Ius, fas, mos

avagy nem minden bűncselekmény, ami bűzlik

Már a régi rómaiak… is tudták, hogy a jövőben számtalan jogi írás fog úgy kezdődni, hogy már a régi rómaiak is tudták… Így a római jog ókori tudósai mindent elkövettek, hogy minél nagyobb muníciót hagyjanak az utókorra. A római jog – sőt: Római jog – elsősorban a magánjog területén alkotott nagyot, büntetőjognak meg ott volt a keresztre feszítés, az oroszlánok elé vetés.

És már a régi rómaiak is tudták, hogy nem minden normasértés jogsértés, és nem minden jogsértés bűncselekmény. Amennyiben feljelentéssel kívánjuk megtorolni sérelmünket, nem árt, ha ezzel mi is tisztában vagyunk.

A ius, fas, mos római jogi fogalmak számtalan kezdő joghallgató életét megkeserítik. A normák ezen hármas tagolásának már a kiejtése is gondot okoz. Mivel a tinédzsereknél csak a jurátusok infantilisebbek, és pont a vallási norma – a fas – kiejtése csábít csiklandósabb nyelvi leleményre, évfolyamtársam addig disznólkodott a vallási normával, amíg úgy maradt, és a római jogi vizsgán is pestiesen ejtette ki a húzott tétel tárgyát. A vizsgáztató római jogi professzor persze a legkevésbé sem volt kíváncsi arra, mit akar évfolyamtársam a férfi nemi szervről előadni római jogi kollokviumon, így ez lett minden idők legrövidebb vizsgája, évfolyamtársam a húzott tételcím felolvasását követően kint találta magát a folyosón.

Mint mondottam, már az ókori rómaiak is megkülönböztették a normákat, azaz a szabályokat aszerint, milyen körben kell alkalmazni azokat. A ius jelentette a jogi normákat, a fas a vallási előírásokat, a mos pedig az erkölcsi szabályokat. Ez a megkülönböztetés a mai napig él, bár manapság más normákat is felsorolhatunk; így vannak játékszabályok (megfoghatja-e kézzel a kapus a labdát grundfociban), lehetnek kizárólag egyes családokra érvényes családi normák (például a vasárnapi ebéd délben van és pont), valamint foglalkozási, munkahelyi, egyesületi normák.

Disznók egymás közt: A disznóság nem disznóság!!

Ha jobban megfigyeljük, normák hálózzák be egész életünket. Annak a kérdésnek, megjelenik-e egy szabály jogi normaként, az állami kikényszeríthetőség szempontjából van jelentősége. Ha a haverokkal abban állapodunk meg, hogy csak vészkapus van, azaz a kapus nem védhet kézzel, nem tanácsolnám Pistike feljelentését a rendőrségen folytatólagos kezezés miatt. Egyetlen szankciót lehet alkalmazni vele szemben: legközelebb nem hívjuk focizni.

Persze lehetnek átfedések egyes normák között. Ha imént disznólkodtunk, minden mindegy alapon vegyük az orrtúrást. Nem kétséges, hogy a mások előtti orrtúrás erkölcsi normát sért, ugyanez egy templomi oltár előtt mise idején ütközhet vallási normába is. Megvalósíthat-e az orrtúrás jogi normasértést? Vegyük azt az esetet, amikor egy bemondó élő adásban teszi ezt, nem kétséges, hogy munkaviszonyából származó lényeges kötelezettségét szándékosan megszegte, és azon túl, hogy mémmé válik, megalapozza a munkáltató azonnali hatályú felmondását is a Munka törvénykönyve alapján.

Megvalósíthat-e bűncselekményt az orrtúrás? (Hosszas gondolkodás.) A Btk. 227. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint becsületsértés vétségét követi el az, aki nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el. Vagyis ha valaki nagy nyilvánosság előtt ily módon demonstrálja, hogy én egy takony vagyok, jöhet a feljelentés (azaz magánindítvány). Számtalan jobb példát is hozhatnánk normák közötti átfedésre: az a munkáltató, aki megfelelő biztosítás nélkül küldi fel szakképzetlen dolgozóját a magasba munkát végezni, számtalan normát sérthet meg egyszerre: erkölcsit, munkaügyit, büntetőjogit.

Mindezeket fontos tudnunk, amikor feljelentés megtételét fontolgatjuk. Van a társadalmi együttélés normáinak olyan fokú megsértése, aminek láttán az én zsebemben is kinyílik a bicska, mégsem bűncselekmény. Azt szoktuk mondani, ez legfeljebb a disznóság vétségét meríti ki.  A büntetőjogban az a szép, hogy életünk minden mozdulatáról megállapítható, megvalósít-e bűncselekményt vagy sem. Számtalan feljelentő szinte szó szerint beleőrül abba, hogy a hatóságok nem járnak el a disznóság vétsége miatt. Amíg a disznóság vétségét a jogalkotó nem rendeli büntetni a Büntető törvénykönyvben, addig nincs mit tenni. Már az ókori rómaiak is megmondták, nullum crimen sine lege… (vagyis „nincs bűncselekmény törvény nélkül”)

JÖN: Hogyan ne olvassuk a Btk-t! – jövő csütörtökön!

Magánvád, magánügyész

Magánvádas ügyekben a sértett képviseli a vádat

„……A semmiségi panasz azonban alaptalannak találtatott, mert a törvényszék által valónak elfogadott tényállás szerint vádlott F. K. főmagánvádló ellen „haszontalan ember” meggyalázó kifejezést használt, ez pedig bűncselekmény tényálladékát állapítja meg. (1902. jun. 25. 6160.)”

Az 1900-as évek elejének kúriai döntvényeit böngészve, elmerengtem azon, milyen szerencsés kor, amelyben ilyen volt a becsületsértés. A kúriai döntvénytárban találkoztam olyan üggyel is, ahol a „tényálladék” körülbelül így hangzott: a postamester semmi, annyi sem, amennyinek látszik. Ma az interneten elkövetett virtuális lincselések korában lenne-e olyan ember, aki becsületében csorbítva érezné magát a haszontalan jelző miatt? Vajon lenne-e bíróság a „te anyád, én anyám, mi anyánk” idején, aki bűnösnek mondana ki valakit becsületsértés vétségemiatt, mert valakiről azt állították, hogy még annyi sem, amennyinek látszik.

Malacka és a levéltitok sértés

Becsülete mindenkinek van, de a becsületsértésre nem egyformán reagál mindenki. Az egyik oldal Esterházy Péter híres bon mot-ját követi: egy bizonyos szint fölött nem süllyedünk bizonyos szint alá.

A másik oldalt kevésbé irodalmi stílben ismerősöm képviseli: nem zörög a haraszt, ha nem rázza a paraszt, vagyis meg kell torolni minden harasztrázást.

A becsületsértés bűncselekmény. Nem tudok választ adni a kérdésre, tegyünk-e feljelentést vagy sem. Sőt, a törvényhozó sem tud választ adni erre, ezért a becsületsértés csak magánindítványra büntethető; azaz a sértettnek ki kell nyilvánítania, hogy kívánja az elkövető megbüntetését.Sőt! Vannak magánindítványra büntethető bűncselekmények, ahol az eljárást a hatóság a magánindítvány megtételét követően önjáró módon lefolytatja, de a becsületsértés nem ilyen. Ha tehát feljelentést teszünk, azzal kell számolnunk, hogy becsületsértés esetén a vádat főszabályként a sértett képviseli. Ilyen ún. magánvádas bűncselekmény még a könnyű testi sértés, a magántitok megsértése, a levéltitok megsértése, a rágalmazás, a kegyeletsértés vagy becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése.

Jó, jó, de ha a tettes ismeretlen, magánnyomozót még csak-csak találok, de honnan vegyek magánügyészt?

Előszöris, ha ismeretlen tettes sértegeti becsületünket, úgy a bíróság nyomozást rendel el, amit a rendőrség folytat le. Másodszor bár magánügyész nem létezik, annak viszont nincs akadálya, hogy a vádlói feladatunkat ügyvéd vegye át tőlünk. Annak sincs akadálya, hogy a vádat jogvégzettséggel nem rendelkező sértett maga képviselje magánvádlóként. Aki nézte például a JAG – Becsületbeli ügyek-et, annak nem okozhat gondot az ügyészkedés, ahogy az operálás sem a Vészhelyzet nézőinek.

Egyre viszont felhívom a figyelmet! Ha a vállalati buli nagy nyilvánossága előtt piszok kollégánk anyukánkat Kína tartományi jogú városának szexmunkára is kész táncosnőjének feltételezte, ott a helye a bíróságon. Ha viszont ugyanezen bulin mi magunk ugyanezen kollégának válaszként a férfi elsődleges nemi jellegéhez tartozó szerv kulináris jellegű rendszeres élvezetében rejlő szokásokat tulajdonítottunk, akkor könnyen lehet, hogy a bíróságon mi is az első sorban fogunk ülni, és nem azért, mert onnan jobban látni. Kölcsönösen elkövetett becsületsértés esetén ugyanis a vádlott a magánvádló ellen vádat emelhet,viszonvádnak az ügydöntő határozat meghozataláig van helye, abban az esetben is, ha a magánindítvány előterjesztésének határideje lejárt.

És ebben az esetben nem az lesz a bírósági eljárás tétje, ki mondta előbb a másikra azt a bizonyos dolgot…