Lebukott az ügyészség
Van úgy, hogy nincs tovább, el kell ismerni, hogy lebukott az ügyészség. Magyarország Ügyészsége (ne kerteljünk: a legfőbb ügyész) összefogott a Kormánnyal, hogy eltussolja a kabinetvezető miniszter ügyeit. Lássuk csak, hogyan is kell tussolni…..
[1] Először is egy Kormány felügyelete alatt álló szerv büntetőeljárást kezdeményezett.
[2] Egy másik ugyancsak a Kormány felügyelete alatt álló szerv előkészítő eljárást rendelt el, hogy így tussolja el a kabinetvezető miniszter üzelmeit. (Muszáj volt, hiszen ha nincs eljárás, nem keletkeznek adatok, nincs mit eltussolni.)
[3] Az előkészítő eljárást folytató szerv azért, hogy legyen mit elleplezni, kezdeményezte az ügyészségen a kabinetvezető miniszter „emberének” a lehallgatását, aki történetesen a Magyar Végrehajtói Kar elnöke volt.
[4] Az ügyészség szándékegységben a kormányközeli szervvel, indítványozta a nyomozási bírónál a kabinetvezető miniszter „emberének”, azaz a Magyar Végrehajtói Kar elnökének a lehallgatását. Ennél jobb megoldás nem volt tussolásra, hiszen ha nincs lehallgatás, azzal azt kockáztatják, hogy nem lesz mit elleplezni, és akkor baj van.
[5] Mivel a lehallgatás során képbe került az igazságügyi miniszter helyettese is, ennek nagyon megörült a legfőbb ügyész, hiszen olyan snassz, hogy csak egy politikus üzelmeit kell lepleznie. Szólt tehát az igazságügyi miniszter helyettesének, hogy figyelik. Ebben volt némi fondorlat, mert igazából nem az igazságügyi miniszter helyettesét figyelték és hallgatták le, hanem a fővégrehajtót, de a kabinetvezető „emberét” nem lehetett figyelmeztetni, mert azzal az ügyészség azt kockáztatja, hogy esetleg nem keletkezik terhelő adat a kabinetvezetőre, és akkor megint csak ott tartunk, hogy nincs mit eltussolni.
[6] Magyarország Ügyészsége a legfőbb ügyésszel az élen ekkor emelte a tétet. Úgy gondolta, hogy összejött a gyanú a nyomozásra, fel kell jelenteni kabinetvezető „emberét” miniszterhelyettestül. Sőt, el kell rendelni a lehallgatását, immár tényleg figyelni kell a miniszterhelyettest is. Na, innen szép nyerni, azaz tussolni, hátha valami keletkezik a kabinetvezetőre is azon kívül, hogy egy kívülálló a keresztnevén emlegeti.
[7] A Kormánynál látták, hogy a legfőbb ügyész immár nem ura a helyzetnek, azaz a tussolásnak, kezükbe vették hát a dolgot, és ők is figyelmeztették az igazságügyminiszter helyettesét. (Valószínűleg arra is tisztelettel kérték, hogy a bűntárásának ne szóljon, mert ő hajlamos lenne bizonyítékokat megsemmisíteni, és akkor semmit nem találnak majd a nyomozó ügyészek a (ház)kutatáson, és akkor végkép nem lesz mit tussolni).
[8] Ezt követően a nyomozó ügyészek, védelmi tisztek és rendőrök lecsaptak a kabinetvezető „emberére”, hogy elnyerjék a jóindulatát. Letartóztatták, nehogy a kabinetvezető „embereként” vallomást tegyen a kabinetvezetőre.
[9] A legfőbb ügyész hasonló okokból kérte a miniszterhelyettes mentelmi jogának felfüggesztését. Az országgyűlés felfüggesztette a mentelmi jogot, hiszen ha az országgyűlési képviselő, egyben igazságügyi miniszterhelyettes mentelmi joga nincs felfüggesztve, akkor gyanúsítottként sem lehet kihallgatni, és akkor nem áll fenn annak a veszélye, hogy terheli a kabinetvezetőt enyhébb büntetés reményében, és akkor megint ott tartunk, hogy nincs mit tussolni. A legfőbb ügyész nagyon dühös lett, hogy senki nem vallott a kabinetvezetőre, és akkor, hogyan tesz hitet (tust) a kabinetvezető mellett.
[10] A kabinetvezető szerényen mosolygott a legfőbb ügyész szerencsétlenkedését látva, hiszen ő tudta, hogy az egész cirkusz vége felé személyesen megjelenik az ügyészség épületében (más források szerint az emberei jelennek meg), ott törlik a rá terhelő bizonyítékokat a nyomozati iratokból, valamint eljáró ügyészek, bírák, védelmi tisztek memóriájából.
(Esküszöm, nagyon szeretnék egy ilyen mindent törlő tollszerű izét….csak egy kattintás, és nem emlékszünk semmire. Hol tartottam?).
Ez így filmsorozatba illő, kár, hogy a szerzői jog nem az enyém.
