Hogyan olvassunk törvényi tényállást? III.

A Nyulambulamuram fülügyelővel készült interjú folytatása

Riporter: Foglaljuk össze röviden korábbi adásunk témáját. Piroska és Farkas úr bűnügyét tárgyaltuk jogi szempontból. Ön nyomozta az ügyet…

Nyulambulamuram felügyelő: Igen. Arról beszéltünk, hogy egy jó nyomozónak nemcsak a nyomokat kell tanulmányoznia, hanem a Büntető törvénykönyvet is. A Btk. 160. §-ának első bekezdése szerint az emberölés alapesetét az követi el, aki mást megöl. Azonban a tényállás olvasgatását itt nem fejezhetjük be. A legtöbb büntető tényállás első bekezdése tartalmazza az alapesetet, a következő bekezdések pedig az úgynevezett minősített eseteket. Farkas úr esetében ez lehet az előre kiterveltség, a több sértettet, az aljas indok, a gyermekkorú és az idős koránál fogva védekezésre képtelen sértett. Van, hogy a tényálláson belül találunk privilégizált esetre utaló bekezdést; az emberölésnél ilyen a gondatlanságból elkövetett emberölés. De a törvény emberölésnek minősít olyan magatartást is, amikor valaki gyereket vagy súlyos szellemi fogyatékos embert bír rá öngyilkosságra.

Riporter: És beszéltünk arról is, hogy Piroska és a nagymama végül nem haltak meg, mert épen és egészségesen kerültek elő Farkas úr gyomrából. Az emberölés tényállásánál találtam olyat bekezdést – a harmadikat –, ami azt bünteti, aki emberölésre irányuló előkészületet követ el. Erről van itt szó?

Nyulambulamuram felügyelő: Nem, annál többről. Előkészület esetén az elkövető még „csak” felkészül arra, hogy embert fog ölni. Például az emberöléshez szükséges vagy ezt könnyítő feltételeket biztosítja, például Farkas úr beöltözött nagymamának, hogy megtévessze Piroskát. Ez még csak előkészület lenne Piroska esetében, de sajnos ő továbbment: ahogy a nagymamát, Piroskát is egyben lenyelte. Így cselekménye büntetőjogi szempontból kísérletnek minősül, hiszen ha nem jön a vadász, Farkas úr gyomorsavai szétmar…

Riporter: Úúúh! Ne is folytassa! Furcsa, hogy a Btk. 160. §-a emberölés esetén az előkészületet bünteti, a kísérletet viszont nem. Ez azt jelenti, hogy a kísérlet nem büntethető?

Nyulambulamuram felügyelő: Na, ezért szoktam a káposztapusztító kisnyúl mezőőr palánták füleit meghúzkodni; ha csak azt a szakaszt olvassák el, ami magáról az emberölésről szól. Ha előre lapoznak a Btk-ban, akkor tudhatják, hogy a kísérlet minden szándékos bűncselekmény esetében büntetendő, az előkészület pedig csak akkor, ha a törvény külön büntetni rendeli, mint például az emberölésnél. A tanulság: ha a Büntető törvénykönyvet lapozgatjuk, ne ragadjunk le annál a tényállásnál, ami magáról a bűncselekményről szól…

Riporter: Ha jól tudom, Farkas úr elhunyt, így a nyomozást gyorsan le tudták zárni.

Nyulambulamuram felügyelő: Nem egészen. Sajnos nekünk mezőöröknek meg kell látnunk a fától az erdőőrt. Ott a vadász cselekménye is…

Riporter: A vadászé? Hiszen ő mentette meg Piroskát és a nagymamát, amikor felvágta Farkas úr hasát! Ha jól tudom, ez jogos védelem.

Nyulambulamuram felügyelő: Ez igaz, de nem hunyhatunk szemet afelett, hogy miután Piroska és a nagymama épen kerültek ki a feneketlen bendőből, a vadász köveket rakott Farkas úr gyomrába, összevarrta, és bedobta Farkas urat a vízbe, ahelyett, hogy hívott volna minket.

Riporter: Megérdemelte! Disznóság, ha ezért felelősségre vonják a vadászt!

Nyulambulamuram felügyelő: Nehéz szakma a miénk! Akkor is le kell folytatnunk egy eljárást, ha nem leszünk népszerűek ettől.

Riporter: Szóval, most a vadász ellen folyik emberölés miatt a nyomozás.

Nyulambulamuram felügyelő: Nem emberölés miatt. A Btk. 161. §-ának (1) bekezdése szerint, aki mást méltányolható okból származó erős felindulásból öl meg, az úgynevezett erős felindulásból elkövetett emberölést követ el, amelynek büntetési tétele jelentősen kisebb, mint az emberölésé. El kell fogadnunk, hogy méltányolható okból származó erős felindulást váltott ki szegény vadászból az a körülmény, hogy Farkas úr megpróbálta egészben megemészteni Piroskát és a nagymamát.

Riporter: Legalább Piroska szülei fellélegezhetnek!

Nyulambulamuram felügyelő: Nem egészen. Egy kislányt elengedni egyedül az erdőben, amikor tudják, hogy egy Farkas garázdálkodik ott? Sajnos, vizsgálnunk kell a kiskorú veszélyeztetését is.

Riporter: Hogy maguk milyen alakok!!!

Hogyan olvassunk törvényi tényállást? II.

Interjú Nyulambulamuram fülügyelővel, aki a Piroska és Farkas ügyben nyomozott

Riporter: Fülügyelő Úr! A káposztos rendőr Önt értesítette először a szörnyű hírről, hogy Farkas úr megölte Piroskát és a nagymamát is…

Nyulambulamuram felügyelő: Egyből tudtam, hogy sorozatgyilkosságról van szó. Tyúklopási ügyként indult, amit még megboldogult nagyapám – aki torzs-őrmesterként szolgált – nyomozott. Sajnos a bizonyítékok eltűntek nagyapámmal együtt, amikor tanúként akarta kihallgatni Farkas urat…

Riporter: Ha jól tudom, ezt követően az Ön édesapja vette át az ügyet.

Nyulambulamuram felügyelő: Apám eredetileg mezőgazdásznak tanult, azután állt be mezőőrnek, miután nagyapának nyoma veszett. Apámnak feltűnt, hogy a Bárányok hallgatnak, így figyelni kezdte Farkas urat.

Riporter: És mire jutott az Ön édesapja?

Nyulambulamuram felügyelő: Nem tudom, azóta nem beszéltem vele. Utolsó üzenete szerint nagyon közel került az elkövetőhöz… Nem mondom, hogy nem izgultam, amikor értesítettek, hogy Farkas úr újabb bűntett gyanúsítottja, és nekem kell kihallgatnom. Szerencsére a vadász már intézkedett, így most beszélhetünk az ügyről.

Riporter: Mit vizsgál jogi szempontból a nyomozóhatóság, amikor egy ilyen szörnyű üggyel szembesül?

Nyulambulamuram felügyelő: Szögezzük le, hogy a nyomozónak a Büntető törvénykönyv olyan, mint katonának a fegyver…

Riporter: Azzal ütik a gyanúsítottat?

Nyulambulamuram felügyelő: Szó sincs róla. Nincsen olyan nyomozás, ahol már az elején pontosan minősíteni lehetne a tényállást, ezért mindenre fel kell készülni a Btk. alapján. Mint tudjuk, van az emberölés alapesete, amit az követ el, aki mást megöl. Erre jön rá a sok minősítő körülmény, ami megemeli a büntetési tételt: például az előre kiterveltség, az aljas indok, a védekezésre képtelen idős, vagy gyermekkorú sértett és így tovább…. Én felkészültem arra is, hogy Farkas úr azzal fog védekezni, hogy véletlenül történt a dolog

Riporter: Véletlenül ette meg Piroskát???

Nyulambulamuram felügyelő: Aki a mezőőrségnél szolgál, sokféle gyanúsítotti védekezéssel találkozik. Volt két kiskorú, akik megégettek egy öreg nénit, és azt próbálták bemesélni nekem, hogy a néni akarta megenni őket. Az Önök lapja is írt róluk; a Jancsi és Juliska eset.

Riporter: Igen, emlékszem rá, azóta is ülnek…

Nyulambulamuram felügyelő: Visszatérve eredeti témánkhoz, Farkas úr védekezhet azzal, hogy véletlenül befeküdt a nagymama ágyába, és mivel nyitott szájjal erősen horkol, így beszippantotta az áldozatait…

Riporter: De hisz ez hülyeség!

Nyulambulamuram felügyelő: Igen az, de a nyomozó köteles minden gyanúsítotti védekezést ellenőrizni. Farkas úr nehezen tudta volna tagadni, hogy megette áldozatait, mivel a gyomrából kerültek elő. Sokan akarják gondatlanságra fogni gaztetteiket. A bűncselekmények jelentős részénél a gondatlanság nem is büntethető. Vagy ha mégis, a gondatlan cselekmény enyhébb megítélés alá esik, mint az alapeset. Az emberölés alapesete öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, a negyedik bekezdésben írt gondatlan emberölés „csak” egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel. Ezt hívják privilégizált esetnek.

Riporter: És ha azzal védekezne, hogy ő csak rávette Piroskát, hogy a nagymama után ugorjon?

Nyulambulamuram felügyelő: Az nem lenne jó védekezés, mert az emberölés ötödik bekezdése azt mondja ki, hogy az alapeseti emberölés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik. Vagyis a jogalkotó ezt a fajta emberölésre rábírást kvázi emberölésként kezeli….

Riporter: Én azt mondanám Farkas úr helyében, hogy Piroska és a nagymama végül nem haltak meg, mert épen és egészségesen kerültek elő.

Nyulambulamuram felügyelő: Ilyen csak a mesékben van….

Folytatjuk…

Hogyan olvassunk törvényi tényállást? I.

Meseország Büntető Törvénykönyve mindösszesen egy paragrafusból áll:

1. § Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Meseország lakói pontosan tudják, hogy veremásásnak nemcsak az tekintendő, ha a gonosz farkas gödröt ás, hogy így kapja el a gyalogkakukkot, hanem minden olyan magatartás, amikor valaki valamilyen gonosztettet forral más ellen, és a „minden jó, ha jó a vége” jogelv alapján a gonoszság visszaüt az elkövetőre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a fenti jogi norma ösztönösen alkalmazza azt, amit mi tettarányos büntetésnek hívunk; aki másnak vermet ás, az verembe esik, és ha a farkas megeszi Piroskát, akkor a végén ő maga pusztul el a mesékben. Meseországban nincs is szükség más életében vájkálásra specializálódott, idegesítő okostojásokra (röv.: jogászokra).

Farkatlan farkas

Sajnos az Óperencián innen mindent túlbonyolítunk. A jurátusok joghallgatók például az egyetemen latinul is tanulnak, vagyis megtanulják, hogy nullum crimen sine lege, tehát csak olyan tett büntethető, amelyet a büntető törvény az elkövetéskor tilalmaz. Így aztán Óperencián innen a Büntető Törvénykönyv 142. §-tól 457. §-ig sorolja a bűncselekményeket (a joghallgatók nagy bánatára, mert meg kell tanulniuk).

Nézzük most az emberölés hosszúra nyúlt tényállását!

160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést

a) előre kitervelten,

b) nyereségvágyból,

c) aljas indokból vagy célból,

d) különös kegyetlenséggel,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,

f) több ember sérelmére,

g) több ember életét veszélyeztetve,

h) különös visszaesőként,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy

k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

Minden törvényi tényállás tartalmaz egy úgynevezett alapeseti tényállást, jelen esetben ez az első bekezdésben található, vagyis a tilalmazott magatartás a más megölése. Honnan tudom, ki az az „aki”, aki a mást megöli? „Aki”-ről tudjuk, hogy ember, vagyis a Piroska életére törő bűnös toportyán akkor sem büntethető a Btk. 160. §-a alapján, ha az erdőben felfalja szegény kislányt. Ha viszont a Piroska életére törő farkas nevét nagy kezdőbetűvel írják, akkor Farkas úr esetében vizsgálni kell az életkorát. Általában a 14. életévét betöltött elkövető büntethető, azonban az emberölés pont kivétel, itt már bizonyos feltételek mellett a 12. évét betöltött személy is, ennek felismeréséhez azonban hozzá kell olvasnunk a Btk. 16. §-át.

Ki az a „más”, akit ha megölnek, akkor a törvény igyekszik a legnagyobb szigorral lecsapni? A másról is tudjuk, hogy ember, vagyis a házi kedvenc megölése akkor sem valósít meg emberölést, ha a kutyus családtag, és okosabb sok fajtársunknál. Az eredeti példánál maradva, ha Farkas nevű személy öli meg Piroskát, az bizony emberölés.

Most vegyük elő az úgynevezett minősítő körülményeket, amelyek az emberölés esetén a (2) bekezdésben találhatók. Ezek a minősítő körülmények, megemelik az alapesetben kiszabható büntetési tételt, jelen esetben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésről tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre.

Tudjuk jól, hogy a Farkas nevű elkövető nem hirtelen felindulásból fogyasztotta el Piroskát, hanem desszertként a nagymama után, vagyis előre kitervelte, hogy beöltözik nagymamának, így csalogatja magához az egyébként fürge és gyanakvó Piroskát. Az előre kiterveltség bizony minősítő körülmény, ha megnézzük a Btk. 160. §-a (2) bekezdésének a) pontját. Ez még csak a kezdet, mert Farkas úr azért ölte meg a nagymamát és Piroskát, hogy elfogyaszthassa őket; ez belefér a (2) bekezdés c) pontjában írt minősítő körülménybe (aljas cél). Farkas ennél is tovább ment, mivel két embert ölt meg, ezért az az f) pont is játszik (több ember sérelmére elkövetett emberölés). Emellett Piroska 14. életévét be nem töltött személy volt, vagyis tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követték el a bűncselekményt (második bekezdés i) pont), a nagymama viszont amellett, hogy idős, ráadásul ágyhoz kötött beteg volt, így esetében vizsgálni kell a j) és k) pontok megvalósulását is.

Úgy tűnik, Farkas úr kiérdemelte az életfogytig tartó szabadságvesztést…

Folytatása következik.