Hogyan olvassuk a Btk-t?

Ahogy Agatha Christie is olvasná

A Btk – leánykori nevén Büntető törvénykönyv – remek olvasmány, valószínűleg középiskolákban is tanítani kellene, legalább alapfokon. A Büntető törvénykönyv ismerete segíthet annak eldöntésében, hogy a rács melyik oldalán éljük le az életünket. A Btk. nemismerete ugyanakkor semmire sem jó, arra legalábbis nem, hogy erre hivatkozva az ember elkerülje a felelősségre vonást. A Büntető törvénykönyv – ahogy korábban is szó volt róla – behatárolja létezésünk minden pillanatát; ha felcsapjuk, életünk minden tettét, lépését és mulasztását minősíthetjük általa olyan szempontból, hogy megvalósított-e valamilyen bűncselekményt, avagy nem. Nullum crimen sine lege: ami nincs a Büntető törvénykönyvben, az nem bűncselekmény, hiszen a jogalkotó valamennyi bűncselekményt a Btk-ba gyűjtött.

Nem mindig volt a bűncselekményeknek ilyen, egy könyvbe foglalt gyűjteménye, volt kor, amelyben az egyes bűncselekmények szétszórtan szerepeltek különböző törvényekben, például csődbűncselekmény a csődtörvényben. Ennek is megvolt a maga bája, hiszen az emberek (kiterjesztő módon ideértve a jogászokat is) főként azokat a törvényeket használják, amelyek a munkájukhoz szükségesek, ritkán olvassák mellé a Btk-t. Találkoztam olyannal, akit őszintén meglepett, amikor megtudta, hogy amit tett, illetve nem tett, nem elég, hogy jogellenes, ráadásul bűncselekmény is. (Magam részéről örvendetesnek tartanám, ha a bűncselekmények alaptényállásai a Btk. mellett az egyes „szaktörvényekben” -helyesen háttérjogszabályokban – is megjelennének, legalább népművelési célzatból.)   

Amikor az ember úgy érzi, nagy disznóságot követtek el ellene, ami nem kizárt, hogy bűncselekmény, továbbá igénye támad arra, hogy a nyomozó hatóságot, az ügyészséget és a bíróságot a feljelentésében eligazítsa, merre is tapogatózzon, akkor bátran fel lehet ütni a Btk-t, vagy annak digitális formáját. (A Btk. ingyen megtekinthető vagy letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

Ne ijedjünk meg, a törvényekkel kapcsolatban általános elvárás, hogy közérthetők legyenek. A Büntető törvénykönyv egyébként tényleg közértérthető, bár a Btk. 411. §-ának (1) bekezdésében írt tiltott piacbefolyásolás bűntettének értelmezése még egy bölcsészprofesszornak sem egyszerű feladat. (Aki olyan ügyletet köt, megbízást ad, visszavon vagy módosít, saját számlás kereskedés során olyan ajánlatot rögzít, visszavon vagy módosít, vagy más olyan magatartást tanúsít, amely az adott pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet keresleti vagy kínálati viszonyairól, árfolyamáról vagy áráról hamis vagy félrevezető jelzéseket ad, azt mesterséges vagy rendellenes szinten rögzíti, avagy

pénzügyi eszközre vonatkozó színlelt ügylet kötésével vagy más megtévesztő magatartással a pénzügyi eszköz vagy kapcsolódó azonnali árutőzsdei ügylet árfolyamát vagy árát befolyásolni törekszik, avagy a referenciaérték kiszámítását hamis vagy félrevezető információ közlésével vagy továbbításával, vagy megtévesztő módszer alkalmazásával befolyásolni törekszik, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.)

Ha úgy érezzük, bűncselekmény áldozatai lettünk, és nincsen időnk a Btk. teljes kiolvasására, akkor az alábbi módszert ajánlanám:

A Büntető törvénykönyv „általános” és „különös” részre oszlik. A „különös” rész a XIII. fejezettől kezdődik, s bár regényeknél nem szokás a közepétől kezdeni, a Btk. nem regény. Vagyis célszerű először ennek a résznek a fejezetcímeit átolvasni. Az egyes fejezetek címe viszonylag jó eligazítást nyújt abban, hol keressük azt, ami velünk történt.

Ha valaki jól fejbe vert, és elvette a mobiltelefonunkat, érdemes kihagyni a XIII. fejezetet, amelynek címe Az emberiesség elleni bűncselekmények, de nyugodtan átlapozhatjuk a Háborús bűncselekményeket, vagy A nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szóló, és más az ügyünkhöz nem kapcsolódó fejezetet is. Így haladva viszonylag gyorsan eljutunk a XXXV. fejezet címéig, ami a Vagyon elleni erőszakos bűncselekményekről szól. Ha eddig eljutottunk, akkor érdemes elolvasni a fejezetben írt valamennyi bűncselekményi tényállást a fejezeten belül, ami a rablásról, a kifosztásról, a zsarolásról és az önbíráskodásról szól. Ekkor könnyen rádöbbenünk, hogy ha azért vágtak fejbe, mert az általunk nem ismert elkövetőnek megtetszett a telefonunk, akkor rablás sértettjei lettünk. Ezzel szemben, ha korábbi összeszólalkozás miatt kaptuk a fülest, és az elkövető úgy gondolta, ha már jól elaléltunk, viszi a telefonunkat is, akkor kifosztás áldozata lettünk. Ha viszont ismerősünk kívánta valós kamattartozásunkat ily módon rendezni, akkor a bűncselekmény helyes megjelölése önbíráskodás. Ne feledjük azonban, hogy a nyomozás elrendelésének nem feltétele, hogy feljelentésünkben eltaláljuk a bűncselekmény helyes minősítését.

Ha megtaláltuk a bűncselekményt, ami a legjobban hasonlít arra, ami velünk történt, sajnos még nem váltunk a büntetőjog professzorává. Számos buktató van, amely alapján kiderülhet, hogy nem is bűncselekmény áldozata lettünk, csak szabálysértésé, vagy bűncselekmény sértettjei lettünk ugyan, de a büntethetősége elévült, vagy a bűncselekmény miatt nem a magyar hatóságok jogosultak eljárni. Ezekre még visszatérünk egyszer.

JÖN:

Nyereség-e az elmaradt veszteség, avagy veszteség-e az elmaradt nyereség? – jövő csütörtökön!

Hogyan ne olvassuk a Btk-t!

A Büntető törvénykönyv remek olvasmány: tele van krimivel

Találkoztam rengeteg feljelentéssel, ami lehetséges minősítésként felsorolta szinte a teljes Btk-t. Ez részint pozitív visszajelzés a feljelentő jogi műveltségéről, hisz tisztában van azzal, hogy a Btk. e körben nem a bölcsésztudományi kart, hanem a Büntető törvénykönyvet jelenti, másrészről előrevetíti a nyomozó hatóságnak, hogy a feljelentő igazán elhivatottan próbálja az eljárást előre mozdítani. Akad feljelentő, aki úgy gondolja, hogy ami sérelmére történt, annak megtorlására a törvény összes bűncselekménye együttesen sem alkalmas. Van olyan feljelentő, aki pedig biztosra kíván menni, és úgy gondolja, a nyomozó hatóság majd töröli a nemkívánt bűncselekményeket a nyomozás során a feljelentésből. És akad – na, nem feljelentő – hanem szorgos elkövető, aki cselekményeivel valóban kimeríti a fél Btk-t.

A jó hír, hogy a büntetőeljárási törvényben nincsen olyan passzus, amely diszkréten diszkvalifikálja a Btk. szerinti minősítést nélkülöző feljelentéseket, vagy azokat, amelyekben nem találták el a jó megoldást. Ez csak szakvizsgán kizáró ok. 

A Büntető törvénykönyv mindenesetre olyan törvény, amely meglepően hasonlít az igazi könyvekre;

  • van címe (2012. évi c. törvény a Büntető törvénykönyvről),
  • van tartalomjegyzéke (45 fejezettel),
  • és nagyjából kisregény méretű (az előttem lévő példány 170 oldalból áll.)

Ha úgy vesszük, még cselekmény is van benne, sok-sok bűncselekmény, vagyis igazán csábító olvasmány.

Karikatúra

(A Btk. egyébként ingyen letölthető a Nemzeti Jogszabálytárról: http://njt.hu/cgi_bin/njt_doc.cgi?docid=152383.283328)

A Btk. olvasgatása közben könnyen felhorgadnak régi sérelmek. Ugyan korábban azt állítottam, nem baj, ha a feljelentés lehetséges minősítéseként a feljelentő felsorol vagy húsz bűncselekményt, azonban gondoljunk arra, hogy az ügyész is ember (valahol… nagyon mélyen… vagy volt valamikor). Gondoljunk arra is, hogy nincsen lelombozóbb dolog annál, mint azt magyarázni egy határozat indokolásában, hogy az a cselekmény, miszerint Ikszné rendszeresen elmulaszt vacsorát főzni munkában megfáradt férjének, miért nem valósít meg terrorcselekményt, és csődbűncselekményt, és kötelességszegést szolgálatban, és közösség elleni uszítást, és gondozási kötelezettség elmulasztásának bűntettét, és satöbbi bűncselekményt.

A jogszabályoktól méltán elvárhatja az ember, hogy közérthetően fogalmazzanak, nemcsak jogászok számára fontos, mi bűncselekmény és mi nem. Ebből adódóan egy átlagos műveltségű feljelentő is megtalálhatja azokat a bűncselekményeket, amelyek szóba jöhetnek a feljelentett cselekmény minősítéseként. Sokan meg is találják. Van némi rossz tapasztalatom azonban azon könyvmolyokkal kapcsolatban, akik csak a nekik tetsző részt olvassák el. Nézzünk erre egy példát:

  • Feljelentéssel kívánok élni. Az én Szédelgő Jenőm megcsal. Olvastam, hogy ez különösen nagy kárt okozó csalás bűntette.
  • Hol olvasta?
  • A Büntető törvénykönyvben természetesen, Btk. 373. paragrafus.
  • Tisztelt Hölgyem, a csalást az követi el, aki jogtalan haszonszerzés miatt mást tévedésbe ejt vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz. A csalás nem egyenlő a megcsalással.
  • Ne próbáljon meg lerázni! Jól tudok olvasni! Tévedésbe ejtett, mert elhitette, hogy szerelmes belém, utána meg tévedésben tartott azzal, hogy csak engem szeret, senki mást.
  • De ezt nem jogtalan haszonszerzési célból tette…
  • Már hogyne! Tudta, hogy engem nem kaphat meg akármilyen alak! Egyértelműen jogtalan haszon egy olyan tiszta teremtés megszerzése, amilyen én vagyok.
  • És hol itt a kár?
  • Még kérdi? Összetörte a szívemet! Maga szerint nem kár a szívemért? Még csak nem is kicsi kár, hanem különösen nagy!
  • Hölgyem! Kárnak a bűncselekménnyel a vagyonban okozott értékcsökkenés minősül.
  • Hol írják ezt?
  • Az értelmező rendelkezések között, Btk. 459. szakasz első bekezdés 16. pont.
  • Ja, az apróbetűs résznél. Tudhattam volna, hogy a rendőrség nem védi meg a kisembert. A gazember, pedig az összes ékszerem odaadtam neki, mert azt ígérte, hogy esküvőt szervez a múlt hétre, közben meg csak a volt nőcskéi felé fennálló adósságait fizette ki! Szép kis alakot védenek maguk! Na, viszontlátásra!
  • Várjon Hölgyem! Hiszen ez csalás!
  • Miért, én nem ezt mondtam kezdettől fogva?

JÖN: Hogyan olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!

Ius, fas, mos

avagy nem minden bűncselekmény, ami bűzlik

Már a régi rómaiak… is tudták, hogy a jövőben számtalan jogi írás fog úgy kezdődni, hogy már a régi rómaiak is tudták… Így a római jog ókori tudósai mindent elkövettek, hogy minél nagyobb muníciót hagyjanak az utókorra. A római jog – sőt: Római jog – elsősorban a magánjog területén alkotott nagyot, büntetőjognak meg ott volt a keresztre feszítés, az oroszlánok elé vetés.

És már a régi rómaiak is tudták, hogy nem minden normasértés jogsértés, és nem minden jogsértés bűncselekmény. Amennyiben feljelentéssel kívánjuk megtorolni sérelmünket, nem árt, ha ezzel mi is tisztában vagyunk.

A ius, fas, mos római jogi fogalmak számtalan kezdő joghallgató életét megkeserítik. A normák ezen hármas tagolásának már a kiejtése is gondot okoz. Mivel a tinédzsereknél csak a jurátusok infantilisebbek, és pont a vallási norma – a fas – kiejtése csábít csiklandósabb nyelvi leleményre, évfolyamtársam addig disznólkodott a vallási normával, amíg úgy maradt, és a római jogi vizsgán is pestiesen ejtette ki a húzott tétel tárgyát. A vizsgáztató római jogi professzor persze a legkevésbé sem volt kíváncsi arra, mit akar évfolyamtársam a férfi nemi szervről előadni római jogi kollokviumon, így ez lett minden idők legrövidebb vizsgája, évfolyamtársam a húzott tételcím felolvasását követően kint találta magát a folyosón.

Mint mondottam, már az ókori rómaiak is megkülönböztették a normákat, azaz a szabályokat aszerint, milyen körben kell alkalmazni azokat. A ius jelentette a jogi normákat, a fas a vallási előírásokat, a mos pedig az erkölcsi szabályokat. Ez a megkülönböztetés a mai napig él, bár manapság más normákat is felsorolhatunk; így vannak játékszabályok (megfoghatja-e kézzel a kapus a labdát grundfociban), lehetnek kizárólag egyes családokra érvényes családi normák (például a vasárnapi ebéd délben van és pont), valamint foglalkozási, munkahelyi, egyesületi normák.

Disznók egymás közt: A disznóság nem disznóság!!

Ha jobban megfigyeljük, normák hálózzák be egész életünket. Annak a kérdésnek, megjelenik-e egy szabály jogi normaként, az állami kikényszeríthetőség szempontjából van jelentősége. Ha a haverokkal abban állapodunk meg, hogy csak vészkapus van, azaz a kapus nem védhet kézzel, nem tanácsolnám Pistike feljelentését a rendőrségen folytatólagos kezezés miatt. Egyetlen szankciót lehet alkalmazni vele szemben: legközelebb nem hívjuk focizni.

Persze lehetnek átfedések egyes normák között. Ha imént disznólkodtunk, minden mindegy alapon vegyük az orrtúrást. Nem kétséges, hogy a mások előtti orrtúrás erkölcsi normát sért, ugyanez egy templomi oltár előtt mise idején ütközhet vallási normába is. Megvalósíthat-e az orrtúrás jogi normasértést? Vegyük azt az esetet, amikor egy bemondó élő adásban teszi ezt, nem kétséges, hogy munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, és azon túl, hogy mémmé válik, megalapozza a munkáltató azonnali hatályú felmondását is a Munka törvénykönyve alapján.

Megvalósíthat-e bűncselekményt az orrtúrás? (Hosszas gondolkodás.) A Btk. 227. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint becsületsértés vétségét követi el az, aki nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. Vagyis ha valaki nagy nyilvánosság előtt ily módon demonstrálja, hogy én egy takony vagyok, jöhet a feljelentés (azaz magánindítvány). Számtalan jobb példát is hozhatnánk normák közötti átfedésre: az a munkáltató, aki megfelelő biztosítás nélkül küldi fel szakképzetlen dolgozóját a magasba munkát végezni, számtalan normát sérthet meg egyszerre: erkölcsit, munkaügyit, büntetőjogit.

Mindezeket fontos tudnunk, amikor feljelentés megtételét fontolgatjuk. Van a társadalmi együttélés normáinak olyan fokú megsértése, aminek láttán az én zsebemben is kinyílik a bicska, mégsem bűncselekmény. Azt szoktuk mondani, ez legfeljebb a disznóság vétségét meríti ki.  A büntetőjogban az a szép, hogy életünk minden mozdulatáról megállapítható, megvalósít-e bűncselekményt vagy sem. Számtalan feljelentő szinte szó szerint beleőrül abba, hogy a hatóságok nem járnak el a disznóság vétsége miatt. Amíg a disznóság vétségét a jogalkotó nem rendeli büntetni a Büntető törvénykönyvben, addig nincs mit tenni. Már az ókori rómaiak is megmondták, nullum crimen sine lege… (vagyis „nincs bűncselekmény törvény nélkül”)

JÖN: Hogyan ne olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!