Lakásmaffia I.

avagy bérlőből lesz a legjobb eladó

Lakásmaffia. Nem szeretem a kifejezést, mert félreviszi a gondolkodást erről a létező jelenségről. A maffiáról az embernek könnyen a Keresztapa című film jut eszébe Don Corleonéval, a családdal, némi romantikus felhanggal. Ezzel szemben a lakásmaffiánál nincsen nagyhatalmú, politikai kapcsolatokat kereső Don. Ami van helyette, az néhány gazember, akik belekalkulálják, hogy előbb vagy utóbb lebuknak. Addig viszont szeretnének nagyon jól élni. Mások pénzéből. És van egy-egy lepukkant ügyvéd, aki nem teljesíti a kötelességét, némi készpénzért szemet huny afelett, hogy az eladó nem is a tulajdonos.

Hadd mondjak el egy történetet. Emberünk (gazemberünk) bérelt jó pénzért egy családi házat bútorozottan. Egy darabig fizette a bérleti díjat, majd szólt a tulajdonosnak, hogy az egyik helyiséget saját maga szeretné bebútorozni. A tulajdonos megjelent a háznál egy teherautóval, és felpakolta rá a nappali bútorait. A szomszédok látták a tulajt, vidáman integettek neki, tudták, hogy minden rendben van. A tulaj azt már nem látta, hogy miután elhajtott a teherautóval, újabb teherautók jelentek meg, és felpakolták rá a ház valamennyi bútorát. A szomszédok is úgy voltak vele, biztos a tulajdonos tudtával történik minden, hiszen reggel őt magát is látták. Íme, itt volt a ház, szépen kiürítve, eladásra készen. Már csak meg kellett hirdetni. Az árat a piaci ár alatt határozta meg, de nem feltűnően alacsonyan, nem akarta, hogy gyanús legyen. A ház a kiürítésétől számított néhány napon belül elkelt. És igen, kellett egy ügyvéd is. A vevő még örült is neki, hogy a ház vételárának kiizzadása mellett az ügyvédet nem neki kellett fizetni, mert a korrekt eladó felajánlotta, hogy a családi barát ügyvéddel majd ő elszámol.

Mi történt ezután? Gazemberünk a könnyen jött pénzt hamar elszórta: luxusautót bérelt, luxusnyaralásra fizetett be Dubaiba. A lényeg, nem tett félre a csalásból származó összegből nyugdíjas éveire. Mire elkapták, a pénznek már csak az emléke maradt nála. Ezzel szemben a két megtévesztett – a tulajdonos, illetve a vevő – gyilkos harcba kezdtek egymással a házért.

A jogi helyzet viszonylag egyszerűnek tűnik, a csalás nem minősül tulajdonszerzési jogcímnek, még akkor sem, ha a vevő a becsapott fél. Vagyis a ház tulajdonjogát vissza kell írni az eredeti tulajdonos nevére. Ezzel szemben a vevő kártérítési igénnyel léphet fel a csalóval szemben. Az ügyvéd megesküszik mindenre, hogy őt is becsapták, mert a csaló kísértetiesen hasonlított az eladóra, ellenőrizte a népességnyilvántartásban, a papírjai is rendben voltak, bár ő igazán nem okmányszakértő.

Ha a tulajdonos a földhivataltól megkapja a határozatot az átjegyzésről, fél éve van a visszajegyzés iránt intézkedni, vagyis perelni. Ha a tulajdonos nem kap határozatot, és három évig nem is intézkedik aziránt, hogy az ingatlan-nyilvántartásban visszajegyezzék a tulajdonjogát (vagyis nem perel), akkor pestiesen szólva, rápacsált, ugyanis a jóhiszemű vevő jogait is védi a törvény.

Nem egy és nem két esetet láttam, ahol a két ártatlan személy gyűlöletbe hajló és évekig tartó pereskedést folytatott, miközben a csaló már rég szabadult.

Kedves Vevő!

  • Légy szíves, ne spórolj az ügyvéden! A vevőé a nagyobb kockázat, így ragaszkodj ahhoz, hogy saját ügyvéd járjon el ingatlan vásárláskor.
  • Ragaszkodj ahhoz, hogy az eladó bemutasson a szomszédoknak. Ha az eladó igazából egy bérlő, akkor a mutatvány itt megbukik!

Kedves Bérbeadó!

  • Nincs mese, az ingatlannyilvántartásban évente meg kell győződni arról, nem adták-e el a kis kalyibánkat!

Derült égből végrehajtás avagy új csalási forma kezd elterjedni

  • Jó napot kívánok! A Malafide Önálló Bírósági Végrehajtó Irodából beszélek.
  • Jó napot kívánok!
  • Dr. Malafide János végrehajtó vagyok. Kivel beszélek?
  • Törődömné Kredulusz Margit vagyok…
  • Nem tetszett befizetni a közműszámlát, és most végrehajtás van folyamatban.
  • Az lehetetlen, tetszik tudni, a számlákat a férjem szokta… Nem is tudom, mostanában olyan feledékeny alelkem… Leugrott a közértbe, ha fél óra múlva…
  • Hivatalos végrehajtási eljárásról van szó. Először is ellenőriznem kell, kivel beszélek!
  • Hát velem, Törődömné Kredulusz Margittal…
  • Jó, jó, de az anyja nevét és a lakcímet is kérném!
  • Jaj, Istenem! Mi is kell? Ja, az édesanyámat Csöröge Margitnak hívták, ő utána kereszteltek Margitnak. A lakcímem pedig Budapest, XIV. kerület, Aszteroida köz 90. X. emelet 107-es ajtó.
  • Pontosan. Nincs itt tévedés, ezen a címen van a közműtartozás, még hozzá, egy pillanat… lapozok, 37.000 Ft elmaradás, plusz 13.000 Ft késedelmi kamat, plusz 20.000 Ft végrehajtási díj, valamint 5.000 Ft illeték. Az annyi… mint… 75.000 Ft kereken.
  • Jaj, Istenem, az én drága Bélám, egyszer a fejét is…
  • Jó, jó. Itt van előttem a 17. számú ingatlanárverési hirdetményi űrlap…
  • Ár-vere-zés? Édes Istenem, na, jöjjön haza az a disznó! Várjunk csak, hogyhogy árverezés? Mit akarnak árverezni? Nem is kaptunk semmit!
  • Háromszor jártunk maguknál. Senki nem nyitott ajtót…
  • Tudja, kedveském, gyakran megyünk piacra, meg a boltokba. Kisnyugdíjasok vagyunk, meg kell fogni a pénzt, mindent ott veszünk, ahol a legolcsóbb.
  • Jó, jó, de attól a számlákat be kéne fizetni. A lényeg, hogy hivatalosan meghirdetjük a lakásukat árverésre.
  • Jaj, Istenem, mindjárt elájulok. Nem kaphatnék egy kis haladékot?
  • Itt van előttem a végrehajtási lap, minket is ellenőriz a bíróság. Ha nem indítom el még ma, én kerülök bajba. Szóval, egyórán belül küldök valakit a lakásukra, ha megvan a pénz, akkor leállítom, ha nincs, akkor…
  • Ó, Istenkém! Meglesz a pénz, csak ne árverezzék el a lakást! Egy élet munkája! Szólok a vejemnek, és hozza a pénzt. Olyan rendes fiú, a BRFK-n most léptették elő századossá… Hé, fiatalember! Most meg miért csapta le a telefont? Jaj, Istenkém, pedig olyan rendes embernek tűnt.

Most, amikor végre szűkösebb idők járnak az „unokázós csalókra”, az elkövetők módszert váltottak. Az unokán kívül mi az, amivel egy idős emberre a legjobban rá lehet ijeszteni? Azzal, hogy elveszíti a lakását, idős korára az utcára kerül. Ezt használják ki lelkiismeretlen csalók, akik bírósági végrehajtónak adják ki magukat, és így próbálnak megkárosítani idős (és kevésbé idős embereket).

Ehhez nem kell más, mint határozott telefonos fellépés, utalgatás valamilyen számlatartozásra (jut eszembe, befizettem a januári villanyszámlámat?), valamint az, hogy az emberek általában bíznak a hatóságokban. Ha megnézzük a fenti beszélgetést, láthatjuk, hogy a sértett maga közölte a címét az álvégrehajtóval. Mi szüksége volt a csalónak a sértett anyja nevére? Semmi, illetve annyi, hogy megszoktuk, hogy a hatóságokat általában érdekli az anyukánk neve, tehát ő is megkérdezte.

Egy végrehajtási eljárás soha nem jön jól, legkevésbé, ha „derült égből” jön. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályozza a végrehajtás menetét. (Bárki ingyen hozzáférhet a Nemzeti Jogszabálytárban.) Jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé a végrehajtási eljárás elemzését, de higgyék el, egyetlen végrehajtási eljárás sem jöhet derült égből, azt megelőzi valamilyen másik eljárás (bírósági, közjegyzői stb…), amelyről minden adós értesül.

Készítsük fel idős szüleinket, nagyszüleinket az ilyen csalásokra. Nagyon jól jöhet egy légből kapott rendőr hozzátartozóra való hivatkozás. Egy igazi végrehajtót ez nem riaszt vissza, de az álvégrehajtók nem szívesen mennek házhoz egy rendőrhöz a pénzért…

JÖN: Feljelent és magánvádaskodás

Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség?

A fenti, részben közgazdasági kérdésen először a gagyizós bűncselekmények kapcsán töprengtem el. Aki a „nyereség-e az elmaradt veszteség” kérdésre előszeretettel igennel válaszol, vélhetőleg kevesebb alkalommal válik sértetté, mint aki veszteségként éli meg az elmaradt nyereséget.

Hogy is működik a gagyizás? Van ember, aki ne tudná? A sértettet az utcán félrevonja egy tisztességtelenségben megőszült öregasszony, felmutat egy csillogó gyűrűt, ami állítólag ősi családi ékszer, és a sértett életére megesküszik, hogy aranyból van. Itt egy ókori görög drámákat felülmúló sorstragédia következik halálos betegségekről, ádáz végrehajtókról, éhhalálról, árulásról, válásról, minél hihetetlenebb, annál hitelesebb. Végül jön a nagy áruházláncokat megszégyenítő akció: félárral, negyedárral a készlet erejéig: ami mindösszesen egy gyűrű (és szükség esetén megesküszik, hogy a Gyűrűk urából való). Régi bűnügyi akták tanúsága szerint számtalan ember dőlt be a trükknek, és többezer forintot adtak ki egy filléres gagyi rézgyűrűért. (Vélhetően ma is akadnak, akiket be lehet így csapni, de a csalás bűncselekmény értékhatárának 50 ezer forintra emelése a gagyizást a szabálysértések világába száműzte.)

Nyomozati iratokat olvasgatva, gyakran maga a sértett is beismerte; sejtette, hogy ennyi pénzért a gyűrű nem lehet aranyból. (A sors fintoraként, ha mégis aranyból volt a gyűrű, emberünket nem sértettként, hanem gyanúsítottként hallgatták ki orgazdaság miatt.) Ha sejtette, hogy hamis, miért vette meg mégis? Miért adott ki tizenötezer forintot egy százforintos gyűrűért? Mert a kisördög a részletekben van elrejtve, de nem alszik, és folyton sugdos az ember fülébe, pedig kilóg a patája; MI VAN AKKOR, HA MÉGIS IGAZI A GYŰRŰ?

Sértetti tanúvallomás szerint nem volt ideje gondolkozni, ezért arra gondolt, mi van, ha az a gyűrű tényleg Mária Terézia kori ékszer? Hisz annyi mindent lehet olvasni padláson talált öreg vázákról, amikről kiderül, hogy Ming korabeliek? Ha a gyűrű 50 nezer forintot ér, akkor elveszítünk 35 ezer forintot, míg ha a gyűrű rézből van, akkor csak 15 ezer forintot veszítünk. Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? S mert 15 ezret vesztettünk 50 ezer helyett, így megválaszolva a kérdést, már nem is vagyunk akkora hülyék! Sajnos a padláson talált vázák a legritkább esetben Ming korabeliek, leginkább pingpong korabeliek, de olyan jó hinni a mesékben, amik manapság már az internetre költöztek.

Az alvilágban képzett emberek furamód kiváló marketingszakemberek. A sikeres eladás kulcsa a vissza nem térő alkalom (értsd: ne hagyd a másikat gondolkodni) és veszteség érzésének felkeltése (értsd: ha te nem viszed el, a következő szerencsés fickó fogja).

A vicc az, hogy még csak bűncselekmény sem kell ahhoz, hogy becsapva érezzük magunkat. Ki ne vett volna áruházak előterében „startup” cipőápoló viaszt az áruházi cipőkrém másfélszereséért, vagy ki ne szállt volna be olyan üdülési jogba, amelynek a végén rájött, hogy a szálloda fenntartási költségének viselését vásárolta meg befektetés gyanánt?

KRIMINÁL DO

(fehéröves fokozat)

Eresszük le csípőnket egy padra, szívjuk be öt másodpercig a levegőt a bal orrlyukon, tartsuk bent tíz másodpercig, fújjuk ki öt másodperc alatt a jobb orrlyukon. Ismételjük meg harminc alkalommal. Ugyan nem leszünk tőle okosabbak, de az eladó garantáltan nem várja ki a végét, keres magának más palimadarat.

(sárgaöves fokozat)

Ha a termék tényleg nem hamis, tényleg korszakalkotó, és még az ára is fenomenális, miért az eladó szólított le minket, miért nem mi állunk sorban az eladónál? Gondoljuk ezt végig.

(barnaöves fokozat)

Ügyet se vessünk nyereségre vagy veszteségre. Azt gondoljuk végig: szükségünk van-e arra az aranygyűrűre, cipőviaszra, üdülési jogra.

(feketeöves fokozat)

Hagyjuk, hadd győzködjön az eladó egy órán át, tegyünk fel kérdéseket érdeklődésének fenntartására. Egy óra elteltével mondjunk kurtán nemet az ajánlatra, és figyeljük az arcát. Ha nagyon ideges lesz, bizton állíthatjuk, hogy nem mi veszítettünk az üzleten, hanem ő. Ekkor viszont nem árt, ha tényleg feketeövesek vagyunk valamilyen küzdősportban.

JÖN:

Szóban, telefonon? Vagy személyesen? Vagy írásban? Hogyan tegyünk feljelentést?  – jövő csütörtökön!

Hogyan ne olvassuk a Btk-t!

A Büntető törvénykönyv remek olvasmány: tele van krimivel

Találkoztam rengeteg feljelentéssel, ami lehetséges minősítésként felsorolta szinte a teljes Btk-t. Ez részint pozitív visszajelzés a feljelentő jogi műveltségéről, hisz tisztában van azzal, hogy a Btk. e körben nem a bölcsésztudományi kart, hanem a Büntető törvénykönyvet jelenti, másrészről előrevetíti a nyomozó hatóságnak, hogy a feljelentő igazán elhivatottan próbálja az eljárást előre mozdítani. Akad feljelentő, aki úgy gondolja, hogy ami sérelmére történt, annak megtorlására a törvény összes bűncselekménye együttesen sem alkalmas. Van olyan feljelentő, aki pedig biztosra kíván menni, és úgy gondolja, a nyomozó hatóság majd töröli a nemkívánt bűncselekményeket a nyomozás során a feljelentésből. És akad – na, nem feljelentő – hanem szorgos elkövető, aki cselekményeivel valóban kimeríti a fél Btk-t.

A jó hír, hogy a büntetőeljárási törvényben nincsen olyan passzus, amely diszkréten diszkvalifikálja a Btk. szerinti minősítést nélkülöző feljelentéseket, vagy azokat, amelyekben nem találták el a jó megoldást. Ez csak szakvizsgán kizáró ok. 

A Büntető törvénykönyv mindenesetre olyan törvény, amely meglepően hasonlít az igazi könyvekre;

  • van címe (2012. évi c. törvény a Büntető törvénykönyvről),
  • van tartalomjegyzéke (45 fejezettel),
  • és nagyjából kisregény méretű (az előttem lévő példány 170 oldalból áll.)

Ha úgy vesszük, még cselekmény is van benne, sok-sok bűncselekmény, vagyis igazán csábító olvasmány.

Karikatúra

(A Btk. egyébként ingyen letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

A Btk. olvasgatása közben könnyen felhorgadnak régi sérelmek. Ugyan korábban azt állítottam, nem baj, ha a feljelentés lehetséges minősítéseként a feljelentő felsorol vagy húsz bűncselekményt, azonban gondoljunk arra, hogy az ügyész is ember (valahol… nagyon mélyen… vagy volt valamikor). Gondoljunk arra is, hogy nincsen lelombozóbb dolog annál, mint azt magyarázni egy határozat indokolásában, hogy az a cselekmény, miszerint Ikszné rendszeresen elmulaszt vacsorát főzni munkában megfáradt férjének, miért nem valósít meg terrorcselekményt, és csődbűncselekményt, és kötelességszegést szolgálatban, és közösség elleni uszítást, és gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntettét, és satöbbi bűncselekményt.

A jogszabályoktól méltán elvárhatja az ember, hogy közérthetően fogalmazzanak, nemcsak jogászok számára fontos, mi bűncselekmény és mi nem. Ebből adódóan egy átlagos műveltségű feljelentő is megtalálhatja azokat a bűncselekményeket, amelyek szóba jöhetnek a feljelentett cselekmény minősítéseként. Sokan meg is találják. Van némi rossz tapasztalatom azonban azon könyvmolyokkal kapcsolatban, akik csak a nekik tetsző részt olvassák el. Nézzünk erre egy példát:

  • Feljelentéssel kívánok élni. Az én Szédelgő Jenőm megcsal. Olvastam, hogy ez különösen nagy kárt okozó csalás bűntette.
  • Hol olvasta?
  • A Büntető törvénykönyvben természetesen, Btk. 373. paragrafus.
  • Tisztelt Hölgyem, a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés miatt mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A csalás nem egyenlő a megcsalással.
  • Ne próbáljon meg lerázni! Jól tudok olvasni! Tévedésbe ejtett, mert elhitette, hogy szerelmes belém, utána meg tévedésben tartott azzal, hogy csak engem szeret, senki mást.
  • De ezt nem jogtalan haszonszerzési célból tette…
  • Már hogyne! Tudta, hogy engem nem kaphat meg akármilyen alak! Egyértelműen jogtalan haszon egy olyan tiszta teremtés megszerzése, amilyen én vagyok.
  • És hol itt a kár?
  • Még kérdi? Összetörte a szívemet! Maga szerint nem kár a szívemért? Még csak nem is kicsi kár, hanem különösen nagy!
  • Hölgyem! Kárnak a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés minősül.
  • Hol írják ezt?
  • Az értelmező rendelkezések között, Btk. 459. szakasz első bekezdés 16. pont.
  • Ja, az apróbetűs résznél. Tudhattam volna, hogy a rendőrség nem védi meg a kisembert. A gazember, pedig az összes ékszerem odaadtam neki, mert azt ígérte, hogy esküvőt szervez a múlt hétre, közben meg csak a volt nőcskéi felé fennálló adósságait fizette ki! Szép kis alakot védenek maguk! Na, viszontlátásra!
  • Várjon Hölgyem! Hiszen ez csalás!
  • Miért, én nem ezt mondtam kezdettől fogva?

JÖN: Hogyan olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!

Szimpatikus csaló

Jó emberismerőből is válhat sértett

Árultuk a lakást. Az egyik ígéretes vevőjelölt közölte velem, úgy döntött, megveszi. Hogy miért? Tudja, hogy nem fogom átverni, mert jó az emberismerete, és szimpatikus vagyok. Ügyészszívem megdobbant. Szimpatikus? Én? Én nem szoktam szimpatikus lenni. Antipatikus vagyok a vádlottnak, mert nem ejtem a vádat. Antipatikus vagyok a sértettnek, mert nem kérek halálbüntetést a vádlottra, a bírónak azért, mert fellebbezek az ítélete ellen, a nyomozónak meg azért, mert olyan lehetetlen kívánságaim vannak, minthogy határidőre végezzen el minden szükséges nyomozati cselekményt. És most itt van egy ember, akinek szimpatikus vagyok.

Ügyészeszem sajnos hamar lecsillapította kedélyemet. Elmeséltem a vevőjelöltnek, sok terhelttelszemben emeltem már vádat, és sok vádlottal szemben képviseltem is vádat csalás miatt. A csalók többsége „szimpatikus” ember. Egy antipatikus csaló a szakma szégyene. Hogy is tudna mást tévedésbe ejteni egy pökhendi, rosszmodorú, fennhéjázó csaló? Hogyan is tudna mást tévedésben tartani egy olyan csaló, aki a másikkal lekezelően beszél, durván szól hozzá, vagy nem is válaszol a kérdésekre. Hogy jutna az ilyen ember jogtalan haszonhoz a sértett kárára? Kértem a vevőjelöltemet, ne azért vegye meg a lakást, mert én szimpatikus vagyok, hanem azért, mert szép környezetben van, jó a közlekedés, és az ingatlan megfelel az igényeinek.

Ami az emberismeretet illeti, készséggel elhiszem, a legtöbb ember abban kiváló. Az autókereskedő néhány pillantással felméri, komolyak-e a szándékai a belépő személynek; akar-e gépjárművet venni vagy csak nézelődik, mert jó az emberismerete. A bankár néhány pillantásból felméri, milyen adatoknál sunnyog a hiteligénylő, mert jó az emberismerete. A tanár már abból felismeri, hogy a tanuló nem készült, ahogy kimegy a táblához, mert jó az emberismerete. Ugyanakkor azt a nénit, akit a piacon száz forinttal nem lehet átverni, lelkiismeretlen csalók minden további nélkül milliókkal tudnak megrövidíteni. Miért? Mert a néni hetente jár piacra, tudja, mire kell figyelnie, de lakást alig néhány alkalommal vesz az életében. Ugyanez igaz a különböző szakmák gyakorlására is. Rengeteg ügyféllel, vevővel, főnökkel, beosztottal tárgyal az ember naponta. Néhány apró jelből egyszerűen tudja, ha valami nem stimmel. Talán meg sem tudja indokolni, mi a gyanús. Mi ez? Emberismeret? Tapasztalat? Gyakorlat?

Viszont ha nem veszünk hetente lakást, akkor ne hagyatkozzunk pusztán az emberismeretünkre. Láttam már büntetőjoggal foglalkozó ügyvédet is sértettként futni a pénze után. Védőügyvédként biztosan átlátott volna ügyfelén, vevőként viszont nem. Más a nézőpont.

Vevőjelöltem feszülten figyelt, szinte itta minden szavamat. Éreztem, szimpátiaindexem a fellegekben szárnyal. A lakást viszont nem vette meg…    

Unokázós csalók

Helyszín: lakótelepi lakás, hajnali 1 óra. Nagyi telefoncsörgésre ébred. Odacsoszog a telefonhoz, fölveszi, álmos hangon beleszól. A vonal másik végén kétségbeesett, elhaló hang, alig érthető, amit mond.

  • Nagyi! Nagyi! Bajban vagyok, segíts…
  • Te vagy az, Sanyikám?
  • Igen, Sanyika vagyok. Ittam, összetörtem a haverom kocsiját… El fognak vinni a rendőrök!
  • De hát Sanyikám… Megsérültél? Jól vagy?
  • Én nem sérültem meg, csak a másik sofőr…. Jaj, Nagyi! Nagy hülyeséget csináltam… Nem akarok börtönbe menni!
  • Ne félj, nem fogsz börtönbe kerülni.
  • Nem érted, Nagyi? Ittasan csináltam egy balesetet! Le fognak ültetni pár évre. A másik sofőr azt mondja, legalább félmillió forintos kára van. Mindjárt hívja a rendőröket.
  • Jaj, Sanyika, mondd meg neki, hogy kifizetjük azt a kárt…
  • Nincs nálam egy fillér sem. Nem tudnál segíteni?
  • Mondd meg nekik, hogy a jövő héten összedobjuk anyádékkal.
  • Már mondtam, de azt mondják, ha nem fizetek azonnal, kénytelenek lesznek rendőrt hívni. Mennyi van otthon nálatok?
  • Háromszázezer van félretéve a festésre, elküldöm nagyapádat az automatához, ott fel tud venni még százötvenezret.
  • Az nem elég. Azt mondja, a foga is kitört, még százezer lesz a megcsináltatása. Nagyi, nem tudnátok még pénzt szerezni valahonnan?
  • Honnan Sanyikám? Minden bank zárva van ilyenkor. Nagyapádnak van még ötvenezer dugipénze, esetleg becsöngetek a szomszédhoz…
  • Kérlek, ne! Nem akarom, hogy mindenki tudja, hogy ittasan karamboloztam. Azt mondja az úr, hogy elég lesz annyi egyenlőre.
  • Jaj de jó! Sanyikám, akkor felugrasz a pénzért?
  • Nem, addig tartanak fogva, amíg nem kapják meg a pénzt. Nem akarják, hogy meglépjek. Küldenek valakit, csak mondd meg, hová, mert a lakásotok címét nem adom meg ezeknek.
  • Sanyika, te nagyon okos vagy. Várj, a nagyapád kiveszi a pénzt, és ott várja az X utcai bankfiók automatájánál az illetőt…

Kedves Nagyi! Kérlek, ne mondd, hogy milyen hülye voltál, amiért hagytad magad ilyen könnyen becsapni. Sajnos nem te vagy az első, és nem is az utolsó. Ki van ez találva, akkor hívják az embert, amikor még félálomban van. Tudják, hogy Te jó ember vagy, egy olyan kor szülötte, amelyben még segítettek egymásnak az emberek, hogyne segítettél volna épp a bajbajutott unokádnak! Egy nagyszülő az életét is odaadná az unokájáért, nemhogy a megtakarított pénzét. A csalók pont ezt használják ki. Zihálnak, elhaló hangon beszélnek, hogy ne ismerd föl, hogy nem az unokáddal beszélsz. Nem hagynak gondolkodni. Egyik ismerősöm szülei negyedórát tárgyaltak a pénzről, mire beugrott nekik, hogy unokájuk még csak négyéves, milyen bajba keveredhetne hajnalban? Kiborította a kakaót? A Te unokád viszont húszéves, buliba jár, autón viszi haza a csajokat (mint annak idején a nagypapa, csak ő a bicikli elejére ültette őket). Szóval, nem hülye voltál, csak egy kétségbeesett nagymama.

Azt mondod, tudták az unokád nevét is. Nem, nem tudták. Amikor elhaló hangon beleszólt a telefonba, hogy „Nagyi, bajban vagyok”, Te kérdeztél vissza, hogy Sanyikám, te vagy az? Emlékszel? Ő csak megerősítette, hogy ő Sanyika. Régi mentalista trükk. A múlt századi Amerikában egy csaló első útja a kisvárosi temetőbe vezetett, leolvasta a friss sírok fejfáit, majd betért a kocsmába, ahol szellemeket idézett. Ha a kocsmában találkozott Jackson nevű személlyel, annak némi készpénzért cserébe előadta, hogy a három nappal ezelőtt elhunyt Peter Jackson nevű bácsikája mit üzen a túlvilágról.

Honnan tudta a telefonszámod?  Nem tudta. Vett egy régi telefonkönyvet, találomra hívogatott számokat. Azt mondod, de hiszen tudta, hogy van unokád. Dehogy tudta! Próba szerencse alapon dolgozott. Elsősorban azokat hívogatta, akiknek a neve úgy kezdődik, hogy özv. vagy id. esetleg valamilyen-né, előbb utóbb talált közöttük olyat aki, idős és van unokája. Hogy száz hívásra jutott egy, amely több százezret jövedelmezett? Ja, nehéz szakma ez. És milyen rendes volt, hogy nem akart fölmenni a lakásotokba! Persze, hiszen fogalma sem volt, hol laktok, és fura lett volna egy unokától, ha nagyszülei lakcímét tudakolja. Ezért inkább fölajánlotta, mondj egy helyet, ahová a pénzért küld. Mit mondasz? Hogy legközelebb úgy fejbe csapod a déditől örökölt esernyő tiszafa nyelével? Ne tedd, és a nagypapa se próbálja őket egyedül elkapni, már nem egy Piedone, legfeljebb deréktájt.

Ha ilyen hívást kapsz, és mindenáron segíteni akarsz, alkudozz vele hosszan, nagypapa pedig hívja mobilról a rendőröket, ők majd megmondják, hogyan tovább. Vagy ha ezt nem akarod, küldd egy távoli helyre az illetőt, hadd várakozzon rád ott egy-két órát, aznap már nem lesz idő más idős embereket becsapni.

Kedves Unokák és Szülők! Ti pedig beszéljetek a Nagyikkal, Nagypapákkal. Készítsétek föl őket, hogy előfordulhat ilyen hívás. Az elkövető felkészült, ők nem. Állapodjatok meg valamilyen közös jelben, amit az unoka csak akkor mondd, ha tényleg gondja van. Az álunokák meg maradjanak csak bajban, kopjon föl az álluk!