Sértett Archívum - Oldal 2 a 2-ből

Az a kis hamis vád

BüntetőjogÉSZ on 2020.10.29.

Az ismeretlen Béla lopásának története

Pályafutásom kedvenc rendőri jegyzőkönyvbe foglalt feljelentése körülbelül így hangzott:

„Feljelentést szeretnék tenni lopás miatt ismeretlen tettes ellen, aki kerítésátmászás módszerrel eltulajdonította a 120.000 Ft értékű fűnyírógépemet. Az ismeretlen tettes már régóta bejár a kertembe, kifeszíti a fészer lakatját, de eddig csak kisebb szerszámokat vitt el. A tegnapi napon azonban elvitte az új fűnyírómat, amit vasárnap vettünk. Megmondtam Bélának, húszéve vagyunk szomszédok, eddig tűrtem, hogy elhordja a csavarhúzóimat, kalapácsaimat, de ha a fűnyírót nem adja vissza estig, akkor feljelentem a rendőrségen. Erre azt válaszolta, hogy nem hozza vissza, mert az asszony folyton tojást meg hagymát kér kölcsön az ő feleségétől, de soha nem adja meg. Kérem az ismeretlen tettes megbüntetését, és a károm megtérítését.”

A rendőrség persze példás gyorsasággal azonosította az elkövetőt, a fűnyírót lefoglalta a szomszéd Bélától, a fűnyírón lévő gyári szám megegyezett a sértettnél lévő jótállási jegyen lévő gyári számmal, így a cselekmény bizonyítása ügyészi szemmel nem tűnt nehéznek. Ugyanakkor nem hagyott nyugodni „az ismeretlen Béla, aki húszéve a szomszédom”. Amikor a sértett kissé furcsának tűnik, az ember mindig tart a bírósági tárgyalástól. Belefutottam már olyan sértettbe, aki úgy meg tudta világítani a tényeket háromoldalról is, hogy teljes sötétség borult az ügyre végül.

A tárgyaláson megjelenő sértett szerencsére nem igazolta félelmeimet. Korrekt vallomást tett, nem költött semmit a tényekhez, és nem is vett el belőlük semmit, logikusan, érthetően, szép magyarsággal tett tanúvallomást. Kezdtem úgy érezni, amerikai kollégákkal ellentétben nem a Zodiákus gyilkosságok megoldatlansága fogja nyomasztani nyugdíjaséveimet, hanem az ismeretlen Béla rejtélye. A sértett arról beszélt, milyen kínos neki ez az egész, mert már a szülei és a vádlott szülei is egymás mellett éltek, és soha nem volt vita a családjaik között. Ekkor szerencsére a bíró sem bírta tovább, és rákérdezett: miért jelölte meg ismeretlen személyként a vádlottat a feljelentésben, amikor gyerekkoruk óta ismerték egymást. A sértettet meghökkent ekkora bírói tudatlanság láttán (örültem, hogy nem én tettem föl a kérdést). Elmondta, hogy a feljelentést jegyzőkönyvező rendőr oktatta ki, hogy így kell csinálni, mert ha nem találják meg a rendőrök a fűnyírót a szomszéd Bélánál, akkor őt, a feljelentőt felelősségre lehet vonni hamis vád miatt. Viszont ha ismeretlen tettes ellen tesz feljelentést, akkor nincsen hamis vád.

Nos, a Btk. 268. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző hamis vádat az követi el, aki mást hatóság előtt bűncselekmény elkövetésével hamisan vádol. Nincsen olyan szabály, hogy feljelentés esetén valakinek mindenképpen bűnhődnie kell: vagy a feljelentettnek lopás miatt vagy a feljelentőnek hamis vád miatt. Az vádol mást hamisan, aki tudja, hogy nem igaz, amit állít. Például a feljelentőnek nem lopták el a fűnyíróját, ott áll a fészerben, vagy soha nem is volt neki, esetleg ellopták ugyan, de tudja, hogy a tolvaj nem Béla volt. Ha a feljelentésünk bizonyíthatóan valótlan, nem mentesülünk a hamis vád következménye alól csupán azért, mert ismeretlenként jelöltük meg az állítólagos elkövetőt, ha egyébként olyan jól leírtuk, hogy személy szerint beazonosítható (Béla, aki húszéve a szomszédom, és akinek feleségétől a feleségem tojást szokott kölcsönkérni). A hamis vádnak van gondatlan alakja is, ilyen lehet, ha a szomszédom kölcsönkérte a fűnyírót, de én ezt elfelejtettem.

Ha feljelentést teszünk, akkor figyeljünk arra, hogy

legyünk tényszerűek,
ha egy fontos tényt nem mi magunk láttunk, hanem mástól hallottunk róla, akkor az a feljelentésben ne úgy szerepeljen, mintha mi magunk észleltük volna,
ha valamire csak következtetünk, akkor jelöljük meg a feljelentésben, hogy ez következtetés, és milyen tényekből jutottunk erre a következtetésre.

A nyomozás ugyan nem a mi feladatunk, de ha valamit könnyen ellenőrizni tudunk, akkor azt ellenőrizzük, mielőtt rohanunk feljelentést tenni. (Nem adta-e kölcsön a feleségünk a szomszédnak az ellopottnak hitt fűnyírót.) Ha így teszünk nincs okunk a hamis vádtól tartani.

Feljelentés? Fel! Jelentés

BüntetőjogÉSZ on 2020.09.23.

Tegyek-e feljelentést vagy ne tegyek? Volt, hogy a feljelentők országa voltunk, akkor sokan hivatásuknak tekintették, hogy feljelentéseket tegyenek. Vannak ma is, akik ha olvasnak valamit az újságban, látnak egy jelenséget maguk körül, vagy egyszerűen csak utálják a szomszédjukat, tollat ragadnak, és feljelentést tesznek. Joguk van hozzá, de valljuk be, nem szeretjük őket.

A történelem megtanította a magyarokat arra, hogy egy feljelentésnek következményei vannak. Régen a „fekete autó” megjelenése, ma – jó esetben – adminisztratív tennivalók.

Érthető hát, ha a jóhiszemű többség ódzkodik attól, hogy feljelentgessen másokat. A feljelentő ugyanis azt állítja – kimondva vagy kimondatlanul – hogy valaki bűncselekményt követett el. A feljelentés azt az akaratot testesíti meg, hogy ezt a személyt büntessék meg, zárják börtönbe, ítéljék pénzbüntetésre, tiltsák el a foglalkozásától, a közügyek gyakorlásától, vegyék el a gyerekét stb…

Persze vannak esetek, amikor nincs mese, kötelező feljelentést tenni, mert már maga a passzív szemlélődés is bűncselekménynek számít. Ha valaki hitelt érdemlő tudomást szerez arról, hogy emberrablás készül, vagy egy csoport az alkotmányos rend ellen szervezkedik, terrorcselekményt készít elő, vagy valamilyen nemzetközi szerződés megszegésére készül, muszáj, hogy lépjünk.

Szerencsére ritka azonban, hogy emberrablók, anarchisták vagy terroristák közelébe kerülünk, mi történjen hát a „hétköznapokban”, tegyünk-e feljelentést vagy sem? (Most vegyük azt az alapesetet, hogy nem vagyunk hivatalos személyek….)

Legyünk-e mi a mikrovilágunk „rossz fejei” vagy a „kocka” jogászkodók, akik ahelyett, hogy megoldanának egy problémát „ügyesben”, ragaszkodnak a törvények által kijelölt úthoz?

Elmesélek egy történetet.

Történt egyszer, hogy felhívott egy ismerősöm egy kérdéssel, vásároltam-e mostanában új autót, merthogy a rendszámomat más gépjárművön látta. Nemmel feleltem, de miután otthon voltam, elhúztam a függönyt, és döbbenten láttam, hogy a kocsiról lelopták a rendszámtáblákat, felmerült a kérdés, mitévő legyek. A gépjármű rendszámtábláinak más gépjárműre való felszerelése bűncselekmény, tekintettel arra, hogy az egyedi azonosítójelnek minősül. Persze ez nem az az eset, amikor kötelező lenne feljelentést tenni, mégis elindultam, mert……

Nyilván mindenki találkozott már olyannal, aki hallott már valakiről, akinek az ismerősének valamely távoli rokonát elhajtották a rendőrségről feljelentési szándékostul. Szerencsére nem általános, de akadnak rendőrök, akik nyomozás helyett statisztikával harcolnak a bűnözés ellen; ha nincs feljelentés, bűnügyi fertőzöttség sincs. A rendőr a bejáratnál kikérdezett, hogy mi járatban itt, ahol a madár is csak kalickában jár, majd azt a „bölcs” tanácsot adta, hogy ne állítsam, hogy ismeretlen személy átszerelte a rendszámtáblákat, mert abból hosszú nyomozás lesz, és amíg azt le nem zárják, nem lesz új rendszámtábla. Várjam ki inkább a hétfőt, jelentsem be a kormányablaknál, hogy ismeretlen körülmények között elvesztettem a rendszámtáblát, mindkettőt (!), és akkor két héten belül kapok újakat.

A „bölcs” tanáccsal csak egy nagy gond volt. Nagyon valószínű, hogy aki a rendszámokat átszerelte, vélhetően nem egzotikus hobbinak hódolt, hanem nyakig volt éppen valamilyen illegális dologban. Lehet, hogy lopott autót akart a hamis rendszámmal átcsempészni a határon vagy éppen bankrabláshoz kívánta felhasználni. Mondanom sem kell, hogy ha nem tettem volna feljelentést, egy esetleges bankrablás után éppen engem vett volna elő először rablójelöltként a nyomozóhatóság, és kissé rejtői magyarázat lett volna, hogy egy rendőr beszélt le a feljelentésről…….

Sértett vagy sértődött – nagyon nem mindegy

BüntetőjogÉSZ on 2020.09.23.

A sértett jogi fogalom, a sértődött – kultúránként változó módon – egy magatartásformát jelöl.

A sértett, és most jogról lesz szó, az a természetes vagy nem természetes személy, akinek vagy amelynek a jogát vagy a jogos érdekét a bűncselekmény közvetlenül sértette vagy veszélyeztette. Sértődött meg mindenki más.

Félreértés ne essék, egy sértődött ember is tehet feljelentést, mivel főszabályként közvádra üldözendő bűncselekmény miatt bárki tehet feljelentést. Az eljárás jogi értelemben vett sértettjének azonban a törvény többletjogokat biztosít. Ezért fontos tudni, sértettnek minősülünk-e, ha egy bűncselekmény valamilyen módon érint minket vagy sem.

Ahogy fent is írtuk, a sértett az a természetes vagy nem természetes személy, akit jogsérelem ért. Könnyű feltételezni, hogy az Olvasó természetes személy, kérdés, sértette-e, veszélyeztette-e egy bűncselekmény közvetlenül jogát vagy jogos érdekét?

Ó ez könnyű, hiszen minden bűncselekmény sérti a társadalmi együttélés szabályait! Én a társadalom tagja vagyok, vagyis minden bűncselekmény veszélyezteti azt a jogos érdekemet, hogy éljünk békésen egymás mellett. Tehát minden bűncselekmény sértettje vagyok? Nem. Sajnos vagy szerencsére nem lehetek minden bűncselekmény sértettje. A varázsszó a közvetlenül kifejezés.

Egy bűncselekménynek akkor válik valaki sértettjévé, ha az közvetlenül sérti vagy veszélyezteti a jogát vagy jogos érdekét. Hurrá! Kellő fantáziával megáldott személy bármely bűncselekményről képes elmagyarázni, miért sérti vagy veszélyezteti közvetlenül jogát vagy jogos érdekét. Vegyünk egy példát.

Tegyük fel, hogy természetimádó kiránduló és barlangjáró vagyok. Ha valaki kedvenc védett barlangomat vagy védett természeti területemet illegálisan beépíti, azzal közvetlenül sérti jogos kirándulói érdekemet, vagyis sértettje vagyok a természetkárosító bűncselekménynek, nem? Sajnos a válasz továbbra is NEM.

A Btk.-ból nem lehet közvetlenül kiolvasni, mely bűncselekményeknek van sértettje, és mely bűncselekmények azok, amelyek közvetlenül valamilyen társadalmi érdeket sértenek. Ezeket a kérdéseket a joggyakorlat munkálta ki.

Vannak viszonylag egyértelmű esetek. Vegyük mindjárt a testi sértést, az követi el, aki más testi épségét vagy egészségét sérti. Ha például jól fejbe vágnak, és vérezni kezd a fejem, nyilvánvalóan én leszek a sértett, és nem az utcai szemlélő, aki egyébként rosszul lett a vérző fejem látványától. Vagy vegyük a lopást. A lopás sértettjének megállapítása sem tűnik túl bonyolult feladatnak. Aki idegen dolgot mástól vesz el, hogy azt jogtalanul eltulajdonítsa, lopást követ el. Ha a buszon a zsebtolvaj kiemeli a kabátzsebemből a pénztárcámat, benne a pénzemmel, egyértelműen sértettje leszek a lopásnak.

Van egy barátom, aki remekül tud vitatkozni, és egyből nekem szegezi, hogy a lopás nem is olyan egyszerű törvényi tényállás, ahogy én azt képzelem. Mert mi van akkor, ha a pénztárcát ugyan tőlem lopják el, de nem az én pénzem volt benne? Vitás kedvű barátomnak igaza van, a lopás sértettje ez esetben a pénz tulajdonosa, nem pedig az, akitől jogtalanul eltulajdonították. Jó, jó, mondaná erre a vitába egyre jobban belelendülő barátom, de nem sérti-e közvetlenül a jogos érdekemet, ha a pénz tulajdonosa beperel engem, amiért nem vigyáztam rendesen a pénzére, és ki tudták lopni a kabátom külső zsebéből. Ilyenkor sem leszek sértett? Nem – válaszolom – a lopás közvetlenül a dolog tulajdonosának jogos érdekét sérti. A lopás mást is sérthet, de csak közvetve. Vitás kedvű barátom persze nem hagyja ennyiben a dolgot. De mi van akkor – folytatja rendületlenül – ha az ellopott pénzt maga is lopta az, akit a buszon kizsebeltek? A meglopott tolvaj is sértett lesz ilyenkor? Ilyenkor az van, hogy visszakérdezek: mi van akkor, ha az ellopott pénzt valaki elsikkasztotta, de rögtön azután el is vesztette, mire aki megtalálta, nem akarta visszaadni a tulajdonosának, de még a visszaadásra nyitva álló nyolc napon belül ellopták tőle, mire a tolvajt még aznap a buszon kizsebelték, és különben is a pénz hamis volt, mert a hamisító ezen a pénzen akart illegálisan lőfegyvert vásárolni? Akkor ki a sértett? Persze nem azért válaszolok így a barátomnak, mert a kérdésére nincsen válasz, hanem azért, hogy megértse, ez az írás nem arról szól, hogy minden büntető anyagi és eljárási kérdést megválaszoljak benne. Arra találták ki a jogi egyetemet és a szakirodalmat.