Hazugság? Vizsgálat! III.
– Már két hete folyton csak igazat mondok a feleségemnek – közölte barátom meccs után a sörözőben drámai hangon.
– Nemá! – szólt a nőtlen kapusunk, és mintha a csapat nős tagjainak érzéseit mondta volna ki, úgy csóválták többen a fejüket. – Fogadjunk, most is úgy tudja, hogy meccs után vissza kell menned a munkahelyedre, ahol a főnök születésnapját kell ünnepelni, aki ragaszkodik ahhoz, hogy igyál az egészségére, pedig szívesebben mentél volna vásárolni, mert a főnöködet úgy utálod, mint a…
Barátom arcára diadalittas kifejezés ült ki.
– Nem. Mondtam neki, hogy meccs után egy csapat gazemberrel fogok sörözni, és nem is hazudtam, hiszen itt vagytok…
Az elképedés leírhatatlan volt.
– És hogy vált be az igazmondó juhász szerep? – kérdezte a középhátvéd szakmai érdeklődéssel. Mármint férjszakmai érdeklődéssel.
Barátom nagyot sóhajtott, és felém fordult.
– Kezdetben maga volt a tragédia. Bevallottam például, hogy munka után találkoztam néhány volt osztálytársammal egy sörre, mire a feleségem azonnal nekem támadt; valljam be, hogy megcsaltam. Máskor kertelés nélkül előadtam, hogy vettem egy újabb katonai tőrt a gyűjteményembe, mire számon kért, hogy már megint nagyobb összeget adtam kölcsön a mihaszna öcsémnek…
– Igen – sóhajtottam – nehéz lejönni a szerről… mindkettőtöknek. Ijesztő lehetett füllentéshez szokott feleségednek először találkozni az igazsággal. Azt hitte, hogy a töredelmes igazság valami nagy-nagy hazugságot leplez…
– Könnyű a bíróknak, ügyészeknek, rendőröknek, nektek folyton az igazat kell mondanotok!
Elmosolyodtam.
– Voltam egyszer egy poligráfos bemutatón ahol az egyik kollégám vállalta, hogy oktatási célból beugrik a vizsgálóba. Na, a „követett-e el már szándékos bűncselekményt?” kérdésen úgy megbukott, ahogy az a nagy könyvben meg vagyon írva…
– Nemá! – csapott le a témára kapusunk (ittas járművezetésért pénzbüntetésre és járművezetéstől eltiltásra elítélt) – Egy bűnöző ügyész?
A többiek is letették a korsókat poharakat az asztalra, és előrehajoltak.
– Ez olyan kérdés, amin esetleg egy futballkapus átmegy, de például egy büntetőbíró megbukik. Mert míg a futballkapusok azt hiszik, hogy az ittas járművezetést gondatlanságból követték el (gondatlanul nem figyeltek föl az út végén igazoltató rendőrökre, és így nem kanyarodtak el időben), addig egy büntetőjogász tudja, hogy mi számít szándékos bűncselekménynek. Kollégánk utóbb elmesélte, hogy amint önként jelentkezett a vizsgálatra, máris beugrott neki, hogy az elmúlt héten a váróteremben kicsúszott a száján, hogy az orvos egy sarlatán kókler, aki harmadszorra sem tudta rendesen feltenni a felhőbe a receptet. Már pedig, aki a sértett munkakörének teljesítésével összefüggésben a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, az szándékos bűncselekményt, becsületsértést követ el. Ez villant át a kolléga agyán, meg az hogy szerencsére ez nem jutott vissza az orvos fülébe, de akkor is szándékos bűncselekmény, ha nem lett semmilyen következménye. Ez a kis emlék bőven elég volt arra, hogy megbukjon a műszeres hazugságvizsgálaton.
– Fúú! Ez nagyon durva! – nyögte a kapusunk. – Csak be ne ültessetek engem, mert gondtalanságból nem minden melómat vallottam be a NAV-nak az elmúlt öt évben.
– Nyugi! A műszeres vallomásellenőrzés a büntetőeljárásban feltételekhez kötött bizonyítási cselekmény. Nem lehet csak úgy beültetni senkit egy hazugságvizsgálóba. Először is: kell hozzá egy vallomás, amit ellenőrizni lehet. Aki például gyanúsítottként megtagadja a vallomástételt, ott nincs mit ellenőrizni. De aki vallomást tesz, az sem köteles alávetni magát a műszeres vallomásellenőrzésnek. Persze, aki ártatlan, annak nincsen titkolni valója. Vagy mégis? Amerikában történt egyszer egy kéjgyilkosság. A szomszéd férfi gyanúba keveredett, mert sokaknak feltűnt, milyen gyakran kerülgette a csinos áldozatot. A férfi vállalta, hogy aláveti magát a poligráfos vizsgálatnak. A rendőrségi kérdések között szerepelt, tudta-e a vizsgált személy, hogy a meztelen áldozat magzatpózban feküdt a konyhájában. A férfi rávágta, hogy nem, nem tudta. A műszerek jelezték, hogy a válasz idején a férfi szervezete olyan fiziológia jeleket mutatott, amely alapján válaszadáskor nem az igazat mondta. Ez a szomszédok vallomása mellett elég volt a letartóztatásához, mert olyan kérdés volt, amire csak a rendőrök, meg az elkövető tudhatta a választ. Meg az, aki a kéjgyilkosság után átjárt a szomszédba, és ahelyett, hogy a rendőrséget hívta volna, a szép szomszédnő meztelen testét kukkolta. Na, ezért fontos, hogy megfelelő szakember a megfelelő kérdéseket tegye föl.
(vége)
