Hazugság? Vizsgálat!
- Tudtad, hogy feleségem, Polly – itt barátom rövid hatásszünetet tart – egy Gráf?
- Úgy tudtam, leánykori neve Nagymezey, de fölvette a tiédet – válaszolom óvatosan, nem tudva, mire föl e kérdés. Vajon, mit vétettem? Elfelejtettem volna barátom feleségének névnapját? Mármint leánykori vezetéknevének a napját?
Barátom arcára olyan kifejezés ül ki, mint aki előre örül valami jövőbeli kellemes eseménynek.
- Polly Gráf! Érted? Olyan, aki folyton hazugságon akar kapni engem – mondja televigyorral.
- He-he – heherészek mérsékelt májkacajjal – szóval a feleséged egy poligráf? És sikeres? Mármint sikerül téged hazugságon kapni?
- Nem, soha. Ezért sem értem az állandó bizalmatlanságát. Tegnap például egy órán keresztül faggatott, hogy cigiztem-e, pedig a kedvéért szoktam le a dohányzásról. Úgy szimatolt körbe, mint egy vizslakutya, holott tegnap egy szálat sem szívtam, de tényleg. Engem sért ez a bizalmatlanság! Miért nem hisz nekem, amikor azt mondom, hogy nem?
- Miért? Mit mondasz neki, amikor néha elszívsz egy cigit a haverokkal?
- Hogy nem dohányozom, illetve, hogy az nem ér. Mert akkor a haverok dohányfüstjétől is lehetne szagos az ingem. Azt állítja, arcomra van írva, amikor füllentek. De tegnap nem hazudtam! Mondd meg neki, hogy hazugságvizsgálatra nem lehet ítéletet alapítani. Olvastam az interneten, de nem hisz nekem.
Barátom őszintén irigyli a büntetőjogászok világát, ahogy mondani szokta, a mi munkánk bináris kódja a legegyszerűbb a világon; valami vagy bűncselekmény, vagy nem, minek ehhez annyit tanulni. Most meg arra kér, adjak szakvéleményt hazugságügyben a feleségének?
- Nem is tudom – válaszolom óvatosan – a műszeres vallomásellenőrzés ma már komoly tudományos tevékenység. Egyre fejlettebb ketyerékkel vizsgálják, a tanúk, gyanúsítottak vallomása mögött álló fiziológiai reakciókat; mérik a pulzust, a bőr izzadását, a szívritmust, a levegővétel gyakoriságát. Olvastam, hogy már az arcizmok mikro-rezdüléseiből, a hang rezonanciájából, a tekintetvezetés irányaiból is tudnak következtetéseket levonni. A baj az…
- Hogy a feleségem egy élő hazugságvizsgáló – vágja rá barátom.
- Az csak a te bajod. A nagyobb baj, hogy a hazugságvizsgáló nem vizsgál hazugságot vagy igazságot. Megköveznének az egyszerűsítésért a szakemberek, de a hazugságvizsgáló igazából fiziológiai reakciókból von le érzelmi következtetéseket.
- Sajnos, a feleségem meg az én válaszaimból von le érzelmi következtetéseket.
- Valóban, egyedül poligráfra bűnösséget vagy ártatlanságot alapítani nem lehet. A poligráf például nem tud mit kezdeni az érzelmi reakciók hiányával. Például, ha az elmeállapotom sajátossága miatt őszintén hinném, hogy én vagyok Jézus Krisztus, a poligráfon simán átmennék a „képes-e a vízen járni?” kérdésre. Miért izgulnék, hogy hazugságon kapnak, ha meggyőződésem szerint ennél nagyobb csodákat is tettem már? Ugyanez a helyzet az érzelmi reakciókkal akkor, ha tévedek egy kérdésben; vagyis az őszinte hazugságok megtévesztik a műszeres vizsgálatot.
- De hisz én is őszintén hazudtam!
- Szóval tényleg nem cigiztél a tegnapi napon?
- Nem, dehogy. Miért cigiztem volna, amikor a fészerben megtaláltam ifjúkori pipámat…
- Látod! Ez a műszeres hazugságvizsgálat másik baja. Megbuktál feleséged hazugságvizsgálóján, pedig igazat mondtál, csak a kérdés volt rosszul föltéve, de mivel te kiegészítetted a megfelelő kérdésre; azaz a cigiztél-e kérdést átfordítottad dohányoztál-e kérdésre, így őszintén elhasaltál az asszonyi igazmondó teszten. Képzeld el, ha a bizonyítás tárgya egy tetthelyen talált cigarettacsikk lett volna, és te magadban a pipázásra gondolva megbuksz a kérdésen. Mindegy, erről majd a jövő heti foci után mesélek.
- Ne már! Kíváncsivá tettél.
- Nem úgy volt, hogy időre kell hazaérned? Megígérted a feleségednek! Mentek bevásárolni.
- Majd azt mondom, kifordult a bokád, és megvártam, amíg kiér a mentő hozzád…
(folytatjuk..)
