Bűn + előzési program

avagy a cél nem mindig szentesíti az eszközt

Olvasói levélből:

Tisztelt Büntetőjogész! Tíz éve rendszeres olvasója vagyok a hetilapjuknak, vagy micsudának. Lájkolom a lábuk nyomát is, annyi hasznos információt szereztem belőle. De csak kimondom – ha megsértődnek is – jobb a bűnbeelőzés, mint bűnben és mocsokban élni. A feleségem szerint paranormális skizofrén vagyok, vagy micsuda, de én ismerem a mondást: ha tudom, hogy hanyatt fogok esni, akkor jobb félni, mint megijedni! Belőlem nem lesz áldozat! Tavaly kiadtuk a tetőteret egy fiatal párnak, hát két hónapja nem kapnak egy levelet a rendőrségtől? Átvettem helyettük, szépen felgőzöltem, elolvastam, majd visszaragasztottam. Tanúkénti idézés volt! Milyen emberekkel osztom meg a hajlékom, akiknek rendőrségi ügyük van! Fogtam a pótkulcsot, bekameráztam a lakásukat, már csak megvédem a családom bűnbeelőzési célból! Persze ismerem az illemet, én is járok illemhelyre, a mosdóba csak mikrofont szereltem. Rendes embernek nincs takargatnivalója! (Kevesen tudják: csak három napig szabad őrizgetni a felvételeket emberiségi jogi szempontból.)

Vagy vegyük a munkahelyem, ahol fontos bízni a kollégákban! A főnök nemrég felvett egy muksót. No, szóltam is a rendőr sógornak; priorálja csak le gyorsan erkölcsileg a priuszát, mert olyan a feje az ipsének, hogy tíz évet szabnék ki csak felismerésre bemutatás alapján. Hát nem büntetlen volt a szentem! Na, de az apja! Az három évet ült börtönbe! És nem adócsalásért! Mert az gondtalan cselekmény! Hanem kőkemény sikkasztásért! Hálás is volt a főnök úr, még aznap kirúgta az ürgét!

Ha már itt tartunk, vegyük az új szomszédokat! Két hónapja laknak itt, de még be sem hívtak! Tuti, valamiben sántikálnak! Bűnbeelőzés! Rájuk hívtam a rendőrséget névtelenül, hogy mariskát termeszt ismeretlen tettes a kert végében. (Maguktól tudom, nem szabad néven nevezni a szomszédot, mert az hamis vádaskodás.) Nem találtak semmit, mert a kutya csak kábítószerre morog. Én persze nem veszem be a modern elméleteket, hogy ártatlanság félelme, meg Lombroso! Tuti, sárosak! Fontos tudni: a jövő héten ne újra a rendőrséget hívd bűnbeleőzésből, mert úgyse jönnek ki ilyen gyakran, hanem a katasztrófavédelmet, hogy tűzveszélyes anyagot tárolnak a sufniban. A következő héten jöhet a NÉBIH az illegális vágóhíddal, előbb-utóbb csak igazam lesz, és találnak valamit.

De itt a teázó a kocsma helyén! Forogna az öreg a sírjában, ha tudná, mit tett a lánya! Már az gyanús volt, amikor a parkolóban teraszt építettek. Na, mondom, hogy járom meg az utat kocsi nélkül ebédszünetben a kocsmáig meg vissza? Vagy álljak föl a járdára?! Törvénytisztelő ember nem tesz ilyet! De amikor az egyetlen sör, amit a teázóban mérnek a chilis-csokis cseresznyés csoda kézműves sör lett, vagy micsuda, egyből leesett, hogy ez nem is italmérés, hanem pénzmosoda! Na, mondom, nálunk a pénzmosónők korán halnak! Névtelen bejelentést tettem a rendőrségen, hogy valaki bombát helyezett el a budiban! Ha kell, minden héten bejelentem! Kedves Büntetőjogész! Csikarjon már ki nekem egy személyes találkozót azzal a drága Polt úrral, mert ő az egész országban el tudná terjeszteni az én bűnbeelőzési módszereimet, és akkor nem lesz neki több munkája! Most mennem kell, pedig vannak még ötleteim. Szmájli a fejükre!

Kedves Olvasó! Bűnmegelőzési programját felülvizsgálatra ajánlom!

Aki más levelét felbontja, elzárással büntetendő.

Aki személyes adat, magántitok jogosulatlan megismerése céljából más lakásában technikai eszközöket helyez el, és titokban megfigyeli, rögzíti a történteket, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Az a hivatalos személy (és nem hivatalos személy felbujtója is), aki más bűnügyi személyes adatait jogosulatlanul lekéri azért, hogy az új munkatársat „ellenőrizze”, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Aki a rendőrségen büntetőeljárás alapjául szolgáló olyan bejelentést tesz, amelyről tudja, hogy valótlan, két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki a katasztrófavédelemnél, NÉBIH-nél ok nélkül hatósági eljárást kezdeményez, elzárással büntetendő.

Aki a köznyugalom megzavarására alkalmas olyan valótlan tényt állít (például nemlétező bombáról), hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

További ötleteit kérem, közölje egy ügyvéddel bűnmegelőzési célból. Üdvözlettel: Büntetőjogész

Elengedési zavarok

Avagy miért nem tudunk elköteleződni az elengedés mellett?

Ha a sértetté válást betegséghez hasonlítjuk, látnunk kell, ahogy a gyógyulás esélyét is javítja, ha minél előbb orvoshoz fordulunk, úgy bűncselekmény áldozataként sem mindegy, mikor jutunk el a hatóságokhoz. Orvosi körökben gyakran emlegetik a betegségbelátás fogalmát, vagyis azt a pontot, amikor a páciens felismeri, hogy beteg, és tenni kellene valamit a betegség ellen. Számtalan bűncselekménynél találkoztam hasonlóval. A sértettek rendszerint beszámoltak olyan pillanatról, amikor érezni kezdték, valami nem stimmel, valami gyanús lett, mégsem tettek semmit. Nem vitatom, sok esetben ekkor már késő volt, a kár bekövetkezett. Előfordult, hogy „betegségbelátáskor” még le lehetett volna foglalni a kicsalt pénzt az elkövetőtől, több esetben a „betegségbelátás” csak abban segített volna, hogy más ne károsodjon, vagyis az elkövető inkább előbb, mint utóbb kerüljön a rács mögé. Akadtak azonban rejtélyes esetek is: a sértett érezte bőrén a bűncselekmény klinikai tüneteit, de ahelyett, hogy feljelentést tett volna, további összegeket adott az elkövetőnek. Könnyű lenne elintézni azzal, hogy az illető hülye volt, de…

Kimmel admirális az amerikai csendes-óceáni flotta főparancsnoka sem volt hülye, mégis éppen Short tábornokkal golfozott, amikor a japánok lecsaptak Pearl Harbor-ra. Állítólag Kimmel egészen pontosan tudta; idő kérdése a japán támadás, ahogy azt is tudta, hogy az amerikai flotta nem áll még készen erre. Ezek alapján kidolgozott egy éves tervet a felkészülésre, vagyis arra, hogy egy év múlva egyenlő félként léphetnek fel Japánnal szemben. Vezérkarával annyira elköteleződött a terv mellett, hogy minden, a korábbi támadás lehetőségére utaló egyértelmű bizonyítékot hárítottak. Vezetéselméleti szakemberek azóta is elemzik az esetet, mikor köteleződik el az ember olyan szinten egy döntés mellett, amikor a legnyilvánvalóbb baljós jelek mellett sem képes visszalépni.

Amikor a csalók extraprofitot ígérnek, egymillió forint befektetéssel féléven belül kétszázezer forint kamattal, akkor még felmerül a kérdés, miért nem teszik ugyanezt a nagy bankok. (Tudja uram, azok mind tolvajok, zsebre teszik a hozamot, nem az ügyfél a fontos nekik.) Amikor félév múlva ki szeretnénk venni a pénzünk, és a „bróker” sugárzó arccal közli, hogy nem is kétszázezret fialt, hanem kétszázhuszonötezret írtak jóvá a számlánkon, (Tudja uram, most szárnyal a kuala lumpuri tőzsde, ezért a kamatprémium volumene differenciáltan diszlokál az arbitrázzsal. Sajnos az állam így is leszed belőle ötszázalék illetéket.) akkor a pénzt nem kivesszük, hanem rakunk még hozzá 750.000 Ft-ot, hogy „kerek legyen”. Amikor rokonainknak is ajánljuk a befektetési lehetőséget, valószínűleg akkor jön el az az elköteleződés, ahonnan már nem könnyű visszalépni, még akkor sem, amikor Juliska nénénknek nem engedték felvenni a pénzét informatikai zavarokra hivatkozva. És könnyen eljön az idő, amikor azért nem jutunk a pénzünkhöz, mert az irigy állam őrizetbe vette a brókereket, mert tönkre akarta tenni a jólműködő céget, és nem is ők károsítottak meg minket, hanem a rendőrség, és nem is a betett tízmillió forint a kárunk, hanem az a negyvenmillió, amit a számlánkon jóváírtak két év alatt az álbrókerek.

karikatúra - osztalék

Sok sértett számolt be arról, azért nem fordult ügyvédhez, szakértőhöz, rendőrséghez, mert attól tartott, nem jut hozzá a pénzéhez. Ellentmondásosnak tűnik: fizetni egy csalónak további összegeket, nehogy kárt szenvedjünk? Nem vagyok pszichológus, mégis hiszek benne, minél nagyobb döntést hozunk, annál hajlamosabbak vagyunk elköteleződni mellette. Amikor autót akartam venni, és két autó mellett hezitáltam, s miután megvásároltam az egyiket, hirtelen minden érv a megszerzett autó mellett kezdett szólni, nem is értettem, miért gondolkoztam annyit a másikon.

Elég azt tudni, hogy az elengedési zavar létező jelenség, ha valami gyanúsnak tűnik, akkor kérdezzünk meg először egy olyan kívülállót, akinek józan eszében megbízunk (ha szakértelemmel is rendelkezik, az hab a tortán.). Ha szerinte is gyanús, hamar forduljunk a hatósághoz. Akkor talán nem járunk úgy, mint az alábbi történet szereplője:

Az egyébként jól szituált (nem hülye) sértettet rávette egy csaló, hogy fektessen be egy telekbe, amelyre a csaló hatlakásos társasházat fog felhúzni a sértett pénzéből. Csaló barátunk perfektül beszélt ingatlanbizniszül, meggyőzte a sértettet, hogy egy lakás árából három lakáshoz jut, míg ő maga a telke árából szintén három lakáshoz jut, vagyis mindketten jól járnak. A csalót nem zavarta, hogy a telek nem az övé, sajnos, a sértettet sem, így fizetett. A csaló persze elverte a pénzt, majd börtönbe került, ez benne volt a pakliban. Szabadulása után véletlenül összefutott a sértettel az utcán, a sértett rögtön rátámadt, hogy tehette tönkre őt. A csaló elsírta magát, hogy a sértett ne beszéljen így, csak a pénzét vesztette el, ő bezzeg ült négy évet, mert őt is becsapta a telektulajdonos, de ha a sértett most fizet neki kétmilliót, akkor vissza fogja szerezni az elcsalt pénzt.

Önök szerint fizetett-e a sértett újabb kétmilliót a csalónak? (Költői kérdés volt.)

Mondjam írásban, vagy mutassam szóban?

Hogyan célszerű feljelentést tenni

Kedves Büntetőjogész, mondd meg nekem: írásban vagy szóban kell-e feljelentést tenni?

A büntetőeljárásról szóló törvény nem határoz meg formai kötöttségeket a feljelentés megtételéhez. Feljelentést lehet tenni írásban és szóban is. Írásbeli feljelentésnél szóba jöhet postai út, elektronikus mód, de egyszerűen bedobhatom a feljelentést rendőrségi vagy ügyészségi postaládába. Szóbeli feljelentést lehet tenni telefonon, de akár a rendőrségen, ügyészségen jegyzőkönyvbe mondva.

Van egy kedves szomszédom, aki rendőr. Szoktam is kérdezgetni tőle, mi marad az őrmesterből, ha egy cápa leharapja a lábát? … Törzsőrmester. Majd átugrok hozzá este, és egy pofa sör mellett megteszem nála a feljelentést.

Na, ezt nem tanácsolnám. A Be. 377. §-ának (1) bekezdése szerint feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni. A szomszéd lakása nem rendőrség, akkor sem, ha rendőr lakik benne. Vannak persze kivételes esetek, amikor a szolgálaton kívül lévő rendőr is intézkedhet. A rendőr jogkörében eljárva köteles intézkedni vagy intézkedést kezdeményezni, ha a közbiztonságot, a közrendet vagy az államhatár rendjét sértő vagy veszélyeztető tényt, körülményt vagy cselekményt észlel, illetve ilyet a tudomására hoznak. Ez a kötelezettség a rendőrt halaszthatatlan esetben szolgálaton kívül is terheli, feltéve, hogy az intézkedés szükségességének időpontjában intézkedésre alkalmas állapotban van. A hangsúly a halaszthatatlan eseten van. Ne hozzuk kellemetlen helyzetbe rendőr ismerősünket szívességkérésekkel.

Jó, akkor megkérem, legalább szóljon oda a kapitányságra, hogy vegyenek előre, mert nincs időm kivárni a sort.

Ha nincs időd kivárni, amíg a kapitányságon felveszik a feljelentésed, azt tanácsolnám, inkább írásban tedd meg, amikor időd engedi.

Karikatúra: forró nyomon

Most már mindegy, tegnap este raboltak ki a nyílt utcán!

Ebben az esetben mégsem ajánlom az írásos formát. A nyomozó hatóság a feljelentés megérkezésétől számított három munkanapon belül vizsgálja meg, hogy az ügyben el kell-e rendelni a nyomozást. Az adatvédelmi szabályok szerint a biztonsági kamerák felvételeit hetvenkét óráig őrzik. Könnyen előfordulhat, mire a feljelentés postai úton megérkezik a rendőrségre, ott iktatják, kiszignálják és három munkanapon belül elrendelik a nyomozást, addigra a kamerák felvételei törlődnek. Ma már a legtöbb úton van valami biztonsági kamera, amely rögzíthette a menekülő rablót…  

Szóval, akkor jártam volna el helyesen, ha telefonon hívom a rendőröket még tegnap este?

Súlyos bűncselekménynél – amilyen a rablás is – célszerű a 112-t hívni, és akár a helyszínen megvárni a rendőröket. „Forró nyomon” ugyanis számtalan olyan halaszthatatlan nyomozati cselekményt el tudnak végezni a rendőrök, ami előre viszi az ügyet.

Akkor hülyeség írásban feljelentést tenni bármilyen ügyben is…

Nem feltétlenül. Vegyük azt az esetet, amikor rádöbbenünk, hogy a múltban megtévesztettek bennünket, csalás vagy valamilyen gazdasági bűncselekmény áldozatává váltunk, amelynek eredményét most ismertük föl. Ebben az esetben hiába is hívnánk a 112-t, egyrészt nehéz lenne telefonon összeszedetten előadni egy csődbűntettet, másrészt az okirati bizonyítékokat is célszerű csatolni, harmadrészt amúgy is azt fogják tanácsolni, tegyünk írásban feljelentést. Ilyenkor azt ajánlom, üljünk le nyugodt körülmények között otthon, szedjük össze papírjainkat, emlékezzünk vissza, ki mit ígért vagy mondott nekünk, ehhez képest mit teljesített. Írjunk le nyugodtan mindent, olvassuk át többször is, készítsünk fénymásolatot az okiratainkról, és a másolatot csatoljuk a feljelentéshez. Ha kell, vegyünk igénybe ügyvédi segítséget. Egy átgondolt, alapos írásbeli feljelentés jelentősen gyorsíthat egy nyomozást.

Na, jó, ha azt mondod, nem késő még, bemegyek a rendőrségre feljelentést tenni a rablás miatt. Hátha megvannak még azok a nyomorult felvételek, de azt megmondom, belém tetted az ideget rendesen.

Erre adok egy jótanácsot. A Be. 377. §-ának (3) bekezdése szerint a személyesen tett feljelentés során jelen lehet a feljelentő által megjelölt nagykorú személy, kivéve, ha ez az eljárás érdekeit sérti. Ha ez megnyugtat, vidd magaddal a feleséged a rendőrségre…

Meg akarsz ölni? Az asszonynak azt mondtam, munkából hazafelé raboltak ki. Ha megtudja, hogy a kocsma előtt… Pfú, milyen igazad van, inkább ne szerezzenek be semmilyen utcai felvételt! Te egy zseni vagy!

Feljelent és magánvádaskodás

ahogy Törög Szultán írná

Tisztelt Nemzett Nyomózo Iroda (röviden Tisztelt Nyomi!)!

Önnök tuggyák jól, hogy tisztes(segges)séges ember vatyok, aki kajakra lehuzótt tizévet baracskán ártatlanul, és sohasem nyomot fől egyetlen bűntársamat se nem! Nadehátazértmármégiscsakna! A lallika kirabót engem, de pacekba! Ami sokk, az sokk! Tuggyák, a fütykös lalli! Evette az ősi családi ékszart, amitt még nagyfater lopott annakidejében! Addigvert a rohadék (a lalli, nem a nagyfater), amig galyra mentem, többszőrös viszaesső lettem a bárpultra esstem visza többszőr a kócsmában, ahányszorcsak fejen ütött. Aztán még úgrát is a fejimen, adíg ütőtte a vesémat, amig le nem szakatt a lépem. Az orvosi gazgató monta is, hogy mán nem élek, csakmég nem hóttam meg, mert a külsérelem belül ért! A verés azét nemláccik kívülröl semi, mert belülrő vérzek! Vérzik a szivem, és nem tugyák elálítani a nagy dobogás miat.

Tisztelt Nyomi hatóság! Kérem, hogy lallinak ne a fejit tessék ütni, mer akkór elfelejti hová ástta a fukszott! Indít ványozom, hogy gyomrozák meg bátran, akor mindent elmónd! Én törvénytisztellő ember vatyok, nem is bántotam lallikát, merttudom, hogyaz a nyomi hatóság dóga! Nem vatyok egy boszúálló, de ő követte el a Kenedi gyilkoságot is! Eztet nem azér mondóm, hogy bemárcsam, csak siesenek őt megkutatni házban, mert a végin gyósan elaggya a félve örzőtt családi ékszarom, és akor nem túdom megadni belőle a tartózásom a dezsőkének.

Tisztelt Nyomi hatóság! Tudomén, hogy arnybúl van a szivük gyökerig, deha házasulnának csakhozzám fórduljanak gyűrűér.

Tíz telettel: Törög Szultán

Nos, ha túlzásnak tűnik is, de aki bűnügyekkel foglalkozik, olvas néha ehhez hasonlót. Egy ilyen ügyben a nyomozó hatóság bűncselekmény gyanújának hiányában elutasította a feljelentést, egy másik ügyben viszont indult nyomozás, és „Lalikánál” meg is találták a feljelentő „ősi” ékszerét.

Akkor nyilván hibázott a nyomozó hatóság, amikor az első esetben elutasította a feljelentést, nem? Nem. Az az igazság, hogy míg a gyanúsított akár hazudhat is, a feljelentőnek, a sértettnek mindig csak az igazat szabad állítania.

Tudom én, hogy a nyomozó hatóság nagyobb erőkkel nyomoz egy rablás esetén, mintha csak lopás vétsége a feljelentés tárgya. De ha nem raboltak ki, „csak” megloptak, akkor sem állíthatom, hogy rablás történt, ha úgy gondolom, hogy egy „kis” lopásnál soha nem lesz meg a tettes. Ha egy pofont kaptam, azt nem nagyíthatom fel emberölés kísérletéig, még ha ez jobban megmozgatná is a rendőrség fantáziáját. Nem tupírozhatom fel a cselekményt, ha nagyon dühös vagyok az elkövetőre, amiért engem, sőt, ENGEM mert megkárosítani!

Gondoljunk arra, hogy a nyomozó hatóság látott már néhány bűncselekményt, és nem a meggyőző képességünkön múlik, elhiszi-e, hogy valakinek a fején ugráltak, miközben nincs látható nyoma. Higgyük el, nagyon kínos, amikor az elkövető pénzbüntetést kap lopásért, a sértett pedig szabadságvesztést hamis tanúzásért egy másik eljárásban.

Derült égből végrehajtás avagy új csalási forma kezd elterjedni

  • Jó napot kívánok! A Malafide Önálló Bírósági Végrehajtó Irodából beszélek.
  • Jó napot kívánok!
  • Dr. Malafide János végrehajtó vagyok. Kivel beszélek?
  • Törődömné Kredulusz Margit vagyok…
  • Nem tetszett befizetni a közműszámlát, és most végrehajtás van folyamatban.
  • Az lehetetlen, tetszik tudni, a számlákat a férjem szokta… Nem is tudom, mostanában olyan feledékeny alelkem… Leugrott a közértbe, ha fél óra múlva…
  • Hivatalos végrehajtási eljárásról van szó. Először is ellenőriznem kell, kivel beszélek!
  • Hát velem, Törődömné Kredulusz Margittal…
  • Jó, jó, de az anyja nevét és a lakcímet is kérném!
  • Jaj, Istenem! Mi is kell? Ja, az édesanyámat Csöröge Margitnak hívták, ő utána kereszteltek Margitnak. A lakcímem pedig Budapest, XIV. kerület, Aszteroida köz 90. X. emelet 107-es ajtó.
  • Pontosan. Nincs itt tévedés, ezen a címen van a közműtartozás, még hozzá, egy pillanat… lapozok, 37.000 Ft elmaradás, plusz 13.000 Ft késedelmi kamat, plusz 20.000 Ft végrehajtási díj, valamint 5.000 Ft illeték. Az annyi… mint… 75.000 Ft kereken.
  • Jaj, Istenem, az én drága Bélám, egyszer a fejét is…
  • Jó, jó. Itt van előttem a 17. számú ingatlanárverési hirdetményi űrlap…
  • Ár-vere-zés? Édes Istenem, na, jöjjön haza az a disznó! Várjunk csak, hogyhogy árverezés? Mit akarnak árverezni? Nem is kaptunk semmit!
  • Háromszor jártunk maguknál. Senki nem nyitott ajtót…
  • Tudja, kedveském, gyakran megyünk piacra, meg a boltokba. Kisnyugdíjasok vagyunk, meg kell fogni a pénzt, mindent ott veszünk, ahol a legolcsóbb.
  • Jó, jó, de attól a számlákat be kéne fizetni. A lényeg, hogy hivatalosan meghirdetjük a lakásukat árverésre.
  • Jaj, Istenem, mindjárt elájulok. Nem kaphatnék egy kis haladékot?
  • Itt van előttem a végrehajtási lap, minket is ellenőriz a bíróság. Ha nem indítom el még ma, én kerülök bajba. Szóval, egyórán belül küldök valakit a lakásukra, ha megvan a pénz, akkor leállítom, ha nincs, akkor…
  • Ó, Istenkém! Meglesz a pénz, csak ne árverezzék el a lakást! Egy élet munkája! Szólok a vejemnek, és hozza a pénzt. Olyan rendes fiú, a BRFK-n most léptették elő századossá… Hé, fiatalember! Most meg miért csapta le a telefont? Jaj, Istenkém, pedig olyan rendes embernek tűnt.

Most, amikor végre szűkösebb idők járnak az „unokázós csalókra”, az elkövetők módszert váltottak. Az unokán kívül mi az, amivel egy idős emberre a legjobban rá lehet ijeszteni? Azzal, hogy elveszíti a lakását, idős korára az utcára kerül. Ezt használják ki lelkiismeretlen csalók, akik bírósági végrehajtónak adják ki magukat, és így próbálnak megkárosítani idős (és kevésbé idős embereket).

Ehhez nem kell más, mint határozott telefonos fellépés, utalgatás valamilyen számlatartozásra (jut eszembe, befizettem a januári villanyszámlámat?), valamint az, hogy az emberek általában bíznak a hatóságokban. Ha megnézzük a fenti beszélgetést, láthatjuk, hogy a sértett maga közölte a címét az álvégrehajtóval. Mi szüksége volt a csalónak a sértett anyja nevére? Semmi, illetve annyi, hogy megszoktuk, hogy a hatóságokat általában érdekli az anyukánk neve, tehát ő is megkérdezte.

Egy végrehajtási eljárás soha nem jön jól, legkevésbé, ha „derült égből” jön. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény szabályozza a végrehajtás menetét. (Bárki ingyen hozzáférhet a Nemzeti Jogszabálytárban.) Jelen írás terjedelme nem teszi lehetővé a végrehajtási eljárás elemzését, de higgyék el, egyetlen végrehajtási eljárás sem jöhet derült égből, azt megelőzi valamilyen másik eljárás (bírósági, közjegyzői stb…), amelyről minden adós értesül.

Készítsük fel idős szüleinket, nagyszüleinket az ilyen csalásokra. Nagyon jól jöhet egy légből kapott rendőr hozzátartozóra való hivatkozás. Egy igazi végrehajtót ez nem riaszt vissza, de az álvégrehajtók nem szívesen mennek házhoz egy rendőrhöz a pénzért…

JÖN: Feljelent és magánvádaskodás

Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség?

A fenti, részben közgazdasági kérdésen először a gagyizós bűncselekmények kapcsán töprengtem el. Aki a „nyereség-e az elmaradt veszteség” kérdésre előszeretettel igennel válaszol, vélhetőleg kevesebb alkalommal válik sértetté, mint aki veszteségként éli meg az elmaradt nyereséget.

Hogy is működik a gagyizás? Van ember, aki ne tudná? A sértettet az utcán félrevonja egy tisztességtelenségben megőszült öregasszony, felmutat egy csillogó gyűrűt, ami állítólag ősi családi ékszer, és a sértett életére megesküszik, hogy aranyból van. Itt egy ókori görög drámákat felülmúló sorstragédia következik halálos betegségekről, ádáz végrehajtókról, éhhalálról, árulásról, válásról, minél hihetetlenebb, annál hitelesebb. Végül jön a nagy áruházláncokat megszégyenítő akció: félárral, negyedárral a készlet erejéig: ami mindösszesen egy gyűrű (és szükség esetén megesküszik, hogy a Gyűrűk urából való). Régi bűnügyi akták tanúsága szerint számtalan ember dőlt be a trükknek, és többezer forintot adtak ki egy filléres gagyi rézgyűrűért. (Vélhetően ma is akadnak, akiket be lehet így csapni, de a csalás bűncselekmény értékhatárának 50 ezer forintra emelése a gagyizást a szabálysértések világába száműzte.)

Nyomozati iratokat olvasgatva, gyakran maga a sértett is beismerte; sejtette, hogy ennyi pénzért a gyűrű nem lehet aranyból. (A sors fintoraként, ha mégis aranyból volt a gyűrű, emberünket nem sértettként, hanem gyanúsítottként hallgatták ki orgazdaság miatt.) Ha sejtette, hogy hamis, miért vette meg mégis? Miért adott ki tizenötezer forintot egy százforintos gyűrűért? Mert a kisördög a részletekben van elrejtve, de nem alszik, és folyton sugdos az ember fülébe, pedig kilóg a patája; MI VAN AKKOR, HA MÉGIS IGAZI A GYŰRŰ?

Sértetti tanúvallomás szerint nem volt ideje gondolkozni, ezért arra gondolt, mi van, ha az a gyűrű tényleg Mária Terézia kori ékszer? Hisz annyi mindent lehet olvasni padláson talált öreg vázákról, amikről kiderül, hogy Ming korabeliek? Ha a gyűrű 50 nezer forintot ér, akkor elveszítünk 35 ezer forintot, míg ha a gyűrű rézből van, akkor csak 15 ezer forintot veszítünk. Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? S mert 15 ezret vesztettünk 50 ezer helyett, így megválaszolva a kérdést, már nem is vagyunk akkora hülyék! Sajnos a padláson talált vázák a legritkább esetben Ming korabeliek, leginkább pingpong korabeliek, de olyan jó hinni a mesékben, amik manapság már az internetre költöztek.

Az alvilágban képzett emberek furamód kiváló marketingszakemberek. A sikeres eladás kulcsa a vissza nem térő alkalom (értsd: ne hagyd a másikat gondolkodni) és veszteség érzésének felkeltése (értsd: ha te nem viszed el, a következő szerencsés fickó fogja).

A vicc az, hogy még csak bűncselekmény sem kell ahhoz, hogy becsapva érezzük magunkat. Ki ne vett volna áruházak előterében „startup” cipőápoló viaszt az áruházi cipőkrém másfélszereséért, vagy ki ne szállt volna be olyan üdülési jogba, amelynek a végén rájött, hogy a szálloda fenntartási költségének viselését vásárolta meg befektetés gyanánt?

KRIMINÁL DO

(fehéröves fokozat)

Eresszük le csípőnket egy padra, szívjuk be öt másodpercig a levegőt a bal orrlyukon, tartsuk bent tíz másodpercig, fújjuk ki öt másodperc alatt a jobb orrlyukon. Ismételjük meg harminc alkalommal. Ugyan nem leszünk tőle okosabbak, de az eladó garantáltan nem várja ki a végét, keres magának más palimadarat.

(sárgaöves fokozat)

Ha a termék tényleg nem hamis, tényleg korszakalkotó, és még az ára is fenomenális, miért az eladó szólított le minket, miért nem mi állunk sorban az eladónál? Gondoljuk ezt végig.

(barnaöves fokozat)

Ügyet se vessünk nyereségre vagy veszteségre. Azt gondoljuk végig: szükségünk van-e arra az aranygyűrűre, cipőviaszra, üdülési jogra.

(feketeöves fokozat)

Hagyjuk, hadd győzködjön az eladó egy órán át, tegyünk fel kérdéseket érdeklődésének fenntartására. Egy óra elteltével mondjunk kurtán nemet az ajánlatra, és figyeljük az arcát. Ha nagyon ideges lesz, bizton állíthatjuk, hogy nem mi veszítettünk az üzleten, hanem ő. Ekkor viszont nem árt, ha tényleg feketeövesek vagyunk valamilyen küzdősportban.

JÖN:

Szóban, telefonon? Vagy személyesen? Vagy írásban? Hogyan tegyünk feljelentést?  – jövő csütörtökön!

Hogyan olvassuk a Btk-t?

Ahogy Agatha Christie is olvasná

A Btk – leánykori nevén Büntető törvénykönyv – remek olvasmány, valószínűleg középiskolákban is tanítani kellene, legalább alapfokon. A Büntető törvénykönyv ismerete segíthet annak eldöntésében, hogy a rács melyik oldalán éljük le az életünket. A Btk. nemismerete ugyanakkor semmire sem jó, arra legalábbis nem, hogy erre hivatkozva az ember elkerülje a felelősségre vonást. A Büntető törvénykönyv – ahogy korábban is szó volt róla – behatárolja létezésünk minden pillanatát; ha felcsapjuk, életünk minden tettét, lépését és mulasztását minősíthetjük általa olyan szempontból, hogy megvalósított-e valamilyen bűncselekményt, avagy nem. Nullum crimen sine lege: ami nincs a Büntető törvénykönyvben, az nem bűncselekmény, hiszen a jogalkotó valamennyi bűncselekményt a Btk-ba gyűjtött.

Nem mindig volt a bűncselekményeknek ilyen, egy könyvbe foglalt gyűjteménye, volt kor, amelyben az egyes bűncselekmények szétszórtan szerepeltek különböző törvényekben, például csődbűncselekmény a csődtörvényben. Ennek is megvolt a maga bája, hiszen az emberek (kiterjesztő módon ideértve a jogászokat is) főként azokat a törvényeket használják, amelyek a munkájukhoz szükségesek, ritkán olvassák mellé a Btk-t. Találkoztam olyannal, akit őszintén meglepett, amikor megtudta, hogy amit tett, illetve nem tett, nem elég, hogy jogellenes, ráadásul bűncselekmény is. (Magam részéről örvendetesnek tartanám, ha a bűncselekmények alaptényállásai a Btk. mellett az egyes „szaktörvényekben” -helyesen háttérjogszabályokban – is megjelennének, legalább népművelési célzatból.)   

Amikor az ember úgy érzi, nagy disznóságot követtek el ellene, ami nem kizárt, hogy bűncselekmény, továbbá igénye támad arra, hogy a nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot a feljelentésében eligazítsa, merre is tapogatózzon, akkor bátran fel lehet ütni a Btk-t, vagy annak digitális formáját. (A Btk. ingyen megtekinthető vagy letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

Ne ijedjünk meg, a törvényekkel kapcsolatban általános elvárás, hogy közérthetők legyenek. A Büntető törvénykönyv egyébként tényleg közértérthető, bár a Btk. 411. §-ának (1) bekezdésében írt tiltott piacbefolyásolás bűntettének értelmezése még egy bölcsészprofesszornak sem egyszerű feladat. (Aki olyan ügyletet köt, megbízást ad, visszavon vagy módosít, saját számlás kereskedés során olyan ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, vagy más olyan magatartást tanúsít, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti, avagy

pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével vagy más megtévesztő magatartással a pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árfolyamát vagy árát befolyásolni törekszik, avagy a referenciaérték kiszámítását hamis vagy félrevezető információ közlésével vagy továbbításával, vagy megtévesztő módszer alkalmazásával befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.)

Ha úgy érezzük, bűncselekmény áldozatai lettünk, és nincsen időnk a Btk. teljes kiolvasására, akkor az alábbi módszert ajánlanám:

A Büntető törvénykönyv „általános” és „különös” részre oszlik. A „különös” rész a XIII. fejezettől kezdődik, s bár regényeknél nem szokás a közepétől kezdeni, a Btk. nem regény. Vagyis célszerű először ennek a résznek a fejezetcímeit átolvasni. Az egyes fejezetek címe viszonylag jó eligazítást nyújt abban, hol keressük azt, ami velünk történt.

Ha valaki jól fejbe vert, és elvette a mobiltelefonunkat, érdemes kihagyni a XIII. fejezetet, amelynek címe Az emberiesség elleni bűncselekmények, de nyugodtan átlapozhatjuk a Háborús bűncselekményeket, vagy A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló, és más az ügyünkhöz nem kapcsolódó fejezetet is. Így haladva viszonylag gyorsan eljutunk a XXXV. fejezet címéig, ami a Vagyon elleni erőszakos bűncselekményekről szól. Ha eddig eljutottunk, akkor érdemes elolvasni a fejezetben írt valamennyi bűncselekményi tényállást a fejezeten belül, ami a rablásról, a kifosztásról, a zsarolásról és az önbíráskodásról szól. Ekkor könnyen rádöbbenünk, hogy ha azért vágtak fejbe, mert az általunk nem ismert elkövetőnek megtetszett a telefonunk, akkor rablás sértettjei lettünk. Ezzel szemben, ha korábbi összeszólalkozás miatt kaptuk a fülest, és az elkövető úgy gondolta, ha már jól elaléltunk, viszi a telefonunkat is, akkor kifosztás áldozata lettünk. Ha viszont ismerősünk kívánta valós kamattartozásunkat ily módon rendezni, akkor a bűncselekmény helyes megjelölése önbíráskodás. Ne feledjük azonban, hogy a nyomozás elrendelésének nem feltétele, hogy feljelentésünkben eltaláljuk a bűncselekmény helyes minősítését.

Ha megtaláltuk a bűncselekményt, ami a legjobban hasonlít arra, ami velünk történt, sajnos még nem váltunk a büntetőjog professzorává. Számos buktató van, amely alapján kiderülhet, hogy nem is bűncselekmény áldozata lettünk, csak szabálysértésé, vagy bűncselekmény sértettjei lettünk ugyan, de a büntethetősége elévült, vagy a bűncselekmény miatt nem a magyar hatóságok jogosultak eljárni. Ezekre még visszatérünk egyszer.

JÖN:

Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? – jövő csütörtökön!

Hogyan ne olvassuk a Btk-t!

A Büntető törvénykönyv remek olvasmány: tele van krimivel

Találkoztam rengeteg feljelentéssel, ami lehetséges minősítésként felsorolta szinte a teljes Btk-t. Ez részint pozitív visszajelzés a feljelentő jogi műveltségéről, hisz tisztában van azzal, hogy a Btk. e körben nem a bölcsésztudományi kart, hanem a Büntető törvénykönyvet jelenti, másrészről előrevetíti a nyomozó hatóságnak, hogy a feljelentő igazán elhivatottan próbálja az eljárást előre mozdítani. Akad feljelentő, aki úgy gondolja, hogy ami sérelmére történt, annak megtorlására a törvény összes bűncselekménye együttesen sem alkalmas. Van olyan feljelentő, aki pedig biztosra kíván menni, és úgy gondolja, a nyomozó hatóság majd töröli a nemkívánt bűncselekményeket a nyomozás során a feljelentésből. És akad – na, nem feljelentő – hanem szorgos elkövető, aki cselekményeivel valóban kimeríti a fél Btk-t.

A jó hír, hogy a büntetőeljárási törvényben nincsen olyan passzus, amely diszkréten diszkvalifikálja a Btk. szerinti minősítést nélkülöző feljelentéseket, vagy azokat, amelyekben nem találták el a jó megoldást. Ez csak szakvizsgán kizáró ok. 

A Büntető törvénykönyv mindenesetre olyan törvény, amely meglepően hasonlít az igazi könyvekre;

  • van címe (2012. évi c. törvény a Büntető törvénykönyvről),
  • van tartalomjegyzéke (45 fejezettel),
  • és nagyjából kisregény méretű (az előttem lévő példány 170 oldalból áll.)

Ha úgy vesszük, még cselekmény is van benne, sok-sok bűncselekmény, vagyis igazán csábító olvasmány.

Karikatúra

(A Btk. egyébként ingyen letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

A Btk. olvasgatása közben könnyen felhorgadnak régi sérelmek. Ugyan korábban azt állítottam, nem baj, ha a feljelentés lehetséges minősítéseként a feljelentő felsorol vagy húsz bűncselekményt, azonban gondoljunk arra, hogy az ügyész is ember (valahol… nagyon mélyen… vagy volt valamikor). Gondoljunk arra is, hogy nincsen lelombozóbb dolog annál, mint azt magyarázni egy határozat indokolásában, hogy az a cselekmény, miszerint Ikszné rendszeresen elmulaszt vacsorát főzni munkában megfáradt férjének, miért nem valósít meg terrorcselekményt, és csődbűncselekményt, és kötelességszegést szolgálatban, és közösség elleni uszítást, és gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntettét, és satöbbi bűncselekményt.

A jogszabályoktól méltán elvárhatja az ember, hogy közérthetően fogalmazzanak, nemcsak jogászok számára fontos, mi bűncselekmény és mi nem. Ebből adódóan egy átlagos műveltségű feljelentő is megtalálhatja azokat a bűncselekményeket, amelyek szóba jöhetnek a feljelentett cselekmény minősítéseként. Sokan meg is találják. Van némi rossz tapasztalatom azonban azon könyvmolyokkal kapcsolatban, akik csak a nekik tetsző részt olvassák el. Nézzünk erre egy példát:

  • Feljelentéssel kívánok élni. Az én Szédelgő Jenőm megcsal. Olvastam, hogy ez különösen nagy kárt okozó csalás bűntette.
  • Hol olvasta?
  • A Büntető törvénykönyvben természetesen, Btk. 373. paragrafus.
  • Tisztelt Hölgyem, a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés miatt mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A csalás nem egyenlő a megcsalással.
  • Ne próbáljon meg lerázni! Jól tudok olvasni! Tévedésbe ejtett, mert elhitette, hogy szerelmes belém, utána meg tévedésben tartott azzal, hogy csak engem szeret, senki mást.
  • De ezt nem jogtalan haszonszerzési célból tette…
  • Már hogyne! Tudta, hogy engem nem kaphat meg akármilyen alak! Egyértelműen jogtalan haszon egy olyan tiszta teremtés megszerzése, amilyen én vagyok.
  • És hol itt a kár?
  • Még kérdi? Összetörte a szívemet! Maga szerint nem kár a szívemért? Még csak nem is kicsi kár, hanem különösen nagy!
  • Hölgyem! Kárnak a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés minősül.
  • Hol írják ezt?
  • Az értelmező rendelkezések között, Btk. 459. szakasz első bekezdés 16. pont.
  • Ja, az apróbetűs résznél. Tudhattam volna, hogy a rendőrség nem védi meg a kisembert. A gazember, pedig az összes ékszerem odaadtam neki, mert azt ígérte, hogy esküvőt szervez a múlt hétre, közben meg csak a volt nőcskéi felé fennálló adósságait fizette ki! Szép kis alakot védenek maguk! Na, viszontlátásra!
  • Várjon Hölgyem! Hiszen ez csalás!
  • Miért, én nem ezt mondtam kezdettől fogva?

JÖN: Hogyan olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!

Ius, fas, mos

avagy nem minden bűncselekmény, ami bűzlik

Már a régi rómaiak… is tudták, hogy a jövőben számtalan jogi írás fog úgy kezdődni, hogy már a régi rómaiak is tudták… Így a római jog ókori tudósai mindent elkövettek, hogy minél nagyobb muníciót hagyjanak az utókorra. A római jog – sőt: Római jog – elsősorban a magánjog területén alkotott nagyot, büntetőjognak meg ott volt a keresztre feszítés, az oroszlánok elé vetés.

És már a régi rómaiak is tudták, hogy nem minden normasértés jogsértés, és nem minden jogsértés bűncselekmény. Amennyiben feljelentéssel kívánjuk megtorolni sérelmünket, nem árt, ha ezzel mi is tisztában vagyunk.

A ius, fas, mos római jogi fogalmak számtalan kezdő joghallgató életét megkeserítik. A normák ezen hármas tagolásának már a kiejtése is gondot okoz. Mivel a tinédzsereknél csak a jurátusok infantilisebbek, és pont a vallási norma – a fas – kiejtése csábít csiklandósabb nyelvi leleményre, évfolyamtársam addig disznólkodott a vallási normával, amíg úgy maradt, és a római jogi vizsgán is pestiesen ejtette ki a húzott tétel tárgyát. A vizsgáztató római jogi professzor persze a legkevésbé sem volt kíváncsi arra, mit akar évfolyamtársam a férfi nemi szervről előadni római jogi kollokviumon, így ez lett minden idők legrövidebb vizsgája, évfolyamtársam a húzott tételcím felolvasását követően kint találta magát a folyosón.

Mint mondottam, már az ókori rómaiak is megkülönböztették a normákat, azaz a szabályokat aszerint, milyen körben kell alkalmazni azokat. A ius jelentette a jogi normákat, a fas a vallási előírásokat, a mos pedig az erkölcsi szabályokat. Ez a megkülönböztetés a mai napig él, bár manapság más normákat is felsorolhatunk; így vannak játékszabályok (megfoghatja-e kézzel a kapus a labdát grundfociban), lehetnek kizárólag egyes családokra érvényes családi normák (például a vasárnapi ebéd délben van és pont), valamint foglalkozási, munkahelyi, egyesületi normák.

Disznók egymás közt: A disznóság nem disznóság!!

Ha jobban megfigyeljük, normák hálózzák be egész életünket. Annak a kérdésnek, megjelenik-e egy szabály jogi normaként, az állami kikényszeríthetőség szempontjából van jelentősége. Ha a haverokkal abban állapodunk meg, hogy csak vészkapus van, azaz a kapus nem védhet kézzel, nem tanácsolnám Pistike feljelentését a rendőrségen folytatólagos kezezés miatt. Egyetlen szankciót lehet alkalmazni vele szemben: legközelebb nem hívjuk focizni.

Persze lehetnek átfedések egyes normák között. Ha imént disznólkodtunk, minden mindegy alapon vegyük az orrtúrást. Nem kétséges, hogy a mások előtti orrtúrás erkölcsi normát sért, ugyanez egy templomi oltár előtt mise idején ütközhet vallási normába is. Megvalósíthat-e az orrtúrás jogi normasértést? Vegyük azt az esetet, amikor egy bemondó élő adásban teszi ezt, nem kétséges, hogy munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, és azon túl, hogy mémmé válik, megalapozza a munkáltató azonnali hatályú felmondását is a Munka törvénykönyve alapján.

Megvalósíthat-e bűncselekményt az orrtúrás? (Hosszas gondolkodás.) A Btk. 227. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint becsületsértés vétségét követi el az, aki nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. Vagyis ha valaki nagy nyilvánosság előtt ily módon demonstrálja, hogy én egy takony vagyok, jöhet a feljelentés (azaz magánindítvány). Számtalan jobb példát is hozhatnánk normák közötti átfedésre: az a munkáltató, aki megfelelő biztosítás nélkül küldi fel szakképzetlen dolgozóját a magasba munkát végezni, számtalan normát sérthet meg egyszerre: erkölcsit, munkaügyit, büntetőjogit.

Mindezeket fontos tudnunk, amikor feljelentés megtételét fontolgatjuk. Van a társadalmi együttélés normáinak olyan fokú megsértése, aminek láttán az én zsebemben is kinyílik a bicska, mégsem bűncselekmény. Azt szoktuk mondani, ez legfeljebb a disznóság vétségét meríti ki.  A büntetőjogban az a szép, hogy életünk minden mozdulatáról megállapítható, megvalósít-e bűncselekményt vagy sem. Számtalan feljelentő szinte szó szerint beleőrül abba, hogy a hatóságok nem járnak el a disznóság vétsége miatt. Amíg a disznóság vétségét a jogalkotó nem rendeli büntetni a Büntető törvénykönyvben, addig nincs mit tenni. Már az ókori rómaiak is megmondták, nullum crimen sine lege… (vagyis „nincs bűncselekmény törvény nélkül”)

JÖN: Hogyan ne olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!

Hol tegyek feljelentést?

Sokan kérdik tőlem, hol érdemes feljelentést tenni, hogy foglalkozzanak az üggyel. A büntetőeljárási törvény szerint feljelentést az ügyészségnél vagy a nyomozó hatóságnál lehet tenni, a feljelentést más hatóság és a bíróság is köteles fogadni, és azt a nyomozó hatóságnak, illetve az ügyészségnek megküldeni.

Kezdjük talán a más hatóságokkal. Sokféle hatóság van: központi államigazgatási hatóság, önkormányzati hatóság, szakhatóság. A hatóságoknál jogászok és a jogban jártas más szakemberek dolgoznak, mégsem tanácsolom, hogy bekopogjunk például egy mezőgazdasági szakhatósághoz csődbűncselekmény miatti feljelentésünkkel. Nem becsülöm le a más hatóságoknál dolgozó kollégákat, de pestiesen szólva, én is pilláznék, mint pocok a lisztben, ha valaki – mondjuk – nukleáris termékek nemzetközi importigazolásához szükséges szakhatósági állásfoglalás kialakítása iránti kérelemmel találna meg. Hogyhogy, kérdi ilyenkor barátom, hiszen jogász vagy és a jogásznak ismernie kell a törvényeket. Te meg szemészorvos vagy és mégsem vállalsz vakbélműtétet – vágok vissza. (Igazából kőműves.) Egyébként a szakhatóságoknál tett feljelentés is eljut végül a hatáskörrel és illetékességgel bíró nyomozó hatósághoz, idő kérdése az egész.

Hatóságnál akkor érdemes feljelentést tenni, ha a bűnügynek egyébként is van kapcsolódó hatósági szála. Példának okáért, ha valaki azt észleli, hogy ártalmas élelmiszert hoztak forgalomba, amely tömegesen veszélyezteti a fogyasztók egészségét, érdemesebb a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalhoz (NÉBIH) fordulni, mint feljelentéssel élni a helyi rendőrkapitányságon. A NÉBIH-nek ugyanis megvannak a szakemberei ahhoz, hogy az ártalmas élelmiszert gyorsan bevizsgálja és kivonassa a forgalomból, majd a feljelentést a már rendelkezésre álló bizonyítékokkal megküldje a rendőrségnek. Ezzel szemben, ha a romlott élelmiszer miatt a rendőrséget keressük, időt veszítünk, a rendőrség ugyanis nyomozást rendel el, kutatást és lefoglalást végez, igazságügyi szakértőt rendel ki, így a termék még sokáig forgalomban maradhat.

Nézzük a nyomozó hatóságokat. Kik ők és mikor érdemes hozzájuk fordulni? Általános nyomozó hatóság a rendőrség (pl.: Nemzeti Nyomozó Iroda, Budapesti Rendőr-főkapitányság, megyei rendőrfőkapitányságok, kerületi és járási rendőrkapitányságok); de bizonyos bűncselekmények esetén a nyomozást a Nemzeti Adó- és Vámhivatal végzi, ilyen bűncselekmény például a költségvetési csalás vagy a csődbűncselekmény. Feljelentést lehet tenni az ügyészségen és a bíróságon is. Bár az ügyészség és a bíróság kevés kivételes esettől eltekintve, nem rendel el nyomozást, hanem a feljelentést megküldi a rendőrségnek vagy a NAV-nak. Az ügyészség és a bíróság általában nagy biztonsággal eltalálja azt is, melyik a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóság, így a feljelentés jó kezekben landol a végén. Az itt tett feljelentés hátránya azonban az időveszteség.

Ismerek olyan feljelentőket, akik nem adják alább a Legfőbb Ügyészségnél vagy az Országos Rendőrfőkapitányságnál, a sokadik feljelentést is a legfőbb ügyésznek vagy a rendőrfőkapitánynak címezik (önérzet is van a világon), a kedvüket az sem szegi, hogy minden feljelentésük az illetékes nyomozó hatósághoz kerül a végén.

Ha olyan bűncselekmény sértettje lettünk, amit néhány perce követtek el, és esély van az elkövető gyors elfogására, értékeink visszaszerzésére, azt javallom, hagyjuk az önérzetünket, a Legfőbb Ügyészséget, az Országos Rendőrfőkapitányságot (miniszterelnököt, köztársasági elnököt, országgyűlési képviselőnket stb..), kopogjunk be az első rendőrkapitányságra, vagy hívjuk a 112-t. Késedelmet nem tűrő esetben ugyanis bármely nyomozó hatóság végezhet eljárási cselekményt.

Még egy jótanács! Ne hagyjuk magunkat továbbküldeni más kapitányságra, hivatkozzunk bátran a büntetőjogész blogra vagy a Be. 375. §-ának (4) bekezdésérére, ugyanis késedelmet nem tűrő esetben bármely nyomozó hatóság végezhet eljárási cselekményt.        

JÖN:

Ius, fas, mos – avagy nem minden bűncselekmény, ami bűzlik – jövő csütörtökön!