Minősíthetetlen minősítés
Régi jogalkalmazói probléma, hogy ha egy feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, akkor melyik bűncselekmény „nem”. Egy „nem bűncselekmény” differentia specifica-ja, hogy a Büntető Törvénykönyvben fölsorolt egyetlen törvényi tényállásnak sem feleltethető meg, kezdve a népírtástól (Btk. 142. §) egészen a harci szellem bomlasztásáig (Btk. 457. §). Akkor mire hivatkozva indokoljon a feljelentést elbíráló halandó rendőr, ügyész stb…
Példának okáért vegyünk egy példát (hűha, nem aludtam ki magam).
„Feljelentem Elvetemült Elemért, aki szándékosan átfuttot az uttesten, majdnem elütőtte őtet egy auttó, emiat a járdán ácsórgó szívbeteg Áldozat Ármin infartust kapott a szívíbe, és meghótt.”
A feljelentett cselekmény nem bűncselekmény, ez jogi tudás nélkül is nyilvánvaló egy érettségizett ember számára (magyar nyelv: elégséges, matematika: elégséges, ének-zene: jeles). Ennek ellenére egy, a példában megjelölt feljelentéshez hasonló feljelentés hihetetlen erőket tud mozgósítani jogalkalmazói oldalon.
A büntetőeljárásban eljáró hatóság hajlamos lenne megküldeni az egészet a szabálysértési hatóságnak, mondván, hogy a feljelentett cselekmény inkább szabálysértésnek tűnik. Tény, hogy a feljelentés nem tartalmazza azt a körülményt, hogy szabályosan haladt-e át Elvetemült Elemér az úttesten, de az biztos, hogy ott, csak úgy futkosni nem szabad, vagy ő, vagy az őt majdnem elütő gépjárművezető biztosan elkövetett valamilyen közlekedési szabálysértést, de még nem tudni, milyen szabálysértést. Derítse ki azt a másik hatóság!
A szabálysértési előadó ezen felháborodna (joggal), hogy a büntetőügyben eljárt hatóság figyelmét elkerülte Áldozat Ármin halála, amely a feljelentés szerint ok-okozati összefüggésben volt Elvetemült Elemér elkövetői magatartásával (lásd: „emiatt” kifejezést a feljelentésben). Márpedig egy halálesetet nem lehet csakúgy félvállról szabálysértésnek venni. A feljelentés egészét kell kimeríteni….. jelentsen az bármit is. Legyen a feljelentés minősítése emberölés.
Ezt viszont a rendőrség emberölésre szakosodott egységei vennék a statisztikájuk terhére szívükre. Köztudomású tény, hogy senkit nem lehet a járdán szándékosan megölni úttesten való átfutkosással, így a halálesetet illetően legfeljebb gondatlanság áll fenn, de csak abban az esetben, ha az elkövető tisztában volt azzal a körülménnyel, hogy a sértett szívbetegsége olyan mértékű, hogy egy átfutás is végzetes lehet. Mit szólnánk a halált okozó közúti veszélyeztetéshez?
Ha a feljelentő a feljelentésben előadja azt is, hogy Elvetemült Elemér másodállásban főügyész, és azért futkos át, mert főügyészként ezt megengedheti magának, ezzel az egész eljárást olimposzi magasságokba emeli, mert fel lehet vetni a hivatali visszaélés bűntettét is, amely esetben a jogorvoslat joga immár a nyomozási bíróé, mivel így az ügy hirtelen a közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kiemelt bűncselekménynek minősül. Lehetséges, hogy a nyomozási bíró kifejti majd, hogy ez a feljelentés nem hivatali visszaélésre, hanem hivatali bűnpártolásra utal, hiszen korábban már el kellett sikálni egy-két bűncselekményét ahhoz, hogy egy főügyész csakúgy vidáman futkosson át az úttesten. Bár a hivatali bűnpártolás büntetőjogi megítélése súlyosabb, mint a hivatali visszaélésé, az ügy mégis visszaminősül közhatalom gyakorlásával kapcsolatos kiemelt bűncselekményből ki nem emelt közvádas bűncselekménnyé. (Hogy miért, ne tőlem kérdezzék, hanem a jogalkotót.)
Természetesen más a helyzet, ha a feljelentő beadványában megjelöli, hogy szerinte a cselekmény szexuális erőszaknak minősül, mert őt nagyon fölizgatta az eset. Ekkor a jogalkalmazkodó jogalkalmazó hátra dől, és a feljelentést elutasító határozatában kifejti, hogy a Btk. 196. §-ában írt szexuális erőszakot az követi el, aki mást szexuális cselekményre vagy annak eltűrésére kényszerít, s mivel az úttesten átfutás nem minősül szexuális cselekménynek, így a feljelentett cselekmény tényállási elem hiányában nem valósít meg bűncselekményt…
