Címke: szakkifejezés

Szó volt róla múltkor, hogy bizonyos kifejezések mást jelentenek a hétköznapokban és mást a büntetőjogászok számára. A kerítés vétsége például nem a hanyag tulajdonos lelkét terheli, aki évek óta nem festette le jobb sorsra érdemes, rozsdás térelválasztó elemét (mint én), hanem azon szexuális bűnözőét, aki haszonszerzés céljából valakit szexuális cselekmény végzésére másnak megszerez. (Ja, a striciét! – vágná rá megnyugodva kerítésszomszédom, aki szintén nem jeleskedik az ecsetforgatásban.)

Vannak kifejezések, amelyek révén még a különböző jogágak képviselőit is könnyen nyelvi vitába hajszolhatja a meg nem értés. Polgárjoggal foglalkozó barátom mániája például, hogy lopás miatt senkit sem szabadna elítélni úgy, ahogy az a Büntető Törvénykönyvben meg van írva.

• Ott ugyanis az szerepel, hogy aki idegen dolgot mástól azért vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. Eltulajdonítani, vagyis a dolog felett tulajdont szerezni lopással eleve kizárt – magyarázza csillogó szemekkel – a tulajdonszerzéshez ugyanis valamilyen legális szerzési jogcím szükséges, például: vétel, öröklés, elbirtoklás, árverési szerzés, stb… A lopás viszont nem törvényes tulajdonszerzési jogcím, vagyis eleve senki nem vehet el mástól idegen dolgot azért, hogy azt eltulajdonítsa, azaz tulajdont szerezzen rajta.

(Társaságunk nem jogász tagjai ilyenkor szoktak felületes álomba merülni.)

• Ennek jogtörténeti hagyományai vannak – válaszolom, mert csak nem hagyhatom, hogy holmi polgárjogász belekotnyeleskedjen a büntetőjogba. – Száz éve a lopást még az követte el, aki idegen ingó dolgot másnak birtokából vagy birlalatából, annak beleegyezése nélkül, azon czélból vett el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, vagyis a birtok…

(Ekkor szoktak társaságunk mérnöktagjai azzal fenyegetni, hogy az áramlástanra fogják terelni a témát, ha nem hagyjuk abba, így elhalasztjuk a lopás további jogtörténeti megközelítését.)

Szerencsére, és a tolvajok balszerencséjére a bíróságok nem osztják barátom lopással kapcsolatos nyelvi aggályait, a tárgyalásokon ügyészek, ügyvédek, és még maguk a vádlottak is ugyanazt értik lopás alatt. Van azonban egy olyan polgárjogból kölcsönvett büntetőjogi fogalom, amely komoly félreértésekhez szokott vezetni. Ez pedig az ártatlanság vélelme. Gyakran olvasom gyanúsítottaktól, hogy „megsértették az ártatlanság vélelméhez fűződő jogaimat, mert azzal gyanúsítanak, hogy loptam. Először bizonyítsák be bíróságon, hogy loptam, csak aztán gyanúsítgassanak!”

Egykori professzorom mondta, hogy az ártatlanság vélelme az egyik legrosszabb büntetőjogi szakkifejezés, mert nem az ártatlanságról szól, és nem is vélelem, a többi stimmel. Mert mi is a vélelem a polgárjogban? Általában van egy vélelmező tény és van egy vélelmezett tény, kettejük között pedig ott az élettapasztalat, miszerint a vélelmező tényből következni szokott a vélelmezett tény Vegyük például az apaság vélelmét.  Két nő beszélget a szülőszoba előtt. Drágám, nálatok apás szülés lesz? – kérdi az egyik. – Nem – rázza meg a fejét a másik – nálunk a férjem lesz ott.   Az apaság vélelme abból az élettapasztalatból indul ki, hogy a házasságok döntő többségében a férj az apa (vélelmező tény), így a házasságban született konkrét gyereknél a jogalkotó egyből apaként a konkrét férjnek ítéli a porontyot (vélelmezett tény), vagyis megkíméli a szülőket az apaság bizonyításának terhétől. Persze az apaság vélelme megdönthető vélelem, a férjtől eltérő apaság viszont már komoly bizonyítást igényel, vagy egybehangzó tiltakozást férjtől, biológiai apától és az anyától.

Az ártatlanság vélelme esetében viszont nincsen olyan vélelmezésre okot adó élettapasztalat, miszerint a letartóztatásban ülő gyanúsítottak döntő többsége eleve ártatlan, és bár az ártatlanság vélelme egy csúnya büntetőítélettel megdönthető, tényleg nem azt a célt szolgálja, hogy feltételezzük, a rendőrség ártatlan embereket vegzál gyanúsításokkal. Sőt, hogy valakit meggyanúsítsanak, ahhoz is már a bűncselekményre utaló bizonyítékok szükségesek. (Persze előfordul, hogy az eljárás során valakinek a bűnössége nem bizonyítható, vagy éppen az ártatlansága bizonyítható.)

Az ártatlanság vélelme konkrétan azt jelenti, hogy senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg bűnösségét a bíróság jogerős ügydöntő határozata meg nem állapítja. Jogi értelemben senkivel szemben (legyen bár igazi elkövető vagy ártatlan ember) nem alkalmazhatók a bűnösséghez fűződő jogkövetkezmények, amíg jogerősen el nem ítélik. Például letartóztatásban lévő személy is szavazhat az országgyűlési képviselői választásokon, sőt, akár országgyűlési képviselőnek is megválaszthatják. Csak olyan jogaiban korlátozható, amelyek a büntetőeljárás érdekeivel ellentétesek, és csakis szigorú feltételek mellett.

Összefoglalva: a büntetőjogban való eligazodás gyakran tolmácsot igényel, a tolmácsot pedig büntetőjogásznak hívjuk. (Vége.)

„Hazaérve, a lakásomban észleltem, hogy kiraboltak.” „Cserbenhagyta a zebrán elütött, vérző áldozatát a sofőr.” „A zavartnak tűnő emberrabló azzal zsarolta a rendőröket, hogy megöli a túszokat, ha nem hoznak neki pizzát és kólát a rendőrök.” Ilyen és ehhez hasonló mondatok jelennek meg nap mint nap az írott sajtóban, vagy hangzanak el a tévében, rádióban. A hírek fogyasztói természetesen értik, miről van szó, csak a büntetőjogászok zavarodnak össze egy pillanatra. Természetesen a büntetőjogászok is hírfogyasztók, talán a magyar nyelvet is értik valamennyire, a zavar oka, hogy továbbképezték őket.

Honnan a zavar? Vegyük sorra! Aki csak lakásába hazaérve észleli, hogy kirabolták, azt biztosan nem rabolták ki. A rabláshoz ugyanis személy elleni erőszak, élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetés kell, esetleg az, hogy az elkövető öntudatlan vagy védekezésre képtelen állapotba helyezze áldozatát. Az ilyet nem a lakásba hazaérve észleli az ember. Ha otthonunkban hívatlan látogató nyomait fedezzük föl, aki távollétünkben a vendégjogot megsértve, ajándékot nem hozott, hanem vitt, akkor nyugodjunk meg, nem rablás, hanem betöréses lopás áldozatai lettünk. (Ha kedvenc szurkolói söröskorsónkat vagy annál is nagyobb értéket vitt magával, akkor természetesen nem kell megnyugodnunk, sőt, nyugodtan lehetünk idegesek is.) A lopás minősített esete, ha az elkövető egy helyiségbe, vagy ehhez tartozó bekerített helyre a jogosult, illetve a használó tudta és beleegyezése nélkül bemenve követi el a cselekményt, vagy hamis, esetleg lopott kulcsot használ vagy felfeszíti az ajtót, ún. dolog elleni erőszakot alkalmaz. Természetesen betöréses lopás is válhat rablássá, ehhez viszont az kell, hogy a tolvajt otthon találjuk, (mármint minálunk otthon nem a tolvajnál otthon), és a tettenért tolvaj a nála lévő dolgunk megtartása érdekében erőszakot, vagy az élet, testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmazzon velünk szemben. (Bár mindkettőnknek jobb, ha nem tesz ilyet.)

Nézzük a cserbenhagyást! A zebrán elütött, vérző áldozatát cserbenhagyó sofőr fura módon nem cserbenhagyást követ el, hanem segítségnyújtás elmulasztását. Professzorom annak idején úgy tanította, ha nincs senki, akit cserbenhagynék, akkor cserbenhagyást követek el, ha van valaki, akit cserbenhagytam, akkor segítségnyújtás elmulasztásában vagyok bűnös. Logikus, nem? Cserbenhagyás ugyanis akkor valósul meg, ha a közlekedési balesetben érintett jármű vezetője a helyszínen nem áll meg, illetve onnan eltávozik, mielőtt meggyőződne arról, hogy valaki megsérült-e, illetve az életét vagy testi épségét közvetlenül fenyegető veszély miatt segítségnyújtásra szorul-e. A segítségnyújtás elmulasztása súlyosabb a cserbenhagyásnál, ezt alapesetben az követi el, aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérült vagy olyan személynek, akinek az élete vagy testi épsége közvetlen veszélyben van.    

A zavartnak tűnő férfi, aki túszok megölését helyezi kilátásba, ha a rendőröktől nem kap pizzát és kólát, furcsa mód se nem emberrabló, se nem zsaroló, viszont terrorcselekményt követ el, vagyis „terrorista”.

A Btk. szerint (így szerintem is), aki abból a célból, hogy állami szervet (rendőrséget) arra kényszerítsen, hogy valamit tegyen, ne tegyen vagy eltűrjön, személyi szabadság megsértését, emberrablást (vagy más személy elleni erőszakos, közveszélyt okozó vagy fegyverrel kapcsolatos bűncselekményt) követ el, az bizony a sajtóban még hiába volt „csak” emberrabló, mire beér a rendőrségre, terrorcselekmény gyanúsítottjává válik.

Számtalan olyan jogi szakkifejezés létezik még, amely mást jelent a büntetőjogban és mást a köznyelvben. A hűtlenséget elkövető diplomata lehet, hogy életében nem csalta meg feleségét, viszont magyar állampolgárként állami szolgálatával vagy hivatalos megbízatásával visszaélve külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vett fel vagy tartott fenn, és ezzel Magyarország függetlenségét, területi épségét vagy alkotmányos rendjét veszélyeztette. Ki gondolná, hogy bélyegnek minősül a karátjelzés az aranygyűrűn vagy a hordó űrtartalmának jelzésére használt bélyegző. Sokaknak megrázó dolog az áram, és nemcsak szó szerint, hanem nyelvileg is az, mármint hogy a villamos áram bizonyos bűncselekmények esetén dolognak minősül.

Hogy a hétköznapi nyelv és a büntetőjogi nyelv nem fedi egymást, az még csak hagyján, van azonban, amikor a büntetőjogász és polgárjogász sem érti meg egymást…

(folytatjuk…)