az a sértett, aki a bírósági eljárásban polgári jogi igényt érvényesít. A büntetőeljárásban polgári jogi igényként az a kártérítésre, vagy dolog kiadására vagy pénz fizetésére irányuló követelés érvényesíthető, amely a vád tárgyává tett cselekmény közvetlen következtében keletkezett.

Mi a fa… fa, fa… akarom mondani, fene van?

A lényeg a következő: ha ellopják az autómat, és a rendőrség le tudja foglalni a tolvajtól, akkor a rendőrség a lefoglalás megszüntetésekor a lefoglalt dolgot az eredeti tulajdonosának, vagyis nekem fogja kiadni, akár felléptem magánfélként, akár nem. Azonban ha a tolvaj az autót külföldre eladja, mielőtt a rendőrség le tudná foglalni, akkor a tolvajt kártérítésre, azaz az autó lopáskori értékének megfizetésére lehet kötelezni a büntetőeljárásban. Ehhez viszont az szükséges, hogy a sértett magánfélként lépjen fel.

Értem, különben nem kérhet kártérítést…

Nem egészen. A törvény szerint a polgári jogi igény egyéb törvényes úton való érvényesítését nem zárja ki, hogy a sértett magánfélként nem lépett fel. Tudom, most meg kell magyaráznom, hogy mi a fa… fenét jelent is ez. A tolvajt büntetőeljáráson kívül, polgári peres bíróságon is be lehet perelni. Ugyanakkor, ha bűncselekmény történt, sokszor egyszerűbb, ha a sértett helyett a rendőrég és az ügyész bizonyít. Az autólopás példájánál maradva, az autó értékének bizonyítására a rendőrség fog igazságügyi szakértőt kirendelni, nem a felperesnek kell ezzel foglalkoznia, a szakértői költségeket is az állam előlegezi, nem a felperes, a lopás tényét is az ügyészségnek kell bizonyítania, nem a károsultnak.

Értem. A végén az ügyészség fogja benyújtani a számlát, nem az ügyvédem.

Nem, az ügyész nem fog semmilyen számlát benyújtani, őt az állam fizeti azért, hogy a vádat képviselje. Viszont a magánfélnek a büntetőeljárásban is kell illetéket fizetnie, a polgári jogi igény érvényesítésére és elintézésére – a büntetőeljárás jellegéből adódó eltérésekkel – a polgári perrendtartásról szóló törvénynek az e törvényben meghatározott rendelkezéseit is alkalmazni kell.

És a végén az elkövetővel kifizettetik a károm, igaz?

Nos, szívesen mondanám, hogy igaz, de az a helyzet, hogy az elítéltnek vagy van pénze, vagy nincs. Sok elkövető a lopott dolgot azonnal feléli, ami könnyen jött, az ugye könnyen megy. Ilyenkor hiába van marasztaló ítélet, nehéz behajtani rajta a kártérítést. A börtönkeresmények erre nem a legalkalmasabbak…

Akkor mégis jobb, ha szétba…

Nem, nem szabad szétbarmolni az arcát, ha csak nem akarsz egy cellába kerülni vele. Szóval, ha nem fizet, még mindig ott van a végrehajtás lehetősége. Végrehajtás során le lehet foglalni az autóját vagy ingatlanát. Lehet, hogy most még nincs neki semmije, de esetleg örökölni fog majd, és akkor jöhetnek a kamatok is. Szóval nem kell félni magánfélnek lenni.

Bad boys, avagy mire nem jók a rosszfiúk

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.25.

Amikor egy feljelentő értesítést kap arról, hogy indítványára elrendelték a nyomozást, filmsorozatokban jártas feljelentők arra számítanak, hogy nemsokára megjelenik náluk egy Columbo, Kojak, rosszabb esetben Monk-szerű zsaru. Nemsokkal később azzal szembesülnek, hogy a rendőrség ritkán megy házhoz, inkább őt magát idézik be tanúként, de az idézésen nem egy főfelügyelő szerepel, sokkal valószínűbb, hogy egy törzsőrmester.

A … -i helyszínelők rajongóit meglepetésként érheti bizonyos csúcstechnológiás ketyerék hiánya is. Nem mondom, a magyar forenzikus kriminalisztika is sokat fejlődött az elmúlt évtizedekben, azonban a készülék, aminek az üvegbúrájába behelyeznek egy névtelen fenyegető levelet, majd az eszköz elárasztja az üvegbúrát füsttel, és kis idő múlva kiadja az elkövető nevét, címét, telefonszámát…. nos ez az izé hiányzik a rendőrség eszköztárából. Egy panaszos sérelmezte is beadványában, hogy diszkriminatív módon nem alkalmazták ezt a technológiát, pedig az ő ügye is van olyan fontos, mint az Isauráé. (Lehet, kicsit keverte a sorozatokat.) Az internetes bűnözés is visszaszorulna, ha a magyar nyomozó is felkereshetné azt a szakértőnőt, aki rendszerint maga is bombázó, de a számítógépet is képes bombázni kívülállók számára véletlenszerűnek tűnő számokkal, majd hirtelen csak annyit mond: bent vagyunk.

Azt talán kevesebb sorozatrajongó bánja, hogy a hazai zsaruk szigorúbb számadással tartoznak a lelőtt állampolgárokat illetően, mint a Halálos fegyver nyomozó párosa. Martin Riggs és Roger Murtaugh őrmesterek sokszor szó szerint halomra lövik a rosszfiúkat, majd hazamennek sörözni, és filozofálni arról, hogy szar az élet. Se egy rendőri jelentés, se egy parancsnoki vagy ügyészi vizsgálat, de még csak egy telefonos bejelentést sincs, hogy főnök, bocs a kuplerájért, hívd a takarítóbrigádot.

Ismerőseim furcsán néznek rám akkor is, amikor azt bizonygatom, hogy a magyar nyomozók nem alkotnak olyan párokat, mint Derrick felügyelő és Harry, vagy Starsky és Hutch, vagy a már említett Riggs és Murtaugh. Magyarországon egy ügynek általában egy előadója van. Amikor Leroy Jethro Gibbs különleges ügynök odaveti az NCIS tengerészeti helyszínelőinek; meggyilkoltak egy tengerészgyalogost, mondhatnánk, hogy az ügynökök félredobják a többi ügyet, csakhogy szemmel láthatólag nincsen többi ügyük, és nem is lesz, amíg ezt az egyet meg nem oldották. A magyar nyomozóknak ilyenkor valószínűleg rácsorog a DNS-ük a képernyőre, nekik bizony 30, 40, sőt, 50 nyomozással kell zsonglőrködniük egyszerre. Ennyi ügy mellett nemcsak Riggs, de Murtaugh is az öngyilkosságon gondolkodna.

A Columbo sorozat ügyészi szemmel maga a katasztrófa. Az rendben, hogy ballonkabátos hősünk zaklatás-szinten jár minden elkövető nyakára, de hogy egyetlen törvényes figyelmeztetés sem hangzik el a szájából, a jegyzőkönyvet pedig hírből sem ismeri… Barátom, ez a bizonyíték is kuka, ez a vallomás sem használható fel a bíróságon, szóljon már valaki neki! – kiabálnék legszívesebben.

Néha azon gondolkodom, hogyan illeszkednének be hőseink a magyar viszonyokba. Kojak felügyelő szemlátomást egy csapatot vezet, ez rendben is van. A magyar nyomozóknak is tudniuk kell csapatban dolgozni, különösen, ha összehangolt akcióra van szükség, azután mindenki visszatér a saját ügyeihez.

Hercule Poirot-ból remek felderítő válna. A felderítőknek a magyar büntetőeljárásban addig van szerepük, amíg az ismeretlen elkövető személyét fel nem derítik, ezért felderítők. Hercule Poirot nem nagyon törekszik arra, hogy az elkövetővel szemben minden bizonyítékot perrendszerű módon beszerezzen, igaz, erre nem is szorul rá, ahogy megnevezi a tettest, és azt, miből jött rá, a tettesek rögtön megadják magukat, és készségesen beismernek mindent. A való életben ez ritkán fordul elő, a többség rögtön ügyvéd után kiált, az ügyvéd pedig általában bizonyítékokat szokott követelni.

A felderítést követően a vizsgálók jönnek, akik szorgos hangyaként próbálnak összeszedni valamennyi bizonyítékot, terhelőt és mentőt egyaránt. Itt talán jöhetne Columbo, aki ismert elkövetőkre bizonyítja rá nagy hatékonysággal a tettüket, igaz, az eljárási szabályokban kissé jobban el kellene mélyülnie… neki vagy a feleségének.

A …-i helyszínelők leginkább ún. „készenlétis” rendőröknek mennének el. A „készenlétis” rendőrök feladata leginkább az, hogy forrónyomon beindítsák a nyomozást.

Miss Marple-ből viszont kiváló fedett nyomozó lenne, fene se gondolná a vénkisasszonyról, hogy nem pletykálkodik, hanem nyomoz. Igaz, kissé nehéz lenne egy kábítószerkereskedő bűnszervezetbe beépíteni, bár ki tudja, virágkertészeti ismeretei a kenderültetvényen is jól jönnének.

És mielőtt a nyomozók végkép belefulladnak a sok bűncselekménybe, nos, akkor jöhetne Riggs és Murtaugh, ugyanis a Nagy Büntethetőséget Megszüntető Ok, vagyis az elkövető halála végül minden ügyet megold…

Szuperhősök igenis vannak

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.18.

LelkiErőd egyáltalán nem nézett ki szuperhősnek, vagyis szuperhősnőnek, inkább nézték volna nővérnek, orvosnak, egy szeretetszolgálat törékeny vezetőjének. Álcája tökéletesen elrejtette szupererejét. LelkiErőd letekintett a nagyváros forgatagára, és felsóhajtott. Ki hitte volna, hogy rabszolgák még mindig léteznek, ráadásul itt, a XXI. században Európa közepén egy nagyvárosban. Aki annak idején látta a Gyökerek című sorozatot, annak örökre beivódott a lelkébe, amint a színesbőrű Kunta Kinte kétségbeesve rohan az eladott gyermekét elszállító szekér után, miközben a rabszolgatartó korbáccsal próbálja távoltartani őt, míg a szekér örökre ködbe nem vész a gyerekkel. Hiába, Kunta Kinte jó munkaerő volt, szívós, erős, kitartó, nem csoda, ha ő maga is sokat ért a piacon, és még nála is többet leánygyermeke, aki jó befektetése lett egy másik rabszolgatartónak. Nem volt se okos, se szép a gazdától, hogy eladta a fiatal lányt az ismeretlenbe.

LelkiErőd elmélázott azon, vajon mit gondolna a XVIII. századi rabszolgatartó, ha tudná, milyen kereslet van manapság öreg, sokszor demens rabszolgákra. Olyanokra, akiknek alig van foga, betegesek, a gyapotföldön fél órát sem lennének képesek dolgozni, legfeljebb az udvar felseprésére alkalmasak. Valószínűleg otthagyták volna éhen halni a lóistálló mellett. Bezzeg ma, micsoda kincs az ilyen! Először is az öregnek van lakása, amit át lehet íratni pár jó szóért, meg annak reményében, hogy a rabtartó gondoskodik megfelelő tartásról. Másodszor van jó nyugdíja, amit el lehet venni tőle, nem kell több, mint más öregek társasága, egy kis tablettás bor, és némi étel. Öt-hat öreg nyugdíja egész szép havi jövedelem. Ja, és kisepregetik a konyhát, kiviszik a szemetet, remek kezesnek bizonyulnak a soha-vissza-nem-fizetésre felvett kölcsönnél. Nehéz az őrzésük? Ugyan már! Nincs annyi vesződség velük, mint amennyi Kunta Kintével volt. Hova is szöknének? Igazolványuk, bankkártyájuk a rabtartónál, feleségük, rokonaik eltemetve, a rendszeres tablettás bor pedig olyan bűvös méreg, ami jobb bármilyen béklyónál. Jut eszembe, a közértbe is kockázatmentesen el lehet küldeni őket. A nagyvárosi emberek előbb ismernének fel egy XVIII. századi rabszolgát, mint a szomszédságukban élőt. Nem csoda, ha egy-egy ilyen öreg piaci értékkel bír.

LelkiErőd azonban szuperhős, aki egész hálózatot tart fenn információszerzésre. A hálózat tagjai általában kisemberek, akik nyíltan nem mernének szembeszállni a rabtartókkal, de azért tétlenül sem szeretik nézni az emberkereskedelmet. Ha LelkiErőd rálel egy rabszolgára, akkor megszervezi a titkos megfigyelését. Fel kell mérni titokban, van-e még ereje a szökésre, új élet kezdésére. Persze vigyázni kell, hogy a rabtartó erről mit se sejtsen. Ha a rab szabadságvágya még pislákol, titokban meg kell szervezni a szökését, de nemcsak a szökését, hanem az új életet is. Új lakhatás szervezése, új személyazonosító igazolványok szerzése önmagában sem könnyű feladat, pofonegyszerűnek tűnik mégis ahhoz képest, hogy vissza kell adni a tartást, amit a sokszor évekig tartó szolgaság és a tablettás bor elvett. De ne felejtsük, LelkiErőd szupererővel bír.

LelkiErőd ha kell, konspirációba kezd, fedőtörténetet talál ki, megtéveszti a rabtartókat, akik nem annyira a hatóságtól tartanak, hanem attól, hogy elveszítik szolgájuk nyugdíját. Amikor LelkiErődnek az új büntetőeljárási törvényben írt leplezett eszközökről meséltem, amelyeket ő ösztönösen alkalmazott munkája során, csak szerényen mosolygott. Lássuk csak, mit is:

1/ Titkos együttműködő alkalmazása

Be. 215. § (1) bekezdése: a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekményre vonatkozó információk megszerzése érdekében titkosan együttműködő személyt vehet igénybe. LelkiErőd titkos együttműködők egész hálózatát alkalmazza annak érdekében, hogy felderítse az emberkereskedelem áldozatait.

2/ Rejtett figyelés

Be. 215. § (5) bekezdés a) pontja a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekménnyel kapcsolatba hozható személyt nyilvános vagy a közönség részére nyitva álló helyen titokban megfigyelheti. LelkiErőd megfigyelteti az emberkereskedelem áldozatát; hol lehetne megismerkedni vele.

3./ Puhatolás

Be. 215. § (2) bekezdése: A leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv tagja az eljárás valódi céljának titokban tartásával a bűncselekményre vonatkozó információt gyűjthet, ellenőrizhet. LelkiErőd megszervezi a sértettel való kapcsolatfelvételt, annak felmérése érdekében, akar-e, tud-e kilépni, új életet kezdeni, hogyan tudnák segíteni őt.

4./ Dezinformáció

Be. 215. § (7) bekezdés: a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv a bűncselekmény megszakítása érdekében a leplezett eszköz alkalmazásával érintett személlyel valótlan vagy megtévesztő információt közölhet. Az információ továbbításához a leplezett eszközök alkalmazására feljogosított szerv titkosan együttműködő személyt is igénybe vehet. LelkiErőd megszervezi a szöktetést a rabtartók becsapásával, ha kell, hatóságok titkos együttműködésével. Egymaga végzi el rendőrök, ügyészek, pártfogók munkáját.

Mi tagadás, szuperhősök igenis léteznek….

A segítő

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.11.

Feljelentést tenni sokszor nem könnyű dolog, különösen, ha a feljelentést rögzítő hivatalos személy nem rendelkezik kellő empátiával. Az egyik oldalon remegő lábú laikus állampolgár, akinek – lehet – életében most van először dolga a rendőrséggel. A másik oldalon sokat látott rendőr, aki talán rinocéroszbőrt növesztett cinizmusból, annyi szörnyűséggel találkozott már életében. Elképzelhető, hogy a találkozás valamelyiküknek életre szóló élmény lesz, és ez a valaki általában az állampolgár. Értem én, a rendőr is ember, neki is védeni kell valahogy a pszihéjét, és hitem szerint a legtöbb rendőr felelősségteljesen teszi a dolgát. A baj a kivétellel van, akikből könnyen városi legenda vagy mém lesz, ami gyorsan terjed, és amin keresztül az állampolgárok gyakran az egész rendőrséget megítélik.

Egyik ismerősöm látott az erdőben valakit, aki a kirándulókat fejszével ijesztgette. Nem nagyon, csak annyira, hogy a nők halálra rémültek. Ismerősöm úgy gondolta, bejelentést tesz a rendőrségen, de már bánja, mivel elég sok poén ült a baltás gyilkosról. Valószínűleg nem is volt a viccelődésben rossz szándék, és így, hogy az erdőből azóta sem kerültek elő emberi hulladarabkák, lehet, hogy ismerősöm túlreagálta a történteket. Annyi bizonyos, hogy a jövőben addig nem tesz bejelentést, amíg a fejszés ijesztgető konkrétan le nem csap valakire. Akkor a helyzet jogilag tisztább lesz, csakhát….

Vagy. Az állampolgár quad-osokat látott természetvédelmi területen. A quad az a jármű, ami vaddisznókat megszégyenítő nyomokat hagy az erdőben, ezért az állampolgár úgy gondolta a dúvadakkal kapcsolatban, hogy a megelőzés jobb lenne, mint a természeti károk helyreállítása, így rendőrségi bejelentést tett, ám bejelentésére csak tanácsot kapott – igaz, abból rengeteget – hogy hová forduljon; ami a természetvédelmi hatóságtól a kormányhivatalig terjedt. Az állampolgár csodálkozott, és rosszul érezte magát, segíteni akart, cserébe feladatmeghatározást kapott.

Vagy. Ismerősöm pletykát hallott arról, hogy válófélben lévő feleségének új barátja pedofil hajlamú. Ismerősöm az egészet rosszindulatú pletykának tartotta, de az ördög, mint tudjuk álmatlanságban szenved, így ismerősöm megnézte lánya telefonját, és ledöbbent, amikor a kamaszlányról készült meztelen képeket talált a telefonon. A helyzet egyszerűnek látszott, bement feljelentést tenni a rendőrségre, de néhány percen belül a kapun kívül találta magát azzal, hogy ez gyámügyi probléma…

Vagy. Az állampolgár bement feljelentést tenni, de addig beszéltek neki, amíg a végén „csak” bejelentés lett belőle, merthogy már a kapuban őrszolgálatot teljesítő valaki azt tanácsolta, hogy ez a legjobb megoldás, így nem lesz hatóság félrevezetése a feljelentésből.

Nos, tegyük tisztába a dolgokat. A Be. 376. §-ának (1) bekezdése szerint közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. Az állampolgár nem jogász, így nem neki kell tudni, mi minősül közvádra üldözendő cselekménynek. A feljelentés megtétele miatt senkit nem érhet bántódás, ha a feljelentő az általa észlelt tényekről a valóságnak megfelelően számol be. Ez abban az esetben is így van, ha az észlelt cselekmény valóban nem bűncselekmény, hanem „csak” szabálysértés, gyámügyi kérdés, bírósági végrehajtási kérdés, államigazgatási kérdés, vagy egy büdös nagy semmi. Erre találta ki a jogalkotó a feljelentést elutasító határozatot. A feljelentés tárgyában ráadásul nem is a kapus, vagy a feljelentést felvevő dönt, hanem jólképzett parancsnok. Amennyiben tehát úgy gondoljuk, hogy az áltaunk észlelt cselekmény büntetendő cselekmény, és szeretnénk, hogy az elkövetőt felelősségre vonják, ne hagyjuk, hogy a kapus elküldjön, ne hagyjuk, hogy feljelentés helyett bejelentésről vegyenek fel jegyzőkönyvet.

Egy tanács. A Be. 377. §-ának (3) bekezdése szerint, a személyesen tett feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve, ha ez az eljárás érdekeit sérti. A törvény az ilyen személyt segítőnek hívja. Ha feljelentést megyünk tenni, kérjük meg egy ismerősünket, hogy kísérjen el segítőként minket. Ez az ismerős lehetőleg ~~ne a feljelentett személy legyen~~ ne olyan személy legyen, aki maga is tanúja volt az eseményeknek, így jelenléte az eljárás érdekeit nem sértheti. Két személyt már nehezebben küldenek el a kapuból, két személy jelenlétében nehezebben vesznek föl bejelentési jegyzőkönyvet feljelentés helyett.

Ha a kapus ezt nem hiszi, járjon utána… a Büntetőjogész blogon.

A végszükség

BüntetőjogÉSZ on 2021.11.04.

Korábban volt már szó a jogos védelemről, amelyre a büntetőjogászok (és a gyanúsítottak) mint büntethetőséget kizáró okra szoktak hivatkozni. Egyszerűen megfogalmazva, van egy cselekmény, amely amúgy bűncselekmény lenne, csakhogy fennáll valamilyen ok, amely az elkövető büntethetőségét kizárja. Ilyen ok például a személyünket ért jogtalan támadás:

Bihiróhó úhúr, kérem! Éhén jogos öhönvédelmi helyzetbe voltam, brühühü! Mert ha az éhén bátyám nem oholyan gazember, brühü, akkor én nem tahartohok itt, kérem! Mehert az éhén báhátyám, kérem, gazdag ehembeher, az öhönkormányzahatnál van hivatali állása, kérem, de soha egy fillért nem ad az öcsikéjének, kérem! Ezért én, kérem, elmentem hozzá, kérem, hogy számon kérjem, miért is ilyen ember ő, kérem, hogy a saját testi vérének lopnia kell miatta, merthogy ő soha nem támogat engem, brühühü. Hogy miért vittem szekercét magammal a bátyámhoz, kérem? Tisztelt bíró úr, ha ismerné a bátyámat, maga sem a Btk-t vitte volna magával, mert azzal nem lehet akkorát ütni. Szóval, jogos önvédelmi helyzetből vittem azt a szekercét, mert tudtam, hogyha számon kérem a bátyámat, miért lett belőlem ilyen szar alak, akkor nemcsak a hangját fogja fölemelni, kérem! És így lett volna ötösöm a lottón! Bihiróhó úhúr, kérem, tessék engem fölmenteni jogos védelem címén! Segítek, ott található a Btk-ban, a 22. paragrafusnál!

A fenti sorok nem egy bohózatban, hanem egy vádlotti védekezésben hangzottak el. Kétségkívül, a jogos védelem az egyik legnépszerűbb büntethetőséget kizáró ok elkövetői körökben, és méltán: egy jó kis utcai bunyónál ~~ember~~ (bocsánat, ügyész) legyen a talpán, aki megmondja, ki kezdte, ki lépett fel támadólag, ki volt a megtámadott a maga jogos védelmi helyzetében. ~~Úgy szokott kezdődni, hogy uram, a késemért jöttem…~~ Úgy szokott kezdődni, hogy én csak azért mentem oda hozzá, hogy megbeszéljük a dolgot… Ő meg szabadulása óta utálja a beszélőt.

Volt egy ügy, amelyben az egyik garázda elkövető jogos védelemre hivatkozott azzal, hogy az általa megütött személy benézte magának. Először azt hittem, hogy a vallomást felvevő rendőr elgépelte, de amikor a harmadik tanú is magától értetődően számolt be arról, hogy Pista azért ütött, mert Józsika benézte a Pistát, rá kellett döbbenem, hogy a benézés = más személyét jogtalan támadással közvetlenül fenyegető helyzet. Legalább is bizonyos körökben – és a dzsungelben – a közvetlen szemkontaktus felvétele nem a társalgási illem, hanem az agresszió jele. Az egyik tanú még hozzátette, hogy nem elég, hogy Józsika benézte Pistát, de a pólóját is letépte magáról, amely után közismerten Józsika ütni fog. Ezt csak egy ~~hülye~~ jogász nem látja.

Van a jogos védelemnek egy kevésbé népszerű kistestvére, a végszükség, amely nem azt jelenti, hogy a duplanullás ügynök végkép nem képes tartani szükségét, ezért másokat elgáncsolva tör be a duplanullás helyiségbe. A törvény szerint nem büntetendő annak a cselekménye, aki saját, illetve más személyét vagy javait közvetlen és másként el nem hárítható veszélyből menti, vagy a közérdek védelme érdekében így jár el, feltéve, hogy a cselekmény nem okoz nagyobb sérelmet, mint amelynek elhárítására törekedett.

Vagyis itt nem támadó és megtámadott feszül egymásnak, mint a jogos védelemnél, hanem ember és egy közvetlen veszély. Az elkövető azért töri be más ember gépkocsijának ablakát, hogy kivegye a nap tűzte autóból az ottfelejtett csecsemőt, kutyát. Valaki azért hatol be más lakásába éjszaka, hogy mentse a tűzből az ottalvókat. Nyilvánvalóan az ilyen emberek kitüntetést érdemelnek, és nem rongálás vagy magánlaksértés miatti elítélést.

Azért egy élelmes vádlott végszükség esetén hivatkozhat végszükségre, bár kevesebb potenciál van benne, mint a jogos védelemben. Kedvenc védekezésemet egy kocsmai verekedés vádlottja adta elő, aki a vád szerint egy székkel sújtott le a sértett fejére. A vádlott szerint végszükségben cselekedett. Látta ugyanis, hogy a sértett felindultan fut felé, ő pedig észlelt egy széket a sértett és saját maga között. Félő volt, hogy a sértett lendületből átesik a széken, és összetöri magát. Ő végszükségben arra gondolt, hogy fölhajítja a széket a levegőbe, és így a sértett pont átfut a szék alatt. Csak azzal nem számolt, hogy a sértett a szék alatt meg fog torpanni. Kár, hogy ez nem Fülig Jimmynek jutott eszébe…

Makarenkó és az ő pofonja

BüntetőjogÉSZ on 2021.10.28.

avagy a közfeladatot ellátó személy eljárása során elkövetett bántalmazás

Vannak ügyek, amelyek hosszan nem hagyják nyugodni az embert, még évek múlva sem; ilyenek például a felmentéssel zárult esetek. Nem arról van szó, hogy az ember nem tud veszíteni. Nincs olyan szabály, hogy ha egy ügyész dolgozott egy vádirattal, tessék csak elítélni a vádlottat, mert az ártatlanság csak rossz bírónál akadály. Ha valaki ártatlan, és felmentik, akkor győzött az igazság, rossz érzést legfeljebb az kelt, hol hibázott az igazságszolgáltatás, hogy valaki ártatlanul került a vádlottak padjára. Bár több helyen olvastam, hogy a magyar ügyészség kimagaslóan jó váderedményessége igazából rossz dolog… valamiért. Lehet, hogy több ártatlan embert kellene megvádolni, hogy javuljon a helyzet? Nem hinném.

Amikor egy vádlottat úgy mentenek fel, hogy az ügyész lelke mélyéig meg van győződve a bűnösségéről, az még rosszabb érzés. Valami ilyesmi történt az egyik ügyben, amelyben a sértettek gyerekek voltak, a vádlott pedig edző és pedagógus. Nem az a lényeg, milyen sportágról van szó, inkább az, meddig terjed egy pedagógus fegyelmezési joga. Történetünk vádlottja úgy fegyelmezte a rábízott emberkéket, hogy büntetésből fölküldte őket a mászókötélre, jó magasra, és addig kellett csüngeniük ott, míg csak bírták, sőt, azon is túl. Rendszeresen előfordult, hogy a tenyerük véresre horzsolódott a kötél dörzsfelületétől, mert még akkor is kétségbeesetten szorították, amikor már csúsztak lefelé. Több edzőt is tanúként szólított a védelem, és mindegyikük azt vallotta, hogy bár ő nem alkalmazna ilyet, de ez egy elismert edzési módszer, nem pedig kínzás; látszódott a bírón, hogy elveszett a kiskorú veszélyeztetése miatt indult ügyben. Ha egy börtönőr művel ilyet egy rabbal, az vita nélkül hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, ha edző teszi ezt egy rabnál is védtelenebb kisgyerekkel, az edzési módszer.

Nem tudom, miért zavart úgy ez a felmentés, talán mert kisemberként én is összefutottam olyan orosztanárral, aki a makarenkói módszerből egyedül a pofont jegyezte meg. Emlékszem, egyszer a „süt a nap” félmondatot kellett oroszra fordítanunk. Az első versenyző a szvetát szolnce megoldásra hatalmas kokit kapott. A második kis versenyző szvetut szolnce megoldással esett ki a padból egy újabb kokitól, és így kopogtak végig a soron a tanár ökölbe szorított ujjízületei. (Én a szvétyitszolnce megoldásra szavaztam behúzott nyakkal, de simogatást kaptam koki helyett – nem annyira a tudásomnak, inkább a szerencsémnek köszönhetően, előttem ugyanis a többiek az összes rossz variációt elsütötték.) Sokaktól hallottam: én is kaptam pofont diákként, mégis ember lett belőlem. Itt a mégis szón van a hangsúly, ami azt jelenti, hogy a pofonok ellenére lettem ember, nem a pofonok okán. A tanári pofon ugyanis a lelket öli, nem a testet, egy verekedés miatt kiosztott pedagógiai pofon például azt a jelentést hordozza: nem a megfelelő időben verekedtél, fiam, ki kellett volna várnod, amíg felnőtt, szülő vagy pedagógus leszel, és csak azután üthetsz gyereket.

Állítólag Makarenkó jó pedagógus volt, nem helyeselte az iskolai verést, csak egyszer osztott ki egy frászt pályafutása alatt olyan diáknak, aki még őt is kihozta a sodrából, igazságtalanság tehát, hogy neve a pofonnal forrt össze, bár erről azt is meg kellene kérdezni, aki a pofont kapta. (Nála csak a halálbüntetést ellenző Guillotine doktor járt rosszabbul, akinek a neve a nyaktilóval vált eggyé. ~~Ja, és Molotov néven sem lennék bármixer.~~)

Talán az egykori diák örömét éreztem, amikor a jogalkotó a Büntető Törvénykönyvbe iktatta a 302. szakaszt, azaz a közfeladatot ellátó személy eljárása során elkövetett bántalmazás bűntettét. Mivel a tanár közfeladatot ellátó személynek minősül, úgy tűnt, nem verheti többé büntetlenül a diákját. Csakhogy a jogalkotó elkövette azt a hibát, hogy a köznevelésről szóló törvénybe azt fektette le, hogy a pedagógus a büntetőjogi védelem szempontjából minősül közfeladatot ellátó személynek. Így a Kúria 5/2018. számú Büntetőjogi jogegységi határozata értelmében az a fura helyzet állt elő, hogy amikor diák üti a pedagógust, akkor a pedagógus közfeladatot ellátó személy, amikor a pedagógus üti a diákot, akkor a pedagógus hirtelen nem közfeladatot ellátó személy. Vagyis a tanár sértettje lehet közfeladatot ellátó személy elleni erőszaknak, viszont elkövetője nem lehet közfeladatot ellátó személy eljárása során elkövetett bántalmazás bűntettének.

Szerencsére a jogalkotó időközben eszmélt, és a nemzeti köznevelésről szóló törvényt 2021. január 1-jétől úgy módosította, hogy a pedagógus, valamint a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott az óvodai nevelőmunka, az iskolai és kollégiumi nevelő és oktató munka, valamint a pedagógiai szakszolgálat ellátása során a gyermekekkel, tanulókkal összefüggő tevékenységével kapcsolatban a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény szempontjából közfeladatot ellátó személy. Ezután a tanár nemcsak a büntetőjogi védelem szempontjából, hanem minden tekintetben közfeladatot ellátó személy, ami így minden IGAZI PEDAGÓGUS védelméül szolgál a Makarenkókkal szemben.

A szükség arányt bont

BüntetőjogÉSZ on 2021.10.21.

avagy jogos védelem III.

Az elmúlt két alkalommal Toldi Miklós esetéről olvashattunk egy vád- és egy védőbeszédet. Aki arra számított, hogy most az ítélet ideje jött el, annak rá kell döbbennie, milyen megbízhatatlan alak vagyok, ráadásul nem elég tökös, hogy ítélkezzek egy hős felett. (Dr. Kiss Anna egyébként felmentette Bűnbe esett irodalmi hősök című művében – ez továbbra sem fizetett promóció.) Toldi esete tökéletesen mutatja, mennyire eltérő lehet a »ha megdobnak dárdával, dobj vissza malomkővel« történeti tényállás megítélése.

A jogos védelem kérdése talán egyike a legnépszerűbb árucikkeknek az egyetemi házi- és szakdolgozatok piacán, sőt, az átlagembert is izgatja. Ha szóba kerül, hogy az ember büntetőjogász-féle, előbb-utóbb ismerősei ilyen kérdésekkel kezdik bombázni:

Ha vasvillával fenyeget, de csak fakanál van nála, lelőhetem egy pisztollyal?
Ha azt kiabálja, hogy kitépi a szívem gyökerét, fejbe verhetem egy szívlapáttal?

Nos, a jogos védelem valószínűleg azért birizgálja úgy a fantáziánkat, mert ennyi maradt nekünk, mióta az állam magához ragadta tőlünk a büntetőjogi igény érvényesítését: ha megtámadnak, védekezhetünk. Érvényesíthetjük a Talio-elvet, akár ölhetünk is, hrrrr! Ősi, antagonisztikus érzések élednek bennünk, Tarzan megvédeni Jane, vili?

Jelen Büntető Törvénykönyvünk helyretett néhány dolgot, ami korábban bántotta a társadalom igazságérzetét. Immár villanypásztorral védhetjük gyümölcsfánkat, sőt, egy lábtörésre alkalmas várárokkal is kombinálhatjuk azt, mert a Btk. 21. §-a kimondta, hogy nem büntetendő annak a cselekménye, aki a saját, illetve a mások személye vagy javai elleni jogtalan támadás megelőzése céljából telepített, az élet kioltására nem alkalmas védelmi eszközzel a jogtalan támadónak sérelmet okoz, feltéve, hogy a védekező mindent megtett, ami az adott helyzetben elvárható annak érdekében, hogy az általa telepített védelmi eszköz ne okozzon sérelmet. (Csak ki kell írni: Vigyázat, elektromos rája!)

Büntető törvényünk azt is kimondta, hogy a megtámadott nem köteles kitérni a jogtalan támadás elől. Pipogya férfiaknak ezután annyi, nem mondhatják szívük hölgyének: azért futottam el a támadó elől, mert nem akartam, hogy engem ítéljenek el súlyos testi sértésért, akár emberölésért, tudod, szívem, milyen vagyok, amikor kijön belőlem az állat. Jöjjön ki, aminek jönnie kell!

Törvényünk szerint nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját, illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézett, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A szükség nagy úr, különösen, ha valamiféle arányosságot is jelent a gyakorlatban: nem ölhetem meg a tettleges becsületsértőt, mert a becsületsértés elhárításához embert ölni általában nem szükséges.

Voltak korábban olyan helyzetek, amelyekben elég nehéz volt megítélni, mi arányos, és mi nem. Képzeljük el (illetve inkább mégse képzeljük el) azt az esetet, amikor az ember arra ébred éjjel, hogy betörő motoszkál az éjjeliszekrényünkben. Sokáig nekünk kellett álmunkból fölébredve fölmérni, mire is irányul a támadás, ehhez képest mi az, ami a támadás elhárításhoz szükséges. Csak vagyon elleni elkövetőnek tetszik lenni, avagy személy elleninek is, esetleg emberölős fajta? Ha lelőttünk egy piti betörőt, a végén mi kerülhettünk bajba.

Szerencsére jelen törvényünk segítségünkre sietett. A jogtalan támadást úgy kell tekinteni, mintha az a védekező életének kioltására is irányult volna bizonyos esetekben, vagyis a jogtalan támadót akár meg is ölhetjük. Ezek az esetek a következők:

ha személyünk ellen éjjel intéznek támadást,
ha személyünk ellen fegyveresen intéznek támadást,
ha személyünk ellen felfegyverkezve intéznek támadást (lásd Toldit),
ha személyünk ellen csoportosan intéznek támadást (lásd ugyancsak Toldit),
ha a lakásba éjjel hatol be a támadó,
ha a lakásba fegyveresen hatol be a támadó,
ha a lakásba felfegyverkezve hatol be a támadó,
ha a lakásba csoportosan hatolnak be a támadók,
ha a lakáshoz tartozó helyre fegyveresen hatol be a támadó.

Így jó szívvel ajánlom mindenkinek, tartson jogos védelmi helyzetekre otthon a kispárnája alatt egy malomkövet.