Miranda csókja III.

Miranda óta tudjuk, hogy „joga van hallgatni”, de vajon azt is tudjuk, hogy hallgatni arany? Az amerikai jogrendszerben hallgatással éveket lehet spórolni, de éveket lehet veszíteni is. Aki bűnös, jobban jár, ha beszél, aki ártatlan, annak mindegy, hogy beszél vagy hallgat. A néma bűnös rosszabbul jár, mintha beismert volna, ha rábizonyítják a bűncselekményt. És az a bűnös jár a legrosszabbul, aki hülyeségeket beszél.

FBI ügynökök tartottak előadást, bemutattak egy megtörtént esetet. Négy egyenruhás rendőr „maszekban” kábítószert szállító kamiont kísért jó pénzért. Az „okosság” az volt, ha egy kolléga megállította a kamiont, ők közbeléptek, és megpróbálták elhitetni az intézkedő rendőrrel, hogy a kamiont fedett nyomozó vezeti egy akció keretében. Rajtavesztettek. A belbiztonságiak bekamerázták a rendőrautót, és mindent felvettek. Az előadást tartó FBI ügynök rámutatott arra a három rendőrre, aki elvitte a balhét, vagyis vádalku keretében bűnösnek vallotta magát hat-nyolc évért cserébe. Az előadó megmutatta negyedik társukat is, aki úgy gondolta, ezt még ki tudja magyarázni. Esküdtszéki tárgyalás után közel húsz évet kapott. Nemcsak nem vallotta bűnösnek magát, de minden terhelő bizonyítékot megpróbált valami mesével cáfolni. Az ítéletébe ezt is beszámították. Ja, mert joga van hallgatni, de ha úgy dönt, hogy vallomást tesz, akkor az igazat kell mondania, különben – az amerikai jogrend szerint – újabb bűncselekményt követhet el. Hallgass, vagy mondj igazat! Persze ha valaki felett halálbüntetés lebeg, az úgy hazudhat, ahogy akar, méreginjekció után úgysem ültetik villamosszékbe.

Tapasztalatom szerint a magyar jogban sem mindig igaz, hogy hallgatni arany. Egyszer csalással vádolt meg valakit az ügyészség. A tényállás szerint a vádlott kölcsönkért egy nagyobb összeget, és amikor a tartozást ki kellett volna egyenlítenie, egyszerűen eltűnt, elérhetetlenné vált a hitelező számára. Annyit sem mondott, hogy fapapucs; sem a sértettnek, sem a rendőrségnek. A bíróság előtt azután azzal védekezett, hogy külföldön baleset érte nemsokkal a tartozás lejárata előtt, kórházba került, s miután nem volt biztosítása, kénytelen volt a kórházi költségeket abból az összegből fedezni, amiből a tartozását akarta megadni. A bírónak gyanús lett a dolog, jogsegély keretében megkereste a külföldi kórházat, amely megerősítette, hogy valóban ott feküdt a vádlott, és valóban a kezelésért annyit fizetett, amennyi a tartozása volt, sőt, még valamivel többet is. A bíró csodálkozva kérdezte – fél év múltán, mikor a külföldi bíróság teljesítette a jogsegélyt – hogy mi a fészkes fenéért miért nem mondta el ezt korábban a rendőrségen? A vádlott megvonta a vállát, és azt felelte, hogy a védő is és a rendőr is azt mondta, hogy joga van hallgatni, ketten csak nem tévedhetnek.

A magyar jogrendben a terheltnek nemcsak hallgatni van joga, hanem hazudni is, egy feltétellel: mást hamisan nem vádolhat. Vagyis a tetten ért betörő nem adhatja ki magát saját ikertestvérének, de a tetten nem ért elkövető sem foghatja a bűncselekményt a szomszédjára. A terheltet nem büntetik meg azért is, mert hazudott a hatóságnak. Sokszor lehet jó taktika megvárni, mire jutott a rendőrség magától, és a nyomozás végén kitalálni valami hihetőt, avagy beismerni mindent, amit bizonyítani tudnak. A töredelmes, tényfeltáró beismerő vallomás persze nyomatékos enyhítő körülmény, sok évet lehet spórolni vele, akár felfüggesztett szabadságvesztést is érhet. A tényfeltárást mellőző beismerő vallomás is enyhítő körülmény, csak valamivel kevesebbet ér. Aranyigazság, hogy a beismerő vallomás értékesebb az eljárás korai szakaszában, mint a tárgyalás végén. Aki a nyilvánvalót ismeri be hosszas huzavona után, annak a bíró az ítéletben felsorolja enyhítő körülményként a beismerést, és éppen csak nem teszi hozzá, hogy a késő bánat ebgondolat.  

Van, aki a leglehetetlenebb helyzetből is megpróbálja kidumálni magát. Úgy gondolja, hogy az ügyészségnek nem a bíróság előtt kell bizonyítani a vádat, hanem neki. Márpedig ő, a vádlott nem könnyen győzhető meg, hogy bűnös, hiszen a cilinderből mindig elő tud húzni egy újabb mesét. És igen, joga van hazudni, a hazugság miatt nem büntetik meg külön, csak éppen a bíró tolla fog esetleg majd vastagabban, hogy Miranda csókolta volna homlokon….

Vége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük