Hogyan olvassuk a Btk-t?

Ahogy Agatha Christie is olvasná

A Btk – leánykori nevén Büntető törvénykönyv – remek olvasmány, valószínűleg középiskolákban is tanítani kellene, legalább alapfokon. A Büntető törvénykönyv ismerete segíthet annak eldöntésében, hogy a rács melyik oldalán éljük le az életünket. A Btk. nemismerete ugyanakkor semmire sem jó, arra legalábbis nem, hogy erre hivatkozva az ember elkerülje a felelősségre vonást. A Büntető törvénykönyv – ahogy korábban is szó volt róla – behatárolja létezésünk minden pillanatát; ha felcsapjuk, életünk minden tettét, lépését és mulasztását minősíthetjük általa olyan szempontból, hogy megvalósított-e valamilyen bűncselekményt, avagy nem. Nullum crimen sine lege: ami nincs a Büntető törvénykönyvben, az nem bűncselekmény, hiszen a jogalkotó valamennyi bűncselekményt a Btk-ba gyűjtött.

Nem mindig volt a bűncselekményeknek ilyen, egy könyvbe foglalt gyűjteménye, volt kor, amelyben az egyes bűncselekmények szétszórtan szerepeltek különböző törvényekben, például csődbűncselekmény a csődtörvényben. Ennek is megvolt a maga bája, hiszen az emberek (kiterjesztő módon ideértve a jogászokat is) főként azokat a törvényeket használják, amelyek a munkájukhoz szükségesek, ritkán olvassák mellé a Btk-t. Találkoztam olyannal, akit őszintén meglepett, amikor megtudta, hogy amit tett, illetve nem tett, nem elég, hogy jogellenes, ráadásul bűncselekmény is. (Magam részéről örvendetesnek tartanám, ha a bűncselekmények alaptényállásai a Btk. mellett az egyes „szaktörvényekben” -helyesen háttérjogszabályokban – is megjelennének, legalább népművelési célzatból.)   

Amikor az ember úgy érzi, nagy disznóságot követtek el ellene, ami nem kizárt, hogy bűncselekmény, továbbá igénye támad arra, hogy a nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot a feljelentésében eligazítsa, merre is tapogatózzon, akkor bátran fel lehet ütni a Btk-t, vagy annak digitális formáját. (A Btk. ingyen megtekinthető vagy letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

Ne ijedjünk meg, a törvényekkel kapcsolatban általános elvárás, hogy közérthetők legyenek. A Büntető törvénykönyv egyébként tényleg közértérthető, bár a Btk. 411. §-ának (1) bekezdésében írt tiltott piacbefolyásolás bűntettének értelmezése még egy bölcsészprofesszornak sem egyszerű feladat. (Aki olyan ügyletet köt, megbízást ad, visszavon vagy módosít, saját számlás kereskedés során olyan ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, vagy más olyan magatartást tanúsít, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti, avagy

pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével vagy más megtévesztő magatartással a pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árfolyamát vagy árát befolyásolni törekszik, avagy a referenciaérték kiszámítását hamis vagy félrevezető információ közlésével vagy továbbításával, vagy megtévesztő módszer alkalmazásával befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.)

Ha úgy érezzük, bűncselekmény áldozatai lettünk, és nincsen időnk a Btk. teljes kiolvasására, akkor az alábbi módszert ajánlanám:

A Büntető törvénykönyv „általános” és „különös” részre oszlik. A „különös” rész a XIII. fejezettől kezdődik, s bár regényeknél nem szokás a közepétől kezdeni, a Btk. nem regény. Vagyis célszerű először ennek a résznek a fejezetcímeit átolvasni. Az egyes fejezetek címe viszonylag jó eligazítást nyújt abban, hol keressük azt, ami velünk történt.

Ha valaki jól fejbe vert, és elvette a mobiltelefonunkat, érdemes kihagyni a XIII. fejezetet, amelynek címe Az emberiesség elleni bűncselekmények, de nyugodtan átlapozhatjuk a Háborús bűncselekményeket, vagy A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló, és más az ügyünkhöz nem kapcsolódó fejezetet is. Így haladva viszonylag gyorsan eljutunk a XXXV. fejezet címéig, ami a Vagyon elleni erőszakos bűncselekményekről szól. Ha eddig eljutottunk, akkor érdemes elolvasni a fejezetben írt valamennyi bűncselekményi tényállást a fejezeten belül, ami a rablásról, a kifosztásról, a zsarolásról és az önbíráskodásról szól. Ekkor könnyen rádöbbenünk, hogy ha azért vágtak fejbe, mert az általunk nem ismert elkövetőnek megtetszett a telefonunk, akkor rablás sértettjei lettünk. Ezzel szemben, ha korábbi összeszólalkozás miatt kaptuk a fülest, és az elkövető úgy gondolta, ha már jól elaléltunk, viszi a telefonunkat is, akkor kifosztás áldozata lettünk. Ha viszont ismerősünk kívánta valós kamattartozásunkat ily módon rendezni, akkor a bűncselekmény helyes megjelölése önbíráskodás. Ne feledjük azonban, hogy a nyomozás elrendelésének nem feltétele, hogy feljelentésünkben eltaláljuk a bűncselekmény helyes minősítését.

Ha megtaláltuk a bűncselekményt, ami a legjobban hasonlít arra, ami velünk történt, sajnos még nem váltunk a büntetőjog professzorává. Számos buktató van, amely alapján kiderülhet, hogy nem is bűncselekmény áldozata lettünk, csak szabálysértésé, vagy bűncselekmény sértettjei lettünk ugyan, de a büntethetősége elévült, vagy a bűncselekmény miatt nem a magyar hatóságok jogosultak eljárni. Ezekre még visszatérünk egyszer.

JÖN:

Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? – jövő csütörtökön!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük