Hogyan olvassunk törvényi tényállást? I.

Meseország Büntető Törvénykönyve mindösszesen egy paragrafusból áll:

1. § Aki másnak vermet ás, maga esik bele.

Meseország lakói pontosan tudják, hogy veremásásnak nemcsak az tekintendő, ha a gonosz farkas gödröt ás, hogy így kapja el a gyalogkakukkot, hanem minden olyan magatartás, amikor valaki valamilyen gonosztettet forral más ellen, és a „minden jó, ha jó a vége” jogelv alapján a gonoszság visszaüt az elkövetőre. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a fenti jogi norma ösztönösen alkalmazza azt, amit mi tettarányos büntetésnek hívunk; aki másnak vermet ás, az verembe esik, és ha a farkas megeszi Piroskát, akkor a végén ő maga pusztul el a mesékben. Meseországban nincs is szükség más életében vájkálásra specializálódott, idegesítő okostojásokra (röv.: jogászokra).

Farkatlan farkas

Sajnos az Óperencián innen mindent túlbonyolítunk. A jurátusok joghallgatók például az egyetemen latinul is tanulnak, vagyis megtanulják, hogy nullum crimen sine lege, tehát csak olyan tett büntethető, amelyet a büntető törvény az elkövetéskor tilalmaz. Így aztán Óperencián innen a Büntető Törvénykönyv 142. §-tól 457. §-ig sorolja a bűncselekményeket (a joghallgatók nagy bánatára, mert meg kell tanulniuk).

Nézzük most az emberölés hosszúra nyúlt tényállását!

160. § (1) Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) A büntetés tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztés, ha az emberölést

a) előre kitervelten,

b) nyereségvágyból,

c) aljas indokból vagy célból,

d) különös kegyetlenséggel,

e) hivatalos személy vagy külföldi hivatalos személy sérelmére, hivatalos eljárása alatt, illetve emiatt, közfeladatot ellátó személy sérelmére, e feladatának teljesítése során, továbbá a hivatalos, a külföldi hivatalos vagy a közfeladatot ellátó személy támogatására vagy védelmére kelt személy sérelmére,

f) több ember sérelmére,

g) több ember életét veszélyeztetve,

h) különös visszaesőként,

i) tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére,

j) védekezésre képtelen személy sérelmére vagy

k) a bűncselekmény elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére

követik el.

(3) Aki emberölésre irányuló előkészületet követ el, egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(4) Aki az emberölést gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(5) Az (1) bekezdés szerint büntetendő, aki tizennegyedik életévét be nem töltött vagy akaratnyilvánításra képtelen személyt öngyilkosságra rábír, ha az öngyilkosságot elkövetik.

Minden törvényi tényállás tartalmaz egy úgynevezett alapeseti tényállást, jelen esetben ez az első bekezdésben található, vagyis a tilalmazott magatartás a más megölése. Honnan tudom, ki az az „aki”, aki a mást megöli? „Aki”-ről tudjuk, hogy ember, vagyis a Piroska életére törő bűnös toportyán akkor sem büntethető a Btk. 160. §-a alapján, ha az erdőben felfalja szegény kislányt. Ha viszont a Piroska életére törő farkas nevét nagy kezdőbetűvel írják, akkor Farkas úr esetében vizsgálni kell az életkorát. Általában a 14. életévét betöltött elkövető büntethető, azonban az emberölés pont kivétel, itt már bizonyos feltételek mellett a 12. évét betöltött személy is, ennek felismeréséhez azonban hozzá kell olvasnunk a Btk. 16. §-át.

Ki az a „más”, akit ha megölnek, akkor a törvény igyekszik a legnagyobb szigorral lecsapni? A másról is tudjuk, hogy ember, vagyis a házi kedvenc megölése akkor sem valósít meg emberölést, ha a kutyus családtag, és okosabb sok fajtársunknál. Az eredeti példánál maradva, ha Farkas nevű személy öli meg Piroskát, az bizony emberölés.

Most vegyük elő az úgynevezett minősítő körülményeket, amelyek az emberölés esetén a (2) bekezdésben találhatók. Ezek a minősítő körülmények, megemelik az alapesetben kiszabható büntetési tételt, jelen esetben öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztésről tíz évtől húsz évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztésre.

Tudjuk jól, hogy a Farkas nevű elkövető nem hirtelen felindulásból fogyasztotta el Piroskát, hanem desszertként a nagymama után, vagyis előre kitervelte, hogy beöltözik nagymamának, így csalogatja magához az egyébként fürge és gyanakvó Piroskát. Az előre kiterveltség bizony minősítő körülmény, ha megnézzük a Btk. 160. §-a (2) bekezdésének a) pontját. Ez még csak a kezdet, mert Farkas úr azért ölte meg a nagymamát és Piroskát, hogy elfogyaszthassa őket; ez belefér a (2) bekezdés c) pontjában írt minősítő körülménybe (aljas cél). Farkas ennél is tovább ment, mivel két embert ölt meg, ezért az az f) pont is játszik (több ember sérelmére elkövetett emberölés). Emellett Piroska 14. életévét be nem töltött személy volt, vagyis tizennegyedik életévét be nem töltött személy sérelmére követték el a bűncselekményt (második bekezdés i) pont), a nagymama viszont amellett, hogy idős, ráadásul ágyhoz kötött beteg volt, így esetében vizsgálni kell a j) és k) pontok megvalósulását is.

Úgy tűnik, Farkas úr kiérdemelte az életfogytig tartó szabadságvesztést…

Folytatása következik.