Az emberkereskedelem áldozatai: a nemsértettek

Van a Btk-ban néhány bűncselekmény, amelynek frappáns elnevezése folytán az egyszeri jogalkalmazó úgy véli, soha nem lesz köze ilyen ügyhöz. Itt van a pénzmosás. Miután elpoénkodunk a mosógépből kivett ingzsebben felejtett bankjegyen, rögtön megjelenik a drogmaffia pénzét bonyolult tőzsdei műveletekkel tisztára mosó bróker képe. Pedig a legtöbb pénzmosás arról szól, hogy az elkövető kölcsönadja bankszámláját az internetes csalóknak, majd az odautalt pénzt készpénzben felveszi, és jutalékért átadja jogtalan tulajdonosának, azaz a csalónak, aki aztán illaberek…

Másik jólsikerült elnevezés az emberkereskedelem bűntette, amelyről a jeffersoni idők rabszolgapiacai jutnak eszünkben. Rabszolgák a XXI. században? Külföldön biztosan, különben nem lenne annyi nemzetközi szerződés e tárgyban. Emberkereskedelem a mai Magyarországon? Ez még sok hatósági embernek sem evidencia, dacára a kidolgozott áldozatazonosítási módszereknek, tudományos kutatásoknak, konferenciáknak, tréningeknek. (Lásd bővebben: Huszár Julianna, Windt Szandra: Szemléletformáló tréning, avagy a rendőr, az ügyész, a bíró és öt emberkereskedelmes ügy – http://ugyeszeklapja.hu/?p=2793 )

Emberkereskedelem karikatúra

Az a feneség, hogy az emberkereskedelem áldozatai a nemsértettek. Amíg a lopás, csalás, rablás, zsarolás elszenvedői hangosan tiltakoznak legalább az elkövetés után (segítségkéréssel, feljelentéssel), addig az emberkereskedelem áldozatai maguk sincsenek tisztában sértetti mivoltukkal, sőt, sokszor tényleg nem érzik magukat sértettnek. A nyomorból prostituáltnak külföldre közvetített lány természetesnek tartja, hogy keresménye nagy részét elveszik közvetítő jutalékként, szállásdíjként, védelmi pénzként, vagy csak úgy, de még így is tud hazajuttatni valamennyit a családnak, és az otthoni parizeres zsemle helyett kint csokis croissant-t reggelizhet, így legtöbbször nem tekint magára sértettként. Míg a hatóságok és saját maga sem képes önmagát áldozatként azonosítani, addig a társadalom egy része kifejezetten cafkaként azonosítja őt. Könnyebb kurválkodni, mint kapálni, nem igaz? Csakhogy a mélynyomorban felnőtt, szüleit dolgozni sose látó embernek, akit saját rokonsága közvetít ki prostituáltnak, és akinek otthonlévő testvéreiről, netán gyerekéről kell gondoskodni, annak a kapálás nem reális alternatíva.

Vannak azok az öreg házi rabszolgák, akiket környezetük részeges, szenilis hülyeként azonosít áldozat helyett. Különben nem fordulhatna elő, hogy egy vidéki városban (figyelem, nem egy elhagyatott tanyán!) évek óta szolgaként vegetáló embert még holttá is tudtak nyilváníttatni, pedig ahhoz öt év életjel nélküli idő szükséges. Igaz, nem is volt az élet, csak még nem állt be a halál. Vagy Budapesten az elkövetők sufni-idősotthonban tartottak négy öreget, olyan embereket, akik egy korábbi életük optikájából borzadva néznének későbbi önmagukra.

Nem olyan nehéz idejutni. Elég, ha az ember mellől kihal a házastárs, kihalnak a rokonok és barátok, gyerek nincs, vagy messze külföldön él, és kell egy csipetnyi szellemi leépülés is. Néhány jó szóért eladják a lakásukat, az egyetlen jótevő, aki rájuk nézett néha, kiközvetíti őket egy rendes családhoz, ahol a nyugdíjukért cserébe kapnak szállást (a fészerben, negyedmagukkal), ételt, italt (kannásbor dögivel). Ja, hogy a nyugdíj nem fedezi a havi kosztot, kvártélyt, gondoskodást? Természetes, hogy ezen felül el kell végezni a család házimunkáját is. Nem érzik magukat rabszolgának, hisz a házat is elhagyhatják, és különben sincs hova menni. Jellemző, hogy a hatósági nagy akciót követő egy héten belül hárman visszaszöktek tartóihoz. A hivatalos szállásokon nincsen kannás bor, és olyan ijesztő az életben, hogy számlákat kell befizetni, dönteni kell számos fontos kérdésben, például mit vegyek magamnak uzsonnára. Védett ház vezetője mesélte, hogy egy külföldről hazamenekített lánynak meghaladta döntési képességét, hogy az ablak melletti ágyat vagy a távolabbit válassza.

Emberkereskedelem áldozatának azért jó lenni, mert nem kell többé dönteni semmiben, azt megteszik helyettünk. Néhány év, némi kábítószer a prostituáltaknál, olcsó bor az öregeknél, és az emberkereskedelem kiöli az emberből az embert.  Ijesztő, hogy az emberkereskedelem elleni harcban csak az út elején állunk. Ijesztő, hogy ez az út végtelennek tűnik, mégis végig kell menni rajta.

Arckönyv

avagy a közösségi média szüli a tolvajt

ELSÔ FELVONÁS

Sértett: Ügyésznő! Panaszt szeretnék tenni rendőri mulasztás miatt. A múlt hónapban külföldön voltam, és ezalatt betörtek hozzám. A kollégáim is csak annyit tudtak, hogy szabadságon vagyok, egyedül a kertészemnek mondtam, hogy elutazom. A rendőrség nem akarja őrizetbe venni a kertészt.

Ügyész: Nos, az ügyiratok tartalmaznak egy Instagram bejegyzést Öntől, ami így hangzik: „Itt süttetem magam a Butta-Butta szigeteken három hétig, amíg ti otthon keccsöltök a latyakban. Pupákok! A szállodámnak több csillaga van, mint az égboltnak. Küldök nektek néhány nyári képet, hogy kihúzzátok tavaszig. J” 

Sértett: Oké, de csak egy zárt csoportban küldtem a barátaimnak, akikben ezer százalékig megbízom.

Ügyész: A Zoltán nevű ismerőse megosztotta a képeket…

Sértett: A szemét! Gyerekkori haverom, de ha benne volt, csukják le nyugodtan!

Ügyész: A fotón, amit megosztott, van egy kitömött madár a szálloda bejáratánál: a Pepperoni paradicsommadár. Már csak tíz példány él a világon… jobban mondva kilenc, ahogy a képeket elnézem. Nos, a Zoltán nevű ismerőse emiatt osztotta meg a képeket az ornitológus baráti körével a közösségi médiában…

Sértett: Ezek madárnak néztek! Hányszor mondtam Zolikának, hagyja őket a francba! Szóval, egy ilyen ornitomókus rabolt ki!

Ügyész: Szó sincs róla! Többen közülük szintén megosztották a képeket, nem tudni, hány embernek.

Sértett: Ügyésznő, tudom, mi az a számítógépes biztonság. A képeimen nem volt ott a nevem. A luser131313 felhasználói nevet használom, amit lúzernek kell ejteni, és felhasználót jelent az informatikában.

Ügyész: Igen? Öhöm… Nos, igen… Az Ön neve valóban nem volt ott a poszton, Zoltán nevű ismerőséé viszont igen.

Sértett: Na és?

Ügyész: Ha valaki rákeres az interneten Zoltán nevére, megtalálja az Önét is. Tavaly együtt tartottak előadást a pénzemberek Úgy is én vagyok a leggazdagabb konferenciáján. Itt a fényképük és a nevük Az adózzunk tisztelettel a NAV-nak című előadásuk alatt…

Sértett: Oké, ügyésznő, de a címem nincs ott. Nem vagyok hülye!

Ügyész: A kollégái Facebook-ján talál egy csomó képet egy házibuliról…

Sértett: Ja, azt csóri beosztottaknak tartottam, mert jó fej főnök vagyok… Mondtam nekik, tegyék ki bátran, mert a címem úgysincs rajta a képeken…

Ügyész: Ez igaz, de itt egy kép a teraszáról háttérben a Messzilátó kilátóval. Itt van egy weboldal a kilátókról, ami alapján igazán nem kunszt beazonosítani. A ház iránya a kilátótól simán megállapítható az árnyékok és…

Sértett: Azt akarja mondani, hogy a betörő bejárta a környéket, hogy megtalálja a házamat?

Ügyész: Csak virtuálisan, a Google Street segítségével. Nézze csak, itt látható a kerítése. Könnyű felismerni a házibuliban készült képekről: itt az aranyozott oroszlán gyémántos szemekkel a korinthoszi oszlop tetején…

Sértett: Azanyját ennek a Guckenbergnek…

MÁSODIK FELVONÁS

Sértett: Ügyésznő! Tíz emberhez tört be hasonló módszerrel ez a mocsok, nemcsak hozzám. Nem lehetek elég hálás Önöknek, hogy megtalálták.

Ügyész: Csapatmunka volt, nagyrészt a rendőrségé az érdem…

Sértett: Nem is tudom, miért nem figyelmezteti az ügyészség az embereket, vigyázzanak jobban azokkal a képekkel az interneten. Jövő szerdán kezdődik a tárgyalás. Kiposztolom a haveroknak, jöjjenek el és tanuljanak, mert én is végig fogom ülni az egésznapos tárgyalást! Tudatni kell mindenkivel!

Ügyész: Neeeee!

Viktimológia

az áldozathibáztatás tana

A viktimológia – magyarul áldozattan – a bűncselekmény áldozatává válásnak a folyamatát vizsgáló tudományág, a büntetőjog segédtudománya. Hogyan is lehetne az áldozathibáztatás tana? Nem is az. Napjainkban az „áldozathibáztatás” fogalma nagyon népszerű, könnyen rásütik hatóságokra, újságírókra.Mert ki az, aki ne érezne együtt egy áldozattal? Csak egy alávaló (hatósági) ember. Könnyű eljutni odáig is, hogy ha a viktimológia tárgya az áldozattá válás folyamatának vizsgálata a sértett szempontjából, akkor ez egy eleve áldozathibáztató tudomány. Ha valaki azt vizsgálja, mikéntválik valakiből áldozat, kimondva, kimondhatatlanul azzal foglalkozik, miért válik egy ember nagyobb eséllyel áldozattá, mint egy másik, mit kellett volna másként tenni, hogy ne legyen áldozat, mi volt a sértetti közrehatás. Tessék, már megint az áldozat hibáztatásánál tartunk, annál, mit kellett volna neki másképpen csinálnia!  Foglalkozzanak inkább a tettessel! Nekünk jogunk van áldozatnak lennünk, neki nincs joga tettesnek lenni!

Ez igaz. Jogom van a pénztárcámat félig kilógva a farzsebemben hordani a zsúfolt villamoson, ettől még nem válik jogosulttá a zsebtolvaj kizsebelni. Tudom, az áldozathibáztatás kontra sértetti közrehatás leginkább a szexuális bűncselekményeknél vált ki vérre menő csatát. És ebben a vitában nem is kívánok igazságot tenni. Viszont pont a viktimológia az a tudomány, ami kutatja a sértett másodlagos áldozattá válásának kérdését. Rossz hírem van. Aki sértett és éppen feljelentés megtételén gondolkodik, annak tisztában kell lennie azzal, hogy a törvény és a hatóság legjobb szándéka ellenére megeshet, hogy ismét sérül (lelkileg) az eljárás során.

Áldozathibáztatás, farkasok és birkák karikatúra

Nyugdíjas kolléga mesélte, még a rendszerváltás előtt történt. Vádat képviselt erőszakos „nemi” közösülés miatt. A vádlott gengszter módra az utcáról rángatta el a sértettet aterhelt lakásáig, ahol megerőszakolta. A vádlott a közösülést nem tagadta, azzal védekezett, hogy a fiatal lány is akarta, és kissé vaddá vált közöttük a szenvedély. A bizonyítékok a vádat támasztották alá, a sértett és a vádlott nem ismerték egymást azelőtt, a sértett éppen a szüleit várta, a cselekmény következtében nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket is szenvedett. És ekkor a vádlott mesélni kezdett arról, hogy a sértettől tudja, hány éves korában kezdett menstruálni, hogy havonta jár nőgyógyászhoz, mert erős görcsei vannak, illetve tizennyolc éves korában volt az első szexuális kapcsolata. Kollégám szívverése kihagyott. A vádlott csupa olyan dolgot tudott, amit az ember lánya csak egy bizalmas kapcsolatban mond el a másiknak. A sértett harapdálta a szájaszélét. Kollégám agyába hirtelen bevillant valami, és feltette a kérdést a vádlottnak: – Mesélt a sértett Önnek olyat is, ami nincs benne az igazságügyi orvosszakértő (nőgyógyász) szakvéleményének a leletében, ami a nyomozati iratok részét képezi? A vádlott cinikusan nevetett, és a bíró kiosztotta neki a maximumhoz közelítő büntetést.

Igen, sajnos ilyen emberek is vannak. A terhelt megtagadhatja a vallomástételt, sőt, akár hazudhat is. A sértettnek mint tanúnak igazat kell mondania. A büntetőeljárás számos jogintézményt kimunkált a sértetti jogok, az áldozatvédelem érdekében, de olyan jogintézményt még nem, ami garantálja, hogy csak feljelentést kell tennünk, és vége van az egésznek. Sértettként meg kell jelennünk tanúként a nyomozó hatóságnál, a bíróságnál. Ha a terhelt védekezik valamivel – akár arcpirító hazugsággal is – a hatóságnak azt ellenőriznie kell, meg kell dönteni az „ártatlanság vélelmét”. Fontos jogi garancia, hogy az elítéléshez bizonyítottság kell, a felmentéshez viszont nem kell a bűnösség hiánya, elég a bizonyítottság hiánya is. És valljuk be, a sértett a legjobb szándék mellett is gyakran sérül újra és újra, míg a vádlott néha akkor sem törik össze, ha elítélik.

Mindezt nem azért írtam, hogy bárkit lebeszéljek a feljelentésről, de fel kell készülni rá. Ha tudjuk magunkról, hogy sérülékenyek vagyunk, készüljünk rá előre! Vegyük igénybe szakember (ügyvéd, pszichológus, jóbarát) segítségét, jelezzük akár előre írásban a nyomozó hatóságnak, az ügyészségnek a bíróságnak, hogy a Be. szerinti különleges bánásmódra van szükségünk. 

Szimpatikus csaló

Jó emberismerőből is válhat sértett

Árultuk a lakást. Az egyik ígéretes vevőjelölt közölte velem, úgy döntött, megveszi. Hogy miért? Tudja, hogy nem fogom átverni, mert jó az emberismerete, és szimpatikus vagyok. Ügyészszívem megdobbant. Szimpatikus? Én? Én nem szoktam szimpatikus lenni. Antipatikus vagyok a vádlottnak, mert nem ejtem a vádat. Antipatikus vagyok a sértettnek, mert nem kérek halálbüntetést a vádlottra, a bírónak azért, mert fellebbezek az ítélete ellen, a nyomozónak meg azért, mert olyan lehetetlen kívánságaim vannak, minthogy határidőre végezzen el minden szükséges nyomozati cselekményt. És most itt van egy ember, akinek szimpatikus vagyok.

Ügyészeszem sajnos hamar lecsillapította kedélyemet. Elmeséltem a vevőjelöltnek, sok terhelttelszemben emeltem már vádat, és sok vádlottal szemben képviseltem is vádat csalás miatt. A csalók többsége „szimpatikus” ember. Egy antipatikus csaló a szakma szégyene. Hogy is tudna mást tévedésbe ejteni egy pökhendi, rosszmodorú, fennhéjázó csaló? Hogyan is tudna mást tévedésben tartani egy olyan csaló, aki a másikkal lekezelően beszél, durván szól hozzá, vagy nem is válaszol a kérdésekre. Hogy jutna az ilyen ember jogtalan haszonhoz a sértett kárára? Kértem a vevőjelöltemet, ne azért vegye meg a lakást, mert én szimpatikus vagyok, hanem azért, mert szép környezetben van, jó a közlekedés, és az ingatlan megfelel az igényeinek.

Ami az emberismeretet illeti, készséggel elhiszem, a legtöbb ember abban kiváló. Az autókereskedő néhány pillantással felméri, komolyak-e a szándékai a belépő személynek; akar-e gépjárművet venni vagy csak nézelődik, mert jó az emberismerete. A bankár néhány pillantásból felméri, milyen adatoknál sunnyog a hiteligénylő, mert jó az emberismerete. A tanár már abból felismeri, hogy a tanuló nem készült, ahogy kimegy a táblához, mert jó az emberismerete. Ugyanakkor azt a nénit, akit a piacon száz forinttal nem lehet átverni, lelkiismeretlen csalók minden további nélkül milliókkal tudnak megrövidíteni. Miért? Mert a néni hetente jár piacra, tudja, mire kell figyelnie, de lakást alig néhány alkalommal vesz az életében. Ugyanez igaz a különböző szakmák gyakorlására is. Rengeteg ügyféllel, vevővel, főnökkel, beosztottal tárgyal az ember naponta. Néhány apró jelből egyszerűen tudja, ha valami nem stimmel. Talán meg sem tudja indokolni, mi a gyanús. Mi ez? Emberismeret? Tapasztalat? Gyakorlat?

Viszont ha nem veszünk hetente lakást, akkor ne hagyatkozzunk pusztán az emberismeretünkre. Láttam már büntetőjoggal foglalkozó ügyvédet is sértettként futni a pénze után. Védőügyvédként biztosan átlátott volna ügyfelén, vevőként viszont nem. Más a nézőpont.

Vevőjelöltem feszülten figyelt, szinte itta minden szavamat. Éreztem, szimpátiaindexem a fellegekben szárnyal. A lakást viszont nem vette meg…    

Magánvád, magánügyész

Magánvádas ügyekben a sértett képviseli a vádat

„……A semmiségi panasz azonban alaptalannak találtatott, mert a törvényszék által valónak elfogadott tényállás szerint vádlott F. K. főmagánvádló ellen „haszontalan ember” meggyalázó kifejezést használt, ez pedig bűncselekmény tényálladékát állapítja meg. (1902. jun. 25. 6160.)”

Az 1900-as évek elejének kúriai döntvényeit böngészve, elmerengtem azon, milyen szerencsés kor, amelyben ilyen volt a becsületsértés. A kúriai döntvénytárban találkoztam olyan üggyel is, ahol a „tényálladék” körülbelül így hangzott: a postamester semmi, annyi sem, amennyinek látszik. Ma az interneten elkövetett virtuális lincselések korában lenne-e olyan ember, aki becsületében csorbítva érezné magát a haszontalan jelző miatt? Vajon lenne-e bíróság a „te anyád, én anyám, mi anyánk” idején, aki bűnösnek mondana ki valakit becsületsértés vétségemiatt, mert valakiről azt állították, hogy még annyi sem, amennyinek látszik.

Malacka és a levéltitok sértés

Becsülete mindenkinek van, de a becsületsértésre nem egyformán reagál mindenki. Az egyik oldal Esterházy Péter híres bon mot-ját követi: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.

A másik oldalt kevésbé irodalmi stílben ismerősöm képviseli: nem zörög a haraszt, ha nem rázza a paraszt, vagyis meg kell torolni minden harasztrázást.

A becsületsértés bűncselekmény. Nem tudok választ adni a kérdésre, tegyünk-e feljelentést vagy sem. Sőt, a törvényhozó sem tud választ adni erre, ezért a becsületsértés csak magánindítványra büntethető; azaz a sértettnek ki kell nyilvánítania, hogy kívánja az elkövető megbüntetését.Sőt! Vannak magánindítványra büntethető bűncselekmények, ahol az eljárást a hatóság a magánindítvány megtételét követően önjáró módon lefolytatja, de a becsületsértés nem ilyen. Ha tehát feljelentést teszünk, azzal kell számolnunk, hogy becsületsértés esetén a vádat főszabályként a sértett képviseli. Ilyen ún. magánvádas bűncselekmény még a könnyű testi sértés, a magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, a rágalmazás, a kegyeletsértés vagy becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése.

Jó, jó, de ha a tettes ismeretlen, magánnyomozót még csak-csak találok, de honnan vegyek magánügyészt?

Előszöris, ha ismeretlen tettes sértegeti becsületünket, úgy a bíróság nyomozást rendel el, amit a rendőrség folytat le. Másodszor bár magánügyész nem létezik, annak viszont nincs akadálya, hogy a vádlói feladatunkat ügyvéd vegye át tőlünk. Annak sincs akadálya, hogy a vádat jogvégzettséggel nem rendelkező sértett maga képviselje magánvádlóként. Aki nézte például a JAG – Becsületbeli ügyek-et, annak nem okozhat gondot az ügyészkedés, ahogy az operálás sem a Vészhelyzet nézőinek.

Egyre viszont felhívom a figyelmet! Ha a vállalati buli nagy nyilvánossága előtt piszok kollégánk anyukánkat Kína tartományi jogú városának szexmunkára is kész táncosnőjének feltételezte, ott a helye a bíróságon. Ha viszont ugyanezen bulin mi magunk ugyanezen kollégának válaszként a férfi elsődleges nemi jellegéhez tartozó szerv kulináris jellegű rendszeres élvezetében rejlő szokásokat tulajdonítottunk, akkor könnyen lehet, hogy a bíróságon mi is az első sorban fogunk ülni, és nem azért, mert onnan jobban látni. Kölcsönösen elkövetett becsületsértés esetén ugyanis a vádlott a magánvádló ellen vádat emelhet,viszonvádnak az ügydöntő határozat meghozataláig van helye, abban az esetben is, ha a magánindítvány előterjesztésének határideje lejárt.

És ebben az esetben nem az lesz a bírósági eljárás tétje, ki mondta előbb a másikra azt a bizonyos dolgot…

Az a kis hamis vád

Az ismeretlen Béla lopásának története

Pályafutásom kedvenc rendőri jegyzőkönyvbe foglalt feljelentése körülbelül így hangzott:

Feljelentést szeretnék tenni lopás miatt ismeretlen tettes ellen, aki kerítésátmászás módszerrel eltulajdonította a 120.000 Ft értékű fűnyírógépemet. Az ismeretlen tettes már régóta bejár a kertembe, kifeszíti a fészer lakatját, de eddig csak kisebb szerszámokat vitt el. A tegnapi napon azonban elvitte az új fűnyírómat, amit vasárnap vettünk. Megmondtam Bélának, húszéve vagyunk szomszédok, eddig tűrtem, hogy elhordja a csavarhúzóimat, kalapácsaimat, de ha a fűnyírót nem adja vissza estig, akkor feljelentem a rendőrségen. Erre azt válaszolta, hogy nem hozza vissza, mert az asszony folyton tojást meg hagymát kér kölcsön az ő feleségétől, de soha nem adja meg. Kérem az ismeretlen tettes megbüntetését, és a károm megtérítését.

A rendőrség persze példás gyorsasággal azonosította az elkövetőt, a fűnyírót lefoglalta a szomszéd Bélától, a fűnyírón lévő gyári szám megegyezett a sértettnél lévő jótállási jegyen lévő gyári számmal, így a cselekmény bizonyítása ügyészi szemmel nem tűnt nehéznek. Ugyanakkor nem hagyott nyugodni „az ismeretlen Béla, aki húszéve a szomszédom”. Amikor a sértett kissé furcsának tűnik, az ember mindig tart a bírósági tárgyalástól. Belefutottam már olyan sértettbe, aki úgy meg tudta világítani a tényeket háromoldalról is, hogy teljes sötétség borult az ügyre végül.

A tárgyaláson megjelenő sértett szerencsére nem igazolta félelmeimet. Korrekt vallomást tett, nem költött semmit a tényekhez, és nem is vett el belőlük semmit, logikusan, érthetően, szép magyarsággal tett tanúvallomást. Kezdtem úgy érezni, amerikai kollégákkal ellentétben nem a Zodiákus gyilkosságok megoldatlansága fogja nyomasztani nyugdíjaséveimet, hanem az ismeretlen Béla rejtélye. A sértett arról beszélt, milyen kínos neki ez az egész, mert már a szülei és a vádlott szülei is egymás mellett éltek, és soha nem volt vita a családjaik között. Ekkor szerencsére a bíró sem bírta tovább, és rákérdezett: miért jelölte meg ismeretlen személyként a vádlottat a feljelentésben, amikor gyerekkoruk óta ismerték egymást. A sértettet meghökkent ekkora bírói tudatlanság láttán (örültem, hogy nem én tettem föl a kérdést). Elmondta, hogy a feljelentést jegyzőkönyvező rendőr oktatta ki, hogy így kell csinálni, mert ha nem találják meg a rendőrök a fűnyírót a szomszéd Bélánál, akkor őt, a feljelentőt felelősségre lehet vonni hamis vád miatt. Viszont ha ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, akkor nincsen hamis vád.

Nos, a Btk. 268. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző hamis vádat az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. Nincsen olyan szabály, hogy feljelentés esetén valakinek mindenképpen bűnhődnie kell: vagy a feljelentettnek lopás miatt vagy a feljelentőnek hamis vád miatt. Az vádol mást hamisan, aki tudja, hogy nem igaz, amit állít. Például a feljelentőnek nem lopták el a fűnyíróját, ott áll a fészerben, vagy soha nem is volt neki, esetleg ellopták ugyan, de tudja, hogy a tolvaj nem Béla volt. Ha a feljelentésünk bizonyíthatóan valótlan, nem mentesülünk a hamis vád következménye alól csupán azért, mert ismeretlenként jelöltük meg az állítólagos elkövetőt, ha egyébként olyan jól leírtuk, hogy személy szerint beazonosítható (Béla, aki húszéve a szomszédom, és akinek feleségétől a feleségem tojást szokott kölcsönkérni).  A hamis vádnak van gondatlan alakja is, ilyen lehet, ha a szomszédom kölcsönkérte a fűnyírót, de én ezt elfelejtettem.

Ha feljelentést teszünk, akkor figyeljünk arra, hogy

  • legyünk tényszerűek,
  • ha egy fontos tényt nem mi magunk láttunk, hanem mástól hallottunk róla, akkor az a feljelentésben ne úgy szerepeljen, mintha mi magunk észleltük volna,
  • ha valamire csak következtetünk, akkor jelöljük meg a feljelentésben, hogy ez következtetés, és milyen tényekből jutottunk erre a következtetésre.

A nyomozás ugyan nem a mi feladatunk, de ha valamit könnyen ellenőrizni tudunk, akkor azt ellenőrizzük, mielőtt rohanunk feljelentést tenni. (Nem adta-e kölcsön a feleségünk a szomszédnak az ellopottnak hitt fűnyírót.) Ha így teszünk nincs okunk a hamis vádtól tartani.

Gina, a barátnőm

hogy ne melengessünk bestiát a keblünkön

Gina, te bestia – énekelte Flipper Öcsi és a Dolly Roll egy olyan korban, amikor még közismert volt a markecolás kifejezés, (meg a Dolly Roll). Markecoláson az alvilági- és rendőrzsargon azt értette, amikor örömlányok leitatták – némi altatóval is fűszerezve az alkoholt – a testi örömökben reménykedő férfiembert, majd megfosztották őt a pénztárcájától.  Ez volt a kettőt fizet, egyet sem kap akciók őse a szolgáltatóiparban. A „lányok” a cselekményt viszonylag nagy számban, lebukás veszélye nélkül tudták elkövetni, hiszen az ily módon sértetté vált „úriemberek” nem nagyon dicsekedtek otthon kalandjukkal, így tanúként sem kívánták megosztani sérelmeiket szélesebb körben, vagyis a nyilvános tárgyaláson. Az áldozattá válás még haveri társaságban is inkább nevetséget, mint részvétet keltett, és akkor vált igazán befejezetté, amikor a feleség is értesült a bűncselekményről.

Gina karíkatúra: Legényfogó és bedzsinált leves

A markecolásnál ismertebb kifejezés korunkban a „bedzsinázás”. A lényeg hasonló, csak a nemi szerepek cserélődöttek fel: az elkövetők jellemzően férfiak, a sértettek inkább nők. A nők persze nem gyors testi örömre vágynak, sőt, inkább ellenkezőjére; egy kis romantikus ismerkedésre a szórakozóhelyen. Az elkövető viszont éppen a romantika udvarlási szakaszát kívánja redukálni közel nullányi időtartamra. A dzsinázás modernebb, egyben bestiálisabb, mint Flipper Öcsi Ginája volt. Hol van már a jó öreg patikárius altatója és a búvárkonyak? Ebben a ginában semmi természetesség: szilikon helyett is gamma-hidroxibutiráttal van turbósítva mindene. A gina érzéstelenítő hatása nemcsak a romantikát, de az áldozat védekező képességét is kiöli; szép magyar kifejezéssel: zombivá teszi a sértettet.

Az a nő, akinek italát gina barátja keveri, nem veszíti el az eszméletét, csak a kontrollját, később még az emlékeit is. Bárhova elkísérhető az elkövető által. Bármi megtehető vele. Az „úriember” pedig az udvarlási szakaszt átugorva, nemkívánt mélységekbe süllyesztheti a kapcsolatot. Ja, hogy sokszor hagyománytiszteletből a lány pénzét is viszi? Esetleg fotókat is készít áldozatáról? Ezek sajnos már a bűnhalmazat legkevésbé fájó pontjai lesznek. Maradandó lelki sérülést az okoz, ami ezek előtt történik.

KRIMINÁL DO

önvédelmi gyorstalpaló

Sárgaöves fokozat: Vállszélességű terpesz, csípő leejt. Szemkontaktus a támadóval az udvarlóval. – Jaj, de kedves vagy! Elkísérlek a bárpulthoz, ne kelljen több pohárral egyensúlyoznod. Addig is dumálhatunk. Én üveges dolgokat szoktam kérni, amit előttem nyitnak ki. Annyi mindent hallani, mi mindennel hígítják az italokat egy ilyen szórakozóhelyen.

Zöldöves fokozat: Laza tartás,mellkas megemel, könnyű légzés. – Jaj, de kedves vagy, hogy hoztál nekem egy koktélt! Ennyit biztos nem tudok meginni, átönthetem a felét poharadba? Te ezt egyhajtásra meg tudod inni?

Barnaöves fokozat: Lépjünkbe a fiatalember személyes terébe. Széles mosoly, jobb kezünket felemeljük. Benne mobiltelefon. – Tök cuki vagy, hogy meghívsz egy italra! Ne, még ne add a kezembe a poharat, előbb csinálok egy szelfit kettőnkről, és elküldöm a barátnőmnek. Megpukkad az irigységtől, szegény éppen szolgálatban van. Hé! Most meg hová futsz? Csak most kezdődik a buli!

Feketeöves fokozat: Természetes alapállás kétdanos mosollyal. – Nahát, vannak még úriemberek, akik meghívják a hölgyeket! Őszintén, én nem szeretném azzal kezdeni a kapcsolatunk, hogy kihasznállak. Vegyünk egy-egy italt, mindenki saját magának, és beszélgessünk!

Unokázós csalók

Helyszín: lakótelepi lakás, hajnali 1 óra. Nagyi telefoncsörgésre ébred. Odacsoszog a telefonhoz, fölveszi, álmos hangon beleszól. A vonal másik végén kétségbeesett, elhaló hang, alig érthető, amit mond.

  • Nagyi! Nagyi! Bajban vagyok, segíts…
  • Te vagy az, Sanyikám?
  • Igen, Sanyika vagyok. Ittam, összetörtem a haverom kocsiját… El fognak vinni a rendőrök!
  • De hát Sanyikám… Megsérültél? Jól vagy?
  • Én nem sérültem meg, csak a másik sofőr…. Jaj, Nagyi! Nagy hülyeséget csináltam… Nem akarok börtönbe menni!
  • Ne félj, nem fogsz börtönbe kerülni.
  • Nem érted, Nagyi? Ittasan csináltam egy balesetet! Le fognak ültetni pár évre. A másik sofőr azt mondja, legalább félmillió forintos kára van. Mindjárt hívja a rendőröket.
  • Jaj, Sanyika, mondd meg neki, hogy kifizetjük azt a kárt…
  • Nincs nálam egy fillér sem. Nem tudnál segíteni?
  • Mondd meg nekik, hogy a jövő héten összedobjuk anyádékkal.
  • Már mondtam, de azt mondják, ha nem fizetek azonnal, kénytelenek lesznek rendőrt hívni. Mennyi van otthon nálatok?
  • Háromszázezer van félretéve a festésre, elküldöm nagyapádat az automatához, ott fel tud venni még százötvenezret.
  • Az nem elég. Azt mondja, a foga is kitört, még százezer lesz a megcsináltatása. Nagyi, nem tudnátok még pénzt szerezni valahonnan?
  • Honnan Sanyikám? Minden bank zárva van ilyenkor. Nagyapádnak van még ötvenezer dugipénze, esetleg becsöngetek a szomszédhoz…
  • Kérlek, ne! Nem akarom, hogy mindenki tudja, hogy ittasan karamboloztam. Azt mondja az úr, hogy elég lesz annyi egyenlőre.
  • Jaj de jó! Sanyikám, akkor felugrasz a pénzért?
  • Nem, addig tartanak fogva, amíg nem kapják meg a pénzt. Nem akarják, hogy meglépjek. Küldenek valakit, csak mondd meg, hová, mert a lakásotok címét nem adom meg ezeknek.
  • Sanyika, te nagyon okos vagy. Várj, a nagyapád kiveszi a pénzt, és ott várja az X utcai bankfiók automatájánál az illetőt…

Kedves Nagyi! Kérlek, ne mondd, hogy milyen hülye voltál, amiért hagytad magad ilyen könnyen becsapni. Sajnos nem te vagy az első, és nem is az utolsó. Ki van ez találva, akkor hívják az embert, amikor még félálomban van. Tudják, hogy Te jó ember vagy, egy olyan kor szülötte, amelyben még segítettek egymásnak az emberek, hogyne segítettél volna épp a bajbajutott unokádnak! Egy nagyszülő az életét is odaadná az unokájáért, nemhogy a megtakarított pénzét. A csalók pont ezt használják ki. Zihálnak, elhaló hangon beszélnek, hogy ne ismerd föl, hogy nem az unokáddal beszélsz. Nem hagynak gondolkodni. Egyik ismerősöm szülei negyedórát tárgyaltak a pénzről, mire beugrott nekik, hogy unokájuk még csak négyéves, milyen bajba keveredhetne hajnalban? Kiborította a kakaót? A Te unokád viszont húszéves, buliba jár, autón viszi haza a csajokat (mint annak idején a nagypapa, csak ő a bicikli elejére ültette őket). Szóval, nem hülye voltál, csak egy kétségbeesett nagymama.

Azt mondod, tudták az unokád nevét is. Nem, nem tudták. Amikor elhaló hangon beleszólt a telefonba, hogy „Nagyi, bajban vagyok”, Te kérdeztél vissza, hogy Sanyikám, te vagy az? Emlékszel? Ő csak megerősítette, hogy ő Sanyika. Régi mentalista trükk. A múlt századi Amerikában egy csaló első útja a kisvárosi temetőbe vezetett, leolvasta a friss sírok fejfáit, majd betért a kocsmába, ahol szellemeket idézett. Ha a kocsmában találkozott Jackson nevű személlyel, annak némi készpénzért cserébe előadta, hogy a három nappal ezelőtt elhunyt Peter Jackson nevű bácsikája mit üzen a túlvilágról.

Honnan tudta a telefonszámod?  Nem tudta. Vett egy régi telefonkönyvet, találomra hívogatott számokat. Azt mondod, de hiszen tudta, hogy van unokád. Dehogy tudta! Próba szerencse alapon dolgozott. Elsősorban azokat hívogatta, akiknek a neve úgy kezdődik, hogy özv. vagy id. esetleg valamilyen-né, előbb utóbb talált közöttük olyat aki, idős és van unokája. Hogy száz hívásra jutott egy, amely több százezret jövedelmezett? Ja, nehéz szakma ez. És milyen rendes volt, hogy nem akart fölmenni a lakásotokba! Persze, hiszen fogalma sem volt, hol laktok, és fura lett volna egy unokától, ha nagyszülei lakcímét tudakolja. Ezért inkább fölajánlotta, mondj egy helyet, ahová a pénzért küld. Mit mondasz? Hogy legközelebb úgy fejbe csapod a déditől örökölt esernyő tiszafa nyelével? Ne tedd, és a nagypapa se próbálja őket egyedül elkapni, már nem egy Piedone, legfeljebb deréktájt.

Ha ilyen hívást kapsz, és mindenáron segíteni akarsz, alkudozz vele hosszan, nagypapa pedig hívja mobilról a rendőröket, ők majd megmondják, hogyan tovább. Vagy ha ezt nem akarod, küldd egy távoli helyre az illetőt, hadd várakozzon rád ott egy-két órát, aznap már nem lesz idő más idős embereket becsapni.

Kedves Unokák és Szülők! Ti pedig beszéljetek a Nagyikkal, Nagypapákkal. Készítsétek föl őket, hogy előfordulhat ilyen hívás. Az elkövető felkészült, ők nem. Állapodjatok meg valamilyen közös jelben, amit az unoka csak akkor mondd, ha tényleg gondja van. Az álunokák meg maradjanak csak bajban, kopjon föl az álluk!

Magánindítvány

Magánindítvány, azaz magán az indítványozás sora. Bűncselekmények, amelyeknél csak mi léphetünk

Sokáig úgy tűnt, van valami elemi igazságosság a Talio-elvben, azaz a „szemet szemért, fogat fogért” büntetésben. Lépjünk túl azon, arányos büntetésnek számít-e, hogyha egy félszemű kinyomja egy kétszemű egyik szemét, akkor ki kell tolni az ő maradék fél szemét is. A kérdés elintézhető úgy is, vigyázzanak fokozottan a félszeműek azzal a szemkitologatással. A Talio-elv nem a szemek és fogak átváltási arányán bukott meg. Kezdetben a sértettnek magának kellett érvényt szerezni a Talio-elvnek, később a hatalom rájött, nem üzlet, ha mindenki kezébe veszi az igazságszolgáltatást, mert az könnyen generációkon átívelő önbíráskodásokhoz vezet. Jobb az igazságszolgáltatást egy kézben tudni, így kialakult az állam kizárólagos büntetőjogi igénye.

Az ipari forradalom nemcsak az autók futószalagon való gyártását hozta el, hanem az ítéletekét is, az autógyárak mellett kialakultak az ítéletgyárak, amelyeket mai napig bíróságoknak hívunk. A gyáripar varázsa a szabványosításban rejlett, attól működött jól, hogy a futószalagról egyforma T-modellek kerültek le, véletlenül sem volt az egyiknek három, másiknak öt kereke, legfeljebb színük és felszereltségük változott. Hasonló igények merültek föl az ítéletgyárakban is, szabványosítani kellett nemcsak magát az eljárást, hanem a büntetéseket is. Amíg a gépjárművek szabványainak mértékegysége lóerő és köbcenti lett, a büntetések szabványainak mértékegységévé az idő vált. A szemet szemért, fogat fogért elv átalakult börtönéveket a szemért elvvé.

Van abban valami megtisztelő, hogy ha valaki kinyomja a szememet, az nemcsak nekem fáj, hanem az államnak is. A megtiszteltetést persze az emberek legfeljebb addig érzik, amíg rá nem jönnek, hogy az államnak sokszor magas a fájdalomtűrő küszöbe. Például ha az elkövető büntetlen előéletű, beszámítási képessége közepesen korlátozott, és azt állítja, hogy egymaga gondoskodik beteg, öreg szüleiről, előfordulhat, hogy a szemem világa legfeljebb felfüggesztett szabadságvesztést ér, míg ha az elkövető visszaeső ellenszenves fráter, akkor öt év végrehajtandó börtönt is kaphat.

A jogtudósok persze sokat gondolkoztak azon, fel kell-e lépnie az államnak minden esetben gáncsnélküli lovagként, ha valakit büntetőjogi sérelem ért. Egységes álláspont, hogy nem, így a büntetőjogban kialakult az úgynevezett magánindítvány és a magánvád intézménye.

Foglalkozzunk most csak a magánindítvánnyal. Ez lényegében azt jelenti, hogy az állam egy tapodtat sem lép, amíg maga a sértett nem kéri nyilatkozatával az elkövető megbüntetését. Példának okáért hiába is tennének feljelentést felháborodott anyukák, hogy felnőtt, cselekvőképes fiacskájukat rendszeresen zaklatja egy nő. Ameddig a felnőtt fiúcska nem tesz magánindítványt a nő ellen, addig a nyomozó hatóság nem rendel el zaklatás miatt nyomozást még akkor sem, ha a nő addig zaklatja a fiúcskát, amíg az végül feleségül nem veszi.

Főszabályként magánindítvány szükséges az alábbi esetekben a büntetőeljárás megindításához:

  • könnyű testi sértés,
  • szexuális kényszerítés,
  • szexuális erőszak,
  • szeméremsértés,
  • kapcsolati erőszak,
  • önrendelkezési jog megsértése
  • magánlaksértés,
  • zaklatás,
  • magántitok megsértése,
  • levéltitok megsértése,
  • kiszolgáltatott személy megalázása,
  • rágalmazás,
  • becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése
  • becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala
  • becsületsértés,
  • kegyeletsértés,
  • a lopás, rongálás, sikkasztás, csalás, információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás, hűtlen kezelés, jogtalan elsajátítás, orgazdaság, illetve jármű önkényes elvétele miatt az elkövető csak magánindítványra büntethető, ha a sértett a hozzátartozója,
  • szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése

Hogy nézzen ki egy magánindítvány? Igazából nincsen konkrét formához kötve,

de van határideje; attól a naptól számított egy hónapon belül kell előterjeszteni, amelyen a magánindítványra jogosult a bűncselekményről tudomást szerzett.

Előfordulhat olyan eset, amikor csak a nyomozás megindítását követően derül ki, hogy a cselekmény csak magánindítványra büntethető. Ilyen eset például, ha a sértett szomszédja észleli, hogy a sértett lakását feltörték és kirámolták, feljelentést tesz, majd a nyomozás során derül ki, hogy a sértett fia volt a tettes. Ilyen esetben csak a sértett magánindítványára büntethető az elkövető, vagyis a sértett eldöntheti, kívánja-e a beste kölke megbüntetését, vagy belenyugszik, hogy a gyerek előre dézsmálja az örökséget.

Másik ilyen eset lehet, ha a súlyos testi sértés miatt hivatalból indult nyomozás során az igazságügyi szakértői véleményből derül ki, hogy a sérülés nyolc napon belül gyógyuló, azaz „csak” könnyű testi sértés, ekkor be kell szerezni a magánindítvány előterjesztésére jogosult nyilatkozatát.

A magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos, és nem vonható vissza. Ha több személy követ el sérelmemre magánlaksértést, köztük a szomszédom fia, nem mazsolázhatok, azaz nem mondhatom azt, hogy mindenkivel járjanak el, csak a szomszéd fiúval szemben ne, mert őt egyébként cuki baba korától ismerem. És ha a magánindítványt megtettem, hiába könyörög a szomszédasszony, azt nem vonhatom vissza többé.

Önvédelmi lecke zaklatók ellen

(Kriminal Do – sárga öves fokozat)

Bár sokszor a zaklató tűnik zaklatottabbnak, az igazi áldozat mégis az, akit zaklatnak, vagyis a sértett. A zaklatás természetrajzából következik, soha nem tudni, meddig fajul. Legtöbbször a zaklató elunja egy idő után, de van olyan is, amikor tébollyá torzul. Hogy ne jusson el a „csakazértis szerelem” a „megmondtam én enyém leszelig”, fontos, hogy tegyünk a zaklatás ellen. Kis önvédelmi lecke kezdőknek: Kriminal Do – sárgaöves fokozat:

Alapállás: Álljunk vállszélességű terpeszbe, levegő beszív. Döntsük el magunkban, szívesen fogadjuk-e a másik rendszeres közeledését, vagy az már nem fér bele a mindennapi életünkbe, sőt, zavar, háborgat minket.

Védekező állás: Lépjünk egy rövidet hátra, levegő kifúj, felkarunk testünk előtt. Ne feljelentéssel kezdjük, kivéve, ha veréssel, megöléssel, házunk felrobbantásának kilátásba helyezésével udvarol a drága. Ne felejtsük, ha korábban udvarisasan mosolyogtunk rá, nem feltétlenül tudja, hogy mindennapi (minden órai / minden percnyi) közeledése háborgat minket. Ezt hozzuk egyértelműen tudomására, lehetőleg úgy, hogy nyoma legyen (ne, ne az arcán legyen nyoma!).

Zaklatás második rész karikatúra

• Írjuk meg neki levélben vagy sms-ben („nem akarok találkozni veled”, „légy szíves, ne keress többet”, „ne zaklass”) vagy

• mondjuk el neki szóban, lehetőleg mások előtt, hogy ez nekünk nem jó és

• használjuk telefonunk és közösségi média felületünk tiltó gombjait.

Kezdő harcművészek gyakori hibája, hogy nem akarják megbántani a zaklatót. A „legyünk csak barátok” felszólítás nem alkalmas zaklatás kivédésére, sőt, barátok közt elfogadott szokás rendszeresen keresni a másikat. Nem, nem, nem! Ha véget akarunk vetni a zaklatásnak, elsősorban magunkra kell figyelemmel lennünk, hacsak udvariasságból nem akarunk férjhez menni hozzá, vagy udvariasságból nem akarjuk elvenni feleségül.

Az elutasítás legyen egyértelmű, és irányuljon minden kapcsolat megszakítására, ha van erre lehetőség. Ez nyilvánvalóan nehéz munkatársi viszony, közös gyerek, közös cég esetén. Azonban ilyen esetben is világosan meg kell húzni a határt. Munkahelyi zaklatót például lehetetlen elsőre arra kötelezni, váltson munkahelyet, azt azonban egyértelművé kell tenni, hogy a magánjellegű közeledéséből (értsd vacsorameghívás, tapizás, stb…) nem kérünk.

Támadó lépés: Ha a védekezésünk nem fejtette ki a hatást, nincs más hátra, tovább kell lépnünk. Tegyünk feljelentést a rendőrségen a zaklatás miatt! Nekünk kell megvédeni magunkat, más nem tud megvédeni minket, ugyanis a zaklatás úgynevezett magánindítványra büntetendő bűncselekmény. A hatóság addig nem léphet, amíg nyilatkozatunkkal nem kérjük a zaklató megbüntetését. A törvény szerint a magánindítványt más nem teheti meg helyettünk. A magánindítványnak minősülő feljelentésben írjuk le részletesen, milyen gyakran, milyen módon zaklat bennünket. Csatoljuk a bizonyítékokat (leveleit, sms-eit, e-mail-jeit, okostelefon híváslistáját, tanúink felsorolását, ki és mikor tapasztalta még, hogyan közeledik felénk.)

Haladó technikák (kék öves fokozat) Durvább zaklatás esetén (a zaklató az átlagosnál is tébolyultabb, megöléssel fenyeget, mindenkit megtalál a környezetünkben, aggasztó az előélete stb…) a feljelentésünkben kezdeményezzük a nyomozó hatóságnál, hogy tegyen előterjesztést a távoltartásra a bűnismétlés megelőzése céljából. Ez azt jelenti, hogy a feltételek fennállása esetén bíróság kötelezi a zaklatót, hogy se közvetlenül, se közvetve ne keressen velünk kapcsolatot, kerülje el a lakásunkat, munkahelyünket, vagy azokat a helyeket, ahol a zaklató által is ismerten gyakran megfordulunk (templom, egyesület, orvosi rendelő). A távoltartást mi magunk is kezdeményezhetjük a bíróságon, azonban a bíróságnak be kell szerezni az ügyiratokat a rendőrségtől, és ez némi időveszteséget jelent. Távoltartást nemcsak feljelentésben lehet kezdeményezni, hanem bármikor a nyomozás során, ha időközben durvulna el a helyzet. Készüljünk fel, hogy a zaklatónk nemcsak tőlünk nem fogadja el a nemet, hanem a rendőrségtől, ügyészségtől, bíróságtól sem. Ha továbbra is zaklat, ezt rögtön jelezzük a hatóságoknak. A gyanúsítást vagy távoltartást követő további zaklatás megalapozhat súlyosabb kényszerintézkedéseket, akár letartóztatást is. Próbáljuk meg a további zaklatást is dokumentálni (elmenteni az sms-eit, e-mailjeit, lefényképezni, ahogy az utcán vár ránk. A telefonhívását nem kell fogadnunk a dokumentálás kedvéért, az elutasított hívásnak is nyoma marad.).

Hibás technikák (vissza a fehér övhöz.) Ha pestiesen szólva meg akarjuk „szívatni” az ügyészt, akkor a zaklató száz nemfogadott hívása közé szúrjunk be néhány sms-t, amelyben mi magunk hívjuk kávéházba / moziba a zaklatót. Persze ilyenkor nem az ügyésszel tolunk ki, hanem magunkkal, a bíróság fel fogja menteni őt a vád alól. A zaklatás ugyanis nem arról szól, hogy nem akkor és úgy közeledik hozzám, ahogy én szeretném, a zaklatás arról szól, hogy én egyáltalán nem akarom, hogy háborgasson. Másik hibás technika (és könnyen a másik felet hozzák ki győztesen a versenybírók), ha kifejezetten provokálom a másikat annak érdekében, hogy zaklasson és bizonyítékot szerezhessek ellene. Hacsak nem vagyunk képzett titkosügynökök, ez ránk fog visszaütni. A képzett Kriminal Do harcművészet célja nem a bosszú, hanem a zaklatás leállítása.