Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség?

A fenti, részben közgazdasági kérdésen először a gagyizós bűncselekmények kapcsán töprengtem el. Aki a „nyereség-e az elmaradt veszteség” kérdésre előszeretettel igennel válaszol, vélhetőleg kevesebb alkalommal válik sértetté, mint aki veszteségként éli meg az elmaradt nyereséget.

Hogy is működik a gagyizás? Van ember, aki ne tudná? A sértettet az utcán félrevonja egy tisztességtelenségben megőszült öregasszony, felmutat egy csillogó gyűrűt, ami állítólag ősi családi ékszer, és a sértett életére megesküszik, hogy aranyból van. Itt egy ókori görög drámákat felülmúló sorstragédia következik halálos betegségekről, ádáz végrehajtókról, éhhalálról, árulásról, válásról, minél hihetetlenebb, annál hitelesebb. Végül jön a nagy áruházláncokat megszégyenítő akció: félárral, negyedárral a készlet erejéig: ami mindösszesen egy gyűrű (és szükség esetén megesküszik, hogy a Gyűrűk urából való). Régi bűnügyi akták tanúsága szerint számtalan ember dőlt be a trükknek, és többezer forintot adtak ki egy filléres gagyi rézgyűrűért. (Vélhetően ma is akadnak, akiket be lehet így csapni, de a csalás bűncselekmény értékhatárának 50 ezer forintra emelése a gagyizást a szabálysértések világába száműzte.)

Nyomozati iratokat olvasgatva, gyakran maga a sértett is beismerte; sejtette, hogy ennyi pénzért a gyűrű nem lehet aranyból. (A sors fintoraként, ha mégis aranyból volt a gyűrű, emberünket nem sértettként, hanem gyanúsítottként hallgatták ki orgazdaság miatt.) Ha sejtette, hogy hamis, miért vette meg mégis? Miért adott ki tizenötezer forintot egy százforintos gyűrűért? Mert a kisördög a részletekben van elrejtve, de nem alszik, és folyton sugdos az ember fülébe, pedig kilóg a patája; MI VAN AKKOR, HA MÉGIS IGAZI A GYŰRŰ?

Sértetti tanúvallomás szerint nem volt ideje gondolkozni, ezért arra gondolt, mi van, ha az a gyűrű tényleg Mária Terézia kori ékszer? Hisz annyi mindent lehet olvasni padláson talált öreg vázákról, amikről kiderül, hogy Ming korabeliek? Ha a gyűrű 50 nezer forintot ér, akkor elveszítünk 35 ezer forintot, míg ha a gyűrű rézből van, akkor csak 15 ezer forintot veszítünk. Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? S mert 15 ezret vesztettünk 50 ezer helyett, így megválaszolva a kérdést, már nem is vagyunk akkora hülyék! Sajnos a padláson talált vázák a legritkább esetben Ming korabeliek, leginkább pingpong korabeliek, de olyan jó hinni a mesékben, amik manapság már az internetre költöztek.

Az alvilágban képzett emberek furamód kiváló marketingszakemberek. A sikeres eladás kulcsa a vissza nem térő alkalom (értsd: ne hagyd a másikat gondolkodni) és veszteség érzésének felkeltése (értsd: ha te nem viszed el, a következő szerencsés fickó fogja).

A vicc az, hogy még csak bűncselekmény sem kell ahhoz, hogy becsapva érezzük magunkat. Ki ne vett volna áruházak előterében „startup” cipőápoló viaszt az áruházi cipőkrém másfélszereséért, vagy ki ne szállt volna be olyan üdülési jogba, amelynek a végén rájött, hogy a szálloda fenntartási költségének viselését vásárolta meg befektetés gyanánt?

KRIMINÁL DO

(fehéröves fokozat)

Eresszük le csípőnket egy padra, szívjuk be öt másodpercig a levegőt a bal orrlyukon, tartsuk bent tíz másodpercig, fújjuk ki öt másodperc alatt a jobb orrlyukon. Ismételjük meg harminc alkalommal. Ugyan nem leszünk tőle okosabbak, de az eladó garantáltan nem várja ki a végét, keres magának más palimadarat.

(sárgaöves fokozat)

Ha a termék tényleg nem hamis, tényleg korszakalkotó, és még az ára is fenomenális, miért az eladó szólított le minket, miért nem mi állunk sorban az eladónál? Gondoljuk ezt végig.

(barnaöves fokozat)

Ügyet se vessünk nyereségre vagy veszteségre. Azt gondoljuk végig: szükségünk van-e arra az aranygyűrűre, cipőviaszra, üdülési jogra.

(feketeöves fokozat)

Hagyjuk, hadd győzködjön az eladó egy órán át, tegyünk fel kérdéseket érdeklődésének fenntartására. Egy óra elteltével mondjunk kurtán nemet az ajánlatra, és figyeljük az arcát. Ha nagyon ideges lesz, bizton állíthatjuk, hogy nem mi veszítettünk az üzleten, hanem ő. Ekkor viszont nem árt, ha tényleg feketeövesek vagyunk valamilyen küzdősportban.

JÖN:

Szóban, telefonon? Vagy személyesen? Vagy írásban? Hogyan tegyünk feljelentést?  – jövő csütörtökön!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük