Álvásárló a porcelánboltban III.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.24.

a titkos sértett

Munkám során gyakran találkozom olyan esetekkel, amikor a sértett felismeri, hogy éppen át akarják verni, de nem dől be, így végül nem lesz károsult. A büntetőjog régóta ismeri a kísérlet fogalmát, a hatályos szöveg így fogalmaz: kísérlet miatt büntetendő, aki a szándékos bűncselekmény elkövetését megkezdi, de nem fejezi be. A bűncselekmények leggyakrabban a sértett szemfülessége, ellenállása miatt maradnak meg kísérletnek, ritkában azért, mert más külső tényező zavarja meg az elkövetőt és gatyájába inába száll a bátorsága. A legritkább, amikor a tettes bűncselekmény közben megvilágosodik, és azon nyomban elvonul egy kolostorba. Ez utóbbi esetet leszámítva a törvény úgy rendelkezik, hogy a kísérletre a befejezett bűncselekmény büntetési tételét kell alkalmazni, vagyis akár befejezi, akár nem, elvben ugyanaz a büntetés jár neki. Miért írná a törvény az elkövető javára, hogy a sértett feketeöves karatés, és jól fültövön rúgta az erőszakos balféket?

A bírói gyakorlat viszont igenis enyhítő körülményként értékeli azt, hogy a cselekmény csak kísérlet maradt. Egy rablásnál például éveket jelenthet mínuszban a bűncselekmény elbénázása.

Nem csoda, ha számos sértett, aki ha felismeri, hogy éppen hülyének nézik, szeretné bebizonyítani, hogy az a hülye, aki mondja aki vele próbálkozik. Nézzük, mit tenne ilyenkor egy igazi mesterkém!

James Bond például hagyná, hogy az elkövető leüsse, majd amikor a röpke kábulatból tökéletes frizurával magához tér, elkötne egy autót, halálos iramban az elkövető után vetné magát természetesen a menetirány szerinti szemközti sávban, a kabrió lehajtható tetejéből eközben siklóernyőt fabrikálna, és az égből csapna le a gazemberre. Nos, ha van rá mód, inkább előzzük meg, hogy az elkövető elvigye az értékünket, mert Magyarországon komoly esélye van annak, hogy

a/ a szemközti sávban éppen dugó van,

b/ a kabrió önkényes elvételét a Btk. kevésbé tolerálja,

c/ az övbe rejthető siklóernyőt készítő készlet éppen hiánycikk

d/ az elkövető hamarabb elkölti a pénzünket, minthogy visszaszereznénk.

Jack Reacher a csaló kezét törte volna ki csuklóból, később könyöknél is, végül torkon vágta volna a gazembert. Nos, egy ilyen elhárító manőverrel valóban súlyos büntetést érhetünk el… magunknak.

Végül vegyük Jack Bauert, aki gond nélkül épülne be egy unokázós csalásokra specializált bűnszervezetbe, hogy belülről bomlassza. Ezzel csak akkor van baj, ha bomlasztás előtt bukik le a bandánk, és egy fantáziátlan ügyész esetleg nem ismeri, mit szokott tenni Jack Bauer a mi helyünkben.

Ha elég testi-lelki erőt érzünk magunkban a bűnöző lebuktatására, akkor a legjobb tanács, amit adhatok, hogy húzzuk az időt. A másik fél motivációja a pénzünk megszerzése, és a pénzünk megszerzésére bár legjobb a mai nap, de a holnap sem megvetendő. Ne mondjunk semmilyen ajánlatra se igent, se nemet, ne írjunk alá semmit, ne adjunk át semmit, de mutassunk érdeklődést! (A meg kell beszélnem a’zasszonnyal/z’urammal kifogás könnyen bejön, ha a brigantinak is van felesége/férje.) Ehhez kell némi színészi tehetség, némi hidegvér, viszont ha bejön, a nyomozó hatóság rendkívül örül neki, ha meg nem jön be, marad minden a régiben kísérleti szakban. Így ugyanis

  • esély van a tettenérésre,
  • nincs esély arra, hogy mi magunk is bűncselekményt kövessünk el, sértetté válás helyett.

Némi bátorsággal válhatunk titkos együttműködő sértetté, álvásárlás leple alatt bűncselekményt is követhetünk el, de arra is van mód, hogy egy fedett nyomozóval helyettesítsenek bennünket (feltéve, hogy csak telefonon beszéltünk az elkövetővel, vagy véletlenül van egy olyan fedett nyomozó, aki a megtévesztésig hasonlít ránk). Mindenesetre profi nyomozók fognak ügyelni arra, hogy

  • ne eshessen bántódásunk,
  • saját helyett mutatópénzt kockáztassunk,
  • minden törvényes legyen

Mielőtt önállóan akcióba lépnénk, gondoljunk a büntetőjogészre, mert így a kecske is börtönbe kerül, a káposzta is jóllakik, és az unokánknak is lesz mit mesélni.

(Vége.)

Álvásárló a porcelánboltban II.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.17.

etikus hacker az ágyban

avagy az etikus hacker

Vannak olyan titkosan együttműködő személyek, akik olyan titkosan működnek együtt, hogy még a rendőrség sem tud az együttműködésükről, csak amikor akciójuk végén előhúzzák virtuális flepnijüket: „állj, mindenki őrizze meg nyugalmát, etikus hacker vagyok!” Vajon feljogosít-e egy etikai blokkláncba ágyazott hackeri minősítés bűncselekmény elkövetésére?

A XXI. században a hackert misztikum lengi körül. A hacker egyfajta zseniális geek; virtuális térben lakó kívülálló, társadalomkritikát gyakorló filozófus, önmagának való kalandor, kicsit Robin Hood, kicsit Arsene Lupin, kicsit Einstein, kicsit szuperhekus, a francia ellenállási mozgalom tagja, titkos és titokzatos, kettős életet élő legenda. (Ha lány, akkor biztosan gyönyörű, ha fiú, akkor vékony, szemüveges, vagy a szobájából ki sem mozduló dagi – legalábbis ha filmben szerepel.) A hacker úgy üti be a titkos kódokat, ahogy Piedone veri be a rosszfiúk fejét. Ő nem kirakja a Rubik-kockát, hanem bentről kiindulva feltöri. Ha még etikus is, akkor Észak-Koreát is feltöri. A baj csak az, hogy ami etikus, az még nem biztos, hogy jogszerű.

Zárjuk ki rögtön az etikus hacker fogalmából azokat,

  • akik a feltört pénzintézeti informatikai rendszerből pénzt utalnak át maguknak,
  • akik lebénítják más számítógépét és pénzt követelnek az újraindításért,
  • akik intim képeket szereznek meg így,
  • akik mások üzleti, gazdasági, állami, katonai titkait lopják el,
  • akik egyszerűen kárt akarnak okozni az informatikai rendszerbe való betöréssel.

A kizárandók körébe sorolnám azokat is, akik ugyan szórakozásból törnek be egy cég rendszerébe, de később jól jövedelmező állást követelnek maguknak azért, hogy titkolják a rést a pajzson. Ezek a személyek első, második és sokadik látásra sem mások, mint bűnözők.

Kizárhatjuk az etikus hacker fogalmából azokat is, akik munkájukat végzik azzal, hogy informatikai rendszer biztonságát tesztelik. Teszik ezt főállásban, vagy az informatikai rendszer működtetőjének megbízásából, esetleg felhívására („Tessék, csak tessék, az én rendszeremet úgysem lehet feltörni!”). Az ilyen magatartás büntetőjogi megítélése egyszerű; szóba sem jöhet a büntetőjog.

Akad azonban egy szürkezóna, ami sok (jog)vitát okozott és fog okozni; nevezhetjük ezt a zónát az etikus hackelés birodalmának, ha úgy tetszik. Etikus hackerek azok, akik képességeik csillogtatásán túl, nem kívánnak semmilyen hasznot húzni, csak arra akarják felhívni a tulajdonos figyelmét, hogy hálózatát inkább bizonytalansági, mint biztonsági rendszer védi.

A törvény könyörtelenül fogalmaz: aki információs rendszerbe az információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés megsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanul belép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve vagy azt megsértve bent marad, vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. De mi van, ha a hacker jót akar? Ha arra akar rámutatni, hogy az általa feltört információs rendszerben nincsenek biztonságban mások személyi adatai, pénze? Ha a rendszer sérülékenységét nem kürtöli világgá, csak a hanyag rendszergazdára pirít rá? Nincs kegyelem ekkor sem? Nem lehet előhúzni a társadalomra veszélyesség hiánya varázskártyát, mint büntethetőséget kizáró okot?

Jogászkörökben, ha valamire nincsen egyértelmű jó válasz, akkor azt szokták mondani: az eset összes körülményeit figyelembe véve lehet csak válaszolni. Az etikus hacker problémájára is az eset összes körülményeit figyelembe véve lehet csak választ adni. Persze, könnyű volna rávágni, hogy az etikus hacker jót akar, nem büntetni, hanem kitüntetni kell! De. A NASA informatikai rendszerét is fel tudták törni, vagyis a kérdést feltehetjük úgy is, milyen drága informatikai rendszer megvásárlására kényszeríthet rá egy jó hacker egy családi kisvállalkozást, ami például webshopon értékesít díszpárnákat?

Ilyen lakásban működő kisvállalkozás is tárolhat vevői személyes adatokat, nem? Akkor elvárható tőlük, hogy egy pénzintézet informatikai biztonságával rendelkezzenek? S ha már itt tartunk, egy magánlakás is tele van mások személyes adatával: barátokéval, rokonokéval, iskolatársakéval. És mit szólnánk, ha egy éjjel ott állna valaki az ágyunk fölött, és nem akarna semmi rosszat, csak rámutatni arra, hogy lakásunk zárja elavult, könnyen fel tudta törni.

És ekkor megszületne az etikus betörő fogalma…

(Még mindig folytatjuk…)

Álvásárló a porcelánboltban I.

BüntetőjogÉSZ on 2022.02.10.

álvásárlás

Hol volt, hol nem volt, még az Egyesült Óperencián is túl, vagy talán éppen ott, volt egyszer egy ember, aki olvasott valamit arról, hogy egy pizzéria alagsora pedofil hálózatot rejt, és aki pizzát rendel, igazából szerencsétlen gyerekeket rendel. Mivel egy pizzériába igen gyakran hangzik el a „kérek egy pizzát”, ebből emberünk azt a következtetést vonta le a pedofil hálózat volumenére, hogy az némi képzavarral élve, minden határon túlmutat. Az óperenciai rendőrök szemmel láthatóan passzívak maradtak a temérdek pizzát látva, ezért emberünk magához ragadta az alkalmat valamint engedéllyel tartott fegyverét, és megjelent kiszabadítani az áldozatokat a nemlétező alagsorból. Hogy az alagsor nem létezik, ezt emberünk is megértette, miután jónéhány sorozatot eresztett a padlóba. Addigra azonban a pizzafiliában szenvedő vendégkör pánikszerűen megfogyatkozott, végül emberünk kezére került bilincs, feltétként.

Ha nem is ilyen formában, de önjelölt Jason Jack James Bourne-Bauer-Bond-ok mindenütt vannak. (Atyám, minden titkos ügynök monogramja J B? Erre is kéne egy összeesküvés elmélet!) Sajnos a „magán titkosszolgálat” rejt némi veszélyt a fel nem esküdött ügynökre nézve nálunk is.

Találkoztam olyan esettel, amikor valaki egy korrupt polgármestert akart leleplezni, hozott is egy felvételt ennek bizonyítására. Továbbá felajánlotta, hogy beépül. A tényállás – a felismerhetőség elkerülése érdekében kicsit megváltoztatva – a következő volt: a polgármester a településen vállalkozni kívánó vállalkozónak valóban utalt arra, hogy fizetnie kell majd az önkormányzatnak, önkormányzati adót. Emberünk erre, mint korrupciós ajánlatra tekintve határozta el, hogy leleplezi a disznóságot, magánnyomozásba kezdett, talált is valakit a helyi kocsmában, aki azt állította, hogy jóban van a polgármesterrel. 000007-es ügynökünk az emberen keresztül pénzt ígért a polgármesternek különféle szívességekért cserébe, majd a felvételt büszkén csatolta a hatóságnak azzal, hogy kocsmai ismerőse az ajánlatot nem utasította vissza, így idő kérdése, és ő leleplezi a helyi korrupciós kiskirályt.

A felvételt meghallgatva, az derült ki, hogy az egyetlen, aki bűncselekményt követett el, az maga a mi nagyon titkos ügynökünk volt. Ő volt az, aki a polgármesternek az „emberén” keresztül pénzt ígért bizonyos szolgáltatásokért, márpedig a törvény szerint, aki hivatalos személyt a működésével kapcsolatban neki vagy rá tekintettel másnak adott vagy ígért jogtalan előnnyel befolyásolni törekszik, bűncselekményt követ el. A felvétel alapján a polgármester „embere” a jogtalan előnyt valóban nem utasította vissza, igaz, el sem fogadta, valószínűleg elgondolkozott az ajánlaton, így viszont nem követett el bűncselekményt. A polgármester, aki nem is tudott az egészről, szintén nem követett el bűncselekményt.

Pályafutásom során nem ez volt az egyetlen eset, amikor önjelölt igazságosztó próbált bűnözőket (vagy bűnözőnek vélt embereket) leleplezni oly módon, hogy maga is bűncselekményt követett el. Volt, aki kábítószert rendelt, volt, aki hamis közokiratot a saját fényképével. A jószándék ha nem is a pokolba, de a tárgyalóterembe vezetett. A bűncselekmény akkor is bűncselekmény, ha azt nem azért követjük el, hogy… hanem azért, hogy….

Ugyanakkor van egy érdekes jogintézmény a büntetőeljárásban, amit álvásárlásnak hívnak. Az álvásárlás olyan leplezett eszköz, amely ügyészi engedéllyel akár bűncselekmény elkövetésére is feljogosít. Álvásárlás keretében jogszerűen lehet vásárolni olyan dolgot, aminek vásárlása egyébként bűncselekmény lenne (lásd kábítószer), vagy olyan szolgáltatást, amely engedély nélkül szintén bűncselekmény lenne (lásd korrupciós szolgáltatás.) Hangsúlyozom, ezekhez mind ügyészi engedély szükséges!

Főszabályként az álvásárlás a fedett nyomozó feladata, vagy a nyomozó hatóság tagjáé, kivételesen azonban civilnek is lehet álvásárlásra engedélyt adni. Higgyük el, hogy ha felmerül az a végső eset, amikor civilnek kell álvásárlást engedélyezni, az ügyész és a nyomozó hatóság lába nagyon remeg. Egyrészt a civil személy személyi biztonságát szavatolni kell. Másrészt a civil nem feltétlenül ismeri a büntetőjogot illetve a kriminalisztikát, így – szemben egy fedett nyomozóval – fogalma sincs arról, hogy ha az ügyészi engedélyben szereplő kábítószer helyett az engedélyben nem szereplő anyagot, vagy tiltott teljesítményfokozó szert akarják rásózni, megveheti-e azt vagy sem. Harmadrészt vállalnia kell, hogy a hatóság ellenőrizni fogja az álvásárlás érdekében tett minden lépését.

A fedett nyomozó ugyanis érdek nélkül hajtja végre a feladatát, nem lesz kevesebb a fizetése, ha nem sikerül bizonyítékot szereznie, és nem lesz több, ha sikerül. Vagyis az általa szerzett bizonyíték hitelesebb lesz. Ezzel szemben egy civilnél ezt sokkal nehezebb megítélni, mert mi van, ha azért akarja csőbe húzni a polgármestert, mert az nem akarja csökkenteni az önkormányzati adóját? Vagy mi van, ha az egyik kábítószerkereskedő banda akarja álvásárlással kiiktatni a konkurens kereskedőt?

Az élet hozhat olyan meglepetést, hogy valaki valamilyen jogtalan dologra kíván rábírni minket, ha késztetést érzünk ennek leleplezésére, ne mondjunk se igent, se nemet, azonban mielőtt titkos ügynökként akcióba lépnénk, azt ajánlom, amit a gyógyszerreklámokban, kérdezzük meg orvosunkat, gyógyszerészünket, ügyészünket, nyomozótisztünket….

(Folytatjuk…)