32 millió forintos nyereség: egy hivatali visszaélés mérlege
A hírek szerint egy ügyész visszaélt közhatalmával, mert egy feljelentett barátját információkkal látta el kollégái és a rendőrség háta mögött. A barát az interneten még dicsekedett is nagyhatamú pártfogójával. 33 millió forintra ítélték a bíróságok… mármint az ügyészséget, hogy ilyen csekélységért kirúgta az ügyészt. Egészen pontosan a munkaügyi bíróságok 33 millió forintot ítéltek meg neki, míg a büntetőbíróság bűnösnek mondta ki hivatali visszaélésben, és 750.000 forintos büntetést szabott ki rá. Kis matematikával 33.000.000 Ft – 750.000 Ft = 32.250.000 Ft; ennyi az egyenleg. Ennyit nyert az ex-ügyész a hivatali visszaélésen bírói ítéletek által.
Félreértés ne essék, a munkaügyi bíróság szerint is megtörtént a közhatalommal való visszaélés, de aránytalan ezért egy ügyészt kirúgni. Alkotmányos elv, hogy a bíróságnak „az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak”. Két fokon is megvizsgálták a dolgot a munkaügyekkel foglalkozó bíróságok, és úgy találták az ügyészekről szóló törvényt a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgáló módon értelmezni, hogy a hatalmi helyzetét barátja részére kamatoztató ügyésznek 33 millió forintot ítélnek meg……büntetőeljárás ide vagy oda. Ez valószínűleg kellő visszatartó erővel bír, hogy az ügyészség a jövőben ne rúgjon ki hivatali vesztegetőt, bűnpártolót. Talán egy gyilkossal szemben fegyelmi büntetésként megrovás kiszabható, akkor kisebb lesz az ügyészség büntetése.
Lehet, a kispolgári irigység mondatja velem, de vannak ügyészek, akik gyilkosokkal, szervezett bűnözőkkel kerülnek szembe, fenyegetik, leköpik őket, és soha nem ítélnek meg nekik 33 millió forintot semmilyen formában. A szomorú az, hogy az etikai mérce a bírókkal szemben semmivel sincs alacsonyabbra helyezve, mint az ügyészekkel szemben. Ha négy hivatásos bíró szerint a hivatali visszaélés belefér akár az ügyészi, akár a bírói hivatásba, akkor erkölcsileg kivéreztünk.
Egy másik ügyben az ügyészség vádat emelt egykor vezető posztokat betöltött ügyész ellen, mivel a nyomozás eredménye arra mutatott, hogy ugyancsak segített valakit egy büntetőügyben. Pártfogoltja egykor nem volt barátja, ügyészként még nyomoztatott is ellene, de aztán fordult a kocka, megbarátkoztak, és egy barát ott segít, ahol tud. Egy ügyészbarát a büntetőügyben tud. Felfüggesztett börtönbüntetést kapott a bíróságtól hivatali visszaélés miatt elsőfokon. Egy politikai párt szinte rögtön felkarolta, igazságügyi tanácsadója lett, ha a párt győz egy választáson, ki tudja, akár miniszter is válhat belőle.
Közös a két ügyben, hogy mindkettőjükkel szemben amiatt volt a vád, hogy közhatalmukkal éltek vissza, mindketten személyes ismerősüket, barátjukat segítették az igazságszolgáltatással szemben köztörvényes bűnügyben, nem egy Dreyfus századost erkölcsi megfontolásból.
Közös az is, hogy mindkét személy elégtételt nyert szenvedéseikért; egyikük a bíróság, másikuk a politika által. Hiszek a megbocsátásban, különösen, ha a tettes maga kér bocsánatot. Nem hiszek abban, hogy megbélyegzett emberként kéne élniük életük végéig. De hivatali visszaélésért jutalmat adni…
Jó volna hinni, hogy megosztott világunkban vannak olyan közös értékek, amiben egyaránt hisz ügyészség, bíróság, politikai párt, és minden jóérzésű ember. Lehet, bennem van a hiba.
