Hazugság? Vizsgálat! II.

Barátom a mártíromság glóriájával feje fölött jelent meg három hét múlva a szokásos heti focimeccsen.

Két meccses eltiltás… – válaszolta barátom – megbuktam az asszony hazugságvizsgálatán. Pedig azt hittem, ez soha nem fog megtörténni, olyan profi vagyok.

Értem – bólogattam, pedig nem értettem. Barátom mindig büszke volt arra, hogy bármilyen füllentést kimagyaráz egy másikkal.

A többiek köréje gyűltek.

Nemá – szólt a kapusunk. – Semmit nem tudtál kitalálni neki? Hő! Öregszel, vagy mi fene?

Kapusunk életéből két dolog hiányzott: a jómodor és az asszony, így mindenki legyinteni szokott súlytalan hímsovinizmusára.

Dehogy! – mondta a barátom. – Ezer dolgot soroltam, mikor azt vágta a fejemhez, hogy megfeledkeztem a legutóbbi szülinapjáról is. Hirtelen tényleg nem jutott eszembe, mit is vettem. Tíz éve vagyunk házasok, így meggyőző hangon idéztem föl néhányat az elmúlt évek karácsonyáról, házassági évfordulójáról, békülésnapjáról. Mire beugrott a helyes válasz, már késő volt, megsértődött.

Sajnos a legutóbbi szülinapja éppen az aznapi volt – lógatta az orrát a barátom. – Jól behúzott a csőbe. Technikailag egyre fejlettebb a hazugságvizsgálója.

A hazug férjet hamarabb utolérik, mint a sánta csatárt – bólogatott a kapus – ezért nem nősülök, míg a Barcelona el nem vesz.

Barátom elég indiszponált volt a meccsen, folyton a szomszéd ház falán lévő parfümreklámot bámulta az óriásplakáton.

Felfüggesztett kaptam… – felelte bánatosan – az asszony átköltözött a vendégeknek fenntartott hálószobába. Hagyjuk a fenébe, majd csak megbékél! El kell ismerni, jól csinálta! Ha aznap este azzal kezdi, hogy megfeledkeztem a születésnapjáról, most nem lennék ekkora szarban! Szidtam volna a rohadt virágfutárt, az internetes csomagküldést, vagy kitaláltam volna, hogy nem készült el időre a megrendelt ékszer, és hirtelen azt mondtam volna, sebaj, foglaltam egy asztalt az izéétteremben… Ehelyett azzal jött nekem, hogy elfelejtettem a legutóbbi születésnapját… Ti is ilyen váratlan kérdéssel cseszitek át szerencsétlen bűnösöket a poligráfon?

Egy: nincsen „ti is”; műszeres hazugságvizsgálatot csak képzett szakember végez, akit a nyomozó vagy az ügyész rendel ki – válaszoltam. – Kettő: a váratlan kérdés fals eredményre vezet. Ha például hirtelen nekem szegeznék, hogy én öltem-e meg Kennedy elnököt, lehet, jómagam is ideges lennék, de nem azért, mert én vagyok a tettes. Átfutna az agyamon, hogy valaki fondorlatos módon rám fogta a gyilkosságot, vagy azon töprengenék, mit tettem, amit félreérthetett a hatóság. Nem. Éppen ellenkezőleg. A vizsgálat előtt mindig átbeszélik a kérdéseket, és azt is, mit fog válaszolni a vizsgált személy. Éppen az a lényeg, hogy ki lehessen zárni, hogy meglepődés okozza a mért érzelmi kitörést. Aki hazudni fog, annak már az ártatlan kérdéseknél is emelkedni fog az érzelmi görbéje, ha tudja, hogy nemsokára jön az a kérdés, amire hazug választ kell adnia, és amikor a kínos kérdés jön, akkor…

Hát hogyne! Véres lenne tőle a talpad. Ha az ártalmatlan kérdésekre is heves érzelmekkel reagálnál, nem az jönne ki belőle, hogy ártatlan vagy, hanem, hogy idióta: „Ön nő?” „Nem, júújj!” „Ön agglegény?” „Nem, júúúj!” „Ön törte el a felesége kedvenc vázáját! Nem, júúúj!”

„Ön gyerek még?” „Nem, óóóhm.” „Elvették a jogosítványát?” „Nem, óóóhm.” „Mondta az anyósára, hogy boszorkány?” „Nem, öhöm.”

Éppen ellenkezőleg, nagyon könnyű: mindenki gyakorolja. Megérteni nehéz, miért hazudik valaki.

(folytatjuk..)