Ius, fas, mos
avagy nem minden bűncselekmény, ami bűzlik
Már a régi rómaiak… is tudták, hogy a jövőben számtalan jogi írás fog úgy kezdődni, hogy már a régi rómaiak is tudták… Így a római jog ókori tudósai mindent elkövettek, hogy minél nagyobb muníciót hagyjanak az utókorra. A római jog – sőt: Római jog – elsősorban a magánjog területén alkotott nagyot, büntetőjognak meg ott volt a keresztre feszítés, az oroszlánok elé vetés.
És már a régi rómaiak is tudták, hogy nem minden normasértés jogsértés, és nem minden jogsértés bűncselekmény. Amennyiben feljelentéssel kívánjuk megtorolni sérelmünket, nem árt, ha ezzel mi is tisztában vagyunk.
A ius, fas, mos római jogi fogalmak számtalan kezdő joghallgató életét megkeserítik. A normák ezen hármas tagolásának már a kiejtése is gondot okoz. Mivel a tinédzsereknél csak a jurátusok infantilisebbek, és pont a vallási norma – a fas – kiejtése csábít csiklandósabb nyelvi leleményre, évfolyamtársam addig disznólkodott a vallási normával, amíg úgy maradt, és a római jogi vizsgán is pestiesen ejtette ki a húzott tétel tárgyát. A vizsgáztató római jogi professzor persze a legkevésbé sem volt kíváncsi arra, mit akar évfolyamtársam a férfi nemi szervről előadni római jogi kollokviumon, így ez lett minden idők legrövidebb vizsgája, évfolyamtársam a húzott tételcím felolvasását követően kint találta magát a folyosón.
Mint mondottam, már az ókori rómaiak is megkülönböztették a normákat, azaz a szabályokat aszerint, milyen körben kell alkalmazni azokat. A ius jelentette a jogi normákat, a fas a vallási előírásokat, a mos pedig az erkölcsi szabályokat. Ez a megkülönböztetés a mai napig él, bár manapság más normákat is felsorolhatunk; így vannak játékszabályok (megfoghatja-e kézzel a kapus a labdát grundfociban), lehetnek kizárólag egyes családokra érvényes családi normák (például a vasárnapi ebéd délben van és pont), valamint foglalkozási, munkahelyi, egyesületi normák.
Ha jobban megfigyeljük, normák hálózzák be egész életünket. Annak a kérdésnek, megjelenik-e egy szabály jogi normaként, az állami kikényszeríthetőség szempontjából van jelentősége. Ha a haverokkal abban állapodunk meg, hogy csak vészkapus van, azaz a kapus nem védhet kézzel, nem tanácsolnám Pistike feljelentését a rendőrségen folytatólagos kezezés miatt. Egyetlen szankciót lehet alkalmazni vele szemben: legközelebb nem hívjuk focizni.
Persze lehetnek átfedések egyes normák között. Ha imént disznólkodtunk, minden mindegy alapon vegyük az orrtúrást. Nem kétséges, hogy a mások előtti orrtúrás erkölcsi normát sért, ugyanez egy templomi oltár előtt mise idején ütközhet vallási normába is. Megvalósíthat-e az orrtúrás jogi normasértést? Vegyük azt az esetet, amikor egy bemondó élő adásban teszi ezt, nem kétséges, hogy munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, és azon túl, hogy mémmé válik, megalapozza a munkáltató azonnali hatályú felmondását is a Munka törvénykönyve alapján.
Megvalósíthat-e bűncselekményt az orrtúrás? (Hosszas gondolkodás.) A Btk. 227. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint becsületsértés vétségét követi el az, aki nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. Vagyis ha valaki nagy nyilvánosság előtt ily módon demonstrálja, hogy én egy takony vagyok, jöhet a feljelentés (azaz magánindítvány). Számtalan jobb példát is hozhatnánk normák közötti átfedésre: az a munkáltató, aki megfelelő biztosítás nélkül küldi fel szakképzetlen dolgozóját a magasba munkát végezni, számtalan normát sérthet meg egyszerre: erkölcsit, munkaügyit, büntetőjogit.
Mindezeket fontos tudnunk, amikor feljelentés megtételét fontolgatjuk. Van a társadalmi együttélés normáinak olyan fokú megsértése, aminek láttán az én zsebemben is kinyílik a bicska, mégsem bűncselekmény. Azt szoktuk mondani, ez legfeljebb a disznóság vétségét meríti ki. A büntetőjogban az a szép, hogy életünk minden mozdulatáról megállapítható, megvalósít-e bűncselekményt vagy sem. Számtalan feljelentő szinte szó szerint beleőrül abba, hogy a hatóságok nem járnak el a disznóság vétsége miatt. Amíg a disznóság vétségét a jogalkotó nem rendeli büntetni a Büntető törvénykönyvben, addig nincs mit tenni. Már az ókori rómaiak is megmondták, nullum crimen sine lege… (vagyis „nincs bűncselekmény törvény nélkül”)
JÖN: Hogyan ne olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!
